Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1966. szeptember 18. Bombás merényletek Dól-Rhodesiában WILSON KÉTARCÚ POLITIKÁJA ÍGY HÁBORÚZIK AMERIKA D ÉL-VIETNAMBAN MAI FOLYTATÁSUNK CÍME: FÁJDALMAS JÓZANODÁS Vietnamban tudják meg az amerikai ifjak, mi is az a háború, mit jelent legyű- zöttnek lenni. Megbízható értesülések sze­rint a brit kabinet ülésén úgy döntött, hogy 'Bowden nem­zetközösségi minisztert Sális- burybe küldi, feltéve, ha biz­tosítékokat kap a Smith-re- zsimtől a miniszter »megfe­lelő fogadására« vonatkozólag. A döntés hivatalos bejelenté­sével megvárják a Salisbury- ben tartózkodó Sir Morrice James brit rendkívüli nagy­követ jelentését. London ugyanis még nem felejtette el, hogy Bottomley volt nem­zetközösségi miniszter előre beharangozott rhodesiai láto­gatását, ez év elején, példát­lanul megalázó körülmények között kellett lefújni, miután a Smith-rezsim közölte, hogy a brit kabinetminiszter »csak turistaként« látogathat el Sa- lisburybe, és »nem garantál­hatják személyi biztonságát«. Wilson rhodesiai politikájá­nak kétarcúságát kidomborít­ja az a tény, hogy a minisz­terelnöknek egyidejűleg kell meggyőznie a Brit Nemzetkö­zösség afroázsiai többségét ar­ról, hogy »eltökélten« föllép a fajüldöző rhodesiai rend­szer ellen, másfelől viszont a hazai konzervatív ellenzé­ket és a Smith-rezsimet arról kell biztosítania, hogy nincs érdemi változás a brit politi­kában, tehát nyitva áll a ki­egyezés útja. Ebben a helyzetben Lon­don különösen zavarbaej tő­nek találta Ian Smith nyilat­kozatát, amelyet pénteken su­gárzott a luxemburgi rádió. Smith egy kérdésre válaszol­va kijelentette, hogy kormá­nyának »van elgondolása a megoldásra, de erről egyelő­re nem nyilatkozhat, mert az jelenleg a brit kormánnyal fo­lyó bizalmas megbeszélések tárgya«. Brit részről mély hallgatásba burkolóznak Smith célzásait illetően, és egyelőre a »bizalmas megbe­szélések« tényét sem hajlan­dók elismerni. Afrikai ellenállók gyújtó­bombát dobtak fehértelepesek üzleteire és egy fővárosi szál­lodára pénteken a késő esti órákban. * A gerillák benzinnel töl­tött palackot robbantottak Sa­lisbury egyik külvárosában, Highfieldben egy üzletsornál. Négy üzlet kigyulladt Nem egészen egy órával ké­sőbb benzinpalack hullott egy szálloda teraszára is, a város- központtól 11 kilométernyire. A merénylőket nem tudták el­fogni. (MTI) 3 A vietnami háború # első éveiben nem volt számottevő ellenállás az amerikai kormányzat há­borús politikájával szemben magában Amerikában. S ez nem véletlen. Az amerikai átlagemberre jellemző, hogy kritika nél­kül elfogadja, amit minden­kori vezetője mond neki. A mindennapi élet rohanó ira­ma annyira elfoglalja, hogy sem energiája, sem ideje nem marad arra, hogy maga gondolkodjék, vagy igyekez­zék több oldalról tájékozód­ni az adott kérdésben. A Vietnamban harcoló ameri­kai katonák nagy többsége sem rendelkezik más tájé­kozottsággal. Egy tartalmat­lan, de kisgyerekkortól sulykolt nacionalizmus, fel- sőbbrendűségi tudat, hozzá az otthonról hozott és a csa­pattesteknél kapott szélsősé­ges soviniszta tájékoztatás, helyenként leöntve még jó adag vallásossággal: ez adja a harcoló egységek átlagos szellemi arculatát A hivatásos katonatisztek és tiszthelyettesek, akik ugyancsak szép számmal ta­lálhatók Vietnamban az ame­rikai hadseregben, vala­mennyire különböznek ettől. Ez a kaszt jóval »képzet­tebb«, ami elsősorban a tu­datos kommunistaellenesség magasabb hőfokát jelenti. A hivatásos tiszt fújja a hitle­risták egész »antibolsevista« fegyvertárát: a kommunis­ták elkobozzák a vagyont, a házat, még az autót is. El-' veszik és a közös menhelyen nevelik a gyerekeket, leölik, aki nem ért egyet velük; be­zárják a templomot; beve­zetik a nőközösséget, és ha­sonlók. E tisztek különösen büsz­kék Amerika fejlett techni­kájára; büszkék a holdraké­tára, az U 2-es repülőgépek és mesterséges holdak által a szocialista országok fö­lött készített fölvételekre, atomfegyverükre, hírszerzé­sükre, a vasfüggönyön túli bizalmas természetű infor­mációikra. Ezek az emberek abban is különböznek a sorkatonák­tól és önkéntesektől, hogy szeretik a háborút. Az átlag­amerikai ugyanis nem szereti a katonásdit, és csak végső esetben tesz eleget ilyen irá­nyú állampolgári kötelessé­gének. Ez az amerikai átlagos fia­talember ugyanis fizikailag erős, kisportolt, egészséges (egyelőre még megvizsgálják, bírja-e a trópusi körülmé­nyeket), de a mostoha kö­rülményekkel szemben nem elég ellenállóképes. A több­sége afféle »gombnyomásos« élethez szokott. Otthon éve­kig lépcsőt sem lát, csak lif­ten jár — kétségbeejti hát, ha dombot kell Vietnamban rohamozni. Nem gyalogol. Kora gyermekkorától iskolá­ba is autón jár — felhábo­rodik tehát, ha vizenyős, he­pehupás terepen tízkilomé­tereket kell esetleg menetel­nie. Megszokta, hogy mindent telefonon, levélben intéz, el­keseredik hát, ha Vietnam­ban senki sem foglalkozik ügyes-bajos dolgaival, az ott­honiakkal, ha késik a posta, ha akadozik az ellátás. Meg­szokta a golfot, az amerikai futballt, a televíziót, a ké­pes magazinokat, az Egyesült Államokban elterjedt játé­kokat és időtöltést. A nagy táborokban — Da Nangban, An Kheben, Bien Hoában — igyekeznek ezeket a szükség­leteket kielégíteni. De mi­helyt harci helyzet áll elő, mindez megszűnik, ami egy­magában is határtalanul gyötri az amerikai katoná­kat. Nem is szólva arról, hogy emellett lőnek is rá­juk. Magában az Egyesült Ál­lamokban, egészen az ame­rikai csapatoknak tömeges Vietnamba küldéséig, a po­litikai élethez nem szokott, egyoldalúan tájékozott átla­gos közvélemény roppant ke­veset tudott arról, mi törté­nik Vietnamban. Az emberek félfüllel hallottak róla, hogy »valami sárgák között fo­lyik egy kis gyarmati rend­csinálás«, de nem többet en­nél.- Johnson elnök több íz­ben kijelentette újságírók kérdésére, hogy az Egyesült Államoknak kétségtelenül vannak bizonyos veszteségei Vietnamban, de egy meleg nyári vasárnapon az ország­úti balesetek több áldozatot követelnek Amerikában, mint egész Vietnam. Ez a magabiztos hang meg­nyugtatta azokat is, akik er­re rászorultak. Az átlagame­rikai ugyanis könnyen bele­nyugszik, hogy ő amúgy sem láthatja meg a szélesebb nemzetközi összefüggéseket, azért választ Amerika elnö­köt, hogy vesződjön az ilyes­mivel. Még a Vietnamban partra szálló amerikai csa­patoknál is tapasztalható volt ilyen hangulat: gitárt, harmonikát, sporteszközöket vittek magukkal a várható, unalmas hónapok színesítésé­re. A vietnami valóság azon­ban gyorsan kijózanította ezeket a vidám fickókat. Sokszor már a partraszállás napján a Nemzeti Felszaba­dítás! Front aknatüzébe ke­rültek, és örültek, ha futás közben el tudták dobni ze­neszerszámaikat. S az ő ta­pasztalataik, valamint a vesz­teséglisták megnövekedése nyomán lassan beszivárog az amerikai közvéleménybe is a fölismerés: Vietnamban va­lahogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt nekünk itthon elmondják. Ennek az alkoholmámor utáni kedvetlen hangulatnak adott hangot az ismert ame­rikai újságíró, Walter Lipp- mann — azóta is sokat idé­zett — az átlagamerikai szín­vonalára leszállított mondá­sával: »Akárhány amerikait viszünk is Ázsiába, az. ázsiaiak mindig többen lesz­nek ott, mint az amerikaiak.« Ennek nyomán a szakszer­vezetek bérharcai, a feketék polgárjogi mozgalmai mellett harmadik erőként felsorako­zott a kormányzattal szem­ben a vietnami háború ame­rikai ellenzőinek tábora. Tu­dósok, humanisták, politiku­sok, forradalmárok, egyszerű békebarátok, hozzátartozók mellett e mozgalomnak a nagyobb egyetemeken, főként az SNCC és az SDS diákszer­vezetek tagjai között van je­lentősebb visszhangja. Ez érthető is. Ezeken a helyeken mégig nagyobb számban vannak olyan pro­fesszorok és ifjak, akik széle­sebb horizontot tudnak át­tekinteni, nem szajkózzák a televízió frázisait. Látják te­hát, hogy az Egyesült Álla­mok itt a maga szempontjá­ból kilátástalan, súlyos meg- szégyenüléssel végződő ka­landba bonyolódott, és kiutat keresnek e helyzetből. A mű­szakilag és fizikailag is elit­nek számító egyetemistákat ezenkívül fenyegeti a behí­vás is. Ma már legtöbbnek van olyan hozzátartozója, ba­rátja, osztálytársa, aki sze­mélyes tapasztalatok alapján számolhatott be arról, mi van valójában Vietnamban. S e szépreményű, gazdasági, társadalmi, politikai karrier­re váró ifjúnak semmi ked­ve nincs ahhoz, hogy eles­sen 12 000 kilométerre Ame­rikától egy ködös, tartalmat­lan eszményért, vagy nyo­morékul, vakon, maláriásan térjen haza Amerikába, ahol a fő törvény: az erős győz, a gyenge elbukik. Ilyen fiatalok égetik el ka­tonai behívójukat Ameriká­ban, ilyen katonák tagadják meg a vietnami harctéren, hogy rohamra induljanak a Viet Kong ellen. Mert az egységtől, a támaszponttól el­vágva, az áthatolhatatlan sű­rűség előtt, a Nemzeti Fel­szabadítási Front tüzében ha­mar feledésbe megy a gyer­mekkorban a csillagos zászló előtt naponta tett eskü, hogy helyet adjon a teljes erkölcsi összeomlásnak. A fogságba kerülő amerikai katonák többsége tehetetlen, szánal­mas roncsként adta meg ma­gát a lenézett »sárgáknak«. Néha kis vietnami gyerekek ejtenek fogságba ilyen össze­roppant, csapattestüktől el­szakadt, fizikailag óriási, er­kölcsileg azonban semmivé lett amerikai katonákat. Mindennek jelentőségét ez idő szerint még nem szabad eltúlozni. Kevés ez ahhoz, hogy megállítsa a gyilkoso­kat. Csírája lehet azonban egy mozgalomnak, amely a vietnami nép által a rabló­hadseregre mért csapások nyomán a háború befejezé­sére, a csapatok kivonására kényszeríti majd az amerikai kormányt Máté György Huszonöt éves a szovjet gárda Ma lesz 25 esztendeje, hogy megalakult a szovjet gárda. Ezen a napon — 1941-ben — négy lövészhadosztály elő­ször kapta meg ezt a kitün­tető címet a Moszkva mellett vívott hősi harcokban szer­zett érdemeiért. A Nagy Honvédő Háború döntő ütközetedben — Moszk­va alatt, Sztálingrádnál, Szevasztopolnál, a leningrádi blokád áttörésénél, a kurszki kanyarban — gyorsan nőtt a gárdaegységek száma. A hit­leristák ellen 1943-ban már egész gárdahadseregek küz­döttek. A nevezetes évforduló al­kalmából a Szovjetunióban emlékérmet bocsátottak ki. (MTI) — Nácik mennek — nácik jönnek E hónap végével nyug fii jba vonul a nyugatnémet hadsereg, a Bundeswehr 12 tábornoka és két tengernagya. A hírről tudó­sítva az ADN rámutat, hogy nemcsak az aktív szolgálattól visszavonul rangú kato­natisztek, I " 1 a helyükbe lé­pő utódok ' gvtől-egyig ki­szolgált ná z;e.k, Így például a haditengeré;]jet helyettes íel- ügyelője Erich Topp lesz, aki annak idején á fasiszta hadse­regben tengeralattjáró-parancs­nokként tüntette ki magát. Hit­ler 1941-ben lovagkeresztet, 1942-ben pedig a »tölgyfalomb a kardokkal« kitüntetést adomá­nyozta neki. Hasonló múltra tekint vissza Jürgen Bennecke világháborús vezérkari tiszt, aki eddig a Bundeswehr hamburgi akadé­miáját vezette, és október 1-től kezdve az első hadtest pa­rancsnoka lesz. Sukarnót „átnevelik" Panggabean indonéz tábor­nok, a szárazföldi hadsereg helyettes főparancsnoka Szu- mátrában kijelentette, hogy a hadsereg »átneveli« Sukar­no elnököt. Az interjú szö­vegét az Arttara hírügynök­ség szombaton hozta nyilvá­nosságra. A tábornok szerint 3ukar- no néha olyan elgondolások­nak ad hangot, amelyek nem állnak összhangban a nép kí ­vánságaival«, de — fűzte hozzá — »ezek nem a saját gondolatai«. A hadsereg konstruktív módon megneve­li az elnököt, hogy az alkot­mányosságnak megfelelően helyreállítsa pozícióját. Panggabean úgy nyilatko­zott, hogy »vannak csoportok, amelyek meg akarják buktat­ni az elnököt, de a hadsereg nem tartozik ezek közé a csoportok közé«. A szélsőjobboldali diákszö­vetségek vezetői egyébként közölték, hogy a jövő b' ■> újabb tüntetéseket ren nek, ezúttal az 1948-as kelet - jávai felkelés, s egyszersmind a szeptember 30-i akció év­fordulója alkalmából. Suharto tábornok, az in­donéz hadsereg és a kor­mányelnökség feje a bogori elnöki palotában szombaton újságíróknak bejelentette: In­donézia megfigyelői csopor­tot küld az ENSZ-közgyűlés jövő héten megnyíló üléssza­kára. (MTI) \ Budapesti iparvállalat azonnali belépéssel föl­vesz mun ka könyvvel és tanácsi munkavállalás' engedéllyel rendelkezi 16 év fölötti női és fér fi munkaerőket ÉLJENZÉS ÉS FÜTTVSZÓ Johnson elnök a válasz­tási hadjáratban hangszige­telt gépkocsit használ. A Fehér Házhoz közelálló kö­rökben szombaton elmon­dották, hogy az elnök en­nek ellenére mindig kap­csolatban van a tömegek­kel. A kocsiba ugyanis olyan ötletes berendezést szereltek, amelynek segít­ségével mikrofonon közve­títhetik a külső zajokat a párnázott kocsitérbe. Amikor Johnson lelkes éljenzést hall, leállíttatja a kocsit, és kézszorongató, bébisimogató, rövid kör­utat kezdeményez. Ha azonban a fogadtatás nem barátságos, a mikro­font egy kézmozdulattal kikapcsolja, és a tüntető tömeg füttyszava nem jut el füléig — jelenti a Reu- ter-iroda. Ami azt illeti, elég ere­deti módszer. Nyilvános vita Jugoszláviában a párt átszervezéséről A jugoszláv sajtó szomba­ton hozta nyilvánosságra és bocsátotta nyilvános vitára a JKSZ átszervezésének és továbbfejlesztésének kérdését tanulmányozó bizottság ja­vaslatát a JKSZ vezető szer­veinek átalakítására. Az in­dítványt a JKSZ Központi Bizottságának legközelebbi ülésén vitatják meg. A javaslat indítványozza, hogy hozzák létre a pártelnö­ki tisztet. A JKSZ elnökét a központi bizottság választaná. Az új pártelnökség feladata Közös EAK—szíriai akciók Egyiptomi katonai küldött­ség tartózkodik Szíriában. A közeljövőben pedig szíriai ka­tonai és politikai küldöttség látogat Kairóba. »Ezután minden Szíria elleni izraeli agresszióra közös egyiptomi— szíriai csapás lesz a vá­lasz« — mondotta Makhusz külügyminiszter. (MTI) Az öreglaki Álla­mi Gazdaság a többi között az lenne, hogy biztosítsa a központi bizott­ság megfelelő munkáját, és javasolja a központi bizott­ság ülésein megvitatandó kér­déseket. A javaslat értelmében a végrehajtó bizottság hatás­köre csökkenne, de növeked­ne felelőssége a központi bi­zottság előtt. A végrehajtó bizottság tagjai ezentúl nem tölthetnének be tisztséget a kormányban vagy az állam- gépezet más területein. (MTI) Brazíliában bújkál dr. Mengele? A brazil rendőrség értesü­lése szerint Parana állam északkeleti részén, hamis pa­pírokkal felbukkant dr. Men­gele, a náci haláltáborok or­voshóhéra, s állítólag föld­alatti náci szervezetek létre­hozásán fáradozik. (MTI) Afrikai csúcsértekezlet Mint az Al Ahram című lap jelenti, 24 afrikai állam hoz­zájárult, hogy november 5-én Addisz Abebában megtartsák az afrikai állam- és kormány­fők 4. értekezletét. A KŐVETKEZŐ RIPORT CÍME: AB-52-ESEK TÜNDÖKLÉSE ÉS NYOMORA apró- és egyéb mag tisztítását megállapodás szerint minőségre is garanciával vállalja. érdeklődni lehet a gaz- laság központjában. (4143) Mao elnök egyetért a „vörösgárdistákkal“ Pekingben dolgozó külföldi sajtó tudósítók véleménye sze­rint semmi jel sem utal arra, hogy a Pekingben lezajlott csütörtöki nagygyűléssel a kí­nai »nagy proletár kulturális forradalom« látványos esemé­nyeinek befejezéséhez vagy legalábbis új szakaszához ért volna. A nagygyűlés legfőbb je­lentősége, hogy Lin Piao ismét hangsúlyozottan Mao elnök nevében beszélt, és minden fenntartás nélkül dicsérte a »vörösgárdisták« viselkedését, hangoztatva, hogy »Mao elnök és a párt központi bizottsága határozottan támogat bennete­ket, ragyogó eredményeket értetek el, helyesen jártatok el, és jól cselekedtetek«. Lin Piao szerint a fő ütkö­zet a párton belüli ellenségre kell hogy irányuljon, akik — mint mondotta — kapitalis­ta úton járnak, megkísérlik bombázni proletár forradal­munk központjait. Csou En-laj beszéde nagy hangsúlyt adott annak, hogy »egyik képzel a forradalmat, másik kézzel a termelést« kell szolgálni, és érezhetően a ter­melésre tette a nyomatékot. RÓZSA A legszebb nemzetközi újdonságok. Tulipán, jácint, nárcisz, gladiolus, gyümölcscserjék, dísz­cserjék. Kérje díjmentes fajtaismertetőnket. Szál­lítás postán. Székely dísznövénykertészet, Bu­dapest, III., Vörösvári út 18. (4101) fonó, cérnázó orsózó, valamint segédmunka? munkakörbe Jelentkezés: Kőbán Textilművek Fonótel' munkaerő-gazdálkodá Budapest, X. kér., Ma lódi út 25. Munkásszá lást nem tudunk b; tosítanl. (285-. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents