Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

somogyi néplap 4 Vasárnap, 1966. augusztus T KÉT PORTRÉ TZ • rj r r r •• I *• | Kiváló ítju mérnökök Az oklevelet vasutasnapkor adták át nekik. Ünnepélyesen. Pusztai Jánosnak a kaposvári pályafenntartáson, Legény Jó­zsefnek a kaposvári állomá­son. A kollégák meleglen gra­tuláltak a Kiváló ifjú mérnök címmel kitüntetett társuknak. Az oklevél átadásáig hosszú volt az út. — örült, amikor megkapta az oklevelet? — Hogyne. Ügy éreztem, dolgoztaim érte. S szép elis­merés ... Különben most sem ülök a babéromon, Bicskei kollégámmal jelentkeztünk a munkásvédelmi felsőfokú tan­folyamra. Két és fél év múl­va munkásvédelmi szakmér­nökök leszünk. Pusztai Jánossal a főnöki szobában beszélgettem. A pá­lyafenntartás üzemmérnöke nyugodt, csendes fiatalem­ber. Tősgyökeres vasutascsa­lád sarja. Vasutas volt a nagyapja, az édesapja (most már nyugdíjas), azok az édes­anyja és az édesapja testvérei is. Az Alföldre, Kiskőrösre való, az egyetem elvégzése után azonban Kaposváron te­lepedett le. — Hatvanháromban végez­tem az Építési és Közlekedési Műszaki Egyetem vasútüzemi karán. A féléves gyakorlat után a kaposvári pályafenn­tartási főnökség mérnök fő­tisztjeként, majd mérnök in­tézőiéként dolgoztam. A MÁV az egyetlen cég, ahol nincs megállás, az ember állandóan tanul, mert mindent szakvizs­gához kötnék. — Milyen vizsgákat tett le? — Először a forgalmit, majd a vágénygépkocsi-veaetődt, az­után pedig a szakaszmómökit. Az utóbbival hatvannégy őszén végeztem. Először a fonyódi vonalat kezeltem. Aztán nyug­díjba ment egy kolléga ta­valy augusztusban, s meg­kaptam a Balatonkeresztúr— barcsi vonalat. — Mit jelent az, hogy az üzemmérnök kezeli a vonalat? — Ügy lehetne megfogal­mazni, hogy gazdája a vonal­nak, felel a forgalombiztos pályáért. Nekem öt pályames­teri szakaszom van, hetenként beutazok egyet. Mivel? íK — Vágánygépkocsival, mo­torhaj tánnyal, gyalog. — Megszokta már? — Kezdek belerázódni. Még a kedvemet is elvették az ele­jén. Nagy gond szakadt a nyakamba, s hiányzott a gya­korlat. Ha nem tudok vala­mit, megkérdezem az előadók­tól. A kollégák mindenben se­gítenek, nagyon nagy tapasz­talattal rendelkeznek. — Kik egyengették az út­ját? — Chiovini Róbert vezető mérnök, Kiss Kálmán pálya- fenntartási főnök, Kővári Jó­zsef (azóta már áthelyezték) és Farkas Gyula ... Amikor tavaly ősszel meg­jelent a felhívás, hogy lehet jelentkezni a Kiváló ifjú mér­nök cím elnyeréséért, Pusztai János is pályázott. Mivel a vizsgára csak a kiírt feltéte­leknek eleget tevők kerülhet­tek, megkezdődött a felké­szülés. — Az első követelménynek úgy tettem eleget, hogy részt vettem a pályafenntartás párt­oktatásán. A második­nak, hogy részt vettem a Mérnöktovábbképző In­tézet előadásain. Nagyon ér­dekelt á téma. A hézagnélküli felépítmény kialakulásáról, jelenlégi stádiumától, külföldi tapasztalatairól hallgattam előadásokat. A pályamesterek szakmai oktatásán Viszont én voltam az előadó. A harmadik követelmény a termeléssel függ össze. Újítottam. Egy ki­csit elkalandoztam, mert a téma vontatási volt. Szerkesz­tettem egy ellenőrző berende­zést az emelőberendezések terheléspróbájának megköny- nyítésére. — Bevezették már az újí­tást? — Benyújtottam, itt java­solták, továbbküldték az igaz­gatóság IV. osztályára. ök döntik el, mi lesz a sorsa. Júniusban tartották a vizs­gát Pécsen. Pusztai János szakmájába vágó kérdést ka­pott, a Bereznai vá'-'ánvmérő vonat grafikonját kellett ki­értékelnie. s Afrika politikai helyzetéről beszélnie. A másik kiváló ifjú mérnök évfolyamtársa volt Pusztai Já­nosnak, azonban nem egyszer­re jöttek Kaposvárra. Legény József egy félévvel később ke­rült Somogyba, Siófokon szol­gált először. Hatvannégy de­cemberétől vasútforgalmi üzemmérnök a kaposvári állo­máson. Az egyetem társadalmi ösztöndíjasa volt, bent ma­radt tanársegédnek. Amikor a Pécsi Igazgatóság munkát és lakást kínált fel, s átvállalta a társadalmi ösztöndíj visszafi­zetését, otthagyta a fővárost a családjával. Akkor már meg­született a kislánya, s nagyon rossz körülmények között él­tek Pesten. A második gyerek már szép lakásba érkezett. Legény Józsefné július 30- án hajnalban egészséges fiú­gyereknek adott életet. Ez is közrejátszott, hogy nehezen találtam meg a riportalanyo­mat Az Irányi Dániel utcai vasutasház emeleti irodájá­ban beszélgettem a középter­metű, szóké, kék szemű, baju­szos mérnökkel. Szabatosan és telkesen magyarázott szakmá­jától. — A forgalmi szakszolgálat­nál nem régi keletű a mérnö­ki munka. Olyan tíz-tizenkét éves múltra tekinthet vissza. Mi az elsődleges feladatunk? Hogy felülvizsgáljuk a vasút területén a forgalom szem­pontjából szűk berendezések kapacitását, s azokon a he­lyeken, ahol tehet feltárjuk a tartalékokat, szervezési intéz­kedésekkel megkönnyítsük a forgalom helyzetét. Amikor el­érkezünk ahhoz a határhoz, amikor már nincs tartalék, szervezési intézkedéssel nem lehet növelni a forgalmat, ak­kor jelentkezik a szakma iga­zi szépsége. Az a feladatunk, hogy javaslatokat adjunk a tervezőknek, mire van szük­sége a forgalomnak. A terve­zők bennünket keresnek föl, mert mi látjuk a vanatmozgá­sokktó kapcsolatos teendőket. Az alapkoncepció tőlünk in­dul el, hiszen majd mi üze­meltetjük a felújított, korsze­rűsített pályaudvart stb. Legény József szintén ele­get tett a kötelező föltételek­nek. KISZ-iskolát vezetett az állomáson. Hat megadott és egy szabadon választott témát adott elő a Társadalmi ismere­tek című tanfolyamon. — Mi volt a kötetlen elő­adás tárgya? — A párválasztás. Vonzotta is a hallgatókat. Rendszeresen látogatta az igazgatóságon indított műszaki munkásakadémiát. Aztán — talán erre a legbüszkébb ■— megvizsgálta a gyékényesi ál­lomás tranzitelegy technoló­giáját. A Vasút című lap idei második számában jelentették meg a technikus társával kö­zösen készített tanulmányt. Aminek nagyon örülnek, hogy egyszerűsítési javaslataikat megfogadták a gyékényesiek. A legrázósabb a harmadik kö­vetelmény teljesítése volt. Valu József, a gépkarbantartó műhely csoportvezetője kidol­gozott egy módszert, hogyan tehet megszüntetni a vágány­hídmérlegen levő sínek csú­szását. Először elutasították az újítást. A szakszervezet út­ján megíöllebbezték a döntést. — Balatönszentgyörgyön és Szentlőrincen már alkalmaz­ták a csúszásgátló lemezkéket. Bevált ez a módszer, bizo­nyította a létjogosultságát. Legény József elmondta, hogy a gépkarbantartó mű­hely tíz százalékkal olcsóbban javítja a raktári és a vágány­hídmérlegeket, mint eddig. A szakmunkások megértették azt a törekvést, hogy mindig el kell dönteni, mi olcsóbb: új alkatrészt felhasználni vagy megjavítani a régit. — Milyen kérdést kapott a vizsgán? — Az első: milyen krité­riumai vannak a korszerű mű­hely kialakításának. A máso­dik: a jelenlegi személykocsi- parkkal és -berendezéssel ho­gyan lehet elősegíteni és fo­kozd a kulturált utazást. A politikai kérdés Ciprus volt. — Mit szóltak a kollégák az oklevélhez? — Gratuláltak. Különösen a mühelybePek. Sokat harcol­tunk, kiabáltunk, főképpen az újítás miatt. Lajos Géza piLLanoTHep A százezredik Szürke, ködös szombat dél­előtt. A gyékényesi vasútál­lomás a megszokott életét éli. Aztán, amikor a Dráva hidat elhagyva feltűnik a ríjekai gyors, magyar nóta száll az állomás hangszóróin keresz­tül. Élményekben gazdag uta­sok, magyarok és külföldiek nézik kíváncsian az első ma­gyar határállomást. Tömött volt a szerelvény tegnap dél­előtt éppen úgy, mint a nyá­ron mindig. Kinyílott a ko* csík ajtaja, s elhangzott a szokásos mondat: — Magyar útlevélvizsgálat. Kérem az okmányokat előké­szíteni. Az útlevélre rákerült a bé­lyegző, s a határőr tiszt ment tovább. Az utolsó kocsi egyik fülkéjéből aztán mosolyogva hívja ki az utast Gátszegi András határőr őrnagy. Az asszony meglepődik egy ki­csit, a fülke többi utasa kí­váncsian néz utána. A forga­lomellenőrző pont parancsno­ka ezt mondja: — Asszonyom, ön a száz­ezredik utas, aki ebben az évben Gyékényesen bejött az országba. Az iménti ijedt­séget öröm keltette mosoly váltja feL S néhány perc múlva már az állomás peron­ján köszöntik a százezredik utast: Gőgicz Józsefné ajkai fiatalasszonyt. Csete Károly határőr százados virágcsokrot és egy kávéskészletet nyújt át a határőrség, a vámőrség és táron át a vonatok. A nö­vekvő határforgalom, az ide­genforgalom növekedésének a tükre is. Az emberek szíve­sen mennek pihenni, üdülni külföldre. A mostani száz­ezredik életében először volt külföldön, de váltig erősítet­te, hogy ezután ha teheti mindig elmegy. S a Jugoszláv tengerpart emléke egy kedves fogadtatás emlékével gyara podott. Szokássá vált már Gyékényesen, hogy a százez­redik uk.st ünnepélyesen kö­szöntik magyar földön. S eb­ben a szokásban egy kicsit tükröződik az a szeretet is, amellyel a külföldön járt magyarokat fogadják hazatér­tükkor, vagy a hazánkba ér­kező idegeneket köszöntik, ha átlépik a magyar határt. Erről a fogadtatásról be­szélgettek fehér asztal mel­lett a százezredik utassal a Forgalomellenőrző pont veze­tői, meg Merész Károly vám­őr főhadnagy és Bogdán Fri­gyes gyékényesi állomásfő­nök. S ez a másfél óra nemcsak egy töredéke a napnak, hanem nagyon is kedves emlék. Ezt az emléket így fogalmazta meg Gőgicz Józsefné: — Köszönöm ezt a fogadta­tást. Ha valaha valaminek örültem, akkor ennek nagyon. A vonat kigördült az állo­másról, s a virágcsokor, még sokáig a vonat ablakában volt... Kercza Imre Korszerűsítés Jelentős bővítés és korszerű­sítés folyik a MÉK zákány i szárítóüzemében. Többek kö­zött kétszintes készáru raktá­rakat is építenek. A távlati fejlesztési terv alapján mint­egy hétmillió forintot költe­nek az üzem korszerűsítésére. Vanczák Sándor kirendeltség­vezető elmondta, hogy decem­ber végére teljesen átépítik a szeszfőzdét. Tároló tartályo­kat és ülepítőket helyeznek üzembe. Az új szeszfőzdében kétszáz-kétszázötven vagon nyersanyagot tudnak majd feldolgozni. A szárítóüzem ebben az évben zöldséget, gyümölcsöt és gyógynövényt szárít. A ter­mésbecslések alapján mintegy huszonöt vagon hagyma és kelkáposzta, illetve húsz va­gon alma és szilva feldolgo­zásával számolnak. Naponta átlagosan két vagon káposz­tát szárítanak te. Az építkezések befejezése után tehetőség nyílik arra, hogy még több zöldségfélét dolgozzanak fel. Az eddigie­ken kívül ságrarépát, petre­zselymet, zellert, zöldbabot és zöldborsót is szárítanak majd. A szakemberek véleménye sze­rint érdemes lenne a geszte­nye szárításával is foglalkoz­ni. A környező községek biz­tosítani tudnák a szükséges mennyiséget. Jelenleg hetven asszonynak ad munkát az üzem. A teljes üzembehelyc- ziés után százhúsz személy foglalkoztatására tesz lehető­a vasútállomás a j ín d ék a k én: ;XXXXXXXXXXXDCXXXXXXXXXXXXXXXXXX}DCXXXXXXXX5000C A meglepett utasnak ez volti_ az első mondata: — De jó is hazaérni! Míg a vonat az állomáson? állt, Gőgicz Józsefnél a ha-f tárállomáson látták vendégül! A fiatalasszony egy hetet töl-? tött Ljubjanában. Azt mond-? ja, egy éve készült már erre? az útra. Eredetileg egy hét-? tel korábban akartak utazni, de? a labdarúgó világbajnokság? miatt a férje nem indult el? előbb. Az első koccintás után? is csak azt mondogatta: — Erről álmodni sem mer-? tem volna. Ez a vendégfogadás egy? kicsit tükre is a növekvő ha-? tárforgalomnak. Először ta-C valy köszöntötték Gyékénye-? sen a százezredik utast. De? akkor egy hónappal később? érkezett meg mint az idén.( Az utasforgalom 1963-ban? lendült fel a gyékényesi ha-? tárállomáson. Három évvel? ezelőtt júliusban például? mindössze 1905 utas lépte át? a magyar—jugoszláv határt.£ A múlt hónapban pedig már? 32 728 utast szállítottak a ha-? ÚTÉPÍTŐK Fortyog a bitumenes katlan, pöfög a masz- sza, kemény izmú munkásemberek töltik te­le a talicskát, s tolják naphosszat. A. készülő utcákon pedig a napsugár tükrözik. Egész nap térdepelve dolgoznak a simítok, egyen­getik az új utat, ahol később majd kocsi! kocognak, autók suhannak vagy szerelmes­párok andalognak. Dolgozik a Somogy megyei Üt építő Válla lat Tollas-brigádja. Hol itt, hol ott. Mert ii az állandó munkahely ritka, mint a teher holló. Ebben az évben Nemes István bitu­menes talicskájával dolgozott már lőportá­ron két ízben, a’tón Siófokon és Zamárdiban? járdát éjpite. t, majd »rohammunkát- vé­geztek a kapós Iri cseri vidámparkban. Ezen-£ kívül a siófoki FŰSZERT-telepen lejárót.< ■gyancsak a Balaton somogyi fővárosábanJ óplabdapályát, a Pélpusztai Állami Gazda-1 ágban pedig disznófiaztatót készítettek. Most* i kaposvári Jókai-liget 1200 négyzetméteres j "sétányán dolgoznak. Hogy egy hónap múl- < r hol dolgoznak? Azt még nem tudják. Va- < ■ hol »úton* lesznek. Mert az útépítő min­dig úton van. F. L. SZÁMADÁS ÉS JELÖLÉS Ezekben a hetekben, hónapokban jelentőségteljes ese­ményeknek néznek elébe a megye kommunistái. Mint az országban mindenütt, így Somogybán is sizámos üzem, vállalat, szerv és gazdaság csatlakozott ahhoz a felhívás­hoz, amely a IX. pártkongresszus tiszteletére szocialista munkaversenyre, felajánlásokra buzdított. E felkészülési időszakkal egybeesik egy másik, méreteit és jelentőségét tekintve ugyancsak nagy, országos esemény: az alapszer­vezeti vezetőségek megválasztása. Nemrég a Tabi Járási Pártbizottság értekezletre hív­ta össze a járás pártszervezeteinek titkárait. Az összejö­vetelen Kaveczki János, a járási pártbizottság PTO-fő- előadója többek között erről a feladatról beszélt. Átfogó képet adott a járás kétévi munkájáról, elmondta mindazt, amit majd a vezetőségválasztó taggyűléseken az adapszer- vezetek titkárai már konkrét tapasztalatokkal kiegészítve ismertetnek a tagsággal. Mit tartalmaz ez az értékelés? Mindenekelőtt a kong­resszusi felkészülés tükrében vizsgálja az eredményeket. Valamennyi alapszervezet rögzítette munkatervében, hogy fokozottan erősítik, hatékonyabbá teszik az ideológiai munkát. Az előre lépés nagyrészt sikerült, a kommunisták megértik feladataikat, állásfoglalásaikkal elősegítik a pártonkívüliek tisztánlátását is. A pártépítésre, a szerve­zetek erősítésére már nem mondható el ugyanez. Akad alapszervezet, ahol évek múltak el, s tagot vagy tagje­löltet alig vettek föl. Másutt meg a tagok aktivitása nem kielégítő: nagyobb gondot kellene fordítani a pártmegbi- zatásolera és azok számonkérésére. Ez is, csakúgy mint a többi fogyatékosság, zömmel a termelőszövetkezeti alap­szervezetekben fordul elő. Ezekből van a legtöbb a já­rásban. Itt tapasztalható helyenként az is, hogy egy fel­adat helytelen értelmezése miatt egyik végletből a má­sikba estek át. Helyenként gazdaságirányítói tevékeny­séget igyekeztek folytatni — mások helyett. Aztán jött a másik véglet: nem törődtek a gazdaság, a gazdálkodás menetével, mondván, hogy nekik csak ideológiai munkát kell végezniük. Ezek a hibák nem jellemzőek általában a tabi járás pártszervezeteire, s ahol mégis előfordultak, ott a vezető­ségválasztó taggyűléseken beszélni kell erről. A tsz-ek gazdálkodásának eredményessége sokat javult különösen a múlt évben, s ez egyúttal arra is választ ad: hogyan álltak helyt a kommunisták a termelésben. A bedegkéri kommunisták elhatározták, hogy munkaversennyel ké­szülnek a IX. pártkongresszusra. Javasolták a tsz-veze- tőségének, hogy a gazdaság indítson versenyt, s hívja fel csatlakozásra a járás valamennyi tsz-ét. Így született meg és bontakozott ki a verseny az egész járásban a párt­kongresszus tiszteletére. Gyakran hallattak magukról éveken át a nagyberé- nyiek, s az utóbbi időben sok elismerő véleményt hallani a somogyacsai kommunistákról is. Bogó László, a járási pártbizottság első titkára az értekezleten elmondta, hogy mindenütt tárgyilagosan mérlegeljék a pártvezetőségek a két év eredményeit és hibáit. A gazdasági előrelépésben szerepe van a kommunisták jó munkájának — ezt figye­lembe kell venni az értékelésnél. Ugyanakkor tárgyila­gosságra van szükség a hibák feltárásánál is, s minden esetben hasznos, ha a két év tapasztalattót együttesen mérik. Így könnyebben áttekinthető a megtett út. Lesz miről számot adni a mostani vezetőségi tagok­nak, és lesz mit megoldani a következő pártvezetőségek­nek. Az új pártvezetők és a régiek a választás eredmé­nyétől függően szerteágazó feladat előtt állnak. Olyan kommunisták tegyenek tehát tagjai az alapszervezet ve­zető testületének, akik köztiszteletben állnak, közmegbe­csülésnek örvendenek nemcsak a többi párttag, hanem valamennyi szövetkezeti gazda előtt is. A tabi járás kö­zös gazdaságai rendkívül nehéz terepviszonyok között gazdálkodnak, ez megkülönböztetett feladatot ró a párt­tagokra. Részt vesznek a napi munkában, ott vannak a járás legnagyobb tennivalójánál: a talajvédelemnél. Több millió forint értékű munkát kell elvégezniük 1970-ig a járás tsz-einek, s ez nem nélkülözheti a kommunisták aktív közreműködését. Az alapszervezetek közeljövőben megválasztásra kerülő vezetői sokat tehetnek a gazdasági erősödésért azzal, hogy segítik a szövetkezetek szakmai ve­zetőit. A falu politikai, társadalmi életének mozgató ru­gói kell, hogy tegyenek, ezt várja tőlük az a közösség, amelynek megbecsült tagjai. Hemesz Ferenc _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents