Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

Kedd, 1966. február 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP TÁRSADAL Ml ELISMERÉS A vasárnapi lapok hírül adták, hogy Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese részt vett és felszólalt a Bé­kés megyei Üjkígyós község Aranykalász Termelő- szövetkezetének szombati zárszámadó közgyűlésén. Fehér elvtárs beszédének sajtóban közölt részletei méltán tartanak számot országos közérdeklődésre; e rövidített szöveg is hasznosan segít gazdasági életünk megannyi összefüggésének világosabb fölismerésében, pontosabb megismerésében. Az érdeklődő olvasók fi­gyelmét nyilvánvalóan megragadta az egész közle­mény, s mi most egyetlen mondatra külön is emlé­keztetünk. így hangzik ez; »A párt és a kormány nagyra értékeli a mezőgazdaság szerepét a népgazda­ságban.« Fehér elvtárs szinte tételesen számba vértté en­nek az általános következtetésnek és megállapításnak a bizonyító tényeit. A szocialista útra tért mezőgaz­daság a második ötéves terv időszakában, ha a kívá­natosnál és az előirányzottnál kisebb mértékben is, de számottevően emelte termelését Ez tette lehetővé a nagyobb belső fogyasztási igények kielégítését. A fel­dolgozóipar így jutott több nyersanyaghoz. A mező- gazdaság évről évre igen jelentős bevételi többlettel járul hozzá külkereskedelmünk s ezáltal népgazdasá­gunk egyensúlyához. Export—import aktív egyenlege 1965-ben már túlhaladta a 2,3 milliárd devizaforintot, kétszerese volt annak, mint amennyit a magángaz­dálkodás éveiben produkált. A mezőgazdasági cikkek és élelmiszerek eladásából nyert devizáért a mezőgaz­daság számára szükséges anyagok és technikai fölsze­relések mellett igen jelentős mennyiségű ipari nyers­anyagot és gépet vásárolunk. »A mezőgazdaság fej­lesztése ezért a belső ellátás javításán kívül külke­reskedelmi szempontból sem csupán paraszti érdek, hanem egyúttal az egész munkásosztály, az egész dol­gozó nép elsőrendű érdeke is.« A lezárt tervidőszakban a népgazdaság 41 milliárd forintot tudott adni a mezőgazdaság fejlesztésére. Je­lenleg és a jövőben is gyarapszanak beruházásai, ja­vulnak termelésének anyagi-műszaki föltételei. Igen becses és rendkívül értékes, semmivel sem pótolható az a politikai, eszmei föltétel, amelyet a parasztság iránt megnyilvánuló bizalom jelent. A párt és a kor­mány álláspontját ismertetve Fehér elvtárs erről el­mondta: »-Meg vagyunk győződve arról, hogy a me­zőgazdaság dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok, ve­zetők jó munkájukkal bebizonyítják, hogy méltóak er­re a bizalomra. Parasztságunk a múltban a gazdálko­dás mostoha viszonyai között is sok tanújelét adta politikai érettségének, szorgalmának. Most a közös gazdálkodás feltételeinek javulásával, önálló gazdál­kodása erősítésével még inkább ezt teszi: a haza és dolgozó népünk iránti szeretettől áthatva, felelősségé­nek tudatában fegyelmezetten dolgozik az idén is a mezőgazdasági termelés sikeres fejlesztéséért.« Nemcsak gazdasági, hanem politikai, társadalmi összefüggések is ezek. A népgazdaság meg a mezőgaz­daság valóságos kapcsolatának megmutatása egyúttal a parasztságnak a társadalomban elfoglalt helyét, szere­pét is megvilágítja. A párt és a kormány ezzel a nyil­vános elismeréssel a parasztságnak nemcsak eddigi munkáját értékeli, hanem hathatós ösztönzést is ad további erőfeszítéseihez. K. J. Az építésvezetők többsége nem törődött a munkahelyek téliesítéséve! Az ÉM Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat ter­melési osztálya megvizsgálta, hogyan hajtották végre a te­ljesítésre vonatkozó utasításo­kat az építésvezetőségeken. Megállapították, hogy az épí­tésvezetők többsége egyáltalán nem törődött a téliesítéssel. Emiatt nincs biztosítva a dol­gozók foglalkoztatása, a téli terv teljesítése. A termelési osztály körleve­let adott ki az építésvezetősé­geknek. Ebben feltárja a hiá­nyosságokat, és közli a sürgő­sen végrehajtandó