Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

Vasárnap, 1966. július 10 s SOMOGY» NÉPLAP \ / Vasárnapi jegyzetek Pártmunkások G yermekkoromban — a felszabadulást követő években — hallottam először ezt a szót: pártmun­kás. Aztán mind gyakrab­ban találkoztam vele. Nem értettem, mit jelent, falunk öreg párttitkárától kérdez­tem meg. Így válaszolt: — Több, mint a jegyző, több, mint a bíró, több, mint az egész elöljáróság együttvéve. A pártmunkás az az ember, aki mindennel és mindenki­vel törődik. Csakhamar meggyőződhet­tem párttitkárunk igazáról. Jól fogalmazta meg a szá­momra akkor még egészen új, ismeretlen kifejezést. Fa­lunkba négy idegen ember érkezett. Városiak voltak. Egy hetet töltöttek nálunk. Járták a házakat, beszélget­tek az emberekkel. Intézték ügyes-bajos dolgaikat Elő­ször idegenkedtünk tőlük, aztán megbarátkoztunk ve­lük. Szinte nem volt olyan kérés, amiben ne segítettek volna. Az újgazdáknak vető­magot szereztek, a betegek­nek orvosságot. A jótamuló gyerekeket felsőbb iskolák­ba segítették. A szövetkezeti boltot ellátták áruval. De az emberek sajátságos, egyéni bajaira is megtalálták a gyógyírt. — Látod, fiam, ezek a pártmunkások — bö­kött oldalba egy esti beszél­getésien az öreg pérttitkár. E z volt az első találko­zásom a pártmunká­sokkal. Tizenöt éves lehettem. Azóta is, ha ezt a szót hallom vagy olvasom, mindig ez az első találkozás jut eszembe. Pedig azóta ti­zennyolc év telt el. Az utób­bi esztendőkben megszám- lálhatatlanszor találkoztam velük. Láttam munkájuk gyümölcsét, szorgalmuk, ki­tartásuk, gyötrődésük, szen­vedésük eredményét. Most, hogy emlékezem rájuk, száz és száz kép bontakozik ki előttem a távoli múltból és a jelenből egyaránt. Este hét órára gyűlést hirdettek a községházán. Kétszer is ki­dobolták. A kommunista párt járási kiküldöttét vár­ták előadónak. Egész nap szakadt az eső. Olyan hideg novemberi nap volt, hogy az utcán alig mutatkozott em­ber. Hét órára megtelt a te­rem. Az előadó sehol. Egy kis várakozás után a helyi párttltkár éppen szélnek akarta engedni az embere­ket, amikor nyílt az ajtó, és csuromvizesen, átázva, egy elnyűtt köpenyben belépett a pártbizottság embere. — El­nézést a kis késésért — kezdte. — Azt hittem, hogy csak tizennégy kilométer az út, és közben kiderült, hogy tizenhat Így bizony meg kel­lett húznom a lépést, hogy ideérjek. — Gyalog tette meg az utat. Ez akkor a vi­lág legtermészetesebb dolga volt. Nagy dolog volt, ha már kerékpár is jutott egy párt­munkásnak. És a pártmun­kások mentek. Hangyaszor­galommal végezték munká­jukat. Miattuk sohasem ma­radtak el gyűlések és meg­beszélések. Miattuk nem késlekedtek az ügyek. Egy másik arc a múltból. Alföldi ember volt. Három­száz kilométerre családjától a földosztásban segédkezett. Másfél hónapja jött el ha­zulról, azóta nem volt sze­rettei között. Amikor igaz­ságosan elosztották a földet, indult haza. Vonaton, szeké­ren, gyalog, amit éupen el­kapott útközben, öt napig utazott. Mégsem zúgolódott. Ezeket az arcokat utána többször láttam feltűnni a falvakban. Segítettek a gép­állomások és a termelőszö­vetkezetek létrehozásában. Hónapokig dolgoztak távol asszonytól, gyerektől, ha úgy kívánta a párt és az egész dolgozó nép közös ügye. A zóta, ahogy mondani szokták, sók víz le­folyt a Dunán. A dolgok ren­deződtek. Normális, emberi körülmények között élünk. De a pártmunkások feladata nem csökkent. Sőt, több lett. Néha talán úgy tűnik, mint­ha most már nem volna annyi gondjuk, bajuk, mint régen, mintha a munkájuk se volna olyan sok. Mindez azonban csak látszat. Két­ségtelen, a pártmunka mód­szere alaposan megváltozott, mások a munka föltételei is, az elvégzendő feladat soka­sága, sokrétűsége azonban maradt. Sőt, bonyolultabb, szerteágazóbb lett. Mindig nagyobb és nagyobb felké­szültséget igényel. Széles kö­rű általános és politikai mű­veltséget kíván. S a párt­munkások megfelelnek ezek­nek a követelményeknek. Lankadatlanul dolgoznak, s közben szorgalmasain tanul­nak és alkotnak. A szó szo­ros értelmében alkotnak. És többségük a legkomplikál­tabb »-anyaggal« dolgozik, az emberrel. Az emberek tuda­tával, az emberek szívével és leikével. Azt mondják róluk, az emberi szívek mérnökei. És ennél aligha van nehe­zebb, bonyolultabb, szerte­ágazóbb munka. Magasfokú emberismeretet és humani­tást követel. A közelmúltban egy járá­si párttitkárral töltöttem egy napot. Kora reggel már az egyik termelőszövetkezetbe utazott Munkába indulás előtt a szövetkezet vezetőivel vitázott, érvelt. Este pártna­pot tartott, és éjfél után még fény szűrődött ki szobája ab­lakán, egyetemi vizsgáira készült És így megy ez nap­ról napra. Az emberek néha nem is gondolják egy-egy új üzem, iskola, lakótelep és sok-sok más alkotás láttán, hogy míg az megszületett mennyi vita, harc, vívódás előzte meg. A dolgok nem mennek simán, és nem mennek ma­guktól. Azokat irányítani és csinálni kell. Ezt teszik a pártmunkások. A közelmúltban megyénk­ben megszületett egy jelszó, ami azóta mozgalommá te­rebélyesedett. Ez a Tegyünk többet Somogyért politikai és gazdasági program. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nagyszabású elképzelé­seket, reális, elérhető célo­kat és terveket összegez. Többek közt célul tűzte ki a megye gyorsabb ütemű ipa­rosítását, a város fejlesztését, a nagyobb arányú lakásépít­kezést, a kommunális gon­dok megoldását, a mezőgaz­daság felvirágoztatását és még sok-sok mindent, ami az egész megye lakosságá­nak javát szolgálja. S ma már mindez a megvalósulás útján van. így leírva talán nagyon egyszerűnek tűnik. De ha egy kicsit alaposab­ban szemügyre vesszük a dolgot, egészen mást látunk. A megye vezetőinek, vezető pártmunkásainak kitartó, szívós munkáját látjuk. Sok­sok álmatlan éjszakába, gondba, fejtörésbe és harcba kerül, míg az intézkedések és a tervek megvalósulnak. Egy-egy eredményért sok nehézséget kell leküzdeni, sokat kell fáradozni. S e küzdelem élharcosai a kom­munisták, a pártmunkások. M indezt kiért és miért teszik? Értünk, vala­mennyiünkért. A kö­zösségért, önzetlenül. Ha egy üzem, iskola, kórház vagy lakóház felépül, kinek a javát szolgálja? Vala­mennyiünkét. Ha jól mennek a dolgok az iparban, a me­zőgazdaságban, az kinek használ? Mindannyiunknak. Mindazt, amit tesznek, az egész népért teszik. Hiszen — pártmunkások ... Wirth Lajos Kongresszusi napifi Határidő előtt elkészülnek Merre van a% Ötvenkettes? NEHÉZ SZOLGÁLAT a lakások A megyei könyvtár mellett lakóházat épít a Tanácsi Épi- tőipari Vállalat Bíró Sándor vezette brigádja. Ez a kollek­tíva egyike annak a 75 brigád­nak, amely versenyfelajánlást tett. Érdeklődtünk, hogy mit va­lósított meg vállalásából a Bíró-brigád. Megtudtuk, hogy májusban 120,67 százalékra tel­jesítették tervüket. Júniusról még nincs pontos adat. A jelek arra mutatnak, hogy ez a hó­nap is szép eredménnyel zá­rult. Ezért az eredményért kemé­nyen meg kellett dolgozniuk. Gyakran akadályozza munká­jukat az anyaghiány. Amikor nem volt anyag, olyan munkát kerestek maguknak, amelynek elvégzéséhez valamennyi fölté­tel megvolt. Megesett, hogv ra­kodtak, burkoltaik, noha ez nem az ő feladatuk volt. Szorgalmas munkáink lehe­tővé teszi, hogv szeptember 30-a helyett augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén árad­ják rendeltetésének a lakáso­kat. Konkoly Béla, a brigád egyik tagja ezt mondta: — Kollektívánk minden tag­ja egyetértett a felajánlással, szorgalmasan dolgozik. Hacsak igen nagy anyaghiány nem lesz, augusztus 20-ra befejez­zük itt a munkát. Azt mondják, a minőséggel se lesz baj. A brigád fiatal tagjai megtanulták az időseb­bektől, hogyan kell jól dolgoz­ni, elsajátították a szakma minden csínját-bínját. Ügyel­nek arra, hogy mindent az elő­írásoknak megfelelően végez­zenek eL Sz. N. Anna-bál Balatonfüreden Balatonfüreden július 23-án rendezik meg a 141. Ánna-bált a SZOT-szanatórium díszter­mében. Igen nagy az érdeklő­dés. Az első jelentkező már tavaly nyár végén elküldte jegyigénylő levelét a rendező­séghez. A hazai érdeklődőkön kívül tucatjával érkeznek levelek külföldről is. A legtöbben a szomszédos országokból, köz­tük Ausztriából, továbbá Len­gyelországból és az NDK-ból kértek báli belépőt, de igény­lés érkezett nemrégen Kana­dából is. (MTI) ITT SOHA SINCS NYU­GALOM. Szinte állandóan berreg a telefon, monotonon kattog a géptávíró, és ke­mény csattogással rohannak a végtelenbe futó síneken a vo­natok. Virághalmi Tibor, a siófoki vasútállomás főnöke ezt mondja: — Ilyen erős forgalmunk még sohasem volt. Tizenhét esztendeje teljesít szolgálatot a Balaton környé­kén. Hétköznap körülbelül kilencven, vasárnap pedig több mint száz szerelvény ha­lad át az állom'son, vagy ér­kezik Siófokra. Sok ez. — A forgalom biztonságos lebonyolítása nem könnyű feladat. Ha tíz percre leen­gedjük a sorompót, ötven— hatvan autó is megáll, és tül­kölnek. — Mennyi jegyet adnak el a pénztárak? — Havonta körülbelül negy­venkilencezret. — Tehát ennyi utas fordul meg az állomáson? — Legalább még egyszer ennyi. A balatoni jegyeket senki sem számolja. Azokat csak bélyegzák a pénztárak. A forgalmi irodában pilla­natnyi csönd van. A legköze­lebbi személyvonat körülbe­lül fél óra múlva érkezik. — Az a nehéz a balatoni forgalomban — mondja az állomásfőnök —, hogy ha va­lahol megfognak egy vonatot, felborul az egész nap. Azon a napon azt már nem lehet menetrendre visszahozni, mert egyik vonat elveri a másikat. A BALATON KAPUIA­NAK nevezhetném a siófoki vasútállomást. Itt találkozik a tóval a legtöbb vonat, s itt száll le a legtöbb utas. — Vasárnap volt az első igazi nagy forgalmunk — mondja Horváth May István forgalmi szolgálattevő. '— Va­sárnap futott be először a Dortmund—Bécs—Siófok já­rat. Főleg nyugati turistákat hozott 1941. Június 22. A náci csapatok megrohanják a Szovjetuniót. Csat­lósai egymással versenyezve kö­vetik példáját. Csak Magyaror­szág huzakodik méc . . . Mi történt ekkor a kulisszák mögött? Tanulmányok és visszaemléke­zések már sokszorosan elmond­ták ezt, a tényeket közölve, és csak a »legfelsőbb szint», a ve­zető politikusok és katonák ma­chinációit ismertették meg velünk. Hogyan reagált az ország, a tár­sadalom ? Pintér történelmi riportot készí­tett erről a korabeli sajtó óriás’' anyaga alapján. Az elbújtatott napihírek, a korra Jellemző ap­róságok Pintér ügyes csoportosí­tásában sokszor többet árulnak el, mint a hétpecsétes jegyző­könyvek kijelentő mondatai. Pin­— Itt milyenek a vasárna­pok? — Nehezek. Nincs egy perc megállás sem. — És az utasok? — Néha nagyon furcsákat kérdeznek. — Például? — A Keszthelyről érkező gyorsvonaton hol lesz szabad hely. A forgalmista csak a sza­bad vágányokat ismeri. A rendelkezőasztallal szemben fényjelek mutatják, mikor lép be egy-egy vonat az állomás­ra, és melyik vágányon ha­lad. — Merre vannak most a vonatok? — Kérdezze meg a menet­irányítótól. A MENETIRANYÍTÖ egy háromszor négyméteres, szi­getelt falú szobában dolgozik. Beszélni alig lehet vele, mert az. állomások állandóan je­lentkeznek. Nagykanizsától Székesfehérvárig a pályán lé­vő minden vonatról tud. Flőtte hatalmas térképszerű menetrend előre elkészítve. A másikat pedig ő rajzolja. — Az a jó — mondja —, ha a két menetrend fedi egy­mást. Akkor pontosan közle­kednek a vonatok. A nyári forgalomban sok a személy- év- gyorsvonat. Az ember fe­je plyan, mint egy számoló­gép. ’ Az állomásfőnök azt mond­ja erről a kis szobáról: »-Itt van a vonatok szíve.« Egy rekedt fériihang azt kérdi, indithatja-e a tehervon p.tot, de még be sem fejezi mon­datát, a vonal másik végén egy ne kérdi: mehet-e a dél­utáni gyorsvonat. Szentánnay László azonnal intézkedik. — tt nem mondja meg senki, hogv kicsoda. A hang­jukról kell megismerni az embereket. — És hányat? — Körülbelül nyolcvanat tér órabeosztásos naplója ígér jó dokumentumfilmre emlékeztet mert a hajdani anyagok jó érzé­kű »összevágása« nemcsak verti­kális korrajzot ad, de visszaidézi a kor hazugságokkal teli, irgal­matlan légkörét Is. A napló érdeme ezáltal kettős. A kitűnő újságíró nemcsak a lórthysta politika zsibvásárét mu­tatja be, hanem — mellesleg — még szociográfia is a 14 nap, bár vázlatos. Igen sokfélét gyűjtött össze Pin­tér, de célja egy volt csak: be­mutatni végre a milliók hozzáál­lását Is, ahogyan Horthyék álha­bozását, a kegyetlenül képmutató játékot fogadták, mely feszült napok után az országot belevitte a vérzlvatarba. D. E. — Hány vonat van most a pályán ? — Tizenhárom. — Sok ez? — Nem ritka, hogy a két­szerese van. Azt mondja, reggel nagyon kényes ez a kétszáz kilomé­teres szakasz. Egymás után két nemzetközi gyorsvonat megy. Az egyik a prága—ri- jekai, a másik, pedig a bu- dapest—rijekai gyors. — A jugoszlávok szigorúan vesrik a határforgalmat. Ha nem érkezik meg pontosan a vonat a határra, nem várják meg, s akkor várhatnak az utasok a következő indulá­sig. A beszélgetést egy rekedt lérfihang szakítja félbe: — Merre van az ötvemket­tes? — öt perc múlva indul Székesfehérvárról. — Milyen vonatok vannak a közeiben? Számokat sorol. — Ki volt ez? — A fűtőház. Érdeklődik a mozdonyai után, hogy a kö­vetkező vonatokat hogyan in­díthatja. — Sóhajt. — Nehéz tartani a menetidőt. Nem nagyon bírják ezt sebességet q zlOA odplr az Állomás peron­ján unott arcú utasok vár­ják a következő vonatot. Az állomásfőnök az embereiről beszél. Kilencvenegyen telje­sítenek szolgálatot a siófoki vasútállomáson. — Elavult már az egyvá­gányú pálya. Ez sók gondot okoz nekünk, de ezek az em­berek a lehetetlent is megkí­sérlik, ha a munkáról van szó. Magának talán nem so­kat mond az, hogy négy szo­cialista brigád dolgozik az állomáson. És még egy adat ehhez: Az első félévben tel­jesítettük az élüzem szint követelményeit. Minderre azt mondja Bó- rizs Lajos váltókezelő: — Nekünk a forearm uta­sításnak eleget kell lenni. Intézkedik, dolgozik, aztán folytatja a mondatot: — Nem győzi az ember egyedül ezt a munkát. Néz­ze meg. amíg ez a mozdony ehw'mesv és visszajön, hány kn>’?| verődik össze1 a Sió- hídnál. Mert csak úgy ömlik az ember'radat a part felé meg vissza. S ha meg kell állni nekik néhány pero«e már mérgesek. Mindig van. egv-két hangadó, és szidják az embert. De csak jönnének egyszer ők ide az én helyem­be... Kereza Imre Vasutasok kitüntetése meg a főnököket. Pintér István: 14 nap KÖNYVTÁR ÉPÜL MARCALIBAN A Somogy megyei Építőipari Vállalat 1200 000 forintos kö’tséggel könyvtárat épít Mar­caliban. Az épület érdekessége a klímaberendezés és a tetőfedés. A kény nek árt a nedvesség, ezért biztos záróréteget kell készíteniük. Az ol?"""• rty mű­anyag nem felel meg a célnak, ezért horganyzott vaslem :.;t . Képün­kön: Munkában a tetőfedők. Ünnepségen emlékeztek meg a kaposvári vasúti csomópont dolgozói tegnap a vasutas­napról. Varga Károly állo­másfőnök ünnepi beszédében ismertette a csomópont fel­adatait, és értékelte az eddig végzett munkát. A vasutas­nap alkalmából Kiváló vasu­tas miniszteri kitüntetést ka­pott Banai Gyula és Hencz Pál intéző. Érdemes vasutas miniszteri kitüntetést adtak át Varga György raktárosnak és Gelencsér Vilmos motor­vezetőnek. Ezenkívül száz- hatan kaptak kiválódolgozó­oklevelet és pénzjutalmat A gyékényesi vasútállomá­son is ünnepségen adta át Bogdán Frigyes állomásfőnök a huszonhárom kiváló­dolgozó-kitüntetést. A jó mun­káért hatan kaptak oklevelet, hét vasutast pedig soron kí­vül előléptettek. A hivatalos ünnepségen és a kultúrműso­ron részt vett Gregorgó Dra- gutin állomásfőnök vezetésé­vel a koprivnicai vasúti cso- pont küldöttsége is. * * * A 16. vasutasnap alkalmá­ból szombaton a MÁV vezér­igazgatóságon ünnepséget tar­tottak. Az ünnepségen dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter méltatta a va­sutasok munkáját, majd 162 vasutas dolgozónak adta át a Kiváló vasutas kitüntetést I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents