Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

Vasárnap, 1966. július 3. 5 SOMOGYi i i E P fc A r Az idén 52 millió téglával gyártunk többet, mint tavaly Több mint 1500 családi házhoz elegendő tégla kongresszusi felajánlásként Felkerestük az Építésügyi Minisztérium Tégla- és Cse­répipari Trösztjének gazdasá­gi igazgatóját, dr. Sónyi Ta­mást, hogy adjon tájékozta­tást a téglaipar jelenlegi hely­zetéről. — A téglaipar az utóbbi két évben több mint tizenegy szá­zalékkal növelte termelését, mégis a növekvő igények to­vábbi jelentős termelésnöve­lést, kapacitásbővítést kíván­nak mondotta Sényi elv­társ. — Az ipar jelenleg tel­jes mértékben kihasználja ka­pacitását! a gyártás kora ta­vaszi kezdetétől az október végi zárásig termelnek a nyersgyártó üzemekben. Ez időszak alatt annyi nyers tég­lát kívánnak készíteni, ameny- nyi biztosítja a kemencék egész éves működtetését. Az Építésügyi Minisztérium és az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszer­vezete ez év elején újból sza­bályozta a téglaipari dolgozók munkarendjét. Meghatározott keretek között a műszárítós üzemekben folyamatos ter­melést vezettek be, másutt két műszakra álltak át, egyes üze­mekben pedig váltott, tízórás műszakokban termelnek. A munkarendet általában úgy alakították ki, hogy az maxi­málisan biztosítsa a termelés növelését. Az iparág dolgozói a kong­resszusi verseny keretében je­lentős felajánlásokat tettek különösen a téli égetést szol­gáló nyerstégla-termelési terv túlteljesítésére. Több mint 30 millió terven felüli nyers tégla termelésére vállalkoztak, s ez 1500 családi ház építé­séhez elegendő téglamennyisé- get jelent. Az ez évi termelés fokozá­sán kívül nagy feladatai van­nak az iparág dolgozóinak a téglaipar fejlesztésében is. Gyorsított eljárásban rövid határidővel kell beruházáso­kat elvégeznünk — részben saját erőnkből — ahhoz, hogy a következő évek fokozott tég­laigényét kielégíthessük. Ti­zenkét gyárban hajtottunk Végre gyorsított beruházást és kilenc gyárban nagy rekonst­rukciót; ezek 352 millió da­rab tégla többlettermelést biz­tosítanak a harmadik ötéves terv folyamán. Így fejlesztjük az Alföld területén a ceglédi téglagyárat, a debreceni, a bajdúszoboszlói és a tiszavas- vári gyárat. Nagy rekonstruk­ciót hajtunk végre a szegedi, a szentesi, a kunszentmárto­Margitka takarékbetét-könyve Az OTP-nél nemrég eggyel gyarapodott a takarékbetét­könyvek száma. A könyvecs­ke tulajdonosa Nász Margit­ka, a békéscsabai MÁV neve­lőintézet lakója. A betét­könyvbe nem ő, hanem a barcsi vasútállomás öt szocia­lista brigádjának tagjai rak­ják a pénzt. Az árva kislány­nak havonta száz forintot ad­nak. Eddig már mintegy 430 forintot írtak Margitka be­tétkönyvébe. Mire húszéves lesz, körül­belül hatezer forintja gyűlik össze. Amikor majd elindul az életbe, kiváltja a pénzt. Azt hiszem, szíve akkor he­vesebben fog dobogni, mint máskor, és visszaemlékezik arra a néhány évre, amely a barcsi vasutasokkal való meg­ismerkedése óta eltelt. Való­színűnek tartom, hogy sok kedves képre, epizódra gondol majd vissza. A legszívesebben talán 1966. június ló-re em­lékezik, amikor először talál­kozott a barcsi vasutasokkal. Nagyon szép volt az a nap! Dombóvárig eléje utazott Lahr Erzsébet, az egykori is­kolatárs, a barcsi állomás dol­gozója. Barcson, az állomás egyik helyiségében vasutasok fogadták. Az állomásfőnök köszöntötte, és a szocialista brigádok segítségéről biztosí­totta. Aztán megismertették vele a szolgálati helyeket, az ott dolgozó embereket. Nehe­zére esett a járás, fájt a be­teg lába, de ment Őrömmel, ment egyik helyről a másik­ra ,,. A takarékpénztár ügyinté­zőinek kezén gyorsan végig­szalad a könyvecske. Bizonyá­ra nem gondolnak arra, hogy kik teszik a könyvbe a forin­tokat. Tudom, ez a könyvecske sohasem fog szemétbe kerül­ni. Margitka hálás gyerek. Komolyan veszi az életet. Be­csüli az intézet gondoskodá­sát is. Kitűnő tanuló. Kovács Béla, az intézet igazgatója ezt írta a szocialista brigád tagjainak: »Kis patronáltjuk, Nász Margitka megérdemli a bizalmat. Hiszem azt, ha nem is számítanak nemes tettükért hálára, nem jog eU feledkezni róla.« Margitka biztosan gondolni fog sok-sok év múltán is arra, hogy a könyvecskébe fizetésü­kért keményen dolgozó vas­utasok, váltókezelők, forgal­misták, raktárosok tették a forintokat. Azért adták, hogy örömet szerezzenek egy kis­lánynak, akihez mostoha volt az élet. »Vállalásuk igaz kommunista szerétéiből fa­kadt. Emberszeretetről, meg­értésről és vasutas összetar­tozásról is tanúskodik« — írta az intézet igazgatója. Ezt a szeretetet nem lehet elfelejteni... Szegedi Nándor A Pécsi Pollack Mihály Építőipari Technikum levelező tagozatán — a jelentkezők számától függően — 1966-ban is indul első osztály Kaposváron. Jelentkezés és részletes tájékoztatás 1966. július 10-ig az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari V. személyzeti osztályán vagy a technikum igazgatóságán. (3949) ni és a fehérgyarmati tégla­gyárban. A Baiaton-vidék jobb ellátását szolgálja a kőröshe­gyi téglagyár gyorsított be­ruházása, és jelentős fejlesz­tést hajtunk végre a Dunán­túl más területein is. Az új gyáraknál áttérünk az alagút- kemencés égetésre, és ezzel megszüntetjük ezekben az üze­mekben az igen nehéz fizikai munkát jelentő körkemencés be- és kihordást. Általában arra törekszünk, hogy az anyagmozgatást minél jobban gépesítsük, automatizáljuk, és csatornaszárítók alkalmazásá­val csökkentsük, kiküszöböl­jük a termelésnek az időjá­rástól való nagymértékű füg­gőségét. A téglán kíyül egyéb fala­zóanyagokkal is igyekszünk a lakosság ellátásán könnyíteni. A kazincbarcikai gyár terme­léséből például a terv szerint mintegy 30 millió darab tég­lának megfelelő gázszilikát blokkot adunk át a kereskede­lemnek. Itt is arra törekszünk, hogy a tervet mintegy 8 mil­lió darab téglának megfelelő gázszilikát blokkal túlteljesít­sük. Trösztünk azon munkál­kodik, hogy megszűnjék az időnkénti téglahiány, és a re­konstrukciókkal, valamint az új téglagyári létesítmények termelésbe lépésével a tégla lekerüljön a hiánycikkek lis­tájáról — fejezte be a tájé­koztatót a Tégla- és Cserép- ipari Tröszt gazdasági igaz­gatója. Zs. L. Mi lesz q 67-es úttal? ESŐ UTÁN ÉL Tizenkét csőátereszt építenek Talajvódő erdősávra lenne szükség tőjét arra kértük, tájékoztas­sa olvasóinkat — főként a járművezetőket —, tervezik-e, hogy a 67-es út életveszélyes szakaszain megszüntetik a bal­esetet előidézhető okokat. — Már a múlt évben ter­veztük ezt, de a 7-es főútvo­nal gyorsított ütemű építése lekötötte a vállalat erejét. Az idén azonban sort kerítünk erre a munkára is. Tizenkét csőátei-eszt építünk a legve­szélyesebb helyeken, ezáltal gyorsabban elfolyik az eső­víz, így a hordalék nem gyü- lemlik fel az árokban és az úton, hanem elfolyik az út alatt. Néhány kocsilejárót megszüntetünk. Ez szükséges­sé teszi azt, hogy a 67-es út­tal párhuzamosan a szekerek számára utat alakítsunk ki. Űtőreinknek igen nehéz mun­kát ad egy-egy nagyobb eső után az iszapréteg eltakarí­tása. Az ő életüket is veszé­lyeztetik azok a járműveze- tők, akik figyelmetlenül ve­!*■ zetnek­Érdemes lenne fölfigyelniük az út mellett földdel rendel­kező termelőszövetkezetek­nek arra, hogy az eső nem­^ .... csak a közlekedést akadályoz­i llillif za, veszélyezteti az útra hor­dott agyagos-iszapos földdel, H hanem tönkreteszi, elhordja a termőréteget is! Helyes len­ne — javasolta az igazgató­mmmm Néhány perccel eső után a 67-es út egy szakasza. A 67-es úton csapadékos időben életveszélyes a közlekedés. Ezt nemcsak azok tapasztalják, akik először ha­ladnak járművükkel a Bala- tonlelle—Kaposvár közötti úton, hanem azok is, akik bár A HARMADIK NAPON TVT yúlánk, széles vállú fiú. ’ Meztelen felsőteste már bronzszínű. Mellére és hátára csíkokat rajzolt a verejték. — Vezethetek? Csupa várakozás a tekinte­te. A főnök mosolyog. — Fogd a kormányt, és ügyelj mindenre. Szinte lángol a fiú arca a kalap alatt — Vigyázok, Imre bátyám. Elindul a nagy gép, a fiú délcegen ül a nyeregben. Az egyik vezető tréfásan utána­kiált: — Feszes a tartásod, lazíts egy kicsit, mert elfáradsz. A fiú nem fordul hátra, nem hallja, vagy nem akarja meghallani. Imre bácsi, a kombájn parancsnoka szere­tettel néz utána. — Ügyes gyerek. Meg kell hagyni, hogy nagyon ügyes. A fiú 16 éves. Fehér Béla a neve. Néhány napja segéd­vezető. Nagyatád mellett negy­ven hold árpát vágtak le. A fiú különben most lett har­madéves gépla­katos-tanuló, közepesen vég­zett a második osztályban. Szü­lei gyári dol­gozók. önként jelentkezett se- gédvezető-tanu- lón&k. Amikor kiér, beszélget­ni hívom. Za­varba jön. — Azt mond­ják, ügyes vagy. Arattál már? A fejével int nemet. — Mit tudsz erről a gép­ről? — SZK—3-as kombájn, arat és csépel. — És még? — Komoly masina! — Hát azt tudod-e, hogy hány kaszás csi­nálná meg egynapi rendes munkátokat? — Azt mondják, sok kéne ahhoz. Ügy mondják, ötven is. — Mi a véleményed erről? Széles mosoly fakad az ar­cán. — Az, hogy ez egy jó ma­sina. Nem is nyugszom addig, amíg ki nem ismerem. — Bírod a meleget? — Százszorta jobb itt, mint a tanteremben. — Meddig akarsz maradni? A főnökre néz, aztán így válaszol: — Ha engedik, végig. Amíg le nem fogy az összes gabona. Visszaül a gépre, és indít. A kalap hetykén áll a fején. Az öreg felíró csöndesen meg­szólal mellettünk. — Rohan ez az élet. Én ennyi idős koromban marok­szedő meg kötélterítő vol­tam ... Szeretettel néz a hetyke ka­lapos fiú után. Németh Sándor és egy gépkocsi, amely az árokban kötött kL ismerik az útviszonyokat, mégis fölöslegesnek tartják az óvatosságot. A KPM és a közlekedési rendőrség a legveszélyesebb helyeken táblákat helyezettel, sokan azonban nem törődnek a figyelmeztetéssel. A napok­ban emiatt — az eső után 15 —20 centiméteres iszapréteg volt egyes útszakaszokon — több jármű egymásba rohant. Súlyosabb baleset ezúttal sze­rencsére nem történt. Dr. Zsila Gézát, a KPM Közúti Igazgatóságának veze­ság vezetője —, ha ezeken a helyeken talajvédő erdő- és bokorsávokat telepítenének, vagy pedig gyümölcsösöket, mint a gamási bekötő út mel­lett és Balatonlelle előtt Az átereszek készítését ha­marosan elkezdik, megszünte­tik a kocsilejárókat is, a jár­művezetőknek azonban addig is nagyon óvatosan kell köz­lekedniük a 67-es úton! Szalai László HIRDETMÉNY A kaposvári cukorgyár érte íti mindazokat a férfi dol­gozókat (18—50 éves korhatá ig), akik a szeptember első napjaiban meginduló répafeldolgozási üzemben munkát kívánnak vállalni, felvételűt végett jelentkezzenek. A jelentkezés miatt feline 'ült útiköltséget a gyár nem téríti meg. Jelentkezés a gy r munkaügyi osztályán hét­köznapokon reggel 7 órától délután 4 óráig. Azok a dol­gozók, akik már az előző ^vi üzemben is dolgoztak, és a gyártól postán értesítést kaptak, jelentkezniük nen kell. A Magyar Cukoripar Kaposvári Gyára (88569)

Next

/
Thumbnails
Contents