Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

Tasárnap, 1966. február 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP A közösség1 érdekében ZÁRSZÁMADÓ KÖZGYŰLÉS A KAPOSVÁRI KATINKA TSZ-BEN CÉLTUDATOS, MEGFON- kodó szövetkezetben a kisebb- tanácskozás egész hangulatá­TOLT tanácskozásnak in-, ség hiába dolgozik sokszor dúlt a kaposvári Latinka Tsz zárszámadása, sajnos azonban nem egészen így folytatódott. Ez a tény magában is jelzi: a szövetkezetben mégvan az akarat ahhoz, hogy új, jobb utakat keresve fordítsanak kö­zösségük sorsán, ám van még visszahúzó erő és értetlenség is. Tehát vár még tennivaló azokra, akik már tisztán lát­ják, értik, mi a legcélraveze­tőbb gazdálkodási mód ebben az átlagostól eltérő sajátos­ságú, városi szövetkezetben. A Latinka Tsz múlt évi munkáját elemezve megálla­pítható, hogy erősödött, ja­vult a gazdaság. Egyformán benne volt ez a gondolat Nagy József tsz-elnök és Va­dász Ödön főkönyvelő beszá­molójában, s így értékelte Somogyi József, a megyei párt-végrehajtó bizottság tag­ja, a városi pártbizottság el­ső titkára is hozzászólásában a szövetkezet múlt évi tevé­kenységét. helyAllö ez a meg­állapítás annak ellenére, hogy a tervezett negyven he­lyett harmincegy forintot oszt­hattak munkaegységenként, tehát a tagok jövedelme nem emelkedett a célul tűzött mér­tékben. Egy szövetkezet fej­lődésének megítélésekor azon­ban nem csupán a munkaegy­ség értékének emelkedése a mérce. A múlt évet több mint négyszázezer forintos mérleg­hiánnyal kezdték, ezenkívül 1700 000 forint esedékes hitel törlesztése terhelte 1965-öt. »Becsülettel kifizettünk min­dent — idézem a főkönyvelő szavait —, s akik benne van­nak a gazdaság életében, azok­nak nem is kell magyarázni, tudják jól, mit jelent ez.« A szövetkezet szilárdulását, a pénzügyi helyzet javulását az is bizonyítja, hogy az elő­ző évihez viszonyítva hat százalékkal emelkedett az ösz- szes árbevétel, igaz, hogy a tervezett szintet nem sikerült elérni. A szántóegységenkénti gazdálkodási eredmény 1985 forintról 2435 forintra nőtt. Az előrehaladást a részesedés többek között azért sem tük­rözheti, mert munkaerőhiány miatt kénytelen meglehetősen sok alkalmazottat foglalkoz­tatni a szövetkezet. Tavaly 831 000 forintot fizettek Id az alkalmazottaknak, ez az összeg számottevően emelhet­te volna a munkaegység érté­két, ha a tagok végzik el ezeket a feladatokat. S ITT ÉRKEZTÜNK EL a Latinka Tsz egyik legna­gyobb gondjához. Nincs ele­gendő munkáskéz ebben a gazdaságban? henne, ha a tagoknak nem csupán a fele viselné vállán a közös sorsát! A 395 tagból ugyanis mind­össze 221-en teljesítettek mun­kaegységet, közöttük azonban akadnak olyanok, akiknek lapján egész éven át mindösz- sze egy-két egység volt jóvá­írva. Így a szétszórt, nehéz körülmények között gazd ál­erején felül, a kívánt ered­ményt nem érhetik el. Ráadásul baj van az állat­tenyésztéssel. Különösen a múlt évben gyakran sújtotta betegség a sertéseket, sok el­hullott belőlük. Kellő súly- gyarapodás hiányában növe­kedett az önköltség, s nagy kisést okozott, hogy 197 ser­tést és 7 hízómarhát nem ad­hattak le, mert nem készül­tek el idejében. A közgyűlé­sen — nagyon helyesen — sok szó esett e hiba okairól. Rei­ter Antal ezt mondta hozzá­szólásában: >*Nekünk elsősor­ban az állattenyésztésben kell rendet teremteni, nyitjára jön­ni annak, mit kell másképp csinálni. Fontos lett volna ez már korábban is, de különö­sen fontos most, mikor kor­mányunk fölemelte a felvá­sárlási árakat.« A közösségért érzett felelősség indította eze­ket a szavakat éppen úgy, mint Présel György felszóla­lását: »Nagy hiba nálunk a munkaerőgond — mondotta többek között —, és komo­lyan fontolóra véve mindent, el kellene indulni végre előre ebben a vonatkozásban is. Ke­vesen vagyunk, de többet le­hetne összekovácsolni. A ta­gokkal nemcsak a mezőn kel­lene találkoznia a vezetőség­nek. Nagyon jó lenne, ha ki­sebb csoportokban megbeszél­getnénk dolgainkat. A gazda­társak, a vezetők elmondanák véleményüket, részletesen megvitatnánk egy-egy mun­kaszakaszt.« Varga Mihály a traktorosok brigádmegbeszélé­sének fontosságát hangoztat­ta; Matus Lajos brigádvezető és Kovács János a betakarí­tás körüli nehézségekről, visszaélésekről szólt, hangsú­lyozva, hogy változtatni kell ezen is, mert a tavalyi mód­szer a közösség rovására megy. HASZNOS ÉSZREVÉTE­LEK, megfontolandó taná­csok sora hangzott el, ame­lyekből a vezetők is, a tagok is önkritikusan levonhatták a szükséges következtetéseket. Ahogy Somogyi elvtárs mon­dottéi, azok az emberek kér­tek szót, akik érzik a felelős­séget, látják azokat az aka­dályokat, melyeket el kell há­rítani az útból. A megye szö­vetkezetei általános helyzeté­nek ismertetésén túl beszélt arról is, hogy a kaposvári La­tinka tagjainak hozzáállásá­tól ebben az évben különösen sok függ, mivel jóval kedve­zőbb körülmények között in­dul ez az év, mint a tavalyi. Jó volt hallani a megfon­tolt, őszinte véleményeket; kár, hogy a tanácskozás na­gyobb részét jellemző rend és fegyelem mondhatni teljesen felbomlott, mikor arra került a sor, hogy a táztájiban sza­bálytalanul tartott lovakat a rendelkezések értelmében vagy el kell adni, vagy be kell vinni a közösbe. Az a vita, melyet néhány hangos­kodó tsz-tag ennek kapcsán rendezett, nem volt méltó a hoz. Jó lett volna, ha a ta­gok soraiban is akad valaki, aki — mint az előző felszó­lalók — a közösség érdekének megfelelően, a törvényes ren­delkezések szellemében figyel­mezteti a rendbontókat. Ez azonban elmaradt. A követ­kező közgyűlésen talán már másképp lesz. Hiszen ahogy a gazdálkodás javul, a ta­nácskozások jellege is válto­zik. Tavaly még az egyéni sé­relmek, viták töltötték ki a zárszámadást, az idén az el­hangzottak többsége az egész közösség érdekét szolgálta. S ahogy az előzőekben említet­tük, megvan az erő a kapos­vári Latinka Tsz-ben a nö­vekvő feladatok végrehajtásá­hoz. Ám igen kitartó munka, céltudatos igyekezet, legfőkép­pen pedig összefogás kell ah­hoz, hogy a fogyatékosságokat megszüntessék, s a maguk vá­lasztotta, helyes úton nagyob­bat lépjenek előre. A GYAKORLAT OLDALÁRÓL T? amulsáeos. a masa ne- mében újszerű eszme­cserét folytattak nemrégiben Siófokon. A Minisztertanács Tanácsszerveik Osztályának szervezésében megtartott szű- kebb körű ankétön a gazda­ságirányítási rendszer reform­járól volt szó. Kifejezetten a mezőgazdasággal összefüggő kérdések szerepeltek napiren­den. A pártmunkások, a szö­vetkezeti vezetők, a szakirá­nyításban dolgozók egyaránt hangsúlyozták, hogy egyetér­tenek a párt irányelveiben megjelölt célokkal, s tapaszta­lataik alapján nyilatkoztak a reformok már érvényesülő elemeinek gyakorlati hatásá­ról. Az eredmények elismeré­se mellett nem kerülték el fi­gyelmüket a megoldásra váró gondok sem, amelyeket min­dennapos munkájuk nehezítő körülményeiként éreznek. Mi került a vita homlokte­rébe? Az a megállapítás és út­mutatás, amely a Központi Bi­zottság novemberi ülésének Vörös Márta előadói beszédében így hang­Februári pártnapok Somogybán FEBRUÁR 14. Adánd: dr. Orsai János, az MSZMP KB munkatársa; Iharosberény; dr. Nánási Imréné; Iharos: Németh Jó­zsef; Inke: dr. Halász János; Somogy udvarhely: Klenovits Imre; Zákány: Tóth János; Pogányszentpéter: Sziklai Bé­la; Porrog: Stier Sándor; Balatonszárszó: dr. Nagy La­jos; Bálványos: Jäger György; Balatonúj helyi Állami Gaz­daság: Szabados Dezső; Me- zőcsokonya: Kánya János; AKÖV, Kaposvár: Bálint Jó­zsef; Csombárd: Varga Sán­dor; Kaposújlak: Kovács Gá­bor; Kiskorpád: Kovács Sán­dor; Bolhás: Kinyás Sándor; Szabás: Tóth József. FEBRUÁR 15. Berzence: Sási János; Ten­gőd: Vida József; Zala: Fenyvesi János; Vas- és Fémipari Vállalat, Kaposvár: Mákos Gyula; Vízkutató és Fúró Vállalat, Kaposvár: dr. Fonai János; Gyékényes: Bertalan József; Szenta: Sza­bó Géza; Csorna: Papp Sán­dor; Gálosfa: Kardos János; Hed rehely: Tóth Károly; Hencse: Farkas Ferenc; Mer- nyei Gépjavító; György Ig­nác; Szenna: Baracskai Fe­renc; Kaszói erdészet: Ható Jenő: Lulla: Keller László; Bonnyapuszta: Böröczkj Ti­bor; AGROKER, Kaposvár: Lukács István, Nagymalom: Hegedűs Antal. FEBRUAR 16. Babócsa: Losonczi Pál föld­művelésügyi miniszter; Barcs: Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke; őrtilos: fír. Varga István; Zákánytelep: Márton János; Simonfa: dr. Németi László; Fonyód- Prievara Pál; Somogyacsa: Tihanyi Zoltán; Tabi Zsák- és Pony­vád zem: Horváth Sándorné; Darányi Állami Gazdaság: Horváth János; Lakóéba: Varga Károly; Barcs, Vas­gyár: Róna Imre; Homok- szentgyörgy: Nádor Géza; Darány: Vermes Imre; Bol- hó: Biczó Péter. FEBRUAR 17, Toponár: Mohar László, Kisberény: Torna István; öreglak: Bódis István; Ká­nya: Küher János; Szentbor- bás: Bódis József; Potony: Soós Dezső; Tótújfalu: Mi­hály Géza; Kastélyosdombó: Siszler István; Drávagárdony: Vincze Géza; Drávatamási: Szabó János; Istvándi: Vá­mos Zoltán; Somogycsicsó: Svenda István; Csurgónagy­marton: Országh Zoltán; Porrogszentkirály: Nagy Ár­pád; Somogybükkösd: Ki­rály Ferenc; Porrogszentpál: dr. dr. Túri Imre; öreglak: Ba- dicz István; Bárdudvarnok: Horváth János; Cserénfa: Ko- letár János; Fonó: dr. Jend- rek Ferenc; Kaposszerda­hely: Prukner András; Nagy­bajomi Zöldmező Tsz: Sze- hágel István; Sántos: Kovács Lajos; Somogygeszti: Bohát- ka Gyula; Visnye: Pfeiffer Elemér; Kaposvári Állami Gazdaság: Tóth Zoltán; Kis­bajom: Bokor Antal; Nagy­baráti Állami Gazdaság: Stágl Lajos; Textilruházati Ktsz, Kaposvár: Balázs Lász­ló. 99 MOST VÁSÁROLJON MADISON” ZSEBRÁDIÓT FEBRUÁR 14 —2 81G 700 FT HELYETT 490 FT-ÉRT KAPHATÓ A KISKERESKEDELMI SZAKÜZLETEKBEN ÍVJ Ifi FEBRUAR 18. Kaposvár, Pamutfonó-ipari Vállalat: Nagy Józsefné könnyűipari miniszter; Csur­gó: Kiss László, az MSZBT titkára; Kapospula: Honfi Istvánná; Mern"e: Nagy End­re; Kadarkút: Luif János; Hetes: Galambos Sándor; Kaposmérő: Varga István; Szentbalázs: Farkas Mihály; Somogybabod: Zsók Ferenc, Nagyberény: Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára; Szöllősgyörök: Ne­mes János; Ordacsehi; Mag­da Endre; Attala: Bányai Károly; Bodrog: Bendi Géza; Bőszénfa: Kása János; Ka- posfő: Farkas Dezső; Kis- asszond: Petrus János; Kis­gyalán: Mezei Béla; Magyar­egres: Szép István; Memye: Nagy Endre; Patalom: Ter- nyák Lászlóné; Ráksi: Simon István; Somogyjád: Boszko- vics János; Somogysárd: Dombóvári László; Űjvárfal- va: Hegedűs József; Beleg: Gajdos László; Nagyatádi Gépállomás: Balogh M. Já­nos; Kötcse: Turza Mihály; Teleki: Varga Gyula; Siófok, rendőrségi szervek: Varjú Márton; Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa, Kaposvár: Bánsági István; TÜZÉP, Ka­posvár: Szűr Lajos. FEBRUAR 19. Középrigóc: Pankász Fe­renc; Kercseligiet: Vörös Fe­renc; Kapoly: Egyed László. FEBRUÁR 29. Tégla- és Cserépipari Vál­lalat III. téglagyár. Kapos­vár: Major János; Mestersé­ges Termékenyítő: Baltazár Géza. zott el: »A termelőszövetkeze­tek gazdálkodását nehezíti, hogy a beszerzés és az értéke­sítés tekintetében esetenként hátrányosabb helyzetben van­nak a kapcsolódó partnervál­lalatokkal szemben. Helyte­len, hogy a szövetkezetek és az állami vállalatok gazdasági és jogi kapcsolataiban nem érvényesül mindenütt és kö­vetkezetesen az egyenjogúság elve. A reform fő iránya a mezőgazdaságban a (szövetke­zeti) önálló gazdálkodás fej­lesztése és egyúttal a közgaz­dasági eszközökkel történő irányítás hatékonyabb és dif­ferenciáltabb kiépítése legyen Az adminisztratív jellegű be­avatkozást tovább kell szűkí­teni, majd megszüntetni... A termelőszövetkezetek állami irányítása a törvényes fel­ügyeleten túlmenőleg közgaz­dasági jellegű legyen.« J elenleg mindezeknek a tényezőknek a hatása legpontosabban az évi tervek összeállításán mérhető. A sió­foki járásban is az a tapaszta­lat, hogy a termelési szerke­zet számottevően nem válto­zik az idén. Ez legalább Két dolgot mutat. Az egyik: a szö­vetkezetek már eddig is nagy- jában-egészében olyan terme­lő tevékenységet folytattak, amely megfelelt adottságaik­nak, amelyben az adott körül­mények között megtalálták számításukat. A másik tény, amire a jelenlegi helyzet alap­ján utalhatunk: a mezőgazda­ságii osztály már hosszabb idő óta azt a gyakorlatot folytat­ta, hogy demokratikus elvek szerint, megegyezés alapján, a szövetkezeti vezetők, szakem­berek bevonásával igyekezett biztosítani a tsz-tervekben a népgazdasági igények kielégíté­sét. Most úgy számolnak több helyen, hogy zoldségtermésük egy részét nem a MÉK útján, hanem közvetlenül értékesí­tik. Ellentmond ez az említett megállapításnak? Nem ellen­mondásról, hanem a körülmé­nyek pontosabb mérlegelésé­ről van szó. Mi tagadás, a szerződéses kertészeti termel- vények átadása nem ment minden vita nélkül. Ez is nyom a latban. Meg az is, hogy a balatoni zöldövezeti prog­ram a közvetlen értékesítésre is ösztönöz. Bizonyos értelem­ben eltérő a helyzet a cukor­répánál. A kívánatos ötszáz­harminc holdból nem egészen négyszázat szerződtek le ed­dig. A termésátlag nagy volt tavaly is: majdnem elérte a kétszáz mázsát. Egyik-másik tsz pedig kétszázhatvan má­zsa körüli hozamot takarított be. A tartózkodás tehát nem pénzkérdés. A sárvári gyár nem teremtette meg a hely­beli vagy körzeti átvétel nagy­üzemi föltételeit (hídmérleg stb.). Az őszi csúcsidőszak­ban a nagy termés elszállítá­sa olyan terhet ró a szövetke­zetekre, amely zavarja többi munkájukat. A takarmányín­ség is közrejátszik a terület csökkenésében. Az így felsza­baduló földeken abrakot szán­dékoznak termelni a közös gazdaságok. Ezzel indokolják a napraforgó területének csök­kentését is. A most formálódó terme- lési tervek a tavaly nyári előtervezés megalapo­zottságáról tanúskodnak. A szerződő partnerek teljes egyenjogúságának helyreállí­tására időközben tett intézKe- dések megerősítettek a szövet­kezeti vezetés es a szakirányí­tást is abban a tudatban, hogy helyesen cselekedtek, amikor már korábban ráléptek a ki­alakult termelési szerkezet ki­sebb aránytalanságai megszün­tetésének útjára. Van azonban a dolognak más, figyelmet ér­demlő tapasztalata is. Kár vo - na elhallgatni, hogy egyik­másik szövetkezetben eleinte félreértették ezt a tervezést. Nem az egyenjogúság, hanem az egyoldalúság, illetve a föl­tételek kizárólagos diktálásá- nak, a kapott »kölcsön« vissza­adásának álláspontjára he­lyezkedve a szerződtetésd pró­bálkozástól mereven elzárkóz­tak. Ez az állapot azonban csak néhány hétig tartott, te­hát csupán átmenetinek bizo­nyult. Számoltak, s rájöttek, amit józan mérlegelés alapján addig is igen jól tudtak: kell a pénz, kell hát árut termelni, értékesítésre szerződni. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy némely vállalatok képviselői nem találtak ma­gukra a hirtelen változás te­remtette, új helyzetben. Meg­szokták, hogy bemennek a já­rási mezőgazdasági osztályra, utána pedig jórészt már csak az a dolgjuk, hogy a szövetke­zeti vezetőkkel aláírassák a kitöltött szerződéses nyomtat­ványt. Most merőben más munkamódszert követel tőlük az élet. Az átmenet nem zök­kenőmentes. Elsősorban szem­léletükben kell tisztázniuk helyzetüket, feladatukat. Nem kétséges, hogy számukra ez igazi és igen nagy erőpróba. Bizonyára azóta már fölismer­ték: nem dolgozhatnak a régi módon. A cukorgyár járási felügyelőjének is gyakrabban el kellene mennie a szövetke­zetekbe, hogy tárgyaljon a tsz- vezetőkkel, ismertesse velük az idei átvétel meggyorsítására vonatkozó esetleges elgondo­lásaikat. • Tlyen oldala is van a do- -*• lógnak. Természetesen a vállalati előirányzatok megalapozásában közreműkö­dik a mezőgazdasági szakirá­nyítás is. Nem egy szövetkezeti vezető kért tanácsot, szakmai útmutatást ebben a tekintet­ben az osztályon az utóbbi hó­napokban. A zárszámadások készítése, felülvizsgálata, meg­erősítése külön is jó alkalmat jelentett az idei termelési el­gondolások megvitatására. Ügy értékelik Siófokon, hogy a mezőgazdasági osztály most össze'«ötő, egyeztető szerepet tolt be a vállalatok és a szö­vetkezetek között, a gazdasá­gosság érveinek felhasználásá­val igyekszik hozzájárulni az érdekek összehangolásához. Nem tétlen szemlélője tehát az eseményeknek, hanem a módosuló körülmények között helyesen eligazodva keresi, kutatja a szövetkezeti önálló­ság erősítéséből és a népgaz­dasági terv válóra váltásából adódó kötelezettségei teljesíté­sének útjait-módjait. Gondok, nehézségek? A táp­ellátásra például változatlanul sok vagy inkább egyre több a panasz. A balatonszemesi ke­verőüzemmel még a tőszom­szédságában gazdálkodó őszö- di Vörös Csillag Tsz sincs megelégedve. A távolabbi szövetkezeteket még nehezebb helyzetbe hozza a szállítás meg az, hogy nincs garantál­va az ellátás folyamatossága. Az elszámolás pontatlansága pedig Nagycsepely, Kereki, Ságvár és más községek szö­vetkezetének már eddig is rengeteg utánjárást okozott. Mindezért is egyre vonzóbb példa a bal a tons zabacij No­vember 7. Tsz: helyben, önál­lóan készíti az abrakkeveré­ket. Szóba kerültek pénzügyi merevségek is. Nehéz megér­teni, hogy belső banki utasí­tások lényegét nem ismerhetik meg a szövetkezeti vezetők sem, akiknek e rendelkezések­hez kell igazodniuk, akik ezek­nek anyagi hatását közvetle­nül érzik. Különös figyelmet érdemlő téma a felvásárlási árak emelésének meg a gép­amortizációs alap képzésének összefüggése. Hogyan érinti ez az erős, a közepes és a gyen­ge kategóriába tartozó tsz- eket? És hogyan hat egyen­ként a szövetkezetek mind­egyikére? A mezőgazdasági osztály már készített gyors fölmérést. Ennek alapján a gyengék hatékonyabb támoga­tásának biztosítására további intézkedéseket látnak szüksé­gesnek. A párt irányelvei nagy ér- deklődést váltottak ki, mert a gazdaságirányítási re­form fokozatos bevezetése fej­lődésünk. meggyorsítását' szol­gálja. Ennek a fölismerésnek a szellemében közelítette meg a gyakorlat oldaláról a me­zőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom — vele összefüg­gésben a vállalatok és a taná­csi szakirányítás — helyzetét, a munka javításának felada­tait és módszereit a siófoki eszmecsere. Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents