Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

Pataki Pál: 99 UJ NAP KEZDŐDIK S ötét van. Fekszem lebbi presszóba. Kávét akar- vág. S mindez a következő zott. Nem mintha én eilen- az ágyban. Me- tarn inni, de amikor a pin- hetekben bebizonyosodott, sége volnék az újnak, az resztem a sze- cér jött, mégis konyakot ren- Munkájával nem sietett so- előrehaladásnak, de az 6 mem, szeretném deliem. A harmadik után hasem, de mégis idejére el- javaslata engem is régóta látni a körülöt- egy festett hajú szőke nő végezte a dolgát. S az a szí- foglalkoztatott: az induktor tem levő tárgyakat. Nem állt meg a szomszéd asztal vós törekvés volt észlelhető forgó részének szigetelése, sikerül. Az éjszakai utca pis- mellett. Leült, lábait ha- nála, hogy mindent kerek Lassú, körülményes kézi lákoló fényei ide az eme- nyag eleganciával keresztbe formába öntsön, és tartósan munkát igényel, amíg a leire mér nem érnek fel. vetette, szűk szoknyája jó- elraktározzon agyában. Ez a nyolc lakkréteget fölkenik. Elfogynak, mint a tövig val gömbölyű térdei fölé vonása nagyon tetszett ne- Éppen ő, a zöldfülű mérnök égett gyertya fénye. Vagy csúszott. Formás, hosszú Iá- kém. Erőt láttam benne, bár talált megoldást rá! ahogy megfogyatkoztam én ba volt. Sárga pulóverét az első pillanatra jelenték- Bálinttal közösen. És az magam. Nem, nem a tes­tem. Hetvennyolc kiló va­gyok. Száznyolcvan magas. Mégis úgy érzem, egy törpé­nél is kisebbre zsugorodtam. Nem, nem vagyok törpe; Minden természetes rajtam. A vállam széles, a mellem domború, a karom izmos. Negyvenéves vagyok. A leg­szebb férfikor. Tegnap, amikor a vezető­ségválasztó taggyűlésen az én nevemet olvasták, erősnek, szilárdnak hittem magam. Szokás szerint kusza ábrákat rajzolgattam az előttem fek­vő jegyzettömbbe. Biztosan tudtam, hogy újra megvá­lasztanak. A gyár főmérnöke vagyok. A munkámra nem lehet panasz. Végzem becsü­lettel. Talán többet is, mint amennyit kellene. Hajtom magam. A munka nekem olyan, mint másnak egy csinos, fiatal nő. Föllelkesít. Jakus, a legöregebb mér­nököm állt fel elsőnek. Ke­szeg ember, az arca mindig komor, az orra nyerge fö­lött mély ránc húzódik. Tar­tózkodó természete sehogy sem fér össze égszínkék sze­mének mindig derűs csillo­gásával. Hallgatagságát az­zal magyaráztam magamban, hogy az ötvenes évek elején ő volt a »-régi értelmiségi« a szemérmetlenül *1 mMi- v Szekeres Emft rajza. feszítették télén, szürke embernek lát­öreg Jakus segítségével. Két előre elkészíthető műanyag sapkával helyettesítették a hosszadalmas festést. Bizonyítani akartam. A magam igazát. Jakus ellen. Az ellenem szólók ellen. Ez bizonyíték? A harmadik fiatal, Kassai, fél év után váratlanul hátat fordított a gyárnak. Amikor az igazgató kérdőre vonta, azzal érvelt: itt nem becsü­lik a munkáját. Amit rábíz­nak, elvégezheti egy jól kép­zett technikus is. Forrófejű — legyintettem, amikor az igazgató szóba hozta a dolgot. Nem terve­zőmérnöknek vettük fel, ne­künk gyakorlati emberekre van szükségünk. Aki Kassai helyett jött, az­zal sem volt szerencsém. Már másnap azzal kezdte, fiatal házas, lakás kellene. Az automata-műhelyből jöt­tem éppen vissza. Pocsék hangulatom volt. Az egyik gép fogaskereke eltörött — legalább egynapi kiesés. Azt mondtam: Én csak főmérnök vagyok... Valóban, csak főmérnök vagyok? Semmi több? Ha igen, akkor miért bánt, hogy nem választottak meg újra? Néha az élet megszokássá * ■ ó \ . ♦ ZÁGON BERTALAN RAJZA Kassai Ferenc: TÁJ, SZÉLBEN Nyúlánk lobogás, tüzek szelleme, szél! Száz fiatal lány combján ég a szoknya, a szél arcúk a fénnyel egybemossa, hajuk kibontja, szemeik kékje távol tengerekhez ér. Tovaviszi a délutánt a szél a déli féltekén. Nyúlánk lobogás, tüzek szelleme, szél! Tető-vitorlák feszülnek az égre, az alkony kihajózik szilaj messzeségbe, és sűrű kékké old fehéret, feketét a szelek nemzetközisége. gyárban, akinek meg kellett felhúzott, telt mellei. A nő szott a szememben, minden Iue^iZUliasfa húzódnia, ha maradni akart kihívóan bámult, csak szólni olyan rajta, mint a többi * olkeies, munka, eves, Ötvenhét tavastón lépett a vol«a--- emberen. Csak ha figyelme- ^^n néha már £teg­. • „ . « , ... Keserű száiízzel egyedül sen szemugyre veszi az em- „LT * , - , _ .De“cs partba, önszántából. Ötven- b ^ bér, akkor veszi észre a szűr- A. kor n«ve^ közömbös­evesen. En voltam az egyik ke szempárban a szelíd, nyu- AZ emJfrekkel ,szer^­8jánlÓja- rJróbL tartom af óraműt szilárdságot, érzi teste- j^rak“^ ^ S%ra­— Nem értek egyet a ja- Fél négy. Végtelen éjszaka'. ^.n “ akarat feszes lemvilága. ** “ vaslattal — kezdte, és én Soha nem virrad már. Sze- J J... . . , .... A először azt hittem, hogy a retnék higgadtan gondolkoz- Nekany hónap eltelte után ^ odatant lassan fülem cseng. Felém fordult, ni. Visszapergetni az éveket azonban ” SZUrkeVe fakuL e ^ t.r,fm 1. _____ B K épzeletben ma- te*1 gam elé idézem mérnökeimet. s mintha rajtunk kívül sen­ki nem lett volna a terem­ben, csak nekem beszélt: — Nem segíted a fiatalokat. Nem engeded kibontani szár­nyukat, beléjük fojtod ké- A tegfiatalabb közülük Bá- pess egei két. Emlékezz csak um János. Szinte még gye­issza, hány ertekes ötlettel, pgk. Esze fürge, de min­javaslattal fordultak hozzad, dent egyszerre akar feifog­SL,*? aZ.-els? .fkelíeI^ ni. Kapkod, túl nagyot mar- után hatat fordítottal koJ) és aztán szétpattan, . .. .' ^zo^a nem mernek mint a túlfeszített öreg zeiedm... háló. Húsz-egynéhány esz­Satét van, és én mégis tendejéhez mérten elég so- látom egyre nagyobbodó kát tud, feje azonban olyan, alakját. Mint a palackból mint az új lakás: már ben- szabadult szellem, úgy nő ne vannak a bútorok, de még egyre hatalmasabbra. Alakja semmi sincs a helyén. Min- már betölti az egész szobát dig valamilyen nagy dologra Hol a cigarettám? Ponte készül, de ha az elsőre nem san emlékszem, ide tettem sikerül, beleun, másba kezd. magam mellé. Kattan a Amikor először keresett, gyújtó, fénye elvakit. segítettem jó tanáccsal. Ami­Kavarog, háborog bennem kor másodszor jött, éppen minden. Tegnap majdnem értekezletre indultam. Mond- félugrottam, hogy otthagyok ^am neki, majd holnap. De csapot-papot. Körmöm olyan másnapra elfeledtem. Két erősen mélyedt a tenyerem- órát var^ rám. Aztán nem be, hogy hangosan fölszisz- Jött többet, szentem. Láttam, hogy rám Én vagyok a hibás? Én is szegeződnek a tekintetek. A csak ember vagyok. Elfog- fájdalom valamelyest észhez lalt, túlterhelt, feledékeny... térített. Taggyűlésen va- Sovány bizonyíték, párttag- gyünk. Majd a többiek meg- sági könyvvel a zsebembe, védenek. a másik fiatal, Pásztori, Csak kevesen tették. A talán ha egy évvel idősebb többség Jakusnak adott iga- nála. Vele különös módon is- zat. merkedtem meg mindjárt Lantos, a titkár beszélni megérkezésének délutánján, akart velem. Hebegtem va- Hazafelé indultam, s ott lamit, hogy vár a feleségem, találtam őt is az autóbusz- azzal elrohantam Rajtam ne ra várakozóknál. Magánym sajnálkozzon senki. Az asz- , ", szony persze olcsó kifogás san- ^z oszl tájat nezegette. volt. Már bánom, hogy bele- Megálltam mögötte, s fi­kevertem. Mindegy. Nem gyeltem egy ideit». Nem vett akartam beszélni senkivel. észre. Csak később szóltam: Egy ideig céltalanul ődöng- _ Gyönyörködik a mi vidé- tem az utcán. Jo volt nekife- ... ,, szíteni arcomat a szélnek. kunkben. Éreztem, amint a homloko- Az autóbuszban a városig mat körülölelő szorítás en- sokat beszélgettünk. Érez- ged, s lassan tisztui a fe- tem, szavának súlya van. Fi- jem. Bementem a legköze- gyelmesen hallgat, a feje jól szezsugorodott a szememben; TTj nap kezdődik. Olyan, izonyítani akarok. Bálint példáját követve szín- mint a többi. De aa is lehet, új dologgal próbálko- hogy más. Tasnádi Varga Éva: ERDEI SZONETT Eltűnt a hő, és trillánk a cinke, I víz tükrében már a nap nevet. Es a virág még sápadt és kicsinyke, de rügyek fonják át a kerteket. Bolondos, táncos, könnyű szelek fajnak. Üzen az erdő: — Itt az ébredés! Dalol a vödör a kerekeskútnafc, s halkan nyújtózik, sóhajt a vetés. Almában cseng a gyöngyvirág harangja, bujkáló füvek bámulnak a napra, s a rókakölyök vadászni tanuL. A sziklák mentén zöld gyíkok hasalnak. Alvó bimbókról zizegnek a gallyak, s ugrál a szivem, mint amott a nyúl. MICSODA OLVASMÁNY! Ajándékkal kezdődött. Feleségem a születésnapom­ra megvásárolta nekem az Orvostudomány egyetemes története dmü könyvet, amelyet nagy élvezettel kezdtem olvasni. — A 37. oldalnál, egy betegség leírását olvasva, kis szorongást éreztem, va­lahogy az volt a benyomá­som, hogy én már hetek óta pont ebben a kórban szenvedek, csak éppen ed­dig nem tudtam róla. — Bolond vagy — mondta a feleségem, de én leintet­tem: — Mii értesz te a gyó­gyításhoz? Ki kell várni az inkubációt. — Mi az? — Lappangási idő. Félek, hogy ebből a kis náthámból még szörnyű baj származik. Rhinoszkópiára is szükség lenne. Feleségem aühös lett: — Azelőtt nagyon jól megvoltál rhinoszkópia nél­kül is. Egyébként mi az? — Szörcszörej-vizsgálat. A légi utak hangját álla­pítja meg. Nejem ismét gyakorlati­asan gondolkozott. — A légi utakról jut eszembe. Vasárnap menjünk repülőgépen Pécsre. Megijedtem. — Hogyne, hogy spas- must kapjak? Persze, nem tudod, mi az? Izomgörcs. Aki hajlamos rá. magaslati helyen megkapja. — Akkor utazzunk vona­ton. — Bolond beszedi Hogy a tömegben rám prüszköl­jenek, és millió bacüust, szívjak be? Nem megyek vonaton! Ez a legjobb prophylaxis, a betegség megelőzése. Másnap orvost hívattam, aki a doktorok derűs hang­ján kérdezte: — Valami kis panasz? —: Félek, hogy nem is olyan kicsi. Ásd hiszem, pleuritisem van — suttog­tam. — Hol fáj? — kérdezte az orvos. — Itt a lábamban — mutattam. — Még jó, hogy a lábá­ban nem lehet mellhártya- gyulladása — mondta ne­vetve az orvos. — Biztosan kettőt lapo­zott az orvosi könyvben — mosolygott a feleségem, és elővette a cipőmet, melyből kihúzott egy kiálló szöget. — Ez nyomta a lábát — mutatta diadalmasan. Másnap a feleségem név­napja volt. Ajándékul azt kérte, hogy tüntessük el a könyvet. Azt hiszem, ez volt az első ilyen eset a könyvek történetében. Bele­egyeztem kívánságára, de a könyv «►kivégzésé« előtt még gyorsan elolvastam egy fe­jezetet. Elsápadtam. — Mi történt? — ijedt meg a feleségem. — Semmi, semmi, most utólag ijedtem meg. Ugyan­is nemrég még megesküd­tem volna, hogy eklampsiám és c arcinosisom van. De most már biztosan tudom, hogy nincs. — Honnan tudod? — kér­dezte a feleségem. — Na hallod? Ha az lett volna, akkor már nem él­nék ... Palásti László Vallató Géza: EMLÉKSZEM Emlékszem a Csukaszürke szélben rángó Cselédszívbe vasat mártó Piros hóban égve fázó Vézna vágyban izmosodó Nyögve váró felsikoltó Télre A patkányfogú besúgó Éjre De Emlékszem az Első galamb fényröptére Azúrég vörös selymére Gépmadár látta kenyérre Es Emlékszem a Bilincsoldó rám nevető Porzós kelyhüj tettet szülő Országom oltárán fénylő Tavaszra A szegényeknek derengő Hajnalra Könyvespolc Balázs Anna A BUKOTT LÁNY (Második kiadás)-Egy mai munkáscsaládról irt Balázs Anna szép, igaz, bátor könyvet, őszintén és nyíltan beszélve asszonyi gon­dokról, a részegség zúllesztő hatásáról és mindarról, ami szocialista társadalmunkban a jövő, a jobb élet ellen hat. Nyilvánvaló, hogy A bukóit lány történetének magva szél­sőséges eset: Oszkóék hat gyermeke, akik közül a leg­idősebb, Ilus is csupán 17 éves, a részeges, erkölcsi tar­tás nélkül élő férj, a súlyos beteg asszony, az llus kislá- nyos bájaira szemet vető fér­fiak — mindezek egyetlen adott helyzetben meghatároz­hatják egy fiatal teremtés romlását és elbukását. Az író­nő, aki e munkáscsaládok múltbeli és mai életét is jól ismeri, szemmel láthatóan ki­élezte a társadalmi szituáció­kat, és végletesen rajzolta hő­sei jellemét is, hogy annál «erőteljesebb és drámaibb (hangsúllyal figyelmeztessen a [veszélyekre. .. Tanulságos könyv Balazs Annáé, írása a valóság ele­meiből táplálkozik. A regény gátat akar vetni a cinikus életfelfogásnak, a szülői nem­törődömségnek, fiatalemberek könnyelmű léhaságának.« Ol­vastuk mindezt a Magyar Nemzet egyik számában Ba­lázs Anna könyvéről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents