Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-01 / 50. szám

SommiMéplap ■MS7MP ' Mgftfr'r1 • £ &>& MKV.FÍ TANÁCS LAP.) A SZABÁLYTALAN KRÓNIKA Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. •Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latin ka S. q. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca t Az MHS járási aktívaédekezlete Nagyatádon (Tudósítónktól.) Az MHS nagyatádi járási el- üksége szombaton aktívaérte- ezlertet tartott a nagyatádi Fegyveres Erők Klubjában. A tanácskozáson — melyen mint­egy nyolcvan aktivista vett részt a járás valamennyi köz­ségéből — megjelent Sárközi Gyula, az MHS országos el­nökségének tagja és Pohánka Rudolf, a megyei elnökség munkatársa. A múlt év mun­kájáról Halász Sándor, az MHS járási elnöke számolt be. Elmondta, hogy 1965-ben het­vennel emelkedett az alapszer­vezetek taglétszáma, javult a községi elnökségek irányító és szervező tevékenysége. Ered­ményes az együttműködés a KISZ-szervezetekkel, a közsé­gi tanácsokkal és a gazdasági vezetőkkel. Hiányosságként említette meg, hogy a közsé­gekben nem mindenütt rend­szeresek az alapszervezeti el­nökségi ülések és a taggyűlé­sek. A továbbiakban a kikép­zési év eredményességét mél­tatta. 1965-ben a gyalogos összetett honvédelmi versenyt 12 alapszervezetben rendezték meg mintegy hétszáz részve­vővel. A járási döntőn kivá­lóan szerepeltek a nagyatádi lövészklub, a belegi és a gör- getegi szervezet tagjai. Az elő­adó részletesen foglalkozott a politikai nevel őmunkával is, melynek eredményességét nagyban elősegítette a szocia­lista versenymozgalom. A beszámolót követő vitá­ban csaknem húszán vettek részt Az aktívaülés végezetül tiltakozó táviratot szövegezett meg és küldött el az amerikai követségre az Egyesült Álla­mok vietnami agressziója el­len. * S Két nap alatt négy tűz A múlt hét vége mozgalmas napokat hozott a tűzoltóknak. Pénteken a marcali járási pa­rancsnokságot riasztották a helybeli Vörös Csillag Tsz-ből, ahol a szénakazlak között tűz keletkezett. A tsz száraz, jó minőségű réti szénájából 218 mázsa lett a lángok martaléka. A járási tűzoltók megakadá­lyozták a tűz továbbterjedését A kár körülbelül 17 000 forint Szombaton Csurgón a sza­bálytalanul összeszerelt elekt­romos vezeték lakástüzet oko­zott A Szabadság tér 17. szá­mú ház lakói arra lettek fi­gyelmesek, hogy a rövidzárla­tos elektromos vezetéktől tű­zet fogott a ház tetőszerkeze­te. Bognár Imre és három la­kótársa nyomban hozzálátott a tetőzet megmentéséhez, a tüzet azonban csak a csurgói önkéntes tűzoltóknak sikerült eloltaniuk. A ház tetőzete így is erősen megrongálódott Ugyancsak szombaton hív­ták segítségül a kaposvári és a nagyatádi tűzoltókat. Mike és Kadarkút határában erdőtűz keletkezett egy 5600 négyzet- méternyi hároméves fenyves­ben. A tüzet Szabó Vendel, a lipótfai erdészet nyugdíjas dolgozója okozta: az erdő szé­lén száraz gallyakból tüzet ra­kott. A lángok pillanatok alatt átterjedtek az avarra és a fiatal fenyvesre. A kár négy­ezer forint körül van. A szombatról vasárnapra virradó éjjel Toponáron Pin­tér István portáján kigyulladt egy szénaikazal A kaposvári tűzoltók gyors beavatkozásá- nak köszönhető, hogv nagyobb kár nem esett, mindössze há­rom mázsa réti széna égett el. A tűz okának kiderítésére megindult a nyomozás. Szakmunkástanuló iskolából át lehet lépni a dolgozók szakközépiskolájába vagy gimnáziumába A tervek szerint különbözeti vizs­gával folytathatják tanulmányai­kat a hagyományos szakmunkás- tanuló iskolából kikerülő fiatalok, az emelt szintű szakmunkásképző iskolákban végzők pedig közvet­lenül, időbeszámítással tanulhat­nak tovább a dolgozók szakközép- iskolájában vagy gimnáziumában. Azok a fiatalok, akik az ősszel szakmunkásképző iskolában kez­dik tanulmányaikat, számolhatnak azzal, hogy három év elteltével folytathatják ismereteik gyarapítá­sát a dolgozók szakközépiskolájá­ban vagy gimnáziumában. Az 1966—67-es tanévben a dolgozók gimnáziumába való átlépés lehető­ségével már egyaránt élhetnek a szakmunkástanuló intézetekben korábban végzett fiatalok és a most kikerülők, az 1967—68-as ok­tatási évtől pedig megnyílik az át­lépés lehetősége a dolgozók szak- középiskolájába is. Mindez azért szükséges, mert a jövőben fokozatosan emelkedne majd azoknak a fiataloknak a száma, akik az általános iskola el­végzése után szakmunkásképző in­tézetben tanulnak tovább, de kö­zépiskolai műveltséget is akarnak szerezni. A tervbe vett új intézke­dések módot nyújtanak arra, hogy ezek a diákfiatalok minél kevesebb nehézséggel és minél rövidebb idő alatt jussanak középiskolai vég­zettséghez. (MTI) Jluködalűni a rf)ézsa (Jijörrjtj utcában JT ét falura szóló Lakod al- mat csaptak szombaton a kaposvári járás egyik kis falujában, Magyaregresen. Trombitaszótól, örömkurjon- gatásoktól volt hangos az ut­ca, a lakodalmas ház. Bodrog­ról sallangos szekerek hozták a vőlegényt az övéivel. Kora délután felsorakoztak a troty- tyosok a megállónál, s rázen­dítettek az üdvözlő nótára, amikor befutott Kapósból a vendégeket hozó busz. Egyre magasabbra csapott a hangu­lat, terjedt házról házra, át­ragadt az egész falura. Annyi násznép verődött össze Ba­logh Istvánék portáján, hogy ennyit se láttak mostanában. Hogy mi csigázta fel az ér­deklődést? Az-e, hogy az év első lagziját ülték, vagy az, hogy a jegyesek a társadalmi szertartást választották? Sem az egyik, sem a másik. Társa­dalmi esküvőn voltak már az egresiek, legföljebb nem ilyen parádéson, mint megjegyezte Kazsoki Jánosné. Akkor hát mi keltett ekkora szenzációt? Bármilyen furcsán hangzik is: az, hogy olyan volt a lakoda­lom, mint bárkié a faluban. Száz embert invitált meg a vendéghívó tisztét betöltő Sza­bó János traktoros; sátort ver­tok az udvaron, tizenkét asz- szonyt kértek föl szakácsnő­nek, s a háziak három disznó vérét engedték ki, ötven tyú­kot és kakast öltek le, hogy legyen miből elkészíteni a húslevest, a pecsenyét, a pör­költet, a rántott húst, a fasír­nó ügyetlen puszik, megannyi jó szándék, igyekezet fejezte ki, hogy a két cigánycsalád teljes jogú polgára a falunak. S a két krónikás ugyanezt ol­vashatta le az összesereglett tot Számtalan torta, ötféle rétes, ötven kuglóf került az asztalra, a poharakba pedig piros és fehér bor, sör, pá­linka, likőr. Éjfélkor fekete­kávéval frissítették föl a pil­lédé vendégeket Nem titkolózom tovább, el­árulom, hogy két cigányfiatal esküdött örök hűséget egymás­nak: a huszonegy éves Orsós Péter, a tizenkilenc éves Ba­logh Anna. Volt abban valami szívet-lelket melegítő, meny­nyi falubeli (s egy sem ci­gány) bábáskodott az esküvő és a lakodalom körül. A sza­kácsnők, a koszorúslányok (öt közülük gimnazista!), a vőfé­lyek, a két násznagy, a ven­déghívó, a böllér, a szomszéd­ság, a menyasszonyi ruhát re­meklő varrónő, a társadalmi szervek képviselői mindent el­követtek, hogy örökké emlé­kezetes maradjon ez a nap. A földíszített terem a ta­nácsházán, a kölcsönlemezről felhangzó nászinduló, a szív­hez szóló, mosolyogtatóan lel­kes beszédek, a nászajándé­kok, a gratulációkor elcsatta­falubellek arcáról, ezt hallot­ta ki az elismerő szavakból, felkiáltásokból. Hogy miért? Legjobban Kazsoki Jánosné találta fején a szöget: *►Ma­gunk közé valónak érezzük őket, nem találunk semmi kü­lönbséget.« Nem. Mert ahosz- szútüskei tanyáról hat évvel ezelőtt beköltözött Baloghék a tsz-ben végzett munkájuk, ma­gatartásuk révén beleolvadtak a szövetkezeti útra lépett eg­resiek soraiba. Rangot adott a családnak, hogy a hat gyerek mellett tellett ilyen házra, s az is, hogy négyen járnak Baloghék portájáról a közös­be. A harminchét éves öröm­apa volt már kocsis, zsákoló, gyalogmunkás. Tavaly hatszáz­ötven munkaegységet teljesí­tett feleségével és a gyerekei­vel együtt. — Nem lehet semmi kifo­gásom. Csak készpénzt majd tizenháromezer forintot kap­tam a zárszámadáskor... Tudja, az anyám még koldul­ni járt, az apám sohasem dol­gozott — tört fel belőle vala­honnan mélyről a vallomás. Annál többet 6 meg a csa­ládja. A vöröskeresztes titkár szerint Baloghné a ház lelke. Bárkit szólítottam meg a la­kodalmas vendégek, a bámész­kodók közül, mindenki azt mondta: nagyon rendes né­pek. Semmiféle előítélet nem érződött a szavakból, a tekin­tetekből. Ugyanígy megpártolták a bodrogiak a vőlegényt Zsinkó Imre tanácselnök nagyon di­csérte a keménykötésű le­gényt — Jó dolgos gyerek, élüzem lenne a tanácsi építővállalat ha mindenki ilyen volna .— mondta a násznagynak hívott Szulimán György művezető. — Már megvette Bodrogon a házhelyet, családi fészket épül hamarosan... Jó véleménnyel vannak a legényről az egresiek is. Hogy honnan ismerik? Ök építet­ték a tsz-istállót két és fél hónapig dolgozott a faluban, így ismerkedett meg Annával. Megszólította a móriban, az­tán már gyorsan peregtek az események a lagriig. Nem szeretnénk kihagyni a szabálytalan krónikából, hogy az örömapa mindenre büszke. Az ólban röfögő két hízóra, az ifjú párra, a lagzira. Arra, hogy senki sem utasította vissza a meghívást, szívesen eljött a házába. S arra is, hogy tisztességesen megadták a módját a szertartásnak. Pe­dig volt, aki azzal ijesztgette, meglásd, a te lányod is meg­szöktetik amúgy cigány mód­ra. Akkor fojtottan tört ki be­lőle, agyon is vágom. Nem lett igazuk a rémeket látók­nak. Megvolt a házasságkötés, a lagzi illő ceremóniával. — Nem a lakodalom ám a fontos ... Az, hogy ők is olya­nok, mint a falubeliek — mondta Krizsanich Andorné. S szavait igazolta a kiáltó ellentét. Azok a cigányok, akik még nem változtattak életmódjukon, a kerítésen kí­vülről bámulták a lagrit So­káig megmarad emlékezetünk­ben egy kunkorodó üstökű agg, aki hosszú szárú pipáját sri- va leste, hogyan vigad együtt cigány és nem cigány. Nézte, mint a csodát. Pedig nem az, ha még nem tipikus is min­den faluban. Itt kristálytisz­tán megvalósult mindaz, amit hirdetünk. A munka, az em­berhez méltó élet beolvasztja a közösségbe az egykori ki­taszítottakat, megalázottakat. Van benne valami jelképes, hogy a nagy parasztvezér ne­vét viseli az utca, a lakodal­mas ház. Talán Orsósék és Baloghék ősei szintén ott me­neteltek Dózsa talpasai kö­zött, s szabadságról, egyenlő­ségről álmodtak. Ami azoknak csak vágyuk lehetett, leszár­mazottaik életében valósággá vált. «Fl rOJZ< Milyen volt a labda? Az Internazionale—Fe­rencváros mérkőzést kö­vető napon a nagymama jelenlétében vitatkozott az apa és a nagyobbik fiú a látottakról. Az apa így summázta vélemé­nyét: — Azért győzött az Inter, mert szép, hosszú labdákkal játszóit. Erre a nagymama így szólt: — Édes fiam, ne mondj már ilyet, én gömbölyű­nek láttam azt a lab­dát . • • • * • William Dubay kalifor­niai pap azzal a javas­lattal állt elő, hogy az Egyesült Államokban élő mintegy 58 000 római klar todikus pap tömörüljön szervezetbe, és folytasson kollektív bértárgyaláso­kat Az ötlet nem nagyon tetszett, a tisztelendő úr fölötteseinek, mert sür­gősen áthelyezték egy el­dugott kis zugba plébá­nosnak. • • • Az Angliai Amblecote plébánia vezetője, John Hencher viszont az aláb­bi házassági hirdetést tet­te közzé a plébánia lap­jában: »Keresek kedves, szere tétre méltó felesé­get Föltételek: imádja Shakespeare-t, legyen haj­landó régimódi mennye- zetes ágyban aludni, sok­kal fiatalabbnak lássák nálam, és lehetőleg sző­ke haja legyen, mint Ingrid Bergmannak. • • • Szoknyaháború tört ki az izraeli hadsereg had­köteles nő tagjai és a katonai vezető szervek között. A katonalányok számára e nyáron új uniformist vezetnek be, amelynek szoknyája tér­den alul ér. A rekruta- hölgyek tiltakoztak ez- ellen, és azt követelték, hogy a legújabb párizsi divat szerint, térden fe­lüli szoknyákat kapjanak; közölték azt is, hogy el­lenkező esetben saját ke­zűleg fogják: megrövidí­teni a szoknyát. A kato­nai vezető szervek vi­szont figyelmeztették őket, hogy minden ilyen egyen- ruha-vátoztatás haditör­vényszéki eljárást von maga után. Engesztelésül viszont engedtek a kato- nalányok másik követe­lésének: az eddigi dur­vának és csúnyának tar­tott alsónemút finomabb, divatosabb, díszesebb hol­mikkal váltják föl. Kínos! Két papagáj csókalórik azon a bé­lyegen, melyet az Antil­lákon adtak ki Beatrix holland főhercegnő és Claus von Amsberg há­zasságkötése allcaimábóL Amikor a bélyeggyűjtők nagyítóval megvizsgálták a rajzolatot, kiderült, hogy a csókolózó* papa­gájok mindegyike — fiú. Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents