Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

meg vásárolt fertőzésmen- tes vemhes üszőket állítanak be. Az újonnan 16.lehozandó egységes tehenészet egy, még a nyáron elkészülő korszerű istállóban kap helyet, ahol már fejőbersn- dezéseket is használhatnak. Az állománycsere a szarvasmarha-tenyésztés további fejlődésének egyik alapvető föltétele. Ez a folyamat már elkezdődött a gazdaságokban, sőt némelyikben be is fejeződött. Zimányban nemcsak a közösben, hanem a háztájiban is gümőkőrmen- tes tehenészetet alakítottak ki. Kapopulán például negyven tenyészüszőt vettek, ebből megoldják a továbbfejlesztést és a fertőzött egye- dek cseréjét is. Göllében a központi telepet — ahol több mint ötszáz szarvas- marhát tartanak — saját erőből negativizálta a szövetkezet. Igaz, sok pénzükbe és átmenetileg a tejhozam csökkentésébe került, de megérte, mert a kétszázmesterséges borjúnevelőt 1963-tól, a másikat 1964-től használják, mindegyik negyven férőhelyes. A tehenek számát ismerve nem nehéz bebizonyítani e módszer hasznosságát. Szíjártó János tsz-elnök és Molnár Ferenc főállattenyésztő szerint 1440 forintba kerül egy borjú mesterséges takarmányozása, amíg eléri a 160 kilót Hagyományos etetés esetén pedig ez idő alatt 2700 forintba jön egy borjú elesége. Mindenekelőtt a teljes

tej itatása növelte a költségeket a régi módszer használatakor, s amellett az elhullás és a csökött borjú is gyakoribb volt. A gölleiek ezenkívül olyan létesítménnyel is rendelkeznek, amilyennel egyelőre csak kevés tsz dicsekedhet a Ka- posvölgyében: nemrég helyezték el az állatokat a tizenhat férőhelyes borjúelletőben. Tágas, minden igényt kielégítő épület

ez, fölszerelve az ellések

M

egyénkben és szerte az országban régtől ismert a Kaposvöl- gye állattenyésztése; a gazdák kitűnő tenyésztési és hizlalási eredményed hírnevet adtak ennek a vidéknek. A táj önmagáért beszél: a zselici dombokról aláereszkedő lej - tőkön jó talaj kínálkozik a takarmánytermesztésre, s a Kapos medréhez közeledve dús füvű rétek csatlakoz1 nak a folyó partjához. Olyan része ez Somogynak, ahol keresni sem kell a választ arra a kérdésre, milyen irányban fejlődjön a

belül egyharmada van itt,

nagyobbrészt közvetlenül kapcsolódva a folyóhoz. Ka- pospula határközség; az Ezüstkalász Tsz földjei szomszédosak a baranyai meg a tolnai gazdaságokéival, a Kapos itt fejezi be somogyi útját. S végig ezen az úton, a folyó mindkét partján egyre erősödő állattenyésztéssel s az adottságoknak legmegfelelőbben fejlődő szarvasmarha-tenyésztéssel találkozni. A tenyésztéssel való hatékonyabb foglalkozást javasolták a megyei és a járási párt- és tanácsi szervek is abból a meggonJJorjúóvoda Göllében. Az it ’tés'-s nevelő mellett kor szerint elkülönítve, karámo ban napoznak a borjak.

mezőgazdasági termelés. A természeti körülmények adva voltak és vannak. Régebben a kisüzemi gazdálkodás sajátos lehetőségei, de főként korlátái között csak egyedi eredmények juthattak kimagasló szintre, ezek alapozták meg a vidék hírnevét. összességében

azonban a nagyüzemi közös gazdaságok megalakulásával bontakozhatott ki a Kapós- völgye valódi kincsesbánya jellege. A termelőszövetkezetek birtokában van ez a bánya, s ennek okos, módszeres kiaknázásának lehetünk tanúi napjainkban.

Kaposvártól keletre duzzad, szélesedik a Kapos, majd Dombóvár alatt elhagyja a megyét. 23 község 22 termelőszövetkezete gaz dálkodik e sajátos terüle' egységben, a Kaposvölgy - ben. Gölle, Ríksi, Kapó pula. Igái, Somogy szil. . Néhány község a sok közül, amelynek immár fémjelzett nevük van. A kaposvári járás szántó területének körüldolásból kiindulva, hogy Somogynak ezen a részén a hagyományokra, az eredményekre építve sikeresen vihető előbbre ez az ágazat, ha a korszerű módszereket alkalmazva a lehetőségeket az eddiginél teljesebben hasznosítják.

A második ötéves terv időszaka a múlt esztendő végén befejeződött, s máris hozzáfogtak a harmadik ötéves terv feladatainak megvalósításához a Kaposvöl- gyében is. A termelőszövetkezetek részletes tervet készítettek, amelyben meghatározták, hogy 1970-ig milyen ütemben fejlesztik szarvasmarha-állományúkat, hogyan fokozzák a tenyésztés és a hizlalás jö- edelmezőségét. Az eredmé- yek és a tervek között .zsgálódva mindenekelőtt a megtett utat kell figye- -mbe verni. Elismeréssel, de nem megelégedettséggel szólhatunk az eltelt időszakról; szép eredményekről beszélhetünk, de szeb

bekről is szólhatnánk: Csek József, a Kaposvári Járási Tanács vb-elnöke a múlt év májusában ezt mondta: »Nem lehetünk elégedettek a Kaposvölgye állattenyésztésének jelenlegi helyzetével. Van ott tennivaló bőven, hogy kiváló adottságait hasznosítsuk.« Azóta csaknem egy esztendő telt el, s ha most végigjárjuk ezt a vidéket, benézünk istállókba meg nyilvántartásokba, és beszélgetünk szövetkezeti vezetőkkel, tagok Icai, azt tapasztalhatjuk, hogy előbbre léptek — ha nem is mindenütt a kívánt mértékben — ezek a gazdaságok.

F

ontossági sorrendben a tenyésztésé az elsőbbség, így vélekednek a szövetkezetiek. Ebben erősödtek sokat, s ennek eredménye a hizlalás fejlődése is. Az erősödést nemcsak a számszerű gyarapodás jelzi, hanem sok más, a tenyésztés korszerűsödését bizonyító tényező is. Kapospuíán például az egész közös tehén- állományt géppel fejik. Már ez is dicséretes, noha 140 tehén korszerű fejése még nem minden. Egy éve alkalmazzák ezt a módszert. Retek József tsz-elnök és Ezeres Béla főagronómus így beszél erről:

— Szükség volt a fejes gépesítésére kétszeresen is. Egyrészt a tehénállomány létszámának növekedése sürgette az egyik legfontosabb munkának, a fejésnek a meggyorsítását és megkönnyítését. Másrészt pedig nálunk is — a legtöbb szövetkezethez hasonlóan — magas a tagság átlagos életkora. Akik a tsz alakulásakor az állatok mellé kerültek, azoknak többsége ma már a temetőben van. Most a gép helyettesíti az ember munkáját, s hogy jól helyettesíti, azt úgy értük el, hogy a tehenészek megtanulták a gépek kezelését, és jól elvégzik a gépesítés következtében megváltozott tennivalójukat.

S hogy mennyire bevált a gépi fej és Kapospuíán, azt az is bizonyítja, hogy a megye más járásaiból hosszabb-rövidebb időre tehenészek, szakvezetők jönnek ide tapasztalatért, hasznosítható tanácsért Egyébként a Kaposvölgyébem már nem újság a gépi fejA, mint ahogyan a mesterséges borjúnevelés is egyre népszerűbb, s az ebbe a tájegységbe tartozó szövetkezetek legtöbbjében alkalmazzák. A fej és e korszerű módszerét a múlt évben a tehenek mintegy 60 százalékára terjesztették ki a megyei 8 százalékkal szemben.

Kapospuíán 1960-ban hatvan# tehén volt a közösben. Számuk azóta fokozatosan emelkedik. 1970-re 200 darabos tehenészetet irányoztak elő. Céljukat még a harmadik ötéves terv befejezése előtt elérhetik, hiszen már az idén 150 tehenük lesz. A tehenészetben folyó munkákat Nagy Gyula technikus irányítja, és 6 is a tsz vezetői meg tagjai is büszkék lehetnek némelyik tehén tejhozamára. A 108 férőhelyes új istállóban levő állatok közül mintegy negyven kiváló tejelő egye- det tartanak számon, ezek naponta 20—34 litert adnak. A szövetkezetben tavaly csaknem kétezer-hatszáz liter volt az egy tehénre eső tej hozam.

Megközelítették az 1970-re vonatkozó százötven darabos tehéntartási irányszámot a nagyberkiek is. A Kaposvölgye Tsz-nek 364 szarvasmarhája, ebből száztíz tehene volt a múlt év végén. Tehenészetüket tíz darabbal fejlesztik az idén, s egyúttal — Kapospulá- hoz hasonlóan — jelentős állománycserére is sor kerül: a negatív állomány kialakítása közben kiselejtezik a fertőzött egyedeket, s helyettük saját tenyésztésű

Épülő szavasmarha-ístálló Nagyberkiben.

Id. Zsoldos István pataloml állatenyésztő 70 éves létére is lelkiismeretesen törődik a közös jószággal.

ötven tehén közül az itt elhelyezett száznyolcvan

egészséges, következésképp a kifejt tejért -is magasabb árat kapnak. Az inámpusz- tai pozitív állományt annyival csökkentik majd, amennyi negatív állattal az idén elkészülő új istállót megtölthetik.

A göllei Béke Tsz nagyot lépett előre a tehenészettel: a múlt év végi 222 darabot 250-re növelte mostanáig, így az 1970-re tervezett 300 darabos tehénlétszám elérése nem okoz különösebb gondot. S mindamellett modern eszközök segítik a tenyésztői munkát; az egyik

levezetéséhez, a borjak szárításához és a tehenek elkülönítéséhez szükséges berendezésekkel.

Az eddig említett és még több termelőszövetkezetben a saját hasznosításra tenyésztett szarvasmarhákon kívül egyéb, értékesítésre szánt egyedeket is tartanak. A Kaposvölgyét járva csaknem minden tsz-ben hallani, hogy ennyi meg annyi tenyészbikát vagy vemhes üszőt adtak el. A kapos- pulai Ezüstkalász évente 16—20 üszőt értékesít. A nagyberkiek rendszeresen nevelnek tenyészbikákat, Somogyszilban pedig központi telepet hoztak létre e tenyészállatok szakszerű, gondos nevelésére. Mit ad ez a tenyészbikatelep?

Az országos ellátásra kijelölt bikanevelő törzstelep- ről a múlt évben 21 tenyészállatot adtak el főként a mesterséges termékenyítő állomásoknak. Tizenhat bikanevelő tehénnel indultak tavaly, és év végére ötvenhat darabra fejlesztették állományukat. Az idén további tízdarabos növekedést irányoztak elő. A bikatenyésztés igen kifizetődő, meghálálja a nagyobb törődést. Januártól mostanáig kettőt adott el a tsz, s ösz- szesen hetvenháromezer forintot kapott értük. Rövidesen ismét értékesítenek hármat. A megye tsz-eitői tavaly felvásárolt 25 tenyészbika közül huszonnégyet a kaposvölgyi szövetkezetek adtak el, ebből is 21 Somogyszilból került ki. Somogyszilban 1961-ben 211 tehene volt a közösnek, most meg már 285 áll az istállókban. Ez a szám mindössze tizenöttel kevesebb, mint amennyit a har-