feladatokat. A körlevélből kitűnik, hogy szinte valamennyi bázisépítke­zéshez anyagot kell szállítani. A kaposvári két kiemelt épít­kezésen, az északnyugati vá­rosrészben és a Világítástech­nikai Vállalatnál sem halad­nak megfelelő ütemben a munkálatok. A termelési osztály utasítot­ta a részlegvezetőket, hogy a legrövidebb időn belül gon­doskodjanak a munkások fog­lalkoztatásáról. Azokat, akik az utasításokat nem hajtják végre, felelősségre vonják. Augusztus 20-án lesz százéves a balatonboglári tűzoltótestület ötven tagot számlál a bala- tanboglári önkéntes tűzoltótes­tület, noha az előírás szerint harmincöt a létszám. A fel­nőttek raján kívül nyolctagú ifjúsági raj is működik, most szervezik a leányrajt. A Vikár Béla Járási Műve­lődési Ház klubtermében tar­totta meg közgyűlését a testü­let. Gombor István parancs­nok beszámolt az önkéntes tűzoltók eddig végzett munká­járól, megszabta az idei fel­adatokat. Ezután tettek foga­dalmat az új tagok. Tizennyolc testületi tag megkapta a soros előléptetést igazoló lapot. Szűcs János százados a BM Somogy megyei Tűzrendészeti Parancsnokságának nevében méltatta a balatonbogláriak jó munkáját, s átadta az Or­szágos Tűzrendészeti Parancs­nokság ajándékát, egy 1800 fo­rintos táskarádiót. Szabó Kál­mánt, a testület elnökét fő­hadnaggyá léptették elő; Gom­bor István parancsnok, Pfeifer Oszkár, Bodrogi József, Koósz Imre dicsérő oklevelet kapott a megyei parancsnokságtól. A balatonboglári testület augusztus 20-án ünnepli fenn­állásának századik évforduló­ját. Helyes lenne, ha a köz­ségben levő vállalatok és szö­vetkezetek gondoskodnának a csapatzászlóról, s az ő képvi­selőik nyújtanák át az alkot­mány ünnepén a bogiári ön­kéntes tűzoltóknak. ősze István párttitkár ÜSSZePORRU A végtelen hótakaró alatt még szunnyad az élet. A gép­műhelyben a múlt évben meg­rongálódott traktorokat javít­ják a szerelők. A gyümölcsös­ben már metszőollóval a kéz­ben a rügyeket figyelik a ker­tészek. Csak az állandó mun­kások dolgoznak ezekben a napokban a Balatoniújhelyi Ál­lami Gazdaságban. A kétszáz­tizenöt ember közül sokan a gazdaság megalakulásakor vagy közvetlen utána léptek be először a fokapun. Belőlük alakult ki a törzsgárda. Együtt élnek a gazdasággal. Van közöttük sok fiatal, aki idejött, szakmát tanult, aztán letelepedett. Közülük az egyik Antal Ferenc szerelő. Itt kezd­te a küzdelmet a szakmáért, s itt ünnepelte a győzelmet is. Ráverőként került a kovács­műhelybe. S a vas edzése köz­ben maga is hozzáedzödött a munkához. Vallomásnak beil­lőén mondja: — Itt szoktam meg. Itt is­merem az embereket. Engem csak elküldeni lehet innen. Olyan az én munkám, amit csak szívvel lehet csinálni. Aki egyszer azt mondja: egye a fene a barázdát, nem fek­szem többet az SZ—100-as alá, az elveszett ember. Évről évre új gépek jönnek, azok­hoz is érteni kell. Nem elég csak a szakmunkás-bizonyít­vány. Nagy tapasztalatra van szükség. Ezt pedig csak itt, a műhelyben lehet megszerezni. Én egyszer már megszenved­tem a szakmáért. »Szenvedése« akkor kezdő­dött, amikor a kovácsműheiy- ből átkerült a szerelők közé. Javul az ásványvíz- és üdítőital-ellátás és Szeszipari Műszaki tanácskozás a Szikvíz- Vállalatnál A Somogy megyei Ásványvíz és Szikvízipari Vállalatnál mű­szaki tanácskozást -tartottak. Értékelték a múlt évi mun­kát, és meghatározták az idei feladatokat. Megállapították, hogy tavaly 6 millió forint ér­tékű ásványvizet, szódát és üdítő italt adtaik a kereskede­lemnek és vendéglátóiparnak. A termelési tervet nem váltot­ták valóra, az eredménytervet azonban túlteljesítették. Az idén javítani akarják az ellátást. Ehhez rendelkezésük­re áll a szükséges gépi kapa­citás, az alapanyag, a göngyö­leg és a szállítóeszköz. Az üdü­lési idényben naponta 78 000 palack üdítő italt szállíthat­nak a vendéglátóhelyeknek és boltoknak. Vermut-koktél néven ás­ványvízből, vermutból és cit­romolajból készített új üdítő italt akarnak forgalomba hoz­ni. Igyekeznek az idén is gazda­ságosan termelni. 337 000 fo­rintot takarítanak meg (száz­ezer forinttal többet, mint ta­valy). A vállalat megjavította kapcsolatát a kereskedelem­mel és a vendéglátóiparral. Az együttműködést előmozdít­ja az a szállítási térkép is, amelyet a vállalat nemrég ké­szített el. A térképen feltün­tették a szállítási útvonalakat és azt, hogy mikor hova megy a túrajárat. Télen is rnébpempjs ,u öiiwel gondozott arc búr (2344) LENIN ÖSSZES MÜVEI Most készült el a nyomdá­ban Lenin összes Műveinek S. kötete, és így a soron kívül kiadott 18. és 33. kötettel együtt az 5. orosz kiadás alap­ján készülő új, 55 kötetes Le- nin-sorozatnak eddig tíz köte­te jelent meg. Az előző kiadásoktól elté­rően ez az új, immár valóban teljes kiadás sok olyan anyagot tartalmaz, amely most jelenik meg először nyomtatásban, vagy eddig csupán szovjet fo­lyóiratokban, napilapokban, illetve a Leninszkij Szbornyik köteteiben látott napvilágot. Az új Lenin-sorozatban a befejezett műveken kívül sok az előkészítő anyag: tervezet, kivonat, nyers fogalmazvány, jegyzet. Közülük az egyes fon­tosabb művekhez vagy tárgy­körökhöz tartozó anyagok kü­lön kötetekben jelennek meg (ilyenek a Füzetek a nemzeti kérdésről; a Filozófiai füze­tek; az Anyagok az agrárkér­déshez; a Füzetek az imperia­lizmusról). Ezek az anyagok betekintést nyújtanák Lenin alkotó módszereibe, egy-egy mű létrejöttének körülményei­be. Az új kiadásban az előzőnél lényegesen gazdagabb a jegy­zetanyag, és bővebbek a aMr tatók is. Az egyes kötetek elő­szava ismerteti azt a történel­mi helyzetet, amelyben a kö­tetben foglalt írások keletkez­tek. Már az eddig megjelent kö­tetekben is Lenin sok fontos művét találjuk. A soron kívül megjelent 18. kötet a Materia­lizmus és empiriokriticizmus című művet tartalmazza, amely az előző kiadásban már nem kapható, bár utánnyomás is készült belőle. Ez a mű csak­nem hatvan esztendővel első megjelenése után is változatla­nul éles elméleti fegyvere a munkásosztálynak és pártjá­nak az idealizmus és a meta­fizika elleni harcban. A mar­xizmusnak ez a filozófiai en­ciklopédiája nemcsak hcjy nem avult el, hanem éppen 4| atomfizika legújabb fölfedezé­sei alapján egyre meggyőzőb­ben igazolódnak a dialektikus materializmus benne foglalt tételei. Az ugyancsak soron kívül kiadott 33. kötet Lenin Állam és forradalom című műve, amely Lenin írásai közül ed­dig a legtöbbször — tizenhac- szor — jelent meg magyar nyelven. Ebben a munkájában Lenin megvilágította a mar- államelmélet főbb kérdé­seit, kifejtette a burzsoá ál­lamgépezet szétzúzására és a proletárdiktatúra létrehozásá­ra vonatkozó marxista tétéit, elemezte a proletárállam el­halásának gazdasági alapjait, és kijelölte a szocialista álla­miság fejlesztésének olyan fő útjait, mint a demokratizmus kiszélesítése, a tömegek bevo­nása az államigazgatásba. A kötet tartalmazza a mű bő elő­készítő anyagát is (A marxiz­mus az államról című füzetet), amely magyar nyelven most jelent meg először. Az első nyolc kötet, amely az 1904 derekáig terjedő időszak írásait öleli fel, megismerteti az olvasót Le­ninnek azzal a fáradhatat­lan tevékenységével, amelyet a marxizmus oroszországi ter­jesztése és az új típusú prole­tárpárt megteremtése érdeké­ben kifejtett. A továbbiakban évi öt sö­tét megjelentetését tervezi a ki­adó, de remélhető, hogy a ki­adás üteme később meggyor­sul. Az- új kiadáshoz a régi fordításokat ismét összevetiK az eredeti szöveggel az esetle­ges pontatlanságok kiküszöbö­lése végett. Antal Ferenc. Nőtt a géppark. Kezdetben csupán három traktora volt a gazdaságnak, most negyvennél is több van. Az öreg mesterek mellé új szerelők kellettek. S a négyelemis ráverő vasaka­rattal próbálta meg a lehetet­lennek látszót. Általánost vég­zett emberekkel versenyzett az ádándi szakiskolán. Mire elvégezte, a haja megderese- dett, de a küzdelmet nem adta fel. — Ügy megszoktam a mű­helyt, ha két napig nem jö­vök be, már nagyon