Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

Csütörtök, 1966. április 14.

3

SOMOGtl NÉPLAP

Több haszna lesz

MEGKEZDŐDÖTT EGY FOLYAMAT. Néhány termelőszövetkezet lehetőséget kapott arra, hogy helyben készítsen abrakkeveréket. Országosan márciusban mintegy húsz szövetkezet végezte ön- állóan a keverést, áprilisra az illetékes minisztériumok azt irányozták elő, hogy újabb hatvan közös gazdaság kapcsolódik be ebbe a munkába. Az év végére — a most életbe léptetett rendelkezés végrehajtásának eredményeként — a kilátások szerint több száz szövetkezet mentesül a cseretermény és a tápszállítás alól. Az országos helyzetnek megfelelően alakul az arányokat figyelembe véve megyénkben is a tápkészítés rendje-módja.

A keverektakarmány üzemi, ipari rendszerű gyártása az utóbbi négy-öt évben alakult ki hazánkban. Állami vállalat építette ki rendszerint a leállított malmok átalakításával a keverőüzemek hálózatát A kezdés kockázatát az állam ezzel magára vállalta. Nálunk a tapsonyi malmot alakították át elsőként Emlékezzünk csak az indulásra. A szükség követelte meg, hogy biztosítsuk a megalakult közös gazdaságok gyarapodó állatállományának ellátását abrakkeverékkel. Meg kellett szervezni a gyártás és a forgalmazás rendszerét. Más előfeltétele is volt a sikernek, a táp térhódításának. Nemigen ismerhették az abrakkeveréket a mezőgazdaság gyakorló szakemberei. Körzetenként, járásonként ismeretterjesztő tanácskozásokat szervezett, hát az ezzel a feladattal megbízott Terményforgalmi Vállalat, tehát így országos szaktekintélyek közreműködésével kezdeményező szerepet töltött be a táp és a tápetetés propagálásában is.

AZÖTA HOSSZÜ ÉVEK TELTEK EL. Elterjedt, meghonosodott, immár nélkülözhetetlenné vált megyeszerte a keveréktakarmány. Bizonyító példák, gyakorlati eredmények tették ezt lehetővé. Közben kezdtek kiütközni a vállalati hálózat fogyatékosságainak jelei is. Kísérletek, próbálkozások tanúsága szerint kialakult az álláspont: megnyugtató megoldásnak az ígérkezik, ha a szövetkezetek fokozatosan rátérnek az önálló keverésre. Ez a folyamat indult meg, és ez bontakozik majd ki egyre erőteljesebben. Az előkészítés gondosságához szinte kétség sem férhet. Éppen az alaposság, a megfontoltság, a körültekintő szervezés és a fokozatosság a záloga a jövőbeli teljes sikernek. Az önálló abrakkeverés számos várható előnyével jórészt már számolnak a termelőszövetkezetekben. Legutóbb erről Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes beszélt részletesen politikai akadémiai előadásában.

Fehér elvtárs elmondotta: a helyi keveréssel szükségtelenné válik nagy mennyiségű termények szállítgatása. A felhasználandó abrak 90 százalékát az érdekelt gazdaságok termelik; ezt a rengeteg takarmányt fölösleges elvinni a termőhelyről a vállalati keverőüzembe, onnan pedig visszaszállítani a majorokba a tápot. Ésszerűbb és gazdaságosabb, ha a kisebb tételű kiegészítő anyagokat viszik a tsz-ekb? hogy ott bekeverjék ezeket a koncentrátumo- kat a tápba. így az abrakkeverék mázsánként! gyártási és szállítási költsége a jelenlegi negyven forintnak körülbelül a felére csökken. Másik előny, hogy a gazdaságok az egyes gyógyszer- és megelőző védekező anyagokat a takarmányba keverve gyorsan és hatékonyan adhatják a jószágnak. Erre ugyanis az ipari keverés esetén nincs lehetőség. További nagy haszon, hogy a koncén ferátumok adagolásával a tsz-eknek lehetőségük nyílik saját fehérjeforrásaik teljesebb hasznosítására. Az olajos növények magvainak darája, a borsó- és a lucemaliszt meg a fölözött tej stb. kiterjedtebb takarmányozásával központi fehérjekészleteinket kímélhetjük, importot takaríthatunk meg

ösztönöz az önálló keverés a kukorica gondosabb tárolására is. Ez igen fontos dolog. Nemrégiben a megyei tsz-tanács ülésén is kiemelték ennek jelentőségét. Többen szóvá tették: átadják csereterményként a kiváló minőségű abrakot, s a helyette kapott abrakkeverék- ben olyan kukorica is van, amely prizmában telelt, romlásnak indult, megpenésze- dett. Ez az abrakkevefék bizony aligha tekinthető teljes tápértékűnek, és állategészségügyi szempontból sem veszélytelen. Gyakori a panasz a termény víztartalmának megállapítására, előfordul, hogy a táp súlyának mérését meg az elszámolás pontatlanságát is kifogásolják tsz-vezetők. Az ilyen természetű viták lehetősége is végérvényesen megszűnik majd.

SZAMOS ELŐNYE, több haszna lesz tehát az új rendszernek a gyakorlatban. Végezetül hangsúlyozta Fehér Lajos elvtárs: »Nem lebecsülendő az a várható előny sem, hogy az üzemi helyi keverés és a takarmánykeverő malmok között ésszerű keretek között egészséges verseny jog kialakulni. Ez minden bizonnyal megszünteti az eddigi monopolhelyzetből folyó kellemetlen hátrányokat, s többek között kedvezően hat majd az iparilag előállított takarmánytápok béltartalmának, minőségének határozottabb meg- javulására.«

Kutas József

MEGSZÜNTETIK A SARTENGERT

Érdemrend a példás munkáért

Cseng a telefon.

— Igen, az AGROKER műtrágya- és növényvédőszet- osztályáról Klausz. A szállítmány az NDK-ból érkezik, ha itt lesz, kapnak néhány vagonnal... Igen, a gumósok meg a bogyós ter- mésűek alá is jó.

Üjabb telefonhívás.

— Mikor' indul a kísérlet? Értesítsetek ideijében, hogy ott lehessek...

csák az AGRO- KER-nél, de

szerte a megyében a mezőgazdasági szakvezetők is, hiszen munkakapcsolatuk régi keletű. Ezek az emberek a közelmúltban abból az alkalomból köszöntötték, hogy munkája elismeréseként nagy kitüntetésben részesült: megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát.

Hosszú utat tett meg a műtrágya- és növényvédőszer- osztály vezetője idáig Az orvos fiát a mezőgazdaság sze- retete indította több mint négy évtizeddel ezelőtt mezőgazdasági akadémiára. Uraddal ómban dolgozott; a felszabadulás után felelősségteljes funkciókat töltött be. Majd pedig állami gazdaságokban hasznosította ismereteit. Tizenöt évvel ezelőtt kötött' szór ros barátságot a növénytermesztésiben egyre nagyobb szerepet játszó műtrágyával és a növényvédő szerekkel. Eió-'

adások megyeszerte állami gazdasági, termelőszövetkezeti és földművesszövetkezeti dolgozóknak e szerek hasznosságáról és kezeléséről; bemutató kísérletek szervezése a megye tájegységeiben; a rendelkezésre álló készletből az igényeknek lehetőség szerinti kielégítése — mindez »az ő asztala« volt az elmúlt másfél évtizedben.

— Ha valaki szereti azt. amit csinál, nem érezheti magát öregnek akkor sem, ha eljár fölötte az idő — vallja. Szavait munkájával bizonyítja. Évről évre több műtrágya érkezik a megyébe, az iuen például mintegy tízezer vagonnal. Az első negyedévi előirányzatnál eddig 19 százalékkal többet kaptak a gazdaságok. A növényvédő szerekből az első • negyedévi szállitmányokon kívül már a másodfK negyedévre előirányzott menj»« nyiség 83 százaléka is ren» delkezésre áll. Négyféle műtrágyát és mintegy száztízfél» növényvédő szert hoz forga» lomba ez idő szerint az AGS» ROKER.

Egy-egy újdonság alkalmad ságáról kísérletekkel győzőéi nek meg.

— A Kaposvári Állami Gaß» daságban tartamkísérletet végzünk a műtrágyával az idén. A Balatonnagybereki Állami Gazdaságban ugyancsak műtrágyával kísérletezünk, mégpedig a lápos talajon termelt hazai búzák szárerősítését próbáljuk megvalósítani. Ha ess sikerül, megakadályozhatjuk a gabona megdőlését és az ebből eredő szemveszteséget.

Mint a jó könyvtáros, áld sokat olvas, hogy meggyőződéssel ajánlhassa másnak ia a könyvet, ő is előbb meggyőződik e kísérletekkel a különféle szerek hasznosságáról, így már szakmai tanácsot is mellékelhet az áruhoz

örül annak, hogy rövidesen megoldódik az AGROKÉR raktározási problémája.

— Szabolcs után Somogynak lesz két év múlva a legnagyobb és legkorszerűbb telepe, s itt lesz a Dunántúl legnagyobb műtrágya- és növény- védőszer-raktára. Háromezer- hatszáz négyzetméternyi alapterületen épül, a két szinte^ négyszáz vagon árut tárolhatunk. Most még tizenkét helyen vannak a különböző szerek rossz, életveszélyes körülmények között...

A jövőt vázolja, s ebben az ő munkája is helyet kap. Nyugdíjazás? Szó sem lehet róla! Ügy érzi, igyekezete nem lankadhat, s továbbra is szükség van arra a példás helytállásra, amelyért az Érdemrenddel illették.

Hernesz Ferenc

Esős időben nagy sártengert dagasztottak a járművek a marcali Latinka Sándor utcában. A feltúrt úttestet most géppel egyengetik, hogy ismét járhatóvá tegyék,

IGALI EMBEREK KÖZÖTT <■■>

A lanka» dombok öleléséből

alig látszik ki a barátságos falu, csupán a templomtorony és a régi házak messzire világító fehér tűzfalai mutatkoznak. Ezek jelzik a hajdani nagyközség, a volt járási székhely múltját. . Igái jelene egészen más. Főutcáján egyre kevesebb a vert falú, hosszú gerendás ház, helyükön nagy ablakos, világos otthonok épülnek. Elmaradt a »hegyre járás« is; a fiatalok ezt mór inkább csak hallomásból ismerik, az idősebbek viszont annál nehezebben felejtik a szőlőhegy romantikáját.

kás dombok koszorújában meghúzódó Igalba.

* * *

Esteledett már, amikor a

házakat járva Pintérék port..- jához értem. Vége volt az etetésnek, az ólaikban elcsönde- sedtek az állatok. Kint lehűlt a levegő. Bent, a tűzhely mellett jobban megoldódott a házigazda, az 53 éves Pintér József nyelve. A szavakat szinte válogatva rakja egymás mellé.

te sorsodra jusson? Furcsán hangzik, de szembe kellett szállni velük, hogy a fiamat magam mellé hozhassam. Még esőbb is azt hajtogatták, hogy ne felejtsem el, ők jót akartak nekem.

— És mit szólt ehhez a fia?

— Ö ugyanúgy szereti a falut, mint én, szívesen jön vissza a tósszbe. Meg aztán magam is biztattam. Pedig akkor még gyenge volt a szövetnyerét. — Le sem tagadhatnám, de nem is alkarom.

Elkészült a vacsora, az asztalon, a tányérokban sárgán dagad a tojásránlotta. A kedves invitálásból ilyenkor kijár a? idegennek is.

— Milyen is az ember? — magyarázkodik mosolyogva a feleség. — Szombaton volt disznóölés, mi mégis ilyet eszünk. Van még a másikból is szépen, de már meguntuk. A fiam meg éppen a jó disznótorost szereti. Küldtünk nekj egy .nehéz csomagot, hogy a barátai is kóstolhassanak belőle.

Legendák — és a valóság

Fellendülőben a szocialista brigádverseny Böhönyén

Azt mondják, még soha nem fordult elő Böhönyén, hogy ne tudtak volna elfoglaltságot adni azoknak az embereknek, akik munkára jelentkeztek a szövetkezetben. Az idei tavaszon viszont már nemegyszer gondot okozott a vezetőknek, hogyan szervezzék meg a munkát, hogy jusson mindenkinek, aki kimegy a határba.

Ebben a változásban nagy szerepe van a szövetkezetben dolgozó szocialista munkacsapatoknak. Ezeket az embereket szinte nem is kell serkenteniük a brigádvezetőknek. Maguk között eloszt» ják a munkát, egymást ösztönzik a feladatok minél jobb elvégzésére. Az a hetvennégy asszony, aki a négy szocialista munkacsapatban dolgozott a múlt évben, valóságos csodát művelt. S a múlt évi munkalendület tovább folytatódik az idén is. Vállalták például, hogy burgonyából 120, cukorrépából pedig 180 mázsás átlagtermést takarítanak be.

Sokat jelent a szövetkezetben, hogy a szocialista brigád tagjaira mindig lehet számítani. A múlt év gyakorlatához hasonlóan az idén is egy táblában kérték a területeket, s vállalták, hogy ebben az évben sem lesz fennakadás a növény- ápolással.

A régi munkacsapatok példája nem maradt hatás nélkül. A növénytermesztők mellett most a traktorosok is megszervezték a szocialista brigádot. A gépeken nagyrészt fiatal emberek ölnek, s érzik, hogy munkájuktól igen sok függ.

Ez a versenyforma meghonosodott a böhönyei Szabadság Tsz-ben. A jó példa hatott. Most a kertészetben, ahol nagyrészt alkalmazottak dolgoznak, szintén megszervezik a szocialista munkacsapatok

A fogyatkozó öreg házakon kívül maradt még valami Igái múltjából, erre azonban nem könnyű rábukkanni, mert csak az idősebb emberek emlékezetében él: a község történetéhez fűződő legendák. Ezek talán egyetlen somogyi községben sem élnek olyan elevenen, mint az igali emberek ajkán.

Vak Bottyánról, aki a Dunántúlon portyázó kuruc seregek élén harcolt, úgy hírlik, hogy’az igali sáncokon nagy csaitát vívott a túlerőben lévő császáriakkal. Vannak, akik a vásártérhez vezető út mentén álló, azóta sokszor újjáépi- teit zsúpfedelű házról úgy tudják, hogy valamikor a megyeház épülete volt. Mások megesküsznek rá, hogy a pusztító török elől kútba dobott harangot a falu határában kellene keresni.

A régi történetek egy része ma már hihetetlenül hangzik, bár a község határából sok olyan használati tárgy került elő, amelyből régi település nyomaira lehet következtetni. Egy dolog bizonyos: az iga- liak nagyon szeretik falujukat. Az érdeklődőiknek szívesen dicsekednek el azzal, hogy Szabó Lőrinc meg Aba Novák Vilmos mindig örömmel jött ei a Un— Sohasem tudom megérteni azokat a falusi embereket, akik asszonyt, gyereket itthon hagyva városban keresnek munkát maguknak, és csak hét végén jönnek haza néhány órára.

Beszél, közben az arcomat kutatja, egyetértek-e vele.

— Faggattam is őket eleget, milyen érzés távol a családtól, a falutól, amelyet úgy szeretünk. A válasz nem volt őszinte. Éreztem, amikor azt mondták, a városban más az élei, több a szórakozási lehetőség, hogy közben sajnálják saját magukat is. Az idő mellém állt, mindinkább engem igazol. Azóta már jött vissza közülük néhány, pedig csak egy évben jött ki a lépes a tsz-ben. Két fiam van, az egyik pedagógusnak, a másik mezőgazdásznak készül. A kisebbilk fiam még tanul, Keszthelyen, az akadémián az igali téesz ösztöndíj a- saként. Amikor először került szóba, hogy milyen pályát választ, az ismerősök közül többen is vitatkoztak velem. »Bolond vagy te, Jóska! — mondta az egyik brigádvezető. — Azt akarod, hogy a fiad ia a

kezetünk. Most,' hogy megerősödött a közös gazdaság, s any- nyit fizetett, amennyire számítottunk, még büszkébb vagyok arra, hogy a fiam téesz-ösztOn- díjas.

Amíg a vacsora készül, elmondja, hogy egyik barátja, aki most még Kaposváron dolgozik, egyelőre azért nem jön vissza a faluba, mert köti az ebet a karóhoz, hogv nem hajlandó nyolc óránál többet dolgozni naponta.

— Kiszámítottuk, mennyi idő megy el reggel az utazásra, mennyit kell várakozni nutn- kakezdés előtt, műszak után, és máris nagyon megszaporodott azoknak az óráknak a száma.

— Hány órát dolgoznak naponta a termelőszövetkezetben?

— Mi, régi parasztemberek sohasem az órához igazítjuk a munkát, hanem az évszakokhoz, az időjáráshoz. Az igazi földműves nem törődik azzal, hogy hánykor van az ébresztő.

Néhány másodpercre csönd telepszik közénk. Végignéz magán, leporolja a kabátja ujját.

— Hiába, paraszt vagyok én, kérem — mutatja kérges te— Régebben egy olyanféle szólásmandás járta a környéken — folytatja a gazda —, hogy Igáiban dóig as embert nem lehet találni. A t hiszem, a szorgalmas gölieiek ragasztották ezt ránk. Akárhogy értették is a régi igaliakra, ma már az az igazság, hogy nem kell lámpással keresni dolgos embert a faluban. A termelőszövetkezetben végzett munka mellett sokat foglalatoskodnak az igaliak a háztájiban tartott állatok köi'ül is.

Vacsora közben többször előjön a szó a gyerekekről.

— Jóska, az idősebbik Csurgón van — mutatják a ballagáskor készült fényképet. — Ez meg a Gyula, akit ide várunk vissza a téeszbe. Az idén végez, szorgalmasain készül a vizsgákra. Legutoljára azt írta, hogy álmában már látta a diplomáját. Nem is csodálkozom ezen — mondja mosolyogva Pintérné —, olyan, mint az apja. Amit nagyon akar, még akkor sem feledkezik meg róla, amikor alszik.

(Folytatjuk.)

Nagy József