Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-17 / 297. szám

Péntek, 1965. december 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Tapasztalatok és tervek a mezőgazdasági gépjavításban A MEGYE GÉPÁLLOMÁ­SAI és gépjavító állomásai az idén jóval több traktort és más erő-, illetve munka­gépet hoztak rendbe, mint amennyit előirányoztak — ezt állapította meg a me­gyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztálya a legutóbbi értekezletén. Fő- és folyója­vítási tervüket több mint harminc darabbal túlteljesí­tették. A gépjavítást az idén már csoportosítva, négy kör­zetben végezték, s egyes géptípusokat összevontak. A szakosítással az volt a cél­juk, hogy gyorsabban, keve­sebb időveszteséggel adják vissza a gépeket. Az indulást alkatrészhiány nehezítette, s hogy a traktorok ne veszte­geljenek sokáig, házilagos főjavításokat is végeztek, s maguk készítettek el néhány hiányzó alkatrészt. A csere­motorok hiánya is sok gon­dot okozott. Az év első fe­lében oéldául T6n -•'bbal kevesebbet kap* álla­lattól, mint amennyi‘-e szük­ségük volt, s e téren most is lemaradás van. Mintegy hetvenmillió fo­rint értékű gépjavítás vár elvégzésre a jövő évben. Ez a szám az eddigi tapasztala­tok és a várható igények alapján alakult ki. Gyarapo­dott a mezőgazdasági erő- és munkagépek száma, egyre bonyolultabb összetételű mun­kaeszközök kerülnek forga­lomba, s a korábban vásá­rolt gépek fokozatosan el­használódnak, tehát a javí­tási feladatok is nagyobbak lesznek. Jövőre három kör­zetben folyik ez a munka. Az egyikben á siófoki, a ta- bi és a fonyódi, a másikban a kaposvári és a marcali, a harmadikban pedig a barcsi, a csurgói és a nagyatádi já­rás gépeit javítják az e cél­ból kijelölt járási génjavító állomásokon. Fölmérték a megye traktorainak csere- mntorigénvét. eszerint ebből több mint 1500 darabra len­ne szükség. A jövő év első negyedére visszaigazolt szál­lítmányokban a DT-k, a Ze- torok és az RS—09-esek cse­remotorjai nem szerenelnek a szükséges mennyiségben. A SZAKOSÍTOTT JAVÍ­TÁS korszerű műhelyt és megfejelő számú szerelőt kí­ván. A megyében hét új fék­padot szereltek föl, hogy a rendbe hozott gépeket használatbavétel előtt még a javítóüzemben kipróbálhas­sák. A műhelymunkások szá­ma évről évre növekszik. Tavaly 460, az idén csak­nem százzal több műhely­munkás dolgozott a gépállo­másokon és a gépjavító ál­lomásokon. Jövőre ismét százzal több, 760 dolgozó vesz részt a javítási mun­kákban, noha legalább 860- ra lenne szükség. Az alkat­részeket két és három mű­szakban szerették volna fel­újítani, de az engedélyezett létszámmal erre, valamint a vulkanizáló és más részlegek fejlesztésére nincs mód. Mintegy háromszáz trakto­rost és brigádszerelőt von­tak be a műhelymunkába a téli nagyjavítás idején. Er­re annál is inkább szükség van, mert a termelőszövetke­zetek az erőgépek 26 száza­lékát főjavításra, 38 százalé­kát pedig folyójavításra ter­vezték. Korábban tapasztal­ható volt, hogy a tsz-ek sa­ját műhelyeikben próbálták elvégezni a főjavítást, most már azonban belátják, hogy ez nem hasznos, hiszen nin­csenek meg mindenütt az eh­hez szükséges technikai és személyi föltételek. A folyó­javításra váró 900 traktor közül is mintegy hatszázat a gépjavító állomásokra bíz­nak a tsz-ek, így több ide­jük marad a karbantartásra és a munkagépek rendbeté­telére. Követsére méltó a csurgói járás vezetőinek az a kezdeményezése, hogy a járás három gépjavító kör­zetébe technikusokat külde­nek ezeknek a munkáknak a műszaki ellenőrzésére. MII,YEN ALKATRÉSZEL- LATAST várhatunk az AG- ROKER-től jövőre? A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a tavaly és a korábban vásárolt egyes alkatrészekből még most is számottevő mennyiség van a tsz-ek raktáraiban. Előfor­dult, hogy a szövetkezet gé­pe a gépjavító állomáson rostokolt alkatrészhiány miatt, a tsz raktárában pe­dig ott volt a pótalkatrész. Az ilyen jelenségekből okul­ni kell. Egyébként jelenleg a Zetorokhoz és az MTZ- traktorokhoz elegendő, az UTOS-hoz viszont kevés al­katrész áll rendelkezésre. Előreláthatóan nem lesz hiány gumiabroncsból, és javul az akkumulátor- meg a golyóscsapágyellótás is. Hemesz Ferenc Rendezi , adósságát“ a földművesszövetkezeti vendéglátóipar Szeptember 30-ig megyénk földművesszövetkezeti vendég­látóipara tízmillió forinttal maradt el tervétől. Az ide­genforgalom ugyan elérte a tavalyi szintet, de a szövetke­zeti vezetők többre számítot­tak. A balatoni szezonban mintegy másfél millió forint­tal kevesebbet forgalmaztak a tervezettnél. A szövetkezeti vendéglátó- ipar mindent megtett, hogy pótolja a lemaradást. Munká­juk eredményeképpen a ne­gyedik negyedévben országo­san a második helyen állnak. Műsoros esteket szerveztek, disznótoros vacsorákat és sportbálokat rendeztek, de nem hiányoztak a búcsúkról, a vásárokról sem. A Tab és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet Nagyberényben egyetlen disznótoros vacsorán 19 000 forint bevételre tett szert. Hasonlóan nagy forgal­mat bonyolított le a mernyei földművesszövetkezet SJomogy- gesztiben egy táncdalesten. December elején már biz­tosnak látszott, hogy sikerül rendezni az adósságot. Ha ez a hónap is úgy sikerül, mint az előző, a szövetkezeti ven­déglátóipar teljesíteni tudja évi tervét AZ ÉLVONALBAN Fotóriporterünk majdnem beleizzadt, mire a Pamutfonó­ipari Vállalat Újpesti Gyárá­nak nagyatádi telepén lencse­végre kapta a képünkön lát­ható négy brigádvezetőt. Hiá­ba, nem szoktak hozzá a vil­lanófényhez. Rossz riportala­nyok. Viszont annál jobb munká­sok. Király Margit Március 15.-brigádja az első, Horváth Jánosné Május 1.-brigádja a második, Szendrödi Istvánná Április 4.-brigádja a harma­dik, Reczkó Józsefné Asszony­brigádja pedig a negyedik helyre került a verseny leg­utóbbi kiértékelésekor. A brigádok teljesítménye között nincs nagy különbség. Szinte fej fej mellett halad­nak. Annak, aki Király Mar- gitékat az első helyről ki akarja szorítani, bizony na­gyon kell dolgoznia. Margit a kollektíva nevébén kijelentet­te, hogy nem egykönnyen ad­ják át helyüket. Érthető, hogy ragaszkodnak az első helyhez. Ugyanis az erkölcsi elismerés mellett az első helyezett részesül a leg­nagyobb anyagi elismerésben. ÜZEMI JEGYZETEK Kritika Tülekedés Kedden délután osztották ki a prémiumot. Akadtak szép számmal, akik vastag borítékot kaptak. A drapériával bevont asztal mögött négyen ültek. A főmérnök, az igazgató, a ter­melési osztály vezetője meg a szakszervezeti titkár. Az asz­tallal szemközt, a padsorokban a műhelyek dolgozói foglal­tak helyet. A főmérnök a termelési feladatok végrehajtásá­ról számolt be. Elsőként Bondorosi kért szót. A torokköszörülés után pa­nasszal kezdte. — Mindenki ismer. Tudják rólam, hogy ha a vállalatról van szó, nem hátrálok meg so ha. Ha a szívemet kérik, oda­adom azt is. Ezek után azt hí szem, mindenki ártérzi sérel­memet. Kérdezem én, kiért van a szakszervezet? A dolgozó­kért! Ha pedig értünk van, akkor miért nem támogat? Rö­vidre fogva a szót, öt napig tanfolyamon voltam, távol a családtól. Amint ilyenkor len ni szokott, mélyebben bele kel­lett nyúlni a pénztárcába. Ezért kértem segélyt. És ma dél­előtt majdnem megkövültem, amikor azt mondta a titkár, hogy nincs. Csak annyit még végezetül, hogy levontam a tanulságot... Csend támadt a teremben. A drapériával bevont asztal­nál a szakszervezeti titkár emelkedett szólásra. — Kedves kartársak! Engedjék meg, hogy kérdezzek va­lamit Bondorosi szaktárstól. Arra kérem Bondorosi szakit, mondja meg, hogy mennyi prémiumot kapott. Bondorosi hevesen gesztikulálva tiltakozott. — Ez nem tartozik ide! Ez az összeg prémium! Többen közbekiabáltak. — Mondja meg! Bondorosi céklavörös arccal hallgatott. A titkár várt még egy kicsit, majd így folytatta: — Bondorosi szaktársnak is tegnap borítékoltak. Azt hiszem, pontosan ugyanannyi van a borítékjában, amennyit beletettek. Mi, ma reggel tárgyaltunk a segélyekről, és úgy döntöttünk, hogy nem adunk neki. Bondorosi gyilkos pillantásokat küldött a titkár felé, de az nem zavartatta magát. — ... Ügy emlékszem, kereken hétezer forint van a bo­rítékjában. Mi kétszáz forintos segélyeket tudunk adni. Ha — —a-----1 -—3..- —- «.a« ,'aÁnwit a segélyt, hajlandó B ondorosi szaki ezek után még igényli j»gyok a saját zsebemből kifizetni. Bondorosi nem nyilatkozott... Az igazgató kilenc óra táj ban táviratot kapott a központ­tól. Azt közölték vele, hogy feloldják a létszámzárlatot. Nem egészen húsz perccel utóbb megindult a lavina. A vonal túl­só végén egy rekedt bariton jelentkezett. — Szevasz, öreg fiú! Hogy vagy? Olyan régen láttalak, hogy már kezdelek elfelejteni. Tudod, sok a munka!... Idő­szerű volna már összejönni egyszer. Szombaton? Az jó! Be­megyünk a Kupába, és megízleljük a kőröshegyit. Ragyogó lesz! Apropó, mielőtt elfelejteném. Van egy kedves kis is­merősöm. Két éve végzett... Ugyan, ne viccelj, a gimná­zium is ér annyit, mint a közgazdasági! Könyörgök, most az egyszer tekints el ettől. Ezeregyszáz? Kezdőnek egészen jó! Akkor szombaton feltétlenül. .. A második telefonáló egy felsőbb fórumtól: — Most hallottam, hogy gyarapodtok. Örvendetes ez a fejlődés! Átnéztem jelentéseiteket. Szívderítő a tervteljesítés­sel kapcsolatos rész. Én mindig azt hittem, hogy a statisztika száraz olvasmány. Hát annyi s zent, hogy ez nem volt az... Különben éppen most értesültem arról, hogy feloldották nálad a létszámzárlatot. Lenne egy kérésem, persze csak akkor, ha teljesíthető. Van egy kedves kis unokatestvé­rem. .. A harmadik: — Mi az isten van nálad? Már vagy tízszer tárcsáztam, állandóan foglaltat jelzett a vonalad. Tárgyalsz? Akkor rövid leszek. Ügy tudom, kaptatok valami létszámot. Emlék­szel még az ígéretedre? Egyszer te kértél tőlem valamit. Most, ha nem haragszol... Tudod, akkor én is mondhattam volna nemet... A huszonkettedik telefon után már nem bírta tovább. Behívta a titkárnőt, és magához kérette a munkaügyest. A munkaügyi csoport vezetője izgatottan sietett föl a lépcsőn. — Maga tud erről? — kérdezte az igazgató, és kezébe nyomta a táviratot. — Igen! — felelte a munbaügyes. — És honnét? Kitől, ha szabadna tudnom? — Eddig húszán hívtak fel telefonon, ök mondták, hogy kaptunk létszámot. A titkárnő kopogott. — Látogatók jöttek ... főmérnök és... osztályvezető. — A látogatók már félre is tolták a szőke titkárnőt, és zajos ba­rátsággal közeledtek. — Ha megengeded, csak e gy percre zavarunk. Nem sike­rült telefonon hívni, ezért szaladtunk ki kocsival áz adm‘ nisztrátori állás ... Van nekü nk egy kedv-' Németh Sándor A négy brigádvezető. Balról jobbra: Horváth Jánosné* Racz- kó Józsefné, Szendrödi Ist- vánné és Király Margit. (Az első brigád 1500, a máso­dik 1200, a harmadik 800 fo­rint pénzjutalmat, a negyedik pedig 600 forint értékű tárgy-_______________________________ jutalmat kap az üzem veze­tőségétől.) | után — e hónap végén — be­Kíváncsian várjuk a fejle- | számolunk a verseny eredmé- ményeket. Az utolsó értékelés | nyeiről. MINDEGY? A napokban lezajlott nő- kongresszust megelőző ta­nácskozások egyikén egy idő­sebb, sokat dolgozó asszony mondta, amikor társai — ki csöndesebb, ki emeltebb hangon — a bajokat említet­ték, gondokról beszéltek: ap­ró-cseprő, mégis fontos napi ügyekről és nagy kérdésekről, hogy hol itt hol ott lobban fel a háborús veszély tüze a világon: »Mindegy, csak ná­lunk béke legyen.« E az asz- szony minden bizonnyal há­rom gyerekére, unokáira gon­dolt, a kis házra, emberére. Az anyai és hitvesi érzés testvér a békesség iránti vággyal; de testvér kell hogy legyen az elszántsággal, a gyűlölettel a gonosszal, a há­borúval szemben. Az értelem nem mindig bírája az érzé­seknek: a »mindegy, csak nálunk béke legyen« ösztö­nösen született érzés szavak­ba öntése, de ellentmond en­nek az értelem. Nem a sza­vak kimondójával, hanem szavaival van vitánk. Béke-e a béke, ha a »mindegy« ter­mi meg, ha minden árai megfizetünk érte? A gyermekeit, otthonát védő asszonyt legendás alak­ká emelte a történelem: a a gyengébbként emlegetett nem bátorsága, férfiakat megszégyenítő hősiessége egyúttal tagadó felelet is — nem mindegy! A béke nem osztható darabokra: a Viet­namban puskát fogó asszony a mi békénkért is küzd, s a magyar asszony békeharca abban is segít, hogy ott el. hallgassanak a fegyverek. Ott, Vietnamban most éle­sen megfogalmazott a kér­dés: béke, de nem minden­áron! Nem úgy szól, hogy »mindegy«, csak béke le­gyen: ezért küzdenek a fér­fiakkal együtt lányok és asz- szonyok, pedig szivük mé­lyén az örök asszonyt ösz­tön, a békesség vágya él most is. És éppen ezért nyúl­tak fegyverhez! Európát kétszer borította el a háború pokla, s amikor — húsz éve múlt — végre a fegyverek káoszából kibom­lott a béke, milliók siratták szeretteiket. Megtanultuk, mert meg kellett tanulnunk, hogy mit jelent a háború és mit a béke. És azt is, hogy a béke csak akkor igazán az, ha szabad ország népére ra­gyog. Újra értelme lett a tervezésnek, a holnapok el­rendezésének, az emberek teremtette vihar nem szakí­totta szét a családokat, nem dúlta fel az otthonokat: bé­ke volt, s tudtuk — mert akartuk —, hogy maradjon is a béke. A nyugalom, a hét­köznapok gondja, öröme nem egyszer s nem is egy­két embernél és nemcsak nőknél, de férfiaknál is el­altatja a figyelmet: csak a maguk kis körét látják, min­den más már »messze van«, s ha már messze, könnyen rámondják: mi gondom ve­le?! Ahol óhajjá silányul az elszántság, beletörődéssé az akarat, ott mi fogja le a fegyvereket? Aki minden árat megad a békéért, mivel állíthatja meg a támadót? A nőkongresszus igen ha­tározottan elválasztotta az óhajt és az elszántságot, a beletörődést és az akaratot. Elvetette a semmit nem érő álláspontot, amelyet a politi­kai szóhasználat pacifizmus­ként fogalmaz meg. Sokan ér­tik már a pacifizmus és a békeharc különbözőségét, mind világosabban látják, melyik hová vezet. És so­kan vannak — számuk nap­ról napra több lesz —, akik fölismerik: a beletörődés, a. »mindegy« nem a harc, ha­nem a megadás eszköze. A nők között is — s ezt éppen a nőkongresszust előkészítő tanácskozások bizonyították — mind többen lesznek olya­nok, akik férfitársaik olda­lán — éppen gyermekeik, szeretteik érdekében — cse­rélik föl a »mindegy« állás­pontját, a harcot tudatosan vállalók határozott nézetei­vel. S úgy vívják ezt a har­cot, ahogyan csak nők képe­sek: a féltés és az elszánt­ság, a szeretet és a gyűlölet nemes ötvözetével szívükben. Értesítjük üzletfeleinket, hogy 1966. január 3—8-ig leltározunk Ez idő alatt az árukiadás szünetel. A fogyasztók zavartalan ellátása érdekében kérjük, hogy gond* san összeállított megrendeléseiket mielőbb juttassák el lerakatunkhoz. fl Dél-dunántúli Vegyianyag Nagyker. Vállalat II. $z. lerakata, Kaposva (9757) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents