Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

!, í SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1966. február 13. Fonyódi pályaválasztók A Keszthelyi Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikumból jöttem. Szeretném fölhívni a figyelmüket — ha eddig még nem gondoltak volna rá — er­re az iskolára. Speciális nö­vényvédelmi szakembereket képezünk, s mind a lányok, mind pedig a fiúk aránylag jól fizetett, szép szakmát sa­játíthatnak el... A fonyódi gimnázium 1V/C osztályában negyvenegy fia­tal figyeli a keszthelyi iskola küldöttének szavait, negyven­egy negyedikes gondolkodik el, ki tudja, immár hányad­szor, a pályaválasztási gon­dokról. És ilyenkor, érettségi előtt nemcsak agy-egy tájékoz­tató alkalmával beszédtéma a jövő, hanem iskolában, otthon, baráti kőiben is. — A pályaválasztás szep­tember óta napirenden van nálunk — tájékoztat a gim­názium igazgatója, Horváth László. — Mindjárt a tanév elején beszélgettünk a szü­lőkkel, de még a félévi érte­kezlet utón is sokan jöttéit hozzánk, hogy javasoljunk gyermeküknek valamilyen szakmát vagy továbbtanulási lehetőséget. Azóta elkészült egy össze­sítés a negyedikesek elképze­léseiről, s tobbé-kevésbé már mindegyik érettségiző tudja, hogy folytatja-e tanulmányait — föltéve, ha fölveszik az egyetemre, főiskolára vagy egyéb felsőoktatási intéz­ménybe —, vagy pedig szak­mát tanul, illetve munkába éli. A IV/C osztályban alkal­mam volt beszélgetni a fia­talokkal terveikről, elképzelé­seikről. Mindenekelőtt azon­ban hadd ismertessek egy sta­tisztikát. Egészségügyi pályát hatan választottak, műszerész­nek nyolcán készülnek, szak­matanulás nélkül hatan áll­nak munkába. Két fiatal még nem tudja, hogy mit csinál az érettségi után. Egy-egy diák készül a Felsőfokú Kohóipari Technikumba, a Felsőfokú ál­lattenyésztési Technikumba, a Felsőfokú Építőipari Techni­kumba; óvónőnek, kereskedel­mi tanulónak, erdőmémöknek, agrármérnöknek, rendőrnek, pénzügyőrnek, tudományegye­temre és testnevelési főiskolá­ra; ketten-ketten pedagógiai főiskolára, ’ tiszti iskolára, könyvelőnek és autószerelő­nek szeretnének menni. Ha az arányokat nézzük, elfogadhatónak látszik a szó­ródás, nincsenek különösebben divatos szakmák vagy diva­tos egyetemek, főiskolák. A fiatalok sokat vívódtak, míg így döntöttek, s azzal is tisz­tában vannak, hogy nem mindegyiküknek sikerül az eredeti célt elérni. A »miérté­re a választ ők fogalmazzák meg. — Az a tájékoztató, melyet az iskolának küldenek, véle­ményünk szerint nem elég. A mezőgazdaságban sok szép ágazat van, s erről bizony elég keveset hallunk ... — Ne csak a jó oldalát is­mertessék egy-egy szakmá­nak, hogy ne érjen bennünket meglepetés ... — Sokat hallunk arról, hogy nincs elóg ápolónő meg más egészségügyi dolgozó. Ed­dig még egyetlenegyszer sem jöttek el hozzánk, hogy el­mondják a szakmatanulás föltételeit. .. Kérdések, egymással pole­mizáló válaszok röpködnek a levegőben, szinte izzik a szen­vedélytől az osztály. A téma most már a fizikai munka megbecsülése. Mi az oka. hogy a fiatalok jelentős része idegenkedik a kétkezi mun­kától? Szót kér egy fiatalember: — A nyáron építőtáborban dolgoztunk becsülettel, tisz­tességgel. A brigádok verse­nyeztek egymással. Ám az egyik városi gimnázium bri - gádja, amikor megtudta, hogy milyen kiemelkedő a teljesít­ményünk, nagyon gúnyosan csak ennyit mondott: »Hiába, ezek a fonyódi parasztok tud­nak dolgozni• ■ ■« Ügy álltunk ott, mint akit fejbe vertek..* — És otthon is nemegyszer halljuk, hogy »tanulj fiam, ne légy melós, mint az apád«. Sokan ezért idegenkednek a fizikai munkától... — Különösen a mezőgazda­ságtól. Sokan azt mondják, hogy keveset fizet a téesz. Pe­dig bennünket is abból az úgynevezett kevésből taníttat­nak — jegyezi meg Kovács István, s újabb vita kereke­dik: igaz, hogy panaszkodnak némely falvakban, de csak vé­gig kell menni egy-egy utcán: új vagy újjáépített házak tu­catjai sorakoznak; a lakások berendezése egyre korszerű­södik, s cáfolja a pesszimistá­kat az is. hogy a túlnyomó­részt falusi gyerekekből állá IV/C osztály tanulóinak hat­van százaléka fölemeli a ke­zét, amikor arról érdeklődöm, kinél van otthon televízió. Fata Margit a tsz-ben dol­gozók perspektívájáról kér­dez. Azért érdekli ez, mert ha nem tanulhat tovább, a me­zőgazdaságban marad. S itt időzni kell egy keveset: Vajon az idegenkedést nem az vált­ja-e ki legtöbbször, hogy a fiatalok azt sem tudják, falu­jukban milyen közelebbi és távolabbi tervet kell megvaló­sítani a mezőgazdaságban? o Olvasom egy újságcikkben: »Nem mindig rendellenes, ha a fiatalok nem találják meg azonnal helyüket. Ahelyett te­hát, hogy állandóan korhol­nánk a pályaválasztókat, -ügye megmondtuk, ide vagy oda úgysem vesznek föl«, in­kább azt kell sokrétű pedagó­giai munkával megértetni ve­lük, hogy nem tragédia, ha az első elképzelés nem teljesül. Pszichológiai kutatások az egész világon azt igazolják, hogy a tehetség, a rátermett­ség nem csupán egyetlen szak­mához, pályához kötődik. S Az ételkonzervekből néhány perc alatt ízletes vacsorát tálalhat amott káposzta Töltött káposzta Székelykáposzta Sóletbab füstölt hússal Húsgombóc tejfölös mártással Húsgombóc kapros mártással Kaproskáposzta sertésdagadóval (diétás) Vásároljon ízlése szerint a világhírű ÉTELKOIVZLK VEKBŐL (2345) egyébként is: minden szak­mának, pályának megvan u rokona, közelebbi vagy távo­labbi megfelelője. Ezért neve­lésünknek azt kell célul tűz­nie maga elé, hogy megóvja a fiatalokat az egyetlen pályá­hoz való makacs ragaszkodás­tól, s az ezekből eredő tragé­diáktól.« Fonyódon a gyerekek szóvá tették, hogy az osztályfőnöki órákon beszélgettek ugyan a pályaválasztásról, de min­denről nem eshetett szó. Ezért keveslik az úgyneve- zettt propagandaanyagot, s késve érkezőnek is tartják. Több fát szeretnének feldolgozni a termelőszövetkezetek A MEGYE TERMELŐSZÖ­VETKEZETEI csaknem het­venhét és fél ezer köbméter fa kitermelésére kaptak enge- gélyt az 1965-66. évi idényben. A tisztítással, gyérítéssel es véghasználattal kitermelt mennyiségből értékesíteniük kell állami felvásárlásra 10 250 köbméter ipari célra haszno­sítható fát. Némelyik szövet­kezetnek az ipariia-átaciási kö­telezettség teljesítése gondot okoz. Sokallják, pontosabban azt szeretnék, ha saját üze­mükben feldolgozhatnák, és úgy értékesíthetnék. Ez ugyan Megszívlelendő a véleményük. is számottevő többletbevétellel őszintén, nyílt szívvel nyi­latkoznak mindenről, s ez ta­nulságul nézve. szolgálhat a jövőre P. Gy. járna. De vegyük sorra ezt a folyamatot a kitermelési en­gedély kérésétől a munka befe­jezéséig, a fa elosztásáig. KÍSÉRLETEK BURGONYÁVAL kmmmmmmm A Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán dr. Sárvári Ist­ván irányításával nagyszabású kísérleteket folytatnak, hogy a burgonya különböző vad és nemesített fajtáit a legelter­jedtebb, 7 féle burgonyavírusos fertőzéssel és 5 féle gombás megbetegedéssel szemben ellenállóvá tegyék. 11 burgonya- fajt és ezen belül mintegy 500 fajtát vizsgáltak meg, és ki­választották azokat az egyedeket, amelyek a betegségekkel szemben a legellenállóbbak. Képünkön Baranyai Jánosné la­boráns burgonyából préselt nedvet helyez az ultracentrifu­gába. A termekT.zövekezetekben évről evre nagy mennyiségű tüzelőre van szükség. A járá­si mezőgazdasági osztálytól engedélyt kémek a fa kiter­melésére. Az engedély kiadá­sát megelőzően a tanács és az illetékes erdőgazdaság szakem­bere a helyszínen megállapítja, hogy a szövetkezet javasolta terület alkalmas-e a kiterme­lésre. Ekkor döntik el azt is — a faállománytól függően —, hogy mennyi ipari és tűzifát ad a kijelölt terület, s hogy ebből mennyit kell értékesíte­niük, .és mennyit tarthatnak meg maguknak. A fölmérés eredményét határozatban kap­ja a tsz, ez egyúttal a kiter­melés engedélyezését is jelenti. Az engedély meghatározott számokat tartalmaz, ezektől eltérni nem szabad, de joga van föllebbezni a termelőszö­vetkezetnek. A taranyiák, a segesdiek, a rinyaszentkirályi- ak meg a görgetegiek éltek is ezzel a lehetőséggel. Soknak tartották az ipari fát, amit le kell adniuk, és újabb helyszí­ni szemlét kértek. A segesdiek föllebbezését elfogadták, mert az utóvizsgálat szerint indo­kolt volt. Ä többiekét vissza­utasították. A GŐRGETEGI BÜZAKA- IiASZ TSZ időközben vissza­vonta föllebbezését, de ettől a gond még nem szűnt meg, ma is beszédtéma a szövetke­zetben, és visszavonás ide, viszavonás oda, sérelmesnek érzik a határozatot. Mit kifo­gásolnak? Azt, hogy 123 köb­méter ipari fa értékesítésére kötelezték őket. holott egy év­vel ezelőtt csak 50 köbmétert kellett leadniuk. Méltatlankod­nak, mert így kevesebb fát dolgozhatnak fel üzemükben, s jelentős bevételtől esnek el. Törvényerejű rendelkezések, paragrafusok szabályozzák a fakitermelés és a kitermelt fa hasznosításának módjait. Tör­vény van arra, hogy ha a ha­tározatban megállapított mennyiségű ipari fát nem ajánlják föl megvételre az il­letékes erdőgazdaságnak. az bűntettnek számít. Tudják ezt a görgetegiek is, dehogy akar­nak bűncselekményt elkövetni! Csupán arról van szó, hogy szeretnék továbbra is rendsze­resen üzemeltetni fűrészüket, amellyel eddig is sok fát dol­goztak fel eladásra és maguk­nak. Ügy érzik, hogy ebben semmi olyan nincs, ami üt­Társadalmi védelmet a társadalmi tulajdonnak! Találó rajzot közölt nemrég a Ludas Matyi: Zsúfolt villa­mos közepén egy, a feje he­lyén népköztársasági címert viselő férfi álldogál, zsebében pedig szomszédja kotorászik, és elszedi értéktárgyait. Az utasak szó és közbeavatkozás nélkül, közönyösen tűrik ezt. Nem kell sokat találgatni, hogy mit akar mondani a rajz: azokat az embereket ábrázol­ja, akik tűrik a társadalmi tu­lajdon megkárosítását. Ilyen »utasok« nemcsak a képzeletbeli villamoson van­nak, hanem az életben is. Pe­dig velünk tartanak, a maguk módján, tehetségükhöz, ere­jükhöz mérten részt is vállal­nak a szocializmus építéséből, velünk »utaznak« a cél, a szo­cializmus felé. Többre azon­ban .nem hajlandók. Nem haj­landók arra, hogy szót emel­jenek a felelőtlenség, a bűnös pazarlas, a szándékos vagy szándéktalan kártevés ellen. Nemrégen váltották le fe­gyelmi úton Kaposváron az egyik vállalat igzgatóját, s bűnvádi eljárást indítottak el­lene. Hónapokon, sőt éveken át a szabálytalanságok, vissza­élések sorozatát követte el. Sokan tudtak róla: beosztot­tak, közvetlen és távolabbi munkatársak, de fölöttesek is. Arról is. hogy korábbi csele­kedetei miatt fegyelmit indí­tottak ellene, és kártérítésre kötelezték. De senki sem mondta a szemébe, hogy tör­vénytelen. amit csinál. Egy Balaton menti termelő- szövetkezet »széles látókörű« pesti szakembert vett föl, s megbízta egyes munkák irá­nyításával. ö azonban első­sorban nem a szövetkezet, ha­nem a maga érdekeit nézte, s tetemes kárt okozott a társa­dalomnak. Mégis a szövetke­zet szemet hunyt, mert így néhány forinttal többet oszt­hattak a munkaegységre. A közömbösség elrettentő példája, ami néhány esztende­je a Siófoki Községgazdálko­dási Vállalatnál történt. A pénztáro6nő csaknem hat éven át 354 000 forinttal károsítot­ta meg a társadalmi tulajdont. Tudták, hogy keresetéhez ké­pest nagy lábon él, villát épít, irodájában üvegszámra állnak a drága italok, lakásán szinte búcsújárást rendeznek a ven­dégek. Senki sem kérdezte, hogy miből telik neki. Csak akkor döbbentek meg munka­társai és az ellenőrzést elmu­lasztó fölöttesek, amikor visz- szaélését leleplezték. Sorolhatnánk még a példá­kat, amikor némelyek munka­társaik szeme láttára élnek vissza beosztásukkal, s káro­sítják meg a társadalmi tulaj­dont. »Nem gondoltuk, meg­bíztunk benne ...« »Nem a mi feladatunk, minek szerez­zünk magunknak kellemetlen­séget?« — vallották a tanúk. Ez a fajta szemléletmód el­gondolkoztató. Vajon nőiből adódik, hogy akadnak embe­rek. akik közönyösen szemlé­lik a társadalmi tulajdon meg­károsítását, a népvagyon her­dálását? Pedig legtöbbször ép­pen ezek az emberek — akik látják, de nem szólnak háborodnak fel legjobban, és követelik a bűnösok szigorú felelősségre vonását. Ez nem is marad el. A társadalmi tu­lajdon védelme azonban azzal, hogy a bíróság elítéli a bűnö­söket, és kötelezi őket a kár­térítésre, még nincs teljesen biztosítva. A közönyös embe­rek a társadalmi tulajdon vé­delmét egyedül a rendőrség, a népi ellenőrzés, a bíróság, az ügyészség feladatának tekin­tik. Ezen túlmenően azonban a társadalmi tulajdonnak a társadalom védelmére is szük­sége van. S ebből a feladatból minden emebmek részt kell vállalnia. Egy dolgot mindenkinek meg kell szívlelnie. Azt, amit Gáspár Sándor az országgyű­lés legutóbbi ülésszakán mon­dott: »Nincs... a világnak egyetlen olyan rendszere, kor­mánya, amely központilag fel tudna fedni és meg tudna to­rolni minden rendellenességei a társadalomra nézve káros cselekedetet. Mint minden fel­adat. megoldásához, itt is tár­sadalmi összefogásra van szük­ség: nagyobb felelősségválla­lásra és fokozott közéleti akti­vitásra.« Sz. L. közne a törvénnyel. A feldol­gozott ipari fa eladásával — vállalatoknak, tsz-eknek sokat értékesítettek — némiképp el­lensúlyozhatnák azt a kárt, amelyet a vadak okoznak év­ről évre a szövetkezetnek. Nem termelnek ki többet a megen­gedettnél. csak az a kívánsá­guk, hogy az ipari fából töb­bet dolgozhassanak fel. és azt készáruként értékesíthessék. A népgazdaságnak nagy szüksége van fára, az ipar igé­nyéit nem is elégíti ki a hazad termés. Szöllősi József, a me­gyei tanács vadászati és erdé­szeti felügyelője is erre hivat­kozott, amikor a görgetegiek gondjairól beszélgettünk, ö is járt a Búzakalász Termelő- szövetkezetben a föllebbezés után, de nem találtak okot a kötelezettség csökkentésére. Görgetegen tavaly 145 hold erdőt — a volt erdőbirtokos- ság területét — a szövetkezet kezelésébe adták, és így a kö­zös erdő most több mint ezer hold. Érthető, hogy a kivágás aránya is emelkedett, s jóval több, ipari célra hasznosítható fát találtak a szemle során, mint egy évvel ezelőtt. Tehát ezért kell 128 köbméter ipari fát értékesíteniük. Ezenkívül azonban 341 köbméter egyéb ipari és 418 köbméter tűzifa marad a szövetkezetben a télj kitermelés után, s ebből fut­ja épületfára az idén készí­tendő dohánypajtához. Esze­rint úgy látszik, nincs oka pa­naszra a tsz-nek. Ami miatt mégis panaszkod­nak a szövetkezet vezetői, an­nak oka nemcsak Görgetegen, de másutt is föllelhető. Példá­ul a Zselicség mostoha körül­mények között gazdálkodó termelőszövetkezeteiben, ahol a fa a múltban sok pénzt ho­zott a gazdáknak, s ma is jól jövedelmezne a szövetkezetek­nek, ha egy részét maguk dol­gozhatnák fel. EZEKBEN A GAZDASA­GOKBAN éppen a nehéz te­repviszonyok miatt körülmé­nyes a szántóföldi növényter­mesztés, következésképp több a gyenge tsz, ahol az állam szinte évről évre dotációval se­gíti elő a termelést. Milliókat emészt föl ez! Pedig akadna egyéb lehetőség is a zselicségj gyenge tsz-ek támogatására. Például a kitermelt ipari fa helyi feldolgozása. Ha össze­hasonlítjuk, hogy 500—600 fo­rintot kap a szövetkezet egy- egy köbméter ipari fáért, me­lyet az erdőgazdaságnak ad el, ezzel szembfen kétezer forint körüli összeget kaphatnia a feldolgozott ipari fa köbmé­teréért, bizony elgondolkozta­tó a különbség. És ha hozzá­vesszük, hogy a szövetkezetek által feldolgozott fa is beleke­rülne a népgazdaság vérkerin­gésébe — ipari üzemek, válla­latok kapnák —, még érdeme­sebb arra, hogy elgondolkoz­zanak rajta az illetékesek. Ta­lán nem is nagyon kemény az a fa, amelybe ezt a fejszét be­le kellene vágni. Mindeneset­re hasznos volna megpróbálni. Hemesz Ferenc Előkészületek a kulturális szemlékre Már javában folynak az előké­születek a siófoki járásban a kulturális szemlék megrendezésé­re. A járási operatív bizottság döntése szerint márciusban lesz­nek a körzeti bemrt k ságvár, Szólád és Zamárdi rüvclődési otthonaiban. A járási bemutatón Balaton­szárszón — a legjobb csoportok vesznek majd részt. A marcali, a fonyódi és a tabi járás legjobb műkedvelő csoportjai is fellépnek a siófoki járás csoportjaival együtt. Villa ny szere tőket VESZ FÖL az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat a kaposvári, siófoki, nagyatádi és marcali építkezé­seire. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vál­lalat villanyszerelő részlegénél, Kaposvár, Május 1. utca 57. T (35477)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents