Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

Fésűs Éva: Eső Lassú eső megered. megered, ablakpárkány peremén csepereg. Mindig jobban szaporáz, karikás, pergő dob lesz a tető, meg a ház. Sír az ablak! Hajba kapnak, csepegő gyöngysort ráznak a gallyak! Ez már zápor, szakadó, zuhogó, dézsák öblén csobogó, locsogó. Utcák hosszán buborékfutamot vernek hozzá rohanó patakok. Vén csatorna bádog torka szaporán kortyai, hízik a rozsda! Azik, fázik, csatakos a mező, egyszer mégis csak eláll az eső. Hétszin fényszál szövi át az eget, tollúk rázzák maszatos verebek. Még a zápor tócsán táncol, de a dal halkul, tisztul a távol. Már csak emlék, itt-ott egy-két házeresz ejti le csengve a cseppjét, Keserű Gyula: A kis kakas Én vagyok a kis kakas, a tarajam szép piros. Kinyújtom a nyakamat, ELkiáltom magamat, Kukorikú! kiskirály, Te sem vagy ily úr talán. Alattvalóm rengeteg, Kodácsoló tyúksereg. Bátor vagyok, mint egy hős, Harcias és jó erős. Sarkantyúm is van nekem, Aki bánt azt megverem. Kacsa, liba elkerül, Szomszéd kakas menekül. Fölberzelem toliamat, Jól kihúzom magamat. Csodál a nagy tyúksereg. Ekkora hős, hogy lehet? Büszkén hordom fejemet, Sok szem bámul engemet. Am a kutya hogyha Jó, Nincs bátorság, sem erő. Előle menekülök, Kerítésre repülök. Onnét nézek szerteszét, Azt a kutya mindenét. Mit szól a nagy tyúksereg, Hogy a hős ott fent remeg? Ara ha elmegy a kutya, Várakozást megunta. A hős újra én vagyok* Kerítésről leszállók. Kinyújtom a nyakamat, Elkiáltom magamat. Kukorikú! kiskirály, Te sem vagy ily hős talán. Márkus Ferenc: Húsvéti piros tojás Arcodról olvasom; nem érted mi ez? Mit adtam most neked, egy húsvéti piros tojást. Kezedben soká forgatod, mint fényes gomb, szemed felragyog, s boldogan kiáltod felém: Ez húsvéti piros tojás. Féltve a kosár szalmára teszed, simogatja tovább értő tekinteted A húsvéti piros tojást. * <#* * ♦ * *il A AA A A a A A Ismerjük meg megyénk történelmi emlékeit 8. CSURGÓ, BERZEHCE, SEGESD került a törökök kezére. A hadiút mellett volt ekkor is, ezért számos magas rangú török tartotta itt háznépét Így történhetett, hogy amikor 1558-ban Farkasich Gergely, Hosszú ttnúzs» és egyenes tör5k A déli végek egyik fon- szer ebédet és vacsorát, min- tos erődítése Csurgó den ház után két dénárt, vas- volt. III. Béla nagy adomá- lamint ajándékokat és zabot nyokkal segítette, és 1193- kellett adniuk. A kerületet, a ban a Johanita lovagoknak királynő által kirendelt is­adta. ök rendházat alapítót- pán kormányozta, tak Csurgón, és betegápoló Zsigmond alatt rohamosan szigetvári kapitány bátor házat, ún. ispotályt is tartót- A ,.tt ^rt.k/,t portyájával megtámadta és tak fenn. A XIII. század kö- ‘1° , , „ , felégette, az égő zsarátnok és zepére hiteles hely lett. En- nogy a király 8020 fo- romhalmaz közül 32 előkelő nek az időnek emlékét őrzi rinton zálogosította eL (Eb- és halálra rémült törököt a mostani Mária-kút, az egy- ben az időben i forintom 6 mentett meg. kori zarándokhely. Őrzi még ökröt és egy kocsi szénát le- A XVI. század végén mint emléküket a román stílusú hetett vásárolni!) Fejlődését országosan, Segesden is sze- templom nyolszögletű tornya, elősegítette a XIII. század dett-vedett katonaság volt IV. Béla is többször meg- végén alapított Ferenc-rendi már a vár védője. Többet tö- fordult Csurgón. Zsigmond kolostor, valamint az, hogy rődtek a dinom-dónommal, császár közvetlenül királlyá a dél felé tartó »hadiút« is mint a veszélyes hadiélettel, választása előtt, hogy felesé- érintette. A tatárjárás alatt így volt ez 1591 Mária gét és anyósát a pártütő fő- a mohi csatatérről menekülő mennybemenetelének éjjelén urak fogságából kimentse, Akos-nembéli Detre seregé- is. Az ünnepre való hivatko* itt rendezte hadait. nek roncsaival itt pihent meg, zással a környék zenészeinek közreműködésével olyan mu­latozást csaptak, hogy még a szigetvári bég is megne- szelte a kínálkozó alkalmat. Az éjszaka leple alatt ost­romlétráik segítségével ész­revétlenül megmásztak a fa­lakat, és meglepték a má­morból felriadt őrséget. Mire a villogó fehérneműben sza­ladgáló várkapitány lelket vert volna az őrségbe, már rőt lánggal égtek a házak és a palán kok. XVI. században Jelentő- és egyes történetírók szerint Segesd 1664-ben került fa­sége ismét megnőtt: Török itt is halt bele a tatároktól mét magyar kézre. A vár Bálint, amikor Zápolya Sán- kapott súlyos sebeibe Kál- maradványait a XVII. szá­dorhoz pártolt, az erősséget mán halicá herceg, IV. Béla zad végétől bontogatták a la­rohammal foglalta el. Török öccse. kosok, és még az alapfala­Bélint fogságba esése (1541) A végvári harcok kezdetén kát is elhordták, után ide költözött felesége és két gyermeke Szigetvárról. A Török családtól a Zrínyiek birtokába került. A szigetvári hős fia, Zrínyi György számtalan Csurgó környéki portyázásáról tu­dunk, pl. a csurgói őrséggel közösen ütött rajta 1587-ben a kálmáncsai török vásáron, és a győzelem után »sok gazdag áros törököket, szám­talan sok szép marhát hozá- nak el« — írta róluk az egy­kori krónikás. gsrzence is a XIV. szá­zadtól vált egyre in­kább fontossá. A végvári harcok idején számos bajví­vás, portyázás zajlott le kör­nyékén. Az 1566-os nagy török hadjárat idején, ami­kor Szalay Kelemen kapi­tány hírül vette a törökök közeledését, annyira meg­ijedt, hogy a palánkokra, háztetőkre csóvát dobatott, ás a védőkkel együtt még az ostrom megkezdése előtt el­menekült. A török járási székhellyé tette, mecsetet építtetett, s török papok és müezzinek érkeztek Budáról. 1618—19-ig nagyon megerősí­tették, hiteles följegyzések szerint ekkor őrsége 349 ka­tona volt, élükön 12 főtiszt­tel. A költő Zrínyi Miklós 1664-es hadjáratával került ismét a magyarok kezére. Cegesd már az Árpád- házi királyok alatt is országosan ismert hely, főes- neresség volt. A hozzátartozó birtokok a királynői udvart­artás költségeihez járultak hozzá. Pl. a segesdieknek IV. Béla részére évenként egy­HÚSVÉTI TOJÁSFESTÉS X 2 SS 3 r 5 6 7 9 10 jHi! 11 SS 12 ■ 13 ■ SSS :::: 14 15 16 se SS!" :::: 17 ■i 18 19 20 Ilii 21 üli 22 22/* se 23 24 US 25 SS 26 27 es 28 29 30 SS 31 32 33 na 34 35 36 SS 37 se 38 i VÍZSZINTES: 1. A fa része. S. Hivatalos jelzéssel látom el. S. Fölmelegítve ezzel rajzolnak a tojásra. 11. Egyik szülő. 11. Tál betűi keverve. 13. Lángol. 14. Egyik leggyakoribb tojásdiah- tö minta népiesen. 1T. Tésztát dagasztó. 1». A beszéd része, a. Morus Tamás. SS. A betegség tünete. 33. Téli csapadék névelővel vta®- szafeié. 36. Testrész, vég ... 38. Virágminta a tojáson. Sl. zamat. S3. Rágcsáló. 34. Kenőcs. 36. Sir népiesen. Sí. A tej része. 38. A növény termései FÜGGŐLEGES* L Nem ez. i. Masina. 3. A kör részei 4. Kinyit. 5. Ebből merítjük a levest, éke- zethiármyal. (. A nyakat védi, névelővel. T. T. Z. t. Nem elég. 10. Ebben főzik ki a -kteifralt« tojást. 13. El telem. 13. Csúnya. 16. Disznója a kártyában. 19. AUatlakás. 20. rabódé. 22/a Keresztül és még az egyik tagadósaó. 34. Egyik testvér becézve. 33. Nem tört el, egész. 27. A tojásfestés ecsetje. 30. A vajgyártás melléktermék«, 30. A rák betűi keverve. 32. Zug ikerszava. IS. N. M. Beküldendő a vizsv.in.tes M, 30. és a függőleges 10., 37. Beküldési határidő 1966. április 15-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapom küldjétek be, s Írjátok rá: »Gyermek ke­resztrejtvény.« A mült he« rejtvényünk he- tyes megfejtése: Földosztás; Ko- nyev; Szunilov; Cukorgyár; Sa- rohin. Gárdonyi Géza Láthatatlan em­ber című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Sípos Irén, Hosszú László, Kaposvár; Damastes mna Taszár; Nagy Er­nő, Lull a. A könyveket psátán küldjük A (dszrebögár, sárga cserebogár HÍMES TOJÁS L Félszázada — vagy talán több is már — Gondos ta­nító úr udvarába »hosszi- szekerek« álltak be, és az öreg mester — mert akkor még így nevezték a falusi nevelőket — szegényes motyóját kezdték felrakni. Félkaréjban könnyes szemű szülők — főleg édesanyák, egykori tanítványok — és mezítlábas, copfos kisleá­nyok, kalapos, pendelyes kisfiúk álltak a szekerek körül. A férfiféle meg a hét-nyolc esztendősnél idő­sebb fiúgyermek már mind kinn volt a határban i— mezei munkában. Rítt a mester úr meg sirtunk mink is, amikor az első megrakott szekér már kifordult az utcára, rúd­dal Toponár felé... Ekkor a mester úr min­ket, diákokat kézenfogott és bevezetett az iskolaterem­be. Ott mindenféle elültet­ni való fácska — kajszi-, som-, körte-, cseresznye-, meggy-, és almafacsemete — sorakozott. A mester úr sorban mindannyiunk ke­zébe ásót s egy-egy fács- kát adott és hangosan zo­kogva mondta: — Ültessen ki-ki a maga és az én itteni hétcsztendei kismesterségem meg a harmincévi mesterségem emlékezetére egy-egy fács- kát, hogy még az unokáink unokái is ízleljék a ter­mett gyümölcsök izeit és annak a szeretetnek az édességét, amellyel én ti­hozzátok. ti pedig hozzám és együttesen a szülőföld­höz ragaszkodtunk! Elsőnek a mester úr ül­tetett el egy búzával érő körlecsemetét, aztán ábácé- sorrendben mink következ­tünk. Én még kapirgáltam a földet, amikor a leghan­gosabb lett a zokogás. A fordulóban a mester úrral éppen akkor tűnt el a má­sodik megrakott szekér. Utána — néhány nap múltával — velünk is meg a mi motvónkkal is az or­szágúira fordult egy sze­kér ... És a hajdani pen delves kisdiák — én most itt bo- tozgatok a Bnlaton-parton, álmaimat szövögetem: a munkámtól már ráérek ** elzarándokolok szőlőfalum­ba, régi diáktársaimhoz, az általuk ültetett cseresz­nye- meg almafákhoz, Íz­lelni a szeretet édességét. A legkedvesebb pajtás — Szabó Lajos — is már elköltözött a faluból — ki a temetőbe, és sorban so­kan, nagyon sokan. Nem tudom, megvan-e, él-e, terem-e még Szabó Lajcsi kajszifája, Farkas Mariska cseresznyefája és virul-e az én fám? Da- lol-e rajtuk az aranytollú málinkó, a gyönyörű sárga­rigó? Bizonyára mondja is, amikor Palkó Pista dió­fájára száU: — Ken-e dió, fiú? És erre mit válaszolhat­nék? Hajdan versenyre keltem a mókusokkal. Fo­gaimmal törtem fel a leg­keményebb diót, mogyorót. De hol van a fog? Ott, ahol a fejem búbjáról a haj — sehol! Almaimban gyakorta visszatérnek a régi játszó­társak és a hajdani fák. Gondos mester úr, de ná­luk is abban az emlékfák­ban kiteljesedett szeretet, amely bennünket és a mes­terünket összefűzött, és szívemet máig is melegíti. Ezek az álmok az én öregdiák-találkozóim! Borsi Darázs József CÓLVÁK HARCA A MÉHEKKEL A polányi általá­nos iskola déli szom­szédjának kéményén évtizedek óta gal­lyakból épült gólya­fészek díszelgett. A mesterien épült fészket minden ta­vasszal fölkereste és »kitatarozta«« a gó- lyapár. Érkezését az iskolásokkal együtt mindenkor kitörő lelkesedéssel fogad­tuk, s tavasztól őszig rendszeresen figyel­tük e hasznos mada­rak életét, örömünk akkor lett a legna­gyobb, amikor a fel­erősödött gólyafió­kák első próbarepü­lésre indultak. Ez ideig bizony sok egeret, férget és ro­vart ettek meg a go- lyaszülők jóvoltából. A nyári szünidő­ben beállított hoz­zám egyik negyedik osztályos tanítvá­nyom, s szomorúan jelenettel »Igazgató bácsi üres a gól afész k, c virágos réten nem sétálnak a hosszá nyakú madarak rn;g csak a fa’u fö­lött sem lehet 'á'ni a szépen keringő gó­lyákat.«« Bizonyára ti is ki váncsiak vagytok, gverekek, mi tör fenhetett a kedve rll"tok^-al. Nos, hall ga«sáfok mpg a szó morú történetet, megpróbálom hűen A nyári szünidő egyik kánikulás nap­ján gondolatokkal elmélázva sétálgat­tam az iskola szű­kös udvarán. Hirte­len zúgásra» száray- csattogasra lettem figyelmes, önkénte­lenül is a kémény fölötti gólyafészekre vetettem szememet. Borzalmas kép tá­rult elém. A fészek­ben álló három fia­tal gólya élethalál­harcot folytatott a sűrű gomolyban tá­madó feldühödött méhsereggel. A megtámadott gó- lyafiak hősies ellen­állást tanúsítottak: hegyes csőrük csípé­sével, erős szárnyuk csapkodásával véde­keztek. Erejük, hősi ellenállásuk a sok­szoros túlerő, a mérgező szúrások következtében lany­hulni kezdett. Mindenképpen se­gíteni akartam a ver­gődő gólyákon. A magasban táraidé 'éheket füstöléssel elriasztani azonban rém leheíe’t. Ezért a méhesbe rohadtam a vízipuskáért. A kút­ról egy vödör vízről a harc színhelyére igyekeztem. Segíteni akarásom hiábavaló nak bizonyult. Mire v:sszaéríem, a há rom gólya eszmélet­lenül vereőfTött a földön. Az id '« őzben hazarepült idős gó­ln»** 1 mattan dühhel foly­tatta a liaicot a már több ezer főre sza­porodott támadókkal szemben. Puskámmal egy vödör vizet a méhek - re fröcsköltem, mire a támadók egy ré­szé a hideg vígtól meghátrált. Ezek he­lyett azonban újaD- bak érkeztek, és ha tásos fegyverükkel jelentékeny mennyi­ségű mérget juttat­tak a védekező gó­lyák könnyebben se­bezhető testrészeibe. Mire a második vö­dör víz is levegőbe jutott, a küzdelem­ben végleg kimerült, dagadt fejű gerince­sek szívműködése is lassan lanyhulni kez­dett. Erejükből ar*a fu’otta csupán, hogy a csatateret — ked­ves otthonukat — siklórepülésben vég­leg elhagyják. A gó­lyacsalád minden tagja elpusz üli, a fészek üresen ma­radt. A móheket a r • pül­ni tanuló gólyák zárnymr>'.ga:ása, a észekből kiáramló kellemetlen szag in­gerelte támadásra. Ráadásul a góly^fé­szek közel volt a méhek lakásához, s pontosan a repülési vonalba ese-t, am; még jobban fclinge- relte őket. Ezért tör­tént a szörnyű gólya- tragédia. ÉPÍTS SZÓVÁRAT Ért a társasjátékot úgy játsszuk, hogy a társaság egyik tagja mond egy hangot, majd egy más valaki egy másikat Az első két betűből áll a szó­vár alapja. Majd mindig egy betű hozzáadásával megtold­ják. Egy játékos egyszerre csak egy betűvel toldhatja meg az előtte levőét Aki elveti vagy nem tudja folytatni, az kiesik a játékból. Az lesz a győztes, aki a leghosszabb szót írja le. Gondolkodási Idő min­den betű után egy másodperc. Nem kell hozzá más, csak pa­pír, ceruza és egy kis fantá­zia. Csak arra kell vigyázni, hogy az első két betű végig egyforma legyen, minden új szó első két betűje azonos. Rövid és hosszú magánhang­zók közt nem teszünk különb­séget L LÖ LOP LOMB LOBOG LONDON LOVAGOL LOPAKODÓ LOKOMOTÍV LOMONOSZOV Építs pajtás szóvárat, hogy bővüljön a szótárad! Betűrejtvények NA NA «= PÁRNA TA TA = PÁRTA NAP NAP = PÁR NAP GYO GYO = GYOPÁR KO KO = KOPÁR SZEM SZEM = SZEMPÁR SIN SIN — SÍNPÁR HELY HELY = KÉTHELY ÁL ÁL = ALPÁR DÚC DÚC = PÁRDUC * ♦ * Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Nyisd ki az ablakot! CICA MICA. BÖBE BABA. Rejtőke — féltőké: VIPERA, BALATA. Potlőrejtvény: ERKEL, LISZT, JÓKAI*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents