Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
3 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1986. január 1. EGY FÁRADHATATLAN agitátorról Sollner József születése 70. évfordulóján Uj tervek küszöbén ÍRTA: VÁLYI PÉTER, AZ ORSZÁGOS TERVHIVATAL ELNÖKÉNEK ELSŐ HELYETTESE Nagyon kevés olyan résztvevője volt a két világháború között a magyar forradalmi munkásmozgalomnak, akit annyian ismertek volna az üzemek dolgozói, a kisemberek közül, mint Sollner Józsefet, a fáradhatatlan agitátort. A felszabadulás után éveken át a Szakszervezetek Országos Tanácsa központi iskolájának igazgatója volt, s ezrekre tehető tanítványainak száma, akik ma az ország minden részében munkájukban hasznosítják a gazdag elméleti tudást, amelyet kimeríthetetlen élettapasztalatával kiegészítve, nekik átadott. Hetven évvel ezelőtt, 1895. január 2-án született a jórészt szlovákok lakta Caramtol- mács községben. Már gyermekkorában arra kényszerült, hogy önerejéből tartsa fenn magát. Budapesten inasko- dott, s már a tízes évek elején szakszervezeti tag lett. Az első világháborút a frontokon küzdötte végig. Azok közé tartozott, akikre az 1917-es orosz forradalom egész életükre kiható hatást gyakorolt: 1918-ban az elsők között lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg ezredese, a Munkás- és Katona Tanács tagja volt. A proletárdiktatúra bukása után éveket töltött a hajmáskéri, a zalaegerszegi internáló táborban. Szabadulása után bekapcsolódott az illegális párt munkájába, Mától kezdve ismét csendesek a drávai halásztanyák. Szilveszter napján még egyszer végighúzták a vízen a hálókat, aztán bevitték a csónakokait is a telelőbe. A halászoknak azonban akad munkájuk most is: javítják a hálókat meg a csónakokat, s közben újra fölelevenítik a múlt óv emlékeit. A barcsi Határőr Halászati Tsz péterhidad brigádjában sok szó esik a múlt évi legnagyobb halfogásról. Maguk a halászok is meglepődtek, amikor hetvenhárom kilót nyomott az a harcsa, amit partra vetettek. A péterhidaiak egyébként nemcsak a legnagyobb hallal, hanem a legjobb fogásokkal is dicsekedhetnek. Pedig az ő területükön — a magas víz miatt — nem a legjobb halászasd lehetőség volt. Víz alá került a halásztanya is. De az idős emberek nagyon ismerik már a víz szeszélyeit. S tudják azt is, mikor és hol lehet a legnagyobb zsákmányra számítani. A múlt évben ők szálltak legelőször vízre. Már február elején megmerítették a hálókat, s alig volt olyan nap, hogy ne csónakáztak volna végig a Dráva holtágain. Az eredmény nem maradt ed: a Halászati Tsz túlteljesítette évi tervét: 450 mázsa helyett 570 mázsa halat küldött piacra. Addig amíg a péterhidiaiak- nak sok bosszúságot okozott a magas vízállás, a drávapalko- nyai brigádnak valóságos szerencsét jelentett. Nekik így sokkal könnyebb volt halászni. Ez meglátszott a fogáson is: százharminc mázsa halat emeltek ki a hálókkal a vízből. ők viszont később kezdték a munkát, mint a három- faiaik. Egy ideig most csendes marad a folyónak Felsőszentaár- tontól Drávapalkonyáig terjedő szakasza. Nem csobbannak a vízben az evezők, de a halámajd 1924—1926-ban a Magyarországi Szocialista Munkáspártban tevékenykedett, i öbbször internálták, letartóztatták és elítélték, csaknem tizenhárom évet töltött Tagságban, forradalmi tevékenységéért. A börtönökben is szüntelenül tanult és tanított. Akik megismerték, valameny- nyien tisztelték és szerették figyelmességéért és gondosságáért, tobogó derűs egyéniségéért,meggyőződéséért. Nemcsak a fiatalok, a nála idősebbek is Coli bácsinak szólították. ö volt a marxista— leninista tanulókörök lelke, ő vezette a legtöbb illegal's szemináriumot. Sokáig együtt dolgozott József Attilával is. A költő mondta neki egy al- kalomman: »Szükség van a szavaidra!« E címen jelenik meg ebben az évben Sollner József regényes életrajza, amely felöleli harcos életútjának szinte minden jelentős mozzanatát a felszabadulásig, s képet ad arról az értékes munkáról is, amelyet a felszabadulás utáni évtizedben 1957-ben bekövetkezett haláláig végzett Aligha van az országban olyan város, ahol ne élnének olyan elvtársak, egykori harcostársai, vagy tanítványai, akik ma, születése 70. évfordulóján ne emlékeznének rá az áldozatos életű harcosoknak kijáró tisztelettel és megbecsüléssel, T. F. szak már a következő idényre készülnek. Mindenki vidám, mindenki jókedvű. Ezen a délutánon egy embert ünnepel a brigád. Váratlan ez az ünneplés, titokban szervezték. Öreg Právics ül az asztal- főn, és nézi a »gyerekeket«. — Minek ez, fiúk? Mire- való? Rekedt a hangja, nem is szól többet. Tolnai, a művezető az első felszólaló: — Nehezen válunk el... Jóska bácsi volt Kaposváron a szerszám.készítés úttörője. A jelenlevők közül majd mindenki nála tanult... Én csak azt mondom, pihenjen jó egészségben, és ha ideje engedi, látogasson meg bennünket. Mi mindig szeretettel várjuk .. öreg Právics maga elé néz, és hallgat. A többiek veszik át a szót. — Nehéz lesz maga nélkül. újéve... A bolygók mozgása s a társadalom mozgása nem ismeri a határnapokat. Az ilyen küszöböket magunknak állítottuk azért, hogy számot adjunk a múltról és számot vessünk a jövőről. Új éves terv és új ötéves terv kezdete a mai nap. Akármennyire is ünnepélyes pillanat a küszöb átlépése, népünk azt szokta meg, hogy józanul, tárgyilagosan vegyük fontolóra ilyenkor is a jót, a rosszat, a nehéz feladatokat és a biztató jövendőt. Befejeztük ötéves tervünket. A beszámoló statisztika végleges számadatait most állítják össze, de azért nem az utolsó tized százalékok azok, amelyek az értékelést eldöntik. Mindenki láthatja, mindenki tudhatja, hogy nagyot fejlődött országunk 1960 óta. A konszolidáció hároméves terve után rengeteg újat alkottunk, fontos szerkezeti változásokat valósítottunk meg. Az ipar korszerűbb lett. Erősen nőtt a műszaki haladást legjobban megtestesítő iparágak súlya. Nagyot léptünk előre a vegyiparban. Ez az öt év a kőolajbázison alapuló korszerű magyar petrokémia megszületésének időszaka. Jelentős földgázvagyont tártunk fel és kapcsoltunk be az ország energetikai vérkeringésébe. Nagyrészt ennek és a Szovjetunióból származó erősen növekvő kőolajbehozaital- nak köszönhetjük, hogy minőségi javulás állt be öt év alatt a magyar népgazdaság energetikai hatásfokában. A gépipar progresszív területei a magyar adottságoknak legjobban megfelelő iparágak, az erősáramú elektrotechnikai ipar, a híradástechnika, a műszergyártás voltak. A köny- nyűipar és az élelmiszeripar ma jobban kielégíti a fogyaszA sarkon a legfiatalabb: — Józsi bácsi puszta kézzel szedte ki a kemencéből a szerszámokat. Még egy mutatványos sem tudná utána csinálni. Az örökké bátortalan Szabó Jancsi: — Nagyon fog hiányozni. Takács Ottó, aki hű maradt a brigádhoz: — Ember! A munka volt az egyedüli szenvedélye. Matics Jóska, akit visszafogadtak: — Mindig tanított! Arra is, hogy a hivatást meg kell becsülni, Vielandt Jancsi: — Mindenki szereti. Végh Pista: — Az edzés nagymestere. Átadják az ajándékot. A csomagban egy szép indiai dohányzókészlet van. A fiúk I vették, a. »gyerekek«: a 1TRANSZVILL szerszámkészítők. igényeit, tetszetősebb, jobb termékeket gyárt, mint öt évvel ezelőtt O rszágunk gazdasági életében történelmi fordulatot harcoltunk végig és valósítottunk meg. A mezőgazdaságban is győztek a szocialista termelési viszonyok. Az MSZMP agrárpolitikájának eredményeként megnyílt a magyar parasztság előtt a társadalmi és gazdasági fölemelkedés biztos útja. A kollektivizálás anyagi föltételeit a terv előteremtette, de ez az erők nagyarányú átcsoportosítását és összpontosítását követelte meg. Jelentősen — egyötödével, egyhatodával — nőtt a dolgozók életszínvonala. Javultak az életkörülmények, nőtt a foglalkoztatottság, a kultúr- színvonal, fokozódott a műveltség a társadalom egész keresztmetszetében. Voltak az elmúlt öt esztendőnek árnyoldalai is. Ezeknek a hibáknak leküzdésére hívta fel az ország társadalmát az 1963 decemberi és különösen az 1964 decemberi központi bizottsági határozat. A hibák megjelenésének két csomópontja volt. Az egyik a termelés hatékonyságának, minőségi jellemzőinek kedvezőtlen alakulása. Ez magában foglalja a munka termelékenységének nem kielégítő növekedését, az önköltség csökkenésének lassú ütemét, a termelés és fogyasztás sokszor hiányos összhangját. A másik az ipari és mezőgazdasági termelés exportképességének nem kielégítő alakulása, ami szintén összefügg a termelés magas önköltségével, de még. inkább a termékek minőségének, korszerűségének hiányosságaival. A gazdasági életnek ezek a negatívumai fékezik az előrehaladást, lassítják a továbbfejlődést és tői, a Vili. pártkongresszus szocialista brigád tagjai. Öreg Právics csak néz maga elé, és hatalmas kezével letöröl valami csillogót az arcáról. — Minek, fiúk? Hová gondoltok? ... — Rád, Józsi bácsi: — mondja Tolnai, és emeli a poharát. — A te munkáséletedre. A gépek mellett töltött negyvenöt évedre. — Józsi bácsira! — szólnak az asztal túlsó széléről. — Arra, hogy erőben, egészségben élj, mert meg- érdemled a pihenést... A nagy kézben elveszik a pohár. Mindenki feláll, öreg Právics egészségére koccintanak. Mindenki fenékig üríti a poharát N. S. szűkítik gazdaságpolitikánk érvényesülésének ható területét. A múlt évben érzékelhető javulás volt a nehézségek leküzdésében. A termelés emelkedésének több mint négyötöde származott a termelékenység növekedéséből. Javult a termelés önköltsége, kezd elterjedni a takarékos gazdálkodás. A kivitel jobban nőtt a behozatalnál, javult az ipari termékek exportképessége, nőtt a termelésen belül a kivitel részaránya. Mindez azonban még nem elég. Nem is gondolhatta senki, hogy egy év alatt mindenhol feltárulnak a termelékeny gazdálkodás, az ésszerű takarékosság, a korszerű munkaszervezés és üzemvezetés, a piachoz — a belsőhöz és külsőhöz egyaránt — való messzemenő, rugalmas alkalmazkodás tartalékai. Ezért az 1966. év az 1964 decemberi párthatározatok továbbvitelének és következetes érvényesítésének jegyében kell hogy folyjék. Ez a záloga a kiegyensúlyozott, nyugodt fejlődésnek a fogyasztásban és a további műszaki haladás területén egyaránt. A z 1966. évi népgazdasági terv meghatározó vonása ezért a termelés minőségi követelményének fokozott érvényesítése. Ez többek között azt jelenti, hogy nem az úgynevezett teljes termelési érték előírt növelését tekintjük a fő célnak, hanem azt, hogy a megrendelőket — tehát a belkereskedelmet, a külkereskedelmet, a beruházókat, a kooperációs partnereket — minél teljesebben és pontosabban elégítsék ki a szállítók. Ez a szervezett, folyamatos termelésnek a föltétele, és elengedhetetlen tényezője annak is, hogy a fölöslegesen felduzzadt és jelentős társadalmi munkaráfordítást lekötő készleteket ésszerű keretek között tarthassuk. A jövő évben tovább erősítjük azokat az előnyös szerkezeti mozgásokat, amelyekről fentebb szóltunk, és amelyek a termelés gazdaságosságát fokozzák és növelik expanziós lehetőségeinket a külső piacokon. Az átlagos 4—6 százaléknál gyorsabban, mintegy 10 százalékkal nő a vegyipar termelése, a híradástechnikai és a műszeriparé pedig 7—8 százalékkal. Míg a szénfelhasználás részaránya csökken a szükségletekkel összhangban, a kőolajtermékek és a földgázfelhasználás részesedése erősen növekszik. A végrehajtandó fogyasztói árcsökkenések következtében nőni fog a ruházati cikkek iránti kereslet, és ez jelentős feladatot állít a textilipar elé. A mezőgazdasági termelés anyagi alapját a növekvő gépállománnyal és a javuló műtrágya- és növényvédőszerel- látással összhangban a terv előirányzatai biztosítják. 1966- ban például egynegyedével több műtrágyát állít elő a hazai ipar, mint a múlt évben. Az állati termékek felvásárlási és fogyasztói árának jelentős növelésétől azt várhatjuk, hogy az állattenyésztés föltételei a közösben és a háztáji gazdaságokban lényege, sen javulná fognak. Ez a közellátásban eredményez előnyös változást, és a szarvas- marha kivitelt is elősegíti majd. A munka termelékenységének növelésén alapul ebben az évben is az ipari termelés növekedésének 80 százaléka. Ezzel összhangban 1966-ban a munkások és alkalmazottak ötvenezer gyermeköltönyt szállítottak ebben az évben a Szovjetunióba a Kaposvári Ruhagyárból. Legutóbb ötezer darabos szállítmányt indítottak útnak, hogy mihamarabb megérkezzek a keresett gyermekruha a szovjet üzletekbe. A jó minőségű kaposvári termékek megnyerték a megrendelők tetszését, s ezért jövőre a jelenieginál húsz százalékkal több árut exportálnak. reálbére 3,5 százalékkal nő, a parasztságé hasonló mértékben. A nyilvánosságra hozott ár- és bérintézkedések következtében azonban ez az általános 3,5 százalékos növekedés erősen differenciálva érvényesül. A kisjövedelmű családok zömére és néhány, eddig elmaradt bérszintű dolgozó rétegre jut az életszínvonal- emelkedés nagy része. Lesznek olyan, főként magasabb jövedelmű dolgozók, akiknél most bizonyos jövedelemcsökkenés áll elő. Az évi terv ismét közép, pontba állítja a külkereskedelmi feladatokat. A kiviteti terv teljesítése és bizonyos túlteljesítése — ez az a cél, amire mozgósítanunk kell; ez az a cél, amelynek eléréséért össze kell fognia a gazdasági és pártvezetésnek, a műszaki erőknek és közgazdászoknak. Az 1966-os beruházások már az új, a harmadik ötéves terv létesítményeit gyarapítják. Idén lép üzembe egyebek között a Szegedi Gumigyár, a Békéscsabai Konzervgyár, a Bajai Hűtőház, több állami áruház és szálloda, és megkezdenek egy sor új beruházást is, olyanokat, mint a 400 kV-os magyar—szovjet villamos távvezeték, a Lábatlani Papírgyár, a Miskolci Ház. gyár, a nagykőrösi és a debreceni konzervgyár. A z ötéves terv megalapozó számításai egyébként már elkészültek az Országos Tervhivatalban, a minisztériumokban, és folytak már egyeztető megbeszélések a megyei tanácsokkal is. Minden KGST-országgal egyeztettük a gazdasági együttműködést és a kölcsönös áruforgalmat. A vezető állami és pártszervek már több alkalommal foglalkoztak a terv különböző kérdéseivel. Az összefüggő javaslat néhány hónap múlva kerül az ország közvéleménye elé. Egyszóval a befejező munkák folynak a harmadik ötéves terven, a körvonalak viszont már véglegesen kialakultak. A következő öt év további erőteljes gazdasági fejlődés időszaka lesz iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben. A termelés minőségi jellemzőinek gyors javulását akarjuk továbbra is fő feladatként magunk elé állítani. A beruházásokban kiemelt szerep jut a termelő beruházásoknak, ezek között is a korszerűsítő, a meglevő üzemeket bővítő jellegűeknek. Ha az egész nép közös erőfeszítéséből valóban tovább tudjuk javítani a termelés hatásfokéit, akkor a következő öt évben jelentős életszínvonal-emelkedéssel számolhatunk városon és falun is. Mindebben nagy szerep jut a gazdaságirányítás most kidolgozás alatt álló reformjának, amely meggyőződésünk szerint új, eddig nem érvényesülő alkotó erőket szabadít fed és állít a gazdasági továbbhaladás szolgálatába. B izakodva és várakozással tekint új gazdasági terveink elé az ország népe. Ha mindannyian akarjuk és mindannyian egy irányban munkálkodunk, az 1966. esztendő és az induló ötéves terv újabb sikereket, az ország életének, népe jólétének, kultúrájának további emelkedését hozza magával. Megyénk másik — szovjet exportra is termelő — üzeme, a Nagyatádi Konzervgyár eddig több mint hatszázötven vagon árut küldött barátainknak, főleg a közkedvelt zakuszkát, a vitamindús előételt. Nagyatádről egyébként zöldborsót, csemegeuborkát, befőttet és dzsemet is küldtek a Szovjetunióba. DRÁVÁI HALASZOK N. J. POHÁR KÖSZÖNTŐ Gyermekruha és konzerv a Szovjetunióba
