Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

SOMOGYI NÉPLAP

ft

Vasárnap, 1966. január S3.

Ivó Andrics:

GYALOGÖSVÉNYEK

, inden ösvények és utak kezdetén a róluk alkotott képzet alapján élesen és kitörölhetetlenül él emlékezetemben az a gyalogösvény, amelyen először indultam el szabadon.

V

Visegrádon, a Dunám történt ez a pillanat, a kemény, szabálytalan, kimarjult domboldali kis utakon, ahol száraz és sanyarú minden, ahol se szépség, se öröm, se reménység az örömre, se jog a reménységre, ahol egy keserű falat, amit sohasem nyelt le, mindig fölkísért az ember torkában minden lépésnél, ahol az aszály és a szél és a hó marja a földet, és kirágja benne a magot, a csirát, és ami mégis kihajt, és szárba szökken, az satnya és silány, gö- csörtös és kajla, mintha a mostoha éghajlati körülmények meg akarnák erőnek erejével hajlítani, hogy visszakénysze- ritsék újra a földbe, az alaktalan sötétségbe, ahonnan napfényre sarjadt.

Se szeri, se száma ezeknek a gyalogösvényeknek ott a várost övező dombok hajlatain, iránt megannyi tűző fonál és zsinór simulnak a hegyoldalakon, beleveszve a fehér utak- ba vagy a folyóparti zöld füzesekbe.

Emberek és állatok rajzolták oda ezeket e~ ösvényeket, és. a szükséglet taposta okét járhatóvá. Ott bizony bajos az indulás, a járás és a visszatérés egyaránt. Az ember megpihen egy kövön, behúzódik egy görcsfa alá, hogy szárazon legyen, vagy gyér árnyékban ül, és pihen, hogy közben elmondjon egy fohászt, vagy megszámolja a piaci bevételt, amit az árujáért kapott Ezeken a gyalogösvényeken, melyeket a szél soprögeti, az eső mossa, a nap szárítgatja, a levegő fertőzi és fertőtleníti, amelyeken csak elgyötört jószággal és kemény arcú, hallgatag emberekkel találkozol: itt, ezeken a gyalogösvényeken szövögettem én annak idején gondolataimat a világ szépségéről és gazdagságáról. Tudatlan és gyenge, ágrólszakadt szegény létemre is boldog voltam én ott mindattól, ami nincs, nem is lehet, és sohasem is lesz meg azon a vidéken.

És minden országúton és úton, melyekeit később megjártam életemben, csak az a koldus boldogság éltetett, a Visegrádi gyalogösvényeken támadt gondolatom a teremtett világ szépségéről és gazdagságáról. Mert a földkerekség valamennyi országútján szüntelenül csak az én számomra terült láthatóan és érezhetően eiébem az az érdes visegrádi gyalogösvény az első naptól kezdve, amint odahagytam, mindmáig Voltaképpen aszerint méretezem én a lépéseimet, aszerint igazítottam a járásomat. Nem is hagyott az el engem egy életen át.

Azokban a pillanatokban, amikor kimerített és rontással métely ezett a világ, amelyben a rossz véletlen folytán éltem, és csodálatosképpen életben maradtam, amikor elsötétedett a horizont, és ingadozott az irány, én mindig magam elé terítettem, mint imaszőnyegét a hivő, azt a kemény, azt a szegényes, azt a fenséges kis gyalogösvényt, amely minden fájdalmat gyógyít, és minden csapást közömbösít, mert hiszen magában foglalja az valamennyit, és fölébe emelkedik minden megpróbáltatásnak. Így aztán naponta többször is — kihasználva minden szélcsendet, amellyel az élet ideig- óráig körülvett, minden lélegzetvételt beszélgetés közben — apránként megtettem egy-egy kis szakaszát annak a gyalogösvénynek, annak az után mák, amelyről sohasem kenhetett letérnem. Életem végéig, láthatatlanul és titokban, ilyenkép pen mégiscsak végigjárom a gyalogösvény sorsom szabta hosszát. Amikor is életem végével meg fog szakadni az is. És ott tűnik majd el, ahol az ösvények mind véget érnek... Kilobban szemünk világában, amely maga is kialszik, miután eljuttatott bennünket a célig és igazságig

M

iába lapozgatok az emlékezetemben, nem látom sehol a nyomát annak, hogy mióta hordom magamban a bor képét, és mióta ejtem ki a zengő szót, amely jelöli. Nem az a vörös bor ez, amit esetlen vonalú korsókban látni a kocsmák cégérén, melyek mellett elhaladva valamikor iskolába mentünk; sem az a fehér, amely a poharakban megmaradt, mert nem itta ki a vendég; sem a titokzatos áldozóbor, amit inkább csak sejt az ember, mint ismer... Az egyik emléke mégis megmaradt bennem; úgy őrzöm azt. mint tulajdon testem melegét ahogy hordozom az események forgatagában, a gyorsan váltakozó évszakokon keresztül.

A Földközi-tenger egyik szigetén a k öasztalon marad egyszer a kiürífetlen nehéz poharam. A sok-sok év után még ma is fölébe hajolhatok annak a pohárnak, s bora csillogó tükrében látom a pergolái a kék ég csücskével, és ott sejtem arcom derengő tükörképét is a pohárban, és mellettem a falusi leánykát, aki a haját igazítja, és mélyről jövő hangon mentegetőzik: »Csak sajtunk, kenyerünk, olajbogyónk és borunk van.- Abba a kevés csillogó nedűbe — egy sír be- hintésére is kevés folyadékba —, ami szom jam csillapítása után megmaradt, én nemcsak azt merröietftem el valamikor, ami vagyok, ami voltam, amit láttam és tudtam az életből, hanem a világ összes borait is és magát a világot az összes változásaávsd, összes teremtményeivel és embereivel, élőkkel, holtakkal és születendőkkel egyaránt.

A hosszú nap a nyári tengeren, a bor, a kenyér, az olajbogyó és a mosolygó, meleg hangú nő, akinek a szívéből tör elő a hangja: mindez együtt bizony több is vélt annál, amit szükségesnek véltem az én tékozlóan rövid életem végezetéig.

Hát még az a kdürítetlen pohár, amit otthagytam egy nyáron azon a szigeten!

Jelen pillanatban is az tündököl a tudatomban, arany tii- körvisszfényével csillog a végtelenbe. És mégis látom, minden egyes nappal inkább, mint marad el mögöttem szép lassan az a tengereik, és kérlelhetetlenül tisztán érzem, hogy a földkerekség valamennyi bora halott és zárt tenger csupán, amelyből kiutat kell keresnünk a rank várakozó óceánokra.

De távolodóban is. nézelődve, mint a szívébe zárt tájat elhagyó utas, búcsúzéban is a bor dicséretére ejtjük ki az utolsó őszinte szót. Szikrázó tüzénél, mint más nap sugarán, melegedtünk, és találtunk mi vigaszt valamennyien. Ki nem élt meg közülünk napokat, amikor magányosan utazik az

földi gyümölcs múlandó illata tiszta szellemmé nemesedik, amely megmarad, éa rejtelmesen, múlhatatlanul és változatlanul állja az időt,

Ez a reménység az, amit utolsónak látunk minden borban, amíg tenyerűink melegével melengetjük kezünkben a poharat, miközben profán emberek profán beszédét hallgatjuk. És az a percnyi hallgatás, amit a csordult pohár bor csillogásának szentelünk, voltaképpen titkos néma köszöntő

Földes György:

tßxakero» Em* raj».)

ember, kieebb magány dűl nagytájba menekülve*, és hogyha semmit sem talál ezen az útján abból, amit keres, sem élő emberi lényt, sem a várva várt gondolatot?... És vajon kit nem vigasztalt kit nem éltetett ilyenkor a bor? Van-e olyan ember, aid nem adósa éppenséggel semmivel?

E szavak áldd felmerül a remény, a vakmerő és kifürkészhetetlen, hogy a törékeny borág valóságos bora egyszer majd láthatatlan illattá válik, és azután a tünékeny illat a

erre a reménységünkre. Mert még a legsötétebb bor poharában is a napsugár fürge csilla- nását sejtjük, mint a hangtalan és jeltelen tájakra nyíló ajtóiért. És amíg hallgatagon figyeljük ezt a sugámyi csillogást rügyezni kezd bennünk a sejtelem, hogy e földkerekség valamennyi bora élilUm, mint izzó fémlemezen a vízcsepp, hogy miközben mértéktelenül és megszakítás nélkül ittunk, voltaképpen szomjasan jártuk e világot...

(Dudás Kálmán /ordításé)

ELVONÓKÚRA

‘ sengest a telefon.

' — Kerekes Elemér va— Szívesen és örömmel.

A szokványos búcsúzás után

gyök — hangzott a drót másik Julika beandalgott a kapun, s

Kerekes elindult hazafelé város másik részébe. Amikor nem sokkal később albérleti szobájának régimódi támlás .... , ,. , „ . díványán magára húzta a vat- Ha on velem foglalkozni te lant szin.te a ke,léténél

*at*ioic? noil Lri t<j> lr asm a mra.k' ot - r

gyorsabban erlel ódoíit meg benne az elhatározás, hogy elveszi Julikat feleségül. Elveszi, gondolta, mert ritka az ilyen lány a mai világán: Julikat

végéről, amikor fölemeltem a tel efonkagylót.

— Tessék! — szóltam udvanlereszel. kitekerem a nyakát Egy kattanás, a hivó fél letette a hallgatót. Még csali telelni sem tudtam.

Rendkívül módon irtózom a

közönséges hangtól, viszont az sem ő, sem az ital nem volt átlagember makacsságával ra- képes a lábáról levenni, gaszkodirtx a nyto.hov Ke- fél évben még

rekes nyers föllépésé érthetően _ • ,, yp?

____iaiÍLij;___ sokszor elmentek szórakozni

g

ondolkodásra késztetett. Rövid tűnődés után arra az elhatározásra jutattam, hogy fenyegetés ide. fenyegetés oda, k ) k_

feltétlenül meg kell írnom Ke- ^

kettesben. Julika nem gondolkodott sokáig, boldogan mondott igent Kerekesnek. A fiú

rekes Elemér és felesége esetét.

K

erekes egy napfényes majálison, éppen azon

sett, és már akkor csoportvezető volt abban az üzemben, ahol ma is dolgozik.

Vétenék az igazság ellen, ha nem ismerném el, hogy Kere

a napon ismerte meg Julikat, Elemér nagyon szerette Ju~ amikor a Lány betöltötte a Ilkát, de akkor is vétenék, ha huszadik életévét. A majálist, elhallgatnám, hogy talán még a születésnapot és a megismer- Julikénál is jobban szerette az kedést este már együtt ünne- itajt A kevésbé, de a tö- pe.ték. Pontosan tíz eve ennek, xnér.v szeszt annál inkább. Ne- de Julika sohasem felejti el, vetve mondta többször la Ju- mert ő is, mint a nők általa- Ukának:

— Már azért is boldog vagyok veled, ment házon belül is jó ivópartnerein vagy.

Otthon is ittak ugyanis, é* nem is keveset

Julika gyenge volt és szerelban, a későbbi keserű napok idején is híven őrzik szivükben a lírai emlékeket.

Julika akkor este három dupla konyakot ivott exre Kerekessel egy elegáns nyári

vendéglőben. Életében előszűr________ ____________

j

árt itt a lány, s életében elő- mes. nem fékezte a férjét, nagy

igyekezettel alitaLmazkodott hozzá, és vele ivott éppen úgj\

szőr ivott konyakot is.

— Sohasem hittem volna, hogy ilyen jó a konyak —

mint megismerkedésük estéjén

mondta Julika józanul, de csil- ^óan a bizonya^khvendéglő- logó szemmel Kerekesnek a Tr "" 1~

harmadik féldecs után.

— Ha igazán jói akarjuk__________ ______________

o

reau magunkat, igyunk meg syony a vizet Julika pedig»

ben. Kerekes büszkén dicsekedett, hogy felesége a két-három féldeci rumot úgy lehajtja a torkán, mint más aszegy üveg pezsgőt is — lelkendezett a fiú.

A lány rámasoiygott, Kereamióta Kerekessel összehozta a majális és az ital, csak hazudta Kerekeinek, hogy szereken odaintette a pincért, kérte u ^ itait Imponálni akart a pezsgőt, s arakor Kerekes nekij a kedvében járni és »-ve

le futni«, hogy el ne maradjon

hajnal tájt, a külváros egyik____

s

zürke házánál, ahol Julika la- tőle. köti, elbúcsúzott a lánytól, egy- " .

re inkább csodálta, hogy a Addig-addrg járt a toedvé- lány a sok ital után is teljesen ^Jen> órmg' munkába menet józan maradt. Kerekes ezt két m^r _ reggelenként is betért a egyszerű tényezőből állapi tot- talponállóba egy-egy félfca meg: egyik hogy ó már óeei rumra, aztán hazafelé érezte az italt, de a lány szál- egy fél-decire; Később

faegyenesen járt; a másik az, már ki* laposüvegben két- hegy bármennyire próbálkozott S2er onnyit is bevitt magával is a lányoknál eddig jól be- a munkahelyére: reggelitől es- vált hadmozdulataival közieled- 5*®», *»5** már ki kortyolni, kárba veszett mimten fára- S®tas nélkül, dozása, a szokásos és megengedhető karói tésnéi tovább nem jutóit

A lány a kezét nyújtotta:

— Köszönöm ezt a szép estét, igazán nagyon jól éreztem a ketten. Julika egy i-dő

magam óta kisebfcenagyobb kölosönö- Én is. És ha megengedi, -hÍVaíaH

if vekig tartott ez így, és mivel a pálinkát meg a rumot nem adják Ingyen, sok mindenre nem jutott pénz Kerekeséknél, noha jól kerestek

ben.

Egy barátom mesélte:

— Lajoska megértő leiek. Amikor elkértem tőle a lakását — Elzát akartam felvinni oda —, szó nélkül beleegyezett Mondtam neki, hogy menjen moziba, de ő inkább osztály értekezletet szervezett a vállalatnál. Tehette, ő volt az osztály- vezető. Mulatságos arra gondolni, hogy a szegény kartársak most azért értekeznek, mert én és Elza ... Mondom, Lajos ka rendes gyerek, máskülönben megrögzött agglegény. Sajnos, prózai lélek. Nincs fantáziája. Abszolúte semmi fantáziája nincsen. De azért jó fiú. Aznap délelőtt megtelefonozta nekem, hogy minden rendben, vett egy üveg likőrt, huszonkét delta teasüteményt, és a kulcs a lábtörlő alatt lesz.

Minden úgy ment, mini a karikacsap ás. A kulcsot megtaláltam a lábtörlő alatt. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót. Elza besurrant a lakásba. Én utána, és bezártam az ajtót.

— Agglegény a barátja? — kérdezte Elza, miközben körülnézett a szobában. — Ugyanis meglepő rend van itt!

Az asztalon egy cédula feküdt. Lajoska írta. El akartam olvasni, de Elza egy vad mozdulattal kitépte a kezemből. A cédulán ez állt:»Dugóhúzót találsz a konyhakredencben. A hangulaXlámpa nem működik. Lajoska.*

Mikes György:

Kulcs a lábtörlő alatt

— Megható! — mondta Elza.

— Megiható — bólintottam kissé idegesen, és egy szenvedélyes mozdulattal magamhoz szorítottam Elzát. — Most képzeljük el — rebegtem —, hogy egy szigeten vagyunk. Ketten. Te meg én Körülöttünk a tajtékos, zöld tenger, fejünk fölött albatroszok. Mit nézel?

— Ott, ott a széken van egy cédula — felelte Elza mosolyogva. — Aztán a székhez szaladt, és szótagoiva felolvasta nekem Lajoska újabb üzenetét: »Az asztalon van egy cédula. Olvasd el! Lajoska.«

— Gondos barátod van! — állapította meg Elza kissé gúnyosan.

— Olyan boldog vagyok, hogy eljöttél! — dadogtam! — Te nem is tudod, hogy milyen boldog vagyak, napsugaram, galambom, harmatom, mindenem ...

— Nini, itt is van egy levél! — kiáltott fel Elza. — Itt találtam a zene szekrényen. — Azt írta Lajoska, hogy a lemezekre vigyázz, a fürdőszobában ne csináljunk locspo- csot, és ha megéheztünk, a sütőben találunk palacsintát. A Lajoska sütötte...

Tajoskn kezdett az idegeimre menni.

— Ne törődjünk most Lajos - kával! — lihegtem. — Elza, szívem, milyen kár, hogy most nem tudom megállítani az időt, hogy mindig együtt lehessünk, így ketten, egyedül... Te meg én ... — Tovább akartam folytatni, de nem tudtam, mert tekintetem egy újabb cédulkán esett. A kisasztalon hevert, az ablak előtt. Szép lassan odasétáltam, és zsebre gyűrtem. Elza szerencsére nem vett észre semmit, mert éppen Lajoska fényképeit nézegette a falon. Lajoska mint pucér kisded, Lajoska mint érettségiző diák, Lajoska mint evezős...

— Szerelmem, te nem is figyelsz rám! — dohogtam sértődötten.

— Jókénű fiú ez a Lajoska

— válaszolta Elza. — Miért nem mutattad be nekem?

— Látom, már nem szeretsz’

— sóhajtottam, és duzzogva leültem a dívány szélére. Azt vártam, hogy Elza leül mellém, és vigasztalni kezd, de nem ez történt, mert egy újabb levelet talált. Nevetve olvasta föl nekem: »A szerelmes levelek antológiáját megtalálod a könyvespolc harmadik sorában. balról a negyedik. Lajos- ka.m

Elza megtalálta a könyvet a jelzett helyen. A könyvből egy cetli állt ki. »Ne vidd el! Könyvet elvből nem adok kölcsön! Lajoska.«

Most már komolyan dühös voltam. Felugrottam a díványról, és Elzához rohantam.

— Istenem, milyen kegyetlen tudsz lenni! — sziszegtem, és megragadtam a karjánál fogva. — Szeressél!

Éreztem, hogy elérkezett a döntő pillanat. Karomba vettem, Elza átölelte a nyaltamat, és egy szót sem szólt. Amikor gyengéden letettem a díványra, igy sikoltott fel:

— Te, megint egy levél! — S kacagva olvasta fel, szinte alig lehetett érteni, mit mond. »A függönyt húzd be, mert szemközt lakik egy öreg ügyvéd, az állandóan kukucskál Lajoska.«

— La-jos-ka! — nevetett Elza fuldokolva, könnyes szemmel, aztán ellökött magától, és hahotázva kirobogott a szobából

— Elza! — kiáltottam utána. — Elzácska! — De akkor már messze járt.

— Mindennek vége! — keseregtem, és amikor lógó orral kifele ballagtam, az előszobában megtaláltam Lajoska utolsó üzenetét:-A kulcsot ne felejtsd a lábtörlő alá tenni.«

Ott, abban a pillanatba ütött meg a guta.

Nemrég az egyik kollégája visszakérte Julikétól a hónapokkal ezelőtt kölcsönadott ötszáz forintját. Többször kérte már, sürgette is, de Julika nem tudta visszafizetni. Aztán jöttek a többiek. Harminc embernek tartozott már Julika a vállalatnál. ö maga, Julika vallotta be az osztályvezetőjének, amikor a sok adósságtól megszorult helyzetében és erősen ;zeszes állapotában az egyik reggel megtörtén és lelkileg összeroppanva benyitott hozzá, hogy segítséget kérjen.

Julikét elvonókúrára küldtek. Kollégái gyakran látogatták, s szeretettel vették körül azok is, akiknek még nem fizette vissza a tőlük kölcsönkért összegeket. A vállalatnál mindenki Julika mellé állt, csak egyedül a férjet, Kerekes Elemért nem érdekelte a felesége sorsa. Sem az elvonókúra Idején, sem azután, amikor Ju- íika gyógyultan és vidáman ismét dolgozni kezdett. De nem 's ért rá Kerekes semmire: a válókeresetet szövegezte.

— Nem akarok tovább élni egy iszákos asszonnyal — írta felperesi minőségében. — Csodálkozom azon, hogy hivatali kollégái egyik kartársnőjüket ennyire el hagyták züllem.

Ezért a két mondatért írtam meg Kerekes Elemér történetét. Megírtam, még akkor is, ha netán Kerekes szaki ári negkísórelné tó tekerni a ny: - kamat