Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-20 / 222. szám

Kedd, 1966. szeptember 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mesterek-e az ifjú mesterek? Verseny volt. Azt már nem lehet mondani, hogy a javá­ból. A Ki minefc a mestere? tv-vetélkedő megyei elődöntő­jét vasárnap tartották meg a Kaposvári Gépipari Techni­kumban. Tizennyolc verseny­zőt vártak a megye ipari üze­meiből — tizennégyen jelentek meg. Értékelni azonban már csak tizet kellett. A többi ki­esett Az első fiatalember már reggel, fél órával azután, hogy megkapta az írásbeli kérdése­ket Hogy miért? — Megnéztem a matemati­kapéldákat s láttam, hogy körülbelül csak a felét tudom megoldani. Természetesen, akik vala­mennyit elkészítették, dere- kas munkát végeztek. Az esz­tergagépek ismeretlenek vol­tak, s mindehhez hozzájárult a vizsgaláz. Így fogalmazta meg ezt Magyar Sándor, a Memyei Gépjavító Állomás fiatal esztergályosa: — Idegesítő ez a vizsga — Szívesen jött? — Azt mondta az igazga­tóm, ha nem jövök el, ne is menjek vissza az üzembe. — Tehát mvezáj volt? — Magamtól is jöttem vol­na. De a vállalat is akarta, hogy jöjjek. Sajnos, nem mindenütt. A TRANSZVILL például négy versenyzővel nevezett, de mindössze kettő jelent meg. A végén már csak egy maradt, a másik időközben feladta a versenyt. A szóbelin sok min­denre kellett válaszolni. A szakma elméleti kérdéseire is kíváncsi volt a bíráló bizott­ság. Sipos Dénes negyvenöt pontot kapott a feleletére. (A legmagasabb pontszám ötven.) — Készült a versenyre? — Nem sokat. Mondhatom azt is, hogy nem. — Miért? — Egy hete sincs, hogy megkaptam a papírokat A versenyt hónapokkal ez­előtt meghirdette a KISZ. S majdnem minden versenyző azt mondta, hogy viszonylag rövid volt az idő a felkészü­lésre. Akadtak olyanok is, akik egyáltalán nem készültek. Kormány Lajos, a techni­kum igazgatója, a zsűri elnö­ke így összegezte véleményét: — A versenyzők minden­hez értenek, ami a szakmá­val kapcsolatos, de kevés az, amit alaposan tudnak. — Ez az elméleti felkészült­ségükre vonatkozik? — A feladatok megoldásá­nál hiányzott a biztonságér­zetük. — Milyennek tartja a gya­korlatot? — Idegesek voltak. Ez pe­dig század milliméter pontos­ságnál sok hiba forrása lehet Elég egy rossz mozdulat, már hibás a munkadarab. — Milyenek az elkészített darabok? — Az értékeléssel csak ked­den készülünk el. De ahogy figyeltük munkájukat, meg­állapítottuk: van egy-két mé­ret, amit elrontottak. — Akik abbahagyták a ver­senyt, mivel indokolták? — Nem bíznak magukban. — A súlyosabb hibák az idegesség rovására írhatók? — Részben. Volt azonban néhány versenyzőben türel­metlenség is. Akadt, aki az esztergapadokat kifogásolta. Akik végigcsinálták a ver­senyt, lelkesen dolgoztak. De az üzemből nagyon kevesen hoztak valami pluszt. Bent a műhelyben nem nagyon pat­ronálták őket. Kevés előké­szítést, biztatást kaptak, mi­előtt eljöttek. Volt, aki azt monda, hogy két nappal ko­rábban kapta meg a papíro­kat, mint a verseny kezdő­dött. (Vajon addig mit csináltak vele az üzem és a KISZ ve­zetői?) — Ad ez általános képet a megye esztergályosainak szak­mai felkészültségéről? — Az a baj, hogy főleg a tanácsi vállalatoktól és a gép­javító állomásoktól jöttek ver­senyzők, a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vál­lalatok alig küldtek esztergá­lyost Egyébként nagyon so­kat jelentett volna, ha a ver­senyző mellé odaállnak a fia­tal mérnökök vagy az idő­sebb szakmunkások, s beszél­getnek velük a szakmának azokról a kérdéseiről is, ame­lyekkel a napi munka közben nem találkoznak. Ez keve­sebb meglepetést jelentett volna nekünk s több ered­ményt. A következtetés, amit le lehet vonni, mindenképpen az: többet kell foglalkozni a versenyre készülő szakmunká­sokkal. Ez nem csupán a versenyző érdeke, hanem az üzemé is. A nagyobb tudást mindenkép­pen az üzemben kamatoztat­ják a fiatalok. A feladatok nem voltak túlságosan bonyolultak. Az írásbeli és a szóbeli vizsgán arra törekedett a zsűri, hogy meggyőződjön a szakmai jár­tasságról és az általános mű­veltségről. A gyakorlati fel­adat nem rutint, hanem in­kább figyelmet követelt Jó lett volna, ha többen mérik össze tudásukat, s részt vesz­nek a versenyen a kaposvári üzemek is. Azok az üzemek, amelyek elküldték a fiatal szakmunkásokat, nem készí­tették fel őket. S amelyek nem küldték el? Vagy csak alig küldtek egyet-kettőt? Föl kell tenni nekik a kérdést: miért? Kercza Imre Félidőben a pártvezetőségek áj iáválasztása FELELŐSSÉGÉRZET és megkülönböztetett gond jel­lemezte megyénkben a párt- alaipszervezetek eddig lezaj­lott vezetőség-újraválasztó taggyűléseit. Szeptember kö­zepéig a taggyűléseknek már mintegy ötven százalékát le­bonyolították, és bizonyos tapasztalatok leszűrhetők az alapszervezetek felkészültsé­géről, aktivitásáról és han­gulatáról. A vezetőségválasz- tó taggyűlések mind tartal­mukban, mind külsőségeik­ben jó példáját nyújtották annak, hogy méltó részei a IX. pártkongresszusra való felkészülésnek. Megmutatko­zott ez abban, hogy a tagság megjelenése csaknem min­denütt teljes volt, és a be­számolókat élénk vita követ­te. A párt VIII. kongresszusa óta pártalapszervezeteinkben felszabadultabb a légkör, a kommunisták mindenütt le­mérhetik munkájuk eredmé­nyét. A IX. pártkongresszus irányelvei is pezsdítően ha­tottak a párttagságra, köz- megelégedéssel találkoztak. Mindez elősegítette a vita kibontakozását, volt miről beszélniük a kommunisták­nak. A beszámolók sokkal jobbak voltak, mint a leg­utóbbi vezetőségválasztó tag­gyűléseiken, kevesebb volt bennük az általánosítás, és sokkal több a helyileg konk­retizált mondanivaló. A hoz­zászólások is elsősorban a helyi témákkal foglalkoztak, a helyi feladatok megoldásá­hoz adtak tanácsot, a párt szervezeti és cselekvési egy­ségének fontosságát boncol­gatták, és a párt vezető sze­repének érvényesülését ku­tatták a »-hogyan-« oldaláról. Szó volt a pártépítésről, a pártoktatásról, a gazdasági és a pártvezetés kapcsolatá­nak hiányosságairól, a tö- megszervezetek pártirányítá­sáról és arról, hogy mit je­lent majd az új gazdasági mechanizmus az adott mun­katerületen. A fcnyódi járás taggyűlé­sein szinte egyöntetűen meg­állapították, hogy a párttag­ság élvezi a párton kívüli tömegek bizalmát. A kom­munisták ezt munkájukkal, emberi magatartásukkal ér­demelték ki. Ugyanakkor szó esett arról, hogy az emberek — a pártonkívüliek — igény­lik a kommunisták segítségét, kérik, hogy a párttagok fog­lalkozzanak többet a közösség ügyes-bajos dolgaival. A kommunista felelősségérzet szép példáját bizonyította a Kaposvári Világítástechnikai Vállalat taggyűlése. Az egyik munkásnő elmondta, hogy a pártvezetőség — és személy szerint a párttitkár — lebe­csülte a tagságot. Igénytelen volt önmagával és a párttag­sággal szemben is. Többször előfordult, hogy a titkár fel­készületlenül állt a taggyű­lés elé, és ez igen rossz ha­tású volt. Elmondta azt is, hogy ebben hibás az egész pártszervezet, mert hónapo­kon át eltűrte ezt, és nem segítették a vezetőket, hogy megjavítsák munkájukat. Németh Lajosné csokonya- visontai pedagógus munkatár­sait, kollégáit bírálta. Szóvá tette, hogy tizenhét nevelő van a faluban, de vajmi ke­veset törődnek a művelődési­kulturális nevelőmunkával iskolán kívül. Más pedagó­gus-pártszervezetekben a vi­lágnézeti nevelésről beszél­tek, és az isikola meg a szülői ház felelősségét bon­colgatták az ifjúság formálá­sában. A TAGGYŰLÉSEK POZI­TÍVUMA az is, hogy a gaz­dasági vezetők egységesen ál­lást foglaltak a pártszerveze­tekkel való szorosabb együtt­működés mellett — az új gazdasági mechanizmus és a szervezeti szabályzat ezt a témát egyébként is közelebb hozza egymáshoz —, személyi problémák szinte elenyé­szően csekély számban me­rültek fel. Gamáson, Viszen és So- mogybabodon a kommunisták elismeréssel nyilatkoztak ar­ról, hogy a szervezeti sza­bályzat nemcsak jogként, ha­Nincs probléma az ellátással — csak az elhelyezéssel Elmúlt a paradicsomdömping — Gondok a burgonya tárolása körül Megnyílt a Plovdivi Nemzetközi Vásár Vasárnap délelőtt ünnepé­lyesen megnyitotta kapuit a 22. Plovdivi Nemzetközi Áru­mintavásár. A vásárt Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg. Az 1964. évi 21. vásár óta a részvevő országok száma 35--'4 43 emelkedett. Hazánk iparát tíz külkeres­kedelmi vállalat árui képvise­lik Plovddvban. Todor Zsiv­kov kíséretével a magyar pavilonba is ellátogatott, és elismerően nyilatkozott a lá­tottakról. A bolgár vezetőket dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter, hazánk kor­mányküldöttségének vezetője köszöntötte a pavilon bejára­tánál. (MTI) Az idei év időjárása kedve­zett néhány növénynek. A na­gyobb hozamoknak csak örülni lehet, s az is előnyös, hogy a szokásosnál korábban takarít­ható be ez vagy az a termény. Beszéltünk a közelmúltban ar­ról, hogy sok a burgonya, s a paradicsom szedése, elszállítá­sa és feldolgozása nagy feladat elé állítja a gazdaságokat és az átvevőiket. Mi a helyzet most? A MÉK két illetékes osztály­vezetőjét, Kovács Györgyöt és Jovánczai Ferencet kértük meg, adjanak választ kérdé­seinkre. Kovács György, a bur- gonyaosztály vezetője ezt mondta: — A múlt hónapban mértük fel a várható termést, eszerint hetven mázsa körüli átlaggal számolunk. Ez persze gazdasá­gonként változik. A megye északi részén kisebbek, a bar­csi és a nagyatádi járásban vi­szont nagyobbak a hozamok. A termelőszövetkezetektől és az állami gazdaságoktól mintegy 4300 vagon étkezési burgonya felvásárlására számítunk. Gon­dot okoz azonban az értékesí­tés: 1500 vagonnak az elhelye­zése bizonytalan. A megyében körülbelül 200 vagon burgo­nyát tudunk forgalomba hozni 1700 vagora tehető az a rneny- nyiség, amelyet biztonságosan tárolhatunk, a többi 2600 va­gonnak egyelőre nincs helye. — Mi lesz ezzel a burgonyá­val? — Mivel az országban másutt nem tudunk neki he­lvet szerezni, itt ^«11 tartanunk a megyében. A MÉK kanac5til­sa mindössze 400 vagonra fut­ja. Arra van szükség, hogy le­hetőleg minél többet tárolja­nak a gazdaságok.- Mi átvesz- szük a burgonyát, sőt pótszsr- ződóseket is kötünk. Az idén rekordot állítunk fel a terme­lői bérszerződésekkel, ennyi giumót ugyanis még egyetlen évben sem hagytunk a gazda­ságokban. Megértést és segítsé­get kérünk a vezetőktől. Tud­juk, hogy a gond igen nagy, hiszen nemcsak étkezési, ha­nem vetőgumót és takarmány- burgonyát is kell tárolnunk összesen mintegy 9000 vagon­nal. Eddig 98 vagonnyit kötöt­tünk le bértárolásra. — Milyen térítést kapnak a termelők a tárolásért? — A szerződést április vé­géig tartó tárolásra kötjük. Ki­fizetjük a teljes vételárat még a termés elvermelésekor, ezen felül 36,50 forintot adunk má­zsánként tárolási díjként. Ha április után szállítunk, újabb szerződést kötünk, és tovább fizetjük a díjat. A termelők a betakarítás utáni lelkiismeretes válogatással gondoskodhatnak arról, hogy a gumók csekély veszteséggel teleljenek át. A zöldségfelhoza tálról Jo­vánczai Ferenc termelési osz­tályvezető tájékoztatott: — A tervezetthez és a le­szerződött mennyisé-íhez viszo­nyítva a tényleges termés a!ig mutat eltérést, így például a vártnál kevesebb a dinnye. A paprika még beválthatja a re­ményeket, most 120 vagonnál tartunk, s ha kedvez az idő­járás, elérhetjük a tervezett 190 vagont. — Sok sző esett a paradi­csomról. Tart-e még a döm- ping? — 220 vagon paradicsom fel­vásárlását irányoztuk elő, ez­zel szemben már szeptember közepén 223 vagonnál tartot­tunk. Még körülbelül 15 va- gonnyi várható. Elmúlt a kon­zervgyárak túltelítettsége, s ma már korlátlanok az elhelyezés lehetőségei bel- és külföldön egyaránt. — Várható-e más zöldségfé­lénél is ilyen hirtelen felfutás? — Egyelőre a káposztánál tartunk hasonló meglepetéstől. A vártnál három héttel koráb­ban szedhető a káposzta. Most még nincs vele gond, a terme­lők áruját késlekedés nélkül átvesszük, illetve elhelyezhet­jük. A dömping elkerüléséhez az időjárás is hozzásegíthet bennünket, a lehűlés ugyanis késleltetheti az érést, ezáltal a felhozatal is egyenletesebb lehet. Bárhogy alakuljon is a kínálat, kérjük a termelők megértését, hiszen az elhelye­zési probléma csak velük egyetértésben oldható meg. H. F. Vihar Olaszországban Az olasz féliszegeten szombaton este végigszáguldott nagy erejű vihar következtében 9 ember éle­tét vesztette. Égy öttagú család meghalt, amikor a megáradt Cer- varo-folyó a család gépkocsiját száz méterre elsodorta. Spoleto közelében a vihar leszakított egy 10 000 voltos vezetéket, amely ha­lálra sújtott egy férfit és egy nőt. Ferrara közelében villámcsa­pás következtében halt meg egy asszo".y, egy férfi pedig kórházba szállítás után vesztette életét. nem kötelességként is említi a párttagság tevékenységét a gazdaságirányítás és ellenőr­zés területén. A Balatonnagybereki Tő­zegüzem és a Balatoni Ha­lászati Vállalat fonyódi rész­legének kommunistái kifogá­solták, hogy a kommunista gazdasági vezető nem támasz­kodik megfelelően a párttag­ságra, a taggyűléseken hozott határozatokra. A IX. kongresszusra való készülődés időszakában min­denütt pezsgőbbé vált a munka, növekedett az aktivi­tás, javult a vitaszellem. Mindenütt jobban törődnek az emberekkel, és az is figye­lemre méltó dolog, hogy a kommunisták fáradhatatlan munkája, példamutatása ma­gával ragadja a párton kívü­li tömegeket is. A jövőért ér­zett felelősség csendült ki például a pusztakovácsi párt- szervezet taggyűlésén Lánca Kálmán elvtárs felszólalásá­ból. Elmondta, hogy a fiata­lok otthon tartása közügy, és ha azt akarjuk, hogy ne vándoroljanak el a városok­ba, akkor minden eddiginél jobban kell biztosítani szá­mukra a kulturális és egyéb föltételeket. A böhönyei tsz- pártszervezet taggyűlésén Ko­vács József elvtárs a jövede­lemelosztási formák meghatá­rozásáról mondta el, hogy a párttagság bátran szóljon be­le, adjon javaslatokat a gaz­dasági vezetőknek, és elkép­zeléseik mellett a közgyűlé­sen is határozottan álljanak ki. Üj vonásként jelentkezett az eddigiekben, hogy a járá­si és a megyei pártbizottsá­gok tagjain kívül igen sok aktivista segített a munká­ban, sőt olyan elvtársak is jelentkeztek pártmunká: . akikre nem számított senki sem. Talán előbb kellett volna már említeni, hogy milyen felelősségteljes munkát. vé geztek a jelölő bizottság - Mindenütt átérezték annak ■ -gbízatásnak a jelentős '■ ' . amelyet a tagság egy hó: pal korábban — az au nu tusi taggyűléseken — rul - zott rájuk. Felosztották eg más között a területat, t szélgettek a párttagokkal, kérték véleményüket a ver ­tőség összetételéről, a titV személyéről. Munkájukat £/. őszinte légkör jellemezte mindvégig. A Somogy me­gyei Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat taggyűlésén pél­dául a jelölő bizottság szinte programot is adott a meg­választandó új vezetőségnek, a jelöltek felsorolásakor rész­letesen, alaposan elemezték egy-egy ember munkáját, el­mondták erényeiket és hibái­kat, egyszóval jó útravalót adtak további munkájukhoz. ÖSSZESSÉGÉBEN MEG­ÁLLAPÍTHATÓ, hogy az ed­dig lezajlott taggyűlései: tük­rözték a kommunisták ős into törekvését a pártmunka tar­talmi színvonalának további emelésére. Tapasztalat az is, hogy a megválasztott vezető­ségek szinte a taggyűlést kö­vető napon munkához láttak, hogy a párt által kitűzött feladatokat megvalósítsák. Félidőben vagyunk a veze- tőség-újjáválasztásokon. Szep­tember végéig, október ele­jéig mindenütt lezajlanak a taggyűlések, aztán megkez­dődnek a járási pártértekez - letek, hogy végül a megyei pártértekezlet, majd a IX. pártkongresszus tegyen pori - tot kommunistáink kétéves munkájára, és megszabja a jövő útját is. Folesz György

Next

/
Thumbnails
Contents