Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRAi 50 FILLÉR SomogyiNéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Miért ilyen kevesen? o.) JNépes mezőnyök, jó eredmények a mezei futóbajnokságon (4. o.) Szívességért büntetés (5. o.) XXIII. évfolyam 75. szám. 1966. március 30., szerda Megnyílt az SZKP XXIII. kong resszusa A Krem! Kongresszusi Palotájában kedden délelőtt megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa. A kongresszuson mintegy 12 millió párt­tag és tagjelölt képviseletében ötezer küldött vesz részt. A küldöttek hosszan tartó tapssal köszöntötték az elnöki emelvényen a párt vezetőit,. élükön Leonyid Brezsnyevvel, Alekszej Koszi ginről és Nyikolaj Podgor- rtijjal. Leonyid Brezsnyev, a központi bizottság első tit­kára lépett a mikrofon elé, s a központi bizottság meg­bízásából megnyitotta a tanácskozást. A küldöttek ne­vében üdvözölte a külföldi testvérpártoknak a teremben hölyet foglaló küldötteit. Bejelentette, hogy a kongresz- szuson nyolcvanhat országból vannak jelen a kommunis­ta és munkáspártok s a haladó baloldali pártok és mozgalmak képviselői, akiket a jelenlevők forró tapssal köszöntöttek. Csupán néhány — köztük a Kínai Kom­munista Párt — nem tartotta elfogadhatónak a meghívást. A Magyar Szocialista Munkáspártot Kádár János­nak, a Központi Bizottság első titkárának vezetésével háromtagú küldöttség képviseli, amelynek tagjai: Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai. A kongresszus Brezsnyev javaslatára egyperces néma felállással adózott a szovjet és a nemzetközi kommunista mozgalom XXII. kongresszusa óta elhunyt kiemelkedő személyiségei emlékének. A küldöttek ezután egyhangúlag elfogadták a ta­nácskozás napirendjét, amely a következő: O Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója a XXII. kongresszus óta végzett munkáról. Előadó: Leonyid Brezsnyev, a központi bizottság első titkára. O A Központi Ellenőrző ■ Bizottság jelentése, előadó: N. Muravjova, a bizottság elnöke. O Az SZKP XXIII. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió 1966/1970-re szóló népgazdaság-fejlesztési ötéves tervéről, előadó: Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke. A párt új központi szerveinek megválasztása. Ezt követően az első ülésen elnöklő Mihail Szuszlov felkérte Leonyid Brezsnyevet a központi bizottság beszá­molójának előterjesztésére. Brezsnyev a küldöttek viha­ros tapsától kísérve lépett a szónoki emelvényre. • * Ötezer küldött 12 millió szovjet kommunista képviseletében Nyolcvanhat országból érkeztek küldöttségek — Kétszáz külföldi újságíró tudósítja a világsajtót a kongresszusról L. I. Brezsnyev megnyitja a kongresszust; mellette M. A. Szuszlov és A. N. Koszigin. Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése A XXIII. pártkongresszus beszámoló jelentésében Leo­nyid Brezsnyev mindenek­előtt a legutóbbi pártkong­resszus óta eltelt időszakot jellemezte. Kijelentette: Az SZKP ezekben az években a XXII. pártkongresszuson meghatározott irányvonalhoz igazodva, megtorpanás nél­kül vezette a szovjet népet a kommunista építés útján. Az előadó aláhúzta: a párt minden tevékenységét a program végrehajtására irá­nyította. A pártban megszi­lárdultak a pártélet lenini elvei. A XXII. pártkongresszus óta eltelt időszakot az jel­lemzi, hogy szakadatlanul növekedett a Szovjetunió és az egész szocialista világ- rendszer nemzetközi befolyá- sa; a gyarmati elnyomás el­len, a függetlenségért és a haladásért küzdő országok és népek újabb győzelmeket ér­tek el; aktivizálódott a munkásosztály harca a tőkés országokban; tovább fejlő­dött a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom. Másrészről folytatódott a kapitalizmus általános válsá­ga elmélyülésének, a tőkés országok közötti ellentmon­dások fokozódásának folya­mata. Az imperializmusnak, de mindenekelőtt az Egye­sült Államok imperialista köreinek agresszivitása foly­tán a nemzetközi helyzet éleződött. Ennek ellenére az imperializmus, bármilyen eszközhöz vagy módszerhez nyúljon is, képtelen feltar­tóztatni a