Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

* + ' * AÍé 'ífR/neueH^' A AA Ss r> ^ J Állatkerti étlap Csaknem kétmillió forintot költenek évente a Fővárosi Állat- és Növénykertben le­vő 386 féle állat ellátására. Az állatkert konyháján fe- hérköppenyes szakácsnők gon­doskodnak az »étlapon-« sze­replő választék biztosításáról. Különösen az apróbb állatok igénylik a főtt ételeket; hús­levest kapnak a majmok, szá­mukra készül a boros tea, az elefánt takarmányába főtt rizst kevernek. A húsporciók megfelelő adagolását hentes szakember végzi, aki szemé­lyesen szerzi be a »nyers­anyagot«, azaz rendszeresen jár vidékre, lovakat vásárol. A majmok ötletszerűen fo­gadják el az ételt, ezért 24 fogásból álló terítéket kapnak naponta. Igen kedvelik a vö­rösbort. Előfordult, hogy egy olasz cégtől vásárolt majom megérkezése után idegenke­dett a »magyar konyhától«, ezért eléggé körülményes úton banánt szereztek szá­mára. Mire azonban megér­kezett, már a sárgarépát ré­szesítette élőn n. Gazdag menü kerül naponta az ele­fántok elé. A többi között 15 kilogramm abrakot, 2 kilog­ramm rizzsel ízesítve, 14 ki­logramm sárgarépát, 14 kilo­gramm takarmányrépát, 25 kilogramm szénát kapnak »fe­jenként«. Az új lakónak szá­mító zsiráfot a német szállí­tó cég pattogatott kukoricá­hoz szoktatta. Ezt a cseme­gét itt sem vonják meg tőle. Minden vasárnap »koplaló napot« tartanak. Ugyanis ezen a napon a legnagyobb a for­galom, és sajnos, még min­dig sokan etetik az állatokat. Ha emellett még a napi szo­kásos eleséget is megkapnák, könnyen gyomorrontás lenne belőle. Űjgörög bölcsődalok Aludj szépen, a vargánál készül már a topánkád, Színaranyból csináltatom, s margarétásra pántját. Aludj, varrják már Hioszban a takarócskát neked, Közepére sast hímeznek, sarkába meg a neved. Aludj, csillag, aludj, hajnál, aludjál, újholdacska. Aludj, tenger-anyánk, s veled a sok aranyhalacska. Aludj, szülő anyád kincse, csillagos szemefénye, Hadd gyönyörködhessen benned apád-urad kedvére. Aludj, szépséges szép nappal, és csillagocskás éjjel: Köszöntsél majd virágokkal, vidám gögicséléssell Alszik a szegfű mellett az illatos majoránna, Alszik az én fiacskám is, szerető jó anyjával. Alszik az én kisfiacskám, jegygyűrűt küldtek neki; De én nem tartottam itt, mert nem nősül még, korai. Kicsinyeket alvás táplál, báránykákat legelő, Az én lelkem-fiacskámat: babusgatás, attól nő. Ringasd, dada, a gyereket, csicsijgassad, rengessed, Ha meg az emlőt keresi, hajolj fölé, szoptasd meg. Papp Árpád (ordításai Térkép a csillagokról A Kazahsztáni Tudományos Akadémia Asztrofizikai Inté­zetének munkáit a világ 248 asztronómiai intézetének küldi meg. A szovjet asztronómia sok sikere fűződik az intézet ma­gas hegyekben felállított ob­szervatóriumához. Itt állították fel a világ első moniszkusz- teieszkópját, amelynek segít­ségéved elkészítették a ködtér­képet, lefényképezték a világ első mesterséges holdját. Irina Kupo, az intézet munkatársa színképelemző módszerrel be­bizonyította, hogy a Venus bolygó színe nem változik. A Jupiter légkörének fotometri- kus kutatása tette lehetővé az Alma—Ata-i tudósok számára, hogy megállapíthassák: perio­dikusan változik a sötét anyag mennyisége a látható felszí­nen. A csillagászok most ál­lítják össze a világ első kata­lógusát az álló csillagok spek­trumáról. Fésűs Éva: KIKERICS Kikerics, kis virág, őszi réten lila láng, mit keresel itt az őszben, hideg szélben, csúnya ködben? Tudom én, mi a jó, szép virágnak mi való! Nyári zápor, nyári fény, dajka szél a völgy ölén, fecskejárta ég alatt élvezni a sugarat, harmatcseppes ragyogást1 Ez az öröm!... No, de lásd, megsajnáltam ősz anyót, hiszen semmije se volt. Pőrén álltak már a fák, megszökött a sok virág, elmentek a madarak, hallgatott a kék patak, nem fogadta senkise, belefájdult a szíve. Könnye perdült csendesen, amint jött a réteken. Felhők között kutatott, hová dugták a napot? Átnézte a kerteket, hűvös keze reszketett, erdő alján port kavart, fel-felrázta az avart, bújik-e ott ibolya, százszorszépek mosolya Üres volt a rét, a kert, Ősz anyóka mit se lelt. S akkor — hopp — kibújtam én, szürke réteg szőnyegén!«.« ránevettem: »-Itt vagyok!«... Láttam, arca felragyog, még a napfény is kibújt, egy sugár a földre hullt, úgy megörült Ősz anyó: »Van virágom! Ő, de jó! Bontja szirmát, szép színét, nem sivár az őszi rét!«... Azóta, ha őszre jár, lila hímes a határ, más virágnak híre sincs, de még nyit a kikerics. Ezt a 70 cm-es bolygómeg­figyelő teleszkópot Alma— Atábán állították fel 1964- ben. Kitűnően bevált. Rejtvény megfejtések (1966. szept. 11.) összerakó: Tompa, Vajda, Dsida, Amadé, Arany, Garay, Bajza, Gyónj, Ányos, Rimay. Hegymászás: Vértes, Mecsek Találd ki: Makó, Rakó, Za­kó, Fakó, Lakó. ŐSSZEL FALUN 1 2 3 4 5 6 7 8 awaa :::: aaaa 9 aaaa aaaa aaia aaaa 1 0 11 12 13 aaaa aaaa nnaa aaaa 14 15 .... ■ ■■■ aaaa ■ ■■■ aaaa aaaa aaaa aaaa 16 17 ■■■■ aaaa aaaa uaaa 18 19 20 aaaa aaaa aaaa aaaa 21 22 aaaa aaaa aaaa aaaa 23 24 :::: 25 26 ■ ■■■ aaaa ■ ■■■ . ■(■■a 27 28 aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa Saaa ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 29 aaaa aaaa aaaa aaaa 30 31 aaaa aaaa aaaa aaaa 32 33 34 35 36 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 37 VÍZSZINTES: 1. Véget^ ér a nap. 9. őszi munka. 10. Visszafelé elporol. 12. Nyisd fel! (pl. az ajtót.) 14. Helyhatározó rag. 15. F. N. 16. Földet hány rá. 18. Redők az áll alatt. 21. Leste régiesen. 22. Eső után van. 23. Tetejére. 25. Nyílás. 26. Kötőszó. 27. Ősszel érő gyümölcs. 29. Létezik. 30. Juttat népiesen. 33. Magasodó. 37. őszi munka a szőlőben. FÜGGŐLEGES: 1. Napszak. 2. őszi, mezei munka. 3. Elvisel. 4. Fával borított vidékek. 5. Visszafelé egyik irányba. 6. Táplál. 7. Beszédet jegyez le. 8. Kutatás. 11. Ez is őszi, mezei munka. 13. Talál. 17. Bátor. 19. O. R. 20. Somogyi folyó névelővel. 22. Igyekszik. 24. Az áru értéke. 27. Pénzintézet. 28. Használja az ásóját, visszafe­lé és kétszer. 31. Fúl ikerszava. 32. Fűszeres. 34. O. -B. 35. Visszafelé olasz síkság. 36. Éneklőhang. K. J. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 9., 27., 37 és a függőleges 2., 11. Beküldési határidő 1966. szeptem­ber 23-án, péntek délig. A szüksé­ges sorokat levelezőlapon küld­jétek be, s írjátok rá: «-Gyermek- keresztrejtvény.-« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Petőfi; Vetoes; Ady; Vidor; Nyárutó. Móra Ferenc Mindenki Jánoská­ja című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Tallján Éva, Tóth Armand, Kaposvár; Szarka Anna, Ordacsehi; Gréczi Péter, Baté. A könyveket postán küldjük el. Egy és más az űrállomásról A gyerekeket érdekli a kér­dés: mi az űrállomás? Olyan hatalmas és bonyolult szer­kezet, amelyben sok ember élhet és dolgozhat. Megépíté­sére sok különböző nemzeti­ségű tudós és mérnök készí­tett már tervet. Ezek alap­ján mi is felvázolhatjuk, mi­lyen is lesz egy ilyen »mes­terséges kozmikus sziget«. Krilov szovjet mérnök űr­állomását 1957-ben az »Üt a csillagok felé« című filmen már be is mutatták. Ennek 36 méter átmérőjű gyűrűje van, súlya 2000 tonna, és 50 ember állandó tartózkodásá­ra alkalmas. Mint a szputnyikokat, az űrállomást is körsebességgel bocsátják fel, hogy a Föld körül keringjen. Pályája azonban magasabban van, mint a szputnyikoké, hogy ne érintkezzék a levegővel és sebességét örökre megtartsa Hogyan készítik a világűr­ben ezt az állomást? XXXOOOOOOOCOCODCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOCCOOCOOCOOOCKDCKDOOOCOOCKXXXOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOCxDr 'tOOOOOOOOOOOOOOC Megépítése a földön nem Qlenne nehezebb, mint egy JYlleßt doji kő SSlzii (jüJjüJk é.P pjii&P Szmitlk a tét- njyjulaJkiLaJk? (Chuzttfr me&t) Valamikor kék szemük és rövid fülük volt a fehér nyulaknak. Hogy lehet, hogy manapság viszont pi­ros szemük és hosszú fülük van? Nos, erről szól a törté­net. Valamikor réges-régen élt egy nyúlmama kisfiával egy domb lábánál levő üregben. Amikor a nyúlbébi felnőtt, sokkal nagyobb és erősebb volt, mint az anyja. De mi­nél nagyobb lett, annál lus­tább is, és minél lustább lett, annál arcátlanabbá és önteltebbé vált. Eleinte még csak kérte a válogatott éte­leket, de hamarosan már kérni sem volt hajlandó, egyszerűen kivette az anyja kezéből. Egyik nap az öreg nyúlmama elment ennivalót keresni a vad hegyláncok mélyébe. Lusta fehér fia pedig szokás szerint otthon maradt. Vihar kerekedett, s a nyúlmama bong ázott. Ennek ellenére egész nap kereste az ennivalót, de semmit sem talált. Már éj­szaka volt, amikor üres kéz­zel elindult a hazafelé ve­zető úton. Amikor fia meg­látta, hogy semmit sem ho­zott, nagyon dühös lett, és durván gyalázta— Ügy! Végre megjöttél! Azt hit­tem, hogy már meghaltál — mondta.. Miért késtél? Nem mondanád meg, hogy miért nem hoztál semmit sem en- Az öreg nyúlmama szomo- ni? rúan válaszolt neki: — Gyermekem — mondta —, te már felnőtt nyúl vagy, és magadnak kellene az ennivaló után nézned. Ne az anyádtól várj min­dent. A fiú, természetesen, aki mindig az anyja kedvence volt, még egy ilyen szelíd rendreutasítást sem fogadott el. — Rendben van — mor­mogta félhangosan. — Má­tól kezdve senki sem tá­maszkodik senkire! Az öreg nyúlmama na­gyon szerette a fiát. Gyen­géden megsimogatta a fejét, és így szólt: — Ne légy dühös, fiam. Szörnyű esős idő volt ma. Ezért nem tudtam semmi ennivalót találni neked. ami még jobb, mint a gyü­mölcs és a zöldség. Egy sima ösvényen gya­logolva hirtelen észrevett egy nagy dinnyeföldet. A szellő az érett dinnye kelle­mes illatát hozta az orrá­hoz, csurogni kezdett a nyá­la. Körülnézett, de nem lá­tott senkit, így odasettenke­dett a földre, s elkezdte lakmározm az egyik diny- nyét a másik után. Ekkor azonban kijött a gazda, és meglátta a dinyetolvaj go­nosz nyulat. Feldühödött, lábujjhegyen odament a kö­zeibe, fölemelte a botját, s egy csapást irányzott a nyúl fejére. Szerencsére a bot célt tévesztett. A nyúl ha­zarohant, a gazda pedig így szitkozódott: Csirkefogó! Bandita! Majd elkaplak még. A gazda visszament a házba, s főzött egy nagy fa­zék ragadós rizst. Egy ma­dárijesztővé formálta, és felállította a földön. Másnap reggel az éhes nyúl így szólt anyjához: — Ma saját magam nézek ennivaló után. Mától kezdve senki sem támaszkodik a másikra! Elindult a fiú. keresni kezdte az ennivalót. Vaktá­ban rohangászott egyik fá­tól a másikig, egyik üregtől a másikig, egyik ligetből a másikba, keresett és kere- s rögtön menekült. De né- sett, közben összehorzsolta a lábait, egész testét sár bo­rította, de nem talált sem­miféle ennivalót. Ő! Hol lehetnek azok a friss, édes gyümölcsök és zöldségek? — kérdezte ma­gában. — Miért nem talá­lok rájuk? A mamám min­dig talált! Mind türelmetle­nebbül keresett tovább, er- re-arra forgatva a szemét, s ráadásul arról álmodozott, hogy találni kellene valamit, Másnap a fiatal nyúl újra visszament a földre dinnyét lopni. Mikor a közeibe ért, észrevette a madárijesztőt, hány lépés után hátranézett, s látta, hogy az ijesztő meg sem fordult. Fokozatosan bátrabb lett, felkapott egy marék földet, s azt a ma­dárijesztőre dobta. Nem tör­tént semmi. Egészen közel ment, és gúnyolódva így szólt: Jó reggelt, bácsi! Sem­mi válasz. Üjabb lépést tett közelebb, s így kiáltott: Halló, bácsi! Jó reggelt! Új­ra semmi válasz. Ez feldühö­sítette, és elkezdett kiabál­ni: Hej! Nem tudsz vála­szolni, ha hozzád beszélnek? Gyerünk, szólalj meg, vagy megütlek! És jobb mancsá­val rácsapott a madárijesz­tőre. Természetesen, a man­csa jól belesüppedt a lágy tésztába. Puff! Ez jó csa­pás volt! — gondolta, s próbálta kiszabadítani a mancsát. De hiába húzta. Ez a mancsa erősen beleragadt a tésztába. — Ügy, szóvaj, te nem akarsz engem elengedni? — kiáltotta. Az ostoba fiatal nyúl azt gondolta, hogy a madárijesztő szándékosan tartja fogva a kezét, ezért rávágott a másik mancsával is, s az szintén a tésztába ragadt. — Ö, te nyomorult, agyon­rúglak! — ordította a nyúl feldühödve, s mindkét hátsó lábával kirúgott. Szerencsét­lenségére a két hátsó lába is beleragadt a tésztába. Dü­höngve próbálta verni a ma- dárijseztőt, így a feje is erő­sen odaragadt. — Hogyan győzhet le en­gem ez az együgyű? —gon­dolta a nyúl magánkívül a dühtől. Nekilökte testét az ellenségnek gondolván, hogy fellöki, de borzalmára most már az egész teste odara­gadt a tésztához. A kiszaba­dulásért való küzdelemben szeme kivörösödött és vér­aláfutásos lett. Ebben a pillanatban jött ki a gazda a házból. Meglát­ta a tésztába erősen belera­gadt fiatal nyulat, s hango­san nevetett: Ha! Ha! Ha! Te kis csirkefogó. Ugye, most élve elcsíptelek! Azt hiszem, nem lopod többé az én dinnyémet! Most már nagyon jól tud­ta a fiatal nyúl, hogy a föl­dön álló »ember« csak tész­tából való. Nagyon sajnálta már, amit tett. Teljesen ben­ne volt a pácban, és így kezdett el könyörögni: — Kedves bácsi! Engedj el­menni, soha nem lopok töb­bé dinnyét! Ö, kedves esi! Kérlek, kérlek dits ki! Az ostoba fiatal nyúl olyan szánalmas figura volt, hogy a gazda megsajnálta, és el­határozta, hogy kiszabadít­ja. De a nyúl mindenütt erő­sen oda volt rapadva, — mind a négy mancsa, feje, s valójában az egész teste bele volt ágyazva a tésztá­ba. Csak a fülei álltak ki. Így a gazda megfogta a fü­lét, és húzta teljes erejével. Olyan erősen húzta, rán­gatta,' hogy a fiatal nyúl fülei mind hosszabbra és hosszabbra nyúltak. Ettől kezdve van a nyúlnak hosz- szú füle. o tengeralattjáróé. De hogyan küldhetnek fel a világűrbe, hogyan kerülne ki pályájára? Hiszen ilyen hatalmas alkot­mány felbocsátásához olyan, legalább 500 méteres óriás­rakéta kellene, amelynek szé­lessége több mint 50 méter lenne, s vagy 200 000 tonnát nyomna! 200 000 tonna? Hiszen ez annyi, mint 10 óceánjáró gőzhajó súlya! Ilyen rakétát nem tudunk építeni, így az űrállomást sem küldhetjük fel rakétá­val. Ezért el kell készíteni S miért vörös a fehér nyulak szeme? Nos, a gazda a nyúl egész testéről letö­rölte a tésztát, amikor ki­szabadította. De nem töröl­te le a vékony vérhártyát a nyúl szeméről. Ez az oka annak, hogy ettől kezdve a (jvai. üzért ex Keli Készítem a bá- gföldön, aztán darabokra kell ba- gszétszedni, s így részenként Okell feliküldeni. És ott, a vi­lágűrben kell újra összerak­ni. Így megfelelnek a kisebb rakáték is, s már az egész sokkal egyszerűbb. Most persze megkérditek: mit jelent az, hogy ott rak­ják össze? Hová rakják az al­katrészeket, és min állnak a szerelők? Hiszen mind lezu­han! Nem zuhan le semmi! Már tudjuk, hogy minden körsebességgel mozgó tárgy pályáján marad, a Föld kö­rül kering, nem esik le, és nem száll el távolabbra sem. Tehát minden alkatrészt kör- sebességre kell felgyorsítani, még a szerelőket, a szerszá­mokat és az anyagokat is. Persze nem egyszerre, hanem sorjában. Aki többet akar megtudni az űrállomásról, az olvassa el P. Klusancev: Irány a Hold című, érdekes könyvét, amely fehér nyulaknak vörös sze- Öaz ifjúság részére készült, és műk van, s hosszú fülük. 9a könyvtárakban is megtalál- Fordította: Somfai Sándor gható.

Next

/
Thumbnails
Contents