Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1936. január L Kádár János elvtárs ú'évi nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatko­zat és cikk, néhány vonatko­zásról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az embe­rek egy ilyen összetett, több­féle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangza­nak, túl azon, hogy most min­denki várja a részletes bér-és ái-megállapításokat, amelyek­ből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is értheitő, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoz­nak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elősegítsük a tisz­tázást. Mint mondottam: érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézke­désekkel kapcsolatban. Ugyan­akkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb intézkedések közül ki­ragadott áremelések »magya­rázatába« már bekapcsolódtak a dolgozók olyan »védelmezői« és olyan »okosok«, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akik ko­rábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek h íiyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és a'doznia. dehogy bárki is azt higgye, ’ gy azért, mert erről is szó- nálunk most valami új -emény« vonal kezdődik em. Csupán arról van szó, -.gy mindenkinek tartania sll magát a régi, közrneg- iyezéssel kialakított illem- :abályokhoz, és tudnia kell, ol a helye, mi a dolga. Ami -dig az osztályellenséget il- jti: Ne azok magyarázzák, jgyan kell építeni a szocia- zmust, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Ma­gyarországon a szocializmus tpül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra A közzétett ár- és bérintézkedé­sek oka nincs közvetlen kap­csolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan poli­tikánk, hogy a szocialista tár­sadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvo­nalának rendszeres emelkedé- sével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bérintézkedések, az eb­ből következő állami bevéte­lek és kiadások kiegyenlítik egymást. Ezen felül az 1966. évi népgazdasági terv reálbér­növekedést irányoz elő. Ugyan­ezt tanúsítja, hogy az intéz­kedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fo­gyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tervszámítások sze­rint 2.1 százalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik. Mind­járt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összességére vonat­koztatva mutatják ki az előb­bi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családokat az intézkedések, a körülmények­től függően különbözően ked­vezően vagy kedvezőtlenül érintik, s a családok egy ré­szének reáljövedelmét kisebb- nagyobb mértékben kétségte­lenül csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedez- ‘ e az előállítási költséget, s a mezőgazdaságban emiatt keletkezett hiányt az állam­nak más formában pótolnia kellett. Föl kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és ser­téshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető álla­mi hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelő­anyag árának, a városi közle­kedési díjaknak fölemelésére vonatkozó döntést. Miből támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jö­vedelemből, amelyet a dolgo­zók termeltek meg. Természe­tesen: azokkal a pénzösszegek; kel, amelyeket az árak támo­gatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbér- alapja. Megismétlem: Ha ke­vesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több jut­hat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fo­gyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek el­osztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja, a Vbbi közölt, bizonyos ismert aránytalanságok és fe­szültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szüksé­ges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellen- súlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb föltétele­ket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is Ismert, ezért nehezen érzékelhető reál­jövedelem helyett inkább az összegszerűen, minden dolgo­zónál kimutatható reálbér nö­vekedjen. Mégpedig a szocia­lista bérezés elvei szerint: vagyis aki többet ad munká­jával a társadalomnak, az an­nak arányában többet is kap­jon a javakból. Bízunk abban, dolgozó né­pünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv s az azzal kapcso­latos minden intézkedés fon­tos és eredményes végrehajtá­sát. KÉRDÉS: Voltak olyan ész­revételek is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és a város kárára oldják meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kér­désekről? VÁLASZ: Ha a parasztság­ról szólunk, az első amire gon­dolnunk kell, az, hogy álla­munk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette mun­kás-paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődé­sét, ezen belül azt, hogy a tár­sadalmi forradalom olyan ha­talmas feladatát, mint a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezését, sikerrel tudtuk végre­hajtani, döntően annak kö­szönhetjük, hogy bizonyos hi­bák kijavításával 1957-tőil kezdve jelentősen megerősí­tettük a munkás—paraszt szö­vetséget. Ezt a munkás—pa­raszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedé­seink is, és ez az egész nem­zet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén ja­vítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvo­nalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még ne­hezebb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisz­tikai adatokkal tudnám bizo­nyítani, de erre nincs szük­ség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a vá­rosba az iparba és nem for­dítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosítottabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosz­tálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átla­gos életkorban ne öregedjen tovább. Az olyan felszínes megál­lapítások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémákat, nagyon is szub­jektivek, hangulati elemeket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasz­tok nem dolgoznak, spekulál­nak. Én nem állítom, ho^y az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt vagy az egész értelmiséget egy- egy helytelenül viselkedő munkás- vagy értelmiségi ember magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazda­ságban dolgozókról, a terme­lőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alap­ján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tagságá­nak túlnyomó többsége be­csülettel él, és sokszor Idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik. KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak, és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a pár­ton kívüli tömegekkel? VÁI.ASZ: Az elmondotta­kat csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966- os év nem kevés munkával köszönt ránk, és ebblől oroszlánrész jut pártszerve­zeteinknek, amelyeknek az élen kell járniuk, párttagsá­gunknak, amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenek­előtt mint politikai vezetők­nek kell helytállniuk. Hir­dessék a szocializmus igaz­ságát, a marxista—leninista eszméket; szervezzék és tö- mörítsék szövetségeseinket a párton kívüli tömegeket pár­tunk politikájának szellemé­ben, a nép előtt álló felada­tok megoldására. A soron ievő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet, és készüljenek fel végrehajtá­sára. Ennek része az ár-, és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyaráza­ta. Párttagságunknak min­denekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő föltétele —, hogy ezek az intézkedések egy átgon­dolt koncepció részei, amely — eddigi politikánkhoz hí­ven — a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgál­ja és biztosítja, hogy az el­jövendő esztendőkben gyor­sabban és biztosabban ha­ladjunk előre mind a szo­cialista építésben, mind az életszínvonal emelésében. Bá­torítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politi­kánk hirdetésében, a dol­gozók szervezésében fáradha­tatlanok. Engedjék meg, hogs- éliek az alkalommal és ezúton kö- szcntsem elvtársainkat, har­costársainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép ügyének áll­hatatos szolgálatában. A Központi Bizottság és a ma­gam nevében jó egészséget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívá­nok párttagságunknak, a Ha­zafias Népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, mun­kásosztályunknak, egész né­pünknek. (MTI) Üdvözlő táviratok Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, D obi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a ma- gyor forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommu­nista Párt első titkárához, a kubai forradalmi kormány el­nökéhez, dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz, a Kubai Köztársaság elnökéhez, a Kubai Kommunista Párt Politikai Irodája és titkársága tagjához, melyben a Kubai Köztársa­ság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 7. évfordu­lója alkalmából »a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a maguk nevében forró, testvéri üdvözletüket és szívből jövő jókí­vánságaikat küldik a kubai ál lamférfiaknak és a kubai nép­nek. (MTI) Ho Si Minh újévi üdvözlete az amerikai néphez Hanoi, december 31. Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnö­ke pénteken újért üdvözletét intézett az amerikai néphez. Békét, felvirágzást és boldog­ságot kívánt az Egyesült Ál­lamok népének. Üzenetében hangoztatta, hogy a vietnami nép állhata­tosan küzd a békéért, de az igazi béke nem valósítható meg igazi függetlenség nél­kül. Az amerikai imperialis­ták agressziót követnek el Vietnamban, ezért a vietnami nép harcolni kénytelen füg­getlenségének és békéjének védelmében. Az Egyesült Ál­lamok vezető körei békéről papolnak, valójában azonban erőszakolják a háborút. Az amerikai imperialisták szün­tessék meg agressziójukat, ves­senek véget a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen irányuló összes harci cselek­ménynek, vonják ki katonai egységeiket Dél-Vietnamból, hogy a vietnami nép maga ve­hesse kezébe sorsának irányí­tását, miiként ezt az 1954-es genfi egyezmények előírják — és Vietnamban nyomban fel­virrad a béke napja. »Forró üdvözletemet kül­döm az amerikai népnek, amely kormányától követeli a vietnami agressziós háború, megszüntetését. Ez a követe­lés, barátaim, azt a célt is szolgálja, hogy megmentsétek sok fiatal amerikai élet ér­telmetlen pusztulását a hazá­toktól sok ezer mérföldnyire fekvő Vietnamban, amely el­len az Egyesült Államok há­borút visel. Űj sikereket kí­vánok az amerikai népnek a demokráciáért, békéért és bol­dogulásért vívott harcában « — hangzik Ho Si. Minh elnök új­ért üzenete. A dél-vietnami szabadság- harcosok és a saigoni kor­mány csapatai között pénte­ken hajnalban heves össze­csapásra került sor Saigontól mintegy 360 kilométerrel északra, Dong Xuan körzeté­ben. A Saigontól 230 kilométerrel Északkeletre fekvő Dalai vá­rosában a szabadságharcosok pénteken reggel két plasztik- bombával felrobbantották az amerikai hadsereg egyik szál­láshelyét. Egy amerikai kato­na életét vesztette, tíz meg­sebesült. Az AFP washingtoni jelen­tése szerint az amerikai had­ügyminisztérium felszólította a sajtót és a rádiót, »önként mondjanak le« a Vietnamba irányuló csapatmozdulatokrg vonatkozó hírek közléséről. A Pentagon szerint az amerikai csapat- és hádihajó-mozdula- tokról közölt hírek hasznos tájékoztatást nyújtanak a par­tizánoknak. Mint az AP jelenti, pénte­ken Párizsban váratlanul ösz- szehívták a NATO állandó ta­nácsának rendkívüli ülését. Goldberg, Johnson amerikai elnök különleges megbízottja beszámolót tartott a vietnami helyzetről és a vietnami bé­kével kapcsolatos amerikai el­képzelésekről, A NATO állandó tanácsá­nak ülését az Egyesült Álla­mok képviselőinek kérésére hívták össze. Amerikai körök­ben száj/, kanak rá, hogy az év végi ünnepek ellenére is si­kerül összetoborozni a tanács tagjainak többségét. Rusk amerikai külügymi­niszter viszont arról beszélt, hogy a dél-vietnami szabad­ságharcosoknak le kellene ten­niük a fegyvert — s akkor kap­hatnának amnesztiát és ezek után rendeznének »szabad vá­lasztásokat«. Az amerikai kül­ügyminiszter ezután — azt ál­lította, hogy az Egyesült Álla­mok számára csupán egy ellen­pont elfogadhatatlan a VDK négypontos tárgyalási javasla­tából, méghozzá a harmadik. Ez a pont mint ismeretes, le­szögezi, hogy Dál-Vietnam ügyét a népnek kell irányíta­nia a DNFF politikai program­jának megfelelően, külföldi beavatkozás nélkül. A califomiai Berkeley-ben több mint hatezer amerikai tudós határozatban fejezte ki nyugtalanságát a vietnami há­ború folytatása miatt és saj­nálkozását fejezte ki, amiért az amerikai kormány a kato­nai kiadások növelése céljá­ból esetleg csökkenti a tudo­mányos kutatásra fordított összegeket. (MTI) Pike püspököt kiutasították Rhodesiából A fehértelepes kormány csütörtök esti közlése szerint Rhodesia szombattól kezdve nem vállalja Gibbs angol kor-, mányzó személyi költségeit. Eszerint Gibbs, akinek tisztsé­gét az egyoldalú függetlenség kimondása óta Smdthék nem ismerik el, ezentúl csakis.. ák: kor használhatja a kormány­zói palotát, ha megfizeti érte a havi 250 fontos házbért. Nairobiból jelenti az AFP, hogy James Pike amerikai püspököt tíz órával megérke­zése után kiutasították Salis- burv-ből. A kiutasított püspök kijelentette, hogy a jelenlegi rhodesdai rendszer »fasiszta rendőrállam.«,. Nagy-Bri tanmá­nak és az ENSZ-nek »erősza­kot kell alkalmaznia« a rend­szer letörésére. (MTI) AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN TÖRTÉNT Banditák a EZ AZTÁN A PÉLDÁS BÜNTETÉS! Patzig ellen távollétében — »tartózkodási helye ismeret­len«, közölték a főállamügyész- szel — folytatták le a bűnvá­di eljárásit. Márcsak azért is, hogy Anglia irányában bizo­nyítsák jóindulatukat. Patzi- gun kívül a hajó volt elsőtisz- jét, John Boltot és másodtiszt­jét, Ludvig Dithmart is vádol­ták. Húzták, halasztották az ügyet Bolt és, Dithmar kijelen­tette: megtagadják a felvilá­gosítást, mert annak idején becsületszavukat adták Pa't- zignak... Végül is Lipcsében rendez­ték meg a főtárgyalást, 1921. júliusában. Dithmar kitartott hallgatása mellett. Arra hivat­kozott, hogy tiszti rangjához méltatlan ez a tárgyalás, kü­lönben is, a Patzignak adott "becsületszó... A bizonyítási el­járás azonban kétséget kizáró­an megállapította, hogy Lland­overy Castle mentőcsónakjai közül legalább hármat lőttek az U 86-róL A főállamügyész négy-négy ért börtönbünte­tést javasolt. így szólt az 1921. július 16-án kihirdetett ítélet is ... Dithmar augusztus 1-én kér­vényezte, hogy Naumburg ban tötthesse le a büntetését, mert a felesége most odautazott a szüleihez, és: ».. .a feleségem sokat szenved a körülmények­től: megkönnyítené a sorsát, ha engem a közelében tudhat­na«. Két napon belül teljesí­tették Dithmar kérését. Bold július 30-án azt kérte, szállít­sák a hamburgi börtönbe, mert: »Egyedüli tulajdonosa vagyok a Bolt Bolten et Co, exportvállalatnak. Jogtanácso­sommal való megbeszélésün­kön megállapítottuk, vállala­tunk működése csak akkor ma­radhat zökkenőmentes, ha a fontos problémáknál mindig kikérhetik az én tanácsomat«. Bold kérését öt nap múlva tel­jesítették. Amikor a közép-németorszá­gi felkelésben részvett és letar­tóztatott munkások a lichten- burgi börtön sötét és nedves pincéiben sínylődtek, évtizedes büntetésüket töltve, a , két tiszttel a lehető leggálánsab- ban bánt a Wedmari Köztár­saság jogszolgáltatása. Nem elég, hogy maguk választhat­ták meg a börtönüket: még ott is azt csinálhattak, amit a!cartak. Mindketten civürunát hordhattak, feleségük heten­ként meglátogathattak őket, előfizethettek lapokra és könyvekre, rabtársaik közül »puccert« választhattak és tarthattak, olyan munkát vé­gezhettek a fegyintézet­ben, amilyet akartak — ha akartak éppen —, és a sza­bad levegőn is sokkal gyak­rabban tartózkodhattak, mint a többi fegyenc. REHABILITÁLJÁK A GYILKOSOKAT A két úr úgy élt tehát a börtönben, mint. — egy német szólásmondás szerint — az úr­isten Franciaországban. Mégis sokallották a dolgot. Miközben egész sereg jobboldali, sovi­niszta, a nagytőkével kapcsola­tot tartó német szervezet ost­romolta beadványaival az igaz­ságszolgáltatást a két volt ten­geralattjáró-tiszt szabadlábra helyezése érdekében —, ők c röVidebb utat választatták. Mindkettőjüket megszöktették. 1926-ban perújrafelvételt rendeltek el. Patzig parancs­nak külföldről jelentkezett és közölte, hogy Dithmarnak és Boldtnak nem volt része a mentőcsónakok lövésében, s minden felelősséget ma­gára vállalt. Dithmar eb­ben az időben egy bar­celonai bankban dolgo­zott, Bolt pedig Dél-Amerikú- ban, Columbia állam Cali nevű városéiban igazgatta — a sa­ját vállalatát. A szerecsenmosdatás a né­met joggyakorlatban addig példátlan körülmények között zajlott le. A főtárgyalást a nyilvánosság kizárásával tar­tották meg! Az 1921. július 17-i ítéletet megsemmisítették, a két vádlottat azonnal föl­mentették. a perköltségeket és a két egykori tengerész anya­gi kártérítését a német állam- kincstárra hárították. Dithmar 155 000, Boldt 300 000 márkát követelt, végül is megegyeztek 20, illetve 50 000 márkában. Dithmar, most már kapitányi rangban, ismét berukkolt a hadi tengerészethez, és 1921-ig visszamenőleg megkapta az il­letményét. Így végződött az első világ- lágháború néhány jellegzetes figurájának — a későbbi hó­hérok előfutárainak — ügye Németországban. A második világháború háborús bű­nöseinek egy része már nem úszta meg ilyen könnyen. Más részük azon­ban épp oly jó állást vagy magas nyugdíjat élvez, mint annak idején Dithmar és Boldt. Mert a NÁmet Szövet­ségi Köztársaságban eleve­nen él és hat még az a szel­lem, amely eddig két világ­háborút zúdított az emberi­ségre. (Vétel Barabás Tárná«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents