Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. május 29. Bővítik a balatonszentgyörgyi művelődési házat Az ősszel már új öltözők, társalgó, párt- és KISZ-hclyiség, büfé várja a művelődési ház látogatóit. A PUSZTA PÁSZTORA A lakásán kerestem, de nem volt otthon. Szomszéd- asszonya útba igazított, s megtaláltam a zselici dombok alján. Kimért, komótos mozgása messziről elárulta, hogy ő az. Régi ismerősként üdvözöltük egymást. Félénken adtam kezet: munkától kemény, nagy kezeiben elvész az enyém. Életéről beszélgetünk. Alföldi. Somogybán katonáskodott. Itt nősült. Csikósként kezdte. Végtelenül szerette a lovakat. Aztán a ménes megszűnt. Most juhász. Abbahagyja a beszélgetést, szeme végigfut a nyájon, vajon megvan-e mind? — Hány birka van a nyájban? — Háromszázharmincegy; De volt már több is a kezem alatt. Külön-külön ismeri valamennyit. Egyedül gondozza, legelteti, abrakolja, feji a nyájat — Nagyon sok a munka körülöttük: legeltetni, napjában kétszer fejni. Kora hajnalban kelek, s csak este kilenc-tízkor kerülök haza. De megéri, átlagban három, ezrest keresek. Látom, nemrégen nyírhatták meg a birkákat. — Mikor? — teszem föl a befejezetlen kérdést, fejjel intve a nyáj felé. — Április huszonhetedikén. Átlag hat kiló gyapjút adott egy-egy birka. Elégedett vagyok velük. Közben megindul a nyáj az ólak felé. Ilyenkor szoktak abrakot kapni, meg melegük is van. — A család? — A nagyobbik lányom iskolában van Bőszénfán, Marika meg itt játszik, nézze csak! — Gyere ide, kislányom! — kiált oda, de Marika megbújik a bokorban. — Nagyon szégyenlős. Nem tudom, fölveszik-e iskolába az ősszel, mert egy kicsit pö- szén beszél — Mit olvas — kérdem minden átmenet nélkül Kinyitja a , tarisznyáját, előhúz egy Verne-könyvet, s mutatja a címlapját: Cirkuszkocsival a sarkvidéken át — Ezt ma olvastam ki. Nagyon tetszett. Sok kalandban volt részük a szereplőknek. — Szereti a Verne-könyveket? — Szeretem, de nemcsak Vemét olvasok. Reggel nem volt időm a polcon válogatni, így ezt vettem magamhoz. Tudja, amióta könyvtáros vagyok, sokat olvasok. Alig van a rám bízott háromszáz könyv között olyan, amit nem olvastam. Tarisznyámban közben olvasok. Meg este mindig van könyv, legeltetés otthon is. Elmosolyodik, s rögtön folytatja: — A múltkor az ágyban olvastam. A család aludt, majdnem éjfél volt már. Fölébredt a feleségem, kérdezte, hány óra Tízet mondtam neki, de gyorsan elfújtam a lámpát, ne tudja meg, hogy kettőt letagadtam. Aztán reggel megmondtam az igazat! Kutyáját a nyáj után küldi, rágyújt, botjával a földet szurkálja, tovább beszél. — Szeretem a könyvet, azért csináltam saját faanyagból könyves polcot, hogy minél több könyv lehessen nálam. Amit gyerekkoromban elmuiasztatott velem a szegénység azt most pótol- gatom, mert érzem, hogy nagyon jó olvasni... Határozottan ráismerek újra, ki tudja, már hányadszor, ö az, a szenttamáspusztai juhász és könyvtáros, Kor - nyik Sándor. Szenttamáspusztán hatvan ember él. Huszonnyolcán rendszeresen olvasnak, mindazok, akik olvasni tudnak. De ő olvas legtöbbet. Tudóik róla, hogy amikor kihajt, a vállán átvetett tarisznyában mindig van könyv, néha »az elemózsia rovására«. Szeretik és becsülik. Hallgatnak rá az emberek, adnak a véleményére. Ismerőseinek mindig elmeséli, amit olvasott. így érte el, hogy minden írni- olvasni tudó szenttamáspusztai szeretettel veszi kézbe a könyvet. Komyik Sándor az az ember, aki örül, ha adhat az embereknek valamit... — Mik a tervei? Rögtön válaszol: Még sokáig szeretnék dolgozni, sokat, nagyon sokat olvasni, és gyerekeimből könyvszerető embert nevelni... Mózaa Örkény Mai magyar széppróza az ünnepi könyvhéten Barabás Tibor: HÁROM PORTRÉ. Mozart—Beethoven—Chopin . . . 30,— Ft Fehér Klára: PERBEN, HARCBAN . . . 15,50 Ft Fejes Endre: VIDÁM CIMBORÁK ... 19,— Ft Goda Gábor: MIÉRT NEM NŐTT AZ EMBER AZ ÉGIG? ..... 31,—Ft Hidas Antal: FICZEK ÜR................................41,—Ft Györy Dezső: TÜZVIRÁG 40,—Ft Illés Béla: A 339-ES SZOBA, ÚJ ESZTENDŐ 15,—Ft Kassák Lajos: EGY EMBER ÉLETE . . . 55,—Ft KÖRKÉP 66. Huszonnégy mai magyar novella .....................t .... ~. 29,— Ft L engyel József: MÉRNI A MÉRHETETLENT I—II....................78,—Ft Lesznai Anna: KEZDETBEN VOLT A KERT I—II.........................................78,—Ft Mesterházi Lajos: ISTEN, MÉRETRE . . 17,50 Ft Oravecz Paula: TÖRT ÁGAK..................... 20,50 Ft S ánta Ferenc: AZ ÁRULÓ..........................16,— Ft S zabó Pál: SZIVÁRVÁNYERDÖ I—II. . . 66,—Ft Tamási Áron: VILÁG LÓ ÉJSZAKA . . . 32,— Ft Tersánszky J. Jenő: KAKUKK MARCI , . 59,—Ft bőrkötésben..........................................90,— Ft Veres Péter: VALÓ VILÁG..........................42,— Ft V észi Endre: ARANYSZOBA...........................19,— Ft Kaphatók az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban és a könyvsátraknál! 5538 VÁNDORMADARAK Ez a fekete kabátos, sovány arcú ember már soha nem fogja megadni a tartozását. Tegnap még ott dolgozott az üzemben, s ma reggel hiába várták a munkatársai. Üt ja az irodába vezetett, és kérte a munkakönyvét. Az üzem vezetője marasztalta; figyelmeztette, milyen következményekkel jár, ha így lép ki. A jó szó hatástalan maradt. Ez az ember már egyszer elindult ebből az üzemből, aztán három hónappal ezelőtt visszatért, akkor megint bizalmat kapott. Most ismét útra kelt, és adós maradt a bizalommal. 1 Sajnos nem ő az egyetlen. Az a fiatalember, aki mosolyogva válaszol kérdéseimre, mindössze tizenkilenc éves. Eddig tizenkét helyen dolgozott. Legutóbb a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Négy napig maradt meg az üzemben. A munkakönyv láttán önkéntelenül megkérdezem: — Szeret dolgozni? — Ki szeret? Én még nem láttam olyan embert — Tehát szükséges rossznak tartja a munkát — Ügy van!... Különben nem él meg az ember. — Mégis most hova menne legszívesebben ? — Ahol munka van. — Az Építőipari Vállalatnál kevés a munkás. — Nem fizetik azt meg — Legutóbbi munkahelyén 5 forint 70 filléres órabért kapott — Igen, és három műszak volt — Oda nem akar visszamenni? — Nem. — Máshova is keresnek munkásokat — Vidékre? — Üjabb mosoly. — Neeem! Cinikus mosolya belém fojtja a szót Hiába beszélnék neki a munka szépségéről. Kinevetne. Neki talán még soha nem szerzett örömet a jól végzett munka. Pedig akt ezt nem ismeri, nagyon szegény ember, ó csak a pénzt nézi, s biztosan akkor is örülne neki, ha érdemtelenül kapná. 2 A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában az első nyolc napban a munkás csak ismerkedik az üzemmel meg a gépekkel. Komolyabb feladattal utána sem bízzák meg. Hiszen még hátravan a tanulóidő java. Ez alatt az idő alatt mindig kevesebb munkát végez, mint amennyi bért kap. Az üzem tehát a bizalom mellé pénzt is előlegez, mert azt várja, hogy a megszerzett tudást a gépek között kamatoztatja. Vannak, akik visszaélnek ezzel. Akit fölvesznek a Világítás- technikai Vállalathoz, már az első nap munkadarabot kap a kezébe, az első hónapban azonban személyi bért fizetnek neki. Ez több, mint amennyit a teljesítménye után kapna. Teljesítményét csak a második hónaptól mérik. Ha tehát az első hónap végén otthagyja a vállalatot, ráfizetnek. De ráfizet a társadalom arra is, aki három évig tanulja a szakmáját, s utána másutt keres munkát. 3 Az a kőműves, aki immár a harmadik munkahelyén dolgozik, segédmunkásként nyilván nem törődik ez/.ei. Legutóbb például csigát válogatott havi 980 forintért, pedig szükség volna a szaktudására, s neki is elkelne a nagyobb kereset. Otthon három gyerek kéri a kenyeret. A negyedik után tartásdíjat fizet S mindehhez még egy adat a munkakönyvéből: 1961. január elseje óta tíz munkahelyen dolgozott. Bizonygatja, hogy szereti a szakmáját. Csak hát: — Maguk nem értenek mea engem. Én kiestem már t gyakorlatból, nem hiszem, hogy a teljesítményben 'dolgozó brigádok vesződnének velem. Védekezni éppen ez is jó, de érvnek nagyon gyenge. — Mennyit keresett kőművesként? — Ezernyolcszáz forintot. — S nincs szüksége erre a pénzre? — Ha kevesebb a fizetésem, kevesebb a .gyerektartás is. — De köteles gondoskodni arról a gyerekről. — Ezért fizetem a kétszázötven forintot. Amikor kőművesként dolgoztam, három- ötvenet fizettem Nehéz ember. Még magyaráz egy ideig, aztán elbúcsúzik. Később meghallottam róla, hogy közvetítőlapot kért az egyik ktsz-hez. Ott akar kőművesként dolgozni. Akart? Néhány nappal később megint ott volt a munkaközvetítő iroda előtt, és a személyi igazolványában még benn találták a közvetítőlapokat. Meg se nézte az új munkahelyét. Hát meg lehet ezt érteni? 4 A Statisztikai Hivatal első negyedévi jelentésében olvasom, hogy 1478 ember válA szálas takarmányok jó minőségben való betakarítását, tárolását szolgálják a hideg levegős szénaszárítók. A tabi járásban a múlt esztendőben tizenhat szárítót építettek. Előfordult, hogy nem a célnak megfelelően használták őket. Helyesebben szólva, nem aknázták ki kellően a kedvező lehetőségeket. Ezért vált szükségessé a tapasztalatcserével egybekötött bemutató. A járás negyven tsz-vezető- je tanulmányozta a nagyberé- nyi szövetkezetben, hogyan toztatott munkát az év első három hónapjában a megye ipari üzemeiben. Nagy ez a szám. Kétszázhuszonnéggyel több ember ment el a munkahelyéről, mint a múlt év első negyedében. Ha leszámítom azokat, akiknek családi körülményük tette indokolttá a munkahelyváltozást, vagy egészségügyi okokból voltak kénytelenek más munkakört vállalni, akkor is marad jócskán vándormadár. S ezeket az embereket nagyon könnyű megkülönböztetni a szorgalmas munkásembertől. Ha munkahelyet kínál nekik Krasznai Gyula, a munkaközvetítő iroda vezetője, legtöbbször elhúzzák a szájukat. Néhányan pedig régi ismerősként lépnek be újra meg újra az ajtón. Egy délelőttöt töltöttem a munkaközvetítő irodában. Kétszázhetvenöt ember fordult meg akkor ott. A »-törzsvendégektől« egy kérdésre szerettem volna választ kapni: mi az ok sűrű vándorlásuknak? Válaszaikat talán így lehetne összefoglalni: nem tudják becsülni a munkát, hiszen nekik csak elfoglaltságot jelent Nem érzik, hogy adósai a társadalomnak, s talán maguk sem tudják megmondani, miért indulnak olyan sűrűn vándorútra. Gondolnak-e arra, hogy egyszer meg kellene állapodni keli jó minőségben betakarítani a szálas takarmányokat, gazdaságosan üzemeltetni a szénaszárítókat. A szövetkezetnek három ilyen berendezése van, s a takarmányokon kívül az egyiken harminc vagon kukoricát is megszárítottak az ősszel. Sokan érdeklődtek afelől, hogy hogyan végzik ezt el, mivel a kedvezőtlen idő következtében több helyen megromlott a kukorica, s a kár érzékenyen érintette a szövetkezeteket. Ezért fordítottak különös figyelmet a szénaszárítók hasznosításának módjaira. valahol? Kercza Imre TÖRPE VÍZMŰ ÉPÜL BARCSON négymillió forintos költséggel. A 25 km hosszú hálózat eternit csőből készül. Hogyan hasznosítsuk a hideg levegős szénaszárítót? Tapasztalatcsere Nagyberényben (Tudósítónktól.)
