Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1966. július l A TARGONCÁS HORVATH PIROS TARGONCÁK hord. — Hány üveget emel egyják az édesüzembe az üres SZerre? — mutatok a rakodóüvegeket, majd a teli üvege- ]apra_ eet a raktárba. Akármerre „ . ,, __ m egy az ember a konzervgyár- — Ha műanyagos, akkor ban, mindenhol találkozik a hatszáznyolcvanhatot.. Amifürge járművekkel. Vezetőik kor papírra rakják, akkor hétközlekednek a százharmincötöt bravúrosan legszűkebb helyen is. a raktárban pontosan állnak be az — És milyen magasra? — Három méter húsz centi utcákba, s emelik az üveghe- a legnagyobb emelés. gyeket. — Ki a legjobb targoncás? — Nem fél, hogy leejti? amikor ilyen magasan leng a ra— kérdeztem meg az igazga- kodólap? — Éppen a legrosszabbkor volt rakodó — szólt közbe Horváth Jánosné átvevő. — Ügy igaz... Sáros volt az udvar. Egy lovas kocsi fuvarozott, az öreg Franci bácsié. Kézikocsival húzkodták az üveget, a befőttet az emberek. — Ezzel a géppel nyolcszáz, kilencszáz, sőt ezer mázsát tótól. Nem... Az elején azon- mozgatok egy nap — mondja Veszi a kagylót, feltárcsáz- han fura voit. za a szállítási osztályt, s továbbítja kérdésemet. Horváth József. — Milyen a jó targoncás? — Egyik szeme elől, a má— Kiverte az izzadság, amíg fölért a teher — mondja ne— Horváth Józsefet keres- vetve Garamvölgyi György sák hátul, hogy az elejét és a se... Az végzi a legtöbb mun- targoncás. — Volt, aki így fo- hátulját is figyelhesse — így kát a legkevesebb hibával — hászkodott, Jézus segíts.- Azt mondják, hogy eleinmondta az igazgató. Hlindultunk az üzembe a Horváth József. — Akkor volna biztos, ha párttitkárral. Targonca tűnt targoncás rakodástól. te idegenkedtek a munkásoka négy szeme volna az embernek — mondja Garamvölgyi — Mint minden újtól, ettől György. — Nagy gyakorlat fel a kanyarban, zöldborsót fuvarozott az emelővilláján. — No, éppen itt jön a mi emberünk — ragadta meg a karomat Kéri János. MEGÁLLÍTJA a gépet. Kezelünk. A felső raktárban beszélünk meg találkát. Míg zenkétezer forint Nekem még műszakonként a targoncával? is féltek. Pedig jobb ez a rakodás, kevesebb a törés. — Még sohasem ejtette le rakományát? kell ehhez a munkához. Jó reflexek. Némelykor oly szűk a hely, hogy az ember nem merné kétoldalt odatenni az — Nem szeretném, mert ujját- Ä>kba kerül. Egy bála borsó ti- — Hány kilométert tesz meg odaérünk, kétszer fordul a targoncával Horváth József. Mosolygós, mackótermetű férd. Kifakult svájcisapkát visel, jól belehúzza a fejébe. Gumicsizmában, kék munkasohasem dőlt le. — Mióta targoncás? — Épp egy éve. — Azelőtt? — Két évig motatargoncán *— Sokszor sokat. Ma zöldborsót viszek a csomagolók- hoz. Harmincat fordultam, s ötszáz méterre van az alsó raktár. ruhában ül a bolgár gépen, voltam, azelőtt meg anyag- HORVÄTH JÓZSEF felül a Gyönyörködve nézem, milyen mozgató, ötvenben kerültem a gépre. Elnézést kér, de men- hormonikusan jár a keze és a lába, milyen biztosan kormánie kell, várják a rakományát. A 7. számú targonca fürgén gyárba. Elmentem később a hídépítőkhöz, majd ötvenket- nyozza előre és hátra a gé- tőben visszajöttem Nagyatád- kifordul a zöldborsóval, megy- pet, föl és le a terhet. ra. Azóta itt dolgozom. gyei, zöldbabbal, tökkel teli ■i - — ................... — --------- raktárból. Odafordul Garamv ölgyi Györgyhöz. — Milyen targoncásnak tartja a kollégáját? — Jó a Jóska — mondja elismerően. Megfontolt az ítélet, a szocialista címért küzdő brigád vezetője mondta a targoncás Horváthról. Lajos Géza „Jutalom a vörös oklevélért? Ha valaki a Sőakma ifjú meste- re-mozgalomban élért kiváló ered- •jménye alapján vlrüs oklevelet Kár, és az eredeti határidőnél három hónappal korábban nyilvánítják szakmunkássá, valószínű, hogy nem tehetségtelen emoer. És mégis kálváriát kell járni, hogy végre állandó munkahelyet kapjon, mert némelyek akadályokat próbálnak gördíteni a saját útján éppen elinduló ifjú ember elé. Egy év alatt hat munkahelyen M. Veronika egy éve kapta meg a vörös oklevelet és a szakmunkás-bizonyítványt. Női és férfifodrász. Aki csak egy kicsit ismeri ezt a fogalkozást, jól tudja, mit jelent egy állandó vendégkört kialakítani. Idő kell ahhoz, hogy a szép frizurára vágyó lányok és asz- szonyok fantáziát lássanak valakinek a munkájában, jöjjenek hozzá, várjanak rá, míg egy-egy fejjel »végez«. Ha azonban valaki — mint például M. Veronika — egy, két vagy három hónapig dolgozhat egy helyen, aligha lehet csodálkozni rajta, hogy nem alakul ki a vendégköre. Mire megmelegedne egy helyen, addigra jön az áthelyezési utasítás »szövetkezeti érdekből-, s menni kell. A fizetési boríték pedig egyre vékonyabb: van olyan hónap, hogy kétszáz forintot sem keres. Egy év leforgása alatt hat munkahelyen kell dolgoznia, ismerkednie a vendéeekkel, ízlésükkel. kívánságaikkal. A Fiatal lánv csupán eg^eti^n áthelyezési utasítást föHebbezett meg: férfifodrászatban akarják h elvezni akkor, amikor már t*bb mint ezer forintot kiadott különféle szerszámokra és esvéh nélkülözhetetlen f Ölszer—1 «-P, „Nehéz eset"... — Veráról van szó, ugye? Nehéz eset... Nem volt sehol vendége ennek a kislánynak, azért próbálkoztunk vele, hogy hátha valahol jobban megy majd neki — válaszolja érdeklődésünkre Moldován löszet, a Fodrá-z és Fé-v'-éoés ’ Ktsz műszaki v°ze'őie. Egvéh- ként nem ő az egyed-li. akivel ez történik, az újonnan föls7aKaöult föd "ászokkal mindig ígv van Oda küldjük őket helyettesíteni ahol valaki hiányzik betegség vagy szabadságolás miatt. — És hogy alig keresik meg a kenyérre valót is? — Élelmesebbnek kellene lennie Verának is (?) Nincs benne üzleti szellem... Bizonyítékul előkerülnek a munkalapok, a kereseti följegyzések. 300 forint, 300 forint, 190 forint, 600 forint, 270 forint — így alakulnak a havi keresetek. Ebből megélni, segíteni az egyedül élő, kis keresetű édesanyát és a kisebb testvér iskoláztatását egyszerűen lehetetlen. — Nagyon helytelen, amit ezzel a kislánnyal csináltak! — ezt már a szövetkezet párttitkára, Várvízi Imréné mondja. — Hogy egy év alatt ennyi helyen kelljen dolgoznia, az egyenesen fölháborító... — De ha nem volt vendége... — Minduntalan ez a visszatérő refrén, viszont arról senki nem beszél az irodában helyet foglaló szövetkezetiek közül, hogy megteremtette a szükséges feltételeket a nyugodt munkához. Inkább közbeszól a Petőfi téri fodrászüzlet egyik dolgozója: — Ezek a fiatalok csak a jogokat ismerik, a kötelességet nem... — De a vörös oklevelet nem ingyen osztogatták, ez talán jelent valamit? — Hát... igen... természetesen. .. De mi mindig jót akartunk neki... Most még egy hónapra azért elmegy helyettesíteni a kórházba, és ha onnan visszajön, akkor már állandó munkahely várja.. A 10-es üzletet — a Május 1. Utcában, a Tóth Lajos utca mellett van — a szövetkezet már végleges munkahelyének fogja tekinteni. • • • A műszaki vezetővel folytatott eszmecserének mindvégig fültinú- ja Zsalakovics László, a KiSZÖ. szävetke etpo.it kai előadója is Megjegyzi: — Jóindulatot már most kell bizonyítani. A kislány nem mehet át a kórházba helyettesíteni, hogy ez egy újabb hénap kiesést jelentsen neki. Ha kij lölték serleges munkahelyét, akkor d .ágazzon ott, a helyettesítést pedig oldja meg másképp a szövetkezet. M. Vera ügye tehát hoss ú bonyodalmak után végre rendeződik. A szövetkezet vezetői me ígír'ék Nagy kár azonban, hogy mindez csak egy év elmúltával történik me?. POLESZ GYÖRGY m Uj gépek a kakaófőző műhelyben Felkészült a balatoni szezonra a siófoki tejüzem. Átalakították és átrendezték a kakaófőző műhelyt, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű kakaót szállíthassanak a Balatonaligától Földvárig terjedő partszakaszra. Az ötezer literes tartályt a falon kívül helyezték ed, hogy jobban elférjenek a szűk műhelyben. Korszerű lemezpasztőrt állítottak be, nagy teljesítményű főzőüstöt. A most beállított lemezpasztőr előnye, hogy egyharmadára csökkent az üledék, most még egy ujjnyi sincs. Még egy termosztátot vár a siófoki üzem Szombathelyről. Ez a zárt rendszerű szekrény hűt is, melegít is. A hidraulikus palackozót mechanikusra alakították át a kaposvári tejüzem újítása alapján. — Naponta olyan ezerkétszáz liter kakaót főzünk, júliusban azonban megháromszorozódik ez a mennyiség — mondta Szabolcsi Géza üzemvezető. Három brigád alakult az idén, huszonegy taggal. A szocialista címért küzdő brigádok kongresszusi felajánlása, hogy gondoskodnak a Balaton-part zavartalan ellátásáról. Munkában a palackozó Készül a kakaó. Pontosabban tájékoztasson a postaláda Régebben valamennyi postaládán pontosan feltüntették, hogy mikor szedik ki belőle a küldeményt. Jó tájékoztatást nyújtott ez a feladónak arról, hogy mikor továbbítják levelét. A postaládák számának emelkedésével azonban, úgy látszik, elfogytak ezek a kiszedés idejét jelző táblácskák, és nagyon sok postaládába csak üres bádogot tesznek a feladók bosszúságára. Emiatt sokan a főpostára mennek a levelet feladni, pedig még a város különböző helyein lévő postaládákból is idejében eljutna a küldemény rendeltetési helyére. Jó lenne, ha a posta gondoskodna arról, hogy minden postaládán ott legyen a kiszedés időpontját jelző táblácska. F. L ÚJ TÖRTÉNET KEZDŐDÖTT Nógrádi Sándor emlékezéseinek új kötete »... Csak emlékeimet vetem papírra.-« Ez a tárgyilagos kijelentő mondat mintha Nógrádi Sándor önéletírása előző kötetének címét ismételné visszarímelve reá az új kötetből. Szerénynek tetsző program ahhoz mérten, amiről Nógrádi több ízben is újra kijelenti: nem ír történelmet «-Csak« emlékeket. Emlékeimből — így hangzott az első kötet címe, s most, hogy Űj történet kezdődött: a folytatás is történetet, elbeszélést kínál látszólag inkább, semmint tudományosan hiánytalan korszakdokumentumot. Ez az egyetlen momentum egyszersmind, ahol Nógrádi Sándornak, az emlékező- nek nincs egészen igaza. Hiszen az író szándékának (példaadó önismerettel) eleve határt mérő szerénység, — amely ugyanakkor tiszteletreméltó öntudattal tartja fenn a szerzőnek magának természetes jogát a legelső bírálathoz a műve fölött —, a szándék eme szerénysége nem kötelezheti mértéktartásra az eredményt. Arról van szó «•egyszerűen«, hogy történelmi élet a Nógrádi Sándoré. Epizódjaiban szükségszerűen — mondhatnánk már-már: akaratlanul — közösségi érdekűvé növekszik a legszemélyesebb magándolgok tanúsága is. Történelmet nem csupán tollal írnak. S ha most Nógrádi Sándor papírra és tollal írta le emlékezéseit a magyar történelem néhány évtizednyi szakaszából, voltaképpen letisztázta, könyvvé másolta csupán a már »leírtat«... Amit többek között ugyanő £rt, fogalmazott — átvitt értelemben — történelemmé, miközben dolgozott. A Kommunista Párt észak-magyarországi szervezőjeként vagy a széncsata hadvezért posztján; a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöki tisztében vagy a párt agitációs és propagandaosztálya élén. Mindvégig, — máig — országosan nagyszabású felelősség, feladat jegyében, tulajdonképpen egy korszaknyi nagy munkanap sürgetéseiben. A szigorúság, amellyel Nógrádi Sándor tanúságokért elemzi végig a könyvében végigélt időt, ezért is jelent elsősorban elhatározott ősrinte- ségű önvizsgálatot S ezért bontakozhat ki a saját tettek vonatkozásában is újragondolt események mögül a minden gondolatot megtámadha- tatlanul hitelesítő — mert természethűségig eleven — önarckép. Egy kissé talán szintén a szándék ellenére. Hiszen Nógrádi Sándor aránytisztelő írói szerénysége mindig csupán éppen annyit enged a leírás előterébe a leíróból, sajátmagából, amennyi az ábrázolt más portrék és események még jobb megmutatását segítheti elő. Már ez a tény is a szerzőt jellemzi. Ahogy megfordítva: a szándékosan magánérdekű epizódokként elmondott néhány színes emlékkép még meggyőzőbbé teszi a történelmiséget, a könyv lényegét Ha Nógrádi Sándor egy félmosollyal két bekezdés közt megemlíti, miért nem szereti például a grízes tésztát: ez a már-már illetlenül »komolytalan« kitérő sem öncélú. Illusztráció. Az adott helyen minden másnál hatásosabb. Az elvétve megidéződő, látszólag önmagukban álló, »poéntalan« apró epizódok, amelyekben egy- egy utazás, egy-egy jóízű beszélgetés boldog gondtalansága derít föl egy pillanatra: a látnivaló igyekezettel, hogy egyáltalán előkerüljenek ilyenfajta emlékei is, ennek az életnek zsúfoltságáról tudósít, arról, hogy mennyire nem tulajdonsága a nyugalom. Hogy megdöbbentően emlékezetes maradhat benne a tökéletes magánemberi öröm néhány pillanata, mert olyan ritkán adatott meg. Nógrádi Sándor könyvének alaphangja mégsem az aggodalomé. Hanem a megbizo- sodott reménységé. Hogy amiért aggódnia oly sokszor volt ok, aminek féltése minden sorában ott érák: az ország sorsa, a párt sorsa, ezentúl legföljebb az átgondolt múltbeli tanulságok vonatkozásában juttatja eszünkbe a szót, hogy aggodalom. A bizalom, amelynek nagy föltételére olyan költőien figyelmeztet a könyv végszava, éppen e könyv olvastán is erősebb. A kötet minapi megjelenése óta a legelső gyors híradás már arról jelez, hogy példányai sánte teljesen elfogytak az űrietekből. A kivételes érdeklődés, a gyors könyvsiker az első kötet nyomán ébredt jogos várakozásra mutat Arra, hogy izgalmas könyv élményére vártak Nógrádi Sándor olvasói. Az előző könyv meggyőzhetett arról, hogy a szerző nemcsak illetékes az emlékezésre, de emlékezni tud is. S ez nemcsak azt jelenti, hogy jó elbeszélő, hogy sajátos: tömör, lényegre koncentrált egyszerűségű írói stílusú nagyon sokaknak rokonszenves. Hanem elsősorban azt hogy tőle meghallgatni mindent érdemes, mert tulajdonsága az igazmondás, a szépítgetés nélkül, a mellébeszélés nélkül való nyíltság Az Űj történet... lapjain elemzett közelmúlt korszak ellentmondásainak ilyen szándékú feltárása úttörő bátorságot követel. A könyvben megrajzolt politikai portrék irodalmi feldolgozása egyelőre adósság. Nógrádi Sándor nyugodtan néz szembe könyvében azzal az egészen természetszerű eshetőséggel, hogy sokakat bizonnyal a »rázós« tárgy csemegézni való izgalmassága vonz majd. Ez a könyv többek között azt is bizonyítja, hogy a benne tárgyalt kor történetét megírni szándékozó bátorságához egyetlen dolog kell (a tárgyismeret nyilvánvaló föltételén túl): kommunista eseményszemlélet, pártos igazságigény. »Mindig ott éreztem jól magam, a dolgozó emberek között« — vallja szokásos csöndes kijelentő módján könyvében Nógrádi Sándor. Bizonyos, hogy ez a megérdemelt jó érzés új könyvének is kijut. (Kossuth Könyvkiadó, 1966.) Hars György
