Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
Vasárnap, 1966. május 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Először ők értsék iiat, a LUi/^iS./ivixi tér ineszelesen A háztáji gazdaságok szerepét és jelentőséget óriueisezle- ten viLaittáx meg a kapós.ári járás párttiUái-ai. Helyesen döntött a párt-vb, amikor elhatározta, hogy ezt a témát e plenum napirendjére tűzi. Arra törekedtek, hogy először az alapszervezetek titkárai értsék meg a párt agrárpolitikájának ezt a fontos tételét. Ha mindnyájan világosan látnak ebben a kérdésben, akkor kellő elvi és közgazdasági ismerete' birtokaiban sikeresebben dolgozhatnak falujukban, terme lőszövetkezetükben a háztáji termelés előmozdításán. Az értelmezésben és megítélésben két véglet tapasztalható itt is. Az egyik felfogás szerint a közöstől függetlenül vagy azt megelőzően, minden erővel támogatni, fejleszteni kell a háztájit, mert az adja a tagnak a biztos megélhetést, ^zzel szemben áll az az álláspont, hogy a háztáji csakis a közös rovására van, elvonja az erőt, a figyelmet a nagyüzemi termeléstől, táplálja a parasztban a kistulajdonosi szemléletet, tehát nyomós gazdasági és politikai meggondolások — szerintük — a. háztáji gazdálkodás szigorúbb korlátozását, majd pedig elsorvasztását indokolják. S e két véglet között hány meg hány árnyalata található a háztáji gazdaságok szerepe túlbecsülésének vagy lebecsülésének! Hagyjuk azonban a gyakorlat által már sokszor megcáfolt szélsőségeket, amelyeknek mindegvike elrugaszkodott a valóságtól. Inkább figyeljünk a helyes értelmezésen alapuló megoldási javaslatra. Itt is a tények bizonyítanak. A kaposvári járásban a szövetkezeti parasztcsaládoknak csak 53 százaléka tart tehenet. Ez a hiteles adat önmagában is mutatja, hogy mitől kell jobban óvakodnunk: nem attól, hogy mértéktelenül felduzzad a háztáji, hanem sokkalta inkább attól, hogy a tagok jószágállománya gyorsabb ütemben csökken, mint ahogy a közös növekszik. Az átlag persze kirívó aránytalanságokat is magában foglalhat és eltakarnom helyeselhetjük. Éppen ez az a p.nt, ame.yen m g a.áljuk a cioiog lényégé-. Azt szinte senki nem teszi szóvá a háztáji szerepét nem pontosan ismerőik közül, hogy száz családból negyvenhétnek egyetlen tehene sincs. Ellenben amiatt sokan méltatlankodnak, hogy az 53 százalékba olyanok is tartoznak, akiknek nem egykét, hanem több tehenük van. Mindebből kettős teendő adódik. Aki! n k üres az istáró- juk, lehetőleg minél többen állítsanak be jószágot. S aki nemcsak egy-két szarvasmarháit ' tart? Tartson annyit, amennyit a. háztájiban termelt meg a közösből kapott takarmánnyal elláthat. Úgy véljük, ez a megfogalmazás helyesen útba igazít. A- '.»általánosabb tapasztalat ugyanis — tehát nem egy-két kirívó eset — az, hogy a sok jószágot tartó családok erejükhöz mérten, szorgalmasan dolgoznak a sző etkez-tb-n. Érthető ez, hiszen éppen a közösben végzett munkájuk ellenében jutnak hoz-á takarmányhoz. övezze az ilyen embe e- ket kellő erkölcsi megbecsülés is.' A járási titkár megfogalmazása szerint: — A legszorgalmasabb tsz-tagoknak szinte minden kívánságát lessék, figyeljék a szövetkezeti vezetők, elégítsék ki jogos igényeiket. Megérdemlik, hiszen ők munkájukkal bizonyítanak, azzal támogatják az átlagosnál jobban, hathatósabban a, közöst. A kaposvári járás falusi óért titkárai ezzel az útmutatással hasznos elvi segítséget kaptak a háztáji vita he'yi eldöntéséhez, illetve a helyes gyakorlat folytatásához vagy annak kialakításához. Evéghői ők a ve etőság^el, a kommunisták közösségével együtt igen sökat tehetneki sőt nyugodtan állíthatjuk, hogv mindent megtehetnek érte. Erőt ad az e célból végzendő politikai munkájukhoz az a hidat, hogv — példánknál maradva — a teibőség nem te1 ént veszélyt a szocializmus ügyére sem falun, sem városom. Vietnami műszak 40ii mn kássa Először munkásőrök vetették föl, hogy tartsanak viet- naim műszakot a Világítástechnikai Vállalatnál. A javaslattal egyetértett a pártszervezet, aztán a KISZ-fiatalok léptek akcióba. Beszéltek a munkásokkal: megállapodtak, hogy mindenki bent marad, és egy műszakot dolgozik. A vállalat vezetői azt kérték, hogy a szerelde munkájában segítsenek. Ez a részleg villan: oss gl segédberendezéseket gyárt, s elég nagy az exporttérve. Ha ott dolgozzák le a vietnami műszakot, sokat segítenek az üzemnek is. A munkában a fiatalok jártak az élen. Nem csoda, hiszen körülbelül kétszáz KISZ- koros~tályú fiatal dolgozik az üzemben. Er a munka két vasárnapot jelentett. FTy-egy műszakban négy órát dolgoztak. S velük egvütt bejöttek az idősebb munkások is. ösz- st s n C "kn m nég sz'z embe". Komolyan vették, amit vállaltak. s ezzel segítettek az üzemnek is. SZERDA VOLT, látogatási nap. A megyei kórház kapui előtt óriási tömeg, szinte egymást taposták az emberek. Aztán megindult az áradat pocsolyán, úton, virágágyakon keresztül. Velük mentem. A látogatók csupa jóérzésű emberek, különben nem volnának itt. Beteg gyermekük, szüleik, hozzátartozóik, ismerőseik vagy az utcabeliek fekszenek a kórtermekben gyógyulásra várva. S ők együtt éreznek velük ... De nem mindenben. A sebészeten nyolcán ülik körül az ágyat; a beteget nem láthatom, nem tudom, hogy nő vagy férfi. Négyen ülnek az ágy szélén kétoldalt, ketten a székeken, s ketten még állnak mélyre hajolva a beteg fölé. A másik teremben lepedőnek beillő zsírpapírból illa------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ \ E ldobtak mindent: hazát s barátokat Kutas József ÚJ HELYISÉGBE — a Kossuth Lajos utca 8. szám alá — költözött a napokban a kaposvári Üttörö és Ezermester Bolt. Kégi helyén, a Tanácsház utcában zsúfoltság akadályozta a munkát. Úttörő ruházati cikkekből emiatt nem is tartottak, csak inget. De az ezermesterkedéshez szükséges anyagokból is csak igen keveset rendelhettek, emiatt gyakran távoztak a vásárlók dolgave- gezetlenül. Most jelentősen növelhetik mind a ruházati, mind pedig az ezermesterkedéshez szükséges cikkek mennyiseget, választékát. Árusítanak úttörő nadrágot, zoknit, tábori felszereléseket is. Az áruk elhelyezése is megfelelőbb, s a vásárlók kulturált körülmények között szerezhetik be az új üzletben a kere- spf.t. cikkeket. Bírósági hir: »►Hazatérés megtagadása miatt — engedély nélkül külföldön maradtak — bűnvádi eljárás indult dr. Fehér Viktor és felesége, a Kaposvári Megyei Kórház volt orvosai ellen.-* Nagy meglepetéssel olvasták a kaposvári kórház vezetői azt a levelet, melyet 1965. június 12-én kaptak a néhány nappal azelőtt érvényes útlevéllei külföldre utazott dr. Fehér Viktor belgyógyász orvostól: »Közlöm a kórház vezetőive', hogy állásomról a mai nappal lemondok. Kérem, hogy munkakönyvemet hozzájárulással kilépett bejegyzéssel ausztriai címemre haladéktalanul küldjék meg... Dr. Fehér Viktor a feleségével és kislányával utazott Ausztriába. Engedélyük a külföldön való tartózkodásra 15 napig szólt, de nem tértek vissza, hanem az NSZK-ba Utaztak, letelepedtek, és munkát vállaltak Rebau egyik kórházában. Pénzimádat Sokan találgatták, hogy az orvos házaspár miért nem tért haza. Hiszen Fehérek ketten hétezer forintot kaptak havonta a kaposvári kórháztól. Hogy a magánpraxis mit jövedelmezett, nem tudni, de tény, hogy telt majd kétévenként új kocsira, legutóbb egy százezer forintos Op°l Rkoríra. Nem nélkülöztek tehát, s lemondaniuk sem keúett semmiről sem, ha valamit meg akartak szerezni. Sőt... Akkor hált miért? De ne mi válaszoljunk a kérdésre, hanem dr. Fehér Viktor saiát maga. Idézünk néhánv levélből, taelyeket szüleinek küldött, s amelyekből még a legelfogul- tabb ember is azt olvashatja ki, hogy nem a hivatásszeretet, hanem a pénz imádata szakította el Fehéréket hazájuktól, rokonaiktól, barátaiktól. 1965. augusztus 12.: "... Nálunk a pénz nem probléma. A világon minden van itt, csak burgonyabogait nem látni, az meg nem is hiányzik ... Maját (ez a kislányuk, Marianna. A szerk.) ki- stafíroztuk ... Magamnak is vettem ingeket, cipőket, ruhákat, berendeztünk egy kétszobás lakást, megvettem egy autócskát, egy új Opelt... Decemberben ügyeleti díjból ki is fizetjük, a fizetésünkhöz nem is kell nyúlni. Nem sok, de két hónap alatt nem lehet mindent. Meg tartalékolni is kell. Nincs sok, de két otthoni Opel kikerülne az árából. Hiába, nagyon drága itt is az élet...« 1965. szeptember 23.: "... Maját tetőtől talpig felöltöztettük. Olyan bundát vettünk neki, hogy olyat még nem is látták... Stuttgartban bor- jú-kirántottat ettünk. Maja másfél adagot... Nagyon szereti a borjú-kirántottat. Mi is...« 1965. október 22.: "... Beugrottunk Münchenbe, vettünk néhány téli holmit. Annyi a szalonna, hús mindenütt, s nem győzünk enni. Minden betegünktől kapunk egy-egy láda sört, már nem tudunk mit kezdem vele. Ezt a leve et balatoni bor me lót’ írom...« A beteg csak üzletfél A gyógyító munkáról, az orvosi hivatásról sehol egy sor, egy elejtett szó, de annál több ilyesmi: Ezt vettünk, azt vettünk. No meg a vég nélküli dicsekvés a jólétről, amit a józan gondolkodású emberek bizony fenntartással fogadnak. Akárcsak azt, amit 1965. november 18-án keltezett levelében írt: »Szeretnénk, ha meglátnák, milyen élet van nyugaton. Olyan jó világ van Magyarországon, miért nem engedik ki magukat! Persze itt is vannak szegény emberek, akik csak használt autón járnak, s nem esznek mindennap borjúhúst... Anyám, mielőtt kijön, négy dolgot tanuljon meg: halászlét, gulyást főzni, palacsintát és lángost sütni. Ha itt lenne valaki, aki ezt a dolgot érti, egy év alatt — nem túlzók — kisr milliomos lehetne ...« E sorokat olvasva arra gondol az ember: mennyivel hasznosabb lenne — még nyugaton is —, ha a hivatását csak eny- nyire szerető, becsülő orvos inkább maga is a lángossütést, a halászléfőzést választaná. Mert akit egyszer a pénz imádata beteggé tett, azt soha semmilyen orvos sem tudja meggyógyítani. S ő vajon kit lát betegében: a gyógyításra váró embert, vagy egyszerűen üzletfelet, akitől pénzt vagy újabb láda sört remélhet? Megdöbbentő egy orvostól!... Fehérék üresen maradt háromszobás lakását egy rászorult házaspár kapta meg. Amikor Fehér tudomást szerzett erről, felháborodott hangú levelet írt ez év januárjában: "Nagyon meglepett bennünket, hiszen érvényes útlevéllel vagyunk külföldön, és most akartunk hazaindulni. Mi soha nem akartunk disszidálni, de ezzel kényszerűének bennünket, hogy külföldön maradjunk. Ez azonban nem végleges Az a célunk, hogy egy kevés pénzt összeszedjünk, és otthon egy házat építsünk, amiben majd lakni fogunk... Arról »megfeledkeztek«, hogy munkaviszonyukat felmondták, kislányukat nevelő- intézetbe adták, s hogy az NSZK-hoz köti őket a részletre vásárolt kocsi is. Szüleiket is úgy hívták magukhoz, mint akiknek nem áll szándékukban többé hazatérni. "Nehogy azt gondolj áik, hogy kislányunknak honvágya van, nekünk sincs — őszintén megmondom« — írta dr. Fehér egyik levelében. Elhisszük róla! Vannak jellemtelen emberek, akik a hazánál, a szülőföldnél, a barátoknál sokkal többre becsülik a pénzt, s életüknek csak egy célja van: bármi áron is anyagi jólétben élni. Pedig dr. Fehér Viktor és felesége csak néhány évvel ezelőtt tett esküt arra, hogy erejüket, tudásukat a gyógyító munkának, az emberek megmentésének szentelik. Megdöbbentő olvasni ezekét a leveleket, melyeknek minden szavából a hivatás megtagadása és a pénzimádat romlott levegője árad ... Szalai László a betegekért tos rántott csirke bukkan elő, még meleg. Nem tudom, hogy ezt »rendelte-e« az orvos . .. Az emeleten sár és piszok, úgy kell felvakami majd. S az áradat jön, látogat, kutat, benyit mindenhová, leül és cigarettázik, hangos szóval örül vagy bánkódik a beteg állapota szerint. A szülészet folyosói a legzsúfoltabbak; virágerdő a szobákban, szirmok és víztócsák a padozaton. A levegő nehéz, elhasználódott, s a kis ablak előtt, amel - mög 1 megmutatja magát az újszülött, egymás libát tapossák az emberek. Benézek a termekbe, egyik-másik helyen a betegek hat-nyolcszorosára rúg a látogatók száma. Szinte már nem is hiszem, hogy ennyi hozzátartozója van a szenvedőnek. De nálunk figyelmesek az emberek, aggódnak egymásért, s ezt meg kell becsülni, jó dolog. Talán csak a tapintattal van baj: ritkán vesszük észre, hogy a tömeges, hosszú látogatás izgatja a beteget, fárasztja, gyógyulását nehezíti, s a kórház rendjét borítja fel. IGYEKEZTEM mindenhová bekukkantani ezen a látogatási napon, csak a belgyógyászat egyik emeletén találtam zárt ajtóra. Csengetni kellett, fehér köpenyes ápolónő nyitott ajtót. S mert nem tudtam megnevezni beteg hozzátartozómat, kívül rekedtem jó darabig. Valami új látogatási rendszerrel kísérleteznek a belgyógyászaton. . . Olvastam valahol, hogy világszerte súlyos gondot okoz a kórházi látogatás lebonyolítása. Orvosi szempontból s a beteg gyógyulását illetően korántsem előnyös a beteglátogatás. Fertőzéssel veszélyeztetik a kórház miliőjét, fertőzésnek teszik ki önmagukat is az emberek. Kísérleteztek már azzal, hogy a hozzátartozók televíziós kamerák segítségével érintkezhetnék a betegekkel De ez a technikai csoda alighanem még sokáig várat magára. Addig is tennünk kell valamit. Az emberek ártalmas kedveskedései nehezítik az orvosok dolgát. A különböző ételek, italok be- hordása sem segíti elő a gyógyulást, akkor sem. ha megkívánja a beteg, hisz a kórházban az étkeztetés is a gyógyítás egyik eszköze. S a tömeges látogatás — magam is tapasztalhattam — kimeríti a beteget ö nem szól, nem tiltakozik, udvariatlanságnak vennék. De azt, hogy ők félórákat, órákat töltenek az ágy körül — azt csak együttérzésnek . .. Mondom, a tapintat, a megértés hiányzik az emberekből.. Visszamentem a belgyógyászatra. A kísérlet érdekes és egyszerű. Egy beteghez egyszerre csak egy, esetleg két látogató mehet, a többiek kint várakoznak addig. Beszállítom a kívülrekedtekkel is: türelmetlenek voltak és lázadozok. Nem volt igazuk! A türelemre \ intő intézkedés a beteg érdekében való... ! Tudom, az újat mindig ne- 1 héz bevezetni. A szándék tisztasága, a közös érdek azonban hozzásegíti majd az egészségügy dolgozóit, hogy a nagy közösség egyetértésével — és segítségével — valósítsák meg j tervüket. Mert tervekről is hallottam a látogatás után, s ezeknek egyetlen célja van: i kulturáltabb látogatási rendszert bevezetni a beteg érde- j kében. A KÓRHÁZ VEZETŐ TES- ■ TÜLETE jól látja az ellentmondást. és kompromisszumot keres. Július elsejétől — az új rendszer bevezetésétől — sem csökken a látogatási idő. A szerdai és vasárnapi két-két órás látogatás helyett azonban szerdán 11-tól 12-ig, pénteken 17-tól 18-ig és vasárnap 10-től 12-ig fogadhatják majd a betegek hozzátartozóikat, s egy perccel sem tovább, hisz zavarná a kórház rendjét, étkeztetését, gyógyító munká ét. Nagyobb fegyelmet, több megértést és figyelmet, a kórház tisztaságának tiszteletben tartását föltételezi és követeli meg ez a rendszer. Azt, hogy ne terheljük túl a beteget, hogy jó szándékunkból csak jó fakadjon, értsük meg őket, s tiszteljük méltóképpen a kórház különös, zárt világát, amelyben minden látogatás egy-egy zökkenőt jelent. A látogatási idő alatt eddig nem volt szervezett ellenőrzés, nem foglalkoztak a vendégekkel az egészségügyiek, inkább félrevonultak az áramló tömeg elől. Az új rendszer bevezetésével az ő munkájuk szaporodik. Megszervezik majd, hogy egészségügyi dolgozók fogadják a látogatókait, kalauzolják őket, figyeljenek a bent tartózkodás idejére, s az orvosok adjanak rendszeresen felvilágosítást a hozzátartozóknak. S ha most a kívülállók kívánságát tolmácsolhatom, azt kell mondanom: udvariasságot kérünk tőlük is, kedvességet, megértést, olyan magatartást, amelyet a betegek kapnak tőlük ... Szerda volt, látogatási nap. Hat-hétszáz ember nyüzsgött az épületek között, s amint a kapu közelében sétáltam, egy idős embert figyeltem meg. Elkésett, sietett nagyon, 8 ahogy a tárt kapuhoz ért, megtorpant egy másodpercre. Fölemelte a fejét, és az eddiginél nagyobb tartással közeledett a belgyógyászat felé. Megérezte a kórház különös levegőjét. EZT KELL EREZNÜNK mindannyiunknak. Az új rendszer jónak látszik, de végrehajtani csak együtt lehet, s csak akkor, ha szemléletünkből fakad a nemes gondolat: orvos és nővér, ápoló és beteg, portás és látogató — együtt a betegekért... Jávori Béla Kisdobos- és úttörőavatás Szombaton Kaposvár több általános iskolájában kisdobos- és úttörőavató ünnepséget rendez ek ab ból az alkalomból, hogy a nyolcadikosok elbúcsúznak iskolájuktól, s az alsó tagozatos kisdiákok előbbre lépnek. A Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán száz kilencven fit kisdobos és úttőrő ajkáról hangzott el a fogadalom szövege a csapatzászló előtt, majd az Wá- tószülők fölkötötték a pajtásoknak a kék, illetve a vörös nyakkendőket. Ezután a búcsúzó nr-ol- ad: kos ok átadták a e" apai- zászlót a nyomukba lépő hetedikeseknek. Az avatóönnepélyt az iskolában rövid műsorral kötötték össze. Azonnali belépésre felveszünk kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés az építőiparban rendszeresített teljesítménybérezés szerint. Szállást, étkezés* biztosítunk. A napi étkezés térítési díja 9,20 Ft. Jogosultak részére az építőiparra meghatározott fölemelt különélési pótlékot és 24 ledolgozott nap után hazautazási költséget fizetünk. ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre u. 13. (3805) /
