Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
Vasárnap, I9fi<5. augusztus 7. 5 SOMOGYI NÉPLAP Elnéptelenedett a part. Ki- gyúltak a fények, a hatalma» víztükör a villanyfüzérek káprázatos ragyogását tükrözi vissza. Csend van. Csak a parthoz verődő kósza hullámok egyhangú csobogását hallani. A parttól beljebb viszont most kezdődik az élét. A balatoni éjszakák sok színű forgatagos, változatos élete. A neonfények százai csalákoló viaszgyertyák. Először úgy érzi az ember, mintha középkoi'i templomba került volna, de csakhamar rájön, hogy tévedett. Inkább sejteni lehet, mint látni. A szem lassan megszokja a halvány fényt és mindjárt könnyebb a tájékozódás. Ember ember hátán. Időbe telik, míg átve- rekedtük magunkat a megüresedő helyre várók sorfalán. Egy székre vagy padra hárman is pályáztak. Így megy ez minden éjszaka. A hangulat a tetőfokán. Volt, aki már csak úgy tudott lépést tartani vele, hogy az asztalra mászott. Egy enyhén szólva molett asszonyság az asztal tetején énekelt. Énekelt? Inkább ordított. Azt mondják a felső C-t csak így tudja kivágni. Egy kis magaslati levegővel. Szerintem nem volt az még B sem, de kivágásról szó sem lehet. Két zenekar versengett egymással. A cigányzenekar az udvaron, a hárfások pedig a »►földszintes pince« bolthajtásai alatt játszottak. Egymással még csak bírtak volna, de a vendégekkel nem. A bábeli zűrzavarban, a növekvő hangorkánban és ezemyelvű neklésben »úgy elvesztek, hogy a végén már .omcsak a nótáikat, hanem a zenészeket is keresni kellett. Egy társaság megszánt bennünket és helyet szorított egy hosszú asztal sarkán. Olyan hangulatban voltak, hogy néha-néha a virágvázából is öntiltakoztarn. Nem szeretem a fehér bort. — Kuss, mordult rám — nézze meg az ember, helyet kap a gyütmentje és még válogat. Ijedtemben a szomszédom borát is megittam. Félóra múlva amikor a nagy erőlködéstől és hangpróbától a szomszédom nyakán hajókötél vastagságra dagadtak az erek, .illedelmesen kikéretőz- tem, és... fütyültem visszamenni. .. A Matróz-étterem táncterén akkora volt a zsúfoltság, hogy táncolni, de még lötyögni sem lehetett. Itt láttunk egy új tíncöt, amiben egy lépést sem kell tenni, csak rángatózni. Először azt hittem, rosszul lettek a párok, aztán rájöttem, hogy nem tömegbetegség, hanem tömegextázisról van szó. Csudára bele lehet jönni. Egy ..atal hölgy azt sem vette észre, hogy a zene rég elhallgatott, mindenki a helyére ment, ő tovább rángatózott. A zenekar kitűnő, igazi hangulatot tud teremteni. Repertoárjukban sok új van, de a régi slágereket is szívesen játsszák. A Matróz általában a fiatalok szórakozóhelye. Sokkal több a nő, mint a férfi. Sok asztalnál' csak nők ülnek Nagy a választék, valamennyien táncra éhesek. Egy ötven év körüli jólszituált hölgy négy fiatal kislányt gardírozott. S mi lógatják a vendégeket. Pipacs bár, Éden bár, Borharapó, Matróz, Keringő és még sok-sok rangos mulató között lehet válogatni. Rengeteg a szótrakozóhedy, valamennyibe jut vendég is. Nem is kevés, féltízkor a siófoki Pipacs bár előtt már hosszú tömött sor várja a bebocsájtást. Türelmesek, akár félórát is várnak, csakhogy a szerencsések közé jussanak, akik az éjszakát itt tölthetik. A Borharapó megtelt. A Balaton-cuk- rászdában már egy széken ketten is ülnek. Vannak, akiknek éppen így jó... Elindulunk mi is. Nyakunkban fényképezőgép, villanók. Első állomásunk a Borharapó. Diszkrét félhomály, pister magas tagbaszakadt magyar (azért írom, hogy magyar, mert az asztalnál legalább négy nemzetiség ült) megkínált. Oda lökött elém egy korsót, mutatta, hogy igyák. —» Köszönöm, nem kérek — jel táncolt, a lányokat senki sem kérte fel. Az egyik asztalnál egy magányos csinos hölgy ül, barátnői táncolnak. Oda megy hozzá egy elegáns férfi és illedelmesen megkérdezi. — Hölgyem táncol? — Nem, feleli kissé ijedten. — Akkor legyen szíves vigyázzon az orkánomra, míg én táncolok... A Pipacsban igazi bár hangulat van. Hali. zene, összesimuló párok. Bárszéken forgolódó éhestekintetű férfiak. Diszkrét és kevésbé diszkrét ■csókok. Szerelmes vallomások, halk sóhajok és a többi-. Egyedül nem jó ilyen helyre menni. Az ember vágyainak egyszeriben »sólyom szárnya támad«. Sok a külföldi, minket is annak néznek. Időbe telt, míg megértettük magunkat. Vagy három idegen nyelven érdeklődtek, hogy mit óhajtunk. Amikor megrendeltük a dupla feketét, mindjárt tudták, hogy magyarok vagyunk. Lassan éjfél lesz. Aki be akart rúgni, az berúghatott, ha volt pénze. Sokan akartak. A balatonföldvári Borkóstolóban nehezebb józan embert találni, mint azt a bizonyos fehér hollót. Nem is találtunk. Még jóformán be sem ’éptünk, már tizen is ugrottak a fényképezőgép elé. Egy ’met kézzel lábbal magva ‘a hogy »cin-lötnk ró’ i óp< f Morn vett- hogy jó ideje egyedül : asztalnál, társai elmentek. _-gy bizonytalan járású ember cibálja a zakóm hátulját. Vö.. ,Vö. . .vötetős úr, csi-csi- náljon rólam egy képet — kapom a megrendelést. A sarokban egy fiú és lány ül, szerelmesen nézik egymást, aztán hosszan csókolóznak, nem törődnek senkivel, semmivel. Mintha csak ketten lennének az egész világon. Pedig a borkóstolóban is vagy ötve- nen. Többségük viszont már nem lát el a diszkrét sarokig. Az utcák, parkok megelevenednek, hangosak a szórakozásból hazatérők zajától. Nótáznak, kurjongatnak, van aki üvölt; és mesélik az élményeiket, a sikert és sikertelenséget. Kinek mi jutott. De olyan hangosan, mintha süketek lennének. Pedig nem azok, mert a fényképezőgép halk kattanását is észreveszik. Egyik szóvá is teszi: — Magosak ne cse'.tegessen, mert oda találok menni. Van, akinek hosszú az út hazáig. Mit lehet ilyenkor tenni? Megpihenni a pádon. Ha nincs a kö-elben pad, akkor a földön. Onn- ’ gr ább nem lehet leesni. Az egyik pádon részeg /// ember nyújtózkodik, alszik, hadonászik és magában beszél. Egyszer- csak dühösen megcsapja a pad tárni — Hál /.elmondtam. .'.Oíí ' ne húzd le rólam a takarót. .. Hajnal ódik. A bárok és mulatók bezártak, a neon tények sem vibrálnak már. Lassan elcsendesedik a táj. Nyugovóm tértek az éjszaxai élet szereplői. A gépeket mi is elpakoljuk Sokat »láttak* sok mindent- '»görökíteta balatoni »-a kából.
