Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

Szerda, március 30. 3 SOMOGYI NÉPLAF fiiért 31 wen Permetezni küldtek egy traktorost. A brigádvezető be­osztotta mellé az egyik tsz-ta- got, hogy segítse felrakni a pótkocsira a vegyszert, meg szolgálja ki a gépet a határ­ban. Másnap a traktoros be­ment az elnökhöz, és azt kér­te tőle: legalább olyan em­bert adjanak mellé, aki föl bír mászni a pótkocsira, nem úgy kell föltenni. Amikor ezt az esetet emlí­tették a csurgói Zrínyi Tsz- ben, egy közvélemény-kutatás eredménye jutott eszembe. Somogy, Szolnok és Tolna me­gyében megkérdeztek 467 fa­lusi nyolcadikost: Mik szeret­nének lenni az iskola elvég­zése után? Mindössze negy­venhetén — a megkérdezettek tíz százaléka — választották életpályának a mezőgazdasá­got. Döntésüket így indokol­ták meg a többiek: »Tovább akarok tanulni.-" Arra követ­keztethetünk ebből, hogy a fiatalok azt tartják: a mező­gazdasági munkát nem kell tanulni, a mezőgazdaságban nincs »tanult« szakma. Csurgón még rosszabb lett volna ennek a közvélemény- kutatásnak az eredménye, pe­dig a járási székhelynek nincs munkaerő-igényes ipara. A termelőszövetkezetek még­is évről évre nagyobb gon­dokkal küszködnek, öregszik a tagság, s ha az említett pél­da még szélsőséges eset, ak­kor is jelzi, hogy hová vezet­het, ha a fiatalok — főleg a tsz-tagők gyermekei — hátat fordítanak a mezőgadaság- nak. Csurgón ez nagyon érez­teti hatását A múlt évben je­lentkezett ugyan hat fiatal traktorosnak — most iskolán tanulnak —, előtte azonban hosszú ideig nem jött fiatal munkaerő, illetve 1964-ben jelentkezett egy fiú. Rövid ideig állattenyésztő volt, ké­sőbb növénytermesztő, aztán egy szép napon búcsút intett i a közös gazdaságnak. A múlt évben visszajött, s most ő is traktorosiskoián tanul öt tár­sával együtt. Nehéz fiatal munkaerőt ta­lálni a szövetkezetben. Ide már csak akkor jönnek el, ha sem a ktsz, sem a Faipari Válla­lat nem alkalmazza őket. Vagy még akkor sem. Nem­régiben fölmérést végeztek a járási székhelyen. Megállapí­tották, hogy körülbelül negy­ven—ötven olyan fiatal, nyolc osztályt végzett fiú és lányéi Csurgón, akinek nincs állan­dó munkahelye. Időszakos munkára elhelyezkednek ugyan, de egy vagy két hó­nap után megint munka nél­kül maradnak. Van, aki nap­számba jár, mások arra vár­nak, hogy valamelyik üzem­ben nyíljon munkaalkalom számukra. Igaz, nagyrészt nem tsz-tagok gyermekei, de a kö­zös gazdaság szívesen alkal­mazná őket. Aranyat érne minden fiatal a szövetkezet­ben, hiszen huszonhét hold körül van az egy dolgozó tag­ra jutó földterület. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a tagok átlagos életkora meg­haladja az ötvenhat évet, ■máris nyilvánvaló, hogy mi­lyen nagy szükség lenne a a fiatalokra. Traktoros-utánpótlás akad ugyan, de növénytermesztő­nek még senki sem jelentke­zett. Valamikor kertészkedett ez a szövetkezet. Szükség volt a zöldségre a járási székhe­lyen. Most is szükség volna rá, de a tszmek abba kellett hagynia a kertészkedést. Az egyik ok éppen a munkaerő- hiány volt. A tagok nem győz­ték a kertészetet kiszolgálni. Ha viszont jelentkeznének a szövetkezetben azok a fiata­lok, akik másutt most csak időszakos munkát kapnak, megoldódna a probléma. A 9 somogycsicsoi üzemegység tá­vol esik mindentől. Ennek el­lenére még nincs jelentkező a szövetkezetbe. Az általános iskolát elvégzett fiatalok in­kább vállalják a kényelmet­len utazást. Pedig a tsz-veze- tők már sokat gondolkoztak azon, hogyan tudnák rendsze­resen fizetni őket. Egyelőre azonban még traktoros sincs elég, pedig ha valamelyik pá­lyára, erre igazán van jelent­kező. A múlt évben például annyi géphez értő ember dol­gozott a Zrínyi Tsz-ben, ahány erőgépe volt a gazda­ságnak. Kettős műszakot nem is tudtak szervezni. Illetve csak akkor, ha valamelyik erőgépet javítani kellett. Pe­dig hát volna másutt is szak­mát jelentő munkahely a tsz- ben. . Maga a kertészet is szakmunkásokat igényel. Nem fölösleg Csurgón az a negyven—ötven fiatal, ha­nem helytelen szemlélet mi­att nem találnak állandó munkahelyre, biztos keresetet, hivatást jelentő szakmára. Kercza Imre ! A párthatározatok nyomában SZÁMOTIEVŐEN JAVULT A KAPOSVÁRI ÁLLAMI GAZDASÁG MUNKÁJA EGY ÉV TELT EL AZ­ÓTA, hogy a Kaposvári Ál­lami Gazdaságban igen kö­rültekintő fölmérés, részletes elemzés alapján intézkedési tervet készítettek a gazdál­kodás megjavítására. A múlt év februárjában a megyei párt-végrehajtó bizottság tár­gyalta Somogy állami gaz­daságainak helyzetét, s külön figyelmet fordítottak a Ba- latonnagybereki, a I.ábödi és a Kaposvári Állami Gazda­ságra, mivel az 1963—64. évi eredményromlást főleg ez a három üzem okozta. A párt­végrehajtó bizottság határo­zatainak szellemében dolgoz­ta ki a Kaposvári Állami Gazdaság azt a programot, amely megszabta, hogy mit kell tenniük a hibák meg­szüntetéséért, az eredmé­nyességért. Hogyan váltottak valóra az intézkedési tervben foglalta­kat.” — erről tanácskozott Mérleghiány helyett eredményjavulást Fejleszti állattenyésztését a sántosi Surjánvölgye Termelőszövetkezet A sántosi Surjánvölgye Ter­melőszövetkezet múlt évi gaz­dálkodása nem volt kielégítő. A tsz szántóterülete alig ha­ladja meg az ötszáz holdat, mégis több mint háromszáz* ezer forint mérleghiánnyal zárták az évet. Pedig nem mérleghiányt, hanem elisme­résire méltó eredményeket, ma­gas jövedelmet lehetne felmu­tatni Sáratoson, hiszen erre a természeti és egyéb körülmé­nyek is módot adnak. Persze egynémely tekintetben el kel­lene térni az eddigi módsze­rektől, s a korábbi termelési ágazatok is alapos felülvizsgá­latra szorulnak. Horváth Ferenc nem régóta elnöke a tsz-nek, de máris ész­revette, hol a baj. A sertés- hizlalás például eddig ráfize­téses volt, s ez nem is csoda, mert nyolc kiló (!) abrakba került egy kiló disznóhús elő­állítása. A kevés és rossz ta­karmányt is rendszertelenül kapta a jószág, emiatt a tava­lyi eladásra tervezett hízókból húsz még ma is az ólakban van. A tejtermelés ugyancsak nagy költséggel járt: 6,20 fo­rintba került minden liter ki­fejt tej. A nagy költség az ala­csony hozamból adódott; a dí­jazás nem tette érdekeltté a tehenészeket abban, hogy ala­posan végezzék munkájukat, és több tejet fejjenek. Most a kifejt tejet is figyelembe ve­szik a díjazásnál. Ennék ered­ményeként máris megkétszere­ződött a tehenenkénti hozam. Ázt tervezik, hogy mérsékelten csökkentik a sertésállományt a szarvasmarha-tenyésztés ja­vára. A sertéstenyésztésnek két korlátja is volt eddig: a férőhely- és az abrakhiány. Silót viszonylag olcsón termel­hetnek, a pillangósoknak kitű­nő a talaj, egérkar sem sújt­ja a vetéseket. Most is van húsz hold lucernájuk, tíz hold vörösheréjük és tizenhat ho'd őszi takarmánykeverékük. Mindez arra sarkallja őket, hogy a szarvasmarhával az eddiginél jobban törődjenek. Áz idén a tehénállomány nö­velésére ugyan még nem fut­ja, de a meglevő huszonnégy darab közül a nem megfelelő­ket fiatal egyedekikel pótolják. Negyven vásárolt növendéket fogtak hízóba eddig — ezek most háromszázötven kilósak —, s még további húsz hízó­nak valót állítanak be. A vá­gómarha-értékesítés fokozása is a tenyésztés fejlesztését kö­veteli. Tervezik, hogy a köz­ponti majorban még az idén elkezdik a gépi fejést, ezzel nagymértékben megkönnyítik a tehenészek munkáját. A takarmánytermesztés, es általában a növénytermesztés hozamait minden eddiginél jobban megalapozták a sánto- siak, s ezzel több éves mulasz­tást pótoltak. Mintegy száz va­gon négyéves Istállótrágyát hordtak ki a földekre. A fej­trágyázással idejében végez­tek: három éven át összehal­mozódott műtrágyát szórtak ki a vetésekre. Ha mindezt előbb teszik, talán elkerülhették volna a tavalyi mérleghiányt H. F. TAVASZI KÉSZÜLŐDÉS A Bárdibükki Állami Gazdaság almáskertjében foly­nak a tavaszi munkálatok. Képünkön: A permetező- brigád az almafák első pe nctezését végzi rézoxid- kloriddal. Ezt a munkát a ..óta már befejezték. /Vi x Miíc# -é A kert másik végében a hencsei asszonyok a alját kapálják. legutóbbi értekezletén a me­gyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztálya a Kaposvári Állami Gazdaság központjá­ban. Elöljáróban hadd idézzük azt a véleményt, melyet Fábri István, a megyei párt- bizottság osztályvezető-he­lyettese és Szabados Dezső, az Állami Gazdaságok Me­gyei Igazgatóságának veze­tője nyilvánított a tanácsko­záson: >»Ez az állami gazda­ság úgy dolgozott, olyan eredményeket ért el a múlt évben, amiért mind' a veze­tőket, mind a dolgozókat joggal illeti az őszinte elis- mérés«. méltán hangzott el ez a megállapítás, hiszen a gazdaság mintegy húszmillió forintos eredményjavulást ért el tavaly. A tehenészeten kí­vül valamennyi ágazat jöve­delmező volt. A növényter­mesztés több mint 1 700 000 forinttal túlteljesítette érté­kesítési tervét; kenyérgabo­nából például 2500. cukorré­pából 15 000 mázsával többet adtak az előirányzottnál. A legnagyobb gondö’rk?! é ne­hézségekkel a gazdaság ál­lattenyésztése küszködött: nem volt megfelelő takar­mányalap; a sertéshizlalás felborította az üzemi arányo­kat, mert a süldőket úgy kellett vásárolni. Gondosan mérlegelték ezt a helyzetet, körültekintően határozták meg a tennivalókat, s bebi­zonyosodott, hogy jó úton in­dultak el. Sántoson megindí­tották a sertéstenyésztést. Ez a vártnál jobban sikerült, és így mér a múlt évben keve­sebb süldőt szállítottak a tangazdaságoktól. Másrészt a kisdváni tenyésztelepen ösztönző premizálást dolgoz­tak ki, ennek eredménye­ként megszilárdult a mun­kafegyelem, növekedett a ko­cánként! szaporulat. Nagy figyelmet fordítottak a költségekkel való okszerű, takarékos gazdálkodásra is. Ezt szánté £ő feladatuknak tekintették, összességében a tervezett költségnek 89 szá­zalékát használták fel, s 94 százalékos hozamot értik el. A tanácskozáson a legna­gyobb figyelmet azokra a módszerekre fordították, ame­lyekkel egy év alatt ilyen lényeges változást sikerült el­érni, és arra, hogy mi az, amin még csiszolni, javítani kelj az eredmények megtar­tása, illetve fokozása végett. A PÁRTHATÁROZAT MEGSZABJA: Meg kell erő­síteni a területi vezetést.-« Kocsi János és Igali József, a gazdaság két kerületveze­tője így fogalmazta meg vé­leményét: "Az eredményja­vulást elsősorban az hozta, hogy az önállóság növelése Felelőtlenség ! Alig két éve, hogy az erdészet díszcserjével, nyárfával, tujával telepítette be a 7. számú főközle­kedési út mentét Szántód és Za- márdi között. A telepítés és a nö­vények gondozása sokba kerül­hetett. Február 21-én délután fél háromkor megállt egy állami gépkocsi a parkosított útsáv mel­lett. A gépkocsivezető és két utas kitépkedte a szép zöld tu- jákat. Ha benn szakadt egy-kettö a földben, nem számított, volt helyette másik. Amit sikerült ki­húzni, berakták a kocsiba, aztán továbbrobogtak. Nem tudom pon­tosan, hányat téptek ki, s hányat rongáltak meg. Egy tény, a ki­küldetésben levő hivatalnokok, akiknek talán kötelességük az ellenőrzés, vétettek a társadalmi tulajdon eilen. Kalocsa Ferenc pusztaszemesi vb-titkáz Figyelem az előadást, töp­rengek a hozzászóláson, hall­gatom a rádiót — és időn­ként megrázkódok. Megyek az utcán, megüti a fülemet, amikor egyik em­ber azt mondja a másiknak: — Meghívtam, de kérdés, hogy eljön-e... Áhítattal csüngök a fehér köpenyes tudós szavain, s egyszer csak azt mondja: »... eddig eljutottunk. És akkor előttünk állt a nagy kérdés.« Gyanútlanul telefonálok egy barátomnak, mondván, két napja eredménytelenül keresem, erre közbevág: — Nézd, kérlek, a kérdé­ses időpontban éppen nem voltam otthon ... Két gyerek vitatkozik « téren. Nem tudják eldönte­ni, hogy a kék golyót érde­mes-e elcserélni a piciny­ke Mazsoláért. Az egyik így dönti el a vitát: — Tudod mit? Bízzuk ezt a kérdést Sanyira. Ö min­dent tud... Biz’ isten sajnálom, hogy nem mentem el a gyerekek­kel ahhoz a Sanyihoz, mert ha ő mindent tud, akkor talán nekem is meg tudná mondani, hogy miért lettünk mostanában annyira tele kérdéssel. Ez már lassan két­ségbeejtő. Idestova minden kérdés lesz. Vajon miért? Mert hogy kérdés az, hogy holnap milyen idő lesz, még KÉRDÉS elfogadom. Nem szívesen. De egye fene. Am miért lett a közlekedésnek kérdése? Miért a termelési kérdéseket kell megoldani? És tulaj­donképpen mi az öregedés kérdése? Jövök, megyek, figyelek, hallgatózok, és felvetődik bennem ez a... — gondolat. Nálunk az időnek kérdése van, de hangulat kérdése, hogy szóvá teszi-e az em­ber. Azt is hallottam, jóaka­rat kérdése — és erről nem beszélünk, mert ez nem lét­kérdés. No, jó! De ezenkí­vül naponta számtalanszor hallok lakáskérdésről, kulcs­kérdésről, piackérdésről, pénzkérdésről, kérdéses eset­ről, utazásról, érkezésről. Okos és még okosabb fők értékes órákat áldoznak ki­csi, nagy, óriási, jelentős, fontos, döntő kérdések meg­oldására. Legutóbb pedig az Hökkentett meg, hogy a nap­foltoknak is kérdésük lett, és ez éppúgy érdekli, foglal­koztatja az embereket, mint például az űrkutatás kérdé­se. Ettől már csak egy ve­rébugrás, és hovatovább kér dés lesz a kérdés is, és kér­dés a felelet is . .. Nem tehetek róla, most már álmatlan éjszakákon ott lebeg szemem előtt szörnyű vízióként sok millió kérdés. Kergetöznek, ugrálnak, s ha gyanútlanul feltűnik egy szó, kifejezés, nyomban be­lekapaszkodunk. tépjük, ci- báíjuk, miközben szegény szép magyar szó fakul, csor­bul. Borzasztó látvány. Vagy talán idegrendszer kérdése ez is?! Te jó ég! Még egy kér­dés! Hol találok erek után egu icurka-picurka fel-leteti (Azt mondja erre egyik kollégám, jópofa kérdéseim vannak. Na, tessék!) V. M. nem papírforma, hanem jól bevált gyakorlat lett.« A gazdaság hét kerülete szá­mára részletes termelési, költség-, hozam- és ered­ményterveket készítettek. Ezzel egyidejűleg kialakítot­ták a bérelszámolás, a szám­vitel kerületi rendszerét is. Ez igen hasznosnak bizo­nyult, hiszen a kerületveze­tők nem csupán feladataikat ismerték, hanem mindenkor ellenőrizni is tu diáik üzem­részük gazdálkodását. A belső szervezeti intézke­dés legfőbb célja az volt, hogy a központi vezetés he­lyett a területi irányítás ér­vényesüljön, mert csak így kerülhet közelebb a vezetés a. gazdálkod's napi gondjai­hoz és az embereikhez. Az önállóság fokozása mérlege­lésire, józan megfontolásra késztette a területegységek vezetőit, egyszóval növeke­dett felelősségérzetük, s esz­közeiket úgy igyekeztek fel­használni, hogy a kitűzött célokat elérjék. A változás helyes irányban indult meg, ám hiba lenne azt mondani, hogy nincs még igazítani-, csiszolnlvaló. Néhányszor még kísértett a régi módszer, a területi ve­zetők nem mindig éltek az önállóság adta lehetőségek­kel ; előfordult, hogy olyan feladatok elvégzéséit’ is köz­ponti utasításra vártak, am k az ő hatáskörükbe tartoztak. Másrészt az új módszer, az önállóság, a felelősség nö­vekedése nem csupán a ke- rületvezetókre vonatkozik, hanem a brigádvezetőkre is, sőt a gazdaság valamennyi dolgozójára. E tekintetben is akad tennivaló, mert még nem mindenki érti világosan, hogy a jelenlegi szervezeti formában mi a kötelessége. Fszterhai Sándor, a gazda­ság igazgatója elmondta azt is, hogy nem .csupán az alsó, hanem a vezetés felső szint­jén is vannak még fogyaté­kosságok. A gazdaság veze­tőinek a változó irrnvtási trendszerben a gazdálkodás elvi problémáinak tiisíztázása a kerületek munkájának örz- szehangolása és az ellenőr­zés a legfőbb feladatuk. Kü­lönösen ez utóbbiban mutat­kozott hiányosság tavaly, jóllehet ez az egyik legfőbb föltétele annak, hogy az új szervezeti forma a maga tel­jességében előmozdítsa a gazdálkodás javítását. EGY MEZŐGAZDASÁGI ÜZEM munkáját illetően szigorú határ nem vonható két év közé, hiszen a tenni­valók láncszemszerűen kapcso­lódnak egymáshoz. Ezen a ta­nácskozáson is szóba kerül­tek az idei év eddigi tapasz­talatai. Ennek kapcsán is, a múlt esztendőt értékelve is az bontakozott ki a vitából, hogy a gépesítéssel, illetve a javítóműhelyek munkájával bajok vannak. Ezért elhatá­rozták, hogy ebben az év­ben — ahogy tavaly a gaz­dálkodás egyéb ágazataiban sikerült -—, ezen a téren változtatnak számotevő mér­tékben. Hiszen a gépek meg­felelő kihasználása az egyik alapja az okszerű gazdálko­dásnak. Ahogy említettük, a hatá­rozatok szellemében, céltu­datosan dolgozott tavaly a Kaposvári Állami Gazdaság. Törekvésük, kitartó igyeke­zetük gyümölcse az eredmé­nyek dicséretes javulása. Vörös Márta Színdarabot tanulnak Szegerdőn Aki a holládi elágazástól gyalo­gol be a faluba, azt gondolhat­ja, hogy nagyon hátul lehetnek a szegerdőiek a művelődésben. Pedig nem így van. A nőtanács asszonyai elhatározták, hogy szín­darabot tanulnak. Az első próbán kilencen jelentek meg, hiányzott azonban a tizedik, aki Ferencet alakítaná a színpadon. Nagyon sokan nyakukba vették a falut, hogy megkeressék a hiányzó sze­replőt. Móricz Imre talált rá vé­gül. Azóta aztán teljes gőzzel mennek a próbák. Nem látszik meg, hogy nappal dolgoznak a jelentkezők, este pedig próbálnak. Magabiztos mindenki, nem félünk az előadástól. Tóth Marül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents