Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1966. február 13. RIASZTÓ BOMBA VADÁSZA T „Pártközi tárgyalásokat!44 A Német Szocialista Egységpárt nyílt levele az SPD-hez A lezuhant gép közvetlen ' “Tzetéböl élelmüket ment­ve menekülnek a lakosok. mm. A szakértők, mint “-felderítő előőrsök-» célozzák meg műszereikkel a kritikus körzetet. Berlin, február 12. Pincési Pál, az MTI tudó­sítója jelenti: Egész Németország legtöbb tagot számláló politikai párt­ja, az NDK-beli Német Szo­cialista Egységpárt, fontos felhívással, nyílt levéllel for­dult az országnak taglét­számát tekintve második leg­erősebb pártjához: a Nvugat- Németorszégban működő Né­met Szociádemokraia Párt­hoz. E levélben az NSZEP Köz­ponti Bizottsága azt javasolja az SPD-nek, hogy a német munkásosztály és az egész német nem­zet békés jövendőjének biztosítása céljából in­duljon meg végre tárgyi­lagos eszmecsere a két párt között. Az NSZEP nyíltan kijelen­ti, hogy egyedül nem képes megoldani a német nemzeti kérdést, amelynek ma leg­főbb tartalma a béke bizto­sítása Németországban és az ország demokratikus alapon történő, békés újraegyesítése. Ehhez szükség van Nyugat- Németország demokratikus erőinek tevékeny közremű­ködésére is. Persze, ez a té­tel fordítva is érvényes: aki Nyugat-Németország- ban őszintén kívánja a német kérdés békés meg­oldását, az nem hagyhat­ja figyelmen kívül az NDK létezését, annak szót kell értenie a Német Demokratikus Köztár­sasággal és a demokratikus német állam vezető erejével, a Német Szocialista Egység­párttal. A levél azt sem titkolja, hogy a múltban sok kérdés­ben különböző nézetei vol­tak az NSZEP-nek és az SPD-nek, sőt sajnos, még je­lenleg is ez a helyzet. Ez azcnban nem a leglényege­sebb. Az a döntő probléma, hogy e két pártnak a béke fenntartása kérdéseiben legalább a közeledés és az egyetértés minimumát el kellene érnie, és az ország megosztásának leküzdésében is valamilyen formában végre el kellene kezdenie az együttműködést. (MTI) Nem sikerült a francia rakétakísérlet Négy kísérlet — Senki sem mert a közelben maradni Hammaquir, február 12. Kudarcot vallott az a fran­cia kísérlet, hogy tudomá­nyos célokból Föld körüli Pályára juttassák Franciaor­szág harmadik mesterséges holdját. A kísérlet során egy Dia­mond típusú rakéta juttatott volna Föld körüli pályára egy 19 kilogramm súlyú mes­terséges holdat, amelynek a D—LA jelzést adták. A D—LA az első olyan mű­hold, amelynek teljes be­rendezése francia gyártmá­nyú. A kísérletet eredetileg pén­tekre tervezték, de azt húsz másodperccel a kilövés ter­vezett időpontja előtt lefúj­ták. V ' * Vf",‘v*f»0Jf!30TtCrl I Szombaton reggel a fran­ciák algériai területen, a szaharai Hammaguirban levő támaszpontján négy ízben kezdték meg és hagyták ab­ba a fellövést megelőző szám­lálást. Ugyanis minden alka­lommal valami kisebb mű­szaki hibát észleltek. Végül, magyar idő szerint 9.55 óra­kor megadták a jelet a ki- i lövésre. A rakéta hajtómű­vét begyújtották, de a Dia- mond-rakéta nem emelkedett a magasba. Ezután három­negyed órán keresztül senki sem közelíthette meg a kilö­vőállványt, mert robbanástól tartottak. (MTI) Ezen a héten ismét két Starfighter-típusú vadászbom­bázóval történt szerencsétlen­ség Nyugat-Németországban. Ezzel az egy év alatt lezu­hant Starfighter-repülőgépek száma 29-re emelkedett. Szombaton több nyugatné­met lap hangsúlyozta: A ka­tasztrófasorozat folytatódása Von Hassel hadügyminiszter bukását vonja maga után. A hadügyminiszter pénte­ken este á televízióban tett nyilatkozatában azt ígérte ugyan, hogy egy sereg szer­vezeti és technikai intézke­dést foganatosítanak a hibák és fogyatékosságok kijavításá­ra, a kommentátorok azon­ban hangsúlyozzák ez is bizo­Ben Barka-ügy Párizsban erős fenntartás­sal fogadták a Tribune de Génévé című svájci lap je­lentését, amely szerint Ben Barka életben van, és Dél- Marokkóban tartják fogva. A Ben Barka-üggyel foglalkozó francia rendőri riporterek véleménye szerint a marok­kói szervek félrevezető kísér­letéről van szó. (MTI) nyitja, hogy súiyos mulasztá­sok történtek, és hogy eddig elmulasztották ezeknek az in­tézkedéseknek a megtételét, csak még nyilvánvalóbbá te­szi azt, hogy milyen súlyos felelősség terheli a hadügy­minisztérium vezetőit a lezu­hant pilóták életéért. Josef Weber, a Németek Szövetsége nevű párt elnöke a parlamenti képviselőkhöz intézett nyílt levelében fel­szólítja a Bundestag képvise­lőit: ne hagyják jóvá a had­ügyminisztériumnak további 130 Starfighter-típusú repülő­gép vásárlására irányuló ter­veit, és ne engedjék meg, hogy továbbra is felszállhas­sanak az atombombázóvá át­alakított Starfighterek. (MTI) BOTRÁNY BONNBAN Már 29 Starfighter lezuhant Bonn, február 12. Különféle hivatalos fó­rumok igyekeznek meg­nyugtatni azokat a turistá­kat, akik az amerikai B— 52-es lezuhanása és vesze­delmes nukleáris bombá­ié rhének eltűnése óta nem hajlandók Spanyolországba utazni. A bombák előkeri- tése céljából folytatott >>törött nyíl-x-művelet idő­közben egyre szélesebb körben és fokozódó titok­tartás kíséretében folyik. A katonai kordont a véglete­kig megszigorították, ezért már csak orozva, teleob- jektívek alkalmazásával ké­szülnek ' fényképek a riasz­tó bombavadászatról. A szakértők tagadják ugyan, hogy veszély állana fenn, de nagy titokban máris el­ássák a fertőzött földei. Caminero elhagyta Dominikát A feszült dominikai hely­zetben mindeddig nem kö­vetkezett be lényeges válto­zás. Porto Ricóból érkezett távirati jelentések szerint le­zárták a Santo Domingó-i re­pülőteret, és meghatározat­lan időre felfüggesztették va­lamennyi légitársaság repülő­gépjáratait. A feszült helyzet és a sztrájk ellenére Godoy elnök közelinek véli a válság ren­dezését, mivel Rivera Cami­nero kapitány, a fegyveres erők volt minisztere és egy­ben a jobboldal egyik ismert alakja, szombaton egy fregatt fedélzetén elhagyta az orszá­got. Caminero Washingtonba utazik, hogy elfoglalja a szá­mára kijelölt haditengerészeti attaséi tisztséget. (MTI) Miért kellett a bölénycsor­dát elpusztítani? Miért volt O’Connor kapitány és kato­nái számára oly fontos, hogy a lemészárolt bölények húsa gyorsan bomlásnak induljon? Mert az indiánok legfőbb tápláléka a bölényhús volt. Tervszerű pusztításuk az in­diánok romlását siettette, amúgy is keserves életüket nehezítette. Gyermekkorunk népszerű indián regényeiben ilyesmiről persze nincs szó. Winnetou vagy Bőrharisnya remekbe szabott hős, aki jól együtt él a fehérekkel, s csak akkor ássa ki a harci bárdot, ha banditákkal vagy más törzs- beli gonosz indiánokkal kell megküzdenie. A Hollywoodban szériában gyártott vadnyuga­ti filmekben pedig mindig csak arról győződhet meg a néző, hogy az indiánok ve­szélyesek, megtámadják a be­csületes, dolgos fehér telepe­seket, a civilizációt terjesztő vonatokat, gyilkolnak, rabol­nak, dúlnak — s a film hő­se, a rettenthetetlen fehér ember jogosan irtja, pusztít­ja őket. Csakhogy ezeknek a regé­nyeknek és filmeknek vajmi kevés közük van a valóság­hoz. Inkább azt a célt szol­gálják, hogy utólag igazolást és fölmentést adjanak az Amerika őslakóit kiirtó, erő­szakos hódítóknak. Az indiánok pusztítása meg­lehetősen gyorsan haladt. 1840-ben a keleti indiánoknak már nagy részét átúzték a Mississippin. Csak az egykor hatalmas irokéz, algonkin, cherokee, creek és seminole törzsek maradványainak kis csoportjai maradtak ősi föld­jükön. Aztán nyugaton — amit az indiánok előre láttak — a régi módszerek szerint ismét elkezdődött földjeik el­rablása. A bevándorlók en­gedély nélkül vették el az indiánok földjeit. A polgár- háború után a telepesek föl­det követeltek. A kormány az indiánok rovására elégítette ki igényeiket. Katonai hadjára­tot indítottak az indiánok el­len. Ez a hadjárat egy ne­gyed századig tartott. Több mint 1000 — közöttük sok el­keseredett és pusztító —fegy­veres összecsapó« zajlót* le ez idő alatt a fehérek és az indiánok között. Kivétel nél­kül mindegyik összecsapásnak az volt a célja, hogy kiűzze a rézbőrűeket az olaj- és ás­ványkutatók, a farmerek és a vasútépítők által megkívánt földekről. Ebből az időből származnak ezek a jelszavak: “A VADEMBEREKNEK TÁVOZNIUK KELL!■* “A JÓ INDIÁN, CSAKIS A HA­LOTT INDIÁN A küzdelem kíméletlen és elkeseredett volt A washing­toni kormány nem sajnálta a költségeket. 1862 és 1867 kö­zött csak a sziukkal, cheye- nekkel és a navajókkal foly­tatott háborúkra és a bölény­csordák intézményes irtására 100 millió dollárt fordítottak. 1876-ban Little Big Horn mellett a sziu indiánok hő­sies küzdelemben megsemmi­sítették Custer tábornok csa­patait Ez azonban csak rész­leges győzelem volt. A túlerő, a technika végül is diadal­maskodott rajtuk. A szétvert, meggyalázott törzsek marad­ványainak kis területeket je­löltek ki, s ezek határait ha­lálbüntetés terhe mellett ti­los volt átlépniük. Hamarosan újabb megszorí­tásokat alkalmaztak az indiá­nokkal szemben. A korábban kijelölt kis területeiket is el­vették. 1881-től kezdve a kor­mány már nem ismerte el a törzseket különálló, szerződés- kötésre képes nemzeteknek. Kitalálták az indiánok köré­ben az egyéni magángazdasá­gok rendszerét. Az indiánok­nak egyénileg odaítélt kis földdarabkákat azonban a kapzsi fehérek gyorsan meg­nyirbálták. Oklahomában pél­dául az úgynevezett öt civi­lizált törzs — a cherokee, a choctaw, a seminole, a creek és a chickasaw — e magán­gazdasági rendszer következ­tében 16 millió acre földjéből (1 acre = 0,70 katasztrális hold) 20 év alatt 14,5 milliót elvesztett. Az egész ország indiánjait pedig 1887-tól 1933-lg az előbbihez hasonló módon összesen 90 millió acre földtől fosztották meg. 1884 tavaszán, a délnyugati államok hegyei között és pré­ri jein füstjelzések szálltak a magasba. A jelek gyorsan to­vábbították a hírt a szétszór­tan élő apache indiánok kö­zött: — Geronimo, a félelmetes, kiasta a harci bárdot! Gero­nimo harcba száll az ősi föl­dért! Fegyverkezzetek. és gyertek a táborba, apache testvérek! Az apache-ok főnöke, Ge­ronimo, ez a bátor és hatá­rozott férfi, nem tűrhette to­vább népének kínszenvedését. Felhívására törzsi jelvényei alá tódultak az elkeseredett apache-ok. Ócska kovás pus­káikkal, fejszéikkel, íjaikkal, dárdáikkal két évig küzdöttek az USA kitűnően fölszerelt és jól ellátott hadserege ellen. 1886 végén azonban legyűrték őket. A kiéhezett, elvérzett törzs nem tudta tovább foly­tatni fegyveres szabadsághar­cát. Geronimót a “győztesek« kegyetlenül megkínozták, majd kivégezték. Az utolsó indián felkelés le­törése, az apache-ok leverése után a kormány példátlan esz­közhöz folyamodott, összefog­KÍNAI-MAGYAR KERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK Pekingben kínai—magyar tárgyalások folynak az 1966. évi kereskedelmi egyezmény megkötésére. Ebből az alka­lomból Halász József pekingi magyar nagykövet vacsorát adott a tárgyalásokon Csiang Ming külkereskedelmi minisz­terhelyettes vezetésével részt vevő kínai és Szálai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyet­tes vezetésével részt vevő ma­gyar kormánydelegáció tiszte­letére. (MTI) RÖVIDEN Három amerikai tudást föl­vettek a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia külföldi tag­jai közé. Ezzel az akadémia amerikai tagjainak száma ötre emelkedett. Heves összetűzések voltak a tokiói Waseda egyetemen, ahol a tanítást három hete megbénította a diákoknak a magas tandíj miatti tünteté­se. Tíz diák megsérült. A Szovjetunióban felbo­csátották a Kozmosz 103. mesterséges holdat. A szput- nyik fedélzetén tudományos berendezések vannak. Franciso Martin Rodriquez, az illegális Portugál Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának volt tagja, a portugál ellenállási mozga­lom egyik vezetője, mint az ADN jelenti, életveszélyes állapotban van az egyik lisz- szaboni börtönben. Az Elnöki Tanács Kovács József rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet a Ma­gyar Népköztársaság phenja- ni nagykövetségének vezeté­sére kapott ‘ megbízatása alól fölmentetté. Az Elnöki Ta­nács Kádas Istvánt rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követté kinevezte, és megbíz­ta hazánk phenjani nagykö­vetségének vezetésével. A spanyol fővárosban hét ismeretlen személyt letartóz­tattak. Azzal gyanúsítják őket, hogy részt vettek Del­gado portugál tábornoknak, a portugáliai ellenzék vezéré­nek és titkárnőjének 1965 áprilisi meggyilkolásában. dosták az apache rezervációs terület valamennyi férfilako­sát, továbbá több száz nőt és gyermeket. Valamennyiüket egy floridai börtönbe szállí­tották. A börtön azonban csak addig szolgált szállásukul, míg az oklahomai Fort Sill kato­nai erőd mellett koncentrá­ciós tábort építettek számuk­ra. A tábort magas, szöges drótkerítésekkel fonták körül. A kerítést fegyveresek és az indiánok megfélemlítésére be­idomított vérebek őrizték. A hadsereg egészen 1914-ig tar­totta fogva a koncentrációs táborban az apache törzset. Fogságban tartották a kon­centrációs táborban született gyerekeket is. Tehát nem Hit­ler és társai találták fel a fajgyűlölet céljait szolgáló koncentrációs táborok intéz­ményét. Egy “demokratikus« államban létesítettek ilyesmit először. Észak- és Dél-Amerikában a földrész felfedezése idején mintegy 50 millió őslakó in­dián élt. Dél- és Közép-Ame- rikában ma mintegy 15—18 millió indián van. Ott vala­mivel kíméletesebben bántak velük. Észak-Amerikában — az USA-ban és Kanadában — azonban ma már összesen csak mintegy félmillió az in­diánok száma. S nagy részük szűk rezervátumokban él. Tu­ristáknak mutogatják őket, mini a végső kihalástól meg­mentett néhány bölényt és grizzli medvét. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents