Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-26 / 48. szám

Szombat, 1966. február 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Naponta egy felújított traktor A Mernyei Gépjavító Állomás munkájáról A Mernyei Gépjavító Állo­más is úgy tette meg annak idején az első lépéseket a me­zőgazdaság szolgálatában, mint a megye többi gépüze­me. Traktorokkal és más esz­közökkel segített a termelés­ben, mígnem 1962 nyarán az ország tizenhét gépállomásá­val együtt a mernyeit is úgy­nevezett »tiszta profilú« üzem­mé szervezték át. Valamennyi erőgépüket eladták, azóta gépjavítással foglalkoznak. Ma egy kicsit gyár, egy ki­csit javítóüzem ez az állomás. Munkáját nemcsak a megyé­ben, hanem országszerte di­csérik. Tevékenységének kö­zelebbi, részletes megismerése és értékelése vezette a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályát, amikor nemrégiben itt tartotta meg osztályérte­kezletét, meghallgatta Boros József igazgató beszámolóját, és megtekintette az üzemet. Nehéz kezdet után Az átszervezés után, amikor a javításhoz fogtak, egy sor gond nehezítette munkájukat. Mivel még nem tudták föl­mérni az igényeket, és nem látták tisztán feladataikat, 45 dolgozójuk közül huszonegyet elbocsátottak. A felszabadult munkaerő a környező termelő- szövetkeze tökben talált elfog­laltságot Az állomás 1600 négyzetméternyi javítóterén kezdődött meg az új feladat megvalósítása. Rendszertele­nül és keveset javítottak, s hogy kitöltsék idejüket, tartó­kereteket készítettek a perme­tezőgépekhez, szerelőkocsikat terveztek és gyártottak. Köz­ben ésszerűsítettek, újítottak is. 1963-ban huszonöt, 1964- ben harmincnyolc, 1965-ben pedig negyvenöt százalékra használták M a kapacitást. Drágán javítottak, mégis gyakran panaszkodtak mun­kájukra. Ez érthető, hiszen ke­vés szakmunkásuk volt, és rendre elmaradt az ellenőrzés. szerződések előírtak: a terve­zett 17 millióval szemben 23 millió forint volt a díjbevéte­lük. Gondoskodnak a szak­ember-utánpótlásról is. Negy­venöt ipari tanulójuk van, közülük kilencen szeptember­ben szakmunkássá válnak. To­vábbi harmincegy tanuló föl­vételét tervezik. A fiatalokból elsősorban maguknak nevel­nek utánpótlást, de a tsz-ek is kapnak a végzett lakatosok­ból, forgácsolókból, motorsze­relőkből és hegesztőkből. A tavalyi eggyel szemben most négy brigád küzd a szocialis­ta címért, a Diesel-üzem pe­dig a szocialista üzem cím el­nyerését tűzte célul. Nem ti­tok az sem, hogy a Mernyei Gépjavító Állomás élüzem akar lenni. Az 1963-tól megvalósítod beruházások jelentősen előse­gítették, hogy több és jobb munkát végezzenek. Kilenc­millió forin-t értékű épülettel és berendezéssel gyarapodtak -három év alatt. Tavaly pél­dául öltözőket, mosdókat léte­sítettek, rendezték az állomás udvarát, s állandóan meleg vízben tisztálkodhatnak a dol­gozóik. Még többet akarnak Az idén először van telje­sen lekötve a kapacitásuk. Kétszázötvenöt traktor <UTOS, MTZ és DT) fő- és folyójaví­tását kell elvégezniük ebben az évben. Tehát nagyjából egy teljes munkanapra esik egy gép. Modem technikai be­rendezések segítik elő a mun­kát, s ezért azt