Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-16 / 89. szám

Szombat, 1966. április 16. 3 SOMOGTI NÉPLAP Vádoljuk az Imperializmust l VIETNAMI VÁNDORKIÁLLÍTÁST KÉSZÍTETT A KAPOSVÁRI JÁRÁSI KISZ BIZOTTSÁG Két hatalmas csizma. Több tízezer hasonlónak a nyomát viseli ez a sokat szenvedett föld. A csizma tulajdonosának bal keze egy összekötözött ke­zű, bekötött szemű, mezítlábas, vézna öregember karját mar­kolja. Jobbjában egy szintén összekötözött fiú. »Nagyapát és ■unokáját kihallgatásra viszik.« A fiú bizonyára sokat tud: öt­éves lehet... Alacsony bambuszkunyhó. Tetejét egy amerikai éppen most lobbantja lángra. Egy ott­hon — néma tanúja egy viet­nami család örömének, bána­(Tudósítónktól.) A balatonszabadi November 7. Tsz a környék egyik leg­számottevőbb zöldségtermesz­tő közös gazdasága. A szö­vetkezetben megteremtették a korszerű nagyüzemi kertész­kedés legfontosabb föltéte­leit. Ennek az üzemágnak az irányítását Bényei Tibor ag- ronómusra bízták. Hárommil­lió forintért készült el a múlt évben a kéthajós hajtatóház. Hetven hollandi ágyat hasz­nálnak a zöldségpalánták neveléséhez. Saját szükségle­tük kielégítésén felül az í'msz-szel kötött szerződés alapján a siófoki körzet ház­táji termelőinek is adnak pa­lántát A hetvenholdas kertészet­(Tudósítónktól.) Megyénk egyik legnevesebb gyógyfürdője a csokonyavi- sontai. Ismerik országszerte, sok helyről jönnek ide a gyógyulni vágyó betegek. A látogatók száma egyre nő, tavaly például több mint 120 000 ember fordult meg a fürdőben. Az ÉM Budapesti Be- tonárugyár — Budapest, XXI. (Csepel), Rákóczi F. u. 289. — azonnali belépéssel alkalmaz be- tonelemgyártó munkára férfi é' női segédmunkásokat, azon- , gyérért-íttal rend-1' marós szakmunkás!. A fölvételhez munka­könyv, MIL-lap és ta­nácsi igazolás szüksé­ges. Munkásszállást és napi egyszeri meleg ét­kezést térítés ellenében biztosítunk. Jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportján. (4492) tárnáik — megsemmisül. Tulaj­donosának bűne: szimpatizál a parti zánokfcal. Képek. Megrázó dokumentu­mai a vietnami nép szabadság­küzdelmének, szenvedésének. Letagadhatatlan bizonyítékai az USA történelme egyik leg­nagyobb szégyenfoltjának. Napalmbambától sérült, döb­bent arcú kisgyerek. Kínzócö- löpihöz kötözött véres arcú fér­fi. Vallatás: összekötözött sza­badságharcos gyomrába mé­lyeszti kését egy modern ame­rikai hóhér. ben biztosítva van az öntö­zési lehetőség, minthogy a Sió-csatorna mellett fekvő te­rületen rendezkedtek be zöld­ségtermesztésre. Itt zöldpap­rikát, paradicsomot, korai káposztát, korai karalábét és karfiolt meg zellert, tizenöt holdon pedig sárgadinnyét és görögdinnyét termelnek. Mindezen felül huszonkét hold zöldborsó termésével is segítik a balatoni ellátást. A termelőszövetkezetben al­kalmazzák a korszerű mód­szereket. A karalábé- és a paprikapalántákat például tápkockákba, pikérozva ülte­tik ki. Így biztosítják a gyor­sabb fejlődést és azt, hogy kellő mennyiségű primőrárut adhassanak éL Eddig problémát okozott, hogy a közkedvelt létesít­mény nem volt villamosítva. Most ezen munkálkodnak a szakemberek. A fürdő veze­tői bíznak abban, hogy má­jus 1-re, a fürdő hivatalos megnyitásának idejére ki- gyúl a villany. A villamosí­tással egy időben a földmű­vesszövetkezet is tovább fej­lesztheti a vendéglátást. A kisvendéglő konyhájának gé­peit elektromos gépekre cse­rélhetik ki. A fürdőhelyen új pavilonsor várja a ven­dégeket. Ezekben zöldséget, gyümölcsöt, könyvet árusíta­nak, ajándékboltot nyitnak, és 30 000 forintos beruházás­sal üzembe állíthatnak egy új fagylaltozópavilont is. A földművesszövetkezet bő­víti a kisvendéglő előtti ven­dégfogadó teret, így 250 sze­mély kiszolgálása is lehetővé válik. Az elképzelések sze­rint a nagy látogatottságra való tekintettel önkiszolgáló étkeztetést vezetnek be a nyáron a csokonyavisontai gyógyfürdő területén. Felejthetetlen sorozat... Kinyújtóztatott, lemeztelení­tett, néhány odavetett ruhada­rabbal letakart hullák. 1943? Náci rém tettele? Auschwitz? Nem! 1966; Dél-Vietnam; ame­rikai gyilkosok — fasiszta módszerekkel!... Változnak a képek. Hallatlan elszántsággal, töretlen hittel harcol a hős vietnami nép. A dzsungel mélyén a lakosság ruhával, élelmiszerrel segíti a Felszabadítási Front harcosait. Gúla a zsákmányolt fegyverek­ből. Kiképzés. Pánik, fejvesz- tettség: a partizánok bombát robbantottak a Da Nang-i üzemanyagtelepen. Harcolnak a lányok, asszonyok. »Hegyez­zük nyársaink!-« S mit szól a világ az ameri­kai imperializmus barbárságá­hoz? Válaszolnak a fotók: Béke­tüntetések Amerikában ... Tö­meg a washingtoni Fehér Ház előtt... Egyetemisták felvonu­lása New Yorkban... A világ­sajtót bejárta ennek az öt fia­talembernek a képe: nyilváno­san elégették katonai behívó­jukat, megtagadták, hogy Viet­namba szállítsák őket. Tokiói tüntetés; kaliforniai békeme­net; londoni tiltakozó nagy­gyűlés . »El a kezekkel Viet­namtól!!« * * * Tizenhárom tablón hetven fotóból álló vietnami vándor­kiállítást készített a kaposvári járási KISZ-bizottság. A kiállí­tás képei felölelik a genfi egyezmény megkötése óta el­telt tizenkét évet, a vietnami nép szenvedését, küzdelmét az amerikai betolakodók ellen. Békés Lajos, a bizottság mun­katársa elmondta, hogy a kiál­lítást holnap a kadarkúti ifjú­sági találkozón nyitják meg, majd bemutatják a járás na­gyobb községeiben Is. S. M. — IGALI A művelődéül otthon hava műsorát vizsgálva azt hinné az ember, hogy az igaliak ked­vükre válogathatnak a színvo­nalas előadások, tanfolyamok és a szórakoztató műsoros ren­dezvények között. A nők aka­démiáján eddig hat előadás hangzott él, többek között az alkoholizmusról, az öltözkö­désről, különféle betegségek­ről, azaz valóban érdeklődésre számot tartó témákról. A Jó­zsef Attila nevét viselő ifjú­sági klub a foglalkozások első felében kötetlen programot biztosít a fiataloknak. Vala­hogy mégsem elég népszerűek ezek az összejövetelek. Több emberrel beszélgettem, és a művelődési otthon munkájáról formált véleményüket így fog­lalhatom össze: A hasznos, de nehezebben emészthető ismeretterjesztő előadásokat meg kellene hagy­ni az őszi-téli időszakra. A napközben elfáradt emberek nem szívesen ülnek órákon át egy helyben. Az előadások ál­talában fárasztóak, hacsak va­lamilyen szemléltetőeszközök­kel, esetleg filmmel érdeke­sebbé nem teszik őket. Tava­szi-nyári időben csak a hét végén szentelnének S2SÍ vesen egy kis időt a kikapcsolódás­nak, de ilyenkor »szigorúan-« szórakozni szeretnének. A fiatalnak már alig mond­ható igaliak gyakran hivatkoz­nak a régi dalárdára, a színját­szó csoportra, melyek valami­kor elegendő szórakozást nyúj­tottak. A fiatalok hiába érvel­nek a művelődési otthon iro­dalmi színpadának lelkes gár­dájával, nem lehet meggyőzni az idősebbeket. Őszintén szólva a falu kulturális életével maguk a fiatalok is elégedetlenek. Az egyik KJSZ-összejövetelen Megalapozták a nagyüzemi zöldségtermesztést Balatonszabadiban ÉJ HÍD KÉSZÜL A RÉGI HELYÉN Az elavult, szűk és gyenge hidat elbontják, s helyébe újat ké­szítenek a 66-os út répáspusztai átjárójánál. Előbb azonban tere- lőutat kell csinálni. Már folynak a földmunkák. A talaj víztele­nítése után megkezdhetik a munkát a gépek is. Korszerűsítik a csokonyavisontai gyógyfürdőt Villanyt kapnak — Fejlesztik a vendégfogadást MÍG A MARCALI KENYÉRGYÁRAT KORSZERŰSÍTIK ... addig a fonyódi sütöde segít a környék kenyérellátásában. Naponta 14—lő má­zsa kenyeret sütnek Fonyódon. A burgonyának több mint a felét kiültették a barcsi járás tsz-ei Szocialista brigádok szel emi vetélkedője a faipari Vállalatnál Csütörtökön szellemi vetélkedőt rendez-ek a Somogy megyei Fa­ipari Vállalatnál. A vetélkedőn megjelentek Dolgos Gyula, a IIVDSZ megyei bizottságánál?; tit­kára, az üzem vezetői és a dél­előttös műszak dolgozói. A vetélkedőn négy szocialista brigád és néhány egyéni versenyző vett részt. A kollektíváknak tíz kérdésre kellett válaszolniuk. A kérdések túlnyomó többsége a szo­cialista brig ádmozgalommal, a vá­ros fejlődésével volt kapcsolatos. Ha valamelyik brigádtag nem tu­dott válaszolni, a kollektíva két tagja kisegíthette. Ha hárman sem tudtak megfelelni a követelmény­nek, akkor az egyéni versenyzők kaptak szót. A négy brigád jól szerepelt. A pontkülönbség minimális volt. A legjobb eredményt a kárpitosbri­gád érte el. Valamennyi kollektí­va kapott egy-egy tárgyjutalmat. Azt, hogy a szakszervezeti bizott­ság által vásárolt jutalom kié le­gyen, a brigád tagjai döntötték el. A kárpitosbrigád részt vesz majd a megyei szakszervezeti napok al­kalmával megrendezendő megyei szellemi vetélkedőn is. Ezen ugyan­is azok a brigádok szerepelhetnek, amelyek az üzemi szellemi ve­télkedőkön a legjobb eredményt érték el. (Tudósítónktól.) Megyénk legnagyobb bur­gonyatermelő területén, a barcsi járásban 5000 holdon ültetnek burgonyát a közös gazdaságok az idén. Vas La­jos, a járási tanács mezőgaz­dasági osztályának vezetője elmondotta, hogy a tavalyi alacsony hozam nem csök­kentette a termelési kedvet, az idei tervekben is méltó helyen szerepel a burgonya. Az egész szántóterület 11 százalékán termelik ezt a növényt. Mintegy 1200 hol­don rózsa- és gülfajtókat ül­tetnek. A tavalyi alig 50 mázsás átlagtermés ellenére bíznak a nagyobb hozamban, hiszen 1962-ben például 91,7 mázsás holdanként! átlagot értek el. Megteremtették minden fel­tételét annak, hogy jó ter­mést takarítsanak be. Gon­dosan előkészítették a talajt: az egész termőterületet két éve, illetve tavaly és az idei tavaszon istállótrágyáz­ták. Mintegy 400 holdon elő­hajtatott gumókat ültettek* helyükre majd másod vetésű növények — főként dohány és zöldségfélék kerülnek. A tervezett ter ületnek több mint a felén kiültették a gumót A tsz-eknek volt ele­gendő vetőburgonyájuk. Nagy gondot okozott azonban az előhajtatás. Ugyanis csak a homokszentgyörgyi Zöldmező­nek és a szuloki Petőfinek van hajtatóháza, a többi tsz istállókban és fűthető mag­tárakban végezte a csírázta- tást. A gumókat főleg kézzel ültetik. Ezzel a munkával a barcsi Vörös Csillag, a víz­vári Vörös Csillag meg a szuloki Petőfi Tsz áll leg­jobban. A kilátások szerint április vége előtt járásszerte befejeződik az ültetés. A burgonyabogár és más kár­tevők ellen a permetező- és a porozógépek meg a nö­vényvédő szerek minden kö­zös gazdaságban kéznél van­nak. EMBEREK KÖZÖTT a».) még mind g elszomorító, rnég­megkérdeztem őket, miért nem úgy állítják össze a fog­lalkozások programját, hogy ne legyen unalmas. Szerettem volna megtudni tőlük, mi ér­dekli őket legjobban. Ezt vá­laszolták. — Minket mindem érdekel. — Konkrétan mi? A válasz: — Minden. Az az igény, hogy minden­ről tudni akarnak, önmagában dicséretes dolog, de a kérdés nem ilyen egyszerű. Az utób­bi években esti tagozatú mező- gazdasági technikumba tobo­roztak fiatalokat Igáiban és a környező falvakban. Míg a szomszéd községekből szép számmal jelentkeztek, a hely­beliek között alig akadt né­hány tanulni vágyó fiatalem­ber. A többiek esete azt bizo­nyítja, hogy nem elég csak só­hajtozni a »mindent tudás« után, tenni is kellene érte va­lamit. Akaratlanul is össze kell ha­sonlítani a KlSZ-foglalkozáson megjelent közömbös arcú fia­talokat és azokat a lelkes fiú­kat, lányokat, akik másnap táncpróbára gyülekeztek. Pe­dig nagyobbrészt itt is ugyan­azok jelentek meg. a különb­ség mégis lényeges volt. Az utóbbinak az időpontjára min­denki jól emlékezett, és jóval többen tudtak róla, mint a má­sikról. Sokáig beszélgettem Cza­nyó Sándorral, az iskola egyik fiatal pedagógusával, a falu KISZ-titkárával. Elmondta, hogy bár a jelenleg helyset is előrelépés a múlttal szem­ben, amikor egyik-másik fiatal csak onnan tudta, hogy tagja a KISZ-szervezetnek, amikor havonta emlékezették rá a bélyeggel. — Nincs önálló elképzelé­sük a foglalkozások tematiká­jának összeállításához, a veze­tőségre bízzák magukat. Az ilyen bizalom pedig nem eleg megnyugtató. — Mivel töltik a szabad ide­jüket? — kérdeztem az együk KISZ-tagtól. — Unatkozunk. A közös ösz- szejöveteleken kívül nem ma­rad más, mint a kocsma meg az ulti. No meg a televízió. Az igali fiatalok abban a »szerencsés« helyzetben van­nak, hogy ezt az igényüket egyetlen helyen kielégíthetik. A kocsmáiban levő televízió minden adásnapon szép szám i közönséget vonz. Az igazsághoz tartozik viszont az is, hogy ezeknek a vendégeknek jó ré­sze ugyancsak kellemetlen helyzetbe kerülne, ha otthon akár egy mondatot is kérdez­nének tőlük a műsorról. Pedig a kép kifogástalan, a hang erőssége meg duplája a szüksé­gesnek. Nem az érde^telens- « az oka, hogy a bömt ’ő hpn° • szóló gyakran alulmarad a jó­kedvű társaság hangulatával szemben, a legtöbben ugyanis a poharak csengését vág-' a sa­ját hangjukat tartják kelle­mesebbnek. A kocsmán kívül, ha csak mozielöadás nincs, sötétedés uiáa alig van élet a faluban. A vacsora utáni órák rádió­hallgatásra, tv-nézésre a leg­alkalmasabbak. A televízió nem elégszik meg azzal, hogy elvonja a közönséget a helyi rendezvényekről, harem fel­bontja a régebben kialakult kisebb baráti köröket, az ösz- szeszokott társaságokat is. — Egy kis lelkiismeret-fur- dalást érzek — mondja az egyik fiatal pedagógus —, ami­kor az utcán odaköszönök az orvosnak, a gyógyszerésznek. Alig ismerjük egymást. Ügy hiszem, az én kötelességem volna, hogy egyszor időt sza­kítsak rá, és fölkeressem őket. Sajnos, így van ezzel a többi fiatal diplomás is. Meg kellene keresni a módját, hogy talál­kozhassunk a régi értelmisé­giekkel. Mi, fiatalabbak meg­értjük egymást, segítünk is egymáson, de miért tartozzunk két táborba? A közeledés módja a község vezetőit is foglalkoztatja. Az értelmiségi klub megalakítá­sának híve a községi tanács vb-tdtkára, Bárdos János is. — Nem olyan fogadásokra gondolok, mint amilyeneket régen adtak a falu tehetősebb emberei egymás tiszteletére, ahol étel-ital várta a meghí­vottakat, hanem baráti beszél­getésekre, ahol az állatorvos, az agronómus meg a pedagó­gusok szót válthatnának egy­mással közös feladatúinkról. •Tó alkalom lenne ez a vasár­nap délelőttökre terve ett ta­lálkozó arra is, hogy az eddig egymástól »távol élő« emberek megismerhessék egymás mun­káját. életét, és közvet e riszt vállaljanak a falu problémái­nak megoldásából. (Fo!vt‘~tl''\.) Nagy József Unatkozó fiatalok, egymást kereső értelmiség

Next

/
Thumbnails
Contents