Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

Csütörtök, 1966. március 3. 3 SOMOGYI NEPfeAP Ház a faluvégen Nemcsak bátorság dolga A Kürtöspusztára vezető földutat a szántókra is be­nyúló víztükrök borítják, és teszik járhatatlanná. Tetején kacsák úszkálnak a tavaszias napsütésben. Az út túlsó ol­dalán, a zöldellő vetésen var­jak sokasága feketéllik. A salakjárda elfogy a lá­bunk alól. Pedig még néhány ház vakolatlan fala, mellék- épületei Ide látszanak. Óvatosan kerülgetjük a sa­rat Egy enyhe emelkedő után vad kutyacsaholás fogad a keresett házból. — Hiába, kell a jó kutya itt a faluvégen — mentegető­zik Siposné a házőrzőt csatít- va. Somogyfajsz utolsó előtti házába lépünk be. A konyha ragyogóan tiszta. Modern szekrény, frissen festett fa­lak, ajtók. Csak a család nő tagjai van­nak itthon. Visnyei néni, a mama, Siposné és lánya, Er­zsiké. A családfő a tsz dará­lóját kezeli, csak esténként tartózkodik itthon. Művelődésről, szórakozásról beszélgetünk. — Elmennénk mi minden alkalommal a kultúrotthonba, de kinek van kedve ilyen fe­neketlen sárban kimozdulni? — mondja Siposné egy kis ellenérzéssel. — A járdát is abbahagyták, nem hozták el eddig, pedig mi is éppen úgy fizetjük a községfejlesztést, mint akármelyik más fajszi család. Meg villanyunk sincs. Mármint kint a dúcokon — teszi hozzá sietve, mivel cso­dálkozva nézek a mennyezet­ről lelógó villanyburára. — Tanácsüléseken nem esett szó ilyesmiről? — Nem megyünk mi olyan helyre, ahová nem hívnak. Meg tudom én — replikázik Visnyei néni —, hogy akármit mondunk is, csak az történik, amit az elnök meg a titkár akar. Voltam én is tanácstag tíz évvel ezelőtt, ismerem, ho­gyan megy ott minden. A velünk levő tanácselnök próbálja megmagyarázni, hogy csak fokozatosan lehet min­dent megvalósítani; sorolja, mennyit tettek az utóbbi években, de nem nagyon hall­gatják meg. Helyette újabb sérelmek: hogy engedik elvin­ni az állatorvosi rendelőt, a gyógyszertárat a szomszédos — mellesleg másfélszerte na­gyobb, központi fekvésű — Pusztakovácsiba; ez is csak a vezetők gyengesége Számokat, adatokat soro­lunk, de hiába. Vendéglátóink csak a magukét hajtogatják. Így ismét visszakanyarodunk eredeti témánkhoz, a művelő­dési kérdésekhez. Igen, mondják, rádiójuk van. Tv a környéken nincs. Visnyei néni nem is látott még. — Újság? — Nem jár. A családfő legkedveltebb szórakozása az elmaradhatat­lan vasárnapi ulti a kocsmá­ban. — Olvasás? — Ha ritkán veszünk egy- egy hetilapot vagy ilyesmit.» A kislány 16 éves, két esz­tendeje végezte a nyolc álta­lánost. Amint mondják, jó tanuló volt Könyvtárba nem jár, könyveket nem vásárol. Horgol, kézimunkázik. — Mozi? Ismeretterjesztő előadás? — Ritkán Nincsenek hason­ló korú fiatalok. Meg az út is ross*. — Nem ment senki a kör­nyékről. így én se iratkozom be. Búcsúzunk, elnézést kérünk a hívatlan vendégeskedésért És a kis vitáért Nem, dehogy BBZPBSfiCI BLBPFOGBLIHBH Bérgasdálkodás Az állam a nemzeti jöve­delem fogyasztási alapjának elosztásakor határozza meg azt az összeget, amelyet munkabér formájában oszta­nak et Ez az országos mun- babéralap, a népgazdasági terv egyik legfontosabb elő­írása. Központilag szabj ált meg azokat az elveket és módszereket is, amelyek sze­rint ezt az összeget feloszt­ják a vállalatok, majd az egyes dolgozók között A cél az, hogy a szocializmus elosztási elvének megfele­lően mindenki a munkája arányában részesüljön, a ki­fizetett összegek ne lépjék túl a bérformában szétoszt­ható nemzeti jövedelem ke­reteit, és a bérezés ösztönöz­zön a munka termelékenysé­gének növelésére. Ennek a feladatnak a megoldása nem is olyan egyszerű. Az 1957- ig alkalmazott, úgynevezett béralap-ellenőrzési módszer­nek számos hibája volt, ezért helyette az átlagbér-ellenőr­zést vezették be. Mi ennek a lényege? A minisztériumok, ismer­ve a vállalataik jellegét, a munkások szakképzettségé­nek és munkakörülményei­nek figyelembevételével megállapítanak egy átlagos bérszínvonalat, amit túllépni nem szabad, hiszen ez al­kotja a nemzeti jövedelem­ből a bér útján szétosztható részt. Ezt az átlagbért szo­rozzák a dolgozók létszá­mával, s igy megkapják a vállalat béralapját, vagyis azt az összeget, melyet a vállalat munkabér címén egy meghatározott időszak­ban kifizethet. Hogyan valósul meg a munka szerinti elosztás a központilag előírt átlagbér mellett? Az átlagbér csak középarányos összeg, az egyes dolgozók bére — a végzett munka alapján — a valóságban több, másaké vi­szont ennél kevesebb lehet. A végzett munka számba­vétele megköveteli a meg­határozott idő alatti teljesít­mény nyilvántartását, az egyes munkafajták megfele­lő megkülönböztetését és a dolgozók szakképzettségé­nek figyelembevételét is. A vállalatok mindehhez meg­felelő lehetőségeket kapnak. A minisztériumok az át­lagbérek színvonalát általá­ban minden évben valame­lyest emelik, és a vállalatok a béralap egy részét tartalé­kolják az emelkedő teljesít­ményekért járó magasabb bér kifizetésére. A vállala­tok lehetőséget kaptak arra is, hogy a fölöslegesnek bi­zonyuló létszám leépítésével elért béralap-megtakarítás egy részét ugyancsak az át­lagbérek emelésére használ­ják fel. Igen fontos közgazdasági követelmény, hogy a terme­lékenység növekedésének mindig meg kell előznie a bérek növekedését, más szó­val: a termelékenység növe­kedésével elért terméktöbb­let nem fordítható mind fo­gyasztásra, mert ez fékezné a népgazdaság fejlődését A normák állandó, tervszerű hozzáigazítását a javuló mű­szaki föltételekhez (ami el­sősorban a különböző beru­házásoknak, új, jobb gépek alkalmazásának stb. az ered­ménye) nálunk sokfelé elmu­lasztják. Pedig a normák­nak ez a »karbantartása*1 éppen azt a célt szolgálja, hogy megfelelő ütemben nö­vekedjék a munka tfrmelé- kenysége, és ezit a i löveke- dést az egész népgazdaság fejlesztésének szolgálatába állíthassuk. B. Gy. haragusznak — bizonygatják. Csak megmondták ők is a magukét Kint a tanácselnök kedvet­lenül magyarázni kezd. A szomszéd házra mutat, ame­lyet a közeljövőben elhagynak a lakói. A falu belterületére költöznek. Aztán csak ez a két-három ház marad a jár­dától 150—200 méternyire. A külterületek, puszták, ta nyák sajátos gondjaihoz ka­nyarodik beszélgetésünk. Igen. lakóik valóban hátrányos kö­rülmények között élnek. De azért maguknak is mozdíta­niuk kellene saját helyzetü­kön. Legalább a lehetősé^ nyújtotta keretekben. P. L. KÖZÉLETÜNK TÖMEG- ELLENÖRZÉSE mindjobban erősödik. A megannyi szem­pár figyelő tekintetét nem­igen kerüli el semmi kevező ag ■ rendel.e es lel'n-i' g • Az ország gazdájává vált nép több mint két évtized óta ebben a szellemben ne­velődött. Józan ítélőképesség­gel, kialakult igazságérzettel egy-egy közösség pontosan meg tudja különböztetni, el tudja választani a jót a rossztól. Ha a sok mindent mérlegelő, nyilvános vitá­ban valaki egyénileg vakvá­gányra té s‘Tn?, c •; : többen, igyekeznek visszafor­dítani a jó irányba. Általános tapasztalat, hogy a tévelygők ! olykor vagy rendszerint a bírá­Sok cr szárítani való kukorica Október 16-a óta dolgoz­nak a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat csurgói kirendeltségének s'árítóüze- mében. A prizmás, csöves kukoricát lemorzsolása után két Farmer géppel szárítják. Három műszakban dolgoznak, ezalatt kétszáz mázsa kuko­ricát szárítanak meg. A fűtő Ki szóljon hozzá? öt termelési tanácskozáson vettem részt a közelmúltban. Mindjárt az elsőn meglepetés ért. Az ötórás értekezleten há­rom-négy — megyei szakirá­nyítással foglalkozó — küldött képviselte intézményét. Az igazgató beszámolója után. mintha kötelességük lett volna, sorra ők kértek szót. Példáju­kat követve a vállalat osztály­vezetői is kiteltek magukért. Csupán kíváncsiságból jegyez­tem föl az eredményt. A ter­melés elősegítésére hivatott ta­nácskozáson, az üzemi demok­rácia legmagasabb fórumán ti zmhárom vezető vagy maga­sabb beosztású meghívott szak- irányító és öt (!) dolgozó ka poít szót. I Aki ;ör még azt hittem, hogy ez v pétien; csak később, a;- ötödi £ tanácskozáson jöttem rá, qogy egy furcsa, rossz cTí vat van születőben. Mindössze egyetlen helyen, i a 13. sz. Au­tóközlekedési Vállalatnál emelt szót ez ellen a szakszervezeti bizottság titkára. Ezt mondta: Most már ne a vezetők be­széljenek, engedjük szólni a dolgozókat, azért vagyunk itt, mert az ő véleményükre va­gyunk kíváncsiak.-« A figyel­meztetés elhangzott, de azért az arány később sem változott. Beszélgettem a m gy tői ki­küldött, derekasan hozzászóló előadókkal. Nem értették ag­godalmamat: ►►Mit szólnának a dolgozók, hogy ide jöttünk, és még csak föl sem szólalunk?« Az, hogy ezek a tarnícskozá- ok másra hivatottak, valaho y rls kkaüt a ►'-Mit sz:'l iának?« Helytelen szemlélete mögött. Jó dolog, ho - egyre több megyei ember látogatja a ter­melési tanácskozásokat. Az is helyes, hogy az üzemek szak­vezetői is meghallgatnák i dolgozók véleményét, de az ár nem, hogy a tanácskozz­on éppen miattuk egy e kes­ébb munkás beszélhet. N. S. Lat bátorságának órve alatt próbálkoznak valamiféle, nem éppen tisztának minő­sülő céljaik elérésével. Elő­fordul, hogy önigazolást ke­resve, nézetük elfogadtatása végett tényekből indulnak ki, hogy eljuthassanak vélt pa­naszok hangoztatásáig. Med­dig mehetnek el ezen az úton? Csak addig, amíg a közösség meg nem állítja őket. EBBŐL A SZEMSZÖGBŐL vizsgálva érdemes utólag is néhány megjegyzést fűzni a somogyvámosi közgyűléshez. Felállt az ellenőrző bizottság egyik tagja, s a tagság ál­tal joggal elvárt beszámoló helyett olyasmit kezdett fej­tegetni, hogy a vezetőség ne­kik nem adott választott tisztségük gyakorlásával ösz- szefüggő feladatot. Munkának ez bizony nem sok, a tétlen­ség indoklására pedig ép­penséggel kevés. Valami igazság persze van a dolog­ban. Megtehetik a vezetők, hogy biztatják, buzdítják el­lenőrzésre az e célra vá­lasztott testületet. Ám az a bizonyos vásár itt nem is annyira kettőn, mint inkább egyen áll: az ellenőrző bi­zottság nincs a vezetőségnek alárendelve. A közgyűlés vá­lasztja meg, a tagságtól köz­vetlenül kapja megbízatását, ösztönzi rá a vezetőség vagy nem, tetszik neki, vagy nem tetszik — ellenőrizni kell! Ezt a mulasztást magyarázni lehet, de elfogadhatóan meg­magyarázni nem. Az ellenőr­ző bizottság sok mindent te­het, csak azt az egyet nem, hogy félrehúzódik, semmit sem csinál. De elemezzük csak tovább a vámosi tapasztalatokat. Felszólalónk mégsem mondott el itt mindent. Más idézte emlékezetébe szavait. »Végig­jártad a napokban a falut, s azt híresztelted, hogy ma, a közgyűlésen váltás lesz. Nemcsak a vezetőket emle­getted, hanem az állatgondo­zókat is. Köztük is nyugta­lanságot keltettél a lecserélés beharangozásával.« Ezek is­meretében már tisztul a helyzetkép. Váltás? Van ne­ki valós alapja. Az elnöki beszámoló is félreérthetetle­nül kimondta, hogy semmi szükség sincs a vezetőségben azokra, akiknek soha egy szavát sem lehet venni, ha fontos dologban kellene ha­tározni. A szövetkezet egyik brigádvezetője közgyűlési fel­szólalásában már a részletes tisztújítás követelményét. a kiválasztás alapelvét is meg­fogalmazta: »A leváltandók helyett olyan gazdatársainkat válasszuk be a vezetőségbe, akik nem személyi ügyeik­nek, hanem a közérdeknek a szószólói.« A tagság ezt egyébként igen jól megértet­te, a javaslatot elfogadta, és eszerint cselekedett is, ami­kor kézfeltartással a vezető­ség új tagjainak bizalmat szavazott. E kérdés vitájában a kö&- gyűlésen többen is bekapcso­lódtak. Németh Ferenc elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára általános érvé­nyű útmutatásként hangsú­lyozta: A szövetkezeti gaz­dák — tisztségviselők és két­kezi dolgozók — járjanak mindig nyitott szemmel a majorban, a mezőn; figyel­meztessék egymást, tegyék szóvá, ha rendetlenséget vagy hanyagságot észlelnek; óvják, becsüljék, védjéiv ,zö8 javaikat. övék a gazdaság minden eredményével és ne­hézségével együtt. Csakis fe­gyelmezett, pontos, gondos munkával gazdagodhatnak, csakis szoros összefogással boldogulhatnak. Ami azt il­leti, a rendellenességet, a mulasztást nemcsak szóvá le­het, hanem szóvá is kell ten­ni személyre való tekintet nélkül, névre szólóan. A vá­mosi vezetők érdemeit, a tag­ság döntő többségének pél­dás szorgalmát elismerve hozzátette: A nyílt szóki­mondásnak a bátorság csak egyik jellemzője. Az keli hozzá, hogy a bíráló erköl­csileg, emberileg feddhetet­len legyen, politikai 24- győződésében szilárd alapon álljon, és közérdeket szolgáló célokért helyes módszerekkel küzdjön. GYAKRAN HALLJUK, hogy gyűlésen, értekezleten, szűkebb vagy tágabb körben valakiről felszólalása után így nyilatkoznak: »Ezt neve­zem kiállásnak, bátran meg­mondta a véleményét.« Nem mindig fogadhatjuk ezt az el­ismerésnek szánt kijelentést teljes értékű dicséretnek. Csak akkor, ha a bírálat hiánytalanul megfelelt az összes többi követelménynek is. Az ellenőrzés, a vizsgáló­dás, a megfigyelés, az ész­lelt hibák feltárása ugyanis nemcsak bátorság dolga. Sót nem elsősorban az, hanem a megalapozottság, a politikai tisztánlátás, a segítőkészség kifejezője. Akkor tanúsíthat bátorság->S a Kővé -r­ki, ha mindezeknek köve­telményeknek megfelel mon­danivalója, ő pedig aszerint is él, ahogyan ítélni jogot próbál szerezni magának. Kntas József ISZAPSZÉN, EGYÉB HÁZTARTÁSI SZÉN ES BRIKETTFÉLESÉGEK bőséges választékból vásárolhatók a földművesszöveíkezeti TÜZÉP- telepeken. Felsőmocsolád Kiskorpád Kadarkút lengyeltóti Balatons zen tgyörgy Böhönye Somogyszob Zákány Balatonszeme­B°Tatonmário öregj Fonyód Kőröshe =■ Bab ácsa Keressp föl TÜZÉIMelepeinket

Next

/
Thumbnails
Contents