Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-25 / 122. szám
Szerda, 1966. május 25. 3 SOMOGYI NfiPbAf Megpezsdült az élet N emes hagyományokkal, szép eredményekkel teli a kongresszusi versenyek története A párt VIII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójának előterjesztésekor Kádár János elvtárs elismeréssel szólt arról a sok százezer dolgozóról, akik »a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben a legszebb módon, az alkotó munka tetteivel fejezték ki egyetértésüket a párt politikájával, a szocializmus ügyével«. Napjainkban — a párt IX. kongresszusára készülődve, a nemes hagyományokra és eredményekre alapozva —i formájában gazdagabban, tartalmában a leglényegesebb feladatokra koncentrálva születik újjá a verseny-mozgalom, s százezreket mozgatott meg rövid néhány hét alatt. »Megpezsdült az élet nálunk, sorra alakulnak az új munkabrigádok a szocialista címért versenyző, s az azt már elnyert közösségek keresik-ku- tatják a többet nyújtás lehetőségét« — így fogalmazta meg a kongresszusi verseny meghirdetésének hatását az egyik nagyüzemi párttitkár. Megpezsdült az élet: a vetélkedés, a tudás, az akarás összemérése szép emberi tulajdonság, s immár hosszú évek óta hazánkban a szocializmus építésének céltudatosságával párosul. Megpezsdült az élet: exportszállítások határidejének előbbre hozását, jobb minőségű termékek előállítását, a termelés gazdaságosságának fokozásait vállalják a kisebb és nagyobb kollektívák. A kongresszus tiszteletére tett vállalások nagy többsége hű tükre feladatainknak, s jól szolgálja a közös célt,, harmadik ötéves tervünk első esztendei tennivalóinak sikeres elvégzését A kongresszusi munka- verseny kimeríthetetlen erőforrás: hiba lenne hát, ha megrekedne a műhelyek, gyárak falai között, ha nem pezsdítené meg mindenütt — a tervezőirodákban csakúgy, mint a kereskedelmi vállalatoknál, a mezőgazdaságban és a hivatalokban — a dolgos hétköznapok légkörét, ha hatásaként nem fokozódna az élet minden területén a társadalmi aktivitás. A kongresz- szusi versenybe mindenki »benevezhet«, hiszen országépító feladataink sikeres megvalósítása mindenkitől és mindenütt többet, jobbat kíván. Többet és jobbat az íróasztaloknál, a földeken, a pult mögött, a közlekedésben; okos fölmérését annak, hogy mi szolgálja leginkább a társadalmi érdeket, s szilárd elhatározást, hogy e lehetőségeket az adott szó, a vállalás kötelező erejével — kihasználják. Harmadik ötéves tervünk első esztendejének feladatai sok tekintetben új, de minden esetben magasabb mércéjű próba elé állítják a népgazdaság különböző területein munkálkodókat: több iparágban a termelésnövekedést teljesen a termelékenység fokozásával kell biztosítani; javítani kell a gyártmányfejlesztési és gyártásszervezési munkát; új, a piaci igényeidhez rugalmasabban igazodó termelési szerkezetet kell kialakítani, fáradhatatlanul keresve az ereömé- nyességjnvító tényezők érvényesülésének útját. Éppen a feladatok sokrétűsége kívánja meg, hogy tág teret adju-'k a kongresszusi vérsenymozga- lomnaík, az önkéntes többet vállalás már ma is százezreket tömörítő erejének. H angjában némi sürgetéssel így fogalmazott a minap az egyik ezüst jel vénnyel kitüntetet, szerszámkészítő szocialista brigád vezetője: »Mi már megtettük a magunk vállalását, ám szeretnénk azt is tudni, hogy számíthatunk-e a technológusok, a gyártóeszköz-gazdálkodók, az anyagbeszerzők segítségére adott szavunk teljesítéséhezValó igaz, eddig leginkább a munkások, a közvetlen termelésirányítók hallatták hangjukat; lassúbb, tétovább a reagálás a közvetett irányító műszakiak, az ügyviteli dolgozók körében Pedig csak velük gyümölcsözhet igazán a műhelyek buzgalma. Ha valahol, akkor ezeken a területeken kívánatos leginkább, hogy megpezsdüljön a iminkaritamis, követőkre találjon a munkások adta sok és nagyszerű példa! A lehetségesnél és kívánatosnál jóval kevesebb a műszaki, az ügyviteli dolgozókból alakult brigád: a kongresszusi verseny is ösztönzője lehet az új típusú kollektívák létrejöttének, erőik összefogásának. A párt kongresszusai szocialista hazánk történetének kimagasló mérföldkövei. Az or- szágápátő munka nagyszerű tetted, az áldozatvállalás, a be- -csütefel elvégzett feladatok, az ősiként adott többlet jelen ■ tik e mérföldkő ar-nya'apjlt. Irrm'ir két évtizede hozzá- sza’atunk ahhoz, hogy munkánk g,""mölcs'íben ’-ö ören ré'zea d nk, de e ő ész té- T* '?frT " r>'' (>?&?< 'í Hí1' Í7 IvŐ- ".öyik. Nem kivé'el ez alól napjaink valósága sem. A kongresszusi mur’-averseny életünk «*’• terü'eten már eddig is nam-szérű példái k~' szólnák e'kHg is fV- 'ha'-fla- nmkre ö’zt'nz'átt többre, társr- dialm'dag kevésbé aktívaka'- vonzott közelebb célkitűzéseinkhez. O lyan, az egész társadalomra kisugárzó tömegmozgalom ez a verseny, ahol helye van mindenkinek, s ahol szükség is van minden emberre. Az anyagi és szellemi gyarapodás föltétele, hogy a társadalom minden tagja többet akarjon, és többet is tegyen. Akarás és cselekvés egysége, erőink ösz- szefogottsága: ezt jelenti a mát és a holnapot alakító kimeríthetetlen forrás, a kongresszusi munkaverseny. DICSÉRET KORA REGGEL A SZAPORA BESZÉDŰ OLASZ KERESKEDŐ háromszor is végigszaladt az istállón. Minden bikát megnézett, és a szó szoros értelmében megvizsgált. — Bravó! Bravó! — így kiáltott fel az első vizsgálat után. Az állatgondozók ott álltak a bejáratnál, és mosolyogva nézték az izgatott kereskedőt. Az olasz szinte -tűzbe jött. — Azt mondja, nagyon szép — fordította a tolmács a pergő, dallamos beszédet — Gratulált maguknak. Mindegyiküknek, mert ilyet régen látott már ... Az olasz nevetett örömében, és mintha táncra készülne, vígan csettintgetett — Olyan lovaim voltak. emlékezik Fábos József. BARACKRITKITAS A törpe őszibarackosban most sem szünetei a műn a. A ritkítás az időszerű teendő, azzal foglalatoskodnak már napok óta. Lakatos András főkertész az érdeklődőknek részletesen megmagyarázza ennek a műveletnek az értelmét, fontosságúit. Jól sikerült a virágzás is, a kötés is. A kis fákon oly sok gyümölcs található, hogy ennyit egyszerűen nem bírnának el később az ágak, illetve ha elbírnák is. a rengeteg baracknak úgyszólván mindegyike apró maradna. A cél pedig ennek éppen az ellenkezője: darabszámra kevesebb, de kiváló minőségű és ösiszmennyiséaben sak gvümölcs teremjen. Ezért van a ritkítás. A kertész, a kertészeti munkás keze nem reszkethet, le kell venni minden második gyümölcsöt. S az a fele, ami a fán marad, az idei év gazdag ígérete. Ebben a fiatal, ötödik éves lengyeltóti gyümölcsösben is megnő átlagosan negyvenöt- ötven milliméter átmérőjűre az őszibarack. Bizonyosan lesznek közöttük kilencven milliméteres gyönyörű példányok is. Egy-egy fa megadhat átlagosan harmincötnegyven kilót. Másutt, a Ba- latonboglári Állami Gazdaság alakulásakor telepített barackosban termőfánként — a mostani kilátások szerint — az ötven kilót is meghaladhatja az átlag. A természeti tényezőket illetően ezután leginkább a csapadék függvénye a hozam. Itt öntözni nem lehet, az eső hizlalja, duzzasztja, növeszti a barackot. A nap pedig érleli, színesíti — illetve várjunk csak: a teljes érés előtt lej kell szüretelni, mert csak; úgy szállíthatják külföldre. Szép a gyümölcs a fám Mint ahogy a fák is erőtelf jesek. Van is mitől fejlőéi- niük, gazdag termést adniu j. Háromévenként kap a főid szerves trágyát, időnké f.t zöld trágyát, az idén még hektárra átszámítva hffrmincnégy mázsa vegyes műtrágyával táiplálj ák a bsm c- kost. Már most, a kötés után, a ritkítás idején látszik: meghálálja mindezt értékes termésével. K. J. ujjaival. A harminchat hízott bikából tizennégy extrém A, a többi extrém B minősítést kapott. A hozzá nem értő ember e számokat olvasva most kérdően felvonja szemöldökét, és tán legyint is: Na és? A kétkedésre adatokkal és egyszerű, dolgos, hétköznapi emberek mondataival adok választ. Az olasz kereskedő a tap- sonyi Rákóczi Termelőszövetkezet istállójában rajongott. Papp László elnök szavait idézem: — öt éve exportálunk. Svájcba, a Német Szövetségi Köztársaságba és Olaszországba szállítják hízott bi- V 'inkát. Ez a szállítmány mintegy .egyszázezer forintot hoz a szövetkezetnek. Minden hízott bika több mint tizenegyezer forintot. A magyar parasztember sorsáért utolsó szívdobb’aná- sáig aggódó, örökké segíteni akaró, faluj ró, tanácsot adó nagy írónk, Móricz Zsigmond vetette papírra ezt a mondatot: *►.A magyar parasztember csak akkor élhet ;obban, ha állatot tenyészt és hizlal ...« A véletlen úgy hozta, hogy ezen a reggelen egyik neves írónk édesapjának, idős Szász Imrének a szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás tudós ismerőjének társaságában nézhettem végig a tapsonyi állatállományt. Amikor kiértünk a napfényre, az öreg tudós ennyit mondott: — Minden állatenyésztő megérdemli, hogy kezet szorítsanak vele... A HATALMAS ISTÄLLÖ másik bejáratúnál a szállító autókra vártak azok, akik megérdemlik a kézszoritást: Horváth Imre, Fábos József és Szecsödi Imre gondozók. Szőke Feri bácsi, a legidősebb gondozó elment az első Megtaláljuk a számításunkat mondja Szecsödi Jözsef. — Olyan lovaim voltak, hogy mindenkinek megakadt rajtuk a szeme. Huszonháromezret ígértek értük. de nem adtam oda. Egy hétre rá valami kórság elvitte mind a kettőt... Talán válaszul: Horváth Imre kivezet egy bikát a fényre. — Az olasz kedvence ... A kereskedő ezt írta a bika oldalára: »A nap öröme.« És a nevét, hogy még csak véletlenül se maradjon ki a szállítmányból. — Mi már itt éljük le as életünket — mondja Szecsödi József. — Megtaláljuk a számításunkat — Majd minden évben hatszáz egységünk van — teszi hozzá Horváth Imre. — ■Igaz, hogy négykor kelünk minden reggel, de nálunk ez nem számít Amit az ember szívesen csinál, az úgy Nem akadályozzák, de nem is ösztönzik őket Beszélgetés segédmunkásokból lett szakmunkásokkal «►A nap öröme.* mmm Horváth Imre bemutatja az olasz kedveneét. A TRANSZVILL Kaposvári Gyára 1-es telepének szereldeiében egy harminc év körüli zömök férfit szólított meg Papp István csoportvezető, diszpécser: — Sreinitz elvtárs, maga mikor vizsgázott le? — 1964-ben lettem szakmunkás — hangzott a válasz. — Megérte? — vágtam közbe. — Igen. Emelték az órabéremet, van szakmám ... Ebben a műhelyben még két olyan ember dolgozik, aki nem sajnálta az időt és a fáradságot, s megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt. Az egyiket Puspán Lászlónak, a másikat Lukács Lajosnak hívják. Véleményük egyezik Sreinitzével. A szereidében csak két dolgozó nem szerzett még szakmunkás-bizonyítványt. Mindkettőt igyekszik rábírni a brigád a vizsga letételére. Egyikük, Sinkó János határozottan kijelentette: nem szerez szakmát — Idős vagyok — mondta. — Nekem már nem fontos. Azrtán az igazgató felé fordulva így szólt: — Szeretnék az öntödébe menni segédmunkásnak. Ott többet keresnék. A másik segédmunkás. Kemény István nem zárkózott el a vizsga elől. Mihelyt családi problémái megoldódnak, megszerzi a szakmunkás-bizonyítványt. Tóth Géza gyáregységvezető egyetlen szóval sem ösztönözte a két segédmunkást, hogy szerezzen szakmát. — Minden évben szabadulnak fel nálunk segédmunkások. Nem akadályozzuk meg a szakmunkás-bizonyítvány megszerzését, de nem is ösztönözzük a segédmunkásokat, hogy váljanak szakemberré. Nem szervezünk előkészítő tanfolyamot se. Nekünk nem valami hasznos az ilyen jellegű szakmunkásképzés. Jobban járunk, ha ipari tanulókat szerződtetünk. Különben sok szakmunkásra nincs is szükségünk. Annyit, amennyi kellett, mindig kineveltünk. A közeljövőben a 2-es telepen több lakatosra lesz szükségünk. Ez a telep a tervek szerint a VBKM lakatosüzeme lesz. Vész nincs. A szükséges létszámot biztosítani tudjuk. » — Ki tudja, a lakatosüzemből lesz-e valami? — mondta Magyar József, a 2-es telep vezetője. — Itt mór nagyon sok variáció volt. Ígéretek alapján nem lehet szakmunkásokat nevelni. Eddig sok szakember vált meg tőlünk, mert nem tudtunk / munkát adni. Na- gvobb aránvú szakmunkásképzés után még több lenne a kilépők száma. Oj embereket kellene betanítani. Ez nem gazdaságos, a termelékenység rovására megy. Krizsán Andrásnak, a transzformátorüzem vezetőjének esete is azt mutatja, hogy nehéz helyet találni az újdonsült szakmunkásoknak. Krizsán András a bizonyítvány megszerzése után tizenhat hónapig dolgozott segédmunkásként — Gondoltam, majd csak észrevesznek egyszer — mondta. Több mint egy év kellett hozzá. Krizsán halk szavú, türelmes ember. Tudott várni. — A többség nem vár. Mihelyt a bizonyítvány a kezében van, követeli, hogy a szakmában foglalkoztassák, emeljék a bérét. Ha ezt nem tudjuk megtenni, veszi a kalapját — mondta Magyar elvtárs. A türelmesebbek közé tartozik Szabados Ferenc is. ö hegesztő, és lakatosszaíkmából tett vizsgát. Hat hónanig várt a szakmájának megfelelő munkára. A telepvezető még bemutatott néhány olyan szakmunkást, aki segédmunkásként kezdte az üzemben. Valameny- nyien »lógedrttek. Üe.v éreztem, hogy Magvar elvtárs büszke rájuk. egy kireit dj-'reioszik is velük. Az évenként felszabaduló három-négy segédmunkásnak örül. Ennyien vizsgáznak le minden propaganda nélkül. Ennyit el is tudr.ak helyezni. Ha ez a szám emelkedik, már baj van. Ezért nem törekszenek rá, hogy emeljék. Helyes-e ez? — kérdezhetnénk. Nem. A gyárnak szervezettebben kellene szakmunkássá átképeznie a betanított segédmunkásokat. Ez a népgazdaság és a megye érdeke. Ha elmennek a felszabadult szakmunkásak, más üzemekben gyümölcsöztetik tudásukat. A 2-es telepen beszélgettem Pásti János segédmunkással. Elmondta, hogy az ősszel szeretne levizsgázni. Amikor megkérdeztem tőle, hogv miért, a következőket válaszolta: — Gépészmérnök szerettem volna lenni. Közbejött a második világháború. Nem válthattam valóra az álmom Rt. Most tanulhatok, szakember lehetek. Elmondták, hogy Szabados Dezső, a telep művezetője és párttitkára, amiig az üzemiben dolgozott, ösztönözte a munkásokat a szakma megszerzésére. Ezt nem mint műszaki, hanem mint polit;kai munkás tette. A párttitkárnak volt igaza. Szegedi Nándor szállítmánnyal. Elkísérte kedvenceit a vasútállomásra. Régi emberek. Itt kezdték az új életet mindannyian. S lám, milyen érdekes az élet: itt voltak cselédek a káptalan birtokén, egyszerre lettek újgazdák, és mind a négyen — még a legfiatalabb Horváth Imre is — állatállományt akartak. Régen és akkor ebben a faluban a ló volt a minden. Egy vallomásnak beillő mondat, Fábos Józsefé: megy, hogy még nézni is öröm. VÉGIGJÁRTUK a major épületeit. Amikor m r mindent megnéztünk. visszamegyünk a mázsái: z ás figyeljük a rakodást — Mit ér ez az állatállomány? — kérdezem az elnököt. A tenyésztés és hizlalás öreg tudósa megelőzi. Ö válaszol: — Aranyat!... Németh Sándor Kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári és környé i építkezéseire. Csak kőműveseket pedig a sió toki és környéki munkahelyekre vesz fel. Különélés! pótlékot fiz .'tünk Kaposvár területén: családfenntartóknak napi 15 Ft-ot, nem család- fenntartóknak napi 10 Ft-ot; vidéki munkahelyeken: családfenntartóknak napi 30 Ft-ot, nem családfenntartóknak pedig napi 15 Ft-ct, ha vidéki iakásbejelentéssel rende köznek. Munkásszállást, üzemi étkezést biztosít >nk. A felvételkor tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés: Kaposvár. Május L utca 57. és Siófok, F’ő u. 300. (87755) ,