tervezik, hogy már az idén számottevően csökkentik a javítások költsé­geit. Kéthetenként műszaki ok­tatást tartanak a dolgozóknak, hogy az i'tt javítandó egyre korszerűbb gépeket alaposab - ban megismerjék. Szemmel tartják a tsz-ek gépjavítását is. Tanácsokkal látják el a termelőszövetkezeteket Janu­árban például egyhetes elő­adássorozaton ismertették a mernyei szövetkezet traktoro­saival a helyes karbantartás tudnivalóit, a közeljövőben pedig a kaposvári járás szö­vetkezeti gépcsoportvezetőinek rendeznek egyhetes szakmai oktatást. Ilyen utat tett meg, és ilyen feladatok megoldásán mun­kálkodik megyénk legkorsze­rűbb mezőgazdasági gépüze­me, a Mernyei Gép’avító Ál­lomás. Eredményei eddig is sok elismerést váltottak ki, s bizonyára ezután is hatható­san előmozdítják gazdasága­ink erősödését. Hernesz Ferenc. Pártnapok Somogybán FEBRUÁR 28. Pamuk: Varga Sándor; Ba- latonfenyves: Frankberger Mihály; Somogyaszaló: Esz- terhai Sándor; Víz- és Csa­tornamű Vállalat, Siófok: Jankó Ferenc; Balatonkiliti: Vértes Imre; Balatonendréd: Virovecz József; Nagycsepely: Foki László; Nyim: Bakos István; Ságvár: Dézsényi Fe­renc; Zamárdi: Juhász Ist­ván; Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat, Siófok: Daszinger Ottó; Siófok, egész­ségügyi dolgozóknak: dr. Haász János; Balatonszem.es: Guth Ferenc; Törökkoppány: Karácsony András; MHS, Kaposvár; Márton János; Tervező Iroda: Baranyai La­jos; Temetkezési Vállalat: Kenderesi Sándor. Halászlé és linzer A marcali Vörös Csillag Tsz nőbizottsága sütő-főző tanfolya­mot szervezett. Szabó Istvánná, a nőbizottság titkára elmondta, hogy tizenhárom lány és ugyan­ennyi asszony vesz részt a fog­lalkozásokon. Keresztes Kálmán­ná szakácsnő, Müller József cuk­rász tanítja a hallgatókat. Gazda Jánosné a babpörköltet, Rózsa Edit pedig az aranygaluskát pró­bálta ki odahaza. Keresztes Kál­mánná a tálalásra is megtanítja a hallgatókat. Müller József be­mutatta, hogyan készül a linzer és a piskóta. A tanfolyam megszervezéséhez sok segítséget adott a községi ta­nács. a tsz vezétősége és a nőtá- nács. Bíró Imre Marcali, Szigetvári utca 113. A gépállomások megyei igazgatóságán történt szemé­lyi változás új lehetőségeket tárt fel, s megtalálták a he­lyes utat. A megyében itt ja­vítottak elsőként szalagszerű- en, s nagy teret kapott a sze­relőkocsik tervezése és gyár­tása. Szalagrendszerben javít­ják a pótkocsikat. Csereala­pon felújítják az adagolókat négy megye részére, s eredmé­nyesen javítják a hengerfeje­ket. Emellett tavaly szép si­kerrel szerepeltek újításaik­kal: egy országos második he­lyet, öt oklevelet szereztek, és miniszteri dicséretben része- j sült az állomás. Megkezdték a halak kihelyezését a Dél-somogyi Halgazdaság mikei telepén. Az egynyaras, 16 dkg-os átlagsúlyú halakat előbb 4 százalékos sós oldatban lemossák, majd klorociddal beoltják hasvízkór ellen. Holdanként 450 halat tesznek a tóba. Huszonhárommilliós bevétel­Taranyi beszélgetések (3) Oszlik a köti Szürke híd nyúlik át a Ri­Időközben az 1600 négyzet­méternyi javítótér csaknem megkétszereződött, százöt dolgozót — köztük tizenöt nőt — foglalkoztatnak a műhe­lyekben. Az állomás a maga rendezettségével, korszerű be­rendezésével nagyon jó be­nyomást kelt. Többet dolgoz­tak tavaly, mint amennyit a Értesítjük a tanácsokat, a vállalatokat és a ter­melőszövetkezeteket, hogy 1966. III. és IV. negyed­évi KIVITELEZÉSRE VÁLLALUNK: 0,4 kW-os hálózati munkákat, trafóállomás építését és 20 kW-os légvezeték építését, külső vízvezetékszerelési munkákat gépi berende­zéssel együtt. Esetleges tervezést megegyezés szerint is vállalunk. Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. (3633) nyán. A sebes sodrású víz apró loccsanásokkal csapódik a partnak. A kis hullámok gyorsan elülnek. Az égen a felhők szürkék, rongyosak. A víz fölött már a tavasz ke­ring. Kiskabátban, megenge­dett nyakkendővel nézi a Ri- nyát Horváth József, a Május 1. Tsz elnöke. o — Maga érti ezt? — Na­gyot szippant a tavaszi leve­gőből. Egy ideig szótlanul hallgat, majd így folytatja: — Amikor hatvankettőben elő­ször megválasztottak elnök­nek, nagyon tiltakoztam elle­ne. De az emberek csak erős- ködtek mellettem Azt mond­tam akkor: rendben van, el­vállalom, de senki se vegye rossz néven, ha ideges pilla­nataimban egyszer-kétszer el­káromkodom magam. Azt mondták, nem baj. Alig telt el fél év, szól a feleségem, hogy miért haragszik rám a rokonság. Mit bánom én? — feleltem. — Nem kivételezek senkivel. A munkában nincs rokonság. Nagy viharok vol­tak, ha valakinek szólni mer­tem, hogy mutassa meg a ko­sarát este, amikor megy ha­za. Most meg ezen a közgyű­lésen megszavazták a szégyen­táblát. Hát én megcsinálta­tom az asztalosokkal a leg­rövidebb időn belül, s oda akasztom az utcára, az iroda falához, de aki hozzányúl a közöshöz, nem. marad le róla. — Akkor álmodni sem mer­tem volna erről — mutat a határ felé —, február elején már kint van a trágya nagy része a földön. Akkoriban hiá­ba kértem, magyaráztam, ká­romkodtam, hadakoztam, sen­ki sem értett meg. Elfordul­tak az emberek, de egy sem volt, aki a szeriembe vágta volna, hogy mi a baja. Csak a hátam mögött beszéltek. Én voltam a legboldogabb, ami­kor leváltottak. A múlt tavasszal küldött­ségben jöttek hozzám, hogy vállaljam el újra. Nem al: *«. tam, de rábeszéltek. S akkor lepődtem meg, amikor a köz­gyűlésen felállt Torma Feri bácsi, az egyik párttag, s azt mondta az agronómusnak: Hantosi elvtárs, ha itt ered­ményt akar elérni, hát na­gyon kemény bakancsba lép­jen, de ne tágítson rajta ak­kor sem, ha feltöri a lábát. o — Sokszor szorított ez a bakancs — mondja fáradt hangon Hantosi István agro- nómus. — Amikor ide kerül­tem, mindenki oda ment dol­gozni, ahova éppen akart. Hiá­ba volt a munkabeosztás. Hoz­zá voltak szokva a brigádve­zetők, hogy az elnök vagy az agronómus intézkedéseit ott és akkor változtatják meg, ahol és amikor jólesik nekik. De erről nem szóltak egy szót sem. Mentek a lopások. Volt egy csősz, aki azt mondta az asszonyoknak: öntsétek ki g kosárból a paprikát, nehogy az agronómus meglásson ben­neteket, mert megfizetteti ve­letek. Az első időben bizony sok embert megbüntettünk. Ha nem jöttek a rakodók vagy a fogatosok, megfizettettük ve­lük az üzemi költséget. Az­tán meg sokat beszélgettünk az emberekkel, próbáltuk meg­győzni őket, hogy maguknak tesznek kárt. Előbb büntettek, s csak utá­na kísérelték meg az embe­rek meggyőzését? Ne firtas­suk a sorrendet. Az azonban érdekes, hogy mi lett mind­ennek az eredménye. — Volt, akiről lepergett a szép szó, de nagyobb részük elgondolkozott rajta. Sokan azért még most is mumusnak tartanak bennünket. Gyakran csősznek kellett lenni, s ez bizony nem növelte a nép­szerűséget. De a rend végett mindent vállaltunk. S nem I Megnőtt a horvátkúti pártszervezet tekintélye AKIVEL CSAK BESZÉL­TEM Horvátkúton, mindnyá- í jan azt hangoztatták: ütőké- Ipes pártszervezetre van szük­ség, mert ez a közös gazda­ság előbbre jutásának záloga. Bájhóber Imre párttitkár el­mondta, hogy a párlépítés hibái kihatottak a község légkörére. Tagja volt a párt- szervezetnek egy összeférhe­tetlen, a társadalmi tulajdon ellen vétő falubeli. A kom­munisták nem mérlegelték fe­lelősen, megérdemli-e, hogy a párt tagja legyen. Ezek I aztán megitták a levét: hosz- ! szú ideig kudarcot vallottak i a pártépítéssel. Ha kérdez­ték a tekintélyes, a párt po­litikáját értő, szenvedélye­sen magyarázó horvátkútia- kat, miért nem lépnek be, azt válaszolták: majd ha nem lesz ott az az ember. Amikor betelt a pohár, ki­zárták a pártból. S szinte föllélegzett a falu. — Meghozta gyümölcsét a i kizárás — mondja a pirttit- kár. — Három tagjelöltet vettünk fel azóta. Tóth Ven­delt, a tsz ellenőrző bizottsá­gának elnökét, Nemes József növénytermesztési brigádve­zetőt, Spilák József mező­gazdászt. Szeretnénk tíz fölé emelni az alapszervezet tag­jainak létszámát. Minden föl­tétele megvan ennek, amióta megnőtt a tekintélyünk. Saj­nos, érzékeny veszteség ért bennünket. Tavaly fölvettük a tanítót, a vb-titkárt, mind a kettőt el helyérték ... ARRA TERELŐDIK A SZŐ, hogy nyolc évvel ez­előtt még fehér folt volt Horvátkút a megye térképén. Azóta villanyt, kövesutat, buszjáratot, művelődési ott­hont, pártklubot kapott a fa­lu, megalakult a termelőszö­vetkezet. — S a fejekből is eltűn­nek lassan a fehér foltok — mondja Paróczai József vb- elnök. S már sorolja is, milyen változásokat ért meg 1962 óta. — Nem volt, ahol össze­jöhettek volna az emberek. Képzelje el, felnőtt emberek a pad tetején ültek az isko­lában, ha gyűléseztünk. Van itt a tanácsháza mellett egy kulipintyó faház, még ott is tartottunk gyűlést. S ma? Rendbe tettük a községhá­volt ez eredménytelen. Min­den munkánk elkészült. Az utcán lassan szétoszlik a köd. Napfény tör a szürke fátyol helyébe Q Az utcán eszembe jut a zárszámadó közgyűlés legelső felszólalója, Horváth József. Ezt mondta: — Nálunk az emberek ha­mar kimondják az ítéletet: ez a tsz nem lehet jó. De keve­sen gondolkoznak el azon, hogy mi az oka ennek. Mert az adottságok itt is megvan­nak, csak persze n°m 5*ven százalékos fogatkihasználásra kell törekedni. Mert. az peuz- be kerül, ha a lovak azért állnak az istállóban, mert a kocsisnak éppen más dolga akadt. Mi tehetünk azért a legtöbbet, hogy jövőre ne eny- nyit érjen a munkaegység. S ebben nagyon igaza van a tej kezelőnek. Mert Tarany- ban a vezetőség megtalálta a helyét. Érzi, tudja, hol szorít a cipő. De a problémákat csak a tagokkal együtt képes megoldani. — Ha ezen a tavaszon még jobban állnak neki a mun­kának az emberek, mint ta­valy — mondja az agronómus —, akkor előbbre lépünk. Ce azért azt is el kell ismerni, hogy egy év alatt sok-sok esz­tendő mulasztását nem lehet helyrehozni. Elrontani köny- nyebb valamit, mint megjaví­tani. Mi javítani akarunk, de a segítséget a tagoktól vár­juk hozzá. Kercza Imre sabbak a gyűlések, az embe­rek aktívabbak. Bizony föl kell kötnünk a nadrágot, ha pártnapot, tanácsülést tar­tunk, olyan kérdéseket ad­nak fel. — Érdekli a horvátkúti a- kat, mi történik a nagyvi­lágban, a faluban — állapít­ja meg Grübl László vb-tit- kár. Aztán a még meglevő akai- dályokról esik szó. — RÁJÖTTÜNK, hogy a tagjedöltfölvétel előtt beszél­nünk kell a feleségekkel is—* mondja a vb-elnök. — Miért? — Előfordult, hogy amikor tagnak akartuk fölvenni a tagjelöltünket — kilépett. Nem engedte az asszony, hogy maradjon. Szóval, ha ve­lük is foglalkozunk, nem ér meglepetés bennünket, nem üt vissza a bérmálásnál, egyébnél. Számba vesszük, hogy a hét párttagnak milyen meg­bízatása van. Kiderül, hogy többségük túl van terhelve munkával. Megkérdeztem, milyen meg­bízatást kapnak a tagjelöl­tek. — Növeli munkánk haté­konyságát, hogy mind a hár­man a termelőszövetkezetben dolgoznak. Legfőbb pártmun­kájuk a termelőszövetkezet megszilárdításának előmozdí­tása, a tagság jolitikai felvi­lágosítása, nevelése. Ezenkí­vül Tóth Vendel a Vöröske­resztet, Spilák József a sportkört segíti majd, Ne­mes József pedig a nőta­náccsal tartja a kapcsolatot — sorolta a párttitkár. A pártszervezet és a ta­nács vezetőinek legfőbb gond­ja az ifjúság nevelése, irá­nyítása. — Horvátkúton nem úgy van, mint más falvakban, in­nen nem hurcolkodtak el a fiatalok, zömük itthon ma­radt. Sőt, akik elmentek, azok is kezdenek visszaszi­várogni. Például Nemes Fe­renc az erdészettől jött haza kocsisnak, Szabó József a Pécsi Hőerőműtől rakodó­munkásnak a vontatóra. Hu­szonhét tagú a KlSZ-szerve- zetünk, csak az a baj, hogy Tóth János nevelő eltávozá­sa óta nincs megfelelő nép­művelőnk ... Pedig harcol­tunk érte, mégse hagyták itt... A kilincselésnek, a szenve­délyes mérlegelésnek az oka, hogy szeretnének utánpótlást nevelni a fiatalokból. S tud­ják, hogy nem megoldás, ha a túlterhelt párttitkár, a Marcaliban lakó Grübl Lász­ló foglalkozik a népművelés­sel. Egész embert kíván ez a terület. AKÁRHOVA KANYARO­DOTT a beszélgetés, min­dig visszatértünk az ütőké­pes pártszervezet megterem­tésének lehetőségéhez. Négy évvel ezelőtt öt tagja volt a pártszervezetnek. Most tíz van. Tekintélyük a további pártépítés záloga. Lajos Géza A Bárdibükki Állami Gazdaság központi gép­műhelyébe azonnal FÖLVESZ több éves gyakorlattal rendelkező Diesel­és mezőgazdasági gépszerelőket, kálmáncsa—lajosházai izemegységébe általános koYácsmestert. Jelentke zés a Bárdibükki Állami Gazdaság központi főmű­helyében. (3632) zat; művelődési otthont, part­klubot építettünk; tartalma-1

Next

/
Thumbnails
Contents