Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
SOMOGYI N ÉPLAP 4 Vasárnap, I960, január 3C A SZILVID© UVIEG MÖGÖTT ■ i Amikor a tanulóvezető először ül volán mellé, egy kicsit elszorul a szíve. Vajon engedelmeskedik-e a jármű, nem rohan-e belé a szembejövő gépkocsi, nem lép-e eléje valaki a járdáról? — gondolja, és ilyenkor érzi igazán, menynyi veszély leselkedik az országúton a gépkocsivezetőre. Amikor elmagyarázzák neki, hogyan kell vezetni, akkor pedig még az a kis bátorsága is elszáll, ami volt. Megteszi az első mozdulatokat, remegő lábbal benyomja a tengelykapcsolót, ügyetlenül keresi a sebességváltó kar indulási helyét, reszket a keze a lámpaláztól, szíve a torkában ver... És ekkor megszólal egy hang: »-Nyugodtan, barátom'-« Az oktató hangja ez. Az oktatóé, aki elmondja, hogyan kell megjegyezni azt a sokféle mozdulatot, amire a gépkocsi vezetéséhez szükség van. Lő- ■ ■ rincz József, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség oktatója igen sokszor elismételte már, mit kell tudnia, mire kell vigyáznia a gépjárművezetőnek. És hogy jól adja át tudását, azt bizonyítja: azok, akiket tanított, jól szerepelnek a nagyon nehéz vizsgákon. Hogy szereti és lelkiismeretesen végzi munkáját, azt a baleset- mentes közlekedésért kapott aranyjelvény is bizonyítja. 500 000 kilométert tett meg baleset nélkül — oktatás közben. Lőrincz József két dologra ügyel nagyon munka közben. Először arra, hogy a tanuló nyugodt legyen. Izgatott, ideges embernek nem szabad volán mellé ülnie. Ezért legfontosabb feladatának tartja a tanuló önbizalmának növelését. Szerinte a második legfontosabb fe’ lat elsajátíttatni a tanulóval azokat a mozdulatokat, amelyeket vezetés közben végeznie kell. A gépkocsivezetés nagyon bonyolult, összetett mozgást, nagy koncentrálást kíván. A forgalom, az útjelző táblák állandó figyelése közben kell néha egyszerre négyöt mozdulatot is megtennie. Ezeket a mozdulatokat nehéz szinkronba hozni. Sokat kell vezetni, gyakorolni, hogy sikerüljön. Lőrincz József T-jelű kocsija bujkál a reggeli ködben, s nemegyszer az esti sötétben is rója a város utcáit. Ha kell, túlórázik. Nem gépiesedik el. Munka közben azon is gondolkodik, hogyan lehetne az oktatást még korszerűbbé, jobbá tenni. Nemrég Budapesten egy tanácskozáson javasolta, engedjék meg, hogy a tanulóvezetők megfelelő környezetben túlléphessék a 60 kilométeres sebességet. Szerinte jobb, ha a nagy sebességhez idejében hozzászoknak, így megismerik a nagy sebesség közben fellépő fékhatást. Kevésbé fordulna elő, hogy az újdonsült gépkocsivezető 70—80 kilométeres sebességgel száguldó autójával beleszalad az előtte álló járműbe fékezéskor. Jó munkájáért anyagi és erkölcsi elismerésben részesül Lőrincz József. De neki a legnagyobb örömet az szerzi, ha a tanulóvezető a kétórai utazás után szerencsésen visszaér kiindulási helyére. Hiszen ez azt jelenti, hogy tanítványa sok veszélyt hárított el, izzasztó munkát végzett, s új tapasztalatokkal gazdagodott. Szegedi Nándor Szép eredménnyel zárta a múlt évet a nágocsi Új Hajnal Tsz 16 062 forint az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés (Tudósítónktól.) A járási szakemberekből álló bizottság felülvizsgálta és megerősítette a nágocsi termelőszövetkezet zárszámadását. Az adatok szép eredményekről tanúskodnak. Az Űj Hajnal a múlt évet 5 669 000 forint bruttó jövedelemmel zárta. Ebből a tagok részesedésére 4 112 000 forintot — az előző évinél 731000, a tervezettnél pedig 946 000 forinttal többet — fordítanak. A munkaegység értéke 38 forint— a prémiummal együtt pedig 42,50 forint —; ez jóval meghaladja mind a tervezettet, mind az előző évit. Ennek megfelelően az egy dolgozó tagra jutó részesedés 16 062 forint. Ez az előző évinél 3901, a tervezettnél pedig 3695 forinttal több. A közös gazdaság tiszta vagyona egy év alatt 812 000 forinttal gyarapodott, s már 12 255 000 forintot ér. A megerősítő bizottság jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki a termelőszövetkezet tagságának és vezetőségének a múlt évben végzett munkájáért. Az eredmények fokozását javasolta, hogy egyrészt a munkacsúcsok idején a továbbiakban még jobban szervezzék meg és kellő időben végezzék el a munkákat, másrészt az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a talaj termőerejének növelésére. Tavaly ugyanis a szántóterületnek csali 17 százalékát trágyázták meg. Új könyvek a pódiumon Felolvasóest-sorozatot indít holnap a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár. Havonta egy alkalommal a Csiky Gergely Színház művészei szemelvényeket mutatnak be a könyvtár legújabb szerzeményeiből. Hétfőn este 7 órakor Bűrös Gyöngyi, Fonjó István és Kun Vilmos Capek, Illés Endre, Kassák, Mauriac és mások műveiből olvasnak fel részleteket. „fia pen úgymond, hadd legyen per!'* Hogy hová ragadja él az embereket a rosszindulat, a kicsinyesiség és az önzés, jó példa rá az a fülemüleper, amelyet járásbíró barátomtól hallottam. Először talán bemutatom a fölperest és az alperest. Az előbbinek jó szakmája van, mindennapi borravalóval, állásban van a felesége is, házrészt vettek nemrégen, s most adják be igényüket gépkocsira. Nevezzük talán Kovács Lajosnak a fölperest. Az alperesnek nemrégen halt meg a férje, szerény özvegyi nyugdíjából éldegél. Ahogy mondják a járási székhelyen, segítségre szoruló, elesett ember az ebben az írásban Simon Józsefnénak elnevezett özvegy. Hogy mi szülte a pöröökó- dést? Még leírni is restellem (a fölperes helyett is szégyellem magam), de hát ezt a tényt nem kerülhetem meg. A vécépucolás. Százötven forintba került ugyanis, és Kovács Lajos ötvem-ötven forintot kért a másik két tulajdonostárstól. Simonné sokallta az összeget, felajánlotta, hogy harminccal hozzájárul a költségekhez. Kovácsék azonban nem érték be ennyivel, amikor a postás meghozta a pénzt, rögtön visszaküldték az özvegyasszonynak. S itt kezdődik a fülemüleper, ha nem is a madárfüttyért, hanem tíz (nem sajtóhiba, valóban ennyiről van szó!) forintért. Valójában Kovács Lajos húsz forintért szállt perbe az özveggyel, de hát tíz forintot kifizetett illetékre, amikor beadta a keresetei Hosszadalmas lenne az ügy minden stációját nyomon követni, ezért csak egy kis statisztikát közölnék, há- jnyan foglalkoztak.az üggyel. Először is az állami közjegyző, aztán a járásbíró, továbbá négy ülnök (két tárgyává lást tartottak a járásbíróságon). Közreműködött még két jegyzőkönyvvezető is. Hogy pontos legyen a lista, hozzáteszem, bekapcsolódott a perbe egy másik járásbíróság is (egy bíró, egy jegyzőkönyvvezető), ugyanis itt hallgatták ki a fölperes egyik tanúját. Kilenc ember, temérdek akta, levelezés, idő, de hát minden állampolgárnak joga, hogy a bíróságon keresse az igazát! Hogy megnyugtassam olvasóimat, a tárgyaláson minden jóra fordult, nem a jómódú Kovács családnak, hanem a szegény özvegyasz- szonynak adtak igazat, ugyanis neki a tulajdonosi hányadnak megfelelően háromszor kevesebbel kell hozzájárulnia a tisztításhoz, mint a fölperesnek és a másik tulajdonostársnak. Még a felajánlott harminc forintnál is jóval kevesebbet. Ebbe viszont Kovácsék nem nyugodtak bele, a második tárgyaláson a fölperes felesége odavágta a járásbírónak: — Soha sem nyugszom bele ebbe a döntésibe, föl- lebbezek! Azt talán fölösleges ecsetelnem (mindenki elképzelheti ezek után), milyen tekintetet vetett a pert megnyerő elesett kis özvegyasz- szonyra. Ha varázserő szállt volna a szemébe, rögtön megsemmisítette volna az ellenfelet. Hogy a tízforintos ügy eljut-e a megyei bíróságra, nem lehet előre megmondani. Én legalábbis reménykedem benne, hogy Kovácsék jobb belátásra térnek, s békén hagyják az alperest. De ha nem így lenne, remélem, a bíróság ismét fölteszi a kérdést: Vajon mikor szűnnek, meg végre az időt és energiát rabló fülemüleperek? Lajos Géza Opt Luna, Bea, ima és társai A z árkádok alatt csak- nem egy órája sodor a hömpölygő emberáradat. Néha nekem csapódik valaki, aztán bocsánatkérésfélét mormogva továbbáll. Szavait nem értem, csak az elnézést kérő arc sejteti, hogy nem akarva tette. Ahol vége sza— Fontos ez? — kérdi visz- sza, miközben gyanakodva végigmér. Látom rajta, hogy menne már, felkínálom, hogy elkísérem egy darabon. Ahogy sétálunk a széles sugárúton, fölenged előbbi bizalmatlansága. ő kezdi el az abbamaradt beszélgetést: AZ ÜZLETELŐ kad az árkádoknak, elém áll egy ember. Csomagokkal van tele a keze, kitérni sincs időm, már mondja: — Der cigaretta. S az orrom alá dug egy doboz Fecskét. Látja, hogy váratlanul ért a kínálása, még valamit motyogni akar hozzá németül, de sehogy sem áll össze a mondata. — Mennyit kér érte forintban? — Hát maga tud magyarul? — Egy keveset. — Mióta él Németországban? — Egy hete. Hát maga? — Három napja jöttem, — És nincs márkája? — De van. Csak hát azt mondták otthon, hogy itt jó áron el lehet adni a Fecskét. Hoztam néhány dobozzal. — Mennyit? — Mit lehet itt jól eladni? — Fogalmam sincs róla. Otthon nem tájékozódott? — Azt mondták, a cigaretta megy, de sokallják érte még a két márkái is. — Maga megvenné nyolc forintért? — Ha bolond volnék. — Merre járt eddig? — Az utcán meg az áruházakban. — És mit vett? — Még semmit. Eladni akarok. — Mit hozott még? Egy padra invitál. Lehetetlen színű zsinórokkal fonott üres üvegeket mutat. Azt mondja, van belőle vagy hat, de még senki sem vett tőle. — Milyen érzés idegen embereket leszólítani az utcán? — Nézze, uram, én nyolc napra jöttem ide. Abból ha négyet üzleteléssel töltök el, négyet pedig vásárlással, akkor nekem megérte. Hogy milyen érzés? Elmegyek, és soha többet nem látnak. Mit bánom én, hogy mit gondolnak rólam! Megint bezárkózik. — Igyunk meg egy pohár sört. — Majd otthon. Ott forintért adják. — Én hívtam meg. — Akkor rendben van. A beszélgetés egy vendéglőben folytatódik. A második pohár után ismét faggatni kezdem: — Mikor vett utoljára alkalmi árustól akármit is otthon az utcán? — Soha, uram, soha! Van nekem olyan keresetem, hogy akár a legelőkelőbb áruházban is vásárolhatok. — Akkor nem ériem. — Dehogynem érti! Amit innen viszek, az külföldi holmi. — Mit gondol, milyen véleménnyel van magáról, akit leszólít? — Miért, talán tudja, hogy ki vagyok? — A cigaretta elárulja, hogy magyar. — Na és?! Mondtam már, hogy egy hét múlva itt sem vagyok. — Maga elmegy, de jönnek mások. — Az engem nem érdekel. Ügy látszik, provokációnak vette utolsó megállapításomat, mert többet nem szólt. Kercza Imre Útban az első folyékony mosószer — Kukorica- csírából, paradicsommagból étolaj A háziasszonyok számára az új esztendő néhány újdonsággal kedveskedik. Számos újítás született a laboratóriumokban: háztartási szerek, az élelmezést javító új gyártási módszerek. Valójában nem jelentősek, azonban könnyítik a második műszak kásebb-na- gyobb terheit. 1958-ban kezdődött hazánkban a szintetikus mosószerek gyártása, s ma már vetekszenek a külföld gyártmányaival. A Növényolajipari és Mosószert Gyártó Vállalat új szerei: az Optima, a Bea és a Luna tulajdonképpen a Rapid, a Rádión és a Tisztaság- por megjavított utódai. A Luna nemsokára, a Bea azonban csak az év harmadik negyedében kerül piacra. Ugyanekkor a kutató dolgozók máris újabb anyag előállításán kísérleteznek. A leendő »csecsemőnek« már van neve is: Unimo. Ez lesz az első magyar gyártmányú folyékony mosószer. Az étolajipar is gondoskodott meglepetésről. Üj csomagolásban hozza forgalomba az étolajat Nem kell ezután bajlódniuk, mérgelődniük a háziasszonyoknak az olajosüvegekkel, amiket szinte lehetetlen teljesen kimosni, s az üvegbeváltó rendszerint visszadobja. Az olaj átlátszó, háromnegyed literes PVC-fóliákban kerül majd forgalomba; kifolyónyílása újból befedhető, tehát higiénikus, praktikus. Az olaj hűvös helyen több hónapig is friss marad. A tervek szserint az új csomagolás az év harmadik negyedében jelenik meg a piacon. A Rákospalotai Növény- olajgyárban két újfajta olajjal is kísérleteznek. A tudományos munkatársak paradicsommagból és kukoricacsírából akarnak olajat sajtolni és étolajjá feldolgozni. Mindkettő vitamindús, kellemes ízű; változatosságot jelentene a nálunk még gyér olajválasztékban. A Békéscsabai Konzervgyár Olaszországból beszerzett tésztagyártó gépsoráról már tudunk, s arról is, hogy rövidesen megindul itt a próbagyártás. A tervek szerint egyelőre 500 vagon tésztát állítanak elő a legkülönbözőbb fajtákban. A Kner-nyomda készíti az újszerű csomagolódobozokat, amelyekbe a szálas tészta kerül. Színesek, tetszetitek, s főképpen megszűnik a panasz: »Nem elég, hogy a spagetti csupa törmelék, még ki is hullik a csomagolás eresztékein.« A többi tésztafélének is gondosabb lesz a csomagolása, a margarint pedig kasírozott fóliában fogják adagolni, s így levegőmentesen tovább marad friss, használható. A már beharangozott és várt Bébiétel próbagyártása megkezdődött a Gyümölcs és Főzelékkonzerv Gyárban. Az első szállítmány 10 vagon lesz, a kelendőség szabja meg a további gyártás mennyiségét. Az Élelmezéstudományi Intézet anyakönyvében a csinos címkével ellátott fémdobozos babaételek az 1—10 számot kapták. Ezek az ellenőrző számok. A paraj-, a sárgarépa- és a zöldborsó krém — van, amelyik hússal ízesített — a legszigorúbb felügyelettel készül. Kitűnő az ízük, s a még zárt doboz fölmelegítése és kinyitása után nyomban fogyasztható S. E. 1966. FEBRUAR FF MEZOGAZDASAGI KÖNYVHÓNAP Vásároljon könyveket a földművesszövetkezeti könyvesboltokban és bizományosoknál. (3568)
