Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

Szombat, 1966. május 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Jelzőrakéták helyett Szaporodó takarmánykazlak A gazda, akinek a haza tüzet fog, íellármázza a szomszédukat, vé­gi gkiabálj a a falut, hogy »tűz van, tűz van!«, s aztán a kocs­mába megy. Az értelem azon­nal tiltakozik: ilyen nincs, ez lehetetlen! Hasonló esetet azonban százat is tapasztalha­tunk naponta. Legföljebb nem égő házzal és elszabadult fo­lyóval, hanem a közélet, a társadalmi élet kisebb-na- gyobb dolgaival kapcsolatban. Arról van szó, hogy a hibát, a 'bajt, a tennivalót a közösségi ember éberségével és öntuda­tával keressük és jelezzük, csak aztán úgy teszünk, mint az a bizonyos gazda. Megírunk egy levelet az újságnak, a rá­diónak, felszólalunk a Nép­frontban, vagy elkocogunk a népi ellenőrzéshez, s mint aki megtette kötelességét, többé nem törődünk az üggyel. Leg­följebb még kilőjük a jelzőra­kétát, elpanaszoljuik a telefon­ba, modván: »Kérem, én meg­mondtam, én idejében figyel­meztettem, de azóta sem tör­tént semmi, pedig csak három ember kellene egy órára ásó­val, lapáttal...« — s mérgelő­Hat évvel ezelőtt Csurgón kezdődött meg megyénkben a fiatal szakmunkások bentla­kásos iskolai képzése. Ilyen céllal tavaly újabb iskolák indultak, köztük a Balaton- boglári Mezőgazdasági Szak­munkásképző Iskola is. Nem­rég, amikor itt tartotta érte­kezletét a megyei pártbizott­ság mezőgazdasági osztálya, és értékelte az Iskola munká­ját, sok elismerő szó hangzott el a fiaitalok szakmai nevelé­séről, elméleti és gyakorlati oktatásáróL A szakmunkásje­löltek a helyi állami gazda­ságban is sok hasznos isme­retre tehetnek szert. A múlt év őszén kezdődött meg először az oktatás. Hor­váth István, az Iskola igazga­tója elmondta: céljuk az volt, hogy a gyakorlatban jól helyt­álló szőlő- és gyümölcster­mesztő szakembereket képez­zenek ki a termelőszövetkeze­teknek és az állami gazdasá­goknak. Ezzel egy időben a szakmában használatos erő- és munkagépek kezelésére is megtanítják a fiatalokat, mó­dot adnak a traktorvezetői jo­gosítvány megszerzésére is. Főként a gyakorlati ismere­tek elsajátítására fordítanak nagy gondot: tudniuk kell a fiataloknak, hogy mit, mikor és miért kell elvégezniük. A mezőgazdasági termelés fej­lődése idővel megköveteli, hogy a dolgozók többsége szakmunkás és betanított munkás legyen. Ehhez nyújt segítséget a bogiári iskola is. Három oktatóval négy tan­teremben folyik az elméleti képzés, a szaktárgyakat ker­tészmérnökök tanítják. Szoros kapcsolatban vannak a Bala- tonboglári Állami Gazdaság­gal. hiszen a gyakorlati tudni­valók zömét itt sajátítják el a hallgatók. Közös cél elérésén munkálkodnak: Az élüzem mellett legyen élvonalba tar­tozó oktatási intézmény is! E jelszó jegyében segítenek az iskola problémáinak megoldá- i ában. dünk, hogy milyen tehetetlen a hivatal, milyen bürokratikus az ügyintézés. Elsiet a vállalati anyagbe­szerző a pártbizottságra, és el­mondja, hogy baj lesz a terv- teljesítéssel, mert nem' érkezik idejében az anyag. A kutató föl jegy zést készít, mert aggó­dik, hegy késnek az ipari je­lentőségű kísérlettel, hiszen ezeft apró vizsgálattal terhelik az intézetet. A szövetkezeti fő­könyvelő a bankban és a ta­nácsnál házal, hogy nem lesz meg a tagságnak a megígért előleg. És apparátusok moz­dulnak meg, hivatalok válta­nak egymással »jegyzékeket«, dagadnak az aktacsomók. Már öt, már tíz, már harmin'' em­ber foglalkozik az ügvy“!, pe­dig talán egy is elintézhette volna, ha nem »jelez«, és nem »fölieavzést készít«, hanem megfogja az »ásó« nyelét, és elintézi. M i e jelenség oka? A személyes utánajárás gondját és fáradalmát miért helyettesítjük inkább mások mozgósításának erőki­adásával? Egyformán van az okok között kényelmesség is, A kollégiumi elhelyezés egyelőre gondot okoz. (Kol­légiumot még ezután építe­nek.) Szemléltető- és gyakor­lógépekre is szükség van meg rombolóterületre a gépi mun­kák gyakorlásához. Sportpálya is kellene. Ezek azonban olyan igények, amelyeknek többsé­ge egy, kisebb részük néhány éven belül kielégíthető. A LAPON még forróbb a májusi nap. Mindent bete­met a szürkésfekete tőzeg­por. Rárakódik az arcokra, az apró csilléhez hasonló va­gonok végigszórják a vasút mentén. Rátapad a dús, ha­ragoszöld növényzetre. Az emberek folyvást kül­dik a tőzeget a berek mélyé­ről. A kör egyre szűkül. Né­hány évvel ezelőtt még há­romezer hold tartozott a Nagybereki Tőzegkitermelő Vállalathoz, az idén már csak hétszáz hold. És a munka is nehezebb Az alacsony fekvé­sű berekben állandó vetély- társ a víz. Ha mélyebbre ha­tolnak a bányászok, feltör a talajvíz. De érezteti hatását a Balaton meg a csatornák nyomása is. A szivattyú itt éppen olyan nélkülözhetetlen munkaesz­köz, mint a lapát. A bánya mégis egyre önti a teli va­gonokat. Az apró mozdonyok Ordacsehi környékéről szál­lítják a tőzeget. Fennakadás még egyszer sem volt a ter­melés megindulása óta. A napégette arcú emberek ko­molyan veszik vállalásukat. A terv kéts^z'üékos túltelje­sítése, amelyet a IX. párt­önbiztosítás is. Hadd ügyköd­jenek mások, a sajtó, a rádió, a hivatal — ez a gondolatme­net egyik ága. így nagyabb az ügy társadalmi nyomatéka! A másik ágon meg ez a meggon­dolás fut: mondják meg ők, mit csináljunk, így legalább nem illethet majd bennünkot semmiféle szemrehányás! De ez a szemléletmód sántít. Hi­szen saját dolgaink, egy utca, egy lakónegyed, egy gyár vagy termelőszövetkezet gondja mégiscsak az ott élő emberek terhe. A mogoild''8ért is első­sorban önmgunlznak tarto­zunk számadással Ha egyszer »lent« szorít, ott kell jobban nsikivetni a váltakat. Ha az én háziam ég, én öntsem rá az első vödör vi^et, s ne vár aim, ne nézzem, hogy mások nyelik a füstöt, mások locsolják a lán­got! Vannak, akik azit mdndják, belefáradnak az utánajárásba, sokallják a harcot, amit eg^ - egy jó ügyért még az épülő szocializmus körülményei kö­zött is meg kell vívniuk. Ügy volna természetes, hogy az ilyen törekvések gáncstalanul és simán érvényesüljenek min­dig és mindenütt. Ilyen azon­ban csak a mesében van: csak ott igazodik el minden — a mese törvényei szerint — ön­magától. A szocializmusban is kézbe kell venni a jó ügyet Harcolni kell beidegződések­kel, régi görcsökkel, értetlen­séggel, lustasággal. Sokszor a magunk tehetetlenségi nyoma- tékával is. M ielőtt teílát felröppen­tünk egy jelzőrakétát, mielőtt följegyzéseket készítünk, alapos kötelesség­tudattal magunk próbáljuk meg a magunk gondjait meg­oldani. kongresszus tiszteletére vál­laltak, szívós munkát köve- teL — Az idén nehezebb kö­rülmények között dolgozunk, mint tavaly — mondja Hor­váth László műszaki vezető. — Az emberek már mélyről szedik a tőzeget. És nincs összefüggő területünk se. Tőzegbányáról már nem is lehet beszélni. Csak szigetek vannak. A száznegyvenhét munkás ebben az évben ezekből a szigetekből akarja kihozni mindazt, amit korábban — könnyebben — az összefüggő tőzegterület adott. AZ IRODÁBAN azt mond­ják, a dolgozók kezdeményez­ték a kongresszusi versenyt. A termelési tanácskozáson először Horváth János, a vasúti rakodóbrigád, meg Gréczi István, a szippantó- brigád vezetője indította el a versenyt. Amit vállaltak, nem kis dolog. A rakodóbrigád tagjai negyven százalékkal akarják csökkenteni a vasúti kocsik lemondását. Mit je­lent ez? Azt mondják: — A feketebézsenyi rakodó mindentől messze van. Ha a vasút este kilenckor adja oda a vagonokat, nagyon nehéz huszonnégy óra alatt bera- kodni, ügyelve arra is. hogy a menetrend szerint érkező tehervonat elvihesse a kocsi­kat. Hiszen ők nem csupán ezt csinálják. Ha az időjárás miatt nem megy a gépi ter­melés, akkor kézzel bányász­szák a tőzeget. Helyet kapott vállalásuk­ban a takarékosság is. Apró dolognak tetszik, mégis nagy az anyagi kihatása. Tavaly előfordult, hogy nem zárták le rendesen a csilléket, s mire a vasútra került a tő­zeg, akadt olyan kocsi, amelynek egyharmada üres volt. Szétszórták az úton. Peci'u ebben az évben többet kell vagonba rakni, mint tavaly. Hiszen a keverőbri­gád, a tőzegkitermelők azt Bármerre jár az ember a megyében, mindenütt a határ­ban szaporodó boglyákkal, a majorokban növekvő takar­mánykazlakkal találkozik. Se­rényen munkálkodnak szö­vetkezeteink, hogy jó minő­ségben, idejében takarítsák be a szénát. A fonyódi járásban vizsgá­lódtunk, hogy hányadán áll­nak ezzel a feladattal. A szá­mokat hallva felidéződött bennem egy mondat, amit a közelmúltban egyik megyei vezetőnk éppen , ebben a já­rásban mondott: »Milyen jó ez a rét, most kellene kaszál-, ni!-« Aztán a munkára tere­lődött a szó, és a végső meg­állapítás az lett, hogy megso­kasodtak a tennivalók, és rá­adásul olyan munkák kerül­tek napirendre, amelyeknél sokszor még az órák is számí­tanak, annyira nem mindegy, hogy mikor végzik el őket. A kedvező időjárás eredmé­vállalták, hogy két százalék­kal túlteljesítik a tervet. Ez a két százalék négyszázezer forintot jelent a vállalatnak. — Hogyan tudják ezt meg­valósítani? — Jobb munkaszervezéssel, nagyobb munkafegyelemmel. Mert az is bent van a válla­lásban, hogy kifogás nem lehet a minőségre. Erre kü­lönösen a vagonba rakáskor kell ügyelni. El akarjuk ér­ni, hogy a bevallott és a ténylegesen berakott súly kö­zött ne legyen eltolódás. Szétszórtan dolgoznak a brigádok. Böhönyén éppen úgy van munkahelyük, mint Terebezdpusztán, Balaton- földváran vagy Sántoson, Ez összehasonlítási alapot is nyújt, hiszen mindenütt azo­nos munkakörülmények kö­zött dolgoznak. — Valami megindult az emberek között — mondja a műszaki vezető —, hiszen ezek a vállalások összefüg­gésben vannak a szocialista brigádmozgalommal is. És ezek az emberek mindig ke­ményen ' megállták a helyü­ket, ha valamit vállaltak. Csak egy példa: a szippantó­brigád dolgozói nagyon túl­terhelt emberek. Különösen nyáron ad sok munkát a Ba- laton-part, s ha egyszer va­laki lazítana, hát abból ri- billió lenne. Nálunk ilyenkor nem állhatnak a gépek. s hogy ne Álljanak, azt a tmk-műhely kengresz- szusi versenyfelajánlása biz­tosítja. Ebben az évben 26 640 órát terveztek gépjaví­tásra. ók két százalékkal akarják ezt az időt csökken­teni. Ez pedig 572 órát je­lent. A megtakarítás csak­nem ötezer forint. Az irodán azt mondiák, reálisak, teliesít’oetők a vál­lalások. Minden a munká­soktól függ. A májusi nap perzselő fü­zében ezeknek a vállalások­nak a teljesítése is hevít. Kercza Imre nyeképpen a fonyódi járásban is korábban hozzákezdhettek a csaknem kétezer hold lucer­na kaszálásához. Egy kicsit megritkult ez a pillangós, ezért vigyáztak, hogy jó mi­nőségiben kerüljön kazalba. Géppel és kézi erővel vágták. Azért említjük múlt időben, mert már kevés a lábon álló lucerna. Külön érdemes szól­ni a balatonszentgyörgyi Dél- Balaton Tsz munkájáról. A járás legnagyobb szövetkeze­tére csaknem négyszáz hold pillangós letakarítása várt. Nem volt könnyű az átállás, ugyanis az idén először ka­szálták géppel az egész terü­letet. Ma már viszont — a meggyőző érvelések után — mind többet hallani, hogy he­lyes volt ez így, megtalálták a tagok is a számításukat. Az erőt máshová csoportosíthat­ták, és közben mind maga­sabbra nő a hideg levegős szá­rítón a lucemakazal De le­hetne példákat sorakoztatni más községekből is, melyek bizonyítják: gondos igyekezet­tel látták, illetőleg látják el ezt a. feladatot. A luucernakaszálás tapasz­talatai tehát kedvezőek. Nem mondható el ez sajnos a ré­tekről. A fűkaszálást a hét közepéig még nemigen kezd­ték meg a járásban. Pedig — ahogy a korábban említett vé­lemény is tükrözte — itt van az ideje ennek is. Kétségte­len, hogy akadnak területek, amelyek — mondhatnánk — A Megyei Szállítása Bizott­ság tegnapi ülésén a megyé­ben levő nem gazdaságos, ki­használatlan vasúti állomások, rakodóhelyek kérdésével fog­lalkoztak. A KPM azt taná­csolta, hogy 27 ilyen állomás}... illetve rakodót szüntessenek meg Somogybán. A szállítási bizottság a helyszínen tartott alapos vizsgálat után azt ja­vasolta a KPM-nek — ezt a megyei tanács vb is jóváhagy­ta —, hogy három megállót azonnal, hármat az őszi szállí­tási - föltételek biztosítása után, négyet pedig föltétele­sen szüntessenek meg, ha a jelenleg nem megfelelő köz­utakat kiépítették, s a busz- közlekedés lehetőségét megte­remtették. Nem javasolták 17 állomás, rakodó megszüntetését. Első­sorban ott nem, ahol ez a ter­melőszövetkezetek munkáját megnehezítené, például Kas- télyosdombón vagy Lipótfán, ahol az erdészet sok millió fo­rintot költött a vasúti rakodó­hoz vezető út kiépítésére. A kihasználatlan állomások, ra­kodók megszüntetését — ha azt a KPM illetékesei is jóvá­hagyják — Ckr&zá^o&an, illetve 1200 mázsa lucerna kerül Ba- latonszentgyörgyön a hideg le­vegős szénaszárítóra. használhatatlanok, víz áll raj­tuk, nádasak, sásosak. De a fölmérések azt is bizonyítják, hogy a réteknek mintegy két­harmad része jó, közepes. Rö­viden: vannak olyan részek, ahol javában vághatnák a fü­vet! Ám nem vagy csak na­gyon szórványosan teszik. A magyarázat egy nem éppen elfogadható szokásban, hagyo­mányban kereshető. Somogy- túrban is, de másutt is nem egy helyen azit tartják: Nem helyes a rétkaszálást június előtt megkezdeni, mert akkor ad nagy tömeget, akkor lesz dús az aljfű. Hogy mekkora takarmányérték megy tönkre közben, azzal nem számolnak! Jóllehet a múlt év intő példa: rossz minőségű szénával ne­hezen boldogul az állatte­nyésztés. Az idén kedvező volt az idő. Kár lenne, ha a megter­mett érték kárba veszne, ha a késlekedés miatt egy év múlva ismét azt kellene meg­állapítani, hogy elegendő tö­megtakarmány termett ugyan, de a minősége gyenge volt. Szövetkezeteinknek érdekük, hogy ne halogassák ezt a munkát, s ahogy ügyeltek a lucernára, fordítsanak több gondot a réti szénák minősé­gére is. Vörös Márt« központilag hozzák majd nyil­vánosságra. A Megyei Szállítási Bizott­ság ülésén közölték, hogy meg­teremtették a vasúti és a köz­úti szállítás föltételeit a Bala- ton-part zavartalan ellátása céljából. Minden érdekelt vál­lalat figyelmét felhívták ar­ra, hogy a teherszállítmányo­kat haladéktalanul rakják ki, csökkentsék a vagonállás ide­jét, hogy ne kelljen fekbért fizetni, s ne akadályozzák az amúgy is igen nagy balatoni vasúti személyforgalmat.­A szállítási bizottság javas­latára Siófokon és Balatonlel- >n a ktsz-ek újabb boyszol- gálatot vezettek be. Siófokon két csukott gépkocsival a nyaralók csomagjait szállítják az állomásról az üdülőkbe, illetve onnan az állomásra, Balatonlellén pedig triciklivel házhoz szállítják — megren­delésre — a gázpalackot. Hogy a balatoni' ülüdőhelyek gyorsabban és minél frissebb zöldséget, gyümölcsöt kaphas­sanak, a termelőszövetkezetek saját járműveikkel szállítják el a , leszedett termést, így nem kell megvárni, amíg tú­rakocsikkal összegyűjtüt. Azonnali belépésre felveszünk kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés az építőiparban rendszeresített teljesítmény­bérezés szerint. Szállást, étkezést biztosítunk. A napi étkezés térítési díja 9,20 Ft. Jogosultak részére az épí­tőiparra meghatározott fölemelt különélési pótlékot és 24 ledolgozott nap után hazautazási költséget fizetünk. ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre u. 13. (3805) A m mm rr rri rw jovo szóló­és gyümölcstermesztői lesznek S. L Kongresszusi napló A TERV KÉTSZÁZALÉKOS TÚLTELJESÍTÉSE Kihasználatlan állomásokat szüntetnek meg Biztosították a balatoni szállítási föltételeket Boyszolgálat Siófokon és Balatonlellén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents