Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Vasárnap, 1966, május 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP A szocialista rádióállomás A Vasutas-szakszervezet megtárgyalta A hatalmas teremben min­den tele bonyolult szerkezetű, kiismer heteti ennek látszó mű­szerek ellenőrzik, regisztrál­ják a műsort. Az üvegfal mö­götti vezetékekben tízezer volt cikázik, a szigetelők közótr óriási energiák feszülnek. A fa.M hangszórókon kellemes zene szűrődik, a Petőfi rádió műsora. Körös-körül példás rend, patika tisztaság. A dolgo­zók munkáját nemcsak az ér­zékeny műszerek, hanem a rá­dióhallgatók tábora is figyeli. Olyan munkahely a baLabon- szabadi rádióállomás, ahol a régi »postások« mellett már ott serénykedik a fiatal rádiós- nemzedék is. Az üzem — ma­napság előszeretettel nevezünk így még olyan munkahelyeiket is, ahol soha semmit sem ter­melnek — sok olyan tapasz­talt szakembert foglalkoztat, aki húsz-huszonöt éve jegyez­te el magát a híradástechniká­val. Az adóállomás vezetője, Czirják Gyula ott volt az első szabad rádió megszólaltatásá­nál. Maga rejtegetett a fasisz­ták elől egy adóberendezést, melyet nyugatra akartak hur­colni. Azután a székesfehérvá­ri rádióállomáson dolgozott, öt éve pedig a balatonszabadi ál­lomás vezetője. Egyikük munkája annyira kapcsolódik a másikéhoz, hogy szinte teljesen egymásra van­nak utalva. Varga Károly ezt is figyelembe vette, amikor évekkel ezelőtt megalakította brigádját — Hamarosan rájöttem, hogy itt csak egyetlen brigád dolgozhat Még akkor is, ha egy kicsit többen leszünk, mint egy brigádban szokás. így mindenkit érdekeltté tehetünk abban, hogy a műszak végén nyugodt lelkiismerettel csak hibátlan berendezést adjon át — magyarázza Varga Károly. Az adóállomás kollektívája már háromszor nyerte el a szocialista brigád címet Ta­valy elhatározták, hogy ver­senyre indulnak a szocialista állomás címért is. A jól össze­szokott gárda egy emberként vállalta a megnövekedett fel­adatokat, terveztek, újítottak, konstrukciókon törték a fejü­ket. Vállalásaikkal fontos mű­szaki, munkaszervezési felada­tok megoldására törekedlek. Mindezek közben elsősorban mindennapi munkájukat kel­lett hibátlanul elvégezni. Ta­valy novemberben egy műsza­ki hiba miatt sürgős beavatko­Még mindig sok a vonatkísérők távolléti ideje rátkozott össze Mendrek Jós­kával, és ennek a barátságnak köszönhető, hogy Reichert Zo­li egykettőre megszerette mun. Icáját. Most mindketten indul­tak a Szakma ifjú mesteve- versenyben. A rádióállomás dolgozóinak munkája nagy pontosságot, ki­tartó figyelmet követel, hiszen a legkisebb hibát is abban a pillanatban észlelik a rádió­hallgatók százezrei. Szombat­jukat, vasárnapjukat áldozzák fel az ország szórakoztatásáért. A postások megyei bizottságán mint példamutató, kiváló munkahelyet emlegetik a ba­latonszabadi adó', ahol a ki­tűnő kollektívában szocialistá­vá formálódnak az emberek. TÖBB MINT HÉTSZAZ VASUTAS, szaknyelven: uta­zó személyzet munkakörülmé­nyeiről tárgyalt a Vasutas- szakszervezet megyebizottsága a közgadaságí bizottság jelen­tése alapján. A vizsgálat arra terjedt ki, hogyan alakult. 1965. áprilistól 1966. márciusig 230 kaposvári, 81 somogyszobi, 175 gyékényesi vőnatkísérő, a ka­posvári fűtőház 233 mozdony- és motorvezetőjének, segédke­zelőjének és fűtőjének a szol­gálati órája, hogyan végezték munkájukat a vezénylőtisztek. munkában tölteniük. A havi távoliét ideje azonban legföl­jebb háromszáz óra lehet. A kiadott heti pihenőnapok kö­zül az egyiknek föltétlenül va­sárnapra kell esnie. Mit álla­pított meg a vizsgálat ezzel kapcsolatban? A kaposvári ál­lomáson a múlt év második felében sok vonatkísérő több mint háromszáz órát volt tá­vol (Albert Mihály jegyvizs­gáló 376, Kékesi János kezelő 398 órát) az erősebb forgalom miatt. Somogyszobon sokkol nagyobb a távolléti órák szá­volabb lakókat. Nincs, aki ki­hordja az értesítéseket, általá­ban a málházót küldik el valamelyik vonatkísérőért, s éppen ezért közeitekét válasz­tanak. A kaposvári fűtöház utazó személyzetének harminc­öt százaléka vidéken lakik, őket szintén nem tudják érte­síteni, ha rendkívüli vonat in­dul. Ez az oka a vezénylés egyenetlenségének. A kaposvá­riak közül ezért volt sok Túrós István, Széchényi Dezső, Ba­logh László mozdonyvezető, Decsi György fűtő szolgálati órája. A közgazdasAgi bi­zottság jelentése megálla­pította, hogy a kaposvári ál­lomás szakszervezeti bizottsá­ga áprilisiban elemezte a vo­natkísérők helyzetiét. A ve­zénylőtiszt beszámolt az utazó személyzet munkájáról. A so- mogyszobi szb többször foglal­kozott ugyanezzel a kérdéssei. Igyekezett minden segítséget megadni a vezénylötisztnek, hogy a heti pihenőnapok ki­adása jobb legyen. Noha a gyékényesi állomás szakszer­vezeti bizottsága többször na­pirendre tűzte a vonatkísérők teljesítményét, még mindig nem oldották meg a megfele­lő vezénylést. A Vasutas-szak­szervezet megyebizottsága megállapította, hogy azért fordult elő ennyi hiba a ve­zénylőtisztek munkájában, mert nem mutatták be a szak­szervezeti bizottságoknak egyik helyen sem az utazó személy­zet szolgálati fordulójának ter­vét. Ezt utólag meg kell ma­tatni az szb-nek mind a há­rom helyen. Elhatározta a me­gyebizottság. hogy a MÁV Pé­csi Igazgatóságával felülvizs­gáltatja a heti pihenőnapók kiadását Mindenhol meg kell tartani a Munka Törvényköny­vének a vasárnapi pihenésre vonatkozó rendelkezéseit. Ha többször kapnak a vonatkísé­rők pihenőnapot, s egy se esik vasárnapra, akkor a Munim Törvénykönyve szerint ki ken fizetni a havi egy vasárnapot kétszeres bérben. A Vasutas-szakszervezet a pécsi igazgatóság révén sze­retné elérni, hogy még vélet­lenül se emelkedjék háromszáz óra fölé a vonatkísérők havi távolléte. A kaposvári, a somogvszoibi, a gyékényesi vasútállomás, a kaposvári főtűház szakszerve­zeti bizottsága a megyebizott- ság javaslatára továbbra is rendszeresen segíti a vezénvlö- tii.szteket. többször megvizsgál­ja az utazó szemé’ yzet távol­léti és munkaóráinak alakulá­sát, a pihenőnapok kiadását. Nagy József A vonatkísérőknek havonta legalább kétsizáztíz órát kell Jó talajba kerül a takarmánykeverék Szorgos munka folyik a Kút si Állami Gazdaság nagy­bajomi üzemegységének egy ny le.anholdas tábláján. Szu­perfoszfátot és nitrogén műtr íyát szór a gép a földre. Sietve lapátolják a tartályt tele a gazdaság dolgozói. Igyekzeniük kell, hiszen a trágyaszóró gép nyomában ott a Dutra, tárcsázza a föld t, magágyat készít a takar­mánykeveréknek. Ha végezte , nyomban hozzáfognak a vetéshez. Ezzel a víznyomás s területeken kívül minden tavaszi szántás-vetési feladattal végzett a gazdaság. pat Barcsra, Dombóvárra, Ba­latons zen tgyörgyre vonalért. Ugyanez a helyzet a gyókénye- si állomásom. Sok a meddő tel­jesítmény, mert a csapat ön­költségben tér haza Dombó­várról megfelelő ellen vamot hiányában. Több a páratlan vonat, minit a páros, s az ilyen vonathoz vezényelitek általá­ban önköltségben térnek haza. Nagyon sok volt a távolléti ideje tavaly júliusban 43 szep­temberben 15, novemberijén 52, decemberben 24 vonatkísé­rőnek. Az idén kedvezőbb a kép. Az első negyedévben har­minchárom vasutasnak volt hosszú távolléti ideje. A KAPOSVÁRI ÁLLOMÁ­SON nincs biztosítva, hogy a heti pihenőnap közül az egyik vasárnapra essen. Kedvezőbb a helyzet, ha öt vasárnap van egy hónapban, mert akkor ál­talában négy csapatnak nincs vasárnapi pihenőideje. Amikor négyvasámapos a hónap, ak­kor többnek nincs. A somogy­szobi állomáson sem kapott mindenki pihenőnapot vasár­nap. Például Bódis József és Fazekas Sándor jegyvizsgáló­nak öt pihenőnapja volt ja­nuárban, de esy sem esett va­sárnapra. Pálfi Gyula jegvvizs- gálónaik egy hétre két pihenő­nap is esett, vasárnapra azon­ban neki se adtak. Becsúsz­nak hibák a pihenőnapok el­osztásában is Somogyszobon. Füvesi József jegyvizsgáló ja­nuár második és negyedik he­tében két-két pihenőnapot ka- poitit, a harmadikon azonban egyet sem. A gyeikén vési állo­máson sem gondoslkodnak megfelelően a vasárnapi pihe- nés-ről. A heti nihenőnanok ki­jelölése se he1 yes sok eset­ben. E megállapítások rámutat­nak arra, hol kell javítaniuk munkájukon a vezénvlőtisz- tevnek. Kir'vó tel-nség, hogz a gvékényesd állomás a köze­lebb lakó vonatkísérőket sok­kal többször rendeli be rend­kívüli vonatokhoz, mint a tá­zás vált szükségessé. A hír gyorsan terjedt, és fél órán be­lül minden brigádtag bent volt az adónál. Egyikük a fürdő­kádból lépett ki, és csak ma­gára kapott valamit, hogy mi­nél előbb beérjen. Kozma László szb-titkár a faluban hallotta meg, hogy baj van az adóval. Az elsők között ért oda, hogy segítsen. A rádióállomás dolgozói mindent megtettek, hogy tel­jesíthessék vállalásaikat. Kitű­nő munkájuk eredményekép­pen az idei értékeléskor meg­szerezték a szocialista állomás címet. — Ebben mindenkinek egy­formán része van — mondja az szb-titkár. — A tizenhat ta- _ gú brigád a műsza ki bérén de- j zések elkéső ésével n’gy | hasznot hajtott az állomásnak tavaly. Részt veszünk a kong­resszusi versenyben is. Mun­kaidő után most is sokan jár­nak be, hogy ötleteikkel, ja­vaslataikkal elősegítsék a ver­seny sikerét Az adóállomás épülete előtt virágoskert pompázik, körülöt­te nyolc holdmyi díszparic — A versenyből nem akar­tak kimaradni a mi »»alkalmi« kertészeink sem. A négy se­gédmunkás, a fűtök és a ta­karítók egész éven ált gondoz­zák, locsolják a park növé­nyeit. ök nyírják a lombokat, ültetik a rózsatöveket — mu­tat széles ívben a sétányok fe­lé az állomás vezetője. — Nyá­ron csodálatos a környezetünk Az adó munkatársai műszak után is megtalálják egymást A kék mikrobusszal hol kirán­dulásra, hol moziba mennek. Az idén Nagyvázsonyba ké­szülnek. Vitorlásuk a nyári szezont várja, és munka után nekivágnak a Balaton hullá­mainak. — Persze nálunk sem megy minden zökkenő nélkül — mondja Czirják Gyula. — Ahol emberek vannak, mindig akad gond is. A szakma sem köny- nyű- Ahhoz, hogy valaki azt mondhassa: ismeri az állomás berendezéseit, legalább két évet el kell töltenie nálunk. — Nehezen ismerkedett meg a munkával a »»kis-« Reichert Zoli is, aki műszeripari tech­nikumból került hozzánk — folytatja az igazgató gondola­tát Kozma László. — Itt ba­cÁ Leg.kedaeJie.bJi emlék Nagyon sok gyereket taní­tottam meg a betűvetésre és arra, hogy a számok birodal­mában hogyan lehet eligazod­ni. Ha visszagondolok, az ar­cok összemosódnak, de ha ta­lálkozom valamelyikkel, tu­dom rögtön, ez is tanítvá­nyom volt. És valami mind­egyikről eszembe jut. Egy mindig hófehér kötény, egy célt tévesztett futball-labda, egy csokor virág. De ha azt kérdezik, mi a legkedvesebb emlékem, akkor újra meg új­ra feltűnik előttem Surány Peti mindig borzas feje, ahogy ujjait tördelve ott állt a dobogó szélén.., Sokat kínlódtam vele. Ren­detlen, hanyag gyerek volt. De nem tudtam rá haragudni. Inkább mindig úgy összeszo­rult a szívem, mikor kopottas kiskabátjában, falevelet vagy vadgesztenyét rugdalva vé- gigkódorgott az iskolaudva­ron. Unottan. Mintha öreg és fáradt lett volna. Rendszerint mindig elkésett. Sokan voltak testvérek. A sok gyerekkel a szeretet is meg szokott sokszorozódni a családban. Náluk nem így volt. Az apja valahol messze dolgozott, a keresetből vajmi keveset látott az asszony, akii a sok munka, a rászakadó gond idegessé, örökké inge­rültté, türelmetlenné tett. Ne­velte a gyerekeket, de a kő-. rülmények miatt nem az örö­met kereste, látta bennük, ha­nem az ő nehéz, szomorú sor­sának okozóit. Talán ezért volt az, hogy bármit csinált Surány Peti, nem tudtam haragudni rá. Sót igyekeztem megkülönböz­tetetten foglalkozni vele. De jó darabig úgy látszott, tel­jesen meddő a fáradozásom. Pedig mindent a világon meg­próbáltam. Voltam hozzá szi­gorú, büntettem; egykedvűen elviselte. Próbáltam a szivé­hez férkőzni, beszéltem vele. Külön tanítottam. Csak az ő számára újfajta szemléltető­eszközöket készítettem, hogy talán igy sikerül fölkelteni érdeklődését. Mert nem és nem, sehogy sem ment neki a tanulás. Amíg más gyerek­hez egyszer, öhozzájuk el­mentem ötször. Sajnáltam, mert tudtam, láttam, hogy több van benne. Csak olyan közömbös volt. Amit nem tudtam mással ma­gyarázni, mint az otthoni kö­rülményekkel. Nemegyszer megfigyeltem, hogy tízperc­ben, amikor a többiek hangos zsivajgással hancúroztak az udvaron, ő zsebre dugott kés­zei a falnak támaszkodva ácsorgóit. És nézte őket. Ha kérdeztem: »Miért nem mész te is játszani?« — csak ennyit felelt kurtán: »Most nincs kedvem.« Nem volt rossz gye­rek, sem szemtelen. Inkább különös. És ezért nőtt a szi­vemhez ... Mondom, mindent megpró­báltam vele, de a változás — ha mérni lehetett volna — csak milliméterekben fejez­hető ki. Ez egy kicsit elkese­rített. Elhatároztam, hogy mellette maradok akkor is, ha sehogy sem tudom felolda­ni ezt a különös zárkózottsá­got, és szemmel tartom leg­alább addig, amíg valami szakma nem lesz a kezében. Messze volt ez még, hiszen hányadikos is volt? Másodi­kos vagy harmadikos. Ponto­san nem emlékszem. Akkor történt valamelyik évben... Egyszer észrevettem, hogy Surány Peti, ha magyarázok, nem veszi le rólam a szemét. Figyel. Feltűnt, mert nem igy szokott lenni. Az is szokatlan volt, hogy kérdezés nélkül, magától is jelentkezett oly­kor-olykor. Nem tttem rá megjegyzést, nem faggattam az okáról. Elmentem hozzá­juk, otthon minden a régi- volt. Csak magamban töp­rengtem, de sehogy sem tud­tam érdemleges választ talál­ni. Aztán egyszer kihívtam felelni. Akkor ért az igazi meglepetés. Peti olyan felele­tet vágott ki, hogy bármelyik jeles tanulómnak dicséretére vált volna. Nem tudtam to­vább titkolni meglepetésemet és örömömet. Öröm __Kevés ez a szó a hhoz a jóleső, meleg érzés­hez, amit akkor éreztem. Mondhatnám úgy is, hogy há­lás voltam a gyereknek, mert hirtelen értelme lett mindan­nak, amit addig tettem érte. Meg akartam valahogy jutal­mazni, hogy érezze ő is. Mondtam neki, hogy kevés­nek tartom azt az ötöst, amit beírtam azért, amit produkált. Kérjen valamit. Bármit! Ju­talomból megadom neki, mert megérdemli. Ott állt a dobogó melleit, lehajtotta mindig kócos fejét, fülig elvörösödött, és tördelte az ujjait. Magamban latolgat­tam: Vajon mit fog kérni? Cukrot? Csokoládét? Ceruzát vagy tollat? Mit? De ö csak hallgatott. Is­mét biztatni kellett: »No, mondjad meg nyugodtan, bát­ran!« Föllépett a dobogóra, hoz­zám. Olyan lassan, olyan fé­lénken, amilyennek még so­hősem láttam. Aztán 'közel hajolt, és a füelembe súgta: — Tanító néni! — No, Tci vele, mondjad! — Tanító néni, hadd csó­koljam meg... Sohasem fogom elfelejte­ni! ... Lehet, hogy banális­nak hangzik, de engem meg­rendített. Nehéz volt uralkod­ni a könnyeimen. Nem cukor, nem csokoládé, nem más —■ a szeretet hiányzott annak a gyereknek... Surány Peti csókja lett az én legkedvesebb emlékem .. . Azóta ember lett belőle. De ezt soha nem tudom elfelejte­ni ... Följegyezte: Vörös Márta Lajos Géza Apró Antal fogadta Faggyejevet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese szombaton fogadta Nyi- kolaj Faggyejevet, a KGST titkárát, aki a Budapesti Nem­zetközi Vásár alkalmából tar­tózkodik Magyarországon, s szívélyes eszmecserét folyta­tott vele. (MTI) Azonnali belépésre felveszünk kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés az építőiparban rendszeresített teljesítmény­bérezés szerint. Szállást, étkezést biztosítunk. A napi étkezés térítési díja 9,20 Ft. Jogosultak részére az épí­tőiparra meghatározott fölemelt különélési pótlékot és 24 ledolgozott nap után hazautazási költséget fizetünk. ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre n. 13. (3805)

Next

/
Thumbnails
Contents