Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 i Szombat, 1966. május 21. A KbriszsroI kongresszusának határozata A Lenini Kcmszomol XV. kongresszusának negyedik napján, pénteken befejeződött a vita a központi bizottság beszámolójáról, és a küldöttek elfogadták a kongresszus ezzel kapcsolatos határozatát. A határozat hangsúlyozza, hogy a Kom- szomol elsőrendű feladata tevékenyen har­colni a népgazdaság fejlesztésére irányuló új ötéves terv teljesítéséért, a kommunista tár­sadalomi fölépítéséért. A_ szovjet fiatalok egyhangúlag magukévá tették az SZKP XXIII. kongresszusának ha­tározatait, a párt bel- és külpolitikáját, és köszönetüket nyilvánítják az SZKP Közpon­ti Bizottságának a felnövő nemzedék nevelé­sére irányuló gondoskodásáért. 'Az SZKP XXIII. kongresszusának határo­zataiból kiindulva, az ifjúság körében vég­zett ideológiai és politikai munka további fokozása céljából a kongresszus módosította a Lenini Komszoanol szervezeti szabályzatát. Pénteken megválasztották a Komszomol központi szerveit is. (MTI) Zambia erélyt kö etel Anglia kezesbárányként kezeli Smith-et Pénteken befejeződött Londonban a brit kormány és a rhodesiai Smith-rezsim képvi­selői között a két hét óta folyó bizalmas megbeszélések' első szakasza. A brit és a rhodesiai kormánytisztviselők eddig kilenc alkalommal találkoztak és összesen 17 órán át tárgyaltak. A megbeszélések érdemi tar­talmáról semmit sem közöltek. Jól tájékozott londoni diplomáciai források szerint csaknem szakításig jutottak a brit— zambiai kapcsolatok a rhodesiai kérdésben. Arthur Wina zambiai pénzügyminiszter fel­szólította Bottomley brit nemzetközösségi mi­nisztert, hogy a két kormány közös akció­val léptessen életbe teljes kereskedelmi és közlekedési vesztegzárat a dél-rhodesiai Smith-rezsim ellen. Angol diplomáciai források szerint a brit kormány nem támogatja Zambia kezdemé­nyezését; sőt mindenáron igyekszik visszatar­tani Kaunda elnököt az önálló akciótól is. Brit hivatalos körök állítólag Zambia gazda­sági életét féltik, valójában azonban attól tartanak, hogy a válság kiéleződése felborít­hatja a megbeszéléseket a Smith-rezsimmel. (MTI) -V '<«■■■ ... Csőmbe hazaáruló mondták a kongói parlamentben A kongói képviselőház csütörtökön este hazaárulónak bélyegezte a jelenleg Európá­ban tartózkodó Moise Csőmbe volt minisz­terelnököt, és megfosztotta parlamenti man­dátumától. A 96 szavazattal három ellenéiben és kilenc tartózkodás mellett elfogadott dön­tést azért hozták, mert a kongói politikus, mint megokolták, a nemzet, érdekeit sértő nyilatkozatot tett. Párizsban ugyanis kijelen­tette, hogy az ezekben a napokban folyó bel­ga—kongói pénzügyi tárgyalásra nincs szük­ség, hiszen ő ezt az ügyet már tavaly ren­dezte. E tárgyalásokon arról van szó, hogy a kongói kormány részvények formájában 500 millió dollárt kapna a belgáktól. Csőmbe már nem képviselő, a nép megve­tése kíséri. MoiSe már a múlté az összes po­litikai cselfogásaival egyetemben — hangzott a kinshasai (a volt léopoldville-i) rádiónak a parlamenti szavazást kommentáló közlemé­nye. v Mobutu köztársasági elnök levélben támo­gatta a honatyák döntését, mondván: Megen gedhetetlen, hogy egy parlamenti képviselő külföldön saját hazája ellen foglaljon állást. (MTI) Viharos választás Összecsapás Dominikában Dominika népe feszült légkörben készül a június 1-re kitűzött elnökválasztásokra. Csü­törtökön este halálos áldozatot követelő ösz- szecsapás zajlott le a fővárostól 90 kilomé­ternyire fekvő Romana helységben Bala- guemak, a reformista párt elnökjelöltjének és a június 14—i forradalmi mozgalomnak a híved között. Amikor a jobboldali politikus egy választási nagygyűlés megtartására a városkába érkezett, a tömeg kövekkel' meg­dobálta gépkocsiját. Sortűz volt a válasz: egy gyermek meghalt, többen megsebesültek. A kormány — az AFP jelentése szerint — programot dolgozott ki a választások zavar­talan lebonyolítására. Erre azért került sor, mert Bosch, a Dominikai Forradalmi Párt jelöltje panaszt emelt az ellene irányuló szél­sőséges provokációk miatt. Godoy elnök ezért elrendelte, hogy 1. a ka­tonák a választások idejére vonuljanak vissza laktanyáikba, 2. egy pártközi bizottság vizsgál­ja felül a politikai csoportosulások panaszait; 3. a fegyveres erők egységei politikai semleges­séget. tanúsítsanak * és föltétien támogatásukról biztosítsák a kormányt; 4. a rendőrség eljárást Indított néhány személy ellen a Dominikai For­radalmi Párt politikusai ellen elkövetett me­rényletek miatt. (MTI) Teljes sötétség Több mint háromszáz tudósnak és a városi lakosságnak ritka él­ményben volt része pénteken Athénban — *fl óra 30 perckor •az ég lassan elsötétedett, teljes napfogyatkozás kezdődött. Pontban 12 óra 31 perckor be­következett a 99,9 százalékos nap­fogyatkozás. A nappali világos­ság szürke derengéssé változott, s néhány percre csillagok is megjelentek az égbolton. A hő­mérséklet érezhetően csökkent, az állatok nyugtalanná váltak, a kertek alján riadt kakaskukoré­kolás hallatszott. Hírügynökségi jelentések szerint a távoli vidékeken az egyszerű emberek gyermekeikkel templom­ba mentek, és gyertyát gyújtot­tak, hogy kérjék a szentek tá­mogatását. A régi görögök ha­sonló félelmet érezhették időszá­mításunk előtt 585. május 28-án, amikor bekövetkezett a milétoszi Thalész jóslata: A Hold felfalta a Napot. Legutóbb JS36. június 19-én ész­leltek teljes napfogyatkozást Gö­rögországban. A legközelebbi és egyben e században a legutolsó 1976. április 29-re esik. délben Moszkvában magyar idő sze­rint 9 óra 56 perc és 12 óra 29 perc között részleges napfogyat­kozást észleltek. A Hold eltakarta a Nap héttized részét. A hőmér­séklet több fokot süllyedt. Pá­rizsban és Rómában ugyancsak részleges volt a napfogyatkozás. A kíváncsi rómaiak a felhők miatt azonban nem láthattak semmit. A párizsi Montmartre terein és parkjaiban az embe­rek csoportba verődve nézték kormos üvegen át a Hold mögé bújt Napot. (MTI) Lenin-renddcl tüntették ki a népgazdaság fejlesztésében elért eredményekért a Kola félszigeten elterülő mur- manszkl területet. A kitünte­tést Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja nyújtotta át. Koszigin szovjet kormány­fő pénteken a Kremlben fo­gadta Frank Cousins angol technikai együttműködési ál­lamminisztert. Erhard kancellár pénteken egyórás beszélgetést folyta­tott Krag dán miniszterel­nökkel. Krag abból az alka­lomból érkezett az NSZK-ba, hogy Aachenben kitüntették a Nagy Károly-díjjal. Hastings Banda, Malawi eddigi miniszterelnöke lett egyhangú parlamenti válasz­tás útján országa legelső el­nöke. Csang Kaj-sek pénteken negyedszer foglalta el újabb hat évre elnöki tisztségét Tajvanon. Lengyel—francia tudomá­nyos—műszaki együttműködé­si szerződést írtak alá pénte­ken Varsóban. Az új megál­lapodás a lengyel—francia tudományos, műszaki és kul­turális kapcsolatok nagyará­nyú kiszélesítését irányozza elő. Az egyezmény tovább­fejleszti a francia szakem­berek szélesebb körű len­gyelországi alkalmazását. Az első ilyen szakemberek 1965 őszén érkeztek Lengyelor­szágba. ^ Szergej Geraszimov szovjet filmrendezőt a filmgyártás fejlesztésében szerzett érde­meiért 60. születésnanja al­kalmából Lenin-renddel tün­tették ki. A Biztonsági Tanács pén­teki ülésén a részvevők el­fogadták De Beus elnök ja­vaslatát, és az ülést hétfőre halasztották anélkül, hogy szavazásra bocsátották volna az afrikai országok közös ha­tározati javaslatát. Prágában hivatalos közle­ményt adtak ki pénteken es­te Comeliu Manescu román külügyminiszter csehszlová­kiai látogatásáról. Toncic osztrák külügymi­niszter újságírók előtt Lon­donban Ausztria tervezett kö­zös piaci társulásának prob­lémáiról beszélt. Mindent el kell kerülni, ami megnehezíti a semlegességünkből eredő kötelezettségünk teljesítését. Következésképp a semleges­ség nehezen egyeztethető össze az integrációval — mondotta. ROSSZ z amerikaiak mind­eddig nem tettek tanúbizonyságot túl nagy jóstehetségről a dél­vietnami politikában. 1963. július 11-én Nolting amerikai nagykövet Saigon­ban kijelentette, hogy kor­mánya továbbra is támogat­ja a Diem-rendszert. Szep­tember 8-án azonban a Diem- kormány nem volt hajlandó elfogadni az amerikaiak ál­tal kidolgozott reformokat, az Egyesült Államok felül­vizsgálta segélyprogramját, november 1-én pedig Diemet és testvérét meggyilkolták. 1963. december 27-én Minh tábornok, a Diemet megdön­tő junta vezetője Cabot Lod­ge amerikai nagykövet tár­saságában indult országjáró körútra. Január 30-án Minh tábornok kormányát Khanh tábornok döntötte meg. 1964. március 8-án McNa­mara amerikai hadügymi­niszter közölte, az Egyesült Államok bízik Khanh tábor­nokban. Augusztus 29-én Khanh lemond, és egy polgá­ri személy veszi át a hatal­mat, az USA üdvözli a ci­vil kormányzatot. Szeptember 30-án Khanh visszajön, és Taylor tábornok Washingtonban kijelenti, hogy az Egyesült Államok tá­mogatja őt. Október 24-én megalakul a Huong-kormány, és az ame­rikai külügyminisztérium mint a nép képviselőjét üd­vözli. 1966. január 27-én Huongot menesztik, és Khanh vissza­jön. ______________________________ J OSOK Végül még egy átmeneti kormány után Ky tábornok jut hatalomra, és február 6— 8-a között Hawaii szigetén Johnson és Ky találkozik egymással, az Egyesült Álla­mok támogatásáról biztosítja Kyt. Ezután a tábornok el­űzi Thit, vetélytársát, zavar­gások robbannak ki, Ky ígé­retet tesz a választások meg­tartására, az Egyesült Álla­mok támogatja ebben. Egy héttel ezelőtt azonban Ky közölte, hogy még leg­alább egy évig akar hatal­mon maradni. Rusk külügy­miniszter zavarában először úgy kommentálta a hírt, hogy bizonyára félreértették a dél­vietnami kormányfőt. Azonban kitűnt, hogy jól értették. Végül még két nyilatkozat kívánkozik ide. Az egyik Wheeler tábornoké, az ame­rikai vezérkari főnökök egye­sített bizottságának elnökéé, ö már »szerényebben« jósol, mert úgymond nem tudja megjósolni, mennyi ideig tart a háború Vietnamban csak a tízéves terminust sokallja. A másik Young szenátoré'. Szó szerint ezt mondta: Ho­gyan igazolhatják saját kö­telezettségeink a további gyil­kolást, amikor nincs saigoni kormány, amely képes lenne pacifikálni az országot, sőt még Saigon fölött sem gya­korol ellenőrzést?... Annyi bizonyos, hogy Ky napjai meg vannak számlál­va. Amerika kereshet újabb hűséges bábot, akit majd is­mét támogatásáról biztosít­hat a következő puccsig. Ágyúzás Da Nangban Az AFP különtudósítójának jelentése szerint pénteken dél­után négy óra körül Da Nangban elültek a harcok. Ky tábornok csapatai tovább­ra is farkasszemet néznek a buddhista felkelőkkel, és még mindig hallatszik szórványos lövöldözés. A kormánycsapa­tok nem rohamozták ugyan meg az ősi Tinh Hói pagodát, a lázadók főhadiszállását, de a templomot sűrűn érték ta­lálatok. Az AFP munkatársa hét halottat számlált meg a pagodában, és több mint száz sebesültről tud, a buddhista boncok azonban tízre teszik a halálos és 170-re a sebe­sült áldozatok számát. A sai­goni haditengerészet még a sebesültszállító autókra is tü­zelt. Mint a Reuter fcülöntudósí- tója jelenti, pénteken dél­után a buddhista papság üze­netet intézett a Dél-Vietnam- ban állomásozó amerikai ha­ditengerészek főparancsnoká­hoz: Ha az amerikaiak nem bírják rá Ky csapatait a Da Nangtól való visszavonulásra, akkor a buddhista felkelők tönkreteszik az amerikaiak számára stratégiailag nélkü­lözhetetlen Da Nang-i légitá­maszpontot, Az üzenetet a sajtótudósítók útján továbbí­tották. Ugyanakkor nyílt le­velet is intéztek Johnson el­nökhöz és U Thant ENSZ-fő- titkárhoz. A NAGV VADÁSZAT w AZ EICHMANN-KINCS NYOMÁBAN TITKOS SZÁLLÍTMÁNY MERKER FELÉ Adolf Eichmann, SS-Ober- sturmbannfütirer, Himmler hivatásos zsidóvadásza 1962. június 1-én áz izraeli Ram- leh-börtönben fejezte be éle­tét a bitóién. Mielőtt halál­ra ítélték volna, cellájában részletes beszámolót írt, és a, bíróság előtt nem kevés kérdésekre kellétt válaszol­nia. Sok ilyen anyagot hoz­tak már időközben nyilvános­ságra. Egyelőre azonban még tisztázatlan, hogy titkainak egyikét magával vitte-e a bi­tófára: mennyi maradt meg a halálgyáraiból szerzett arany -és devizakincsből, és hol található. Talán az Eich­mann által fölfedett titkot — ahogy látni foguk — néhá- nyan tovább őrzik majd Iz­raelben? Szemtanúk bizonyítják, hogy Eichmann 1945 májusá­nak első' napjaiban a Bad Aussee melletti Blaalpen tűnt el, 22, rekvirélt értékkel teli ládával. Előzőleg még »sza­bályosan« lejelentkezett a fasiszta biztonsági rendőrség és biztonsági szolgálat főnö­kénél. Ernst Kaltenbrunner- nál. • A különosztaga által egy tehergépkocsin elhurcolt lá­dák tartalmának értékét nemzetközi források égybe- hangzóan 24 millió birodalmi márkára becsülik. Óriási ösz- szeg, de ha elgondoljuk, hogy Eichmann a »zsidókér­dés likvidálójaként« Európá­ban 8,3 millió zsidót rabol- tatott ki, közülük hatmilliót vezényeltetek a halálba, az említett utolsó rablott szál­lítmány értéke viszonylag alacsonynak tűnik. Hol ma­radhatott azonban az SS- zsákmány fő része? Íme, er­re vonatkozó, sok éven át tartó kutatómunkám beszédes eredménye: 1945 tavaszán helyenként még hó födte a vidéket, amikor a Rhcn és a Thürin- giai-erdő között a Bad Sal­zungen melletti Merker fa­lucskában élénk tevékenysé­get figyeltek meg. A naptár február utolsó napjait ju­tatta. amikor egy éjszaka a közel fekvő dorndorfi rende­ző pályaudvarra soron kivül szigorúan őrzött szerelvény futott be. A gyorsvonat moz­donyához két személykocsit és 24 zárt teherkocsit csatol­tak. Minden fékező fülkében SS-őrszem tartózkodott. Több okból időzítették a szerel­vény érkezését éjszakára. Az angol—amerikai felderítő és vadászgépek az éjszakai órákban nemigen jelentek meg. Ehhez járult még az is, hogy a szállítmány aktá­ja »titkos birodalmi ügy« jelzéssel futott. A 24 vagon zsúfolásig tele volt papír­pénzzel, értékpapírokkal, kül­földi részvényekkel, platina nyakékekkel, aranyórákkal, ékszerekkel és sok ezer aranyrúddal. Alig csitult el a kerekek zaja, amikor a szerelvényről SS-tisztek ugráltak le, és hatalmas kutyákkal zárták le hermetikusan a területet a vonat körül, miközben pol­gári ruhás, íölfegyverzett banktisztviselők az ajtók zá­rainak sértetlenségét vizsgál­ták felül. A szolgálattevő vasutasok sem közelíthették meg a szerelvényt. A kincsek folyamatos el­szállítását még az éjszakai órákban megkezdték. Min­dent a legaprólékosabban megszerveztek. A »Kaisero­da« kálimű, a tehergépkocsi végcélja volt hivatva arra, hogy a legmagasabb náci hatóságok által kijelölve, biztos rejtekhelyét nyújtson a világ minden részéből ösz- szerabolt kincs számára. Hitler, Himmler és Eich­mann 800 méterrel »Német­ország zöld szíve alatt« — ahogy Thüringiát nevezték — jelölte ki a mindenkor visz- szahívható nácik menedékét. Vajon csak az övékét? A TERHES SZEMTANÉRA HALÄL VÁR Vajon a náci boncok tulaj­donképpen miért éppen a Bad Salzungen melletti Mer­ker területét választották ki milliós kincsük rejtekhelyéül? Ma még hiányzanak az erre vonatkozó végérvényes ok­mány szerinti bizonyítékok, de néhány tényt máris re­konstruálhatunk. Tény, hogy 1944. augusztus 10-én Strass- burgban, a Masion Rouge- ban a náci párt, az SS és a Wehrmacht magas rangú képviselői, a vezető monopó­liumok megbízottaival és a profilírozott »gazdasági veze­tőkkel« egyetértésben elhatá­rozták, hogy a föld alatti akciók segitségével a lehető legtöbb értéket mentik meg a győzelmesen előretörő Hit­ler ellenes koalíció elől. Ezek a körök — ellentétben a »néptársak« számára gyártott jelszavaikkal — már régen nem bíztak a hitleri Német­ország »végső győzelmében«. »Olga« fedőnév alatt, az Ohrdruf melletti Jonastalban föld alatti Daranesnoki bun­kert építettek a hegyekben Hitler számára. A Wehr­macht főparancsnokságával együtt a föld alatt gubbaszt­va itt "kellett volna éket ver­ni a Hitler-ellenes koalíció­ba és az angol—amerikaiak­kal »különbékét« kialkudni. Az ilyen spekulációknál ter­mészetesen nagy szerepet ját­szott a rablott arany. A ter­vek szerint csak 40 kilométer távolság lett volna Hitler tervezett parancsnoki állása és a merkeri rejtekhely kö­zött. A Birodalmi Bank igazga­tósága Oswald Pohl SS- Obergruppeníührerrel együtt (az SS gazdasági főhivataltól) a »Kaiseroda« káliműben működő SS geológus törzs szakértői véleménye alapján, a követelményeknek maximá­lisan megfelelő helyként je­lölte ki a II/III. aknát. Ez 1944 október végén törtéht. A 800 méternyi mélység tel­jes védettséget nyújtott a bombatámadások ellen. Ezen­kívül a Bad Salzungennél le­vő összefüggő kálibénya mé­retei megközelítették Lipcse városát. Az aknarendszert csak néhány szakértő ismer­te és robbantásokkal néhány perc alatt megsemmisíthető volt. A nagy kiterjedésű kin­cseskamra előkészítésén és megtöltésén lényegében csak három kategória dolgozott: az SS-vezetők egy külön oszta­ga, a fasiszta banktisztvise­lők kiválasztott és hallgatás­ra kötelezett kis csoportja, a Birodalmi Bank 56 éves al- elnökének, Emil PuMnak és a Birodalmi Bank egyik igazgatójának, Thomsnak a vezetése alatt, továbbá egy koncentrációs tábor halálkü- '«nítménye. A kiszemelt foglyokat a buchenwaldi koncentrációt táborból hozták és a Sprin­gern kálibányában szállásol­ták el őket. Joseph Arturjanz volt fo­goly így számol be az akko­ri munkakörülményekről: »A szállító kasban szorosan ösz- szezsúfolva, minden alkalom­mal 10—20 ember szállt le a mélybe. Senki sem sejtette, hogy milyen pokol vár ránk. A csarnokokat felosztották. Minden kápó megkapta a maga embereit. Először talaj- egyengetést végeztünk. Nem tudtuk, hogy nappal van, vagy éjszaka. Hatvanas kör­ték Világítottak. Reggelen­ként az aknán keresztül ká­vét kaptunk Dorndorfból. Délben 7 üstben jött az étel. Többnyire káposzta és mar­harépa. A koszt nagyon rossz volt, gyakran büdös. Eleinte nyolcnaponként felvittek ben­nünket a felszínre. Mind­annyian barnák voltunk, mintha rozsda lepne be. Sok fogolynak támadtak kény­szerképzetei. Kálit ettek. So­kan pusztultak el, mert a veséjük felmondta a szolgá­latot. Kimondhatatlan kínok között haltuk meg. Testük erősen felfúvódott.« Az SS a Ludwin R'-nntier és Heinrich Kalb cégeket bízta meg a sürgős épitési munkálatokkal. A Lengyelor­szágból, Magyarorsz'gból, Franciaonszágból, de minde­nekelőtt a Szovjetunióból idehurcolt foglyokat szabad­ságolt hulláknak tekintették, (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents