Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. január SS. NEMZETKÖZI VERSENY A kempingezést világszerte megszerették. A sátrakban va­ló pihenést részben olcsósága, részben romantikája tette köz­kedveltté. A kempingezéshez szüksé­ges fölszerelést az ipar állít­ja elő. Hogy a fölszerelések megfelelnek-é a követelmé­nyeknek, az kizárólag az ipar­tól függ. E követelményekről eltérőek az üzemek vezetőinek véleménye. Egyesek a kényel­met, mások az olcsóságot tart­ják legfontosabbnak. Akad­nak olyanok is, aMk a for­mára esküsznek. Az üzemek között nagy ver­seny indult meg a vásárlók megnyeréséért Ebbe a vetél­kedésbe beleszól megyénk egyik vállalata, a Somogy megyei Textilipari Vállalat is. Hunftaraíex Factory ■ fENT MAKÍN6 IN TAB by Alan Rjfa'.ls A kempingfölszerelést gyár­tó üzemek legutóbb a kölni nemzetközi kemping- és sptxrt- szerkiállí tásom mérték össze erejüket. A kiállítást megte­kintette Bíró Lajos, a Somogy megyei Textilipari Vállalat igazgatója is. Tapasztalatairól többek között ezeket mondta: — Kölnben 1300 cég mutat­ta be termékeit. Közülük 269 kizárólag kemping-fölszerelé­seket állított ki. Igen sokféle sátrat, berendezést láttam. Szinte egy kis tanulmányt le­hetne írni mindegyikről. Vé­leményem szerint a franciák járnak az élen a kempingföl­szerelések gyártásában. A ma­gyarok is részt vettek a kiál­lításon. Meglehetősen szeré­nyek voltunk. Az egyik pavi­lon egy eldugott sarkában mindössze egy sátrunk képvi­selte a hazai ipart. Propagan- daszemtpontból igen el va­gyunk maradva a nyugati cé­gektől. ök sakkal többet ál­doznak a reklámra, mint mi. Például a velünk szemben le­vő Lafuna-cég többet költött reprezentációra, a látogatók megvendégelésére, mint mi az egész kiállításra. Pedig nincs okunk a visszahúzódásra. A magyar sátrak nem vallattak szégyent. Csupán egy-két mammutcég árui voltak job­bak a miénknél. Hogy Bíró Lajos helyesen ítélte meg a helyzetet, azt bi­zonyítja az a cikk is, amelyet a Kemping and Dutdors Life című lapban Alan Ryalls an­gol újságíró írt a Somogy megyei Textilipari Vállalat ta­hi üzeméről. Az újságíró megállapítja, hogy Tabon igen korszerű üzemben készítik a sátrakat, kellő gondot fordí­tanak a minőség vizsgálatára, továbbá, hogy a magyar sát­rak külföldön is közkedveltek, versenyképesek. A Somogy megyei Textilipa­ri Vállalat vezetőit a dicséret nem szédítette meg. Inkább további erőfeszítésre, az új ke­resésére ösztönözte őket. A vállalat vezetője ezt így fo­galmazta meg: — Ügy érezzük, hogy mind nyugati partnereink, mind ha­zai szakembereink várják tő­lünk az újat, a még jobbat. S mi nem akarunk csalódást okozni. Ezért nagy gonddal készül­nek a Budapesti Nemzetközi Vásárra és az augusztusban Balatanfüredem megrendezen­dő nemzetközi kempingkiállí­tásra. (Az előbbiin valamennyi terméküket kiállítják, az utóbbin kizárólag sátrakat mutatnak be.) Nyolc sátort visznek Budapestre és Bala- tonfüredre. Ebből öt új típusú lesz. A főtervezők Nagy Klára és Nagy Gáspár. Beleszólnak a tervekbe azonban mások is. Főként a Kölnben járt igazga­tó mondja el véleményét, ja­vaslatát, hogy hasznosítsa a Nyugat-Németórszágbam szer­zett. tapasztalatokat. — Egy-egy új sátor készí­tésekor sok mindent figyelem­be kell venni — mondja az igazgató. — A vásárlók igen kényesek. Egyiknek ez, a má­siknak az a kívánsága. Ta­pasztalataim szerint az a gyár elégíti ki legjobban az igé­nyeket, amelyik színes, stra­pabíró, a rossz idő ellen kel­lő védelmet nyújtó, kényel­mes és olcsó sátrakat állít elő. Kellemes pihenést nyújt a korszerű sátor. Kereskedelmi gondok a siófoki járásban Évről évre nagyobb feladat hárul a kiskereskedelemre és a vendéglátóiparra Az utóbbi evekben egyre több bel- és külföldi turista látogatott el a magyar tenger környékére. Nagy részük a siófoki járás területén tábo­rozott. A vendéginvázió az idén minden valószínűség sze­rint folytatódik. Csupán a dél-balatoni kempingekben 22 300 turistát tudnak elhe­lyezni egyszerre, s itt van­nak még a szakszervezeti és vállalati üdülők, a szállodák meg a magán villák is. Igen nagy feladat vár tehát azoKra a szervekre, amelyek a vendégek ellátását hivatot­tak szolgálni. Különcsen a kereskedelem helyzete érde­mel nagy figyelmet, ezért is tűzte napirendjére a minap a Siófoki Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága a kereskedel­mi csoport munkáját és az el­látás gondjairól szóló jelen­tést. A járásban 406 kiskereske­delmi és vendéglátóipari üz­let van, ebből 177 idényjelle­gű. Az ABC.-aruházak meg­nyitása a tavalyi szezonban sokat javított a kereskedelem helyzetén. A gyakran bírált zöldség- és gyümölcsellátás is javult, mivel megszűnt a MÉK monopolhelyzete, és hét ter­melőszövetkezet nyitott pavi­lont az üdülőtelepeken. Gyor­sabb lett az áruellátás, a kö­zös gazdaságok közvetlenül a földekről szállították a zöld­séget és a gyümölcsöt üzle­teikbe. A végrehajtó bizottság éppen ezért úgy foglalt ál­lást, hogy a jövőben tovább kell ösztönözni a termelőszö­vetkezeteket üzletek nyitásá­ra. Ennek első lépéseként Sió­fokon több közös gazdaság társulásával nagy zöldség- és gyümölcsboltot nyitnak a nyá­ri szezonban. Nagyon sok gondot okozott az utóbbi években, hogy a FŰSZERT siófoki fiókja ki­lenc helyen volt kénytelen áruját raktározni, hűtőtere pedig mindössze 25 mázsa hús Cikkünk nyomán Eddig három új sátor terve készült el. Az egyiknek Sirály a neve. Egy Ids villához ha­sonlít. Két ablakkal ellátott előterében felállva lehet jár- ni-kelni. A hálórész nagy, ké­nyelmes. Elkülönített konyha- részében lehet főzni, étkezni. Ennél is szebb a vállalat büsz­kesége, a Tihany. A négysze­mélyes, három színben (sárga, zöld, óarany) pompázó sátor minden igényt kielégít. A sá­torcsalád harmadik új tagja a Szirén. Az előbbieknél kisebb ponyvaházikó tetejének egy ré­széből előteret lehet kialakí­tani. A vállalat vezetői arra szá­mítanak, hogy mind a buda­pesti, mind a balatonfüredi bemutatón sikerül majd újabb megrendelőket szerezni. A megrendelők igényét gyorsan ki akarják elégíteni. Az alig egy-két éves tapasz­talattal rendelkező somogyi sátorkészítők, úgy látszik, gyorsan megtalálták helyüket, látják feladatukat. Nem vár­ják, hogy a HUNGAROTEX végezze el helyettük a piac­kutatást, a gyártmányfejlesz­tést A lehetőségeket kihasz­nálva önmaguk igyekeznek piacot szerezni, versenyképes terméket előállítani. Okosan cselekednek, ök már most azt teszik, amit előbb- utóbb minden vállalatnak ten­nie kell. Szegedi Nándor Megépül a EÖJÁL-székház Lapunk december 22-i szár­mában cikket közöltünk »Egy üzenkétmilliób beruházás sor­sa — Adminisztratív tévedés­ből kimaradt?« címmel a ka­posvári KöjAL-székház fölépí­tése körüli bonyodalmakról. Varga András, az Építés­ügyi Minisztérium Elnöki és Jogi Főosztályának h. vezető­je tájékoztatta a szerkesztő­séget, hogy az ÉM Építőipari Főigazgatósága 1965. decem­ber 20-án levélben kijelölte az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatot a kapos­vári KÖJÁL-székház építésé­re. Ebben az évben mintegy három és fél millió forint ér­tékű munkát kell elvégez­nie a vállalatnak a székhá­zon. Biztonságos helyre vitték a kézigránátokat Tudósítónk megírta a lap január 9-i számában, hogy a szennai tanácsház melléképü­letének ablakában helyezték el a második világháborúból visz- szamaradt két kézigránátot. A múltkor játszadozó gyerekek megtalálták, s csak a vélet­lennek köszönhető, hogy sem­mi bajuk sem történt. Kovács Ferenc rendőr szá­zados, a Somogy megyei Rend- őr-ifőkapitányság titkárságá­nak vezetője közölte, hogy a Kaposvári Városi és Járási Rendőrkapitányság november 23-án értesítette a megyed polgári védelem parancsnok­ságát, január 10-én pedig megsürgette a tűzszerészeket A parancsnokság tájékoztatá­sa szerint a Hatvanban szé­kelő tűzszerészek negyedéven­ként egyszer szállnak ki. A két kézigránátot közösen he­lyezte el a szennai körzeti megbízott és a tanácstitkár, az ő feladatuk lett volna a megóvása. A rendőr-főkapi­tányság intézkedésére most a használaton kívüli faházba zárták a két kézigránátot tárolására volt alkalmas, míg a napi húsforgalom eiórte a 60 mázsát. A FŰSZERT most két 11 000 literes hűtőszek­rényt kapott. Visszatérő téma, hogy nincs megfelelő reggelizőhely az üdülőtélepeken, s már kora reggel megkezdődik a sorba­állás, hogy tejhez, kávéhoz vagy kakaóhoz jussanak a vendégek. Siófokon ezen is Segítenek: rövidesen megkez­dődik egy nagy befogadóké­pességű reggelizöhely építése, és tárgyalnak arról is, hogy a kora délelőtti órákban va­lamennyi vendéglátó üzletben áruljanak reggelit. A Balaton-part tej ellátása sincs megoldva teljesen, hi­szen a húsz évvel ezelőtt épült siófoki tejüzem a ter­vezett 7000 liter helyett 30 000 liter tejet kénytelen feldol­gozni. Ráadásul az üzem tej­föladagoló automatája hibás, emiatt a 22 dkg-os szabvány­súlyú tejföl helyett csak 16— 17 dkg-os kerül a fogyasztók­hoz. A tanács kereskedelmi cso­portjának vezetője elmondta a végrehajtó bizottságnak, hogy az idegenforgalmi hiva­talok nagy lengyel turistacso­portokat szerveznek fizető­vendég-szolgálati helyekre ét­keztetéssel együtt, erről azon­ban előzetesen nem tárgyal­tak a kereskedelem illetéke­seivel, s így fennáll a veszélye annak, hogy zökkenők lesznek az ellátásban. A Siófoki Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága mind­ezekre a gondokra határoza­taiban hívta fel a megyei ta­nács szakosztályainak, illetve végrehajtó bizottságának a fi­gyelmét T. Gy. Tovább nőtt az állattenyésztési kedv Göllében (Tudósítónktól) Gölle a megye egyik leg­számottevőbb állattenyésztő községe. Nemcsak a közös­ben, hanem a háztájiban is sok a szarvasmarha és a ser­tés. A felvásárlási árak föl­emelése után a tsz-ben és a háztáji gazdaságokban egy­aránt jobban kifizetődik majd az állatnevelés. A múlt évben a göllei Bé­ke Tsz összesen 2900 mázsa húst — 1800 db sertést és 188 db szarvasmarhát — adott a vállalatnak a közösből. A háztáji gazdaságok sertést 1440 mázsa és vágómarhát 1600 mázsa összsúlyban ér­tékesítettek. Az állatok zö­mét exportálták. A tsz ve­zetői azt tervezik, hogy az A z asszony csöndesen De- szél. A gyerekekről, a gyerekkorról. Hangosan gon­dolkozik. •— Az ember mindig többet akar. Ha az én gyerekeim éle­tét, körülményeit nem is a szü­léiméhez, hanem csak az enyémhez hasonlítom, akkor azt kell mondanom magamnak: mit akarsz még?! Viszont ha csak a jelent nézem, akkor meg azt mondom: talán lehetne még többet adni.. Hogyan? Nagyon sok mindentől függ ez. Elsősorban tőlünk. Persze 'las­san alakul ki minden. Az sem jó, ha az ember türelmetlen, és türelmetlenségében elfelejti összehasonlítani a különböző gyerekkorokat... Memyén az iskolának nap­közije van, s a jól fölszerelt óvodában nevelődik a holnap generációja. A meleg kályna mellett az apróságok fejében megelevenedik a mesevilág. Kint kopogós-kemény a tói. Mindenkinek sietős az útja, s ha megáll a falusi ember vala­kivel néhány szót váltani, a harmadik mondat rendszerint az, milyen lesz a zárszámadás, mit kellene másképp csinálni az idén, mint tavaly, hogy jobb legyen. — Sokan csak panaszkodnak, aztán elhúzzák a csíkot. Azt hiszik, úgy jobb lesz nekik meg a gyerekeiknek is. — Szecsődi Árpád fiatal ember, három A Ml GYEREKEINK gyerek apja. — Szeretnék el­mondani valamit. Felesége félbehagyva a mo­sást, az ajtónak támaszkodva megáll, figyel. —. A világon mindent elol­vasok. Talán egyedül vagyok a faluban, akinek még az Élet és Tudomány is jár. Nemcsak azt nézem, hogy nálunk mi van, hogy van. Látni kell azt is, hogy amíg nálunk például egy évben három százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés, Nyugat-Németországban más­fél százalékkal. Sok paraszt- ember erre nem gondol. Tü­relmetlen — aztán nekivág a világnak. Egyszerű öntözési szakmunkás vagyok, de dolgo­zom másutt is. Ahol szükség van rám. Becsületes munká­val becsületesen lenet élni — és nevelni a gyerekeket. — Míg nem volt napközi, óvoda, megértem hazafutkosni a mezőről. Nem volt egy nyu­godt pillanatom. Hogy mit je­lent ez egy anyának, azt nem tudom szava^hrn elmondani. Évike tíz-, Árpád kilenc-, Ju­dit hatéves. Az új rendelkezé­sek értelmében mindhármuk után családi pótlékot kapnak ti zenné» - éves korukig. — Itt van ez is. Milyen jó dolog! Persze sokan egykettőre természetesnek veszik. Pedig ez is egy mérföldköve a hala­dásnak ... De kimondom azt is, ha már benn vagyunk a be­szélgetésben, hogy véleményem szerint a gépek, a beruházások még igen drágák. »összehasonlítani a különbö­ző gyermekkorokat-« . Folya­matában nézni az egészet, és nem kiragadni egyetlen tényt A gyerekekről indult el a oe- szélgetés, s az olvasott, művelt parasztember a mindennapok munkájához, a holnaphoz tár­sította a témát. Igen, az új szociális intézke­déseknek örülnek. Nem ők az egyedüliek Memyén. Itt van­nak például Szecsódi Lajosék. Nyolcán ülnek asztalhoz. Az asszonynak szinte minden sza­vában benne van az öt gyerek fölnevelésének gondja. Kezé­ben megáll a tű. A 17 éves Ma­rika kelengyéje készül. A leg­kisebb gyerek kilencéves. — Eddig nem kaptunk sem­mit. Most majd igen. Talán csak az tudja ezt igazán érté­kelni, aki, mint mi, ekkora családdal van ... Szecsődi Lajos traktoros. A hatvanhét éves nagymamáról azt mondják, hogy nem sok. ilyen szorgalmas öreg vám a faluban. — Higgye el, sokat dolgo­zunk. Az uram olyan hatszáz egységet keres évente. A ma­ma is szívesebben jár oda, mert itthon a nagy család miatt ne­hezebb a munka. Inkább úgy van, hogy én segítek neki a téeszben, és itthon körül én dolgozom. Azért nekün® is van százötven egységünk. Ez ki­mondva szép és sok. De nyol­cán ülünk az asztalhoz, s a .négy iskolás gyereknek egy pár cipő és egy mackó maga több mint ezer forint egyszer­re... S hol van még a többi, ami kell! Ezért mondom, hogy ez a gondoskodás nagyon jól­esik — és igen szép. Az ember mindig többre tö­rekszik, és a gyerekének is többet akar adni. A gyerekko­rok között már nagy a különb­ség — és a folyamatnak nincs vége. A napköziben, az óvodá­ban a holnap nemzedéke neve­lődik. A parasztemberek, a szülők pedig, ha megállnak a kopogós hidegben néhány szót váltani, a harmadik mondat rendszerint arról szól, hogyan is lehetne jobban ... Mert hasznosak, örömkeltőek az in­tézkedések, de elsősorban raj­tuk áll, hogyan nyújthatnának még többet gyér *" Vörös Márta idén 350 marhát és 2200 sér­tést hizlalnak meg a közös­ben, s ez mintegy 3900 má­zsának felel me«. A háztáji- . bői szintén várható az érté­kesítés emelkedése. Az állattartáshoz szükséges takarmány a közösben és a háztájiban is rendelkezésre áll. A tagok munkaegységen­ként 10 kiló kukoricát és 6 kiló árpát kaptak, ezenkívül kedvezményesen juthatnak si­lóhoz is. A vágóállatok fel- vásárlási árának fölemelése révén a göllei Béke Tsz-nek várhatóan 745 000 forinttal lesz nagyobb a bevétele. A háztáji gazdaságok mintegy 600 000 forint többletre szá­mítanak. A tsz-nek számottevő bevé­telt ad a gyapjú is. 1965-ben 37 mázsát adtak el, az idén pedig 45 mázsára számítanak. A korábbi 45 forint helyett most 60 forintért adhatják el, s ez 67 500 forint különböze- tet jelenti A tejértékesítésnél is várhatnak többletbevételt. Mi FELEJT* EL... .

Next

/
Thumbnails
Contents