Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-30 / 75. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 196«. március 38. Tanácskozik az SZKP XXIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) lentette ki Leonyid Brezs- nyev — újabb tanácskozás mellett vagyunk, amikor erre megérnek a föltételek. Továbbra is kérlelhetetlenül harcolunk a revizionizmus, a dogmatizmus, a nacionalista megnyilvánulások ellon, síkra- széliünk a marxista—leninista tanítás alkotó fejlesztéséért. Az utóbbi években a nemzeti felszabadítás, a gyarmati elnyomás elleni népi harc ügye jelentősen előrehaladt — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Azoknak a népeknek, amelyek még harcban állnak a külföldi hódítókkal, szabadságukért és függetlenségükért küzdenek, az SZKP és a szovjet nép a jövőben is aktív támogatást és reális segítséget nyújt. Az utóbbi évek fontos eseménye volt, hogy egy sor fiatal felszabadult ország a haladó társadalmi fejlődés útjára lépett. Gyakorlatilag megerősítette ez az 1960-as moszkvai tanácskozásnak azt a megállapítását, amely szerint megvan a lehetősége am-ak, hogy a jelszabadult népek a fejlődés nem kapitalista útján haladjanak. »Komoly társadalmi átr alakulásokat valósítottak meg az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria. Mali, Guinea, Brazza- vilie-i Kongó stb.« Az SZKP Központi Bizottságának első titkára korunk lényeges tényezőjének nevezte az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek összefogásának erősödését. Meg lehet fékezni az agresszort. el lehet hárítani az új világháborút Leonyid Brezsnyev, miután ismét megerősítette, hogy a szovjet állam bókepolitikája változatlan, kijelentette: Az imperialisták, mindenekelőtt pedig az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak agresszív cselekményei miatt fokozódott a háborús veszély. Ilyen körülmények között a Szovjetunió politikája arra irányul, hogy határozottan visz- iszavágjon az agresszív erőknek, ellene szegüljön, a nemzetközi helyzet további kiélezésének, harcoljon a világháború kirobbanásának veszélye ellen. A szónok a továbbiakban az amerikai imperializmus vietnami agressziójával foglalkozott. »Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még jobban kiterjeszti a hadműveleteket« — mondotta Brezsnyev. »A Szovjetunió a- világ bé- -ókeszerető népeivel együtt erélyesen követeli a Vietnam elleni amerikai agresszió megszüntetését«. Határozottan kijelentjük: Az agresszorok, amikor megvalósítják a vietnami nép elleni szégyenletes háború »eszkalációját«, szembetalálják magukat azzal az egyre növekvő támogatással, amelyet a Szovjetunió és Vietnam más szocialista testvérei nyújtanak. Vietnam népe úr lesz saját hazájában, és soha senki nem olthatja ki a szocializmus fáklyáját, amelyet magasra tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság.« A Szovjetunió sikraszáll a vietnami probléma rendezéséért azoknak az elveknek alapján, amelyeket a VDK kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítása Front fejtett ki. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biztonság garantálásához. Kijelentette, hogy »napjainkban a békére nézve egyik legveszélyesebb tényező az a sajátságos kétoldalú katonai szövetség, amely az Egyesüli Államok és az NSZK kormánykörei között kialakul «. Ez a két partner »igyekszik fokozni a nemzetközi feszültséget Európában«. A Szovjetunió sohasem egyezik bele, sohasem békéi meg azzal, hogy a nyugatnémet militaristáknak atomfegyvereket adjanak. Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte az NDK békeszerető politikáját, rámutatott, hogy a szocialista közösség hadállásai Európában szilárdak. »Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy továbbra is érvényes a nemzetközi kommunista mozgalomnak az a következtetése, hogy meg lehet fékezni az agresszort, el lehet hárítani az új világháborút.« D.r csuk valamennyi békeszereto erő aktivitása válthatja, valóra ezt a lehetőséget.A béke védelmében külön szerepet kell betölteniük a szocialista országoknak. Az SZKP tehát szüntelenül gondoskodót az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövetség erősítéséről. Leleplezzük az Imperializmus agresszív politikáját — jelentette ki Brezsnyev —, de 1 öveíkezetesen és változatlanul követjük a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének irányvonalát. Természetesen nem lehet békés együttélés a tőkés vagy gyarmattartó országban, amikor az osztályharc és a nemzeti felszabadító harc belső folyamatairól van szó. A békés együttélés elveit az elnyomó és az elnyomott viszonyában, a gyarmatosító és a gyarmati uralom áldozata viszonyában nem alkalmazzuk. Brezsnyev miután foglalkozott a Szovjetunió és más kapitalista ország közötti kapcsolatokkal, kitért a még megoldatlan fontosabb nemzetközi kérdésekre. Kijelentette. meg kell szüntetni a külföldi haditámaszpontokat idegen területeken, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták által kirobbantott fegyverkezési hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés irányában. Említést tett más szovjet békejavaslatok időszerűségéről. A cél: az egy lakosra jutó termelésben felülmúlni a legfejlettebb kapitalista országokat Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a hétéves terv (1959—1965) eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ezekben az években 58 százalékkal emelkedett a társadalmi össztermelés és 84 százalékkal az ipari termelés. A népgazdaság termelési álló alapjai 92 százalékkal növekedtek. Lényegesen megváltozott a szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások létszáma hét esztendő alatt 14 millióval, a szakembereké és a hivatalnokoké pedig 7 millióval növekedett. A Szovjetunió részaránya a világ ipari termelésében állandóan emelkedik (1965-ben csaknem 20 Százalék volt, a második világháború küszöbén pedig még 10 százaléknál is kevesebb). »Következetesen megoldást nyer a párt által kitűzött feladat: az egy lakosra jutó termelésben felülmúlni a legfejlettebb kapitalista országokat« — jelentette ki Brezsnyev. Brezsnyev a hiányosságokat bírálva hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság lemaradása észlelhetően fékezni kezdte haladásunkat, negatívan befolyásolta a könnyű- és élelmiszeripar fejlődésének ütemét, nem tette lehetővé, hogy teljes mértékben megvalósítsuk a nép életszínvonalának emelésére megjelölt intézkedéseket. Az utóbbi években »bizonyos összhanghiány mutatkozott a nehézipar egyes ágazatainak fejlődésében«. ész- lelhetővé vált »a termelés fejlődési ütemének és a munka term j'ékenységének lassúbbodása, a hatékonyság csökkenése a termelési alapok és a beruházások kiaknázásában«. A szónok megjegyezte, hogy »a hétéves terv kidolgozásánál szubjektivista okokból bizonyos számítási hibák, előrefutások történtek«. Az új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszert barátaink helyesen értelmezték, és — ahogy ez már lenni szokott — ellenségeink igyekeznek elferdíteni. Leonyid Brezsnyev »elejétől végig nevetséges koholmánynak« nevezte a reakciós sajtónak azt az állítását, hogy a szovjet gazdaság — úgymond — »válságban van«, és hogy »letér a szocializmus útjáról«. »Ha a központosított, tervszerű népgazdasági irányítás erősítését országunkban ösz- szekapcsoljuk a vállalati kezdeményezés és önállóság további fejlesztésével, éz azt bizonyítja, hogy a szocialista gazdálkodás elveit egyre helyesebben, egyre hatékonyabban alkalmazzuk. Az új ötéves terv új fontos szakaszt jelent a szovjet népnek a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtéséért folyó harcában — mondotta a szónok. »Az új ötéves időszakra vonatkozó fő feladatok meghatározásánál azt is figyelembe vettük, hogy tovább kell erősítenünk gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal és a fejlődő államokkal.« A társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem gyors növekedési üteme, továbbá a termelőeszközök gyártása növekedési ütemének (49—52 százalék) és a fogyasztási cikkek gyártása növekedési ütemének (43—46 százalék) lényeges közeledése jellemzi az 1966—1970 közötti időszakra szóló új ötéves tervet. »Amint a felsorolt számadatokból is kitűnik — a párt a jövőben is a nehézipar elsődleges fejlesztésének, a termelőeszközöket gyártó népgazda-, sági ágak gyorsabb ütemű fejlesztésének politikáját folytatja« — mondotta a szónok, majd megállapította, hogy a szovjet ipar műszaki fejlettségi szintjét, a munkások és a szakemberek képzettségét tekintve világviszonylatban is élre került. A mezőgazdaság fejlesztésében továbbra is a szemestermények hozamának növelése a legfőbb feladatunk. »A mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztése megköveteli a falusi termelési viszonyok további tökéletesítését. A sokéves tapasztalatok meggyőzően bebizonyították a társadalmi termelés mindkét szervezeti formájának — a kolhozoknak és a szovhozok- nak — életképességét. Az utóbbi években kísérletek történtek arra, hogy indokolatlanul szovhozzá szervezzenek át sok kolhozt. Az 1965 márciusában tartott plenum kijavította ezeket a hibákat — állapította meg a szónok, majd fölvetette azt a kérdést, nem kellene-e választott kolhozszövetkezeti szerveket létesíteni kerületi, területi, köz- társasági és országos szinten. Beszámolójának az életszínvonal emelésével, a tudomány és a kultúra fejlesztésével foglalkozó fejezetében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme — amely a világon egyike a legnagyobbaknak — a múlt évben meghaladta a 190 milliárd rubelt. Lakásépítkezésekre öt év alatt 35 milliárd rubelt költöttek; az új ötéves tervben tizmil- liárddal többet költenek erre a célra. A lakosság reáljövedelme az ötéves tervidőszak alatt kö-, rülbelül 1,3-szeresére növekszik. Az SZKP Központi Bizottságának az a véleménye, hogy a dolgozók jövedelmének növelését főképpen a munkások és alkalmazottak bérének emelésével, a kolhozokban végzett közösségi munka magasabb bérezésével kell biztosítani. Az ötéves terv előirányozza, hogy a kiskereskedelmi árakat bizonyos áruknál termelésük és a munkatermeié ücnység növekedésének mértekében csökkentsék. Az ötéves terv előírja, hogy mi,:.': .liítt fokozatosan álljanak át az ötnapos munkahétre azzal, hogy ebből haszna legyen a dolgozóknak is és az útiamnak is. Az ötéves terv időszakában tovább javítják a nyugdíja- sok helyzetét: fölemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat, a nyugdíjellátást — a munkások és alkalmazottak nyugellátási szintjén — kitárj rsztil; a kolhoztagokra, javítják a rokkantsági ellátást. Leonyid Brezsnyev miután megemlítette, hogy a Szovjetunióban 660 000 tudományos dolgozó, vagyis a világ tudományos dolgozóinak egynegyede tevékenykedik — szólt az irodalmi és a művészeti személyiségek szerepéről. Megjegyezte, hogy a párt ellenzi az adminisztrációs és önkényes döntéseket művészeti és irodalmi kérdésekben, majd így folytatta: A szocialista művészet mélységesen optimista és életigenlő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak a jóról lehet írni. Ismeretes. hogy nálunk igen sok a nehézség, a fogyatékosság, s ezek igazságos bírálata a művészeti alkotásokban hasznos és szükséges, mert ez lehetővé teszi a szovjet emberek számára, hogy leküzdjék a fogyatékosságokat. Sajnos, akadnak a művészetnek olyan lcontárai is, akik a nép segítése helyett szakmájukká kiáltják ki rendszerünk bemocskolását, hős népünk rágalmazását. F.zek egyáltalán nem képviselik alkotó értelmiségünk érzéseit és gondolatait, amelyek elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak a néppel, a párttal. Ezeknek a kontároknak még a szocialista haza érdekei sem drágák, am| pedig minden szovjet ember számára szent dolog. Tökéletesen érthető, hogy a szovjet nép nem hunyhat szemet az ilyen emberek szégyenteljes tevékenysége felett. Ügy bánik el velük, ahogy megérdemlik — hangoztatta a beszámoló. Szigorúan megtartjuk és feji esz tjük a pártélet lenini normáit Leonyid Brezsnyev beszámolójának befejező részében foglalkozott az SZKP szerepének növekedésével a szovjet társadalom életében, sorainak erősödésével, a tömegekhez fűződő kapcsolatainak szilár- dulásával, munkája formáinak és módszereinek tökéletesítésével. Az SZKP Központi Bizottságának októberi* plénuma (1964) — jegyezte meg Brezsnyev — »kifejezte a pártnak azt a megmásíthatatlan akaratát, hogy fejleszti és szigorúan megtartja a párt- életnek és a vezetés elveinek lenini normáit«. »Az októberi plenum határozatai alapján a gazdasági és pártélet területén kiküszöbölik azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyek kapcsolatosak voltak a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervek indokolatlan átszervezésével.« A plénum »pozitív befolyást gyakorolt a párt. a szocialista állam, az egész szovjet társadalom életének és tevékeny-: ségének minden területére. A plénum ragyogó tanúbizonysága volt a párt tömör össze- forrottságának és egységének, politikai érettségének, ama képességének, hogy bátran és határozottan el tudja hárítani mindazt, ami gátolja haladásunkat.« Az SZKP-nak ma 12 millió 471 ezer tagja és tagjelöltje van (a beszámolási időszakban 2 millió 755 ezerrel emelkedett a létszám). A párt minőségi összetétele jól tükrözi a régi fiatal kommunisták társítását (a pártban a tagoknak több mint fele 40 évesnél fiatalabb). Ma minden egyes belépővel szemben magas követelményeket diktál az az óriási felelősség, amelyet a lenini párt visel a szovjet nép előtt. A tanácsok tevékenységének megjavítását — hangzik a beszámoló — további demokratizálásuk alapján kell megvalósítani. Javasoljuk, vezessék be, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán beszámoljon a minisztertanács, a legfontosabb törve ny ja vas latokat bocsássák össznépi vitára, a gazdasági, társadalmi, kulturális és államépítési kérdések széles körét bocsássák megvitatásra a Legfelsőbb Tanács ülésszakain. Brezsnyev jellemezte, hogyan gondoskodik az SZKP a Szovjetunió honvédelmének megszilárdításáról. Kijelentet» te: »A gazdaság, a tudomány és a technika területén elért sikerek lehetővé tették, hogy a hadsereget és a flottát a legmodernebb nukleáris rakétafegyverekkel és a haditechnika más legújabb gyártmányaival lássuk el. A szovjet fegyveres erők fölszerelése megfelel a korszerű követelményeknek, a fegyveres erők egyre növekvő ütőképessége és tűzereje teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy megsemmisítsünk bármilyen agresszort.« Brezsnyev hangsúlyozta. hogy a Szovjetunió biztonsága megköveteli a hadiipar további fejlesztését, a nukleáris rakétafegyver és a technika összes többi ágának további tökéletesítését. A szónok miután aláhúzta a szovjet szakszervezetek nagy szerepét a kommunizmus építése feladatainak megvalósí-: tásában, megemlítette, hogy a szovjet társadalom aktív alkotóereje a Lenini Komszo- mol, amely 23 millió fiatalt tömörít, és a szovjet ifjúság vezetője. Az ifjúság körében végzett eszmei nevelőmunkának megvannak a fogyatékosságai — jegyzi meg beszámolójában Brezsnyev. — Egyes párt- és Komszomol-szervezetek időnként nem számolnak azzal, hogy az ifjak és lányok mai nemzedéke nem járta meg a forradalmi harc és edzés ama kemény iskoláját, amely osztályrészül jutott az idősebb nemzedéknek. Egyes fiatalemberek kívül akarnak maradni a jelenlegi életen, élősdi beállítottságúak« — mondotta, majd kijelentette: »Az egész pártnak becsületbeli ügye, hogy a fiatalságot forradalmi körünkhöz méltóan nevelje.« Javaslatok a szervezeti szabályzat módosítására Az SZKP Központi Bizottságának első titkára a kongresszus elé terjesztett néhány módosítást és kiegészítést az SZKP szervezeti szabályzatához. E módosítások értelmében a szervezeti szabályzat kimondaná, hogy a 23 évnél fiatalabb személyeket csak a Komtzomolon át lehet fölvenni a pártba; három év helyett legalább ötéves párttagság kell ahhoz, hogy valaki tagfelvételt kérő személyt a pártba felvételre ajánlhasson; bizonyos módosításokat kell életbe léptetni a pártból való kizárás rendjét illetően. A módosító indítványok javasolják, hogy a központi bizottság elnökségét nevezzék a központi bizottság politikai bizottságának, mert ez az elnevezés »pontosabban tükrözi pállunk legfőbb politikai szervének, annak a szervnek a tevékenységét, amely a központi bizottság két plénuma között pártunk munkáját irányítja«. »Az élet megmutatta, hogy a pártszervek és vezető kádereik cserélésének és felváltásának jelenlegi normái nem váltak be, a pártalapszerveze- tek titkárai nagyon gyorsan váltogatták egymást, helyenként pedig a káderek hozzáértés és politikai erényei; szerinti kiválogatásának elvét formális megfontolásokkal kezdték helyettesíteni. A módosító javaslatok azt indítványozzák, hogy hagyják érvényben a rendszeres megújítás és a folyamatosság elveit, amelyek régóta érvényese^: a pártban, azokat a normáival pedig, amelyek ezt a folyamatot szabályozzál:, hagyják ki a szervezeti szabályzatból. A módosító indítványok javasolják továbbá, hogy állítsák vissza a gyakorlatban c két kongresszus közötti időszakokban az országos pártértekezleteket, úyilvánítsák célszerűtlennek az SZKP Oroszországi Irodájának fenntartását, mivel ez a szerv az SZKP Központi Bizottságával párhuzamos tevékenységet fejt ki. A párt eszmei-nevelő munkáját elemezve Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban a szocializmus minden nagy győzelmét a marxizmus—leninizmus talaján vívták ki. »Ellenségeink hiába reménykednek abban, hogy a kommunista párt és a szovjet nép elfajul. Véssék jól eszükbe, hogy ez sohasem következik be.« Leonyid Brezsnyev beszámolója végén hangsúlyozta: »A burzsoá ideológia elleni harcnak minden körülmények között engesztelhetetlennek kell lennie, mivel osztályharcról, az emberért, az emberi méltóságért és szabadságért folyó harcról, olyan küzdelemről van szó, amelynek célja a szocializmus és a kommunizmus hadállásainak megszilárdítása, olyan küzdelemről, amely a nemzetközi munkásosztály érdekeinek védelmében folyik.« A Központi Revíziós Bizottság beszámolója Az SZKP Központi Revíziós Bizottsága jelentette a XXIII. kongresszusnak, hogy a központi és helyi pártszervek és intézmények apparátusának, a függetlenített pártmunkásoknak kiadásait teljes mértékben fedezik a párt költségvetésének eszközeiből (ezek a tagdíjakból és a párt kiadói tevékenységéből származó bevételekből erednek). A pártszervezési és politikai munkával kapcsolatos kiadásokat szintén teljes mértékben fedezik a párt költségvetésében rendelkezésre álló összegek. A bizottság beszámoló jelentését Nonna Muravjova, a bizottság elnöke ismertette. Közölte, hogy az SZKP XXII. kongresszusa (1961) óta eltelt időben a párt költségvetésének bevételei 31 százalékkal növekedtek egyrészt a befolyt tagdíjak, másrészt a párt kiadóvállalatai bevételeinek növekedése következtében. Az SZKP XXIII. kongresz- szusa ezzel befejezte első napi munkáját. Ma reggel, moszkvai idő szerint 10 órakor (magyar idő szerint 8 órakor) a kongresz- szus folytatja munkáját, és megkezdi a két beszámoló feletti vitát. (MTI)
