Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
flLÁG PROLETÁR] AJ. EGYESÜLJETEK] Ara. 50 fillér «Hl. ÉVFOLYAM 23. SZÁM * PÉNTEK, 1966. JANUAR 28. Szükség Tan a téglára (3. o.) A piros ruhás menyecske (5. o.) Hasznot hajtó foglalatoskodás (6. o.) ! , INTEZE i 's Jfri .. ■ “;<V 1’ AZ 1966. ÉVI ÁLLAMI KOLTSEGVETESROL SZ0L0 TÖRVÉNYJAVASLAT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT Csütörtökön délelőtt II órakor összeült az országgyű- Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizott- lés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Köz- ság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány ponti Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a fórra- tagjai. dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gás- A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti pár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP diplomáciai képviseletek számos vezetője. A ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Szabó József Somogy megyei képviselő lemondott mandátumáról, és a megüreserett képviselői helyre Gombaszögi Jenő soron következő pótkép- viselőt behívta. A lemondás folytán a honvédelmi állandó bizottságban egy hely megüresedett. Vass Istvánná javaslatára az országgyűlés egyhangúlag Molnár György Szolnok megyei képviselőt választotta meg a bizottság tagjává. Bejelentette as országgyűlés elnöke, hogy Klujber László interpellációiát — amely a legutóbbi ülésszakon hangzott el, s az arra adott választ az országgyűlés nem fogadta el — az ügyrend 15. paragrafusa 5. bekezdése alapján tanulmányozásra és tárgyalásra kiadta az ipari bizottságnak. A bizottság az interpellációban felvetett kérdés tanulmányozását még nem fejezte be, ezért ezzel kapcsolatos jelentését későbbi időpontban terjeszti az országgyűlés elé. Vass Istvánná ezután arról tájékoztatta « képviselőket, hogy a forradalmi munkás- paraszt kormány megbízásából dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az elnök a benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra kiadta az ország- gyűlés állandó bizottságainak és szétosztotta a képviselők között. Az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéről szóló jelentését — az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — a képviselők között ugyancsak szétosztotta. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután Vass Istvánná javaslatára az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s megtartotta költségvetési expozéját. Dr. Tímár Mátyás beszéde Az 1965-ös évvel lezárult a második ötéves terv időszaka — kezdte beszédét Tímár Mátyás. Az eltelt öt év jelentős fejlődést hozott a gazdaságban. Az ipari termelés 47 százalékkal emelkedett, a mezőgazda- sági — a megelőző öt év átlagához képest — mintegy 10 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom 30. az összlakosság egy főre jutó reáljövedelme 20 százalékkal nőtt. A legjelentősebb tényező ez utóbbiban a munkások és alkalmazottak számának gyarapodása mintegy 400 ezer fővel, ami jelzi a társadalmunkban végbement hatalmas méretű átré- tegeződést. Szerepet játszott a reáljövedelem emelkedésében a közvetett juttatások bővülése is. Nem kedvező, hogy az életszínvonal növekedésén belül, a teljesítményekkel szorosabban összefüggő reálbérek emelkedése csupán 8 százalék volt. A második ötéves terv folyamán hatalmas beruházási programod hajtottunk végre — mondotta, majd így folytatta: A második ötéves terv időszakában közelebb jutottunk társadalmi és gazdasági céljaink realizálásához, de elképzeléseinket nem valósítottuk meg maradéktalanul. Űj problémák jelentkeztek az ipar területén. Az 1956 utáni években a gazdaság rekonstrukciója jól haladt és előbb fejeződött be a tervezettnél. A rekonstrukció viszonylag egyszerűbb feladatának befejeztével isimét előtérbe kerültek a fejlesztéssel kapcsolatos bonyolultabb kérdések. Ezek közül a legfontosabb, hogy — a gazdasági egyensúly és az optimális lejlődési ütem biztosítása érdekében — a beruházásokat a belföldi szükségletek és a fizetési mérleg szempontjából legfontosabb területekre koncentráljuk. E téren nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni. Nem javult eléggé a termékek minősége, nem szélesedett kellően az export, a gazdaságosság sok helyütt háttérbe szorult a mennyiségi feladatok mögött Az indokoltnál nagyobb mértékben nőttek a készletek. A gazdaságirányítás rendszere nem biztosította Dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter beszél. eléggé a vállalatok önállóságát, azt, hogy a döntés joga és a felelősség ott érvényesüljön, ahol az a legindokol tabb. A mezőgazdaságról elmondotta, hogy bár az átszervezés alatt és után is emelkedett a termelés, javult a munka szervezettsége, mégis túlzottnak &i- zonyult a termelés emelésének tervezett üteme. Minthogy a nemzeti jövedelem felhasználási oldalán a következtetéseket nem vontuk le időben, ez feszültségek forrásává vált. A nagy átalakulás jó előkészítéssel és kedvező légkörben folyt le, de az átszervezéssel járó problémák: a nagyüzemi termelés megalapozásának folyamata, a termelőszövetkezeti vezetés személyi feltételeinek kialakulatlansága, egyes tisztázatlan gazdaságirányítási kérdések (így például az árrendszer) lassították a fejlődés ütemét. E problémák újszerű megoldásokat követeltek, melyeknek objektív feltételeit, legkedvezőbb formáit azonban egy-két év alatt nem volt lehetséges kialakítani. Az említett okok következtében a nemzeti jövedelem az ötéves terv utolsó évében, a tervezett 36 százalékkal szemben csak 25—26 százalékkal volt magasabb az 1960. évinél. Ugyanakkor a fogyasztás és a felhalmozás nem igazodott eléggé e változáshoz, ami külkereskedelmi mérlegünket kedvezőtlenül befolyásolta, A nemzeti jövedelem-kiesés nagyobb része a mezőgazdaságnál jelentkezett, a további rész az iparban, aminek oka elsősorban az önköltségcsökkentési feladatok nem teljesítése volt. Ez utóbbi, 5 év alatt — az eredeti tervhez viszonyítva — 9—10 milliárd forint bevételi kiesést okozott az államháztartásban. A fejlődés nagyobb ütemét lehetővé tevő módszerek és eszközök kialakítására számos intézkedés történt már a tervidőszak első eveiben ;s, majd 1964-ben a problémák szélesebb körű felmérése és a Központi Bizottság decemberi határozatai alapján. Nyilvánvaló azonban, hogy az említett kérdések nem olyanok, amelyek könnyen megoldhatók. Szükségessé vált a tapasztalatok alapján, gazdaságirányítási rendszerünk szélesebbkörú elemzése és átfogó reformjának kidolgozása, az iparosítás magasabb fokának és a szocialista mezőgazdaság követelményeinek megfelelően. Ezt tűzte napirendre a Központi Bizottság 1965-ben. E reform mellett jelentős tényező gazdasági fejlődésünk biztosításában a távlati tervek elkészítése, az optimális fejlesztési arányok kimunkálása. a harmadik ötéves terv kidolgozása. Mindennek tükrében kell megítélni az elmúlt évet, az 1966-os népgazdasági tervet és a költségvetést is. Ti már Mátyás ezután megemlítette, hogy az állami vállalatok jövedelmei összességükben megközelítik a tervezettet. majd arról beszélt, hogy a kiadások területén a költségvetésből finanszírozott beruházások elmaradtak a tervezettől, a vállalati forrásokból megvalósított beruházásoknál viszont túlteljesítés volt. Eredménynek tekinthető, hogy a befejezett létesítmények száma nőtt. Míg 1964-ben 250, addig a múlt évben mintegy 300 jelentősebb beruházás fejeződött be. A költségvetés termelőszövetkezeti kiadásai között bizonyos átcsoportosítás következett be. Hosszú- és közép- lejáratú hitelek összege az előirányzottnál alacsonyabb volt, míg az elemi károk következtében fellepő szükségletek többletkiadásokat vontak maguk után. A szociális kérdésekről szólva elmondotta, hogy a tervben és a költségvetésben előirányzott családi pótlék és nyugdíjemelés is megtörtért, éves kihatása összesen 770 millió forint. A lakosság pénzbevételei összességükben az előirányzatnak megfelelően alakultak. A takarékbetét-állomány az év során 3,5 milliárd forinttal növekedett Tímár Mátyás ezután az 1966. évi költségvetésről beszélt, elmondotta, hogy az 1966. évi népgazdasági terv fő célja a termelés és a gazdaságosság növelése mellett a népgazdaság egyensúlyának szilárdítása. Ennek érdekében a terv az iparban mérsékelt, 4—6 százalékos termelésfejlesztést tartalmaz, s előtérbe helyezi a minőség javítását, a műszaki fejlesztést, az export fokozását, a jobb készletgazdálkodást. A tervezett költségszint-csök- kentés átlag 0,5—0,6 százalék. Az állami építőipar feladata 2,5 százalékkal nő. A közlekedés áruszállítási teljesítménye 5 százalékkal bővül. A mezőgazdasági termelés 1965. évi várható eredményeihez mért növekedése 5—5.5 százalék, ami az elmúlt évek átlagos fejlődési üteménél magasabb ugyan, de az 1965. évi alacsony zöldség- és gyümölcstermés miatt reálisnak tekinthető. A mezőgazdasági felvásárlása árak emelése csak részben szolgál a közvetlen személyi jövedelem növelésére, s minden bizonnyal ösztönzőleg hat a termelésre. Az ipari és mezőgazdasági termelés alakulásával összhangban a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékkal haladja meg az előző évit. A költségvetés bevételeinek mintegy 80 százalékát az állami vállalatok befizetései nyújtják, amelyek 76 milliárd forintot tesznek ki. Számolunk azzal, hogy a munkaszervezési intézkedéseket, amelyeket vállalataink 1965 folyamán megkezdték, tovább fejlesztik. Meg kell akadályozni az adminisztratív létszám növekedését. Nagyobb figyelmet kell fordítani — elsősorban a kohó- és gépipar területén — az anyaggazdálkodásra, az anyagfelhasználásra. A népgazdaság beruházásainak összvolumene 1966- ban 45,1 milliárd forint, mintegy 5—7 százalékkal több az előző évinél. Ennek több mint felét — elsősorban a nagyobb létesítményeket — az állami költségvetés finanszírozza — mondotta, és megemlítette, hogy új tételként jelennek meg — egymilliárdos keretben — az exportnövelő és importcsökkentő kisebb beruházások. Ezek számára egyszerűsített engedélyezési és bonyolítási eljárást biztosítunk, ami lehetővé teszi, hogy viszonylag gyorsan elkészülő létesítményekkel kedvező irányba befolyásoljuk külkereskedelmi mérlegünket. A termelőszövetkezeti beruházások megvalósításához hosszú- és középlejáratú hitelek formájában 4472 millió forintot, beruházási és üzemviteli juttatásokra pedig 4434 millió forintot irányoz elő a költségvetés. Termelőszövetkezeteink 1966-ban a felvásárlási áremelés nyújtotta bevételi többletek feihasználá- val amortizációs alapot létesítenek. Az alap — egyelőre — gépek és gépi berendezések pótlására és fejlesztésére használható fel. Az alap képzése és elszámolása fontos lépés az önálló gazdálkodás erősítését célzó intézkedések sorában. Növekszik a korábbi években megvalósított beruházásokkal, ültetvény-telepítésekkel kapcsolatos járulékos létesítményekre fordított ősz- szeg. így az előző éveknél nagyobb mértékben létesülnek csomagotok, tárolószínek, tej házak, takarmány előkészítők. Gépállomási díjkedvea- mények címén 820 millió forintot, a gyenge termelőszövetkezetek állami _ támogatására — az előző évhez hasonlóan — 700 millió forintot biztosít a költségvetés. Timár Mátyás kiemelte, hogy a fogyasztási alap a terv szerint 2,5—3 százalékkal nő. A reálbéreknél az emelkedés 1,5 százalék. A megjelent rendeletekből és nyilatkozatokból ismeretes, hogy a Központi Bizottság és a kormány határozata alapján hozott árintézkedések célja az értéket jobban kifejező arányok megteremtése, a termelés ösztönzése, a dotációk csökkentése, a fogyasztás összetételének bizonyos változtatása. Közismert, hogy húsáraink lényegesen alacsonyabbak, mint számos szocialista országban és általában a tőkés országokban. Mivel a hús fogyasztási ára, (Folytatás a 2. oldalon.) Tanácskozik az országgyűlés.
