Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
Vasárnap, 1966. május 29. 5 SOMOGVI NÉPLAf Egy elszakadt húr nyomán A levél négy és fél, sűrűn teleírt oldal. Látni az íráson, hogy tolihoz szokott kéz vetette papírra a sorokat. Kerek mondatok, szemet gyönyörködtető betűk láncolata. De ez a szép levél csupa keserűség és segélykérés. Van egy szó, ami szinte lángol a papíron. Ezt a szót még nem hajlottam. Hét betű: éhezünk. © A keserű sorok alatt az aláírás: Maár Kornél tsz- tag, a kőkúti termelőszövetkezet anyagkönyvelője. Kőkút, Arany János utca 22. És a sorok: »Nem tehetek arról, hogy tüdőbeteg lettem, és nem szabad dolgoznom, A pihenés mellett jó táplálkozás kellene, hogy minél előbb meggyógyulhassak.. Már három hét óta nincs biztosítva a megélhetésünk. Ketten vagyunk, mindkettőnk beteg. A feleségem sem bír munkaegységet szerezni. Minden élelmiszert a boltból vásárolunk. Nagyon rá vagyunk utálva a havi 300 forintra, amit nem kapunk meg. Nincs semmi élelmiszerünk, úgy tengődünk, hogy néha a rokon vagy ismerős megsajnál bennünket, és ad egy-két falat ennivalót...« Maár Kornél az orvosi bizonyítványok szerint 1965. november 8-a óta munkaképtelen. Ez év január 10-től február 17-ig a tbc-sebésze- ten volt kivizsgáláson. A szövetkezet közgyűlésének határozata szerint betegségének időtartamára napi fél munkaegység járna neki. Május 20-ig 650 forintot kapott ösz- szesen. »A főkönyvelő hiába akarta elszámolni, az elnök nem engedte meg. Többszöri kérésemre és egy tsz-tag közbenjárására nagy kegyesen adományoztatott részemre 50 plusz 300 plusz 300 forintot. A még kifizetendő összeg május 15-ig számolva 942 forint ...« A megélhetésre tehát havonta még 150 forint sem jutott. Igaz lehet ez? © A szövetkezet elnökét keresem, ő a köz=ég tanácselnöke is. A tanácson azt mondják, hogy a tsz-nél van. A tsz előtt álló fogatos meg azt, hogy a tanácson. Horváth Sándor főkönyvelő szerint: toldalékot épít a házához. — Ez mindig így megy. Ha itt keresik, akkor ott van. Ott meg azt mondják, hogy itt van ... — Milyen ember Maár Kornél? — Iszákos. — A betegsége miatt ivott? — Azt én nem tudom. De egy tény: sokszor hazaküld- tem, mert nem akartam, hogy részegen lássák az irodában. — Az elnök haragudott rá? — Maár gyakran megmondta az elnöknek a véleményét. Szemtől szembe. — És az elnök ezt nem tűri? — Az elnök nehéz fejű ember. Különben is könnyen beszél. Neki fixen megvan a négyezer forintja. — ön szerint éhezett Maár Kornél? Az ablak alatt háncs nélküli májusfa áll. Gyerekek játszanak a porban. — Azt én nem tudhatom. Lehet, hogy éhezett. — Amikor egy ízben a könyörgés után sem kapta meg a járandóságát, ön adott neki tíz forintot kenyérre, így van? — Igen. — Megmondaná, hogy hol szokott inni Maár Kornél? — Természetesen. A kocsmában. Különben, abban a házban lakik. A második barna ajtó... o A barna ajtók zárva vannak. A kis pádon egy öregember pihen. — A Kornél? Tegnap vitték el a kórházba. .. Az orvos azt mondta, először jó koszton kell tartani, csak azután csinálhatják meg az operációt... Csúnyán nézett ki nagyon. Rossz volt még nézni is. — Azt mondják, iszákos volt? — Szó, ami szó, megitta a magáét. Amikor kitudódott, hogy baj van a tüdejével, útilaput kötöttek a talpa alá. Senki sem akart dolgozni vele. Féltek, hogy elkapják a betegségéit... Csöndes és néptelen az utca, tyúkok kapirgálnak körülöttünk. — Ügy tudom, Maár nem idevaló. — Nem. Ide a szerelem hozta. Csoda szép asszony volt akkor még az élettársa. Szép özvegyasszony! Nem esküdtek össze, mert akkor elveszett volna az özvegyi járadék ;.; A Koméit akkoriban mindenki úgy szólította, hogy Maár úr. ö volt a faluban a legokosabb ember. Senki se gondolta volna, hogy egyszer majd úgy jár, mint a rühes kutya ... — Igaz, hogy éhezett? — Kérdezze a boltost, hányszor adott nekik könyö- rületből.... A boltos csupa izom, csupa erő. — Csak sajnálni tudtam. Azért is adtam. A szomszédok is szoktak neki adni meg a kocsmán». Íme egy ember életének kegyetlen iróniája: ott kap kegyelemkenyeret, ahol azelőtt mindig gavallér volt. Átmegyek oda, ahol Maár Koméi egy vagyont eregetett le a torkán. Ahol a Maár úrból az elkortyolt rumok, sörök, pálinkák és borok után Kornél lett. Rövid az út. A kocsmáros piros arcú, barna kalapos ember. A szürkére festett csap borítóján két stampedli áll. — Az ő poharai. Ezekből szokott inni... Ez tartotta benne a lelket... Tikkasztó a meleg, sört kérünk. A kocsmáros is tölt magának. — Nekem bátyám az elnök, de azért megmondom őszintén, nem volt szép tőle ez a dolog. Azt mondta a Kornélnak: Én tartsalak el? Hát ő tartja el! — De hát Maár iszákos volt. — Uram! Égy embert mondjon nekem itt, aki nem iszik. Reggelente itt a köpködőn van a gyülekező. TőKőműveseket és segédmunkásokat vesz föl az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári és környéki építkezéseire. Csak kőműveseket pedig a siófoki és környéki munkahelyekre vesz fel. Kíilönélésl pótlékot fizetünk Kaposvár területén: családfenntartóknak napi 15 Ft-ot, nem családfenntartóknak napi 10 Ft-ot; vidéki munkahelyeken: családfenntartóknak napi 20 Ft-ot, nem családfenntartóknak pedig napi 15 Ft-ot, ha vidéki lakásbejclentéssel rende'kéznek. Munkásszállást, üzemi étkezési biztosít ink. A felvételkor tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés: Kaposvár, Május L utca 57. és Siófok, Fő o. 200. (87755) lem indulnak munkába az emberek. — A vezetők is Isznak? Bajuszsimítás és diplomatához illő válasz. — Ez kocsmai titok. — Milyen ember az elnök? — Nézze, nekem rokonom. Én rosszat nem mondok rá. Nézem a pult kopott bádogtetejét. Maár mindig erre a tetőre tette a pénzt, — Sokat itt hagyott? A válasz: — Az titok! Amikor fizetni akarok, nevet a piros arcú kocsmáros. — Ugyan, kérem! Az én vendégem volt. Ennyit azért még elbírok .. . Az. elnök motorral jön az úton. A száguldó kerekek porfelhőt kavarnak. Sűrű, piros ember ő is. Betessékel az irodába, és az első kérdés után felcsattan. — Hát mi vagyunk mi? Jóléti intézmény?! Tudja maga, hogy milyen az az ember?! Nagvon halkan mondom: — Én csak annyit tudok, hogy az az ember éhezett. Csöndes lesz egyszerre, és kiszól a főkönyvelőnek. — Hozd be a Kornél fizetési papírját. A számok embere a papírt lapozza. Az elnök lassan, tagolva ejti ki a szavakat. — ő szakította el az utolsó húrt. Megvolt a kenyérgabonája, azt is elitta. — Ki vette meg? Zavart kézmozdulat. — Én ... Csak a papírlapok zizegését lehet hallani. A könyvelő lapoz. — Tavaly 15 381 forint 58 fillért keresett. De többet volt részeg, mint józan. így telt be a pohár... — Tudta, hogy éhezett? — Nem. — A kocsmáros is mondta. Sokszor az adott neki ennivalót — Adhatott neki, aimíg volt pénze, az öcsémhez hordta a fizetését... — Megjár neki a napi fél egység? — Meg. Most már ki is fizetjük. — Haragudott ön Maárra? — Én? Miért haragudtam volna? — Azért, mert őszintén meg seokta mondani a véleményét — Ki mondta ezt? Hallgatunk. Az is hallgat aki mondta. A papírjait nézi. A FONYÓDI JÁRÁS GYŐZÖTT A BALAT0NB0GLÁR1 KRESZ-VEIÉLKEDŐN a A második barna ajtó mögött rendezett lakásban vár Maár ólettársa. Tisztaság, a sarokban nagy fekete csikótűzhely. — Szokott inni. De sohase a részegségig. De hát tudja, hogy milyenek az emberek! Hófehér hajú, szelíd szavú asszony. Arcán a ráncok még mindig nem tudták legyőzni a régi szépség nyomait. — Az idén voltak olyan napok. amikor egy betevő falatunk se volt. Még annyi se. — Szenvedett maga Maár mellett? Rázza a fejét, egyszerre sír és mosolyog. — Soha. Higgye el! És vallomást mond hatvanévesen: — Mi 'mindig szerettük egymást ... Az utcáin földgyaluk dübörögnek, öregek és gyerekek állnak a kapukban. Utat kap a falu. Az utolsó háznál egy kutya veszettül ugat utánunk. Németh Sándor Gyerekzsivajtól hangos a balatonboglári Vikár Béla Járási Művelődési Ház. A siófoki és a fpnyódi járás általános iskolai tanulói töltik meg a termet, s vitatják izgatottan az esélyeket. Mert nagy tétről van szó: most dől' el, hogy melyik járás tanulói ismerik jobban a közlekedési szabályokat, s a vetélkedőn kik szerzik meg az elsőséget. A Megyei Balesetelhárítási Tanács, az Állami Biztosító megyei igazgatósága és a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztálya rendezte a vetélkedőt befejezéseként annak az egy hónapja kezdődött KRESZ-okta tásnak, amelyben a fonyódi és a siófoki járás tizennyolc iskolájának csaknem tízezer tanulója vett részt. Elsőnek a siófoki csapat versenyzői lépnek porondra. Több igen szép, szabatos felelet hangzik el. — Mit nevezünk közút- nak? ... Mivel kell ellátni a kerékpárt? ... Hányféle jelzőtáblát ismerünk? ... Ismertesse a rendőrlámpa fényeit! — hangzanak egymás után a kérdések. S a 10—14 éves tanulók olyan határozottsággal felelnek, hogy az sok gyakorlott gépjárművezetőnek is becsületére válna. A pálmát a fonyódi járás csapata, azon belül a balaton- bogláriak vitték el. Különösen nagy taps fogadta Zácót Mária VII/B osztályos versenyző remek feleleteit. A zsűri csillaggal jelölte meg a feleletéért kapott 100 pontot. Ennyi volt az elérhető legmagasabb pontszám. A vetélkedő végén őt meg a balatonszentgyörgyi Simon Lászlót győztesként emelték ki, s így fej fej mellett lettek elsők. Igen szépen szerepelt Mészáros György, Jánosi Agnes balatonboglári és Péter Irma balatonszentgyörgyi versenyző is. Mindkét iskola tanárának, Mészáros Józsefnek és Zakár Antalnak is érdeme a jó szereplés, ugyanis ők segítettek a rendőrségnek a közlekedési szabályok oktatásában és a tanulóknak a vetélkedőre való fölkészítésében. Frimm Géza, az Állami Biztosító megyei igazgatója adta át a biztosító ajándékait a nyerteseknek: az elsőknek órát, illetve fényképezőgépet, a többinek pedig futball-labdát, asztalitenisz-készletet, sakkot, diavetítőt és más játékokat. Jutott az ajándékból a »nézőknek« is; egy-egy kisegítő feleletükért csokoládét vagy játékot kaptak jutalmul. — Legnagyobb eredménye az lesz az oktatásnak és a vetélkedőnek, ha a két járás iskolásai a közlekedési szabályokat helyesen alkalmazzák, és kevesebb lesz a gyermekbaleset — mondta Kiss István őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának vezetője, a zsűri tagja. Szalai László A kél első: Zácói Mária bogiári és Simon László szentgyörgyi tanuló. MIRŐL VALL EQY RÉQI ANYAKÖNYVl Kopott táblájú, öreg könyv fekszik előttem. A somogy- gesztl plébánia első keresztelési, házassági és halálozási anyakönyve. A nagy idők néma tanúja százhetvenhat éves. Geszti, Polány, Magyaregres, Jád és Alsóbogát újszülöttei, boldog házasai és elhalálozottai vonulnak fel előttünk. Mit mond az öreg könyv a régi Polányról? 1790-től 1800-ig összesen kétszázhuszonhárom gyermek született. Évenként átlag huszonkettő. Ha a házaspárok számához (68) ará- nyítjuk a születések számát, megállapíthatjuk, hogy a régi pölányiak nem Ismerték az egykét Ennek köszönhető, hogy 1880-tól 1950-ig megkétszereződött a falu lakossága, pedig kevesen költöztek másFőiskolai, egyetemi előkészítő Tolna és Somogy megye népművelői Balatonföldváron A képesítési rendelet értelmében valamennyi népművelőnek el kell végeznie főiskolán vagy egyetemen a népművelési szakot. Az 196S—67-es tanévben jelentkező továbbtanulóknak Balatonföldváron kéthetes előkészítőt rendeztek. Tolna megyéből hét, So- mogyból tizenhárom népművelő vesz részt az előadásokon és a konzultációs foglalkozásokon. Az előkészítőn megismerkednek az utóbbi évek népművelési vitáival — Alföld-vita, kettős műveltség —, szaklapokkal, folyóiratokkal. A szaktárgyak közül legtöbbet a magyar nyelvtannal foglalkoznak, mivel a fölvételiken ez okozza a legtöbb gondot általában. Az előadásokat a művelődésügy országos és megyei szakemberei tartják. honnan Polányba. Elszorul az ember szíve, ha összehasonlítja mindezt a születések mai számával. Az utóbbi tíz évben évenként átlag hat gyerek született, pedig a házaspárok száma meghaladta a kétszázat. S mit mondanak a halálozásról szóló adatok? 1790-től 1800-ig százkilencvennégyen haltak meg. Kilencvenkilencen csecsemőkorban (0-tól 3 éves korig); huszonötén 4—6 éves korukban, nyolcán 7—15, öten 16—20, tizenhármán 21— 30, tizenegyen 31—40, hatan 41—50, tizenhatan 51—60, kilencen 61—70, ketten pedig 71—100 éves korukban. Évenként átlag tizenkilencszer szólalt meg a lélekharang, legtöbbször csecsemő halálát hirdetve. Hogy miért pusztult el annyi? Az egészségtelen lakás, a helytelen táplálkozás, a fertőző gyermekbetegségek, a gyógyszer- és az orvoshiány miatt A nehéz gazdasági vi* szonyok (sok munka, gyönge táplálkozás) miatt kevés felnőtt élte túl a hatvan évet A százkilencvennégy elhunyt közül mindössze kilenc volt hatvan és kettő kilencven éven felüli. A haza sorsán búslakodó polányi és geszti népnek kétszeres fájdalmat okoz az 1849-es és az 1850-es esztendő. Hogy miért? 1848. augusztus 10-én ezt írták az anyakönyvbe: »Kezdődik a kolera uralkodása, meddig fog tartani, a jó Isten tudja. Kandika György tizennyolc éves gerilla csapatbeli közvitéz polgár kolerabeli beteg.« Kandika György még aznap meghalt. A kolera Gesztiből Magyaregresre, majd Polányba csapott át, s összesen százharmincnégy áldozatot követelt egy esztendő leforgása alatt. Polányban harmincnégyen. Gesztiben százan haltak meg kolerában. Szomorú kép tárul az olvasó elé, ha az 1830-tól 1840-ig kötött házasságok számát vizsgálja: mindössze harminc- nyolcat kötöttek tíz év alatt Polányban. 1831-ben egyetlenegyet sem. A következő tíz év staitlsztikája kedvezőbb. 1848-ban tizenegyen, 1849-ben (a kolerás esztendőben) tizenöten kötöttek házasságot. A jobbágyfelszabadítás is közrejátszott a sűrűbb házasságkötésben. A föld megműveléséhez munkaerőre volt szükség. A férfiak 20—24, a leányok 16—20 éves koruk*'—• tek házasságot. Somfai Sándor
