Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
SOMOGYI N É FLAP 8 Vasárnap, 1966. május 1. ,fPLaJkjátöt ?y itCLgjCLSZLcyttaji az egje, EQY RÉQI MÁJUS REPÜLŐEMLÉKEI A z 1919-es Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege rendelkezett egy kicsiny repülőalakulattal. A néhány tucatnyi repülőgépbe szerelők és pilóták maroknyi csapata igyekezett »lelket« lehelni, hogy a levegőből is segítsék a Vörös Hadsereg harcait a fiatal Tanácsköztársaságra törő ellenséggel szemben. A 47 évvel ezelőtti események veterán pilóták visszaemlékezései, iratok, újságok között kutatva kelnek életre. Az ország népe készült az első szabad május eleje megünneplésére. Különösen Budapest munkássága tevékenykedett, hogy emlékezetes legyen a nagy nap. A Vörös Újság Az első szabad május 1. címmel számolt be az eseményekről és a repülők tevékenykedéséről. »Délelőtt 9 órától kezdve mint végtelen folyam ontotta a város a proletártömegeket a Városliget zöld térségeire. Orgonavirágok, viruló bokrok, a tavasz minden szépsége fogadta az ünneplő proletárokat.« A korabeli cikkíró így folytatta május elsejei riportját: »Korán reggel nyolc repülőgép szállt fel Juhász pilóta vezetésével, hogy felülről megfigyeljék a gyülekezések rendjét. Valóságos repülőraj cirkált a város felett a napfényben gyülekezők gyönyörűségére.« Á repülők lapja, az Aviatika is lelkes hangú riportban számolt be a május elsejei repülésekről. »Még nehéz talajköd fedte a repülőtereket, mikor szorgos munkások egymás után tolták ki a gépeket a hangárból. Az ünnepi hangulat, a nagy nap verőfényes reggele legelőször a mátyásföldi repülőket kergette ki az ásító hangárok elé, hogy ők legyenek első ébresztői az ünneplő Budapestnek. A város felett mutatványokkal szórakoztatták a felvonuló tömegeket. A mátyásföldi pilóták plakátokat ragasztottak az égre, így nevezték azt a f igurát, mikor meredeken felrántották a gépet.« Ismerve az akkori gépeket, ez a mutatvány elég veszélyes produkciónak számított. Egy másik csoport Horváth Mihály vezetésével keringett a város fölött. Közben fényképfölvételeket is készítettek az ünneplő városról. A Városligetről, a Vérmezőről és a város különböző részeiről készült légi fölvételek fennmaradtak, és értékes dokumentumai a régi időknek. A gépek röpcédulákat is vittek magukkal, és leszórták a felvonulók közé. A három- redeken emelkedtek a Me- szögletű, piros szegélyű cé- zőkövesd—Miskolc vasútvo- dulákon a következő szöveg nal fölé. Elöl Újvári István, volt olvasható: »Fei a fejjel, balra Keisz Géza, jobbra nézz a magasba, proletár! Te Szollári Ferenc haladt gé- építetted a szárnyas gépet, pével. Újvári gépbillentá: .re mely meghódította az eget. társai hasonlóan válaszoltak. A te erős kezed épít, gyárt, így jelezték: minden rendben. készít mindent, ami meghó- Majd rövid sorozattal a gép- dítja a földet. Az ég alatt s fegyvereket is kipróbálták. A a földön minden téged illet: hevederekbe foszfor- és rob- a szántóföld, a ház, a gép, bánó lövedékeket töltöttek a napfény és a friss levegő, minden eshetőségre felkészül- a jog és a hatalom. Ne en- ve. Feladatul kapták: elhall- gedd elrabolni!« gattatni az ellenséges tüzérAz Andrássy — a mai sé£et> mert zavarták a Vörös Népköztársaság — út fölött Hadsereg átkelését a Sajón Lányi Antal pilóta váltott ki és a Hernádon. A gépek egy- nagy ovációt a felvonuló em- után suhantak el a — berek között, mikor egészen népiesen elnevezett - hejő- alacsonyan repdesett kicsiny községek: Pepi, Bába és Fokker gépével. Gépének Szalonta fölött. Sűrű felvilla- szárnya csaknem súrolta a nasok jelezték az ellenséges házak tetejét. A Belvárosban ütegek helyét. Újvári lefelé Risztics János pilóta mutatta mutatott, majd cfrra buktatta i , j _. ,, ... , gépét, a többiek utána. Libabe tudományát: a bátor du- zuhant a három géP] góhúzókat és loopingokat. mintha zsinóron húznák egy- Kaszala Károly a Duna fe- mást. Újvári tüzet nyitott — lett, a Margitsziget kömyé- hosszú, egybeolvadt világos csík szűrődött az egyik ütegkén végezte a különböző légi ,,,7' ^ o-- .. .... allasba. Száz meterre az ágyúállások fölött Újvári felszöktette« Fokkerját, míg muta tványokat. következő A történetek _____Keisz fegyverének nyomcsík i a om^i, Jaa szünet nélkül futottak az előbbiek nyomában. Egymás után ismételték a támadást az ütegek ellen. Az ágyúk elhallgattak, személyzetük lő emberek fölött repdeső repülőkről szólnak, hanem a gépfegyvereket kezelő pilótákról. tolrSkX« fejvesztetten menekült. Négylettek az északi fronton. A Rzer ismételte meg a raj a Vörös Hadsereg parancsnokai támadást, mikor elfogyott a igénybe vették a repülők je- lőszerük. Alacsonyan a föld lentéseit, de felhasználták f ]^+ hazafelé A őket a földi hadmozdulatok- ,elett lgye* , hazafele A nál is. A Miskolc mellett ál- feSyvermesterek uj hevedo lomásozó 8. repülőszázad kró- reket fűztek a gépbe, és felnikása a következőket mond- töltötték az üzemanyagtartá- ta el egyik vállalkozásukról. iyokat ^ Megismételték a Indulás! — adta ki a támadást. Teljesen szétverték parancsot Újvári Istvasn pi- „ , . lóta, és karmozdulatára a “ ellenséges ütegeket, sza- Fokker D—VII-esi típusú egy- baddá tették az előpyomu- személyes vadászgépek me- lást. T. Gy. | POHNER KÁLMÁN: UTCARÉSZLET (monotípia) Vágvölgyi László: Májusi dal Régi ág, új virág! Hej, csupa csók új világi Csupa kék! Csupa fény! Veled minden az enyém! Csupa vágy, friss parázs! Sok suhancnyi kis darázs! Csupa dal! Szerelem! Lásd, mit tettél te velem? Csupa rím mindenütt, Hallod? Szívem erre üt. Üj a csók s a remény, Üj ritmus, új költemény. Mindenütt a neved! Ha a szemed rám nevet, Ég a szám, add a szád! Egy életen vártam rád! Reszkető kis kacs ók Fonnak át, mig tart a csók! Szerelmünk csupa tűz! Mindörökre összefűz. Üj virág! Szent virág! Drága, drága új Világ! Csupa kék, csupa fény! Veled vagyok ember én! ŰJ KÖNYVEK A KÖNYVTÁRAKBAN RÉSZEG A BOZÓTBAN nyékét, a napjainkig élő hagyományokat Somogyi Pál: Egy régi május elsejére A hajnal bíb’or tüzét Nem kormozta be a gyáiak torka, A munkások álmába Nem bődült riasztóan a gyári kürt. Hidegen lapultak az üszkös kazánok, S a munkapadokon egymásra hányva örömösen ölelkeztek a szerszámok. Mintha minden halott fölébredt volna, Az utcákat elöntötte az emberár, A lovak járdáin dacos emberlábak Rengetege dobbant, Melyek alatt a szikrázó vén kövek Énekeltek. A mezők érett-zöld keblét Emberek özönlötték el, Hites izzó dalokat dalolva, Melyeket izgalommal hallgattak A férgek, mókusok, fű, fa, virág. S mint a parasztok Dózsa-szeme, Kéktő égnek villant Kemény tüzű boldog fénnyel Az ünneplő eke, kapa, kasza. Az aklok almán A pihenő igás barmok Bólogatva kérődztek, Miközben nyakukon Behegedni kezdett az iga törte seb, Melyre az elvérző napsugarak Arányló-piros testvércsókot csókoltak. tovább megnehezítette az újgörög lí- — —ew——— össze- ra kibontakozását. A mában Válogatta és az utószót írta Ka- ^gycztGssG dz űrkutatás ko- éló és életigenlő erók azon- rig Sára. Bp. 1966., Európa K. rának kérdéseivel. A fejlődő bah úrrá lettek a múlt nősz- ....... . ■ , , . városokban felhőkarcolók talgiájában élő konzervatív Afrikáról az évszázadok fo- épülnek, de az őslakosság1 erőkön. Az úi költészet ma- lyamán sok könyv jelent nagyobbik részének nincs gába olvasztotta a hagyomá- meg, de Afrika igazi fölfede- módja arra, hogy részese le- nyolc legértékesebb és légzésé abban a pillanatban g/fen, a civilizált életmódnak, elevenebb elemeit de emel- , , .. Afrika az ellentetek, a vég- lett ízig-verig modern, kezdődőit cl, ^ amikor ez a ]etek világa, kétarcú világ, s földrész öntudatra ebredt, es ez a kétarcú világ kétarcú egy hirtelen, bonyolult. fel- j rodalmat hozott létre. A fia-, kés és lelkesítő drámái ujja- ^al afrikai íróknak kettős felszületésben talált magara. adatot kellett vállalniuk. E kötetben a fekete világ Egyrészt, hogy megmutassák vizsgálja múltját, s arra tő- Afrikát a világnak, másrészt, rekszik, hogy a törzsi törvé- hogy feleletet adjanak saját Járók 46.) népüknek az új élet problé- A népszeTŰ Világ jár ók-sornalra' rozat legújabb kötete az Amerikai Egyesült Államokat KETTEN DECEMBERBEN mutatja be, A szerző ismert Mai szovjet elbeszélések, váló- francia író és újságíró, aki gáttá és az utószót írta E. Fehér feleSegevel eoviitt m-rta he. Blond, Georges: EGY FRANCIA HÄZASPAR Amerikában Bp. 1966., Gondolat K. (VilágMészáros Ottó: A PÓK együtt járta be Pál. Bp. 1965., Szépirodalmi K. az uSA-t. A könyv fő érde- (Olcsó Könyvtár.) me, hogy nem a közismert Ez a válogatás a fiatal és sokszor leírt nevezetessé- szovjet írónemzedék legfris- gekről számol be, hanem ar- sebb alkotásaival ismertet ra fordít gondot, hogy az or- meg. A novellák a mai em- szágot és népét a legjellem- bert, a teljes érzelmi és ér- zőbb oldaláról mutassa be. telmi életet élő embert állít- Nemcsak leír, de keresi azo- ják középpontba, s ehhez hat az okokat is, amelyek a többnyire a lélektani ábrá- Hjoi élet kialakulásához hoz- zolás eszközeit használják zájárultak. feL A kötet címadó novelláját Jurij Kazakov írta. Két fiatal viszonyának válságát idézi, amelyet a mélyebb emberi kapcsolat hiánya robbantott ki. Néhány novellában a háború világának újszerű ábrázolásával találkozhatunk. Nyárády Gábor: BÚCSŰSOK Hitetlen beszélgetések a búcsújáróhelyekről. Bp. Kossuth K. hazai 1966., KÖVEK Üjgörög líra. Ford. Devecseri Gábor, Dudás Kálmán stb. Vál. szerk. és az utószót írta Dimit riosz Hadzisz, K. A könyv az európai és a j magyar búcsú járóhelyek kialakulásának történetével ismertet meg. Ezek létrejötte azonban társadalmi-történelmi eseményekkel van kapcso- Bp. 1966., Európa latban, s ennek feltárását s szerző sohasem mulasztja el. , A leghíresebb magyar bűcsúA modern görög költészet 6 ,....“ érdekes sajátossága, hogy járóhelyek kozott olvasha- egyfelől csaknem kétezer tunk az andocsi búcsújáróéves szakadékot áthidalva, helyről is, s ez a somogyi másfelől mintegy tulajdon gi- olvasóközönség számára külö- gantikus osenek ellenere kel- „ ... lett megszületnie. Az ógörög nosen erdekesse teszi a ko- líra megkövesült tradícióival tetet. — Minden pók úgy kezd a hálószövéshez, hogy először hosszú, vastag vezetőszálat ereszt. Nézd meg a hálót: mértanilag pontos, jelzőrendszere kiváló, függesztóse tökéletes. Azt gondolod magadban: kibújik a biológiatanár belőlem? Nem, a pókokat soha nem szerettem, ha lehetett, a szertárban hagytam őket, nem mutattam a gyerekeknek. Kétlábú pókról beszélek néked: Ilonáról. Tegnap a moziban mutattam: az a barna hajú, alacsony nő. Emlékszel? Tavaly került hozzánk. Esemény volt, a kisváros már csak ilyen. Férje az üzem igazgatója lett, így hát Ilona is nálunk tanít történelmet. Kedves volt az első perctől, talán nagyon is az. Két hét alatt levizitelt náluk az egész testület. Örültünk, új ember, mégis hamar közénk talált. Másfélkét hónap után azonban furcsa dolgok történtek. Ilona élők és holtak fölött ítélkezni kezdett. János bácsiról — negyven éve tanít magyar irodalmát — úgy vélekedett: nem érti a dolgát. Garamiét rigolyás vénlányniak nevezte; volt, kit. gorombának, mást meg kedvetlen medvének titulált. Ügy tűnt: ő az egyetlen, hibátlan, igaz ember, mi, többiek csak szánandó hibahalmozók vagyunk. Ö viszont elkésett az órákról, nem készített óravázlatot, s az osztályfőnöki órákon, bán^.ennyire nem akartuk isy állandóan panaszkodtak a . gyerekek: Ilonka néni órái unalmasak, ’felolvassa a-könyvet, kiabál, csapikod, türelmetlen. — Tantestületi értekezleteken nekitámadt az embereknek, s bár ez, tudom, szégyen, senki sem mert ellenkezni vele. Ismered Bajort, nem rossz igazgató, de ami számára kényelmetlen, azzal úgy tesz, mintha nem is volna. Szó nélkül hagyta Ilona tirádáit, s utána a háta mögött azt mondta nekünk: Ki olyan bolond, hogy ujjat húzzon — a férjével? ... Nem csináltunk semmi rosszat, vétek nem nyomta a lelkünket, tettük a dolgunkat, mint addig, mégis kifeszített idegekkel éltünk. Mintha valaki állandóan a nyomunkban volna, s percről percre bizonyítanunk kellene, hogy becsületesek vagyunk, értjük azt, amit csinálunk. Valahogy így éreztük magunkat. Ha Ilona nem volt órán, állandóan Bajornál ült: ő először kelletlen géppel, majd közömbösen beletörődve hagyta, járjon hozzá. Még az a szerencse, hogy — legalábbis az első időben — nem sokat adott arra, amit Hona mondott. Amikor látta, Bajor nem a könnyen ugró emberek közül való, a tanácsra ment, s összehordott mindent-. ., — Taggyűlésen tiltakoztunk az intrika ellen, de mindhiába ... Es a »nagyasszony« továbbra is azt tette, amit addig. Szóltunk megint Bajornak: Ott voltál a taggyűlésen, ismered a véleményünket, miért hagyod, hogy széthulljon minden, és semmivé legyen, ami maga volt az alkotó, hivatástudattal átitatott rend, összezilálódjék az, amit évek szívós munkája rakott össze?! Emberek, akik barátok voltak, kollégákként a legjobban megértették egymást, most éppen hogy köszönnek. Mintha közömbösek és közönyösek lettek volna. Bajor bólogatott a szavainkra, de semrrüt sem tett. Két évem van a nyugdíjig, mit akartok tőlem? — kimondatlanul is ezt kérdezte. — Ilona tovább tette a magáét. Katit — azt a vékony, szőke lányt — erkölcsi lazasággal vádolta. Vizsgálatot követelt, mert este tízkor kapujuk előtt csókolózni látta... Ha valaki megkérdené — de nem kérdi senki sem —, mi a bajunk, nem hiszem, hogy megértethetnénk vele. Egy légkört nem lehet a vádlottak padjára ültetni, a;z csak van, magasba lendíti az embert, vagy nyomasztja, s lehúzza a mélybe. — A »nagyasszonynak« akadt egy-kót hive, több nem. Gerincetört emberek, akaratukat másoktól kölcsönzik, véleményüket mások fogalmazzák meg. Itt tartunk ma. Az embernek napról napra fokozódik a kónyszerképzete: egy pók rabja lett. Ki tudja pontosan, hogyan, mikor, de hálóba keveredett. Most ott vergődik benne, s nem tudja, melyik szálát, fonatát kellene eltépnie, hogy ismét szabad legyen. Hat éve friss diplomával jöttem ide. Boldog voltam: biológia—kémia szakos tanár, tízszer, százszor is elismételtem. Mindig tanítani akartam, te tudod legjobban, nyolcéves korunk óta ismerjük egymást. Éppen ezért azt is megérted, ha most azt mondom: torkig vagyok ezzel. És hogy mégsem megyek el? Nem futok meg? — A pók — rendkívüli ösztönnel — mindig az uralkodó szélirányhoz igazodva szövi hálóját: leng, inog, ha fúj, ha tombol a szél, de alig egy-két szála pattan el. Napok óta erre gondolok: a »nagyasszony« hálójára, á hogy ezt az egyet, az uralkodó légáramlatot nem »kalkulálta« be, hálója ezért tökéletlen. Ö nem érzi ezt, nem a világban él; úgy véli, a világ él körülötte. Tudod, mi történik a pókhálóval, ha Keresztezi a szélirányt? Ritkán, kivételes esetekben megfigyelhetjük ezt. A vékony ezüstszálak először megnyúlnak, majd sorra, egyik a másik után elpattan, s az egé^» bA'A bokrok, fák magasából lehull a földre.
