Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-09 / 290. szám

Csütörtök, 1965. december 9.

5

SOMOGYI NÉPLAP

A bizalom mércéje

M

a már senki sem fogadja el azt a régi felfogást, hogy a hivatalhoz a teremtő megadja a szükséges észt is, de arról még mindig sokan megfeledkeznek: a rátermettség önmagában édeskevés ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen. A szellemi képességek, a felkészültség, sőt még a rutin, a tapasztalat sem minden, sok más kell még ahhoz, amit úgy nevezünk: a vezetés művészete. A sok közül most csak egyről essék szó — talán az összes között a legfontosabbról —, a vezetők és a beosztottak közötti bizalomról. Ritka kincs, és nem alakul ki magétól. Nem elhatározás vagy ügyeskedés kérdése. Nincs rá recept — nem is lehet, hiszen gyakran több száz vagy több ezer emberről van szó, és ők sem külön-külön. hanem együttesen alakítják ki a bizalom légkörét a vezető iránt.

A következetes, keménykezű vezető is lehet népszerű; a bizalom nem zárja ki, sőt föltételezi a következetességet és a rendet. Pontosan akkor támadnak bajok egy-egy kollektívában, ha a vezető hol hideget, hol meleget fúj — ahogy mondani szokták —, vagyis ha egyszer megbocsát, másszor megbüntet ugyanazért a hibáért. Különösen akkor okoz ez gondot, ha a különbségtétel emberekhez igazodik, ha kialakul a bennfentesek, a liblingek köre, akikre más szabályok és kötelezettségek érvényesek, mint az üzem vagy a hivatal többi dolgozójára. Ne is csodálkozzon senki, ha ilyen kivételezés után megindul a susmus, a »folyosóagitá- ció«, és elkezdik találgatni, vajon miért elnéző az igazgató X-szel, miért tesz kivételt a főmérnök Y-nal? Ahol pedig felüti a fejét a pletyka, az intrika, ott a bizalom — a vezetők, és az egymás iránti is — egy csapásra megszűnik, és ez jelentős bajok forrása lesz.

G

vakori hiba az is, hogy bár a vezetőknek általában mindenkiről megalapozott véleményük van, ezt azonban gondosan véka alá rejtik, elhallgatják, vagy ha szólnak is róla, nem az érintett előtt. Nem könnyű persze mindent szemtől szembe mondani, az igazság — még a megalapozott igazság is — gyakran fáj, a nyíltan elmondott bírálatot nem mindig fogadják szívesen, a megbírált beosztottal esetleg vitatkozni kell stb. Még sincs más megoldás, mert a bizalom légköre elképzelhetetlen a vélemények őszinte, nyílt kimondása nélkül.

Ne is várjon bizalmat munkatársaitól az a vezető, aki szigorúan, keményen minden esetben megbírálja a hibát elkövetőket, maga viszont semmiképpen sem tudja elviselni, ha beosztottai megbírálják.

Még rosszabb a »bicikliző« vezető — itt-ott még van belőlük —, aki, ahogy a szólás tartja: lefelé tapos, fölfelé hajlong. Igenis, vannak esetek, amikor a gyár, a hivatal, a kollektíva érdekében ellent kell mondani a felsőbb szerv vagy képviselője véleményének, előfordulhat, hogy a tényleges érdeket meg kell védeni a vélt érdekekkel szemben. A beosztottak éles szemmel figyelik, mit tesz ilyenkor az igazgató, van-e bátorsága és gerince, hogy kiálljon a jó ügy mellett. A hétköznapok gyakorlatában persze többnyire ennek éppen a fordítottja szokott történni, a vállalati érdekeket sajnos ma még nagyon sokszor és indokolatlanul szembeállítják az országos, az átfogó érdekekkel, de azért jó néhány példát lehetne felsorolni az előbb említettekre is.

Van egy terület, ahol különösen vigyázni kell, mert ha itt elvéti a vezető, akkor igen nehéz lesz visszabillentenie a megingott bizalmat. A vezetői példamutatás ez a terület. Erre is van egy találó mondás: aki bort iszik, ne prédikáljon vizet. Leegyszerűsítenénk a dolgot, ha például a mérnöktől olyasféle példamutatást követelnénk, hogy fogja meg a lapát nyelét, és segítsen a kubikosoknak. A példamutatást elsősorban és mindenekelőtt saját munkájában várják el tőle munkatársai. Ha ebben pontos és igényes, akkor mindenkitől elvárhatja, hogy munkáját — tehát a kubikos a földmunkát, a gépkezelő a gépkarbant&rtast, a könyvelő a nyilvántartást — jól végezze, pontosan és igényesen.

A nagyobb felelősség természetesen nagyobb hatáskört, több jogot is jelent, de ezt sohasem szabad összetéveszteni az egyéni, emberi-erkölcsi magatartással, amelyben éppen fordítva: a vezetőktől általában többet várnak, mint az egyszerű munkástól vagy beosztottól.

U óljára hagytam a bizalom megteremtésének és megőrzésének olyan fontos eszközét, mint a szigorú és következetes ellenőrzés. Téved, aki azt hiszi, hogy a bizalom egyúttal az ellenőrzés hiányát jelenti. Az a vezető, aki rosszul értelmezett tapintatból, a bizalmat féltve elhanyagolja az ellenőrzést, voltaképpen felelőtlenül vezet, és éppen azzal veszíti el a bizalmat, hogy rossz gazdának bizonyul, mert nem vigyáz a közvagyonra, nem ellenőrzi a kiadott munkát, nem tartja kézben az általa vezetett intézményt.

Az ész, a rátermettség nem minden; a jó vezetőnek ahhoz is értenie kell, hogy megteremtse és megőrizze a bizalom

I

i

I

KARÁCSONYFÁT

MÁR

december 10-től

VÁSÁROLHAT

minden községben

a

föld m űvesszövetkezeti boltokban

Idejében gondoskodjon szép karácsonyfáról!

TARTHATATLAN ÁLLAPOT

— Próbáljanak mag beljebb menni! Nem látják, hogy gyerekkel vagyok?

— Hová menjünk, drága asszonyom, egymás fejére nem állhatunk...

— Ebből egyszer tömegkatasztrófa lesz ... Miért nem tudnak még egy kocsit beállítani, amikor ennyi az utas? ...

Naponta ismétlődő panaszok. Eredőjük ugyanaz: Somogybán az autóbuszközleke- dést messze túlhaladták az igények.

Tízezer utas lemaradt

A 13. számú Autóközlekedési Vállalat adatai szerint ebben az évben csaknem tízezer utas maradt le a járatokról, a kocsik ugyanis már az indulóállomásokon zsúfolásig megteltek. Hogy valójában mennyi ember maradt le — akik ismerve az áldatlan állapotokat, meg sem kísérelték a felszállást —, azt igen nehéz lenne megmondani.

Az okokat keresve nagyon könnyű válaszolni arra, mi a magyarázata, hogy megyénk autóbuszközlekedése még megközelítőleg sem képes kielégíteni az igényeket: nem az utas sok, hanem a kocsi kevés! Pontosabban: az utasok számának növekedésével együtt nem szaporodott az autóbuszok száma.

1960-ban még csak negyvenhét autóbusz közlekedett a megyében, 1963-ban már kilencvennégy. Azóta viszont egyetlen darabbal sem gyarapodott a járműpark, jóllehet ugyanez Idő alatt az utasok száma csaknem kétmillióval emelkedett. Ráadásul ebből a kilencvennégy autóbuszból állítják ki a különjáratú kocsikat, s könnyű kiszámítani, hogy mit jelent ez az iskolai szünidőben, illetve a balatoni szezonban. És azt is figyelembe kell venni, hogy hat-nyolc kocsi állandóan javítás alatt áll.

A 13-as AKÖV képtelen ar ra, hogy a meghibásodott kocsik pótlására vagy váratlan különjáratok biztosítására autóbuszokat tartalékoljon, hiszen valamennyi járműve állandóan úton van. A Somogy megyei autóbuszok jóval több kilométert tesznek meg, mint az ország más vidékeinek járatai: az országos átlag 49 300, megyénkben pedig 52 282 kilométer.

Kaposvár nehéz helyzete

Aki csúcsforgalmi időben megpróbál valamelyik kaposvári helyi járatú kocsira felszállni, nem is sejti, milyen kockázatot vállal. Az autóbuszok gyakran a megengedett nél jóval több utast vesznek föl, mert a kalauzok nem szívesen hagynak a megállókban kisgyermekes anyákat, de másokat sem.

Néhány évvel ezelőtt — amikor a buszközlekedés megindult a városban — elegendőnek bizonyultak a kocsik, azóta azonban egyrészt jelentősen növekedett a város lélek- száma, másrészt a külterületek is jogosan tartottak igényt autóbuszra.

— Vajon felférünti-e? — Minden utazás külön gond, hiszen nem tudhatja az ember, hogy haza- érkezik- e idejében.

Kaposváron mindössze tíz helyi járatú kocsi bonyolítja le a forgalmat — teljesen korszerűtlenül, elfogadhatatlanul. S ha hozzászámítjuk még azt is, hogy a helyi járatú kilométerek harminchárom százalékát a vidékről beérkezett távolsági kocsikkal kénytelen kiegészíteni a MÁVAUT, világos lesz a kép: mi történik olyankor, ha a vidéki járat késve érkezik a megyeszékhelyre: mi történik kedvezőtlen útviszonyok — csúszós, ködös, havas időjárás — esetén? A válasz mindig ugyanaz: az utasok — bérlettel a zsebükben — kénytelenek gyalog nekivágni a városnak, kénytelenek kilométereket bandukolni, hogy munkahelyükre érjenek. Értékes órák mennek veszendőbe a késések miatt. A megfázásos megbetegedésekről nem kívánunk beszélni, hiszen nehéz kimutatni, hány ember esik ki a termelésből a latyakos, hideg időben legyalogolt kilométerek következtében, illetve a meddő várakozás okozta meghűlések miatt.

Elmaradás a tervszámoktól

Az országgyűlési képviselők Somogy megyei csoportja 1963ban tárgyalt a megye ötéves közlekedésfejlesztési tervének végrehajtásáról. Ekkor még arról volt szó, hogy 1965 végére Somogybán 116-ra emelkedik az autóbuszok száma. Az igényfölmérés reális volt — ezt bizonyítja most a kétmillióval több utas —, autóbuszok helyett azonban ígéretek érkeztek. Csak a tervhez viszonyítva huszonkét autóbusz hiányzik a megyéből, az igényekhez képest még ennél is több.

Somogy kétszázötvenhárom községéből mindössze száztizenegynek van vasútállomása. S noha autóbuszjárat kétszáztizenhat községet érint, harminchét falu így is teljesen el van zárva a közlekedés vérkeringésétől. Ma már az sem elegendő, ha egy-egy falut naponta csupán egy-két induló, illetve érkező autóbusz érint. Kaposváron sem elég már egynémely vonalon a félórás forépítése megkezdődött, korszerű, modern műhelyekben javíthatják majd a kocsikat, javulni fog az autóbuszok állaga. Annál elszomorítóbb viszont, hogy — a megyei tanács építési osztályának tájékoztatása szerint — 1966-ba«

Naponta ismétlődő jel.net Kaposvár taxiállomásainál: nincs, az utasoknak, ki tudja, mennyit kell várakozniuk.

kocsi

Í3478)

dulási idő, sűrűbb, rendszeresebb járatra van szükség.

Csökken a taxik száma

Bár elsősorban az autóbuszközlekedés elégtelensége okoz gondot a megyében, szólni kell az AKÖV egy másik szolgáltatásáról, a taxiról is. 1960-ban ötvennégy kocsi volt a megyében, 1962-ben ötvenkilenc, azóta azonban csökken a számuk: napjainkban már csak negyvenhét van forgalomban. Ráadásul 1966-ban kiselejtezés miatt tíz kocsit le kell adnia a vállalatnak, marad tehát mindössze harminchét.

Nem tudjuk, mi lesz a taxival utazni kívánó utasokkal hiszen már most is az a helyzet, hogy Kaposváron alig-alig látni kocsit az állomásokon. És ráadásul Somogynak itt van a Balaton-part is: vajon hogyan bonyolítják le az egyre növekvő forgalmat, ha csökkentik a kocsit számát?

AKÖV-telep és MÁVAUT- pályaudvar

Öivendetes, hogy a 13. szá- 1 mű AKÖV új telephelyének

sem kezdődik meg a MÄVAUT- pályaudvar építése. Most, amikor a városi tanács szanálással biztosította a kért területet — lakásokat adott a kitelepítendő lakóknak —, aligha fogadható el a másik partner visszalépése. A pályaudvar megépítése ugyanis a kocsik számának növelése mellett a másik rendkívül sürgős teendő.

Némelyek azt mondhatják: túlságosan sötét képet festünk megyénk autóbuszközlekedéséről. Nincs igazuk. Csaknem három évvel ezelőtt Somogy autóbuszokra vár címmel már fölvetettük, hogy tenni kell valamit, mert egyre rosszabb lesz a helyzet. A KPM Autóközlekedési Főigazgatósága akkor türelemre, megértésre kért bennünket, és termelési, illetve alkatrészellátási nehézségekre hivatkozott. Az azóta eltelt idő azonban nem hozott javulást. Sőt, a helyzet tovább súlyosbodott, s tarthatatlanná vált. Ezért most újra megismételjük: Somogy autóbuszokra és újabb taxikra vár, mert a jelenlegi körülmények között már nem lehet kielégíteni az igényeket!

P. Gy.—Sz. L.