Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
CsfitSrtük, 1966. június 1. Június 11: SOMOGYI NÉPLAP Ég»í#ők napja Új irodaházat avatnak — Majális a cseri erdőben Június 11-én az építőipari dolgozókat ünnepli az ország. Erre az eseményre gazdag programmal készülnek megyénkben. Június 11-én, szombaton délelőtt adják át rendeltetésének az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat új székházát a 48-as ifjúság útján. Az épületet a vállalat munkásai készítették mintegy ötmillió forintos költséggel. Délután a Cseri erdő várja az építőket. Itt tartják a hivatalos ünnepség megnyitóját az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a Téglagyári Egyesülés és a Közúti Üzemi Vállalat dolgozói részére. A hivatalos megnyitó után — ezen kitüntetik a legjobb dől gozókat — a szabadtéri színpadon a Latinka Sándor Megyei Művelődési Ház és a Kilián György Ifjúsági és Üt- törőház színjátszói szórakoztatják a részvevőket. Néhány humoros műsorszám — zsák- bafutás, lepényevés, fára mászás és köcsögütés — teszi színessé a délutánt Este villanyfénynél folytatódik a majális. Hétfőn érkeznek Budapestre az úttörő-találkozó vidéki részvevői Gazdag program várja Budapesten a III. Országos Üt- törő-találkozó mintegy 1500 vidéki részvevőjét, akik június 6-án érkeznek a fővárosba. A tizenkilenc megye küldöttei ifjú házigazdáik jóvoltából megismerkedhetnek a Vár és Óbuda történelmi nevezetességeivel, ellátogathatnak a Pannónia Filmstúdióba, az Országházba, az operába, a Nemzeti Múzeumba, számos üzembe. Baráti összejöveteleken találkoznak a budapesti úttörők képviselőivel. Megnézik csapatkiállításaikat, emlékszalagot cserélnek, s átadják ajándékaikat, amelyeket őrsi és rajösszejöveteleken, illetve szakköri foglalkozásaikon készítettek. (MTI) EGY FALUT MEGSÉRTETTEK — Bűnösek-e a göllei fiatalok? — Nem! Csupa kemény, már-már indulatosan tagadó, tiltakozó nemeket kaptam válaszul. A kérdést azért tettem föl öregeknek, apáknak és anyáknak, vezetőknek és közigazgatási dolgozóknak, mert egy ember néhány héttel ezelőtt azt állította, hogy bűnösök. így mondta: "Szégyellem a községemet. Nincs egy tiszta lány a faluban. A fiatalok szeméből sugárzik a bűn ... « Az idézett szavakat Világos Ödön kanonok, Gölle község papja vasárnapi prédikációjában mondta. Az idős pap zokogott a szószéken. Nem a cáfolni akarás, csupán az igazság keresése hozott a faluba. Távol áll tőlem, hogy isten itteni szolgájával vitázzak, de a vádnak beillő mondatok mögött látni szeretném, milyenek is valójában a göllei fiatalok. Milyenek hát? A tanítót kérdezem először. lezei Béla iskolaigazgatót. —• Bűnösök? — Csak a kanonok úr sze„SÚLYTALAN“ MÉRLEG (különközbcn. Lényegesen meggyorsítja a műnkét a lengyel gyártmányú légfékes, egytányéros analitikai mérleg a Nagyatádi Konzervgyárban. A régi típusún meg kellett várni, amíg a két tányér lengése megszűnik, s akkor lehetett leolvasni az eredményt. Másik előnye a lengyel műszernek, hogy nem kellenek súlyok hozzá. A bura alatt vannak felfüggesztve az úgynevezett lovasok léle súlyú fémrűdak). Németh Istvánná vegyészmérnök, a laboratórium vezetője mérés MÁR MAGOT HOZOTT A FŰ..." Csömend határában találkoztam a múlt hét végén két idős szövetkezeti gazdával, Vörös Józseffel és Horváth Istvánnal. Kapa volt a kezükben. Hazafelé igyekeztek. Hűvösre fordult az idő, néhány órával előbb még zuhogott az eső. Bize környékén kevéske jég is esett; ilyenkor szokta mondani a parasztember: kevés fenéssel is jól viszi a kasza a füvet. Olyan ilyenkor a rét, mint amikor hajnali harmat csillog a fűszálakon. Egyszóval ez az igazi kaszálási idő. Vörös bácsi szerint: — Nézze csak, ahol ritkábban nőtt a fű, ott már magot hozott, vágni kéne. Bel- sőségi területen kétholdnyi kaszálóm van, de azt már letisztítottam, nő a sarjú. — A közös rétjén már kaszáltak? — Még nem. Ott még nem erősödött meg annyira. Igaz, van egy rész, ahol már el Ahogyan az idén nem Péter és Pál napja lesz az aratás megkezdésének ideje — a gabonák fejlettségéből következtetve ez szinte biztosra vehető —, ugyanúgy előbbre jött a rétkaszálás ideje is. Az a szokás, amely sok-sok évtizedes tapasztalatra épült, és meghatározta a gabonabetakarítás megkezdésének időpontjait, a pillangósok kaszálását pedig az akácvirágzáshoz kötötte, ebben az évben némi módosításra szorult. Korábban kezdődik majd az aratás, és a lucernakaszálást nemcsak elkezdték, hanem be is fejezték sok helyütt, mire az akác virágozni kezdett. A szövetkezeti gazdák mellőzik a hagyományt, és a növényt nézik, ettől teszik fügeővé, kezdhetik-e a betakarítást. Erre példa a csömendi Vörös József véleménye: már magot hozott a fű, tehát ka szálni kell, nehogy elvénülrint! De ő szemellenzővel jár. Még azt sem hajlandó tudomásul venni, ami kézzelfogható. — Mit ért ezalatt? — Azt például, hogy ez a gazdagnak tartott község még sohasem volt ennyire gazdag. — A pénzre gondol? — Arra is. Mert ha őszinte statisztikát kapna, az jönne ki, hogy így még nem élt ez a falu. És ezenkívül elsősorban a szellemi gazdagságra. Ez a nép többé már sohasem élne úgy, mint a kegyes piarista rend alatt. Itt az emberek csukott szemmel már nem tudnának járni... A beszélgetés tanúi egyetértőén bólintanak. A falu főutcájában levő pártklub ifjúsági szobájában ülünk. Deák Lajos párttitkár, Sipos Ferenc KISZ-titkár és Lőczi Ferenc KISZ-vezetőségi tag hallgatja a tanító szavait. — Ha a kanonok úr számon tartaná, hogy hány göllei fiatalra lehetünk büszkék, talán gondolkodott volna. Tessék figyelni. A felszabadulás előtt egy itteni fiatal végzett egyetemet és három középiskolát. Az új élet húsz éve alatt hat tanárt, két orvost és két geológust adott Gölle. Harmincán végeztek a gimnáziumokban és a technikumokban. Jelenleg húsz középiskolásunk van. De nemcsak a fiatalok tanulnak. Száztízen végezték el eddig a dolgozók esti iskoláját. Nálunk nincs analfabéta... — ön szerint milyenek az itteni fiatalok? — Én csak jót tudok rájuk mondani. De ne fogadja el a véleményemet. Kérdezzen meg másokat is. — Miért adta ezt a tanácsot? — Akkor majd rájön, hogy miért haragszik a papunk. — Miért? — Mert egyre kevesebben járnak hittanra. Nyolc éve még száznyolcvan, az idén már csak harmincegy szülő íratta be a gyerekét. Ezért. Meg azért, mert a fiatalok a templom helyett ide járnak a klubba. Ez fáj neki legjobban. A gadányi Táncsics Termelőszövetkezet 180 hold rétjéből már több mint 120 holdat lekaszáltak a múlt hét végéig. A magasabb fekvésű területeket géppel, a berke- sebb részeket kézzel vágták. A kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezetben is, miután a lucernával és a vörösherével végeztek, nyomban a rétek kaszálásához fogtak a gépek. Ottjártunkkor 30 holdon száradt a fű, s a gazdik a zárt kertekben, az utakon és az árokpartokon kaszáltak. Kézikaszára a rétek egy részén is szükség lesz, ezt majd harmadáért végzik a tsz-tagok. Ezzel sem késlekednek sokáig — és nem késlekedhetnek másutt sem —, hiszen a fű most már mindenütt kasza alá érett, s ha már magját hullatja, kevesebbet érő takarmányt hordhatnak haza. H. F. — Mit mondjak róluk? — kérdez vissza Szíjártó János, a Béke Termelőszövetkezet elnöke. — Csak dicsérő jelzőkkel illethetem őket. Persze ők már másként nőttek fel. Látta a falunkat? — Láttam. — Észrevette, hogy mennyi új ház van? Alig talál olyan portát, ahol nincs motorbicikli. A pajtákból garázs lesz. Kilenc maszek autónk van. Ugyanannyi új igénylő. A múltban három tanítónk volt, most tizennégy. Építettünk óvodát. Villanyt, művelődési házat, orvosi rendelőt és járdát kapott a falu. Van napközi otthonunk: nyolcvan gyerek étkeztetését oldottuk meg. És külön klubjuk van az öregeknek. Egyszer kíváncsiságból összeszámoltam: több mint száz tévéantenna áll a háztetőkön. — Miből telik minderre? — Igyekszünk. Tavaly 40 forint 80 fillér volt egy munkaegység értéke. Ezenfelül minden egységre 4 forint 50 fillér prémium jutott. Ha nem veszi dicsekvésnek, elmondom azt is, hogy ebben az állattenyésztéséről híres faluban külön csoda is történt az utóbbi években. Amióta közösen gazdálkodunk, megduplázódott a háztáji állatál lomány. És hadd dicsekedjek azzal is, hogy hetvenhat fiatalunk végzett szakmunkástanfolyamot. Szünetet tart. Kinéz az eső áztatta útra. — Hazudnék, ha azt mon danám, hogy nem volt itt bűn. De az mind régen volt. Mert itt a föld volt a minden. És terjeszkedni nem lehetett, mert a kegyesrend hatezer holdja hurokba fogta a falut Azon a gyűrűn senki sem tudott áttörni. Apák és anyák vétkeztek, de erre ma már senki sem akar emlékezni ... Vékonyan szitál az eső. Pünkösd másnapja van. Fekete ruhás, esernyős nénikék mennek az úton. Cseng-bong a templom nagyharangja. Kezdődik a mise. Férfit és fiatalt egyet se láttam a menetben. Az orvosi rendelő bejáratánál egy fehér köpenyes, fekete kendős, kedves szavú, szemüveges nénike fogad. — A doktor úr sajnos nincs idehaza. Bement Kaposvárra, Bevezet a fehér rendelőbe, és amikor megtudja, hogy miért jöttem, azt mondja, kérdezzek. Ha nem kívánom a hivatali titoktartás megszegését, mindenre válaszol. — Milyenek? Rosszabbak, mint a szülők annak idején? A kedves szavú, fehér köpenyes nénike mosolyog. — Harmincegy éve vagyok egészségügyi. Azelőtt bába voltam. Én segítettem a világra az újszülötteket. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosz- szabbak. Okosabbak. Felvilágosultabbak. Sokkal többet tudnak az életről, mint a szüleik. — Van-e a fiatalok között rossz hírű lány és iszákos, munkakerülő fiú? — Nincs. Egyről se tudunk. Ha nem hiszi, kérdezze meg a tanácsot vagy a rendőrt.-— Régen volt? — Mesélik. Sajnos. — Van-e babona és tiltott műtét? — Nincs. Másfél évtizede nincs. A nyitott ablakon behallatszik a harangzúgás. Amikor vége, így szól: — Mások ezek a mai fiatalok. Jó, hogy ilyenek... Az orvos asztalán üres receptlapok vannak, a fehér szekrényben csillogó műszerek. — Azt írja föl még, hogy már itt is tiszta a szerelem. Senki sem köti gúzsba ... Csak ennyit mond erről. Elállt az eső, itt kint érezni a hárs illatát. volt, és önszántából elrontotta az életét meg a gyerekeiét? Lapozza fel a pap anyakönyvét. A gazdák csak egymás közt házasodtak. Rokon a rokonnal, vér a vérrel. A földért A hétéves gyerek már ki vojt választva. Az apák döntöttek. És annak úgy kellett lenni! Senki sem mert nemet mondani, mert az volt a törvény. Senki se!... Az öregember negyven éve kerüli a templomot. — Ott adtak el engem is. Hat hold föld volt az áram.— Bűn süt az itteni fiatalok szeméből? Az öreg leteszi a poharat és feláll. — Ha azt valaki az én unokámra mondaná, megölném... Az öregember bort tölt, és koccint. — A bűnre kíváncsi? Miért érdekli ez magát? Szikár és száraz az öreg. Az arcán szinte fénylik a bőr. — A barátom? Régen volt az! Ha akarja, elmondhatom, öt holdra kért kölcsönt a banktól. Három éven át pontosan törlesztett, de a negyedik esztendő végén nem tudott fizetni. Borzasztó jégverés volt itt. Mindenét tönketette. A bankot ez nem érdekelte. Így volt. Mindenkinek könyörgött. Senki se adott neki. Akkor felakasztotta magát... — Mit gondol, ma adnának neki? Az öreg koccint, és iszunk. — Azt hiszem. De akkor a föld még az életnél is többet ért... Elmondom neki, hogy hallottam a gúzsba kötött szerelemről, az apák és anyák bűneiről. Hozzáteszem, hogy senki se akar bővebben beszélni erről. Hallgat az öregember, szo- bormerev az arca. Ügy szorítja a poharat, félek, hogy elroppan a kezében. — Csodálkozik? Mit gondol, ki vallja be, hogy kapzsi A falufelelős rendőr a hivatali szobájában fogad. Nagy darab, nyugodt ember, széles vállal, lapátnyi tenyérrel. Nyolc éve van itt. — Sok a munka? — Akad. — A múltban hány csendőr volt itt? — önálló őrs volt tizenegy csendőrrel. — Miért kellett ide annyi csendőr? — A kegyesrend kívánta meg. Sok volt a cselédember. — Ügy tudom, régen divat volt a késelés. — Az én időmiben ilyen nem fordult elő. Báli verekedés se volt. — Soroljon fel néhány mostani bűncselekményt. — Kukoricalopás. Tiltott horgászás. Több nincs. Egy gépelt papírlapot mutat. — Erőszakos bűncselekmény nem fordult elő ... — Mondjon olyan bűncselekményt, amit fiatal követett el. — Tiltott horgászás. Ez az egy van. — Mi a véleménye a göllei fiatalokról? — Rendesek. Csintalanság ugyan van, de hát mi is ilyenek voltunk. — Mi az a csintalanság? — A fiatalabbak jogosítvány nélkül motoroznak. — Gyerekek ellen szülőtartási kötelezettség elmulasztása miatt kellett-e eljárást indítani? — Nem. €1 A parókián háromfajta cigarettával kínál Világos Ödön kanonok úr. Elmondom, hogy mi hozott a faluba. Hosszasan néz a szemüvege mögül, és jóságosán mosolyog. Szemközt ülünk. Közöttünk a falon a feszület. — Értem, kérem. Elmondom azt is, hogy két kérdésre szeretnék választ kapni. Ha nem akar, ne válaszoljon. — Kérdezzen! — Hányszor emelt szót a szószékről a vérfertőzéses házasságok ellen? — Nem beszéltem erről. — Tiltakozott-e a szószékről az ellen, hogy hétéves gyerekeket kiválasztottak? Hogy gúzsba kötötték a szerelmet? — Nem. Megköszönöm a válaszokat. Nincs több kérdés. Barátságosan elbúcsúzunk . . . Németh Sándor lehetne kezdeni. Június 4-én, WfT 4 S szombaton de. 1 ’ m k- 10 órakor SZABADSÁG (3844) STRANDFÜRDŐ Víz- és Csatornamű Vállalat