történelmi fejlő­dés menetét — szögezte le Brezsnyev. Az SZKP és a szocialista országok pártjainak fejlődő kapcsolatairól A külpolitika kidolgozásá­ban és vitelében a központi bizottság a pártnak abból az internacionalista és forradal­mi kötelességéből indult ki, amellyel mind a testvéri szocialista országoknak, mind pedig a világ dolgozóinak tartozik — mondotta Brezs­nyev, majd így folytatta: A beszámolási időszakban minden kétséget kizáróan gazdagodtak, szorosabbak és szívélyesebbek lettek kapcso­lataink a szocialista nemzete közösség kommunista és munkáspártjaival, a szocia­lista államokkal. Kapcsola­taink jók és testvériek Bul­gáriával Magyarországgal, a VDK-val, az KDK-val, a KNDK-val, Mongóliával, Ku­bával, Lengyelországgal, Ro­mániával, Csehszlovákiával és Jugoszláviával. A szocialista közösség alap­vető törvényszerűségei közö­sek minden ország számára, ezeket a törvényszerűségeket jól ismerik és a gyakorlat­ban próbálták ki. Ugyanak­kor a szocialista rendszer or­szágai fejlődésükben állan­dóan találkoznak olyan új problémákkal, amelyeket a reális élet a maga bonyo­lultságában és sokrétűségében teremt. Természetesen nin­csenek és nem is lehetnek kész megoldások mindezekre a feladatokra. Ezért a szo­cialista világrendszer fejlő­dése megköveteli. hogy al­kotó módon közelítsük meg a keletkező kérdéseket. Rendszerré vált a szocialis­ta országok testvérpártjai vezetőinek gyakorlati kapcso­lata, politikai tanácskozása. Az ilyen találkozások lehető­vé teszik, hogy idejekorán minél teljesebben általánosít­suk és felhasználjuk mind­azt, ami jó minden szocia­lista ország és az egész szo­cialista rendszer gyakorlatá­ban. A beszámoló kiemelte a szocialista országok mind kétoldalú, mind sokoldalú gazdasági kapcsolatai fejlesz­tésének fontosságát. Egyre inkább növekszik a KGST szerepe a benne részt vevő országok gazdaságának fej­lődésében. A közgazdasági gondolkodás ma a termelés további szakosításának kooperálásának problémáira, a népgazdasági tervek ra­cionálisabb egybehangolására irányul. Az együttműködés és a szo­lidaritás fejlődése és elmélyí­tése minden egyes ország és az egész szocialista világrendszer alapvető érdekeit szolgálja, előmozdítja soraink megszilár­dulását az imperializmus elle­ni harcban. »-Amikor a szocialista világ- rendszer megszilárdításáról beszélünk, egyben arra Is rá kell mutatnunk, elvtársak, hogy kapcsolataink két szocia­lista ország pártjával — a Kí­nai Kommunista Párttal és az Albán Munkapárttal — sajnos továbbra sem kielégítsek — mutatott rá Brezsnyev. Pár­tunk és a szovjet nép őszin­tén óhajtja a barátságot a né­pi Kínával és kommunista pártjával. Készek vagyunk ar­ra, hogy tőlünk telhetőén min­dent megtegyünk a kapcsola­tok javításáért a népi Albá­niával és az Albán Munka­párttal.« Leonyid Brezsnyev emlékez­teti arra, hogy 1964 novem­berében Moszkvában találko­zóra került sor a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának küldöttségével, és rö­viddel ezután Pekingben is megbeszélések folytak a Kínai Kommunista Párt vezetőségé­vel. »Az SZKP Központi Bi­zottsága javasolta a kínai elv- társaknak. hogy Moszkvában vagy Pekingben tartsunk ta­lálkozót a legmagasabb szin­ten. Most is úgy vélekedünk, hogy egy ilyen találkozó hasz­nos lenne, és készek vagyunk arra, hogy bármelyik pillanat­ban újra megvizsgáljuk a Kí­nai Kommunista Párt vezető­ségével együtt a mutatkozó né­zeteltéréseket, hogy a mariHz- mus—leninizmus elvei alap­ján megtaláljuk leküzdésük módját. Meggyőződésünk, hogy végül is pártjaink, népeink minden nehézséggel megbir­kóznak, és egy sorban halad­nak tovább a nagy közös for­radalmi ügyért vívott harcuk­ban.«-Az SZKP Központi Bizott­sága a jövőben is a párt és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik tó irá­nyát. abban látja, hogy fejlesz­ti és erősíti az eszmei-politikai kapcsolatokat, valamennyi szo­cialista ország kommunista pártjával a marxizmus—leni­nizmus elvei alapján, fejleszti és erősíti a politikai, gazdasá ­gi és egyéb kapcsolatokat a Szovjetunió és más szocialista államok között« A kapitalista rendszer válsága tovább mélyül Leonyid Brezsnyev ezután a kapitalista világ helyzetét ele mezte. Hangsúlyozta, nogy a kapitalista «eadszer egészében általános válságot él át, elmé­lyülnek belső ellentéte'. Rámu­tatott, hogy az imperialista *ómbök részvevőinek ellenté­tei kiéleződnek, és ez megin­dítja ezeket a tömbökéi; Az amerikai monopol lü-1 ■ oknak most már megerősödött ver­senytársakkal kell szembenéz­niük, akik egyie gyakrabban válaszolnak a dollár támadá­saira. Az Egyesült Államok már nem tudja a korábbihoz hasonlóan irányítani az emlí­teti tömbökhöz tartozó álla­mok politikáját. Már régen szertefoszlott »a szovjet ag­resszió veszélyének« mítosza, amelyre hivatkozva annak ide­jén ezeket a tömböket össze­tákolták. ■ A kapitalizmus vr ágában változatlanul teljes erő-ei ér­vényesül a kapitalista társada­lom alapvető ellentmondása — a töke és a munka közötti el­leniét« — .rangsúlyozta Leo­nyid Brezsnyev. Á dolgozók egyre fokozódó kizsákmányo­lása kiélezi uz osztályh.arcot A kapitalisták azonban soha nem mondanak le önként az uralomról. A munkásosztály és a dolgozó tömegek csali el­keseredett osztályharcban vív­hatják ki a győzelme*. Szerte a világban nyolcvan- nyolc kommunista párt csak­nem ötvenmillió harcosi tömö­rít — közölte á szónok. Leonyid Brezsnyev megál­lapította, hogy az utóbbi idő­ben bizonyos sikereket értek el a munkásosztály egységé­ért vívott harcban, jóllehet, e tekintetben még nagy ne­hézségek mutatkoznak. »Ezért mindenekelőtt a jobboldali szociáldemokrata vezetőket terheli a felelősség. De nem ezek a vezetők fejezik ki a munkásmozgalom igazi érde­keit.« A szónok hangoztatta, meg­győződése, hogy a munkás- osztály végül is helyreállítja sorainak egységét. A szónok elítélte azt a kommunistaellenes tenort, amely több országban uralko­dik. »Követeljük, vessenek véget az indonéz nemzeti füg­getlenségért, a dolgozók érde­keiért hősies harcot vívó in­donéz kommunisták bűnös le­mészárlásának« — jelentette ki Brezsnyev. A szónok ezután azzal fog­lalkozott, hogy a kommunis­táknak a legkülönbözőbb föl­tételek között kell harcolniuk. Majd így folytatta: »A forra- dalmi mozgalomnak az utóbbi években szerzett tapasztalatai újra bebizonyították: Azok a pártok érnek el sikert, ame­lyeket a gyakorlatban kipró­bált és ellenőrzött lenini stra­tégiai és taktikai eivek vezé­relnek, azok a pártok, ame­lyek számolnak a reális hely­zettel. Az élet arra tanít ben­nünket, hogy a marxista—le­ninista irányvonaltól való el­térés akár jobbra, akár pedig »■balra« történjék, különösen veszélyessé válik, ha párosul a nacionalizmus, a nagyhatal­mi sovinizmus, a Hegemon tö­rekvések megnyilvánulásával. A kommunistáknak föltétle­nül le kell vonniuk ebből a megfelelő következtetéseket.« A kommunista mozgalom erősítésének útjai Leonyid Brezsnyev ezután a kommunista mozgalom egysé­ge erősítésének konkrét út­jait taglalta. A testvérpártok 1957-es és 1960-as tanácskozásain ki­dolgozott fő irányvonal iránti hűség a forradalmi mozgalom egységének és újabb sikerei­nek komoly biztosítéka. Az egység csak úgy erősödhet, ha megtartjuk a pártok közötti kölcsönös viszony kollektíván kidolgozott szabályait: a tel­jes egyenjogúságot és önálló­ságot, az egymás belúgyeibe való be nem avatkozást, a kölcsönös támogatást és az internacionalista szolidaritást. Az SZKP ellenez minden he- gemonizmust a kommunista mozgalomban, sürgeti az in­ternacionalista egyenjogúsá­got a pártközi kapcsolatokban ■ jelentette ki Brezsnyev. A beszámoló megemlíti, hogy a kommunista pártok túlnyomó többsége határozot­tan védelmezi a nemzetközi munkásosztály forradalmi él­csapatának internaconalist;« összeforrottságát. Az SZKP Központi Bizottsága tökélete­sen egyetért más kommunista pártoknak azzal a véleményé­vel, hogy a kommunisták in­ternacionalista egységének, az élet által fölvetett új problé­mák kollektív vizsgálásának fontos és bevált formája a kommunista pártok nemzet­közi tanácskozása. Mi — je­IFolytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents