Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. szeptember 18. A kommunista édesapa nyomdokain Beszélgetés közben akaratlanul is a fölénk magasodó és fénylő hidroglóbusra téved tekintetem. Szimbólumnak érzem ezt az új építményt, amely részben tükrözi a Bö- hönyei Állami Gazdaság te- rebezdipusztai központjában végbement fejlődést. — Ez látja el a gazdaságot és a nemrégen épült szolgálati lakásokat vízzel. Amióta megvan, könnyebb, kulturáltabb az életük a dolgozóknak, a lakóknak — mondja örömmel Klujber Imre, a gazdaság fiatal párttitkára. — Nem ez az egyetlen olyan létesítmény, ami az emberek, gazdaságunk dolgozódnak érdekében épült. Hogy egyebet ne említsek, az utóbbi években valamennyi üzemegységünkből eltűnt a petróleumlámpa. Villanyt kapott Terebezd- és Merkepusz- ta, Mihályfa. Nyolc új lakás, köztük hét ikerlakás épült teljes összkomforttal. Ahogy fejlődött a gazdaság, úgy haladt előre beosztásban, felelősségteljes munkában Klujber Imre is. A gimnázium elvégzése után 1955-ben Gyo- lánpusztára került adminisztrátornak. Innen ment katonának. Leszerelése után körzeti A munkásmozgalommal, a párttal azonban már régen kapcsolatba került. Édesapja a múltban is kommunista volt, s az eszméért elszenvedett üldöztetésből a családnak is kijutott, amikor Klujber Ferencet letartóztatták, börtönbe zárták, ö most pártnyugáíjas, örökségének — a párt ügyéért vívott harcnak — fia a folytatója. A járási pártbizottság első titkára, Király Ferenc így vébérelszámoló, majd belső revizor lett, közben elvégezte a mérlegképes könyvelői tanfolyamot, s ez év elején bérelszámoló csoportvezetőnek nevezték ki. Havonta csaknem egymillió forint bért kell számfejtenie, s a felelősség, hogy a gazdaság 600 (idénymunkában 800) dolgozója pontosén megkapja járandóságát, elsősorban az ő vállán nyugszik. Sokkal nagyobb felelősséget vállalt azonban a múlt év augusztusában: ekkor választották meg a terebezdi alapszervezet párttitkárának. Ehhez a pártszervezethez tartoznak a Terebezden és a Merke- pusztán lévő kommunisták is, összesen harmincötén. Fiatal, mindössze huszonkilenc esztendős Klujber Imre. Új arcok a népművelésben A népművelési felügyelő Érettségi bizonyítvánnyal a kezében mint képesítés nélküli nevelő tanított évekig a Lengyeltóti Általános Iskolában. Tanítói oklevelét levelező úton szerezte meg Tanult és tanított egyszerre. Mint a falusi KISZ-szervezet titkára gyakran találkozott a fiatalokkal, jól ismerte minden örömüket, gondjukat. Idejéből még arra is futotta, hogy részt vegyen a népi táncosok próbáján, együtt tartsa, mozgassa a színjátszókat is. 1963-ban lakást kaptak Batthyánypusztán, ahonnan feleségével naponta jártak be tanítani Vörsre és Balaton- szentgyörgyre. Kétévi utazgatás után Balatonszentgyör- gyön telepedtek le. Csapó Árpád a fiatal tanítók lelkesedésével kezdett munkához. Egymás után sikerrel rendezte a közkedvelt egyfelvonásokat. Később a műkedvelő színjátszók legjobbjaival létrehozta az irodalmi színpadot. — A legutóbbi körzeti szemlén a Mozgó világ című verses, prózai, zenés összeállítással szerepeltünk. Mai versek, időszerű témák, életünk legégetőbb problémái kaptak helyet ebben a műsorban — mondja Csapó Árpád, aki augusztus elseje óta a Fo- nyódi Járási Tanács népművelési előadójaként tevékenykedik. — Most már másképpen rendezném. Azóta láttam egy hasonló összeállítást a fővárosban. Sokkal érdekesebb volt, mint a miénk. Ha megfelelő technikai fölszereléssel rendelkezünk, a mi műsorunk is színesebb, látványosabb lett volna. Az ilyen irodalmi összeállításokhoz az illusztráló vetített képek és a magnós fölvételek is jól felhasználhatók. Bár az új munkakörömből fakadó feladatok eléggé lefoglalnak, a balatonszentgyörgyi irodalmi színpad vezetését meg szeretném tartani. Most, amikor kialakult egy jó gárda, nem szívesen hagynám magukra őket. Az új művelődési évre már elkészítettük tervünket, amelyben szerepelnek az előadóművészet új »segédeszközei« ta. A népművelési előadó elmondta, hogy az első hónapot csaknem teljesen a falvakkal való ismerkedéssel töltötte. Amikor fölkerestem, éppen a zeneoktatók tanácskozására készült. — Az általános iskolák énekoktatásán túl lehetőséget kell biztosítani a tehetségesebb falusi gyerekeknek ahhoz, hogy szakavatott nevelők kezében jó irányban fejlődjenek — magyarázza Csapó Árpád. — így a zenetanárok munkája révén közvetve a szülők zenei neveléséről is beszélhetünk, hiszen maguk a szülők is gyakran meghallgatják gyermekeik játékát, otthon ugyanúgy, mint a rendezvényeken.' — Milyen tervekkel látott munkához? — Egyik legfontosabb tennivalómnak tartom a klubmozgalom föllendítését. Tapasztalatom szerint általában kevés az ötlet, az összejövetelek nem elég érdekesek. Igen hasznos volna egy klubvezető- vagy továbbképző tanfolyamot szervezni a járásban. A klubfoglalkozások csak úgy lehetnek elég népszerűek, ha mindig tudunk valami újat produkálni. Ma már nem elég az, ha a fiatalokat átmentik a kocsmából, bár helyenként ez is eredménynek könyvelhető el. A cél az, hogy adjunk is valamit ezeknek a fiataloknak. Érezzék jól magukat nálunk, közben bővítsék látókörüket is. A klubélet föllendítésén kívül másik vesszőparipája az analfabetizmus elleni harc. A járási KISZ-bizottság motorkerékpárjával járja a falvakat, szervezi a tanfolyamokat. Munkájához segítséget vár a községi vezetőktől, a KISZ- és a pártalapszerve- zetektől. A népművelés, mint mondja, nagyon nemes misszió, de ahhoz, hogy megfelelő eredményeket érjünk el, a hivatásos népművelők munkáján kívül még sokak áldozatára lesz szükség. Nagy József lekedik a járás egyik legfiatalabb párttitkárának munkájáról: — Jó úton halad. Szeretik az emberek, s ő nagy felelősséggel végzi pártmegbízatását. Édesapja méltán lehet rá büszke: fia eredményes folytatója az ő munkájának. \ Első feladatának tartotta, hogy munkában élenjáró fiatalokkal erősítse meg a kommunisták sorait. Hasznos Lajos brigádvezető, Fonyódi János technikus, ifjú Sipos István és Czippán László traktorosok jó munkájuknak köszönhetik, hogy fölvették tagjelöltnek, illetve párttagnak. Amikor a gazdaságban kevésnek bizonyult a munkaerő, Klujber elvtárs és a többi gazdasági vezető nem resteilte fölkeresni az állandó dolgozók családtagjait, arra kérve őket, hogy segítsenek a sürgős munkák elvégzésében. Elérték, hogy a családtagok 1500 munkanapra tettek vállalást. A Böhönyei Állami Gazdaság csúcspártvezetőségének titkára, Lábas Elemér ezt mondja Klujber Ferencről: — Ezt a munkát tőlem vette át a múlt évben, így tehát jól tudom, mit lehetett tenni, s mi az, ami hiányzik. Az alapszervezetben még nem volt meg a vezetőségválasztás, de — ezt mint jó barátja és pártvonalon fölöttese is mondom —, Imire a »kortesbort« már megfizette. Szerénységével, szorgalmával, a párt ügye iránti őszinte odaadással. De a jövőben még többet kell beszélgetnie az emberekkel, s főleg sokat törődni a Merkepusztán lakókkal. Hat évvel ezelőtt ebben a gazdaságban vették föl tagjelöltnek, két évvel később párttagnak Klujber Imrét. Most az ő irányításával erősödik, fejlődik a pártszervezet, segít a gazdasági vezetőknek nehéz munkájukban. Steal ai László Az új vezetőség első lépése a KISZ-szervezet megerősítése Nem csodálkoztam rajta, hogy a több mint két héttel ezelőtt megválasztott új vezetőség a KISZ-szervezetre fordította figyelmét, erejét és idejét. Készt vettem a barcsi fűrészüzem vezetőségválasztó taggyűlésén. Mind a beszámoló, mind Schvendervein Béla személyzeti előadó foglalkozott a fiatalok nevelésével, a KISZ gyöngéivel. Koósz György párttitkár tolmácsolta a vezetőség véleményét: nem dolgozik megfelelően a KISZ- szervezet. Nyolcvan fiatal közül mindössze huszonnyolc tagja az alapszervezetnek. A pártvezetőség . segítségévei megindult a tagszervezés. Huszonöt fiatal jelentkezett. Tizenegyet fölvettek, a ■ többit nem, mert a KISZ-szervezet vezetői nem tartottak taggyűlést. A vezetőség megbírálta a párttag KISZ-titkárt, s leszögezte, újjá kell választani a vezetőséget. — Mi történt a választás óta? — Beszéltem a járási KISZ- titkárral, elmondtam a gondjainkat, terveinket. Mivel a járási bizottságot is bíráltuk beszámolónkban, elmarasztaltuk őket azért, mert csak akkor jönnek az üzembe, ha valamire szükségük van, Király elvtárs megígérte, hogy a napokban meglátogatja az üzemet a munkatársával, s mindent megtárgyalunk —tájékoztat Koósz György párttitkár. Az üzem kapuin belül is tevékenykedett az új vezetőség. Fenyvesi Csaba KISZ- titkárral, Polgárdi Szilárd mérnökkel megbeszélte a tennivalókat a párttitkár és Schvendervein Béla vezetőségi tag. Ez a tanácskozás számba vette a szervezeti életet, meghatározta a feladatokat, a távolabbi programokat. — Fenyvesi Csabát behívták katonának, megegyeztünk, hogy addig Tucsek Rozália látja el a titkári teendőket. Abban is megállapodtunk, hogy szeptember 28-án taggyűlést tart a KISZ. Ezen fölveszik azokat a fiatalokat, akik jelentkeztek. Nyolc ipari tanuló került hozzánk, közülük három érettségizett. Ezeket is fölveszi az alapszervezet. Ügy véljük, hogy velük is erősödik az ifjúsági szervezet. Megbeszéltük a taggyűlés előkészítését. A jelentkezési ívek kitöltését, a fiatalok értesítését is. A pártvezetőség ellenőrizni fogja a végrehajtást, mert bizony előfordult már, hogy a hiányos értesítés miatt maradt el taggyűlés. Ez az elvtársi beszélgetés nagy segítséget adott a KISZ- eseknek. Például arról is szó esett, hogy e hónapban elkezdődő ebédlőépítkezésnél milyen munka vár a fiatalokra. Hogyan lehetne hasznosítani a fiatalok alkotó erejét. A KISZ-taggyűlésen a vezetőség a tagok elé terjeszti a javaslatait. A pártvezetőség elhatározta, hogy minden hónapban összehívja a bizalmiakat. Eddig nem használta föl ezt a lehetőséget. Először szeptember 22-én hívja össze a vezetőség a bizalmiakat. — Itt is beszélünk a KISZ- szervezetről. Arra hívjuk fel a bizalmiak figyelmét, milyen segítséget adhatnak a fiatalok nevelésében, mit várunk tőlük a fiatalokkal való foglalkozásban. Ez is hozzájárni majd a KISZ megerősítéséhez — mondta a párttitkár. Eddig szabadságon volt két vezetőségi tag, ezért nem tanácskozott a pártvezetőség. A héten azonban összeül, s meghatározza, hogyan valósítja meg a taggyűlés szabta többi feladatot L. G. A szalag példaképe Gál Mihály párttitkár beszélt nekem először Vancsik Erzsébetről, ö nevezte a szalag példaképének. S erre kétszeresen büszke volt, hiszen Erzsi az idén lett párttag. — Magával ragadja a vele együtt dolgozókat a fegyelmezettségével. Minden percet kihasznál — mondta a párttitkár. Erzsi azóta férjhez ment; Hesz Pál, a Kaposvári Ruhagyár taszári telepinek vezetője most már Huszár Arpád- néként emlegeti. — Ha ilyen volna mind a százötven ember, nem volna semmi problémánk. Az egyik legbonyolultabb és legkényesebb műveletet végzi, a kamasznadrágok farzsebét varr ja. — Nem tudnám megmondani, mikor volt javítása — dicséri a telepvezető. Aztán arról beszél, hogy az elsők között- jelentkezik, ha a hó végi hajrá idején meg kell nyomni a gombot. Ilyenkor mindig túlszárnyalja a normát tizenöt-tizenhat darabbal. Százhúsz százalékon áll a teljesítménye. Huszárnéról a fényképezés árult el legtöbbet. Más asz- szony a haját fésülte volna, a ruháját igazította volna. ö ügyet se vetett az újságíróra, a fotóriporterre, a felvillanó fényre. Varrt. A megszokott ütemben. Amikor később a telepvezetői irodában beszélgettünk, megkérdeztem: — Az esküvő előtti napon is százhúsz százalékot ért el? — Akkor is.... Meg visszatértem napján is... Mindig komoly arcán mosoly jelenik meg. — Amikor szabadságon voltam, akkor is azon morfondíroztam, vajon mit csinálnak a lányok ... Mondta is a férjem: »A fene egye meg, mindig ott jár az eszed.« Huszámé huszonkét éves. A házasság — férje boltvezető-helyettes Taszáron — új szakasz az életében. Nem volt könnyű a gyerekkora Meghalt az édesapja és az édesanyja, nem tanulhatott tovább a nyolc általános után. A bátyja gondoskodott róla. Bejárta vele az országot, aztán itt, Taszáron kötött ki. Az új otthont egyelőre az albérlet jelenti neki és a férjének. Nagyon jólesett neki, hogy a brigád nem feledkezett meg róla. Hálóinget és két törülközőt vettek nászajándéknak. S mind ott voltak augusztus 20-án az esküvőn. Talán az edzette meg eny- nyire, hogy olyan korán árván maradt, s a saját lábán kellett megállnia. — Mióta dolgozik? — Októberben lesz négy éve. A Kaposvári Ruhagyárban kezdtem. Nagyon ügyetlen voltam. El voltam keseredve az első hetekben, sokat sírtam. Egyszer Kéry szaktárs nagyon letolt. Kantárt tűztem, s nem ment. Azt mondta, jobb, ha hazamegyek ... Nem ment haza, hanem megtanult dolgozni. Tászárrá két évvel ezelőtt jött át. Szokatlan volt, mert a gyárban zakókat varrt, itt pedig nadrágra kellett átállnia. — Ahogy jobban belejöttem a munkába, többet csináltam... — Mondja, mi hajtja a több, a jobb munkára? Huszámé kis gondolkodás után így fogalmazta meg: — Ha az ember akar dolgozni, s úgy érzi, képes többet is adni, mint kívánnak tőle, miért ne tegye meg. Annyira belülről fakad a szorgalma, az akaratereje, hogy természetesnek veszi a pluszt. Amikor megkérdeztem, minek örült a legjobban, azt válaszolta: — Annak, hogy megalakult a szalagon a brigád. S most az bántja, hogy nem olyan az összetartás, mint volt. — Az a tervem, hogy megszilárdítom a fegyelmet. Szeretnek a társnőim. Hallgatnak rám... Kívánjuk, hogy sikerüljön a terve. Lajos Géza Átadták a borverseny díjait Szombaton a Vajdahunyad- várban rendezték meg az 5. budapesti nemzetközi borverseny záróünnepségét. Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes beszédében hangsúlyozta, hogy ez a minden eddiginél nagyobb arányú verseny igen meggyőzően igazolta a magyar bortermelők és borászok jó munkáját, hozzáértését, minthogy a bírálatra került 321 magyar bor közül 150 kapott kitűnő minősítést, 153 bort ezüst, 10-et bronzéremmel, négyet oklevéllel tüntettek ki. Ezután a miniszterhelyettes ünnepélyesen átadta a bíráló bizottságok által odaítélt anany-, ezüst- és bronzérmeket, valamint okleveleket a hazai termelőüzemek képviselőinek, illetve az egyéni termelőknek. (MTI)
