Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
* + ' * AÍé 'ífR/neueH^' A AA Ss r> ^ J Állatkerti étlap Csaknem kétmillió forintot költenek évente a Fővárosi Állat- és Növénykertben levő 386 féle állat ellátására. Az állatkert konyháján fe- hérköppenyes szakácsnők gondoskodnak az »étlapon-« szereplő választék biztosításáról. Különösen az apróbb állatok igénylik a főtt ételeket; húslevest kapnak a majmok, számukra készül a boros tea, az elefánt takarmányába főtt rizst kevernek. A húsporciók megfelelő adagolását hentes szakember végzi, aki személyesen szerzi be a »nyersanyagot«, azaz rendszeresen jár vidékre, lovakat vásárol. A majmok ötletszerűen fogadják el az ételt, ezért 24 fogásból álló terítéket kapnak naponta. Igen kedvelik a vörösbort. Előfordult, hogy egy olasz cégtől vásárolt majom megérkezése után idegenkedett a »magyar konyhától«, ezért eléggé körülményes úton banánt szereztek számára. Mire azonban megérkezett, már a sárgarépát részesítette élőn n. Gazdag menü kerül naponta az elefántok elé. A többi között 15 kilogramm abrakot, 2 kilogramm rizzsel ízesítve, 14 kilogramm sárgarépát, 14 kilogramm takarmányrépát, 25 kilogramm szénát kapnak »fejenként«. Az új lakónak számító zsiráfot a német szállító cég pattogatott kukoricához szoktatta. Ezt a csemegét itt sem vonják meg tőle. Minden vasárnap »koplaló napot« tartanak. Ugyanis ezen a napon a legnagyobb a forgalom, és sajnos, még mindig sokan etetik az állatokat. Ha emellett még a napi szokásos eleséget is megkapnák, könnyen gyomorrontás lenne belőle. Űjgörög bölcsődalok Aludj szépen, a vargánál készül már a topánkád, Színaranyból csináltatom, s margarétásra pántját. Aludj, varrják már Hioszban a takarócskát neked, Közepére sast hímeznek, sarkába meg a neved. Aludj, csillag, aludj, hajnál, aludjál, újholdacska. Aludj, tenger-anyánk, s veled a sok aranyhalacska. Aludj, szülő anyád kincse, csillagos szemefénye, Hadd gyönyörködhessen benned apád-urad kedvére. Aludj, szépséges szép nappal, és csillagocskás éjjel: Köszöntsél majd virágokkal, vidám gögicséléssell Alszik a szegfű mellett az illatos majoránna, Alszik az én fiacskám is, szerető jó anyjával. Alszik az én kisfiacskám, jegygyűrűt küldtek neki; De én nem tartottam itt, mert nem nősül még, korai. Kicsinyeket alvás táplál, báránykákat legelő, Az én lelkem-fiacskámat: babusgatás, attól nő. Ringasd, dada, a gyereket, csicsijgassad, rengessed, Ha meg az emlőt keresi, hajolj fölé, szoptasd meg. Papp Árpád (ordításai Térkép a csillagokról A Kazahsztáni Tudományos Akadémia Asztrofizikai Intézetének munkáit a világ 248 asztronómiai intézetének küldi meg. A szovjet asztronómia sok sikere fűződik az intézet magas hegyekben felállított obszervatóriumához. Itt állították fel a világ első moniszkusz- teieszkópját, amelynek segítségéved elkészítették a ködtérképet, lefényképezték a világ első mesterséges holdját. Irina Kupo, az intézet munkatársa színképelemző módszerrel bebizonyította, hogy a Venus bolygó színe nem változik. A Jupiter légkörének fotometri- kus kutatása tette lehetővé az Alma—Ata-i tudósok számára, hogy megállapíthassák: periodikusan változik a sötét anyag mennyisége a látható felszínen. A csillagászok most állítják össze a világ első katalógusát az álló csillagok spektrumáról. Fésűs Éva: KIKERICS Kikerics, kis virág, őszi réten lila láng, mit keresel itt az őszben, hideg szélben, csúnya ködben? Tudom én, mi a jó, szép virágnak mi való! Nyári zápor, nyári fény, dajka szél a völgy ölén, fecskejárta ég alatt élvezni a sugarat, harmatcseppes ragyogást1 Ez az öröm!... No, de lásd, megsajnáltam ősz anyót, hiszen semmije se volt. Pőrén álltak már a fák, megszökött a sok virág, elmentek a madarak, hallgatott a kék patak, nem fogadta senkise, belefájdult a szíve. Könnye perdült csendesen, amint jött a réteken. Felhők között kutatott, hová dugták a napot? Átnézte a kerteket, hűvös keze reszketett, erdő alján port kavart, fel-felrázta az avart, bújik-e ott ibolya, százszorszépek mosolya Üres volt a rét, a kert, Ősz anyóka mit se lelt. S akkor — hopp — kibújtam én, szürke réteg szőnyegén!«.« ránevettem: »-Itt vagyok!«... Láttam, arca felragyog, még a napfény is kibújt, egy sugár a földre hullt, úgy megörült Ősz anyó: »Van virágom! Ő, de jó! Bontja szirmát, szép színét, nem sivár az őszi rét!«... Azóta, ha őszre jár, lila hímes a határ, más virágnak híre sincs, de még nyit a kikerics. Ezt a 70 cm-es bolygómegfigyelő teleszkópot Alma— Atábán állították fel 1964- ben. Kitűnően bevált. Rejtvény megfejtések (1966. szept. 11.) összerakó: Tompa, Vajda, Dsida, Amadé, Arany, Garay, Bajza, Gyónj, Ányos, Rimay. Hegymászás: Vértes, Mecsek Találd ki: Makó, Rakó, Zakó, Fakó, Lakó. ŐSSZEL FALUN 1 2 3 4 5 6 7 8 awaa :::: aaaa 9 aaaa aaaa aaia aaaa 1 0 11 12 13 aaaa aaaa nnaa aaaa 14 15 .... ■ ■■■ aaaa ■ ■■■ aaaa aaaa aaaa aaaa 16 17 ■■■■ aaaa aaaa uaaa 18 19 20 aaaa aaaa aaaa aaaa 21 22 aaaa aaaa aaaa aaaa 23 24 :::: 25 26 ■ ■■■ aaaa ■ ■■■ . ■(■■a 27 28 aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa Saaa ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 29 aaaa aaaa aaaa aaaa 30 31 aaaa aaaa aaaa aaaa 32 33 34 35 36 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 37 VÍZSZINTES: 1. Véget^ ér a nap. 9. őszi munka. 10. Visszafelé elporol. 12. Nyisd fel! (pl. az ajtót.) 14. Helyhatározó rag. 15. F. N. 16. Földet hány rá. 18. Redők az áll alatt. 21. Leste régiesen. 22. Eső után van. 23. Tetejére. 25. Nyílás. 26. Kötőszó. 27. Ősszel érő gyümölcs. 29. Létezik. 30. Juttat népiesen. 33. Magasodó. 37. őszi munka a szőlőben. FÜGGŐLEGES: 1. Napszak. 2. őszi, mezei munka. 3. Elvisel. 4. Fával borított vidékek. 5. Visszafelé egyik irányba. 6. Táplál. 7. Beszédet jegyez le. 8. Kutatás. 11. Ez is őszi, mezei munka. 13. Talál. 17. Bátor. 19. O. R. 20. Somogyi folyó névelővel. 22. Igyekszik. 24. Az áru értéke. 27. Pénzintézet. 28. Használja az ásóját, visszafelé és kétszer. 31. Fúl ikerszava. 32. Fűszeres. 34. O. -B. 35. Visszafelé olasz síkság. 36. Éneklőhang. K. J. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 9., 27., 37 és a függőleges 2., 11. Beküldési határidő 1966. szeptember 23-án, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: «-Gyermek- keresztrejtvény.-« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Petőfi; Vetoes; Ady; Vidor; Nyárutó. Móra Ferenc Mindenki Jánoskája című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Tallján Éva, Tóth Armand, Kaposvár; Szarka Anna, Ordacsehi; Gréczi Péter, Baté. A könyveket postán küldjük el. Egy és más az űrállomásról A gyerekeket érdekli a kérdés: mi az űrállomás? Olyan hatalmas és bonyolult szerkezet, amelyben sok ember élhet és dolgozhat. Megépítésére sok különböző nemzetiségű tudós és mérnök készített már tervet. Ezek alapján mi is felvázolhatjuk, milyen is lesz egy ilyen »mesterséges kozmikus sziget«. Krilov szovjet mérnök űrállomását 1957-ben az »Üt a csillagok felé« című filmen már be is mutatták. Ennek 36 méter átmérőjű gyűrűje van, súlya 2000 tonna, és 50 ember állandó tartózkodására alkalmas. Mint a szputnyikokat, az űrállomást is körsebességgel bocsátják fel, hogy a Föld körül keringjen. Pályája azonban magasabban van, mint a szputnyikoké, hogy ne érintkezzék a levegővel és sebességét örökre megtartsa Hogyan készítik a világűrben ezt az állomást? XXXOOOOOOOCOCODCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOCCOOCOOCOOOCKDCKDOOOCOOCKXXXOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOCxDr 'tOOOOOOOOOOOOOOC Megépítése a földön nem Qlenne nehezebb, mint egy JYlleßt doji kő SSlzii (jüJjüJk é.P pjii&P Szmitlk a tét- njyjulaJkiLaJk? (Chuzttfr me&t) Valamikor kék szemük és rövid fülük volt a fehér nyulaknak. Hogy lehet, hogy manapság viszont piros szemük és hosszú fülük van? Nos, erről szól a történet. Valamikor réges-régen élt egy nyúlmama kisfiával egy domb lábánál levő üregben. Amikor a nyúlbébi felnőtt, sokkal nagyobb és erősebb volt, mint az anyja. De minél nagyobb lett, annál lustább is, és minél lustább lett, annál arcátlanabbá és önteltebbé vált. Eleinte még csak kérte a válogatott ételeket, de hamarosan már kérni sem volt hajlandó, egyszerűen kivette az anyja kezéből. Egyik nap az öreg nyúlmama elment ennivalót keresni a vad hegyláncok mélyébe. Lusta fehér fia pedig szokás szerint otthon maradt. Vihar kerekedett, s a nyúlmama bong ázott. Ennek ellenére egész nap kereste az ennivalót, de semmit sem talált. Már éjszaka volt, amikor üres kézzel elindult a hazafelé vezető úton. Amikor fia meglátta, hogy semmit sem hozott, nagyon dühös lett, és durván gyalázta— Ügy! Végre megjöttél! Azt hittem, hogy már meghaltál — mondta.. Miért késtél? Nem mondanád meg, hogy miért nem hoztál semmit sem en- Az öreg nyúlmama szomo- ni? rúan válaszolt neki: — Gyermekem — mondta —, te már felnőtt nyúl vagy, és magadnak kellene az ennivaló után nézned. Ne az anyádtól várj mindent. A fiú, természetesen, aki mindig az anyja kedvence volt, még egy ilyen szelíd rendreutasítást sem fogadott el. — Rendben van — mormogta félhangosan. — Mától kezdve senki sem támaszkodik senkire! Az öreg nyúlmama nagyon szerette a fiát. Gyengéden megsimogatta a fejét, és így szólt: — Ne légy dühös, fiam. Szörnyű esős idő volt ma. Ezért nem tudtam semmi ennivalót találni neked. ami még jobb, mint a gyümölcs és a zöldség. Egy sima ösvényen gyalogolva hirtelen észrevett egy nagy dinnyeföldet. A szellő az érett dinnye kellemes illatát hozta az orrához, csurogni kezdett a nyála. Körülnézett, de nem látott senkit, így odasettenkedett a földre, s elkezdte lakmározm az egyik diny- nyét a másik után. Ekkor azonban kijött a gazda, és meglátta a dinyetolvaj gonosz nyulat. Feldühödött, lábujjhegyen odament a közeibe, fölemelte a botját, s egy csapást irányzott a nyúl fejére. Szerencsére a bot célt tévesztett. A nyúl hazarohant, a gazda pedig így szitkozódott: Csirkefogó! Bandita! Majd elkaplak még. A gazda visszament a házba, s főzött egy nagy fazék ragadós rizst. Egy madárijesztővé formálta, és felállította a földön. Másnap reggel az éhes nyúl így szólt anyjához: — Ma saját magam nézek ennivaló után. Mától kezdve senki sem támaszkodik a másikra! Elindult a fiú. keresni kezdte az ennivalót. Vaktában rohangászott egyik fától a másikig, egyik üregtől a másikig, egyik ligetből a másikba, keresett és kere- s rögtön menekült. De né- sett, közben összehorzsolta a lábait, egész testét sár borította, de nem talált semmiféle ennivalót. Ő! Hol lehetnek azok a friss, édes gyümölcsök és zöldségek? — kérdezte magában. — Miért nem találok rájuk? A mamám mindig talált! Mind türelmetlenebbül keresett tovább, er- re-arra forgatva a szemét, s ráadásul arról álmodozott, hogy találni kellene valamit, Másnap a fiatal nyúl újra visszament a földre dinnyét lopni. Mikor a közeibe ért, észrevette a madárijesztőt, hány lépés után hátranézett, s látta, hogy az ijesztő meg sem fordult. Fokozatosan bátrabb lett, felkapott egy marék földet, s azt a madárijesztőre dobta. Nem történt semmi. Egészen közel ment, és gúnyolódva így szólt: Jó reggelt, bácsi! Semmi válasz. Üjabb lépést tett közelebb, s így kiáltott: Halló, bácsi! Jó reggelt! Újra semmi válasz. Ez feldühösítette, és elkezdett kiabálni: Hej! Nem tudsz válaszolni, ha hozzád beszélnek? Gyerünk, szólalj meg, vagy megütlek! És jobb mancsával rácsapott a madárijesztőre. Természetesen, a mancsa jól belesüppedt a lágy tésztába. Puff! Ez jó csapás volt! — gondolta, s próbálta kiszabadítani a mancsát. De hiába húzta. Ez a mancsa erősen beleragadt a tésztába. — Ügy, szóvaj, te nem akarsz engem elengedni? — kiáltotta. Az ostoba fiatal nyúl azt gondolta, hogy a madárijesztő szándékosan tartja fogva a kezét, ezért rávágott a másik mancsával is, s az szintén a tésztába ragadt. — Ö, te nyomorult, agyonrúglak! — ordította a nyúl feldühödve, s mindkét hátsó lábával kirúgott. Szerencsétlenségére a két hátsó lába is beleragadt a tésztába. Dühöngve próbálta verni a ma- dárijseztőt, így a feje is erősen odaragadt. — Hogyan győzhet le engem ez az együgyű? —gondolta a nyúl magánkívül a dühtől. Nekilökte testét az ellenségnek gondolván, hogy fellöki, de borzalmára most már az egész teste odaragadt a tésztához. A kiszabadulásért való küzdelemben szeme kivörösödött és véraláfutásos lett. Ebben a pillanatban jött ki a gazda a házból. Meglátta a tésztába erősen beleragadt fiatal nyulat, s hangosan nevetett: Ha! Ha! Ha! Te kis csirkefogó. Ugye, most élve elcsíptelek! Azt hiszem, nem lopod többé az én dinnyémet! Most már nagyon jól tudta a fiatal nyúl, hogy a földön álló »ember« csak tésztából való. Nagyon sajnálta már, amit tett. Teljesen benne volt a pácban, és így kezdett el könyörögni: — Kedves bácsi! Engedj elmenni, soha nem lopok többé dinnyét! Ö, kedves esi! Kérlek, kérlek dits ki! Az ostoba fiatal nyúl olyan szánalmas figura volt, hogy a gazda megsajnálta, és elhatározta, hogy kiszabadítja. De a nyúl mindenütt erősen oda volt rapadva, — mind a négy mancsa, feje, s valójában az egész teste bele volt ágyazva a tésztába. Csak a fülei álltak ki. Így a gazda megfogta a fülét, és húzta teljes erejével. Olyan erősen húzta, rángatta,' hogy a fiatal nyúl fülei mind hosszabbra és hosszabbra nyúltak. Ettől kezdve van a nyúlnak hosz- szú füle. o tengeralattjáróé. De hogyan küldhetnek fel a világűrbe, hogyan kerülne ki pályájára? Hiszen ilyen hatalmas alkotmány felbocsátásához olyan, legalább 500 méteres óriásrakéta kellene, amelynek szélessége több mint 50 méter lenne, s vagy 200 000 tonnát nyomna! 200 000 tonna? Hiszen ez annyi, mint 10 óceánjáró gőzhajó súlya! Ilyen rakétát nem tudunk építeni, így az űrállomást sem küldhetjük fel rakétával. Ezért el kell készíteni S miért vörös a fehér nyulak szeme? Nos, a gazda a nyúl egész testéről letörölte a tésztát, amikor kiszabadította. De nem törölte le a vékony vérhártyát a nyúl szeméről. Ez az oka annak, hogy ettől kezdve a (jvai. üzért ex Keli Készítem a bá- gföldön, aztán darabokra kell ba- gszétszedni, s így részenként Okell feliküldeni. És ott, a világűrben kell újra összerakni. Így megfelelnek a kisebb rakáték is, s már az egész sokkal egyszerűbb. Most persze megkérditek: mit jelent az, hogy ott rakják össze? Hová rakják az alkatrészeket, és min állnak a szerelők? Hiszen mind lezuhan! Nem zuhan le semmi! Már tudjuk, hogy minden körsebességgel mozgó tárgy pályáján marad, a Föld körül kering, nem esik le, és nem száll el távolabbra sem. Tehát minden alkatrészt kör- sebességre kell felgyorsítani, még a szerelőket, a szerszámokat és az anyagokat is. Persze nem egyszerre, hanem sorjában. Aki többet akar megtudni az űrállomásról, az olvassa el P. Klusancev: Irány a Hold című, érdekes könyvét, amely fehér nyulaknak vörös sze- Öaz ifjúság részére készült, és műk van, s hosszú fülük. 9a könyvtárakban is megtalál- Fordította: Somfai Sándor gható.
