Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-09 / 290. szám

Csütörtök, 1965. december 9. 3 SOM f VI NfiPíiA“» ÖT ÉV — TÖRTÉNELEM — összeszámoltam a múlt­kor: öt év alatt tizenegy és fél millió forintot fordítottunk községfejlesztésre... Jogos büszkeség csendül ki Ferenczi Józsefnek, a Balaton- kiliti Községi Tanács elnöké­nek szavaiból; nem kétséges, hogy az utóbbi öt év történel­mi mérföldkövet jelentett a fa­lu életében. Az emberek szeb­bé, gazdagabbá akarták tenni a községet, s jól tudták: ha kétkezi munkával is segédkez­nek, gyorsabb lesz a fejlődés. Az óvoda volt az első. A társadalmi összefogás akkor még gyerekcipőben járt; bizal­matlanok voltak az emberek egynémely korábbi melléfogás miatt. De a falu gazdagításá­nak vágya már akkor megmu­tatkozott. »Az összes burkolómunkát ingyen elvégzem .. .« — jelent­kezett a tanácson Balcsa József kőműves. »Adjanak anyagot, megcsi­nálom az asztalosmunkát...« — ajánlotta fel segítségét Szi- rovatlca Károly. »A villanyszerelésre ne le­gyen gondjuk...« — szólt Var­ga Lajos. És a hetvenöt személyes óvo­da —- jórészt, társadalmi össze­fogással — elkészült. S azóta? Azóta a lakosság jó­váhagyta, hogy évenként a leg­több községfejlesztési hozzájá­rulást fizessék, hiszen vala­mennyiük érdeke volt például a villamosítás, az út- és járda­építés, s az, hogy elkészüljön az öt tantermes iskola, a mo­dem eszpresszó, a víztelenítés, a csatornázás. És mi a titka, hogy az em­berek nem sajnálják sem a pénzt, sem pedig a fáradságot? — Nem szűk körben döntjük el, hogy mi épüljön, hanem fa­lugyűlésen beszéljük meg a lakossággal, hogy mi legyen a következő munka. Ez az egyik oldata a dolognak —•. mondja az elnök. — Nem hiszem, hogy akadna bárki is, aki nem tud­ja, hogy legközelebbi terveink között egy törpe vízmű építése szerepel. J öv őre pl. arra tarta­lékoljuk a teljes községfejlesz­tési alapot, hogy 1967-ben megkezdhessük a munkát. S akkor újra csak megmiutatkoz­Tanácskoztak a munkaügyi döntőbizottságok elnökei Beszélgetés Hegedűs Gyulával, a Területi Munkaügyi Döntő Bizottság elnökével Tanácskozásra hívta össze a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és a Munkaügyi Minisz­térium a megyék legnagyobb munkaügyi döntőbizottságai­nak elnökeit. Munkájuk elem­zése után meghatározták a to­vábbi feladatokat is. Részt vett a tanácskozáson megyénk üze­mednek döntőbizottsági elnö­kein kívül Hegedűs Gyula, a Területi Munkaügyi Döntő Bi­zottság elnöke is- Hegedűs elv­társ a megbeszélésről a követ­kezőket mondta el: — A mintegy négyszáz rész­vevővel megtartott értekezle­ten Brutyó János, a SZOT el­nöke adott tájékoztatót az idei év tapasztalatairól. Elmondta, hogy körülbelül százezer pa­nasz, vitás ügy került a mun­kaügyi döntőbizottságok elé, de megjegyezte, hogy ez nem eredményezte a vállalati mun­kafegyelem teljes megszilárdu­lását. Fölvetődött az is, hogy milyen feladatai vannak a szakszervezeteknek a tanácsok döntőbizottsági munkájában. A megfelelő emberek kivá­lasztását, a bizottságok mun­kájának ellenőrzését a szak- szervezetek is segíthetnék a vállalatoknál. Veres József munkaügyi mi­niszter a döntőbizottságok je­lentőségéről szólva összehason­lította a jogelőd (az egyeztető bizottság) és a munkaügyi döntőbizottságok eredményeit. A négytagú egyeztető bizott­ságoknál gyakran fordult elő szavazategyenlőség Ez azt je­lentette, hogy az ügyben a Területi Egyeztető Bizottság­nak kellett döntenie. A tanács­kozáson egyöntetűen megálla­pították, hogy az év kezdete óta működő döntőbizottságok többnyire jól látják el felada­tukat. Megváltozott összetéte­lük (ez kizárja a szavazat- egyenlőséget), és bővült hatás­körük. Azzal pedig, hogy ti­zenöt napppal csökkentették a panaszok elintézésének idejét, a munkaügyi viták gyors meg­oldását segítették elő. A területi munkaügyi döntő- bizottságok sokat vállaltak ma­gukra. Eddig tizenháromezer ügyet intéztek el. Ez a szám azért is ilyen nagy, mert gyak­ran megalapozatlanul felleb­beznek a bizottságokhoz apró, lényegtelen panaszaikkal a dolgozók. A munkaügyi miniszter fel­adatul jelölte meg a területi munkaügyi döntőbizottságok tagjainak és elnökeinek rend­szeres oktatását. Felhívta a fi­gyelmet a létszámcsökkentés­ből adódó munkaviszony-meg­szüntetés helyes elbírálására is. A bizottságoknak ilyen esetekben csak akkor kell be­avatkozniuk, ha törvénysértés történt. Hegedűs elvtárs elmondta, hogy a tanácskozásom hangsú­lyozták a döntőbizottságok fe­gyelmező szerepének fontossá­gát. Kimondták, hogy a gazda­sági vezetők fegyelmezési jog­körét nem kell megnyirbálni, de meg kell védeni a dolgozó­kat a vezetők esetleges túlka­pásaitól. Ítéleteikkel neveljék a munkásokat a társadalmi tu­lajdon védelmére. Az ügyek el­bírálásakor vizsgálják ki rész­letesen a körülményeket. A munkaügyi miniszter kérte a tanácskozás részvevőitől, hogy a bonyolultabb vitás ügyekben alapos előkészítő munkát vé­gezzenek, kérjenek föl szakér­tőket, ha kell, tanúkat is hall­gassanak ki, hogy megfelelő határozatokat hozhassanak. N. J. Értesítjük üzletfeleinket, hogy 1966 január 2-től 25-ig Vas I., Vas II. es Villamos raktárainknál LELTÁROZUNK Ez idő alatt az árukiadás szünetel. A fogyasztók zavarta­lan áruellátása érdekében kérjük, hogy gondosan össze­állított árumegrendeléseiket mielőbb juttassák el vállala­tunkhoz. . ■ Somogy—Zala megyei Vas es Műszaki Nagykereskedelmi Vál­lalat, Kaposvár, Zalka Máté utca IS. (9815) hat az összefogás, mint eddig minden alkalommal, hiszen ár­kot kell ásni a csöveknek, se­gíteni kell az elhelyezésüknél stb. Aztán meg bölcsődére lesz szükségünk, de erre már csak 1970 körül kerülhet sor. Ralatonkilltiben öt év pél­dája bizonyítja, hogy az embe­rek megértették: ahol helyi kezdeményezés van, oda az ál­lam is szívesen ad támogatást. És ami szintén fontos: nincs senkiben kétely, hogy hová megy a befizetett pénz: sze­mük előtt formálódik, fejlődik a falu. Talán ez adja a legna­gyobb erőt, hogy mindent meg­tegyenek szőkébb hazájuk — s ezen belül természetesen a megye — gyarapításáért. Szívvel, lelkesedéssel csinál­nak mindent, hiszen látják az értelmét. S ez már egy újabb történelmi mérföldkő: a szocia­lista faluért tudatosan cselekvő ember jelentőségét példázza. Polesz György A nők kongresszusa előtt írta: Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára A NÖKONGRESSZUST ELŐKÉSZÍTŐ — tavasz óta tartó — tanácskozások lezá­rultak A termelőszövetkezeti nőbizottságok, községi, váro­si, járási nőtanácsok újjává- lasztását mintegy összefoglal­ták az október—november­ben megtartott küldöttválasz­tó gyűlések. Eddig, ha valaki azt kér­dezte tőlem, hogyan vesz­nek részt a magyar nők a közéletben, válaszul a társa­dalmi, politikai, gazdasági, kulturális vezető helyeket betöltő nők jelentős számát soroltam. A tanácskozások arról győztek meg, hogy a nő közéleti szerepe sokkal nagyobb ennél: közügyekről alkotott vélemény és sok ja­vaslat hangzott el; gondosan elemzett feladatokról és a társadalomért végzett tet­tekről is szóltak az asszo­nyok. Mindez azt bizonyítot­ta, hogy a nők számára a »közélet« ma már nem ide­gen, s a nők a közélet ala­kítói a tsz-ekben, az üze­mekben, a szocialista brigá­dokban ugyanúgy, mint a szülői munkaközösségekben vagy akár a nőtanácsokban. A tanácskozásokon a kong­resszus központi kérdéseiről folyt a szó: hogyan tudják betölteni ma a nők kettős hivatásukat, mennyire fej­lettek azok a föltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a nő igazi anya és teljes értékű munkaerő is legyen. A gyűléseken igazolódott: mindez nem »nőkérdés«, ha­nem nagyon jelentős társa­dalmi kérdés, elválaszthatat­lan meghatározója a társa­dalom fejlettségének. A me­gye, a község, a város, a ter­melőszövetkezet. üzem, isko­la, család ügyeiről és a sa­ját életükről szóltak az asszonyok. S mégsem az egyéni gond, hanem a ki- sebb-nagyobb közösség érde­ke határozta meg gondola­taikat. A szavak nemegyszer világméretűvé szélesedtek, a nemzetközi érdeklődést és tájékozottságot is tükrözték. MIRŐL BESZÉLTEK a felszólalók? A termelőszö­vetkezetekben dolgozó nők elmondták, hogy a vezetés­ben jobban kell érvényesül­nie a nők képviseletének, de különösen a nők véleményé­nek. Beszéltek arról, hogy a nők által végzett munka — pl. növénytermelés — nor­mái nem biztosítanak meg­felelő, igazságos keresetet. Hogy baj van az igazságos juttatással, például a nőnek nem. juttatnak annyi háztá­jit, ha a férje az iparban dolgozik, mint a férjnek, ha felesége történetesen másutt tevékenykedik. A tanácskozásokon elhang­zó észrevételek — a gyer­mekintézmények bővítése, az idénybölcsődék, -napközik megnyitásának a munkacsú­csokhoz való igazodása ta­vasszal és ősszel is, nem­csak nyáron, a szolgáltatások fejlesztése stb. — a falu új, nagyobb igényű életét idézte. Sok szó esett a családról, az anyai hivatásról. Az ál­lampolgár felelősségével be­széltek erről az asszonyok. Arról, hogy nem eléggé be­csülik meg az anyákat. A megoldásra sokféle javaslat hangzott el. Lényegük, hogy jó munkával tovább kell fej­leszteni azokat a föltételeket, amelyek a nők munkáját és anyai hivatását egyaránt se­gítik. Kimondták azt is, hogy a feladatok sürgősségi sorrendiében előbbre kell Nágocsi beszélgetés a balatonaligai tanfolyam után A FALU VEZETŐINEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRŐL A községi párttitkárok, tér- rait, s egyetértés van közöt - melőszövetkezeti elnökök és ta- , tünk. A tsz nálunk több mint nócselnökök balatonaligai tan­folyama még tart, az első tur­nus részvevői azonban már ha­zatértek falujukba. Egy előadás után többen is fölvetették a kérdést az előadónak: »Hogyan lehet összhangot teremteni a falu három vezetője — párttit­kára, tsz-elnöke és tanácselnö­ke — között úgy hogy egyikük se intézkedjen a másik hatás­körében, hanem egymással egyetértésben oldja meg ki-ki a maga feladatát?-« A kérdésre világos, kimerítő válasz hang­zott el, s erre, valamint a töb­bi előadásra támaszkodva lát­tak munkához otthon a haza­tért falusi vezetők. — Mit adott az a két hét? — erről beszélgettünk Melisek István nágocsi tanácselnökkel. — Gantner Ferenc termelő­szövetkezeti elnök, Juhász Jó­zsef, a falu két párt-alapszerve- zetének csúcstitkára meg jó­magam vettünk részt Nágocs- ról a balatonaligai tanfolya­mon. A párt- és a gazdasági vezetők eddig is minden évben ott voltak a téli oktatáson, két éve Balatonbogláron, tavaly pedig Balatonföldváron. Az idén mindhárman együtt vol­tunk a tanfolyamon, és ez na­gyon jó. Mert miről van szó? Építeni, szépíteni a falut min­denkinek érdeke, de legfőképp a tanácsra vár ennek a munká­nak a kézben tartása. Azonban semmire sem megy a tanácsel­nök, ha nem segít neki a párt- szervezet meg a termelőszövet­kezet. A kommunisták megér­tetik a pártonkívüliekkel a fa­lu szellemi és anyagi fejlődé­sének fontosságát, s a tsz se­gít mozgósítani a tennivalók elvégzésére, és a lehetőségek­hez képest anyagi támogatást is ad: így léphet előre a falu. A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága ezzel a tanfolyammal nagyban előmozdította a há­rom vezető munkakapcsolatá­nak erősítését. — Hogyan értékeli ezt az összhangot Nágocs esetében? —• A termelőszövetkezet ve­zetőivel régóta dolgozunk együtt, megértjük egymást, is­merjük a feladatkörök hatá­másfél évtizedes múltra te­kint vissza, a gazdasági vezetés tehát gazdag tapasztalatokon alapul, s a munkaszervezésnek is megvan a kiforrott módsze­re. A vezetőségi üléseken és a közgyűléseken ott vagyunk, halljuk a szóvá tett problémá­kat, és tanácsokat adunk, se­gítünk, ahol tudunk. A község­fejlesztési feladatokat a ter­melőszövetkezet közgyűlése is megvitatja, ebből Is látszik, hogy a tsz vezetőd nemcsak a gazdálkodást, hanem a falu sorsát is közügynek tökintik. Nemrég javasoltuk a tsz-nek, hogy a község önkéntes tűzol­tóinak parancsnokát részesít­sék némi tiszteletdíjban. A ja­vaslatot elfogadták, s munka­egységet adtak neld tenniva­lóinak ellátásáért, hiszen java­részt a tsz érdekében munkál­kodik. — Milyen a tanács kapcsola­ta a pártszervezettel és a tö­megszervezetekkel ? — összejöveteleiken részt veszünk, a tanácsülésekre pe­dig meghívjuk őket. Ha közsé­gi ügyekről tanácskozik a vég­rehajtó bizottság, akkor Tar Jenöné községi párttitkárt, ha pedig a tsz gazdálkodása kerül napirendre, akkor Juhász Jó­zsef csúcstitkárt hívjuk meg. A KISZ, a népfrontmozgalom és a nőtanács helyi szervezetének képviselőit is bevonjuk a falu sorsának alakításába, megbe­széljük velük a fontosabb teen­dőket, s a tömegszervezetek se­gítenek is sajátos eszközeikkel. Tar Jemőné párttitkár és Ősi Györgyné, a nőtanács elnöke például együtt szervezett is­meretterjesztő előadássorozatot a nők részére. Nyolc névadó ünnepséget tartottak eddig a faluban, az ehhez és az esketé- sekhez, temetkezésekhez szük­séges tartozékokat községfej- leszitési alapból vásárolta meg a tanács. Javasoltuk a tsz ve­zetőségének, hogy a névadó­kon és az esküvőkön kedves­kedjen ajándékkal a fiatalok­nak. így a nőtanács is meg a tsz is kétszáz-háromszáz forint értékű ajándékot ad az ilyen alkalmakon. — Mi ragadta meg leginkább a figyelmét az aligai tanfolya­mon? — Országos és megyei párt- és tanácsi vezetők tartalmas előadásaiból nehéz kiragadni a iegmarandandóbbat, hiszen minden előadás sok ismerettel gazdagított bennünket. Ez a kéthetes tanfolyam úgy marad meg emlékezetemben, mint a falvak vezetőinek értékes is­mereteket nyújtó továbbképzé­se. Elmélyítette a párt-, taná­csi és termelőszövetkezeti ve­zetők munkakapcsolatát, meg­tudtuk, hogyan kell összhangot teremteni, hogy az eddiginél eredményesebben dolgozhas­sunk. Megismertük egymás problémáit is. Hallottunk ter­melésfejlesztési és pártépítési feladatokról tó. Ezek ismereté­ben az államhatalmi szerv he­lyi vezetője hathatósabb segít­séget nyújthat a megoldáshoz, s fordítva: őt tó jobban támo­gathatják munkájában. Ha a hallottak szerint összehangol­ja munkáját a falu három ve­zetője, ez a fejlődést, a lakos­ság javát szolgálja. H. F. Orvosok a tanyavilágban Hódmezővásárhely nagy ki­terjedésű tanyavilágában egyes települések tizenöt­húsz kilométerre fekszenek a várostól. Ezért — a termelő- szövetkezetek kérésére — ki­lenc közös gazdaságba rend­szeresen kijárnak az orvosok. A tsz-ek irodáiban — az el­nök vagy a párttitkár szobá­jában — tartanak rendelést, s ilyenkor 40—50 beteget is kezelnek. Szükség esetén gyógyszerekkel is ellátják a betegeket. A tsz-ek munka­egységgel honorálják az orvo­sok munkáját, akik évente — a rendelési órák számától füg­gően — általában 150—200 munkaegység értéket kapnak. hozni a gyermekintézmények fejlesztését. A termelőszö­vetkezeteknek pedig több ilyen intézményt létesítsenek a saját erejükből. SOK ÉS FELELŐSSÉG­TELJES SZŐ hangzott el a nevelésről. A családok fele­lősségéről, a társadalom és benne a nőmozgalom pedagó­giai, felvilágosító, tudatfor­máló munkájáról, amelyre még az eddigieknél is foko­zottabb mértékben van szük­ség. A pedagógus és a szü­lők együttműködésének fon­tosságáról. Aggódva beszél­tek a pályaválasztásban meg­nyilvánuló rossz szemlélet­ről, a fizikai munka s fő­ként a mezőgazdasági mun­ka lebecsüléséről. Elmond­ták, hogy nem egy helyen jó a munka, jó a vezetés, a mezőgazdaságban többet le­het keresni, mégis elmennek sokszor nehezebb körülmé­nyeket, kevesebb keresetet vállalva a városba a fiata­lok. Sok szó esett a társadalom és a családok egyik legna­gyobb gondjáról, az alkoho­lizmusról. Határozott állami büntető, javító és gyógyító intézkedéseket követeltek, de az asszonyi gondoskodás tó megszólalt: »Ne hagyjuk az iszákos férfiakat elveszni..« NEMCSAK A MAI TÁR­SADALOMNAK új, teljes jogú, a férfiakkal egyenérté­kű szerepet vállaló nőalakja rajzolódott ki a tanácskozá­sokon, hanem kirajzolódtak az élet új vonásai is. Az üzemek szocialista brigádjai­ba szerveződött nők, akik egymás segítésében, nevelé­sében, a tanulásban, kulturá- lódásban támogatják egy­mást, segítik az egyedülálló, gondokkal küzdő társakat új életük kialakításában. A termelőszövetkezetekben dolgozó asszonyok a terme­lési eredmények mellett be­számoltak az emberi és tár­sadalmi sikerekről tó. Az új közösség kialakulásáról a munkaversenyekben, a mun­kacsapatban, közös tevékeny­ségben összeforrott emberek­ről, akiket azelőtt például »az alszeg és felszeg ellen­tétei« választottak el aho­gyan az egyik felszólaló asz- szony mondotta; Az egyik megye küldött­választó gyűlésén mondta egy termelőszövetkezeti asz- szony: »Más a becsülete an­nak az asszonynak a család­ban, aki leteszi az asztalra a munkájáért iáró teli borí­tékot.« A felelősségbe és az öntudatba egy sajátos több­let is vegyül: az, hogy nem­csak dolgozó emberek, nem­csak állampolgárok az asz- szonyok, hanem anyák is, az élet hordozói. A legnagyobb érték megteremtői. Ezért szóltak sürgető, mégis reá­lis hangon mindarról, amit a nő kettős hivatásának fölté­teleként a társadalomnak meg kell teremtenie nem­csak a nő. hanem a gyer­mek, a nép jövője érdeké­ben. Baranya megyei Villamosipari és Gépjavító Ktsz Pécs Felsőmalom u. 11. Ba­ranya, Tolna, Somogy, Zala megye, Pécs és Ba­ja város területén a bolgár gyártmányú villamos futómacskák karbantartási, garanciális és garancián túli munkálatait, illetvr javításait végzi. Kérjük az érdekelt vál lalatokat és intézménye­iét, hogy a fenti hirde­ss alapján szövetkeze­inket ez irányban meg­keresni szíveskedjenek. (3466)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents