Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
UZS3 K omótos léptekkel ballagok a szürke háti úton. Még az idő is lomha, cammogó. Enyhe szél kavarja föl a lepihent port. Fent összefo- gódznak a felhők. Vörös, fehér tornyuk ott pöffeszkedik a végtelen kékségben, de mire a város fölé érnek, biztosan ólomszürkévé változnak. Elgondolkodva, lassan koptatom cipőm talpát. Messze még az otthonom: át kell jutni itt a zebrán, aztán a hosz- szú Élmunkás utca következik. A cukrászdánál le kell vágni jobbra, s vagy hatvan méter után érek csak a megszokott két házsor közé. Van hát időm újra és újra fölidézni Ferit és Zsuzsit. Ferit régóta ismerem. Együtt inaskodtunfc: húztuk a kézikocsira rakott ajtókat, redőnyöket, cipeltük a fából készült szerszámosládát a segédek után. Szinte egyszerre keltünk, egyszerre érkeztünk, tán még egyszerre is lélegeztünk. Aztán elváltak útjaink: engem másfelé vetett a sors, ő meg gyárba ment, amint átvette a segédlevelét. Jó szakmunkást faragott belőle a mester: egy év múlva brigádvezető lett, sokáig irányította a kis kollektívát. Közben technikumba járt, érettségizett. Most művezető. Utoljára egy hete találkoztam vele. Arcán leírhatatlan szomorúság terült el. — Szervusz! — Szervusz! Olyan arcot vágsz, mint a béka, amelyik savanyú tejbe pottyant. — Hagyd el — mondta —, ismét rosszul van a feleségem. Most jövök tőle a kórházból. — Bocsáss meg... . — Nem tesz semmit. •— Ismét a régi betegség? — Az. Megrándult az ajtoa, de a szavak a fogai között maradtak. Szótlanul lépkedtünk egymás mellett. Komoly, ijesztő volt Feri arca, mint a Balaton fölött a vihar fészke. — Talán mert annyira szeretnénk, azért nem sikerül. — Meglátod, egyszer csak úgy lesz, ahogy ti akarjátok. — De mikor? Hat éve akarjuk, hat éve szenvedünk. A feleségem is, én is. — És mit mondanak az orvosok? — Nem sokat. Injekciózzák. Annyi Brvitamint kapott már, hogy szinte undorodik a tűtől. Reszket, ha meglátja. — Fekve se tudja kihordani? — Próbáltuk úgy is, de két és fél hónap, és nincs tovább. De kellene pedig egy fényforrás a házba, hogy melegek lennének a falak, derűsek, meghittek az órák. Egy leány. Egy kócos, turcsi orrú leányka. Vagy egy tömzsi vasgyúró fiú! M ondjuk, egy olyan kislány kellene neki, mint amilyen az én kis útitársam volt a vonaton most a nyárutói. Felszálltam, leültem. Velem szemben játszadozott. A másik padsoron több, hasonló korú és nagyságú gyermek. Az ablaknál idősebb hölgy, alkalmasint az óvónőjük. Pénzzel játszadozott a kislány. Kis műanyag pohárkába ejtette a fényes filléreket. Két húszast, egy tízest és egy lyukas kétfillérest. Szőke haja a szemébe lógott, félrehajtotta néha esetlen ujjaival, de azok a rakoncátlan tincsek csak visszahullottak a homlokára, «inét meg az arcára omlottak. Minden átmenet nélkül fordult felém. — Tetszik látni, milyen gazdag vagyok? — Látom. Mennyi pénzed van? — Négy. Négy pénzem. Két nagy meg egy kicsi, egy még kisebb. — Kitói kaptad? — Van. — Hogy hívnak? — Zsuzsinak. — És a másik neved? — Párizs. Párizs, mint az a nagy francia város. — Honnét tudod, hogy ilyen nevű város van? — Anni néni mondta — és az ablaknál ülő asszonyra néz. — Hova utazol? — Pestre. A Balatonon voltunk, és most Pestre. — Biztosan vár már anyukád. Megáll a levegőben a pénz- — De azért ismered anyuszámláló kéz. ölébe ejti a po- kádat9 harat. Mintha elfáradt volna a _ j ^ 1{. karja. Nagy kék szeme ram ^ mered. Szemgolyói elhalvá- laknak, nyúlnak, mint amikor bárány- — ök is Pesten — mondja felhő mögé búvik a nap. Zsuzsi, s közli az utca nevét, a — Nem vár... az óvodába pontos házszámot, megyünk... a Rózsadombra ... _ Apukád dolgozik? — Óvoda a Rózsadombon. Eb- s mmt arról akamm meggyőzben a pillanatban értettem ni magam, hogy biztosan egy meg mindent. Az ablak mögé nagycsaládoSj szűkös viszonyok húzódó nő sajnálkozó pillantó- között él- ^ gyermekérő, salt, a másik padsorban csönd- van ^ ^ Zsms. ben ülő gyermekek némaságát, gandolataimba; s csak ekkor láttam, egyforma ruha van rajtuk: rózsaszín ala- r 's pettyek. Csak az art uk színe más. Mily t a lehet az ott a Róbelevág — Mérnök, kutatómérnök. — S az anyukád? — Az is mérnök. — Szereted őket? Az óvónőre néz. Látszik, za- zsado. :bon, nem tudom. Bízó- wban van_ ^ nem késik sonyos, hogy tág termei vannak, ^ a válasz; nagy világos ablakai, a szekré- _ , de Anfti M job_ nyék, polcok tele játékokkal. , , . „ . ,. ’ . ban szeretem, mert o mindig Itt élnek ezek a kis emberkék. Gyermekotthon. Az elesettek, az elhagyottak, a megtagadotvelem van, és tanít engem. Szép dalokra, játékokra. — Anyut mikor láttad utaltak búvóhelye. Tudom, sok gyermek megtalálja itt önmagát, itt hull egy kis fény rájuk, de számosán vannak bizonyára, akik börtönnek érzik ezt az — Nem tudom ... régen. — Testvéred van? — Igen, az Andris, ö már Cser Frigyes: SZÜRETI DAL Táncol a bor az üveg peremén, hogy elcsituljon, arra nincs idő, megmarkolják karcsú gólyanyakát, befonott talpa, mint szakadt cipő, úgy vándorol a kérges tenyerekben. Szomjas gyomrok, mint kiszáradt szivacs. mohón nyelik az égető nedűt, rokkant présházak gerendáinál a hegy népe szüretre egybegyűlt, sir a hébér az óbor kurta alján. . Karót ölelő hű szőlőtőkék, kaviccsal szórt ittas földútjait görnyedt lábú nagy puttonyok járják, s a vidám lányka fürge ujjait a fürtök cingár tűznyakára fonja. ■4 szőlő feszült, duzzadt zubbonyát az öreg hóhér prés hasítja szét, szívéből csorranó édes vére a sajtár kitárt mellkasába lép, forrni buzdulnak mártír lángcseppjei Hordó kongó, kénes, kopott szája szortyogva nyeli a sajtárok levét. A pincék sziklás, rücskös kőfalán botlik a fáradt fény — aranykezét n dolgos ember homlokára ejti. épületet, s bármilyen világosak nagy, tizenkét éves. Egyszerre is az ablakok, mégis sötét a mentünk az oviba. De ő nem szoba, amelyben laknak, Pesten van, hanem Bakony- amelyben játszanak; nem oszlopon. Tetszik tudni, ott is hangzik el ajkukról az az édes van óvoda. De Andris már is- szó, amely legszebben a gyér- kolás. És nincs több testvérem, mek mélyéből csendül. _ ég mindig hallom FeSzegény, szegény Zsuzsi. Sok |\ f\ hangjai: pénzed van. Négy pénzed. Még- XVI ^ is mily szegény vagy ... retetre vágyik. Aki >■ vekkel ezelőtt meg- röpköd majd körülöttünk. S mi E vettük a ruhácska- befogadjuk őt. kát Amikor először Közben hazaérek. A távoli lett terhes a felesé- felhők már fölöttem kúsznak, gsem — zökkent Ólomszürkék. És ahogy nézek vissza Feri a vonatról. — Tu- fölfelé, lassan és titokban sodora, gyerekes dolog, de mi tétbe bújik a csend. De tudom, úgy megörültünk. Már a má- holnap ismét dallal hívják a sodik . hónapban hallgattam: madarak a reggelt nem dobog-e a kicsi szíve? De Orsóval Tibor csak az asszony szívének lüktetését hallottam. S a harmadik hónap közepén jelentkeztek a görcsök, szorító fájdalmak. Azonnal kórházba vittem. Hárman mentünk, s néhány nap múlva kettesben jöttünk ki. — Mondd csak, Feri — de magiam se úgy érzem, ahogy mondom —, nem kellene abbahagyná ezt a próbálkozást? Magad is belefáradtál, s a feleséged is szenvedett nagyon sokat. Nem volna ésszerűbb most már az egészségetekre vigyázni? És talán a lelki gyógyulást is megtalálnátok valahogy. — Én is gondoltam már erre. De még nem szóltam senkinek róla. Odafogadni valakit, mégsem lennénk egyedül. Megnyugodnánk, s talán meg is erősödne az asszonyka: Megszűnne a méhgyengeség, s talán akkor lenne egy másik gyerek. A mi vérünk ... Persze az örökbefogadás komoly dolog. Meg kell fontolni, gondolni. Nem tudná, kit vállal a nevelőszülő. Milyen jó vagy rossz tulajdonságok ivódtak belé. De hát végül is: nevelés kérdése, hogy a jó vagy a rossz tulajdonság fejlődik ki teljesen. A gyermek olyan, mint a fiatal fa: a metszéstől függ, hogyan alakul ki a korona, milyen fejlettek, erősek lesznek a termőágak. A vonat egy nagy gyümölcsös előtt húz el. Gyönyörű barackfák sora. Kajszifáik. Vagonszám ontották a friss, finom gyümölcsöt a nyár elején. Operatív értekezlet Az eseményt az inditotia adta nekem a szót, hogy iáéi, hogy bejött hozzárp, Csip- mertessem a példát kerekiné a földszint tizen- Az első hozzászóló Huzli- kettőből. esek bácsi volt, aki azt javaSehogyan sem boldogu- solta, hogy az adott számokat lók ezzel a számítással — helyettesítsük be a szinusz- kezdte mondókáját, és az or- tételbe, rom alá dugott egy szakács- ,. , , , könyvet. - Itt az áll - mu- .. “.H?9Vt kefzel Üvei-”UZ’ tatta a sorokat hogy ve- UcSfk ^ í 7 e™ kedett gyek a túrógombóc készité- s™lasnrt“ Czvekef * Bf a) ~ seriez hatvan deka túrót es _,, . . 7 t íz deka darát. Zuk' akkor. fokban ka™uk mc0 — Hát vegyen - szakítot- “LT T'íf’ ^ P ° tam félbe, mert a túrógom- daraban keUbócot csak. enni szeretem, de Akkor talán az Avogadolvasni nem. ro-törvényből kellene kiuidul— Ha ilyen egyszerű lenne, javasolta valaki, de öt nem jöttem volna magához — *s leszavazták, mert Csupor folytatta Csipkerekiné. — A Jen° kifejtette, neki úgy rémhelyzet ugyanis az, hogy én ^tk, hogy az öreg Avogadro egy kiló túróból akarok gom- a gázokkal kapcsolatban csi- bócot csinálni, s nem tudom riált valami ilyen izét. kiszámítani, hogy ahhoz További másfél óra múlva mennyi dara kell. mar csak azon folyt a vita, — Pedig egyszerű a számi- hogy egyenes vagy fordított tás — vágtam közbe fölénye- arányról van-e szó, aztán szó sen. — Ez egy egyszerű egy- többséggel az egyenes arány ismeretlenes izé... Akarom javára billent o mérleg, mondani arány pár. Ki kell Ezután már gyorsan halad számítani az ikszet, ami jelen tunk előre, sőt egy fél órr, esetben a dara... múltán sor kerülhetett az Csipkerekiné olyan esengve aránypár felállítására is, be nézett^ rám, hogy kivettem egy darabig elvitáztunk azov.. kezéből a papírt, ceruzát, és hogy az iksz, az kültag vagy számolni kezdtem. Lássuk beltag legyen, csak, hogyan is van ez? Te- Pontban éjfélkor diadal hát hatvan deka túróhoz tíz üvöltésben törtünk ki, meri deka dara, akkor egy kiló megvolt a végeredmény: az túróhoz? ... Igen, ahhoz egy túróhoz tizenhat demennyi kell? ka és hat gramm dara kell. Csak néhány pillanatig tőp- Az egész lakóbizottság da- rengtem, aztán egy mozdulat- lolva vonult le az eredménytől félretoltam Csipkerekinet, nyel Csipkerekiékhez. s nekiálltam megkeresni a gyerek tavalyi számtankönyMi van, kérem? — nyi.. . ... ,, . ... , tóttá ki az ajtót álmos szemvet, hátha abban találok no- , ... Júrnöje lami utalást a megoldásra. ]- Csak kezdje kimerni ott- d szónokoini a lakóbizotthon a túrót, addig kiszamo- . , lom — távolítottam el a kő- 09 zelemből Csipkerekinét, s Miféle megoldás? ahogy kihúzta lábát a laká- — Hót hogy mennyi dara somból, átrohantam a szom- kell a túrógombóchoz, szódba, ahol egy tanár isme- — Köszönöm a szívességü- rősöm lakott. két — hálálkodott CsipkerekiSajnos, nem találtam ott- né —, de az a helyzet, hogy f hon, de hazafelé menet talál- nem győztem várni, így aztán koztam a lakóbizottság elnö- úgy körülbelül adtam hozzá kével. Neki is mondtam, mi- a darát. Már meg is ettük. Kiről van szó, erre ő azonnal tűnő volt. tűzbe jött. Leforrázva távoztunk Csip— Tudja, mit? — leikende- kerekiék lakása elől, csak a zeit. — összehívom a lakóbi- lakóbizottság elnöke igyeke- zottságot. A kollektív bóléses- zett lelket önteni belénk: ség. Az majd segít... — Vigasztalja a lakótársaAllta is a szavát, mert fél kot, hogy végre egyszer tarára múlva lakásomon ült az toltunk legalább egy remek egész lakóbizottság. Kiszóltam operatív értekezletet. Igaz — a feleségemnek, hogy főzzön tette hozzá —, hogy az udvar két kör kávét, és senkinek rendjéről is kellene tárgyal- nem vagyok itthon. A lakó- mink, de az ráér. Majd legkö- bizottság elnöke pedig meg- zelebb. nyitotta az értekezletet, s át- Baloghy Zoltán-v; AirOTZ MIHÁLY; FIGURA BALATONI TÉRBEN
