Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-20 / 222. szám
SOMOGY? NÉPLAP 2 Kedd, 1968. szeptember 2t> Kínai tragédia A Svájci Munkapárt főtitkárának cikke MT w m MAI FOLYTATÁSUNK így háborúzik CÍME: A B-52-ESEK AMERIKA TÜNDÖKLÉSE DÉL-VIETNAMBAN ÉS KUDARCA A Szovjetszkaja Rosszija, a Svájci Munkapárt sajtóorgánumából, a Vorwártsből átvette és leközölte Edgár Woog, a Svájci Munkapárt főtitkárának »Kínai tragédia-« című cikkét. Az alábbiakban csekély rövidítéssel közöljük a cikket. A kínai események mindinkább a kínai nép és a nemzetközi munkásmozgalom tragédiájává válnak. A Kínai KP Központi Bizottságának a »nagy proletár kultúrforrada- lomról« hozott határozata mögött nyilvánvalóan az rejlik, hogy a kínai vezetők kényszerintézkedésekkel szeretnék megoldani a nehézségeket és a rendellenességeket — hangzik a cikk. A cikkíró ezután rámutat, hogy a kínai nép 17 év eredményeit elsősorban saját_ma- gának, továbbá a Szovjetunió és más szocialista országok önzetlen Segítségének, a nemzetközi munkásosztály és az egész haladó világ politikai és erkölcsi támogatásának köszönheti. Rámutat, hogy a kommunista és munkáspártok 1957-es és 196Ó-as moszkvai tanácskozása után, a XX. és a XXII. pártkongresszust követően a Kínai KP vezetői támadni kezdték at SZKP politikáját, a moszkvai tanácskozásokon kidolgozott általános politikai irányvonalat; ráfogták az SZKP vezetőire, hogy opportunisták, revizionisták, és károkat okoznak a nemzetközi kommunista mozgalomnak. A Kínai KP vezetői főképp Vietnam segítése kérdésével összefüggésben rágalmazzák és támadják az SZKP-t és a szovjet kormányt. Belső fronton a Kínai KP vezetői ellenzékként támadják azokat a pártmunkásokat és párttagokat, tudósokat, írókat és művészeket, de mindenekelőtt azokat a közgazdasági szakembereket, akik nem értenek egyet a párt politikájával, és nem hajlandók támogatni a szovjetellenes rágalmakat és a Mao- knltuszt Ezekre az ellenzékiekre ráfogják, hogy »királypárti banditák-«, »a megdöntött földesúri és tőkésosztály képviselői«, »a reakciós revizionisták sötét bandája«. A népet felszólítják, hogy harcoljon ellenük, és semmisítse meg őket. A Kínai KP vezetői politikájukkal zsákutcába jutottak. Elszigetelődtek saját népük jelentős részétől, a nemzetközi munkáspsztálytól és a világ társadalmától. Igyekezetük, hogy megbontsák a nemzetközi kommunista mozgalmat, siralmas következményekkel járt, csődbe jutottak azzal is, hog3r politikájukat saját országukban kierőszakolják. Ahelyett, hogy nyíltan szembenéznének a tényekkel, Franciaországban lelepleztek egy illegális toborzó központot, amely »-üdülóotth ónként« működött, de a valóságban Kongóba küldendő zsoldosok toborozásával és kiképzésével foglalkozott. Az illegális toborzóközpon- ton éjszaka ütött rajta egy század csendőr. A reggeli órákban 18 személyt letartóztattak, de a foglyok száma estére már harmincra növekedett. A letartóztatottak között van egy belga személy, aki az európai zsoldosok toborzását és kiképzését irányította. Vele együtt hurokés levonnák a tanulságot, a kínai elvtársak az ugrásban keresik a kiutat. Megrendezték és »vízre bocsátották« a második forradalmat, a »nagy proletár kulturális forradalmat« azzal a céllal, hogy »szétzúzzák azokat, akik hatalmon vannak és a kapitalista utat járják; átalakítsák az^ irodalmat, átalakítsák a művészetet; átalakítsák a szocialista gazdasági bázisnak meg nem felelő felépítményt«. A »vörösgárda«, továbbá a közép- és főiskolákon alakult más ifjúsági szervezetek, »a kulturális forradalom rohamcsapatai« (Lin Piao augusztus 31-i nagygyűlési beszédéből) augusztus 31-e előtt Peking- ben és más városokban fölvetették a kulturális forradalommal kapcsolatos 23 követelésüket, és hadjáratot indítottak a »királypárti banditák« és a »reakciós revizionisták« ellen. Ezek a jelszavak először nevetésre ingerelnek, majd elgondolkodásra késztetnek, végső soron pedig elszomorítanák, megijesztenek. Felvetődik a kérdés, hogyan történhetett, hogy értelmes emberek, párttagok és ifjúsági szervezetek tagjai, fiatal munkások, tanulók és diákok egy olyan országban, ahol a kommunisták olyan jól szervezett, okos és hősi harcot folytattak, ahol győzelmet arattak ezernyi ellenség fölött és már 17 esztendeje gyakorolják a hatalmat, ilyen politikai szeny- nyet és sületlenséget találnak ki, írnak le és hirdetnek! Ha figyelembe vesszük, hogy a »vörösgárdisták« a párt beleegyezése nélkül vetették föl követeléseiket, ha figyelembe vesszük forradalmiságukat, a tény akkor is szörnyű, s olyan erkölcsről és gondolkodásról tanúskodik, amelynek semmi köze a kultúrához, semmi köze a forradalomhoz. Ebben az egészben a szándékok és a célok nyilvánvalóan mások. Nyilvánvalóan meg akarják félemlíteni a lakosságot, aggodalomban kívánják tartani a tömegeket, militarizálni akarják a fiatalságot, s ideológiai és politikai szempontból fel akarják készíteni az egész népet küszöbönálló eseményekre, fenyegető nehézségekre és áldozatokra. A történtekből azonban mind a mai napig nem derül ki, hogy mik ezek az események és mik ezek a nehézségek. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár politikája következményeként kiéleződött a nemzetközi helyzet. Most minden kommunistának és minden olyan embernek, aki a reakció, a mili- tarizmus és a háború ellen harcol, az a kötelessége, hogy minden tőle telhetőt elkövessen az új világháború kirobbantásának meggátlására. ra került a »-megrendelő« négy képviselője, akik busás jutalom fejében a zsoldosok elszállításáról gondoskodtak volna. Az AFP szerint az ügybe belekeveredett az Egyesült Államok egyik volt repülő ezredese, akinek azonban sikerült kimenekülnie a csendőrgyűrűből. Hétfőn a letartóztatottakat Párizsba szállították. Az egész ügy mögött Csőmbe áll, aki úgy látszik nem mond le a hatalom visszavételére irányuló terveiről. (MTI) Az amerikai katonai műveletek óriási * többsége — a földi lehetőségek igen korlátozott volta miatt — levegőben zajlik le. S a »légi lovasságot« Amerika illő módon népszerűsíti is, bel- és külföldön egyaránt. De végső soron milyen katonai sikerekkel kecsegtet az óriásbombázók, a Guam szigetén állomásozó B—52- es tömeges bevetése a Dél- Vietnamban folyó földi hadműveletekbe? Az 1965 október—novemberben lezajlott Plei Me-i csata lefolyása ad választ erre a kérdésre. Pled Me, a középső front- szakasz közép erejű támaszpontja, 40 kilométerre van Plei Kutól, közel a kambodzsai határhoz. Amerikai tisztek parancsnoksága alatt a bábhadseregnek itt elit alakulata tartózkodik azzal a céllal, hogy megakadályozza a Kambodzsából állítólag Dél-Vietmamba irányuló utánpótlást 1965. október 19-én a felszabadító egységek megtámadták és gyűrűbe fogták Plei Met. Először helikopteren küldtek segítséget, ezt felmorzsolták a támadók. Nem jártak jobban a Plei Kuból odairányított gépkocsdzó alakulatok sem. 30 kilométer megtétele után röviddel a cél előtt megsemmisítették őket is a szabadságharcosak. An Khe- ből akkor befutott Plei Me körzetébe az amerikai »légi lovasság« egy ezrede. Az egység azonban egy darabig tartalékot képezett csupán, beásta magát, és nem segített a veszélybe jutott szövetségesnek. Várt, hogy majd .elfogy egyszer a Viet Kong hadianyaga. Valóban, október 29-én alábbhagyott a Felszabadító- si Front tüze. Az amerikai »légi lovasság« erre parancsot kapott, morzsolja fel a kimerült partizánokat. Segítségére egy héten át szállították a helikopterek az újabb erősítéseket An Khe- ből és Qui Nhonból. Amikor az amerikai szállítások befejeződtek, támadásba lendült ellenük a Felszabadd tá- si Front. A saigoni parancs- sokság új meg új deszant zászlóaljakat volt kénytelen küldeni Plei Me térségébe, a bajba jutottak megmentésére. Ja Drang völgyében ezek is a szabadságharcosak megsemmisítő tüzébe kerültek. Nem volt más hátra: mozgósították a »mennydörgés isteneit«, a B—52-eseket. Guamból hosszú az út a súlyos teherrel. Mégis, mikor ezek az óriási, sugárhajtású halálmadairak Ja Drang fölé értek, kioldaüanul maradtak a bombáik. A népi erők eltűnteik, mint a kámfor. Egyetlen sikert értek csak el: a következő napokon az amerikai helikopterek ösz- szeszedhették a bábhadsereg 1500, az amerikaiak 1000 halottját és sebesültjét. Az óriási repülők azóta sem szerepeltek különbül Dél- Vietnamban. Magukkal a bombákkal is nehézségeik vannak. A hagyományos bombák egy része, amikor földet ér, nem robban, hanem elsüllyed az iszapban. Nem okoz kárt a »levegőből földre« rakéták jelentős hányada sem, mert a fák lombozata robbantja őket idő előtt. Hír szerint a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium, e sikertelenségek hatására fokozatosan ki akarja vonni a B—52-eseket a harcból. Mind a B—52-es, mind a B—57-as Camberra típusú sugárhajtású gépeknél sok a panasz a navigációs berendezésekre is. Az amerikai hadsereg elektrotechnikai berendezései Vietnamban nemcsak a zavaró készülékek hatására mondanak csődöt. Közrejátszanak ebben az éghajlati viszonyok, a dzsungel párás növényzetének nagy elnyelőképessége az elektromágneses rezgések vonatkozásában, valamint az őserdő okozta elektormágneses zavarok magas szintje. A rádióhullámok környezet okozta elnyelődésének csökkentésére az amerikaiak kénytelenek egészen primitív eszközöket igénybe venni. Léggömbökkel és sárkányokkal fölszerelt különleges antennákkal kísérleteznek. Az elektromos berendezések hiányosságai különösen bajt okoznak az ilyen nagy- nagy sebességgel szálló gépeknél. Nemcsak az óriási bombázóknál, de az F 105 Thundercief, az F 100 Su- persabre, az A—4 Skyhawk és a TF—8/a Crusader harci gépek típusainál is ugyancsak ezek a problémák. És nem is mindig műszaki problémákról van szó, inkább a benne ülő emberekről. A kétszeres hangsebességre a harcszerű bevetésben Vietnamban ritkán lehet rákapcsolni. Az F—105 D repülők is, ha a határ közelében levő célpontok ellen vetik be őket, kénytelenek egyszeres hangsebesség alá kapcsolni, mert különben az a veszély fenyegeti őket, hogy túlrepülnek az országhatáron. Célozni sem tudnak pontosan a többnyire jól álcázott Viet Kongra ekkora sebesség mellett. A vietnami berepüléseknél általában nyugatról, Thaiföld irányából, az ottani repülőterekről szállnak újabban fel. De ha az amerikai 7. flotta anyahajóiról vagy Guamról indulnak el a támadó gépek, azok is átrepülnek a partvidék fölött, a szárazföld fölött megfordulnak, és úgy támadják meg a szabadságharcosokat. így biztosabban érzik magukat. Ha találat éri gépüket, a tengerbe zuhan, mielőtt a pilóta vízbe ugorhat. A szárazföldre ugrástól mindennél jobban félnek az amerikaiak. Ott biztosan olyan körülmények közé kerülnek, hogy megsemmisítik őket rövid idő alatt, vagy fogságba esnek. A vízben biztosabban érzik magukat. Rádiókészüléken segítséget kérhetnek a 7. flottától, az helikoptert küld megmentésükre. F.gy- egy pilótáért azonban néha ütközetet kell vívnia a helikopternek a szabadságharcosok csónakjaival. Arra az esetre, ha a lelőtt amerikaiaknak nem sikerül a tengerbe ugraniuk, bőséges fölszerelést kapnak. Ennek összeállítása azonban tükrözi, mennyire nem hisznek a dél-vietnami lakosság barátságos magatartásában. Két rádióadó, két doboz szárazelem, jelzőrakéták, két doboz gyógyszer, lőszer, borotva, horgászszerszám, egy szék, két iránytű, egy növényismertető, egy úszóöv, hat doboz gyufa, két óra, két irattáska, két tükör és pénz képezi az amerikai pilóták fölszerelését, valamint egy selyemre nyomtatott amerikai zászló, alatta sok nyelvű felírás: »Eltévedt amerikai vagyok, kérem, vezessenek a következő amerikai katonai egységhez, az Egyesült Államok meg fogja fizetni szolgálatát«. Az amerikaiak elleni gyűlölet azonban olyan nagy, hogy semmiféle ígérgetés nem menti meg ezeket a pilótákat. ök ugyanis, ha harci bevetésük színhelyére érnek, és nem látják az ellenséget, vaktában a semmibe dobják le terhüket, és ilyenkor sok kárt okoznak a lakosságnak. »Jótettükért« mi jót várhatnának? (Vége) Máté György Lacerda pálfordulása Carlos Lacerda, Guanabara állam szélsőjobboldali volt kormányzója, aki a közelmúltban ellenzékbe vonult Castello Branco marsall rendszerével szemben, felhívást intézett Costa de Silva marsallhoz, a brazil kormánypárt elnökjelöltj éhez, hogy ha az október 3-i választásokon győzelmet arat, kormányát széles alapokon állítsa össze. Lacerda szerint a megalakítandó kormányban helyet kellene foglalnia Goulart és Kubi- tschek volt elnököknek is, akiket Castello fíranco 1964- ben megfosztatott állampolgári jogaiktól, és akik azóta száműzetésben élnek. Brazil politikai körökben nagy meglepetéssel fogadták Lacerda felhívását, mivel a szélsőjobboldali politikus egyike volt azoknak, akik Goulart slnök megbuktatását előkészítették. (MTI) Eisenhower „tanácsa" Eisenhower, az Egyesült Államok volt elnöke, legutóbbi televíziós nyilatkozatában sürgette az atomfegyverek bevetését a korlátozott háborúban. Szerinte az Egyesült Államok készüljön fel taktikai atombomba felhasználására ott, ahol az ellenfél több ezer katonát von össze. A volt elnök szerint az Egyesült Államok így kisebb hadművelettel érheti el célját. Eisenhower rámutatott: adódhat olyan helyzet, amely »megköveteli« oz atomfegyverek alkalmazását. Megemlítette, hogy az Egyesült Államok a koreai háború idején készen állt atomfegyverek bevetésére a Kínai Népköztársaság ellen. A pápa felhívása VI. Pál pápa hétfőn köz- zéadott új enciklikájában békefelhívással fordult a világ vezetőihez, hogy vessenek véget a vietnami háborúnak, ontsák ki a harcok lángjait. Felhívta a figyelmet az atomfegyverkezés veszélyeire, a nacionalizmus túlkapásaira, a felfordulásokra, a fajüldözésre, ártatlanok legyil- kolására. Mindez a lehető legnagyobb tragédiát hozhatja az emberiségre. Az encikilika sürgeti, hogy a világ sorsának intézői üljenek össze, fenntartás nélkül törekedjenek kölcsönös megállapodásokra, biztosítsák a békét, amely a törvényességen és szabadságon nyugszik, tiszteletben tartja az emberiességet és a nemzetközi jogot. Csőmbe zsoldosokat toboroztatott OTP-HITELRE VÁSÁROLHATÓ SOO FORINT ELŐLEG BEFIZETÉSÉVEL! HORIZONT nagy képernyős televízió 120 l-es LEHEL hűtőszekrény SZARATOV hűtőszekrény 18 havi részletre 18 havi részletre 12 havi részletre MOST VÁSÁROLJON (4175) (12774 /) (127746) a földmíívesssö vetkezet és n% Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat s%al boltjaiban! IJjakb áruvásárlási kedvezmény!
