Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-09 / 33. szám
Szerda, 1966. február 9. 3 SOMOGYI VÉPLAf „Párttagnak javaslom...44 **A pártszervezetek — egyéb alkalmasságuk mellett — egyre inkább telteiken, emberi magatartásukon keresztül ítélik meg és döntik el, hogy ki alkalmas tagjelöltnek.« (A városi pártbizottság egyik jelentéséből.) — Egy ideje már használhatatlan a telep kocsimosója. Tegnap reggel azt látom, hogy Özvegy Varga Lajosné kalauz az autóbusz vezetőjével együtt vödörszám hordja a vizet, és mossa a nagy, hatvanszemélyes kocsit. Pedig nem lenne kötelessége. Mond tant is, hogy igazán nagyon elismerésre méltó, amit csinálnak ... Kardos Gyula, a 13. sz. Autóközlekedési Vállalat párt- szervezetének csúcstitkára mondja el a történetet, miközben a vállalat pártalapszerve- zeteinek tagjelölt- és tagfelvételi munkájáról beszélgetünk. Özvegy Varga Lajosné tavaly lett tagjelölt. Munikaszeretete, példamutatása sokat nyomott a latban, amikor a tagság hozzájárult fölvételéhez. Tudatosan, tervszerűen Sok bírálatot kapott az utóbbi években az AKÖV párt- szervezete, hogy nem megy rendben a pártépitő munka. Kirívó példa volt erre 1964: a több mint ezer munkást foglalkoztató kaposvári központból — mivel a külső telephelyeken önálló alapszervezet működik — mindössze három tagjelöltet és egyetlen tagot vettek föl a párt soraiba. Elsikkadt a pártépítő tevékenység, s ennek a mozgalmi élet nagy kárát látta. A tavalyi eredmény aztán minden várakozást felül múlt: tíz tagjelöltet és hat tagot vettek föl. S nem kampánymunka volt ez — hogy a számadatokat szépítsék —, hanem nagyon is tudatos, tervszerű tevékenység. — Igen, így van. Olyan tagjelöltet vagy tagot nem vettünk fel, aki valamilyen társadalmi vagy politikai munkát ne végzett volna, mielőtt a pártszervezet elé került kérelme — mondja a csúcstitkár. — Elsősoriban a szakszervezet aktivistáinak tevékenységiét figyeljük, s közülük választjuk ki azokat, akiket alkalmasnak tartunk a párttagságra. De jc néhány párton kívüli munkásőrünk is van, akik végeredményben pártmegbízatást végeznek. Velük is sokat foglalkoztunk, s az eredmény nem maradt el. Mielőtt a városi pártbizottság írásba foglalta a mottóban idézett alapelvet, az AKÖV pártszervezete már nagy gondot fordított arra, hogy a jelöltek emberi magatartását is alapkövetelményként vegye figyelembe. Butyka Katalin fiatal kora ellenére igen színvonalas pártoktatást vezet a személyforgalom alapszervezetében; szívesen, lelkesen csinálja, érződik munkáján, hogy szeret foglalkozni az emberekkel. Bogdán József — amellett, hogy munkásőr — technikumot végzett; igen szorgalmas, s nem lehet olyasmit kérni tőle, amit ne teljesítene. Kond- ricz Istvánnál azt értékelték hogy mind többet szeretne tudni, szorgalmasan tanul (azóta sikeresen befejezte technikumi tanulmányait). Vagy itt van Szabó József taxisofőr példája. Váltótársával együtt mindent megtesz, hogy kocsija ragyogjon a tisztaságtól. Amikor szemlén van a taxi, addig el nem mozdul mellőle, míg meg nem javítják, pedig ezt senki sem fizeti meg neki, és senki sem kötelezi rá. De mert sajátjának érzi a kocsit, minden áldozatra hajlandó. A többi között ők az új tagjelöltek. De a listán szereplő valamennyi nevet felsorolhatnánk, mert mindenkiben megvannak azok a jellemvonások, amelyek alkalmassá teszi őket a tagjelöltségre, illetve a párttagságra. Alapkövetelmény: becsület és emberség — Volt egy tagjelöltünk, akivel minden eddiginői többet kellett foglalkozni — kezdi a beszélgetést Vadas József, a Kaposvári Asztalosipari Ktsz pártszervezetének titkára. — Munkája ellen soha semmi kifogásunk nem volt, s az égjük legjobb munkásőrként tartottuk nyilván. Amikor fölvételi kérelme az alapszervezet elé került, érkezett hozzánk néhány jelzés, hogy valami nincs rendben: barátunk bizony alkalomadtán mélyebben néz a pohár fenekére. Később meg a felesége panaszkodott, hogy ki-kima- radozik az ura. Ügy határoztunk, hogy jó néhány hónappal meghosszabbítjuk tagjelöltségét. Ha igazán a párt tagja akar lenni, akkor elgondolkodik, és változtat magatartásán ... Az asztalfiókfból két tagjelölt — és három tagsági igazolványt vesz elő a titkár: a legközelebbi taggyűlésen adják át a párt új katonáinak. — Mi volt az új elvtársak elé állított követelmény? — Becsület, emberség, tisztességes munka. Itt van Tihanyi Tibor példája. Mindenki szereti a szövetkezetben egyenességéért, szókimondásáért. Nem véletlen, hogy nemrég a szövetkezeti bizottság titkárának választotta meg a tagság. Széplaki Antalt a lelkesen vállalt és végzett sok-sok társadalmi munka alapján tartottuk alkalmasnak a párttagságra. Harmadik új tagunk, HaKözeletr a tavasz! Cserélje ki régi bútorát! Tekintse meg a LENGYELTÓTI MŰVELŐDÉSI HÁZ NAGYTERMÉBEN február 13-tól 20-ig a balatonboglári fmsz BÚTOR- ÉS LAKBERENDEZÉSI KIÁLLÍTÁSÁT! Modem lakószobák Modem hálószobák Modem konyhák Kárpitozott ülőgarnitúrák Szólórekamiék, fotelok és székek nagy választékban. A felsorolt áruk a helyszínen megvásárolhatók. 9000-tól 16 000 Ft-ig 6000-től 8000 Ft-ig 2000-től 3000 Ft-ig 5000-től 9000 Ft-ig lász István a KISZ-ben dolgozik nagyon lelkiismeretesen, s kiegyensúlyozott életet é’. Amit a pártvezetőség nagyon örvendetesnek tart, az a fiatalok egyre nagyobb arányú bekapcsolódása a pártmunkába. korábban volt némi ellentét az öregek és a fiatalok között. Amióta kommunistáink látják, hogy az ifjúság színe- java keresi as utat hozzánk, hallani sem lehet ilyen ellentétekről. • • • Két pártszervezet titkárának véleményét hallottuk arról, hogy mi az alapkövetelmény napjainkban az új tagjelöltek és tagok fölvételénél. A tisztességes, becsülettel végzett munka mellett egyre több helyen vizsgálják az emberek mindennapi életét, a szocialista erkölcs normáinak megtartását És ez igen jó jel. Biztosíték arra, hogy a párt soraiba minden esetben egész emberek kerülnek. Polesz György | Növelik az első osztályú fonal I mennyiségét Műszaki tanácskozás a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában műszaki itsnácskozást tartottak. Elemezték a múlt évi munkát, és megbeszélték az idei feladatokat. Ezek közül a legfontosabbak: a terv teljesítése, az önköltség csökkentése és a minőség javítása (a gyár az idén nem teljesítheti túl tervét). A tanácskozáson huszonegyen szólaltak fel. A felszólalók vázolták, hogyan akarják előmozdítani a feladatok megvalósítását. A terv teljesítésének minden föltétele megvan. A költségeket is lehet csökkenteni, a minőséget is javíthatják. Különösen a fonalhulladék csökkentéséről és az I. osztályú fonal részarányának növeléséről esett sok szó. Az üzem műszakijai az I. osztályú áru részarányát 34 százalékról 36 százalékra akarják növelni. A termelés! tanácskozásokon a fonónőkkel is ismertetik a feladatot. ’ (3080) Fmsz. igazgatósága Tizenöt év óta Az udvaron sár. A műhelyben szétszedett gépek. A szereléssel, javítással járó zajban nehéz szót érteni. Bármilyen furcsán hangzik is, ennek a műhelynek hangulata van. Talán a fal, a mennyezet kellemes színhatása teszá ezt, talán az, hogy olyan tisztaság uralkodik itt, mintha nem is szerelőműhelyben, hanem valami laboratóriumban volnánk. Fontos munka folyik itt: a DÍaránypusztai Állaimi Gazda- ____________ s ág gépeinek téli nagyjavítását végzik a szerelők. Először a tavaszi munkákhoz szükséges erő- és munkagépeket vették sorra— Ez a megszokott sorrend. Rostás Károly megszakítja a munkát, rágyújt. — Ebben az új műhelyben jobb érzéssel dolgozik az ember. Azelőtt? Ha jaj! Pedig nemsokára itt hagyja a szép műhelyt, a kollégákat. Hat évtized szaladt el fölötte. Tizenöt év óta itt dolgozik. — Ez alatt az idő alatt háromszor cserélt gazdát a gazdaság. Már úgy értem, máshová tartoztunk. Sok mindent átéltem, megértem itt. Ki tudja, hány gépet javított meg, hány munkaeszközt szerelt szét, rakott össze, hogy felújítva hű segítőtársai legyenek az embernek? — Fiatalon kezdtem. Itt Bá- bonymegyeren, ahol lakom, valamikor nagy gazdaság volt. Ott tanultam a szakmát. Sofőr is voltam jó darabig. De a műhely csak visszahívott. — Melyik szak-ma a kedvesebb? — Hm... Szerettem én dől - gozni mindenhol az utóbbi időben. Csak azt mondhatom, hogy nem volt rossz gazdám. Nem panaszkodtam sosem. Alig észrevehetően meghúzza a vállát, mintha azt mondaná: mit lehet erről sokat beszélni? Ha úgy dolgozik az ember, hogy a saját lelkiismerete előtt sem kell szégyenkeznie, akkor úgysem kerülhet összeütközésbe , senkivel sem. — No persze, dolgozni, azt kell. Télen különösén sok a munka. Sosem tudja az emILYEN bér, mikor köszönt be a tavasz. Akkor pedig indulni kell. Ezért ügyelnek gondosan az ütemre, sőt arra is, hogy legyen egy kis úgynevezett biztonsági rátartás. — Volt úgy, hogy nyáron vagy ősszel segítettem napraforgót csépelni. Magamon is lendítettem ezzel. És a hat évtized lepergett. Szinte észrevétlenül. Csöndesen, munkában. Voltak nehezebb évek, voltak könnyebbek. Akadtak gépek, melyek többször kerültek kézbe, s akadtak olyanok, melyekkel kevés volt a baj. Egy szerelő munkája nem látványos, de nélkülözhetetlen. Rostás Károly tizenöt évig csinálta ezt. — Sipos bácsival ketten vagyunk ilyen régiek. Bár talán ő még valamivel később jött, mint én. Megszoktuk itt. Eleinte biztosan furcsa lesz majd. Persze, amíg szükség lesz rám, maradok. — A nyugdíjazás nem azt jelenti, hogy vége a munkás hétköznapoknak? — Aki egy életen át megszokta a munkát, az nem is tudná megállni, hogy ne tegyen valamit. Dolgozom, amíg kell. Szóltak otthon, Megyeien is a téesz vezetői, hogy kisegítőnek szívesen fogadnak. Az sem lesz rossz, meg szokatlan sem. Hiszen az ottani társak is mind ismerősek, némelyikük innen került oda. Minden reggel pontosan érkezik. Gyalog. Azt tartja, kell az a kis séta, az a mozgás. Rendkívüli esemény? Nemigen történt vele. Csak javította, szerelte a gépeket Csöndesen, becsülettel. Tizenöt év óta egy helyen ... Vörös Márta Béremelés bérmegtakarításból 1965-ben vezették be a létszámcsökkentés anyagi ösztönzésének rendszerét: ha va- lamelyik vállalatnál a tervezett ' létszámhoz képest kevesebb emberrel teljesítik a tervet, az így megtakarított béralap egy részével növelhetik az átlagbért. Tavaly a megtakarított bérösszeg felét fordíthatták a vállalatok munkásaik és alkalmazottaik bérének emelésére. Egy év alatt mintegy húszezerrel csökkent az állami iparban foglalkoztatottak száma. (Ez természetesen relatíve értendő, a tervezett létszámhoz és az elért többlet- termeléshez viszonyítva.) Érdemes összevetnünk az utóbbi három év létszámnövekedési ütemét az állami iparban: 1963-ban 1962-höz képest a munkásállomány 3,2 százalékkal, az alkalmazotti állomány 4,8 százalékkal, 1964- ben 1963-hoz viszonyítva az előbbi 3,5 százalékkal, az utóbbi 4,5 százalékkal emelkedett. 1965-ben — 1964-et véve alapul — a növekedés a munkáslétszámban mindössze 0,4 százalék, az alkalmazottak körében pedig 0,7 százalék volt. Igaz, tavaly feszítettebb terveket kaptak a vállalatok, de ezt figyelembe véve is átlagosan 0,5 százalékos a megtakarítás. A béremelés 100 millió forint Tavaly az állami iparban a létszámmegtakarítás eredményeképpen 0,4 százalékos átlagbéremelést hajthattak végre. A bányászatban pl. az új rendszerben rejlő lehetőségekkel élve 0,5 százalékkal emelhették a munkások átlagbért és 0,9 százalékkal az al- :almazottakét. A vegyiparban i munkások átlagbérét 1 százalékkal, az alkalmazottakét 1,6 százalékkal lehetett emelni. Az élelmiszeriparban a munkások 1,3 százalékos, az Alkalmazottak 2.1 százalékos (!) tlagbéremeléshez juthattak, összességében mintegy 100 millió forintot fordíthattak a vállalatok béremelésre a jobb létszámgazdálkodás eredményeképpen, népgazdasági szintén mintegy 100 millió forintos bérmegtakarítást jelentett ez. Ennek igazi jelentősége akkor érthető meg, ha tekintetbe vesszük, hogy a múlt évben a termelés növekedésének mintegy 90 százalékát a termelékenység emelésével értük el, s ebben — természetesen sok más intézkedés mellett — szerepet játszott a létszámcsökkentés anyagi ösztönzésének bevezetése is. Kit bocsássunk el? A választ általában könnyű megadni: azt, aki fölösleges, aki rosszul dolgozik, aki fegyelmezetlen. Ha azonban azt kell eldöntenünk, ki a fölösleges, ez már nehezebb feladat. Kiváltképp, ha a vezető egyedül akar dönteni. Nem véletlen, hogy tavaly jó néhány igazgató, amikor megkapta az új rendszert ismertető körlevelet, betette azt a fiókjába, és hallgatott róla. Féltek a népszerűtlen feladattól. Csakhogy semmiféle intézkedés nem válhat népszerűtlenné, ha abba bevonjuk a gyári »társadalmat« is egj7e- bek között a termelési tanácskozások, a műszaki konferenciák, a brigádértekezletek segítségével. Ha valami a vállalatok dolgozóira tartozik és nemcsak a vezetőkre, akkor ez a téma az. Azonos vagy növekvő termelési feladatok esetén a létszámmegtakarítás következtében természetszerűleg több munka hárul az alkalmazottakra, a munkásokra. Meg kell tehát velük beszélni: béremelés vagy más juttatás ellenében vállalják-e ezt a többletet vagy sem? (Tavaly például az élelmiszer- iparban érték el a legnagyobb megtakarítást, ott volt legnagyobb az átlagbér-növekedés is. A konzervgyárakban, a baromfifeldolgozókban a vezetők termelékenységi szerződést kötöttek a munkásokkal, a brigádokkal. A munkások vállalták, hogy csúcsidőben is segítség nélkül dolgoznak; ne vegyenek föl senkit, maguk is boldogulnak majd. A vezetők írásba adták, hogy a bérmegtakarításból emelik az érintettek fizetését. (Nagyobb körben kell megvitatni ezeket a kérdéseket már csak azért is, mert minél több ember vesz részt az intézkedések kidolgozásában, annál nagyobb a biztosíték, hogy a legfontosabb emberi szempont: a szociális helyzet megfontolása sem sikkad el egy-egy elbocsátási határozat megszületésekor.) A tévedés A létszámmegtakarítást elbocsátásokkal azonosítani — tévedés. Számtalan más kérdésre kell először pontos választ adni. A feladatok nőnek, ezek ellátásához változatlan műszaki és technológiai körülmények között egyre több emberre van szükség. Az első kérdés tehát csak az lehet: hogyan felelhetünk meg a nagyobb követelményeknek azonos létszámmal? Hol gépesítsenek, milyen célgépeket kell készíteni, alkalmazni? Hogyan tehetik zavartalanabbá az anyagellátást? Hogyan egyszerűsíthetik, könnyíthetik a belső szállítást? Milyen technológiai változtatásokra van szükség? Hogyan lehetne a gyártmányokat jobbá, ugyanakkor egyszerűbben elkészíthetővé is tenni? Nem lehetne-e racionálisabban átszervezni az üzemet? A műszaki, technológiai, szervezési változtatásokkal hol szabadítható fel munkaerő, s azt hova érdemes átcsoportosítani, hogy az a leggazdaságosabb legyen? Ha a kollektíva segítségével mindenekelőtt ezekre a kérdésekre keressük a választ, akkor senki nem vélekedhet ügy, hogy arra ösztönzik: távolítsa el munkatársát maga mellől. Tavaly a vállalatoktól kilépőknek mindössze egy ezrelékét bocsátották el ténylegesen, s az elbocsátottak egy részét az új rendszertől teljesen függetlenül is elküldték volna. Az eddigi létszámmegtakarítás tetemes része abból eredt, hogy a vállalatok egyszerűen nem éltek a tervben megszabott létszámfejlesztési lehetőséggel, s hogy a különböző okokból eltávozok helyére nem vettek föl senkit. Az érdekeltség fokozása 1966-ban a vállalatok a létszámmegtakarítással elért bérmegtakarításnak már nem a felét, hanem 75 százalékát fordíthatják béremelésre, azaz ebből az összegből most már jutalmazhatják is azokat, akik olyan szervezési vagy műszála fejlesztési intézkedést javasolnak, amellyel tartós létszámmegtakarítás érhető el, de ők maguk, mivel esetleg más munkahelyen vagy munkakörben dolgoznak, béremelést nem kaphatnak. A bérmegtakarítás nagyobb részét változatlanul azok bérének emelésére kell fordítani, akik a megtakarított munkaerő helyett dolgoznak. Az esetleg ebből fakadó bérfeszültséget pedig a rendes, évi bérfejlesztési keretből kell kiegyenlíteni. Helytelen lenne ugyanis a bérfeszültségek elkerüléséért megrövidíteni azokat, akik a megtakarítást több munka vállalásával lehetővé teszik. Végezetül érdemes megemlíteni azt, hogy ez a munkaerő-megtakarításra — tehát a termelékenység fokozására is — kézzelfoghatóan ösztönző rendszer a jövőt tekintve is rendkívül hasznos, önállóbb gazdálkodásra ad módot, tehát mintegy kísérletezésre, tapasztalatgyűjtésre ahhoz, hogyan is kell majd gondolkodni, gazdálkodni bérrel és létszámmal az új gazdaságirányítási rendszerben, amikor már minden vállalat önmaga állapíthatja meg az átlagbért és a létszámkeretet. G. F.
