Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-30 / 153. szám

Csütörtök, 1966, június 36. SOMOGYI NÉPLAP Tartalmasabbak a termelési tanácskozások a vasútnál *S0* 'Őszintén a iiiunkáB’ol A Vasutas-szakszervezet közgazdasági bizottsága föl­mérte a megyében, milyen a termelési tanácskozások elő­készítése, tartalma. Az első félév tapasztalata, hogy a ta­valyinál tartalmasabbak a ta­nácskozások. A nagyobb szolgálati helye­ken műszaki konferenciáikat tartottak. A legszélesebb kör­ben ismertették a részlegekre és egységekre vonatkozó fel­adatokat. Különös gondot for­dítottak az idén a konferen­ciák megszervezésére, a beszá­molók elkészítésére, a vitá­ban elhangzott észrevételek, javaslatok érdemli felhaszná­lására. A tervek és a feladatok ismeretében bontakoztatták Iá a versenymozgalmat. A szocia­lista brigádok a tapasztalatok összegezése után tették meg vállalásaikat. Az igazgatósági műszaki konferencián rését vettek a nagyobb szolgálati helyek vezetői, párt- és szb- titkárai. Itt hangzott el, hogy a szolgálat átadása hosszú időt vesz igénybe több szolgálati helyen. Gépállást okoz, hogy a szolgálatból lelépő dolgozókat visszatartják, a váltásra érke­zők pedig még nem végezhetik a munkát. A megye állomásve­zetőinek műszaki konferenciáit tartott a MÁV Pécsi Igazgató­sága. Itt beszámollak az ered­ményekről és a tennivalóikról. A konferenciák hibája, hogy a fűtőház, a pályaifenntartás, az állomás panasznapot tartott, hiányzik az egységes összefo­gás a terv teljesítése végett. Javult a megjelenés a ter­melési tanácskozásokon, a lét­számot azonban befolyásolja az előkészítés, a mozgósítás, az értekeidet tárgya. Az a ta­pasztalait i hogy sokkal többen vesznek részt a tanácskozáson, ha a kiváló dolgozó cím oda­ítéléséről döntenek. A dolgozók nagy százaléka vidéki, s ami­kor indul a vonat, elmegy a tanácskozásról. Az éjjeli szol­gálat után levők nagyon fá­radtak. Aki éjszakázásra ké­szül, nem szívesein megy be egy vonattal előbb a munka­helyére. A kaposvári állomás vonatkísérődnek, a fűtőház dolgozódnak, a somogyszobi és a gyékényes! vasutasoknak két nap tartják a tanácskozások at a forduló és az utazószolgálat miatt A termelési tanácskozá­sok előkészítése mégis javult, a szolgálati vezetők és a szak- szervezeti bizottságok bevon­ják a dolgozókat a termelés irányításába és vezetéseibe. A tanácskozások tartalmasabbak voltak az első félévben, mint tavaly. A vezetők jobban fel­készültek, a rendszerezettebb tanácskozásokat határozottan vezették le. A beszámolók pon­tos adatokait használtak fel, az egyes szolgálati helyek tenni­valóival foglalkoztak. Hozzá­járul az eredményekhez, hogy a terveket negyedévenként is­mertetik, felhívják a dolgozók figyelmét a lemaradásokra, a balesetekre, a fegyelmezetlen­ségekre. Elősegíti a termelést ez az őszinte hang. Néhol azonban még minidig az ered­mények száraz számszerű fel­sorolásával kápráztatják él a részvevőket. Ez érdektelenné teszi a tanácskozást. Az első negyedévben érté­kelték a szocialista brigádok munkáját. Az értékelések szi­gorúak voltak, több brigádot nem javasoltak a szocialista cím viselésére, mert nem .telje­sítették vállalásaikat, nem volt megfelelő a brigádvezetés. A tanácskozásokon megvitat­ták és elfogadták az idei fel­ajánlásokat. Kár, hogy utolsó napirendi pontként tárgyalták a szocialista brigádok munká­ját, s így nem jutott idő az elemzésre. Szóba került a tanácskozáso­kon a balesetek oka, a külön­féle fegyelmezetlenségekkel is foglalkoztak. A nyilvánosság­nak nagy volt a nevelő hatá­sa. Az újítások kapcsán meg­állapították, hogy visszaesett a mozgalom, mert nehézkesen Icezelik az újításokat. A szocialista brigádok a tanácskozásokon felajánláso­kat tettek az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére. A termelési tanácskozások elősegítették a tervteljesítést, föllenditették a szocialista bri- gádmozgalmat, bevonták a dol­gozókat az irányításba. A ja­vaslatokat mindenhol rögzítet­ték. Az előző tanácskozásokon elhangzókra választ adtak. Na­gyon hasznos a javaslatok könyve, mert nem marad tisz­tázatlan kérdés. Kár, hogy sok­szor azért utasítják el a javas­latokat, mert nincs keret a megvalósításúikra. A beüteme- zések sok esetben, nem helye­sek. A szakszervezeti bizottságok rendszeresen foglalkoznak a tanácskozásók tapasztalatai val, beszámoltatják a szolgálati ve­zetőket. Napirenden tartják a javaslatokat. A szakszervezet és a gazda­ságii vezetés munkáját az emelkedő százalékokon lehet lemérni, ez bizonyítja, hogy a dolgozók törődnek a munká­val, a tervteljesitéssel. L. G. Bármennyire küzdünk is ellene, van még ebben a fogalomban — személyzeti munka — valamiféle titok­zatosság; hosszú évek be- idegzett gyakorlata akadá­lyozza, hogy az állami sze­mélyzeti és káderkérdésekről éppoly nyíltan és őszintén beszéljünk az emberekkel, mint ahogy ezt az élet min­den más területén tesszük már jó ideje. — Az a véleményünk, hogy végérvényesen föl kell leb- benteni a fátylat a személy­zeti és kádermunkáról mind­azokon a helyeken, ahol még napjainkban is a titkolódzás, a titokzatosság lengi körül — mondja Klenovics Imre elvtársi, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője — A tit­kolódzás szerencsére egyálta­lán nem általános jelenség, ezt egyébként vizsgálataink is alátámasztották. Pártunk helyes politikai vonala meg­teremtette a jó kádermunka elvi alapjait, és ugyanezzel egy időben a helyes káder­munka biztosítja a párt po­litikájának eredményes meg­valósítását is. Egy dolgot na­gyon határozottan meg kell mondani; politikai tisztánlá­tás nélkül nincs, nem lehet jó gazdasági munka. Ebből fakad, hogy a káderpolitikai elvek helyes gyakorlati al­kalmazása együtt jár a megfelelő politikai érettség­gel és képzettséggel rendel­kező emberek helyes gazda­ságii tevékenységével Is. Ezen a téren sajnos nincs min­den rendben. — Tehát nem véletlen, hogy nagyon gyakran hallani úgy­nevezett vadhajtásokról a sze­mélyzeti és kádermunkában. — Ez így van. A párt el­veivel ellentétben sok he­lyen találkozni az emberek­kel szembeni bizalmatlan­sággal és az őszinteség hiá­nyával. Egyes vezetők az embereket kizárólag szub­jektív módon, nem munká­juk, felkészültségük és je­lenlegi magatartásuk, ha­nem elsősorban származásuk vagy korábbi hibáik alapján ítélik meg. Hozzáartozik. a képhez az is, hogy némely helyen nem mernek bátran új vezetőket kiemelni, fia­tal, tehetséges embereket fe­lelős posztra állítani. A leg­több helyen szakmai irigy­ségből, féltékenységből, ma­gyarán pozicióféltésből szár­mazik mindez. A kiválasztás szűk körből, egy »családból« történik, és gyakran alkal­matlan embereket helyezget- nek egyik helyről a másikra is. Ez a jelenség sajnos na­gyon is élő. valóság, éppen ezért a leghatározottabban küzdeni kelj. ellene. A vad­hajtásokhoz tartozik — és ta­lán elsőként kellett volna említeni —, hogy az embe­rek kiválasztásakor megsér­tik a párt káderpolitikai ter­veit, mindenek fölé helye­zik a szakmai képzettséget, de úgy, hogy leszűkítik a A marxizmus—ileninizmus is­merete mint követelmény na­gyon szerény helyet foglal el a kiválasztás föltételei fő­zött Némely helyen szem elöl tévesztik, hogy a rend­szerhez való hűség, a párt politikájának elfogad; sa alapvető föltétel bármely funkcióban. — Politikai bizonytalanság okozza ezt némely vezető ese­tében, vagy pedig másról kell beszélnünk? — A tehetetlenség és a határozatlanság oka minden esetben a politikai tájékozat­lanság, ezzel párosul egy sor más tényező: kényelmesség, önelégültség, a »kéz kezet mos« szemlélet, az áldozat- készség hiánya, az emberek ügyeinek bürokratikus inté­zése stb. Egyik-másik vezető beosztású elvtársunk úgy vé­li, hogy funkciója örökkéva­lóságot jelent számára. Ez nem igaz. Az élet rohanó tempója megköveteli a fejlő­dést mindenkitől, és aki az új követelményeknek nem felel meg, vagy jellembeli fo­gyatékosságai alkalmatlanná tették, illetve teszik a veze­tésre, az kihullik, ki kell, hogy hulljon a rostán. Ezért fontos tudatos, tervszerű ká­derpolitikát folytatni min­denütt. hogy ne érjék várat­lan meglepetések az embert, ha egy-egy funkció betölté­séről kell dönteni. — Mindebből az következik te­hát, hogy nagyobb gondot kell fordítani a személyzeti munká­ra? — Igen, és nagyobb gon­dot kell fordítani a sze­bizomyítványra, a diplomára, mélyzeti munka megbecsülé­Kongresszusi napló Amire mindenki büszke Az asztalosok vállalták, hogy június 5-re elkészítik az Or­szágos Idegenforgalmi Hiva­talnak a nyolc Kalóz típusú vi­torlást. Hulladék anyag fel- használásával négyezer-négy­százötven forintot takarítanak meg köbméteremként. A festők felajánlották, hogy június 20- ra befejezik a festést. — Állták szavukat a Sóf.ki Hajózási Vállalat szakembe­rei? — kérdeztem Horváth Im­re igazgatótól és Kajái György párttitkártól. Nem válaszoltak, csak megfogták a kezemet, s elvezettek a raktárba. Jónás István asztalos már a szerelé­keket helyezte el a Kalózokon. — Dicséretes munkát végez­tek szakembereink! — muta­tott a kék testű vitorlásokra az igazgató. Az asztalcsimiumfca Isó Lajos. Biczi István, Oláh János, Adamcsák József és Hekeli Lajos, a festés Tóth Ferenc, Ravasz Lajos, Tóth Károly és Kassai György munkáját di­cséri. A hajdani Magyar Királyi Jacht Klub helyisége most asztalosműhely. Itt találkoztam Tóth Ferenccel, a festőcsoport vezetőjével. A kongresszusi felajánlásról kérdeztem. — Meg kell myomnunik, hogy meglegyen. Kihasználjuk az időt. Szégyent nem alkarunk vele vallani. A többi munka­társ is teljes erőbevetéssel se­gít. Sajnos, korszerűtlenek, szú- kek a műhelyek. Az asztalos műhelyben két hajánál nem lehet többet munkában tarta­ni. Ha a gépműhelybe bevisz­nek hiat köbméter anyagot, térképet kell kiadni, hogy köz­lekedhessenek a dolgozók. Ál­landóan gond, hova tegyék az ácsokat. Univerzális kisgépek kellenének, hogy gyorsabban dolgozhassanak az asztalosok. Akkor volna gazdaságos a ter­melés az asztalosműhelyben, ha egyszerre legalább öt ha­jón dolgozhatnának. A szezonban minden hajó kifut a tóra. A műbél vek azon­ban ilyenkor sem állhatnak le. Á kikötőben áll a Halászati Vállalat P'i'vik ’'ajóin. Kettőt újítanak fel belőle. Az Idegen­forgalomnak két Daufine túra­vitorlást építenek, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárnak pedig két Dragon versenyvi­torlást. Nagyon precíz munkát kíván a mesterektől, mert szi­gorúak az előírások, a nyolc méter kilencven centiméter hosszú hajón száznegyvenki­lenc fölmérést végeznek el. A , „ .................. S ión jön fel a Dunáról az új Néhány an a motorepitok kozuL Mohács motoros, ezt is a sió fokiak újítják fel. Tíz motor csónakot készítenek. Ha bevá­lik a sporthajóópítés, minden igényt vállalnak. Fekete István főmérnök megjegyezte: — Ezek a munkák jelentik az első lépéseket az új mecha­nizmus felé. A meglevő kapa­citást hasznos termelésre hasz­náljuk fel. Tavaly vetettük meg az alapját a Bendegúz motoros és a tizenkét Kalóz típusú vitorlás elkészítésével. S még mindig többre volnánk képesék. A főmérnök kőrbemiutat a rozzant műhelyeken: — S ilyen körülmények kö­zött tesszük mindezt Horváth Imre igazgató titóK- zatoskodva vezet a vízbe nyú­ló deszkához: — Nézze meg, ez a vállalat büszkesége. Kérdően nézek a mosolygó igazgatóra. — Ez az M—2. Mi tervez­tük, mi készítettük ezt a mo­torcsónaktestet. Műsoron kí­vül láttunk neki a Kalózok készítése közben. Azt mondták a központban, amikor java­soltuk, hogy építsünk fából motortestet: »Legyen karácso­nyotok, ■ csináljátok meg.« Alumínium és műanyag tes­tű motorokat is használ a vál­lalat vízisí vontatásra. Ez a mahagóni törzsű motor mind­egyiken túltesz. Egy külföldi elragadtatva ezt mondta, ami­kor kiszállt belőle: — Uraim, az enyém ehhez képest talicska! Még tizenhat Mercury mo­tor érkezik . külföldről, lehet, hogy azokat már ilyen motor­testbe építik be. Mit tud az M—2? Ötvenöt kilométeres sebességgel szeli a Balatont. Ha ketten ülnek benne, s vízi­sít húz, akkor negyvennégy ki­lométeres sebességgel suhan a tón. A hajósok büszkea&e. — Olyan szívvel és lélekkel dolgoztak a mieink, minden tudás, saépérzék és szorgalom benne van — mondja az : . z- gató. A kárpitosmunkát az aszta­losok vállalták, házilag öntöt­ték alumíniumhulladékból a vereteket, a kikötőbakokat és a helyzetlámpákat a kovács­műhelyben. Böröcz János mű­vezető volt a rajzmester. Min- deúkinek van elgondolása, öt­lete a motortestben, a fő ér­dem mégis az övé és társaié. — Jó a motorcsónak alakja, teljesen kidobja a vizet, ezért csak öt kilometer a sebesség­csökkenése. Se az alumínium, se a műanyag motorcsónak nem megy így. Kipróbáljuk az M—2-t. A kormánynál az igazgató ül. Mintha autóban ülnénk, olyan simán suhanunk a vízen. — Tizennégy perc alatt Fü­redre érnénk Amikor visszakanyarodunk a 'kikötőbe, mindenki megbá­mulja a motorcsónakot a mó­lóról. A párttitkár és az igaz­gató büszke rá, hogy tetszik az embereknek a műhely alkotá­sa. Kerestem a csónaképitőket. Böröcz János szabadságon volt. Bauer Károly csoportvezető­vel, Jónás Istvánnal, Matyikó Lajossal beszélgettünk a meg­valósult álomról. — Nagy ambícióval kezd­tünk hozzá — így Jónás Ist­ván. — Először készítettünk mo­tortestet, azért — mondja Bauer Károly. — Legalább ötven órát meg­takarítunk a további motorok­nál — ígéri Jónás István. Lajos Géza sére is. Sok helyen ma még' az a gyakorlat, hogy a sze­mélyzeti munkát azonosítják a kádemyilv ártartással, ösz- szekapcsolják különféle egyéb funkciókkal, és a személyze­tis azokkal tud legkeveseb­bet foglalkozni, akikkel a legtöbbet kellene: az embe­rekkel. A jövőben pártbizott­ságainknak is sokkal szerve­zettebben kell foglalkozniuk a személyzeti vezetők szak­mai és politikai továbbkép­zésével. Erre sémát mondani nem lehet, mindenütt a he­lyi sajátosságoknak megfele­lően kéressék meg a leg­jobb módszereket. — Megnövekszik tehát a fel­adatuk a pártszervezeteknek is. — Alapszervezeteink álta­lában jóL ismerik területük káderhelyzetét, irányító, el­lenőrző tevékenységük még­sem erősödött megfelelően. Az a tapasztalatunk a me­gyében, hogy a politikai és a gazdasági eredmények mö­gött elmarad a káderpoliti­kái elvekkel való sokoldalú törődés, a személvzeti mun­ka hathatós segítése és el­lenőrzése. Egyes vezetők nem igénylik, és gyakran figyel­men kívül hagyják a hatás- körileg illetékes pártszerve­zetek véleményét. Tapasztal­ható, hogy eltűrik. sokszor elő is segítik, hogy »jó szakember« felkiáltással vagy egyszerűen a legdurvább pro­tekcionizmus »jóvoltából« oda nem váló emberek ke­rüljenek fontos és bizalmas munkakörökbe. — Mi tehát a teendő a ká­der- és személyzeti munkában, hogy az elmondottak figye­lembevételével előrelépjünk? — Érvényt kell szerezni azoknak az összetett követel­ményeknek, amelyeket pár­tunk VIII. kongresszusa úgy határozott meg, hogy a népi demokráciához hű, kellő po­litikai és szakmai felkészült­ségű, művelt, irányítani tu­dó embereket kell vezető tisztségbe állítani. Egy ve­zető megítélésekor abból kell kiindulni, hogy alkal- mas-e a vezetésre. A politi­kai és a szakmai ké-nzettség- nk találkoznia kell. tehát nem lehet egyoldalúan vagy az egyiket vagy pedig a másikat kizárólagosan elfo­gadni. Ahhoz, hogy ezeknek a követelményeknek megfe­lelhessünk, nagyobb szerepet kell biztosítani a dolgozók véleményének, ítéletének. A kiválasztás követelményeit csak au kor tudjuk megtarta­ni, ha minimálisra csökkent­jük a szubjektivizmust, az emberek egyoldalú megítélé­sét. Ha az élet minden te­rületén jól élnek a minősíté­si rendszer adta lehetősé­gekkel, ha a minősítést neon titkolják, hanem nyíltan, elvtársi módon megbeszélik a dolgozókkal, ez nagy ne­velőeszköz lehet a párt- és az állami vezetők kezében. — Most, hogy pártunk kilen­cedik kongresszusára készü­lünk, és emellett már ismert a. Központi Bizottság határo­zata is a gazdasági mechaniz­mus reformjáról, nyilván nem véletlen, hogy beszélni kell a személyzeti és a kádermunká­ról. — Valóban így van. A gazdasági mechanizmus re­formjának eredményes meg­valósítása megköveteli, hogy a tömegek, a munkásosztály és a parasztság derékhada megértse és támogassa. E kérdésben — mint Nyers Rezső elvtárs mondta — új­ra, ismételten meg kell nyer­nünk a tömegeket; a töme­gek megnyerésének egyik föltétele viszont, hogy őszin­tén beszéljünk velük eddig titokzatosnak tartott dolgok­ról is, amelyekről végered­ményben kiderül, hogy egy csöppet sem titokzatosak. Fártunk politikájának egy részét jelentik, s nekünk — bármilyen pozícióban dolgo­zunk is — azon kell fáradoz­nunk, hogy végrehajtsuk őket. Püleaz György

Next

/
Thumbnails
Contents