Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
S*erda, 1965. december 1. 3 SOW f YI NÉPÉA F Percek, órák elvesztegetve A veszteségidöknek általában csak egyik részéről beszélünk: a látható esetekről. A fegyelmezetlen emberekről, akik sétálnak, kávéznak, fecsegnek, olvasnak, rádióznak, randevúa- nak — s ki tudná végigsorolni, még mi mindent csinálnak — természetesen munkaidőben. A látható veszteség — bár a statisztikák szerint a veszteségidők többsége ilyen — csak az egyik rész. A másik ritkán kerül napirendre, mert »láthatatlan«. Pontosabban: nehezen észrevehető. Például: az elveszett ember. Jobban mondva, az. elveszett emberek. Valójában nem tűntek el, hiszen napról napra íróasztaluk fölé hajolva dolgoznak. Mit csinálnak? Pontosan ezt kérdezte egyik gyárunk igazgatója is, amikor egy feladat elvégzésére alkalmas embert keresett. Amikor megtalálta a megfelelőt, megtudta, nem adhat újabb megbízást neki, napját teljesen kitölti meglevő munkája. Mit csinál? A gépkihasználási statisztikát. 1961 januárjában megjelent a KGM rendelete. Azóta valamennyi KGM-vál- lalatnál gépkihasználási statisztikákat készítenek, vezetik a gépek üzemelésének adatait. Az elképzelés helyes: az adatokon alapuló elemzés hatékony segítséget nyújthat a megfelelőbb gépkihasználáshoz. Igen, de ki használja fel az adatokat? Az említett gyárban havonta elkészül a jelentés, sőt az összesítejt és á 'Yéfdolgcízótt táblázat is. El teszik: bele sem néz senki. Nem is ismerik már ki magukat az adatok között, így tehát a munkának nem látják semmiféle hasznát. A rosszul csoportosított, nem világosságot, hanem éppen bonyolultságot teremtő adathalmaz — fölösleges. Az adatok csak jól csoportosítva, a lényegre koncentrálva jelentenek segítő eszközt. Az egyik nagyvállalatnál a gyártásfejlesztés viszonylagos elmaradásának felszámolására, a technológiai munka irányítására központi szervezetet létesítettek. A központi technológia, amelyet égető termelési nroblémák megoldására hoztak létre, megalakulása után hónapokig mással sem foglalkozott, mint egy ösz- szefoglaló statisztika elkészítésével, ún. bázisadatfelmérést végeztek a Gépipari Technológiai Intézet részére. Az intézet ugyan készített néhány kiadványt az adatok felhasználásával, de hogy mennyire fölösleges volt a munka, azt jól bizonyítia: a tervezett anyagok második részének kiadására már nem is került sor! A bázisadatfelméréssel nemcsak a gyár központi technológiájának munkatársai foglalkoztak: közreműködtek más műszaki szakemberek is. A vállalatnál összesen 8273 órát használtak fel a munkához. A második anyagrész adatainak összegyűjtéséhez 15 000 óra kellett volna. Szerencsére időközben abbamaradt a »kutatás«. A veszteség így is súlyos. Hány új gyártmány korszerű technológiája készülhetett volna el a 8000 óra alatt! Láthatatlan veszteség? Igen. Sajnos, sok területen találkozunk a láthatatlan veszteség hasonló esetével. A nem elég alaposan átgondolt tervkészítéssel, a megalapozatlan üzemátrendezéssel, a gyártmányok sorsáról döntő, átgondolatlan utasítással. A láthatatlan veszteséget nem lehet egyszerre és mindenütt »láthatóvá« tenni. Földerítése körültekintő, minden részletre kiterjedő kutatómunkát igényel, amelyben részt kellene venniük az »elveszett embereknek« éppen úgy, mint a látható és láthatatlan felelősöknek. B. Zs. Nem lehetne jobban ? Erre a kérdésre várnak választ immár május óta a Gyékényesi Kavicsbánya dolgozói. Tény, hogy évek óta már a tervezéskor számolnak vagonhiánnyal. De olyan vagonínség, mint az idén, még sohasem volt. A bánya az utóbbi hónapokban naponta tíz-tizenöt szállítást sürgető táviratot kapott. Egy ember állandóan a telefon mellett ült, és a kérő, követelőző építővállalatok anyagosainak ezt ismételgette: »Sajnos, nem tudunk szállítani. Nincs vagon.« Májusban 634, júniusban 340, júliusban 490, augusztusban 982, szeptemberben 2255, októberben pedig 2694 vagonnal kaptak kevesebbet, mint amennyi kellett volna. A MÄV szívesen segítene, de azt mondják, ez lehetetlen. A pécsi igazgatóság már többször foglalkozott a gyékényesi bánya vagonellátási gondjaival, megoldást azonban még nem találtak. A bánya dolgozóinak a keresete havonta három-négyszáz forinttal csökken a kényszerű szerződésszegés miatt. Tér-ükét a legnagyobb igyeke- kezeítel sem tudják teljesíteni. A bánya vezetői több javaslatot tettek a MÁV- nak. Javasolták például, hogy a közeli állomásokat terhelő, főjavításra váró vagonokból állítsanak ösz- sze forda vonatokat. Nem lehetne megvalósítani ezt a tanácsot? N. S. Elegendő tüzelő- és építőanyag van az fmsz-ek telepein (Tudósítónktól.) Megyénkben tizennégy földművesszövetkezeti építő- és tüzelőanyag-telep működik. Az idén 145 000 mázsa szenet adtak el, jelenleg 65 000 mázsa szén és brikett vár eladásra. A telepeken hat-hét- fajta háztartási szén és háromfajta brikett van raktáron. Hosszú idő óta nem volt olyan kifogástalan a tüzelőellátás, mint most. Több az építőanyag is. Ebben az évben 42 000 000 forint értékű építőanyaggal segítette elő a falusi építkezéseket a tizennégy telep. Most is bőven van tégla, cserép, betonáru, ajtó és ablak is. AZ ELSŐ NAP — Megjöttél, Jani? — Meg... — Ügy néz ki az ember, mire ideér, mint a disznó. Remda idő van. — Ronda. — Meg lehet szokni ezt is. Nekem már nem furcsa. De azért nem állom meg szó nélkül. Legalább szidja az ember, ha tenni nem tud ellene semmit. — Ügy van. — Na, gyere. Akkor kezdjük. Először kitakarítjuk az ólakat, aztán etetünk. Te ott kezded el, azon a végén. Ott, az a legszélső ajtó rosszul záródik. Jól told rá a reteszt. Mert ha meghallják ezek a söprést, nehéz velük bimi. Olyan az étvágyuk, mint a sáskáknak. Nesze, fogd, ez lesz a te söprűd. Milkó János megfogta a kezébe nyomott söprűt. Most először. amióta ideérkezett, hosz- szan belenézett az öreg Sós Péter szemébe. Az bozontos, deres szemöldöke alól vizsgálódva figyelte őt. Csak pillanatokig tartott, míg így álltak farkasszemet nézve egymással. Milkó azt gondolta: »Miért nem mond valamit? Tudja, hogy miért kerültem ide hozzá. Azt gondoltam, arról a dologról fog beszélni mindjárt. Hát nem mond semmit.« Az öreg megszólalt: — Na hát akkor, kezdjük el. Ján^a . . És e meg is fordult a maga része felé. »Bolond volt ez a gyerek — gondolta. — Az ördög tudja, miért tette. Méghozzá már másodjára. De én nem faggatom. Nem én! Ha akar, majd beszél róla magától. Biztos, hogy jól megleszünk együtt. Dolgos gyerek volt ez mindig. Engem meg csak az érdekel, hogy rendesen látta el a jószágot.« Ügy délelőtt tízig nem is igen szóltak egymáshoz. Tették a dolgukat. Milkó nem vette észre, hogy az öreg néha vizsgálódva pillant rá. Figyeli, hogyan emeli a zsákot, viszi a vödröket, hogyan lép a disznók közé. El volt foglalva a gondolataival. Olyannyira, hogy mikor végzett, eszébe sem jutott bemenni a melegedőbe, hanem megállt, rákönyökölt a kerítésre. »Elvégzem én ezt is. Az úristenit neki! De talán mégsem kellett volna velem ezt csinálni. Persze, abban igazuk van, hogy megmondták, ha még egyszer előfordul, elveszik a lovakat tőlem. Csúfság lett belőlem. Az isten verje meg azt a két zsákot! Mondtam az asszonynak, hagyjon békét, ne molesztáljon, nem lesz jó vége. Lopott a Milkó! Hm ... Most aztán itt van ... A lovak helyett disznóik. Ügy kell neked, Milkó János! Ez az öreg azért rendes ember. Nem azzal kezdte. Pedig tartottam tőle. El is határoztam, ha szól, nagyon keményen visszavágok neki. De hogy egy szót se szóljon róla.« — János! Mit ácsorogsz ott? összerezzent az öreg hangjára, megfordult. — Ügy bámulod azokat a disznókat, mintha sosem láttál volna olyanokat. Nincs ám az az alapszabályban, ha végzett az ember, akkor nem ülhet le egy kicsit... he he... Gyere, melegedj. Elkel ilyenkor! Míg oda nem ért, az öreg nem mozdult el az ajtóból. Bevárta. Lassan lépkedett, megállt egy nagyobb tócsánál, belelépett, meglóbálta a lábát, hogy a nagyja sár lemenjen a csizmájáról. — Jólesik leülni, mire végigér az ember... — Hát... — Persze, a te karodban azért valamivel más. De azért én azt mondom neked, János, az erő is olyan, mint minden: ha takarékosabban bánik vele az ember, akkor tovább tart. Az öreg közben bontogatni kezdte a kék kockás szalvétába kötött ennivalót. János is előpakolta a magáét. Enni kezdtek. Csönd telepedett közéjük. »Azért mégiscsak szólni kéne róla. Előbb-utóbb úgyis előkerül. Jobb túlesni rajta. Talán úgy lenne jó, ha mégis kérdene. De az öreg csak evett. Milkó figyelte, ahogy megfeszül és elernyed a bőr az arcán evés közben. Várt. De nem tudta tovább tartani: — Maga tudja, ugye, Péter bátyám, hogy miért tettek ide? — kockáztatta meg a kérdést. *—> Tudom háti Második ötéves tervünk nagyszerű szülötte A Tiszai Vegyikombinát ammóniaüzeméből november 15- én örömmel közölték, hogy leszakították a naptár valameny- nyi hátralévő lapját, és a maguk részéről beléptek 1966-ba. Az ilyen hírre, hogy csaknem másfél hónappal hamarabb teljesítették az évi tervet, öreg, rangos üzemeknél is fölfigyel az ember, hát még ha olyan fiatal óriásról van szó, mint a gyors iramban fejlődő magyar vegyipar egyik jelentős központja: a Borsod megyei Tiszapalkonya és Tiszaszeder- kény községeket egymáshoz ölelő új kombinát. A kimagasló termelési eredmény az, hogy a 83 430 tonna ammóniát idő előtt bocsátották a népgazdaság rendelkezésére a hivatalos átadási ünnepség méltó köszöntésére — hi-1 szén már tavaly november I 7-én megkezdődött a műtrágya! A TVK hűtők. távlati képe, gyártása, de csak most, több mint egy év múltán került sor a hivatalos beiktatására. A műtrágyát papírzsákokba csomagolják. Egy percre ránézett az öreg. — Azóta nem ittam. Mert az ital az oka. Azt sem tudtam, mit csinálok. — János — letette az öreg a kést, lenyelte a falatot —, én nem faggatlak, nem kérdezlek. De azt azért megmondom neked, nem hiszem én azt, hogy az ital miatt történt... Roppant a kés az asztalon. Milkó nem állta az öreg tekintetét, lehajtotta fejét. Azt hitte, folytatja az öreg, de nem szólt. A tűzhöz ment, hogy még egy darab fát dobjon rá. »Tagadjak most? Nem megy az istennek se. Rosszabb ez, mint a fegyelmi tárgyalás! Ott legalább a végsőkig tudtam mondani, azért vittem el, mert úgy berúgtam, hogy nem tudtam, mit csinálok. Lehet, hogy azok se hitték el egészen, de látszólag elfogadták. Nekem elég volt a magyarázkodásból! Mondtam az asszonynak, ne adja el a kukoricát, mert nem lesz elég a jószágnak. Beszélhet is azzal az ember! Aztán mikor fogytán volt a takarmány, nekem lett igazam. Mindennap rágta a fülemet: Te hordod az abrakot. Meddig tart egy zsákkal ledobni nálunk? Csak te vagy ilyen élhetetlen. Megvert az isten, mikor hozzád mentem. Megmondtam, én nem lopok. Egyszer megtettem, akkor nem vették el a lovakat. Többet nem teszem meg. Hogy kiabált, hogy fenyegetőzött! összevesztünk. Amúgy istenigazából. S mikor megpakoltam a kocsit, megálltam a kocsma előtt, ttt-’m. Tá nos, miért nem mész már? Igaz, hogy szóltak. De én csak az asszony hangját hallottam. Nem a majorba mentem. Ledobtam otthon a két zsákot: Nesze, itt van! Aztán csönd legyen!... Kifigyelték.« Az öreg már rég szótlanul visszakötözte a szalvétába a maradékot. Köhintésére kapta föl a fejét Milkó. — Szóval maga nem hiszi, hogy az ital miatt történt. — Nem, János. — Az öreg kiegyenesedve, nyugodtan állt előtte. — No de ne törődj te azzal, hogy ki mit hisz ... — Már miért ne törődnék? — csattant fel a hangja, maga is meglepődött rajta. — Persze... Talán igaza van magának. Lehet, hogy nemcsak az ital miatt volt... No de verje meg az isten, most már mindegy. Majd csak megleszünk valahogy itt is. — Meg, persze, hogy meg. ^ Milkó felállt, sietve pakolta össze a maradék szalonnát meg a kenyeret. Az öreg már kiment. A takarmányosban foglalatoskodott. Meg sem fordult, mikor Milkó belépett. — Előkészülünk az etetéshez. Nem szeretek kapkodni. Mert annak nincs jó vége. Jobb mindent előkészíteni, akkor gyorsabban, könnyebben megy. Négy vödörrel merj ide. Hamar belejössz ebbe te is. Mikor déltájt arra járt az elnök, csöndes, szorgos munkában találta őket. Ügy dolgoztak egymás mellett, mintha már nagyon régóta együtt lettek volna . .. Vörös Márta előtérben a recirkulációs víz' A több objektumból álló gyárat szovjet tervdokumentációk felhasználásával, előregyártott elemekből építették. Az üzemcsarnokok hazai gyárépítésünk remekei: gyönyörű látványt nyújtanak, a finom, ízléses megoldások esztétikailag széppé teszik őket. A gépek és a berendezések nagy részét a Szovjetunió szállította, s ott sajátította el 150 dolgozó a mesterséget is. Az alapanyagul szolgáló földgáz Romániából áramlik ide sok száz kilométer hosszú csöveken, a közeli Sajószögeden pedig fölépítették a kooperációs fogadóállomást a Szovjetunióból érkező villamos energiának. Egyszóval a szocialista együttműködés szép példáját is szolgáltatja a Tiszai Vegyikombinát. A döntő termék, amiért a TVK elsősorban épült: a műtrágya. Egy új Szederkény is kinőtt közben a földből. Éppolyan friss, kedves, fiatalos, mint az üzem, amelytől szép, természetes határ, zöldövezet, erdősáv választja el. Attól is fiatalos, hogy az átlagos életkor 25 év körül van. Ezen a tájon nem is oly régen elhanyagolt rétek, mocsarak, foltok, rendezetlen belvizek húzódtak, ma pedig már a tiszaszederkényi lokálpatriotizmus megjelenéséről szólhatunk. Ami e kettő között, a tegnapi hősi indulás és a hétfői hivatalos átadási ünnepség között feszül: megragadóan szép fejezet dolgozó népünk szabad életének történetéből. S. A. A vasutasokért fáradoznak Megyénkben 16 vasutas szakszervezeti bizottságnál van társadalom- biztosítási tanács. Betegellenőrzéssel és nyugdíj-előkészítéssel foglalkoznak. Az új elnökök és a nyugdíj-előkészítő albizottságok vezetői egyhetes tanfolyamon sajátították el tudnivalóikat. Barcs, Somogy- szob, Gyékényes, Balatonszent- györgy és Kaposvár állomásokon a szakszervezeti bizottság rendszeresen segít a tanácsok munkájában. A társadalombiztosítási tanácsok igyekeznek megfelelni a követelményeknek. Kaposvár állomáson például felléptek a kereskedelmi dolgozók rendszeres túlóráztatása ellen, és megfelelő intézkedést javasoltak a szolgálati főnökségnek a túlórázás megszüntetésére. Javaslatukra a kereskedelmi munkakörökben osztott munkaidőt vezettek be, és megszüntették a túlóráztatást. A tanácsok jó munkájának eredménye az is, hogy az utóbbi években nem fordult elő beteglap- hamisítás és táppénzcsalás. A nyugdíj-előkészítő albizottság hetven vasutas nyugdíjazását intézi el az idén. Fölkeresik a nyugdíjba menő dolgozókat, és megbeszélik velük az ezzel kapcsolatos feladatokat. Segítenek az igénybejelentések elküldés'ben, és megszervezik a p:h°n } re térő dolgozók búcsúztatását.
