Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-08 / 32. szám
SOMOGYI NÉPIAP % Kedd, 1966. február S. Belgium válságban H alasü.ások vagy — inkább — halogatások napjait éli Belgium. A véres bányászsztrájkok előreláthatóan ideiglenes szünetelése után, a fenyegető, orvossztrájk árnyékában Har- mel belga miniszterelnök kormánya benyújtotta lemondását. Baudouin bei^a király ezt nem fogadta el, az orvosok pedig elhalasztják a sztrájkot, amíg a politikai helyzet legalább a felületen némileg tisztázódik. így hát minden, súlyos kérdés nyitva maradt, s a jelek szerint Nyu- gat-Európa. egyik leggazdagabb és legfejlettebb . ipari országának újból hosszú és gyötrelmes válságszakasz elé kell tekintenie. Vegyük sorra a problémákat. A közvetlen válságot kirobbantó okok látszólag egyszerűek. A nyugatnémet határ közelében levő belgiumi »fekete háromszög« bányászai azért léptek sztrájkba, hogy tiltakozzanak néhány akna tervezett bezárása ellen, amely több ezer bányászt fosztana meg munkájától. A bányabezárási tervek kapcsolatban vannak azzal az évek óta hullámzó nyugat-európai 'szénválsággal, amely részben a modernebb tüzélőanyagok előretörése és az ebből adódó túltermelés, részben a helyzetet súlyosbitó, sokszor dömpingszerű amerikai szénexport miatt bontakozott ki. B elgiumban az orvosok a polgári társadalom olyan, meglehetősen zárt rétegét alkotják, amelynek igen erős parlamenti befolyása is van. Az orvos-érdekképviseleteknek sikerült a legkonzervatívabb parlamenti csoportok támogatását megnyerniük avégett, hogy ne terjesszék ki Belgiumban a társadalombiztosítás körét. (Másfél évvel ezelőtt egy hasonló orvossztrájk már. általános politikai válságot robbantott ki az országban.) Mindez azonban — bármilyen súlyos problémát jelentsen is önmagában — csak a felszín. A bányabezárások ügye vagy az orvossztrájk körüli tánc csak azért lökheti a belga kormányt a szakadék szélére, mert az ország súlyos nemzeti krízissel küzd, amely mintegy másfél esztendeje lehetetlenné teszi a vitás kérdések higgadt megközelítését. E krízis lényege: a Belgiumot alkotó két nemzetiség, a flamandok és a vallonok mindinkább elfajuló belharca, (Jellemző, hogy a .sztrájkoló flamand bányászok is azt állították: a kormány a vallon területeken levő bányák megmentéséért akarja kenyértelenné tenni őket.) Az 1830-as forradalomban született Belgiumot a francia nyelvű vallon burzsoázia vezette, ipari túlsúlyával, gazdag szén- és acéliparával. Ennek a korszaknak a következményeként a valion munkás- és szakszervezeti mozgalomnak vannak a legkiemelkedőbb hagyományai Belgiumban. A XX. században, s főként az utolsó húsz esztendőben — amerikai pénzügyi hitelek segítségével — előretört a korábban mező- gazdasági jellegű Flandria. A vallonok attól félnek, hogy kisebbségi helyzetbe kerülnek. Ezért az 1831-es alkotmány megreformálását sürgetik. Olyan, föderációs alkotmányt követelnek, amely biztosítékot jelentene jogaik védelmére. A Belgiumban 1965. május 23-án tartott választások bebizonyították. hogy az adott helyzetben jóformán lehetetlen megoldást találni. A vezető pártokat (keresztényszocialista és szocialista párt) ugyanis belülről megosztja a flamand— vallon ellentét! Ezt mutatta, hogy a választásokon mindkét nagy párt elvesztette mandátumainak 20—25 százalékát. Ez kormányzóképtelenné tette a nagynehezen hat hét után megalakított Harmel-ka- bineteL A bányász-összecsapások és az orvossztrájk ily módon különös jelentőséget kap. Minden egyes konfliktus alkalmas arra, hogy a nemzetiségi harc dúlta Belgium kormányát megbuktassa. A helyzet kilátástalanságát fokozza, hogy az esetleges új választások az 1965 májusi tanulságok szerint aligha hozhatnak megoldást. Belgium mindenképpen a nemzeti válság hosszú időszaka elé tekint, s a kiutat csak az egyelőre még körvonalaiban sem látszó alkotmánymódosítás jelentheti. — ie — Erhard Párizsban Erhard nyugatnémet kancellár és kísérete hétfőn kü- lönvonaton megérkezett Párizsba, hogy tanácskozzék De Gaulle francia elnökkel. A kancellár kíséretében van Schröder külügy-, Von Hassel haäügy- és Schmucker gazdaságügyi miniszter. Párizsban hétfőn megkezdődött a francia—nyugatnémet egyezmény szerint félévenként esedékes csúcstalálkozó. De Gaulle és Erhard megbeszélése 11 órakor kezdődött az Elysée-palotában. A francia sajtó különösebb várakozás nélkül tekint a megbeszélések elé. De Gaulle és Erhard kétnapos tárgyalása — írja a Combat — nem hidalhatja át a Párizs és Bonn külpolitikai koncepciója közti ellentéteket. A Les Echos rámutat, hogy De Gaulle is és Erhard is reálisan látja a helyzetet, egyikük sem bízik abban, hogy akár az európai problémákban, akár az Atlanti Szövetség szerepét illetően vagy pedig az Egyesült Államokhoz fűződő viszony kérdésében meg lehessen változtatni partnerük kialakult nézeteit. (MTI) VIETNAMI JELENTÉS Csatorday Károly nyilatkozata az amerikai televíziónak (Folytatás az 1. oldalról.) arcéle előtt, majd gépkocsikba ülve honolului szállására hajtatott. Az útvonal fölött amerikai helikopterek repültek, és az út két oldalán fegyveres amerikai katonák sorakoztak fel. Röviddel a saigoni kormány küldöttségének szálláshelyére való megérkezése után az épület előtt nagyobb törne' tüntetett az Egyesült Államok vietnami politikája és a s • igoni kormány ellen. A dél-vietnami—amerikai tárgyalásokra az Egyesült Államok csendes-óceáni haderőinek parancsnokságán kerül sor, Honolulutól mintegy 28 kilométerre. A Camp Smith-i tárgyalásokat — ez az amerikai parancsnokság épülettömbjének neve — a legnagyobb titoktartás övezi. A politikai és katonai kérdéseken kívül öt különbizottság tárgyalja majd a Dél-Vietnam gazdasági életének, mezőgazdaságának, egészségügyének és közoktatásának fejlesztésére adandó amerikai segítség kérdését. Visnyevszkij. a Pravda washingtoni tudósítója a honolului tárgyalásokkal kapcsolatban megállapítja, a délvietnami és az amerikai küldöttség összetétele arról tanúskodik, hogy a szélsőséges militarista körök egyre nagyobb szerepet játszanak az Egyesült Államok, külpolitikájának alakításában. E körök a VDK elleni bombatámadá- sok fokozását és a vietnami háborúnak a szomszédos országokra való kiterjesztését kívánják. A vietnami kérdést a genfi egyezmények alapján, a vietnami nép akaratának megfelelően kell rendezni — jelentette ki New Yorkban Csatorday Károly nagyköveit, hazánk állandó ENSZ-képvi- selője. A magyar ENSZ-rmsz- szió vezetőjét a CBS amerikai televíziótársaság több más ország ENSZ-delegátusá- val együtt felkérte, a tv közönsége előtt vitassák meg a világszervezet szerepét a vietnami probléma megoldásában. Csatorday Károly leszögezte: Egyes elképzelésekkel ellentétben nem az ENSZ az egyetlen olyan fórum vagy szervezet, amelynek keretében lehetőség nyílik a vitás nemzetközi kérdések megoldására. A vietnami probléma rendezésére nem a világ- szervezet hivatott. Ez a rendezés csak úgy lehetséges, ha a megoldást az 1954-es genfi megállapodásra alapozzák és tekintetbe veszik az azóta bekövetkezett változásokat is, hiszen az utóbbi 12 évben alaposan megváltópsasaaM "SSlTaittÜBHÍT! <m ^^ RUHÁZATI cikkek ARIISZAllilASA Műselyem fehérnemű Női nylonharisnya Szintetikus női sálak Szintetikus felnőtt és gyermek kötöttáruk Kártolt gyapjú felnőtt és gyermek kötöttáruk Szintetikus női és gyermek fehérnemű Férfi és fiú pamutingek és alsók Férfi és gyermek szintetikus zokni Férfi, női és gyermek vulkanizált talpú cipők Gyermek mikroporózus talpú cipők 15 % 20 %-ig 30 % 10—15 %-'g 10-15 %-ig 10—15 %-ig 8—15 %-ig 10—15 %-ig 10 % 20 % zott Vietnamban a katonai és politikai helyzet. A megegyezésnek az érdekelt felek között kell megszületnie. A VDK kormánya és Dél-Viec- nám Nemzeti Felszabadító;: Frontja több ízben is kijelentette, kész a tárgyalásokra, az Egyesült Államok azonban szemmel láthatóan nem hajlandó az ilyen megoldásra, hiszen például nem akarja tárgyaló félként elfogadni a Felszabadítás: Frontot. (MTI) Pakisztáni akció a taskenti nyilatkozat ellen Laboréban befejeződött a pakisztáni ellenzéki pártok kétnapos kongresszusa. A/, értekezleten hozott határozat támadja az Ajub Khan és Sasztri miniszterelnök által aláírt történelmi jelentőségű taskenti nyilatkozatot, s azt állítja, hogy a pakisztáni—indiai ellenségeskedés befejezését szentesítő egyezmény »ellenkezik a pakisztáni nép érdekeivel«. (MTI) Selwyn Lloyd Salisbury ben Selwyn Lloyd, az angol konzervatív párt nemzetközösségi ügyekkel foglalkozó »árnyékminisztere« hétfőn a dél- rhodesiai Salisburybe érkezett, ahol a tájékoztatásügyi miniszterhelyettes fogadta. Selwyn Lloyd megbeszélést folytatott Sir Humphrey Gibbs brit kormányzóval és Sir Hugh Beadle rhodesiai főbíróval. Lloyd repülőtéri sajtónyilatkozatában kifejezte reményét, hogy találkozhat Smith miniszterelnökkel is, bár — mint mondotta — sem tárgyalási, sem tárgyaláskezdeményezési felhatalmazása nincs. (MTI) Fidel Castro a kínai beavatkozásról A vasárnap reggeli kubai lapok csaknem két oldalát tölti be Fidel Castro válasza a Kubába irányuló rizsszállítmányok csökkentését bejelentő kínai nyilatkozatra. Fidel Castro írásában rámutat, hogy a kínai lépésnek nem gazdasági okai voltak. E lépés nyilvánvalóan válasz Kuba döntésére, amely megtiltotta kínai felforgató propagandaanyag terjesztését az országban. Castro ezt a kínai eljárást a volt amerikai nagykövet tevékenységéhez hasonlította. aki szintén megpróbált beavatkozni az ország bel- iigyeibe, és megkísérelte rákényszeríteni akaratát a nemzetre. (MTI) Húsz nappal a Moro-kor- mány bukása után Saragat olasz köztársasági elnök újrakezdi tanácskozásait a kormányválság megoldása végett. Ugyanis az eddig lefolytatott kormányalakítási tárgyalások nem hoztak eredményt. Japán elfogadta azt a svéd javaslatot, hogy csatlakozzék ahhoz az észlelő csoporthoz, amelyet az atomfegyverekkel nem rendelkező hatalmak az atomfegyver-kísérletek ellenőrzésére alakítanak. Podgornij. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hétfőn délelőtt n Kremlben fogadta Frederi- co Sensit. Olaszország moszkvai nagykövetét. A találkozót az olasz diplomata kérte. Carapkin, a 18 hatalmi leszerelési bizottságban működő szovjet küldött hétfőn fogadta a Német Demokratikus Köztársaság delegációját, amely a bizottság munkájának felújításával kapcsolatban ismét Genfbe érkezett. Nanda indiai belügyminiszter bejelentette, hogy az indiai fővárosban felére csökkentik a rizsfejadagot, hogy ily módon segítsenek Kerala állam éhség sújtotta népének. E rendelkezés alól csupán azokat mentik fel, akik csak rizst fogyasztanak, a többiek külön búzaadagot kapnak. Az iraki minisztertanács határozatot fogadott el, amelynek értelmében Irak nem csatlakozik a muzulmán országok *emr.'«yen szövetségéhez — jelentette be a bagdadi rádió. A FŐVÁROS-ÚJ VIRÁQ (2343) Addisz Abeba — »az új virág« — a világ egyik legszeob fekvésű városa. Kétezer-ötszáz méter magasan, eukaliptuszerdők gyűrűjében, szeszélyes dombokra, hirtelen völgyekbe telepedett. Keskeny utcái, az apró bárok tarka gyöngyfüggönyei, a »Piazza« temérdek boltja, a fehér sálba takart karcsú, keskeny arcú etióp nők, a taxiként használt gyors, kétkerekű lovas kordék, a sokszögű. régi templomok — kóborlásra csábítják az embert. S paloták, modern szállodák, kitűnő vendéglők. Etiópia múltja — amelyben évezredek a mérföldkövek— hatalmas kopár negyek mögé zárt, Európától is, Ázsiától is, de még Afrikától is elszigetelt népek története. Elszigetelt — s mégsem az. Etiópia úgy született, hogy az Arab-félsziget déli részéről betörő, szokásaikat, kultúrájukat magukkal hozó sémita törzsek gyarmatosították az itt levő hamita lakosságot, s fokozatosai eggyé olvadtak vele. A századok újabb lakókat hoztak az abesszin felföldekre, amely fajok s kultúrák találkozóhelye lett. A széthulló népeket mindig egyesíteni tudta a közös veszély. Küzdöttek az arabokkal, szem- beszálltak a portugálokkal, az angol »büntető* expedíciókkal, harcoltak az olasz fasiszták ellen, nem egy csatában verték meg a betolakodókat. Etiópia voltaképpen csak a XIX. század közepén lépett ki hegyi erődjéből. II. Mene- lik, majd Hailé Szelasszlé uralkodása idején, aki trónra lépése évében alkotmányt, császári alkotmányt, de mégis írott törvényt adott országának. Iskolákat nyitottak meg, törvénnyel tiltották meg a rabszolgatartást. Tulajdonképpen, a mi fülünknek nem hangzik valami bizalomgerjesztőén: »Etióp Császári Dohánymonopó- lium«. E császári vállalat dohánygyára az Awasa vidékén az, amelyről szeretnék szólni. Valósággal szívfájdíló, hogy milyen csodaszép helyen van ez a gyár. Errefelé lószélesedik a nagy hasadok völgye, de nem síkságot zár közre, hanem maga a völgy is tele van elképesztő alakú, teljesen rendszertelenül elhelyezkedő hegycsomókkul. A gyár is két ilyen váratlan hegy közé szorult. Barátságosan fogadtak. Amikor megérkeztünk az egyik irodaféle elé, éppen »családi« fényképezés folyt — mondták azután — a szezon sikeres befejezése alkalmából. így nem volt nehéz megtalálni az ügyekben legilletékesebb férfiút, ahhoz mentem, aki az ünnepélyes csoportkép közepére állt. Nem az igazgató volt. hanem e9V agronómiát tanult fiatalember, Lakew Gebeyehoit, aki mindjárt azzal kezd+e, hogy megmuta ti azokat az első osztályú dohán bői kötözött bálákat, amelyeket néhány napon belül útnak indítana'; — Eudapest e. Azután, amíg az épületeket, szárítókat, raktárakat jártuk, elmondta ennek a gyá.na'; — számomra legalábbis — meglepő történetét. Errefelé m'ndig termett dohány. A hábo ú elő t görög és örmény kereskedők vásárolták össze, és d lgoz- ták fel. eaész-n 19‘2-ig. amikor a dohány feldolgozás császári — vagyis állami — mcnonóVum lett. A háború után megint görön kézue került az etióp d-hán', d-e hamarosan mena'akult a »Brit —amerikai Dohányfeldolgozót«. amelynek a kormány bérbe adta a dehánymonopó- Humot. A fö'tételek kötő t szerepelt a dohánytermelés népszerűsítése a parasztot; között, új fa-'ták k*termesztése, szakmunkás- és v’zeiő gárda betanítása. A »Brit— amerikai Dohányfeldolgozó- nem teljesítette a f-ltéte'e- ket. s a kormány négy esztendővel ezetőtt — szerződésszegés címén — felbontotta a medállá, pofást a »brit—amerikai« időkben ennek a gyárnak érette másfél millió etióp dollár bevétele volt. Amikor a kormány átvette, már a második évben két és fél millió volt a jövedelem, ma már 7—9 millió. Harmincegy parasztembert megtanítottak az ültetés, az ápolás módjára, * ezek most bejárják a környéket. a többieket is megismerte.ik ezzel. A történethez illusztráció is járt. Ge- beyehou egy kis faépületre mutatott, — Ez minden, amit a brit—amerikai társaséig épített, Később jött egy angol igazgató, az vályog jól cs váltatott egy szárítót, de óigy látszik — mondta mosolyogva —, megróhattak a nagy beruházásért, mert hamarosan máshová helyezték. Ö volt az egyetlen angol, aki itt valami jót tett... Szemközt szép kcépületek állnak. — Ezeket az utolsó Izét esztendőben építettük, a magunk beviteléből... A magyarázat további része már bonyolultabb volt. Milyen új fajták termesztését vezették be, hogyan terjesztették el azokat, mire jutottak, hogyan gyűjtik, osztályozzák. fermentálják itt a dohányt? — Cigarettát csak az Addisz Abeba-i gyárban készítenek. BevaVom, ez kevésbé érdekelt. Egyre olyasmi járt az eszemben: császári monopólium... Még ha tudom is, hogy egyelőre nincs szó komoly államosítási politikáról, ha egyébként előnyös feltételek csábítják a külföldi befektetőket. (Igaz, megkötések is, mondjuk a profit kivonásit korlátozó, netán az idegennek ingatlan- birtokossáoot nem engedélyező szabályok.) Bizonyosan jobb lenne, ha ez a dohánygyár az etióp munkásoké és .Parasztoké lenne. De ha már nem az övék — s annak feltételei h^ay az evek legyen, most mén aligha vanna't men — Afrikának ebben az »elzárt« országában is sokkal jobban hangzik az, hogy «Etióp Császári Movovó- U«m« m’n* n- hnn-r »Brit— amerikai * ’'■’’«neó«. Kalmár György
