Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

fr a Századunk című tv-sorozat A NÉPMŰVELÉSI MUNKA MÓDSZERTANI KÖZPONTTÁ BESZÉLGETÉS A NÉPMŰVELÉSI INTÉZET IGAZGATÓJÁVAL Budán, a Corvin téren, az — Mit értsünk a televízióval egykori Budai Vigadó épületé- közösen kidolgozott népműve- ben^ székel a Népnevelési In- u&. munkdn? SeteUUniródon ’ jelentkezik - A televízió ma már jelen- egyik ^dnsa volt műsoron A az ország népmúvei^i éiTend- t6s helyet foglal el kulturá- jelem meg a Nyűvel« meí szereben, me^ehetosen ke e- ^ életünk vérkeringésében. lékletében, többször szóba ke­már1 a korszerű népműve- Nyilvánvaló a tennivaló: épí- rült a népművelési munkások ^ 7*^» teni kell a televízióm, ki kell szept^beri . értekezletén is ja. Igazgatójával Kiss Imre- aknázni a népszerűségét, amely propaganda^^lvilág^Ttó,6 ts- reí beszélgettünk az in ezet s lmokban kifejezve ma már mertető munka hiányában —■ mindennapos e y g g00 ezren fekjli tv-készüléket a nézők döntő többsége nem jelent! Tervezett közös soro- ismerte a sorozatot, egyszerű- , ,, en nem tudott vele mut kez­zatunkban a velünk reá. — Erdei Ferenc akadémi­kus nemrégiben kimutatta: a nagyüzemi földműveléssel mintegy százféle, addig java­részt ismeretlen szakma hono­sodott meg a mai falu életé­ben — mondja bevezetőül. — Megháromszorozódott vidéken szomszédos országok életét, hétköznapjait történelmét deni. Kiderült, hogy egy másik tv-műsor (a Nyomorultak) von­zotta őket a művelődési há­zakba ... Egy másik felmérésünk a gyöngyösi járásban folyik. Ott tizenhét községben az emberek az ipari munkásság száma; mutatjuk be a televízió sajátos irodalmi Ízlését vizsgáljuk a ami pedig az iskolázást illeti, eszközeivel (képekkel, filmek- Tudományos Akadémiával és ma már országszerte 70 ezren kei előadásokkal stbl mi De- az Országos Statisztikai Hiva- ^é^ésSOOOOOtelnőtt tallal karöltve. Ez a munka tanul evente a különböző es- . _ még tart, és az adatok feldöl­«tikban,^ tanfolyamokon. aU^ok, szellerm vefelkedok elöreláthatóan esz. Alapvetően változik tehát mu- stb.) tovább mélyítjük ezt az 7^ veltségünk térképe, s ennek anyagot Két éven át tehát ki- tendot vesz ma^d lgenybe • • - megfelelően változnia keü a merftö anyag m B - fejezte be tájékoztatóját a népművelési munkának äs. népművelők, a közönség ren- Népművelési Intézet igazgató- Ahogy nőtt, terebélyesedett (Jelkezesére. Ennek a párhuza- ^a" ez a munka — hogy néhány isméretteriesztő muniká- Bá,,os Tib®r dolgot említsek: megélénkült mcf ismeretterjesztő munka ____________________________ a kórusmozgalom, »belépett*« az a célja, hogy tíz- és a televízió stb. —, úgy váltó- százezrekben ápoljuk -továbbá zott az intézet szerepe, fel- bennünket övező országokhoz adatköre is Eleinte a műk«3- hlu&ÍB&&^ romboljuk velő csoportokra koncentrál- . , . ^ , * tűk erőinket. De ma már alig ^ előlieteket, a múlt karos van olyan területe a népmű- oro velésnek, ahova ilyen vagy — 1970-ben lesz felszabadu- olyan módon ne jutottunk vol- lásunk 25. évfordulója. Emlí- na el, sőt vannak egészen új, már, hogy ez az esemény még számunkra is föltérképe- jelenti munkájuk másik főbb zetlen • területek, például a rnozzanatát. népműveléssel kapcsolatos “ Az az elképzelésünk, hogy megfelelő tartalmú, színvonalú és jól szervezett bemutatókon, fesztiválokon szerepeljenek a műkedvelő csoportok. A fesz- amelyekkel mi is csak most ti válók évének akarjuk meg­próbálunk megbirkózni. Igazá- tenni ezt az évfordulót Ezzel bél azonban csak majd sok év kapcsolatban már elkészültek múlva, amikor intézetünk hi­Új könyvek Vagyim KOROM Andrejev: GYERMEK* Bár az emlékezés írója maga is jótollú irodalmár, ez az önélet­rajzi regénye elsősorban az apá­nak, Leonyid Andrej évnek állít maradandó emléket. Tulajdonkép­pen a nagy tehetségű apa bűvö­letében felserdülő fiú alázatos tisztelgése ez a mű. Megismerj ük belőle az első világháború előtti évtized Oroszországának irodal­mi életét, a forradalmi áramlatok harcát a maradisággal, az akkori könyvkiadás és újságcsinálás ku­lisszatitkait, a Nagy Októberi Forradalom napjainak feszült iz­galmait. Felbukkan az emléke­zésekben Gorkij, Bunyin alakja, a képzőművészeti és irodalmi irányzatok több ismert képviselő­je, a korabeli Szentpétervár és Moszkva szerkesztőségeinek, szín­házainak világa. Harsán yi János: MAGYAR SZA­BADSÁGHARCOSOK A FASIZ­MUS ELLEN Ez a dokumentumkőtet egyike az utóbbi idők legizgalmasabb ol­vasmányainak. Az élő történelem lehelete csap ki az egymás után következő okmányok soraiból; elénk vetíti a szégyenteljes Horthy-korszak időszakában ki­bontakozó ellenállási és parti­zánmozgalom önfeláldozó fegyver­tényeit, a Nógrádi- és Uszta-bri- gádok menetelésének izgalmas eseményeit, a Kiss János és tár­sai elleni hadbírósági tárgyalás drámai anyagát, az Európaszerte elemi erővel feltámadó ellenállási harc magyar részvevőinek tet­teit. A hiteles dokumentumok garmadáin kívül megrázó erejű, eddig ismeretlen fényképfelvéte­lek sora mutatja be az ellenállási küzdelem hőseit. hatásvizsgálatok, tudományos fölmérések, vatalosan is afféle népműve­lés-tudományi intézet lesz, ak­kor lesz tevékenységének alap­ja. A Művelődésügyi Miniszté­rium nemrégiben foglalkozott a Népművelési Intézet munká­a megyei tervek, meg is vitattuk ezeket, s kö­zülük a legjobbakat — elsősor­ban Baranya, Hajdú-Bihar es Szolnok megye terveit — köz­readtuk. Jó, újszerű ezekben a tervekben, hogy messzeme­nően alkalmazkodnak a mé­lával, s az erről szóló határo- gyék történelmi hagyomá- zat kimondja: »Az intézet 1957 nyaihoz, kiaknázzák a íolklor­óta folyamatosan az egész nép- lehetőségeket Továb­„ . ba azt értékeltük elsősorban, művelési mozgalom módszer- h0gy ezek a sikeres tervek sza- tani központjává vált. Tévé- kítottak a népművelési mun- kenységét a tanácsi intézmé- kának ezzel a gyermekbeteg- nyeken kívül egyre inkább se®eve*\ hogy rivalizálni, ver­............. , , . , senyezni akarnak a hivatásos i génylik a társadalmi es to- művészettel, a hivatásos mű­megszervezetek is.« Mit jelent vészekkel. Verseny helyett fo- közelebbről ez a módszertani kozottabban igénylik a hiva- tevékenység’ tásos művészek tanácsait, út­mutatásait stb. De azért is jól? Érthető, hogy a legkorsze- ezek a tervek, mert messze- rűbb módszerek kialakítására menően alkalmazkodnak a kö- kell törekednünk. Hadd említ, zönsegkapcsolat új formáihoz, vagyis már nem kizárólag a sek néhány gyakorlati példát. színpadi bemutatkozásra szo­— Mi a helyzet az intézet tudományos tevékenységével? A népművelési munkában la- "ntkoznak, hanem komplex mó- valy egy nagyobb periódus zá dón (klubfoglalkozás, családi rult le, amely hazánk felsza- ünnepségek, ismeretterjesztő badulásánaJt 20. évtadalb). közé csoportosította a tenmva- fejadaitát. lókat. Ezzel egyidejűleg hozzá­kezdünk a népművelési mun­ka következő ötesztendős, át- _ A fölmérések hatásvizs. fogó programjának kidolgoza- gálatok hozzátartoznak min- sához. A sok apróbb esemé- dennapos munkánkhoz, nem nyék helyett ezentúl két na- boldogulnánk nélkülük. Az gyobb eseménycsoportot állí- utóbbi időben megvizsgáltok tottunk munkánk középpont- például a televízió ismeret- jába. Szomszédaink címmel az terjesztő munkájának hatását: év végén indul a televízióval tavaly november 21-én 103 közösen megrendezendő és két művelődési otthonban látogat- éven át tartó sorozatunk. A tunk el. Megállapítottuk, hogy másik ilyen főbb keret peiig a televízió hasznos, fontos is-- a hazánk felszabadításának meretterjesztő műsorai nem négy« •’ ' ’ ■ évfordulói á- érik el azt a hatást, amelyet val eg; ;:er .g : » Kulturális meg- megérdemelnének. A szóban mozdulások lesznek. forgó este például Varga Imre: U! gyan keresheted a nagybátyámat a ré­gi tanyában, nem leled meg. Sem Árnál nénémet, János bátyám hajlott hátú, fátyolosán látó, hűséges hitve­sét. A szövetkezet központjában ta­lálhatsz rájuk, egy nagyobbacska nyári konyhában. Ott élnek. S ha kérded Jéna Já­nost, miért nem laknak már a tanyán, hi­szen áll, semmi baja, elvégre ott töltötték le éveiket gyermekkoruktól életük alkonyodá- sáig, mézet és ürmöt elegy megkóstolván, csak legyint. Igaz, szemén ott bujkál az a régi, huncutkás fény most is. Ügy tetszik ebből, bizakodása rendíthetetlen. És elmond­ja mindenkinek. Mert olyan cerberus szemem van, azért! Tudjátok, Lipcsei László, a mi elnökünk mondta nékem: Magának, Jani bácsi, olyan szeme van, akár a cerberusnak. Már enge­delmest, elnök elvtárs, én honnan tudjam, ki az a cerberus vagy mi. Hát, mondta, az egy háromfejű lény, kinek rettenetesen éber szeme van, aki előtt nem lehet ellógni, vagy ellógatni semmit, senkit. Nem mon­dom, mióta én vagyok a Miénk Tsz éjjeli­őre, azóta nem is kelt lába semminek se. A központból se, a környező földekről se. Kummányit se hunyom le a szemem. Reg­gelig ébren vagyok, kérem, kevés alvással eltelek, s ami fő, éjjel tán jobban is látok, mint napvilágon. Ezért hozott el a lábunk a tulajdon ta­nyánkból is. A cerberus szemem miatt. Tu­dod, Matyi fiamék laktak velünk az öreg ta­nyában. Matyi fiam csöndes, szava alig hal­latszik, de ha egyszer elönti a méreg, akkor nincs előtte megállás. Ebben Árnál nénédre hasonlít. Jöttek ezek az őszi szántások, be­takarítás, miegyéb, hát egy traktorosnak ilyenkor annyi a tennivalója, hogy aludni se igen ér rá. No de itt van ez az én dögö- nyözős menyem, ez a Tóth Zsuzska! Ezt ám naponta meg kell ápolni, Matyi fiam pedig ilyenkortájt nem sokat ád az effélékre, örül, ha — mint mondtam — alhat eleget. No, hogy kurtán soroljam, feltűnt az én cerberus szememnek, ha sötétedik, s Matyi fiam nincs odahaza, ez a Zsuzska átsurran a szomszéd tanyára. Tudod, ki lakik ott, egy özvegyen maradt, már ötven felé közeledő ember. Ejnye, morfondíroztam, azt azért mégse nézhetem, hogy ez a türelmetlen Zsuzska odakozmálja a vacsorát. Egyszer aztán elkaptam a szoknyáját, amint a ten­geritábla végénél kocogott a tanya felé, azon nyomban, ahogy a szomszéd föleresz­tette jelzésként a kútostort. Mondom neki: »Te Zsuzska, a hétszázát, vigyázz te, nehogy hézag legyen. Mert ha a fiam megsejti, hogy te idegen munkaerőt foglalkoztatsz a háztá­jitokban, akkor....« Nem szólott semmit, csak vállán rántott kettőt, s visszaszaladt. Bolond fejjel megsúgtam Matyinak, tartsa szemmel a menyecskét, mert... No, Matyi fiam amilyen, minden magyarázat nélkül meglazsnakolta a menyemet... Végén is a fiam állt elő: »Édesapám, jobban tenné, ha a békesség okából elmennének lakni Gábor öcsémékhez.« Mit csináljon ax Hyen öreg emberpár? Tudtuk, hogy Gáboréknál üresen áll egy szobácska a konyha mellett. Megbeszéltük, odavittük a holmit Egylovas szekérrel meg­tehettük, nem sok mindenünk maradt a két gyerek kjházasítása után. Fogózkodj meg, mert Gábor fiam kedves élete párja, a bi­zonyos szavanincs, fehér bőrű Nagy Fruzsi­na, alighogy megmelegedtünk, egyik estefe­lé, amikor éppen fésülködtem, hogy megyek éjjeli szolgálatra, odaállt mellém, csípőre vágta a kezét, s olyan hangon, amilyet én még nem hallottam tőle, rákezd te: — Na, édesapám, mondok én is magának valamit. Aztán itt minálunk ne járogassa a szemét, főként ne a száját, mert annak itt is csak maga issza meg a levét, kedves édes­apám. Mert ha egy szót is szól az én Gábo­romnak, evvel a két kezemmel;.. Csak azért mondom, miheztartás végett! Most pe­dig, ha keresne az én uram, tessék neki megmondani, hogy elmentem szülői értekez­letre ..; Mindjárt másnap reggel szót értettem Lip­csei Lászlóval, az elnökünkkel, aki aztán életfogytiglani használatra ideadta ezt a nyári konyhát. Kocsit is mindjárt kiparan­csolt, így még aznap délelőtt hurcolkodtunk. Fruzsina látta dz egész jövés-menést, de ahogy én nem szóltam, ő se egy betűt. Tisz­tában volt vele, hogy én is tisztában va­gyok ővele. Meg hogy mosolygok rajta. Ha öregember vagyak is, de megtörni nem en­gedem magam igaztalan dolgokban.-gy aztán két hónapja itt éldegélünk Amál nénéddel. Tegnap délután beállí­tott Lipcsei László, az elnökünk. Szét­nézett, majd ahogy rágyújtott, akkor mondta csöndesen: »Megszokták már, János bátyámék? Azt hiszem, jó lesz vele sietni.« Felkaptam a fejem: Miért? Tud ta­lán valamit? Csak csóválta fejét, ő nem. Én aztán mondtam a magamét. Amoda vinne engem a lábam mindig. Aztán az eszem mindig ide parancsol. Nehezen búcsúzik már az öreg a megszokottól. Erre ő: »Tudja, Jóna bácsi, maga ne is búcsúzzon a meg­szokott életétől, egyenességétől. Én mondom, nem sok víz főijük le a Körösön, valamelyik fia üzen majd magáért. Nem szeretik az igazságot, tudja, de elébb-utóbb maguk jön­nek rá, hogy legjobb mégiscsak az. Az egye­nes üt. A családban is meg — odakint is. Ért maga engem. Cerberus szeme van magá­nak!« Lehet is benne valami, hallod. Képzeld, már ma reggel, munkába menet közb-.n be­állított hozzám Gábor fiam. Kalapgyűrögetve annyit hebegett, hogy az unokája, édesapám erősen látni akarja magát. De nem érkeztem el hozzájuk, mert alig húzta be az ajtót, be­kopogott egy tekintélyes ember. Biztosan is­mered, idevalósi, Futaki Gergely. Autóval jött, teheti, mert ő annak a nagy állami gazdaságnak az igazgatója. Hívott, menjek el hozzájuk. Náluk is elkelne egy ilyen jó­szemű ügyelő ember. Nem tagadom, jóval többet ígért, mint amennyit a mi téeszünk adni tud. De nem mondtam neki igent. Lel­jenek csak maguk közül cerberust. Akad ott is biztosan. Nincs igazam, mondd? I Tíz év—200. szám 1957-ben jelent meg az első Szovjet Híradó. Azóta minden hónapban kétszer jut el az olvasókhoz. Az idén január első vasárnapján ke­rült az újságárusok polcaira a tizedik évfolyam első pél­dánya. Február 20-án lát napvilágot a szerkesztők gon­dos munkája nyomán a 200. szám. A szerkesztőségben talán a megszokott »slussz« han­gulatnál is nagyobb az iz­galom. Hiába, a születésnap még egy képeslap életében is jelentős esemény. A mélynyomásos, színes, szép kiállítású Szovjet Hír­adó fejlődésén keresztül is lemérhető egy kicsit a szov­jet és a magyar nép barát­ságának fejlődése, elmélyü­lése. A lap a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság orgánu­ma. 1957-ben mindössae öt­ezer -i példányban jelentek meg, ma már szilárdan tart­ják a százezres példányszá­mot. Érdemes megemlíteni, hogy csupán előfizetésben több mint 20 000 Szovjet Híradó talál gazdára, a töb­bi pedig az újságárusok, az MSZBT propagandistái útján jut el az olvasókhoz. A sta­tisztikák szerint különösen az üzemekben és vidéken je­lentős az olvasótáboruk. Alekszej Korzin főszer­kesztő már magyarul vála­szol, hiszen a folyóirat egyik alapító tagja esztendők óta Budapesten dolgozik. Mun­katársad, Sárközi Gyula fe­lelős szerkesztő és Kovács László olvasószerkesztő már az első lapnál is bábáskod­tak. 28 oldalon helyet kap minden érdekes esemény^ ami összefügg a szovjet em­berek életével. Rendszeresen beszámolnak a szovjet tech­nika, tudomány fejlődéséről, eredményeiről, a kutatások­ról. A magyar turisták, hi­vatalos személyiségek á Szovjetunióba tett látogatá­saik után élménybeszámo­lóikkal gyakran jelentkeznek a Szovjet Híradó hasábjain. Az APN hírügynökség moszkvai szerkesztőségéből érkezik az anyagok nagy ré­sze; jelentős emberek nyi­latkozatai és újságírók ri­portjai teszik érdekessé a la­pot. Népszerű a színes, re­produkciós melléklet, amivel minden számban az olvasók­nak kedveskednek. Most, a 200. szám megje­lenése alkalmából mi is — az olvasók és a magunk ne­jében — szeretettel köszönt­jük Laptársunkat

Next

/
Thumbnails
Contents