hiányzik. Pedig néha kegyetlen az út. Évekkel ezelőtt Balatonszépla- kon épített házat. Azóta, ha fúj a szél, ha süt a nap, min­den reggel motorral indul el. Nyáron a határt járja. Munká­ja mindig sürgős, mert nem állhat hiba miatt a gép. A gaz­daságban mégsem őket tart­ják a villámjbrigádnak, hanem a növénytermesztőket. Hogy miért? Ékre Schwarcz János így válaszol: ZDflSHGRRL Mehetne a kertészetbe it, hiszen szakmunkásvizsgát tets. Ez a munkakör azonban job­ban vonzza. Megszerette, ép­pen úgy, mint Pulai József az állattenyésztést, ö is sok tanfolyamon, Iskolán vert részt. Tudását azonban mindig kevésnek tekintette. Többre vágyott. S tanulás közben a munkában is szép sikereket ért el. Az 1956. évi Országos Mezőgazdasági Kiállításra 41,5 literes tehenet küldött. Igaz, akkor könnyebb volt ezt az eredményt elérni, hiszen mindössze huszonnégy állat volt a gondjaira bízva. Most brigádvezetőként kétszázról gondoskodik. Meg növendék­állatok és itatással nevelt bor­jak is vannak a keze alatt. — Ez az én birodalmam. Van mivel foglalkozni. Tudja, milyen érdekes munka ez? Az ember egyre csak töri a fejét, hogyan, lehetne több te­jet fejni. Mert az bizony sok mindentől függ. — Ez a fejtörés tartotta itt a gazdaságban? — Én azt mondom, nincs értelme a csavargásnak. Itt is­merik az ember munkáját, meg is becsülik érte, de ha másho­va megy, ott mindent elölről kell kezdeni. Az apám negy­vennégy évet húzott le egy­folytában tejeskocsisként, én tizenhetedik éve vagyok itt a gazdaságban. A munka ad örömet is meg sok nehézséget is. De hol nincs nehézség? Én megtaláltam a számításomat. Havonta ezerhétszáz forintot kapok. Meg év végén van egy kis prémium is. És az istálló­nál nem cserélődnek az embe­rek. Ott mind régóta dolgoz­nak. Aki egyszer oda kerül, az hosszú ideig ott marad. Ilyen munkahely a gyümöl­csös is. Ha az ember felmá­szik a kis emeletes épület te­tejére, ott, a fasorok között megkapja az a nagy munka, melyet ezeknek a fáknak a te­lepítése jelentett. Az idegen csak a jelent látja. A szakem­ber, D. Horváth Mihály azon­ban könnyűszerrel elképzeli a múltat is. Hiszen itt volt en­nek a nagy munkának a kez­deténél. Ö ásta meg az első gödröket a kajsziknak. Régein volt már. A gyümölcstermesz­tőnek azonban rövidnek tet­szik az eltelt Idő. Az idő múlott, s a rmunKa jött sorjában. Permeteztek, az­tán szüretelték a barackot, az Schwarcz János. — Minket mindig oda visz­nek, ahol legjobban szorít a munka. Most éppen a jéggel kell igyekezni, mert a jég csak akkor jó, ha nagyon kemény. Az enyhe idő már olvasztja a Balatont. A jég nyáron úgy kell, mint a cukor. Ezzel tar­tósítják a gyümölcsöt. — De hát maguk növényter­mesztők. — Nyáron, amikor a lucer­nakaszálás van meg az ara­tás. Ha a kertészeknek kell munkaerő, oda megyünk. Ha az állattenyésztés kér segítsé­get, akkor oda küldenek ben­nünket. Kis szünet után hozzáteszi: — Az én munkakönyvem­ben még csak egy bélyegző van: a gazdaságé. Nem is akarom, hogy több legyen benne. Szeretem ezt a munkát. Tizenkét éve csinálom. iü Pulai József. D. Horváth Mihály. almát meg a körtét. Nyáron gödröt ásott, permetezett, télen az iskolapadban latin szavak­kal, növényi betegségekkel meg kártevőkkel ismerkedett, hogy a tavasszal még szaksze­rűbben láthasson hozzá a munkához. Három évig gyü­mölcstermesztést tanult, egy évig zöldségtermesztést. Az­tán ahogy nőttek az újonnan telepített fák, végképp itt ma­radt a gyümölcsösben. Ezt a munkát nagyon kell is­merni. Mert az ezerkilencszáz őszi- meg a kétezer kajsziba­rackfa csak akkor hoz bő ter­mést, ha mindent idejében, pontosan megadnak neki. Nem ■ mindig kellemes ez a munka. Ilyenkor, tél vége felé még je­ges a fa kérge, de mór el kell kezdeni a metszést. A kertész ezt is szívesen csinálja. Mert a rügyeken már látni lehet, hogy milyen termést igéi’ a fa. A kertész ezért nem tud tétle­nül lenni ilyenkor sem. Kcrcza Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents