Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-09 / 33. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, I960, február 9. Eredménytelenül vészedéit a De Skulle—Erhard találkozó MEG KÖZLEMÉNYT SEM ADTAK KI De Gaulle és Erhard kedden délelőtt újabb megbeszélést tartott az Elysée-palotában. Az eszmecsere több mint egy órán át tartott — ezután szélesebb körű tanácskozás következett a külügyminiszter, a hadügyminiszter és a gazdasági miniszterek részvételével. De Gaulle és Erhard megbeszélésével egyidejűleg Cou- ve de Murville és Schröder között újabb tanácskozás zajlott le. A két külügyminiszter ezúttal főleg a »hatok« közösségében felmerült problémákat vitatta meg A De Gaulle—Erhard találkozó kedden délben befejeződött. Ä bonni kancellár a nyugatnémet nagykövetség épületében ebédet adott, ezen azonban csak Pompidou és a francia kormány több tagja vett részt. * * * Erhard kedden délután miniszterei kíséretében elutazott Párizsból. A bonni kancellár összesen másfél napot töltött a francia fővárosban, ezalatt két négyszemközti megbeszélése volt De Gaulle-lal és párhuzamosan eszmecserét folytattak a külügyminiszterek, a gazdasági- és a hadügyminiszterek. is. A tárgyalásokról nem adtak ki záróközleményt. A szóvivők tájékoztatóiból arra lehet következtetni, hogy egyik és másik részről is kerülték a »kényes kérdéseket«. A francia szóvivő közölte, hogy a megbeszélésen nem volt szó sem a nyugatnémet atomigényekről, sem a német határok véglegességéről, de leszögezte, hogy ezekben a kérdésekben Franciaország ismert álláspontja nem változott. A titokzatos fekete doboz Nem az atombomba után kutatnak az amerikaiak a paalomaresi térségben Madrid, február 8. A spanyol partoknál a három hete folyó kutatás, amely továbbra is feltűnő titokzatosság mellett folyik — az AFP szerint — nem az eltűnt atombomba elkerítésére irányul. A január 17-én lezuhant gépről egy nagyobb méretű fekete doboz tűnt el, amely a SAC — az amerikai stratégiai légiparancsnokság — ultratitkos elektronikus szerkezetét foglalta magában. E szerkezet lehetővé teszi, hogy a légiparancsnokság állandó érintkezésben maradjon bombázóival és abszolút biztos módon továbbítsa utasításait. A kutatásban részt vevő amerikai szakértők szerint, ha a »fekete doboz idegen kezekbe kerül, akkor a stratégiai légiparancsnokság egész távközlési rendszere értéktelenné válik«. Egy spanyol halász, aki részt vett a lezuhant gép személyzetének mentési munkálatában, azt állítja, hogy röviddel a szerencsétlenség után látta, amikor a kérdéses doboz a tengerbe esett. Egyébként ugyancsak az AFP értesülése szerint a térségben semmiféle radioaktív szennyeződést nem észleltek. (MTI) Erhard elutazása előtt (középen) az Elysée-palota előtt De Gaulle elnökkel (jobbról) és Couve de MurviUe francia külügyminiszterrel. NDK-javaslat a leszerelési értekezleten Kedden Genfiben zárt ülést tartott a leszerelési értekezlet. Az ülésen felszólalt Carapkin szovjet, Foster amerikai és Lukanov bolgár küldött. Carapkin, mint az értekezlet társelnöke felolvasta a Német Demokratikus Köztársaság kormányának emlékiratát. Az NDK kormánya az emlékiratban leszögezi, hogy az atomfegyvereik elterjedésének megakadályozásáról szóló olyan egyezmény megkötése, amely kizárná az atomfegyver közvetlen vagy közvetett átadásának minden formáját, megfelelne a népek békevágyának és biztonsági igényeinek. Az NDK kormánya ünnepélyesen kijelenti — hangzik az emlékirat —, kész kötelezettséget vállalni arra, hogy lemond az atomfegyverekről, ha az NSZK is hajlandó hasonló kötelezettséget vállalni. (MTI) Tarszisz és a nyugati p opagan ’a Oufkin „Nem vagyok A Nouveau Candide című francia hetilap interjút közöl a Ben Barka elrablásával vádolt Oufkir marokkói belügyminiszterrel. A hetilap hangsúlyozza, hogy nem vállal felelősséget Oufkir szavainak őszinteségéért. A belügyminiszter az újságíró kérdésére válaszolva fenntartotta azt az állítását, hogy semmi köze Ben Barka eltűnéséhez. — Ha a francia titkos- szolgálat tudott a készülő merényletről — mondotta —, akkor miért nem akadályozta meg? Ha én például megtudnám, hogy egy francia ellenzéki politikust, mondjuk Guy Mol- let-t Marokkó területén el A SZULOKI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN szőlőkaró minden mennyiségben KAPHATÓ. A fűrészelt karó dóként 5 Ft, a hasított dto-ként 6 Ft. (3591) Értesítjük a megye összes mezőgazdasági termelő- és földművesszövetkezeteit, valamint egyéb üzemeit, hogy yillanytartály-szerelő részlegünk elvállal külső hálózati és belső szerelési munkákat, villamos berendezések felülvizsgálatát, szigetelési és földelési ellenállásmérést, valamint energiavételezési tanácsadást. A megrendeléseket Állami Mezőgazdasági Gépjavító Állomás, Tab, üzemegysége Karád címre kérjük. (3590) akarják rabolni, megakadályoznám a merényletet, de nem adnák ki elfogató parancsot Frey francia belügyminiszter ellen. Oufkir arra is hivatkozott, hogy november 3-án, tehát öt nappal Ben Barka eltűnése után, Marokkó párizsi nagykövetének villájában együtt vacsorázott a francia belügyminisztérium több vezető tisztviselőjével, de senki sem kérte tőle számon Ben Barkát. Oufkir viszont kitért az újságírónak az elől a kérdése elől, hogy október 30-án és 31-én mit csinált Párizsban. — Miniszter vagyok és nem bandita! Barátaimmal voltam — válaszolta ingerülten. (MTI) A Komszomolszkaja Pravda keddi számában Arkagyij Szahnyin cikket írt azzal kapcsolatban, hogy meghíviáik külföldre Valerij Tarsziszt, aki szovjetellene« fantazmagóriáktól átitatott »műveivel« tette hírhedtté nevét. Szahnyin elmondja, hogy Tarszisz lelkibeteg, és 1947 óla idegklinikák megfigyelése alatt áll. Az orvosok expanzív paranoiát állapítottak meg nála, amivel nagyzási mánia jár együtt. Ez a mánia arra vitte Tarsziszt, hogy vállveregető- en »elismerte»: Dosztojevszkij és Tolsztoj »tudott valamit«, de napjainkban nincs hozzá — Tarsziszhoz — fogható író. A cikk idézi Tarszisz »műveinek« különböző évekből származó kritikáit. Ezek valamennyien megegyeznek abban, hogy e »művek« badar tákolmányok. Mikor rájött, hogy a Szovjetunióban nem adják ki féraműveit, Tarszisz Cesare Zapulli olasz állampolgár révén Olaszországba, juttatta »alkotásait«, köztük egy regényt, amelynek címe a »Firenzei liliom«. Zapulli a Messaggeróban ezt írta: »Elolvastam a Firenzei liliomot, de olyan rossznak találtam, hogy a többit már el sem akarózott olvasni. Viszont ígéretem szerint a kéziratokat eljuttattam két olasz kiadóhoz. Bizonyos idő múlva ők visszaküldték nekem*1. — Akadnak azonban külföldön olyanok, — folytatja Szahnyin — akik úgy gondolják, hogy ezt a lelkibeteg embert föl lehet használni szovjetellenes propagandára. Így Tarszisz megbízást kapott egy szovjetellenes kiadóvállalattól, hogy írjon valami mást a várható tiszta jövedelem negyven százaléka ellenében. Tarszisz megértette, mit kívántak tőle, és megírt egy szovjetellenes vitairatot, amelyet villámgyorsan kinyomattak Nyugat-Németországban. Tarszisz szinte futószalagon gyártja újabb »műveit«, és küldi azokat külföldre.. Valamennyit orosz nyelven kinyomatják, hogy illegális csatornákon keresztül ingyen terjesszék a Szovjetunióban, lefordítják több külföldi nyelvre is, és más országokban is kiadják. — Tarszisz körül Nyugaton nagy hűhót csaptak egy újabb szovjetellenes Icampány megindítása céljából. A kampány nem sikerült, a hűhó elült, hogy újból felszítsák, meghívták Tarsziszt, tartson előadást egy külföldi egyetemen. Világos volt a meghívók számítása: Tarsziszt nem engedik ki a. Szovjetunióból, és* ekkor újabb nagy zajt lehet esapni- a személyi szabadság elnyomásáról. — Én kiengedném. Még a vasúti jegyet is megvenném neki. Csak menjen. Tudjuk, miért van rá külföldön szükség, azért, hogy a gyengeelméjű embertől szovjetellenes fasiszta förmedvényeket szerezzenek. azután ót magát kifacsart citromként a szemétdombra vessék. Csak menjen — írja Szahnyin, (MTI) RÖVIDEN Üj nagykereskedelmi árakat vezettek be a szovjet ipartan. Az új nagykereskedelmi áraknak fedezniük kell a termelési költségeket és biztosítaniuk keli, minden rendesen működő vállalat nyereségét. Az árrendezés kizárja a kiskereskedelmi árak bárminő emelését. Pierre Harniel belga miniszterelnök kedden beszédet mondott a képviselőházban. Részletesen beszámolt azokról az eseményekről;- amelyek megelőzték, illetve követték komrányának néritéken történt lemondását, amelyet — mint ismeretes — Baudouin király nem fogadott el. A nyilatkozat megvitatására csütörtökön kerül ser. Wasingtonba érkezett Abba Eban izraeli külügyminiszter. Az amerikai kormány tagjaival a közel-keleti fejleményekről és az amerikai— izraeli kapcsolatokról tárgyal. Rajtaütöttek egy brit katonai táboron a dél-arábiai felszabadítási hadsereg alakulatai Dzsebilejn térségében. Az angolok súlyos veszteségeket szenvedtek, 1 b' nájuk és tisztjük elesett. A harcokba angol tüzérség és légierő is beavatkozott. Az új szovjet űrhajóskönyv szerzőbe, Andrijan Nyikolajev szovjet űrhajós ezredes, a Szovjetunió hőse, ha tetszik, Tyereskova férje és Aljonka papája. A könyv egy része a világirodalomban egyedülálló leírás: egy űrhajós család élete. Nyikolajev részletesen beszámol Csuvasföldön eltöltött fiatalkoráról, azután a7 űrhaióskikéozésről. végül Pavel Popoviccssl lebonyolított űrrandevújáról. Himlőjárvány tört ki Felső-Volta keleti részében, valamint Togóban. Dahomey és Ghana határain megszigorították az óvintézkedéseket. Az angol—kanadai légihídon a keddi napig 1,5 millió gallon benzint., szállítottak Zambiának. A benzint Tanzániából. Kenyából és Kongóból juttatták el Zambiába. Az EDA (Egységes Demokratikus Baloldali Párt) ötpontos javaslatot terjesztett az ország összes pártja elé a politikai helyzet normalizálása céljából. KóveteU t:’K'- : között általános választások három hónapon belüli megtartását, átmeneti kormány beiktatását, a szabad választás jogának biztosítását, az alkotmányos s7abadsá°iogok tiszteletben tartását és a hadsereg távolmaradását az ország politikai életétől. TIMÄP„ ED.K: 0 • y- v*. 4 '■ ” AMERIKAI Ti- : . ... ... ..•« _ NICK JÓSLATA BETELJESEDETT A televízió műsorát néztem azon az emlékezetes 1963. november 22-1 estén. Feleségem a konyhában tett-vett, s közben a rádiót hallgatta. Egyszercsak izgatottan sietett be a szobába. — Megölték Kennedyt! — Mit beszélsz? — Dallasban agyonlőtték. Most mondták be a rádióban. — Ugyan, biztosan valami másról van szó, csak félreértetted — tamáskodtam. — Dehogy értettem félre. Gyere, hallgasd! Még arról beszél a bemondó. Kimentem a konyhába. Felerősítettem a kis táskarádió hangját. A bemondó szavai a szokványostól eltérően, súlyos nyomatékkai zengtek. Csak olyankor beszélnek így a bemondók, amikor valami egészen különös, az egész világot érdeklő, rendkívüli eseményről van. szó. Ahogy a megdöbbentő híradás értelmét felfogtam, furcsa, nyomasztó érzés kerített hatalmába. S hirtelen Nick ... Nick Taylor szavai jutottak eszembe. Nicket néhány hónappal korábban Jugoszláviában, Dubrovnikben ismertem meg. Az ottani nemzetközi ifjúsági tábor vendége volt ő is. Nyári szabadságát töltötte az Adria partján. A hosszúra nyúlt, mindig laza tartású. nagy fogú. szemüveges fiú kereste a társaságunkat. Nem titkolta, hogy most találkozott először eleven »vörösökkel«, s kíváncsi rá, milyenek vagyunk. Aztán, amikor meggyőződött róla, hogy nem vagyunk »ördögök«, s a szocialista országokban is éppen olyan emberek élnek, mint máshol, kezdeti tartózkodó modorát a sutba vágta, és sokat beszélt nekünk életéről, nézeteiről. Nick, az Egyesült Államok Visconsin államába való. Szülei Madison városában a tehetős embérek közé tartoznak. Megengedhették maguknak, hogy fiúk az egyetemi éveit Európában töltse. Nick Párizsban tanult művészettörténetet ismeretségünk idején. — Beiratkozhattam volna bármely híres és drága amerikai egyetemre Is — mondta erről —, de művészettörténetet igazán csak Európában lehet tanulni. Egy este a tábor főépületének teraszán kóstolgattuk a tüzes, zamatos dalmát vörösbort. A tengerről fellibber.ó szellő fűszeres illatokat sodort felénk. A Hold ezüstös fénye mesebeli képpé varázsolta körülöttünk a tájat. — Jó nektek tört ki hirtelen a szó Niekből. Volt köztünk egy szegedi diák, aki ropipant csodálta az amerikai fiúkat. Farmernadrág iuk, különleges villanybo- rotvájuk, tranzisztoros • 'diójuk, kocsijuk, Pall Mall, Camel és Chesterfield cigarettájuk, modoruk valósággal bűvöletben tartotta őt. Nick szavaira most döbbenten kapta fel a fejét. A Wisconsin! fiú jó adag lenézéssel fordult felé: — Ne csodálkozz — mondta neki —, és ne hidd, hogy nálunk van a földi mennyország. Nemcsak autóból, frizsiderből, technikai csodákból, összkomfortból áll az élet. — De hiszen az tény, hogy nálatok a legmagasabb az életszínvonal — vetette közbe Ugo, az olasz tanító. — Ez nem minden. Különben is, hogy az életszínvonal milyen magas, az attól függ, kiről van szó — jelentette ki határozottan Nick. — Nézz körül Harlemben vagy a déli államokban. Persze, az igaz, hogy sok mindenben Európa fölött állunk. Csakhogy az anyagi javak nem jelentenek és nem jelenthetnek mindent. — Mire gondolsz? — kérdeztem. — Arra, hogy a mi agyonreklámozott életformánk a valóságban embertelen. Ezt azóta ismertem föl, amióta Európában élek. Higgyétek el, nagyon embertelen a mi világunk. Az erőszak, az ököijog fonja keresztül-kasul a mi életünket. Ez a történelmünkre, a bel- és külpolitikánkra is egyaránt jellemző. Néhány másodpercig csend telepedett fölénk. Aztán Nick így folytatta: — Félek, nagyon félek, hogy mi, amerikaiak még roppant sok bajt okozunk a világnak. Mert aki nálunk gyengébb, azzal képtelenek vagyunk egyenrangú félként tárgyalni. S otthon, magunk között pedig különösen nem kíméljük a gyengéket. — És Kennedy? — szólt a szegedi diák — 6 is így vélekedik? Nick mosolygott, és jobbkezével legyintett. — Kennedy otthon egyáltalán nem olyan nagyfiú, mint ti azt Európában gondoljátok. Tény, különb ember, mint néhány elődje. Mostanában próbálkozik is reformokkal. Nem akar sokat, csak azt szeretné, ha az alkotmány mindenütt érvényesülne az államokban. De nem valószínű, hogy ez sikerül majd neki. Hiába támogatják a becsületes gondolkodású, jobbérzésű emberek. Hatalmas erők állnak velük szemben. Olyan erők, amelyek nem riadnak vissza semmitől. Kennedynek el kell buknia. Parázs vita kerekedett. Hajnalig tartott. Nick illúziókat romboló szavaiba többen néni akartak belenyugodni. A szegedi dióknak, Ugónák és másoknak sehogy sem tetszett, hogy Nick nevén nevezi a gyereket. Nem tetszett ez Tom Webbs,nek. Nick honfitársának sem. A déli, lousianai származású fiú durván támadt Nickre. Azzal vádolta, hogy Európában »vörössé» vált. — Lám, még a véleményem sem fejthetem ki úgy. hogy vádaskodások nélkül megúsz- szam — mondta csendesen Nick. — Otthon még tán az FBI-nek is besúgna, mert nem úgy gondolkodom, ahogy nálunk többnyire szokás. A rádióbemondó elhallgatott. Nick Taylor jóslata tehát mégis beteljesedett. Azok a bizonyos erők, amiről ott Dubrovnikban beszélt, most diadalt ülhetnek. Hogy is mondta Nick, a wisconsini fiú? »Az erőszak, az ököljog fonja keresztül-kasul a mi életünket. Ez a történelmünkre, a bel- és külpolitikánkra is egyaránt jellemző.« (Folytatjuk.)
